Magyar Ujság, 1874. február (8. évfolyam, 26-48. szám)

1874-02-14 / 36. szám

Szombjat. Szerkesztői iroda: Barátok­ tere 1-só szám. 2. emelet. Ide intézendő a lap szellemi résért illető minden közle­mény. Kéziratok , levelek vissza nem adatnak. — Bérmentetlen le­velek csak ismerős kezektől fogadtatnak el. Kiadó­hivatal: Egyetem-utcza 4-ik szám, földszint. Ide intézendő a lap anyagi részét illető minden közle­mény, u. m. az előfizetési pénz, a kiadás körüli pa­naszok és a hirdetmények. Iwm­ 36. szám. Ir­ ana POLITIKAI ÉS NEMZETGAZDÁSZATI NAPILAP. Mi f­i Vili, évfolyt 1874. Feb­r. 14. Előfizetési ár: Vidékre postán vagy hely­ben házhoz küldve: Egy évre . 16 frt.— kr Fél évre . 8 » — » Negyed évre 4 » — » Egy hónapra 1 » 40 « Egyes szám 6 kr. Hirdetési dij: kilencz hasábos petitsor egyszeri hirdetése 12 kr, többszöri 9 kr. Bélyegdij minden hirdetésért külön 30 kr. Nyilttér: négy hasábos petitsor 30 kr. Előfizetési fölhívás JIHH DJSIST czímű politikai és nemzetgazdászati napilap tárgyában. Azon t. et. olvasóinkat, kiknek előfizetésük folyo­só végével lejár, tisztelettel felkérjük: szíveskedjenek előfizetésüket mielőbb megújítani, hogy lapunk szétkül­dése fenakadást ne szenvedjen. Felkérjük egyszersmind t. vidéki elvbarátainkat, használják fel a jelen alkalmas időpontot arra, hogy a 48-as párt ezen küzlönye körül mindinkább több pár­tolót csoportosítsanak. Előfizetési feltételek február 1-től kezdve: Egész évre ...............................16 frt — kr. Fél évre.........................................8 frt — kr. Negyed évre...............................4 frt — kr. Két h­óra ....................................2 frt 80 kr. Egy hóra....................................1 frt 40 kr. Az előfizetések postautalvány utján legczélszerűb­­ben eszközölhetők és Bud­pestre egyetemuteza 4 szám a „Franklin-Társulat“ magyar irodalmi intézet és hír­lapkiadó hivatalába (ez lett Heckenast G.) intézendők. A szerkesztőség: Bu­da­pest, febu­ár 13. Külföldi szemle. Az angol választási küzdelem lezajlottnak tekint­hető. Megválasztatott összesen 551 képviselő, közülök 292 a conservativ, 259 a szabadelvű párthoz tartozik; a szabadelvűek 29, a conservatively 81 kerületben tet­tek hódítást. Eddig a cons­rvativ­ párt többsége 33 sza­vazatra megy. A „Daily News“ Gladstone kormányáról így nyi­latkozik: Az olasz temető egyikében feltalálható ezen ismert sirirat: „jól éreztem magamat; akartam, hogy jobban érezzem magamat, s most itt vagyok“ a leghe­lyesebb siriratát képezhetné a Gladstone-cabinetnek is, főleg ha csak az első mondat lenne igaz, ami azonban véletlenül nem egyezik meg a valósággal. A Gladstone kormány meghalt, s csak a nemzet halottkémi szemlé­jére vár, mely el fogja dönteni, várjon öngyilkos volt-e, vagy természetes módon halt meg. Bármi legyen azon­ban a szemle eredménye, annyi bizonyos, hogy nem azért halt meg, mert jobban akarta érezni magát, ha­nem, mert nem jól érezte magát. A legroszabb esetben saját ténye anticipálta egy hosszabb betegség elkerül­­hetlen eredményét. Mint Horacius katonája, gyors ha­lált, vagy örömteljes diadalt óhajtott, s mint a sirk­at mondja: „a kegyes halál megszabadította kínaitól.“ Gladstone úr nem tudja, mi baja volt; jól evett, jól ivott, jól aludt, nem fogyott ereje, nem változott hangja. Betegsége az idegrendszerben feküdt, egy szóval, hypochondricus volt. A „Spectator“ azt mondja, hogy a meglepő reactió okai nem képezhetnek titkot. Az ország kívánta, hogy a vezérlő egyéniségek megváltozzanak; ehhez járult a titkos szavazás, mely sokaknak megengedte, hogy val­lási és egyéb, nem politikai jellegű hajlamaik szerint szavazzanak; a mértéketességi és a népnevelési hili szá­mos nem népszerű rendelkezést tartalmazott, s végül általános volt azon kívánat, hogy a külügyi politika megváltozzék, s a reformtörvényhozásban egyszer megint szünet álljon be. Ezen okokhoz járult a parla­ment rögtöni feloszlatása s azon félelem, hogy Gladstone a jövedelmi adó eltörlése által a gazdagabbaknak a sze­gényebb osztályok rovására kedvezni akar. Az „Observer“ így nyilatkozik : „Mindeddig nem hirdettetett minisztertanács, s a választások befejezése előtt a kormány nem is fog tanácskozásni a teendő in­tézkedésekről azon valószínű esetre, ha az ellenzék csakugyan többséget nyerne. Az eddigi parlamentáris előzményekkel leginkább azon eljárás volna megegyez­­tethető, hogy a kormány bevárja előbb lesz­avaztatását, s csak azután mond le. Más részről azonban ezen eljá­rás annak következtében, hogy az új minisztereknek ismét választás alá kellene magukat vetniük, sok ve­széllyel és viszásággal járna az ügyek rendes veze­tésére nézve. Carthagenából jelentik, hogy a junta, midőn m­ár kétségbe volt esve az ostrom miatt, az észak-ame­rikai Egyesült­ Államokhoz akart csatlakozni, s előké­születek is történtek, hogy az Egyesült­ Államok lobo­gója fölvonassék. A cartagenai politikai menekültek, mint Oránból írják, kik nincsenek közbűntettekkel vádolva, szabadon bocsáttattak febr. 9-én. A közbűntettesek még fogva tartatnak. Ferrer és C­on­­­r­e­r­a­s, a felkelők tábor­­­n­okai visszautasították a zsoldot és a szabadonbocsát­­tatást. Contreras most egy emlékiraton dolgozik, me­lyet közelebb közzé akar tenni, és parlamenti színjáték mellett csupán adóbehajtó kö­zege legyen egy európai nagyhatalomnak , akkor csak béküljön ki saját töredékeivel a Deákpárt, s hajtsa végre ezt a feladatot saját tehetségével.“ Így volt ez megírva a „Hon“-ban,a felmerült sok­oldalú, s még több részletű kormányalkotás mottójául. Az igék elhangzottak, úgy látszik azonban,­­h­ogy a „Hon“ minden eredmény nélkül írta meg a mottót, mert az óhajtott magyarázó ver­­sezet refrainje, elmaradt, s észre sem vették azok, a­kikhez intézve volt. Pedig nagy szükség volna e tekintetben egy kis világosságra, mely helyzetünk zavaros leve­gőjét derítené fel. Midőn múlt év november hó végén, az ismert kölcsön megszavazása alkalmával , országunk kormányzatának zűrzavara egyszerre feltárult, mindenki, még maga az akkori pénzügyér is, a gyökeres rendszerváltozás szükségét hangoz­tatta, s e szükség nyomása alatt született meg a 21-es bizottság, hogy találja módját, az állami háztartás egyensúlyát helyreállítani. A 21-es bizottság hozzá is fogott a tanácsko­záshoz, s miután nagyban megbeszélte a kérdést, , a részletes vizsgálat megtétele s véleményes je­lentés előterjesztésére 9 tagú albizottság külde­tett ki. Ez albizottság folytatja működését, s mennyire haladt előre, mily titkot fedezett fel államháztartásunkban felmerülte­nk­ betöltésére? csak ő maga tudja. Ezt a kis rövid történetet, most azért hoz­tuk fel, hogy ezzel is jelezzük azt, miszerint: már maga az országgyűlés a 21-es bizottság ki­küldésével azt jelezte, hogy országunk kormány­zati ügyeiben, egész rendszerváltozásra van szükség. Midőn most egyszerre napirendre jöhetett egy coalitionális, vagy fusionális kormány kér­dése,­­ nagyon természetes , hogy mindenki elébe fontos kérdésként állott elő az, hogy a jövő kormány­alkotás, legyen az bármilyen koaditioná­­lis vagy fusionális,­­ egyszersmind rendszer­­változást is foglal-e magában, vagy csak folyta­tása annak, a­hol Szlávy elhagyta? Persze ezen kérdésre most kimerítő választ nehéz is volna kapni Szlávy részéről, de még a Lloyd sem adhat erre illetékes választ, mely lap legelő­ször dobta e kérdést a napi­rend asztalára; a Pesti Naplótól sem várunk, ámbár tőle kaptunk választ, még a Középpárt is hallgathat vele, de megváltjuk, hogy az Ellenőr már mégis csak Szolgálhatott volna vékája alatt rejtőzködő mécs­világból, ha többel nem, egy halvány sugárral; annál is inkább, mert a kabinetre való meghívás kérdését sietett nagyon kategorikusan megfej­teni, úgyhogy még mai számában, a Magyar Politikával is kezet fog, egyetértő barátsága megpecsételése jeléül. Azon intéseknek, hogy ne higyü­nk a kósza híreknek, a kormány alakítása körül, készségesen adunk helyet, így, hogy Szlávy Ghyczy­­vel alkotna kormányt, vagy még ennél is ér­dekesebb alakulás fejlődnék, Ghyczy és Ló­­nyay egyetértésével, vagy hogy Ghyczy — Ló­nyay -- Sennyey képeznék a minisztériumot, vagy ami a legkuriozumabb: Tisza —­Ghyczy — Sennyey fognának össze, mi is még csak oly hí­reknek sem tartjuk, melyek c­áfolatot, vagy helyreigazítást igényelnének. Mindez, azonban csak személykérdés még. Hogy a Szlávy-korm­ány nem marad, az bizo­nyos, hogy a király Szent-Pétervárról hazatérte után fontos intézkedések fognak történni a kor­mányválságra, az is bizonyos, tehát hogy vala­minek kell történnie, kétségkívüli. Épen az a bökkenő, hogy a­mi történni fog, mily elvek alapján, mily irányban történik! Míg ez körvonalazva nincs, a coalitió, fusio, vagy bármi néven nevezhető alakulás , csak má­­sodrangú kérdés. És ez az, a­mire nézve mi vi­lágosságot kérünk, nem az illetékes, hanem az érdeklett felektől, annál is inkább, mert a „Pesti Napló“, múlt vasárnapi czikkét Andrássy érdekében nem hiába repítette ki. Megvolt an­nak czélja, hogy felvilágosítsa s elhitesse közön­ségével, miszerint a­mi történik, minden az An­drássy külügyér éltető elemét is képező, deák-párti politika további fentar­­tása, dédelgetése érdekében, s­ javára történik. A nagyközönség előtt, nem érdekte­len tudni azt, hogy váljon, így gondolkodnak-e azok körében is, kik reménybeli kandidátusok­ként szerepelnek, a jövő kabinetje megalakítá­sára? Vagy egyáltalában, a fenforgó viszonyok között, új rendszer inaugurálásására óhajtanak-e vállalkozni, vagy csak mint a,,Hon“ is kérdésbe teszi ezen alakulandó kormány feladata se lenne egyéb, minthogy „pallialiuma legyen az osztrák egységesítésnek, s a nemzeti külfény a vagyono­­sodás és parlamenti színjáték mellett, csupán adóbehajtó közeg legyen.“ Jó lenne, ha e kérdés körül több világosság terjesztetnék, különösen az érdeklett kandidált felek részéről, az aggódva várakozó közönség megnyugtatására. Vagy várjon a közönség, míg a színfalak megött, megírják jövendő sorsát ? — Az igazságügyi bizottság február hó 12-én tartott ülésében jelen voltak: elnök, jegyző, mi­niszter, Schmausz előadó, Horvát B., Lázár, Matolay, Eitel, Hammersberg, Steiger, tárgy:­tjavaslat a gyakorlati birói vizsgáról. Rövid eszmecsere után a miniszteri­­javaslat rész­letes tárgyalás alapjául elfogadtatván, és a gyakorlati birói vizsgák szabályozásának szüksége kimondatván, következőkben történt a megállapodás és pedig. Az 1. §. 2-ik sorában előtt szó elébe „valame­lyike“ tétetett be. A 2. §. maradt. A 3. §. hosszabb vita után előadó indítványára a többség által következő lényegesen átalakított új szer­kezetben fogadtatott el: ,,A gyakorlati bírói vizsgára bocsá­tandó minden magyar honpolgár, a­ki az 1869. évi IV. tcz. 7. §-a 2. a) pontjában fog­lalt feltételeken kívül kimutatja, hogy az utolsó elméleti államvizsga letétele után három évi joggyakorlatban volt.“ Matolay és Lázár az eredeti javaslatot tekintettel a 3. § ban ajánlott joggyakorlatra annál inkább elfogadható­nak találták, mivel csak ezen uton vélik a biróikar szá­mára az ifjú nemzedéket kellő számban kiképeztethetni s a most tervezett 2 évi joggyakorlatnak az idézett tör­vénytől eltérését abban találják indokoltnak, mivel ed­dig biróságnál legalább egy év, a más kettő pedig bí­róságnál vagy ügyvédnél volt töltendő, míg jövőre nézve csak biróságnál és k. ügyészségnél szándékolta­­tott kitöltetni. A 4. §. első bekezdése az előbbi §-ára tekintettel következőleg alakíttatott át : „A 3. évi joggyakor­latból legalább 2 év bíróságnál, 1 év pe­dig b­ir­ó­s­ágn­ál, ki­r. ügyésznél vagy ügy­védnél töltend­ő.“ A 2-ik bekezdésben hat hét helyett tekintettel a hosszabb gyakorlatra, két hónap fogadtatott el. Az 5. §. maradt. A 6. §. 4-ik sor elébe : „köz­igaz­gatás is“, azok alapján kiadott helyett pedig „szabály“ téte­tett be. A 7. §. 3-ik bekezdésében egy-egy helyett „mind­egyik“ létetett, és 4 ik új bekezdésül következő szöveg fogadtatott el. „Mind a szóbeli, mind az írásbeli vizsga az állam hivatalos nyel­vén teendő le, Fiuméra nézve fenntartatván az ed­digi gyakorlat. A 8. §. változatlan elfogadtatván, csakis az utolsó sorban bír elébe ezen szavak igtattattak be : „s k­öll­ő ítélő tehetséggel.“ A 9. §. első bekezdése, mint szükségfölötti kiha­gyatott, mig a 2-ik bekezdés lényegileg oda módosítta­tott : „hogy képesités visszautasítása esetében a jelölt a vizsgát ismételheti, ha igazolja, hogy legalább hat hónapig valamely bizottságnál újabb joggyakorlaton volt, és hogy ezen idő alatt kellő szorgalmat fejtett ki.“ A 8-ik bekezdés megmarad. A 10, 12 és 13. § on előforduló bírói szavak mint oda nem valók egyszerűen kiterülettek. A 11. és 14. §-ok maradtak. Közelebbi ülés pénteken d. u. 5 órakor, együtt. A modern renegát Csernátony úr még nem tisztelt meg ilyen czimmel, de közel állunk hozzá. Megszoktuk már ezt a Bach idejéből. Cser­nátony nem talált ki semmi újat. Követi azt, a­mit elődei, renegát-czimborái tettek. Azért bi­zony, komoly beszámítás alá nem is veszszük szavait, legfeljebb mosolygunk esztelen tépelő­­désein, s hitehagyott őrjöngése nyakatekert esz­mezavarain. Azért tehát kár volt, hogy 1. laptársunk a „Hon“ olyan komolyan sietett tiltakozni az el­len, mintha ő is ilyen nézetekkel eltelve, közlötte volna Castelar beszédét. Eszünk ágában se volt, róla ilyet feltételezni, s még a modern renegát közleménye után se hit­tük volna, vele a véleményközösséget; de mi­után a Hon, sietett útilaput tenni Cserná­tony úr talpa alá, s elutasítani minden netán feltételezhető nézetegységet, közöljük mai esti lapjából, a­mint következik: »Egyik laptársunk átveszi ma e beszédet­­ pank­ból, megdicsérve minket, hogy annak közlésével nagy szolgálatot tettünk a józan politikának , mert Castelar úgy beszél — jegyzi meg laptársunk — mintha csak a mi 48-asaink ellen polemizálna. Mi nem érezzük hi­vatva magunkat védelmünkbe venni a 48-as pártot, mindazáltal az iga­ság, a tényállás és a való érdekében kénytelenek vagyunk megjegyezni, hogy az a spanyol Cantonalismus, socialismus, — az a spanyol ultra-foede­­ralismus, — az a spanyol intransigens párt és legbor­zasztóbb demagógia, melyek ellen Castelar Spanyolor­szágban küzd, s melyek lángba borították az országot, melyek még a karlistákénál is iszonyúbb pusztítást vit­tek végbe a szerencsétlen spanyol félszigeten, hogy — mondjuk — mindezek nagyban különböznek a magyar 48-as parttól és annak törekvéseitől. Hála isten, nálunk még nem volt s nem is lesz Cartagena és Murcia; egyik magyar párt sem nyitotta meg a börtönöket, hogy a fegyenczekből harcrosokat toborzzon zászlója alá, mint ezt a spanyol intransigensek tevék, s mi azt hiszszük, hogy a­ki alaposan isméti úgy a spanyol, mint a ma­gyar pártviszonyokat és törekvéseket, az a kettő között bajosan fog analógiát találni. A­mit Castelar Spanyol­­országban mond, az helyes, alapos és indokolt Spanyol­­országban de nem nálunk — legalább nem a mostani viszonyok, köz.itt. Mi tehát csak e szempontból közöl­­­tük Castelar kitűnő szónoklati remekművét, de semmi vonatkozással a magyar pártviszonyokra.“ Szederkényi Nándor: Budapest, feb­r. 13-án. Jókai Mór a „Hon“ 10-én kelt számában, mondott valamit ama coalitionális, fusionális vagy — nem tudom én micsoda czímű kormány­alkotási tervezetre, mely most egészen ellepte a levegőt, úgyhogy még a legutolsó kávéházi po­litikus is úgy töri rajta a fejét, mintha egyéb dolga se lenne a világon. „Ha valóban nincs más feladata egy magyar kor­mánynak, minthogy palliatívuma legyen az osztrák egységesítésnek, s a nemzeti külfény, a vagyonosodás — Kecske­m­étr­ő­l kap­ták a következő távira­tot : a tegnapi városbizottsági pótválasztások eredmé­nye a balpártra nézve, fényes diadalt hozott. Mo­csár­y megválasztása most már teljesen biztosítva van. Üdvözöljük Kecskemét derék polgársága ki­tartó küzdelmét, s kívánjuk, hogy küzdelmük fényes diadallal örvendeztesse meg a hazát. A renegatok. Az úgynevezett hite hagyottak, re­negatok mindig legveszedelmesebb elemeit képezik a társadalomnak. Az ilyen, természetesen elvesztvén tisztességes respectjét, bizonyos őr­jöngő gyűlölettel telik el mindazok irányába, kikkel hitehagyása folytán ellentétben áll. Így tapasztalhatjuk azt a közéletben, hogy a legesz­telenebb vandál tettekre vetemedők, leginkább a renegátok soraiból kerülnek ki. Az 50 es évek­ben, a Bach-korszak lelketlen eszközei, mind a renegátokból kerültek ki. Az a cseh, vagy német hivatalnok ártatlan bárány volt a renegát ma­gyar hivatalnok mellett. Tudják ezt mindazok, kik a Bach-korszakot átélték. De nem is kell a múltba menni, ezen saját­ságos lélektani tünemény ismertetésére. Íme, mióta az „Ellenőr“ e díszes compánia kiegészítő tagja lett, nála is tapasztalható az az őrjöngő gyűlölet, vak bosszú, esztelen támadás azokra, kik renegátságánál fogva vele ellentétbe jöttek. Szenvedélye­s esztelen dühe annyira vitte, hogy mai számában közölvén a „Hon“ után Castelar beszédét , ezt következő bevezetéssel illustrálja: „Castelar úgy beszél néhol, hogy majdnem töp­­renkedni kezdünk, várjon a spanyol állapotokat festi-e intransigentesivel vagy a magyarokat, a mi kedves 48-asainkkal.“ Nos, nem épen egy modern renegát ajkaira illenek e szavak? A Bach korszak idejében „Kossuth kutyának“ hívtak bennünket az akkori renegátok, egész kompániájokkal A „Baloldaliban Császár Bálint képviselőnek a honvédségben viselt századosi rangjáról tett leköszö­néséről a következőket olvassuk: „Több Pesten állomásozó honvédtiszt kávéházban beszélgetett és bírálta, hogy mily czudar dolgok foly­nak a Ludovika akadémiában. Császár B. is jelen volt. Egy pár nap múlva megjelenik egy miniszteri vagy honvédparancsnoksági rendelet, tisztán nem emlék­szünk, melyben a felsőbbek és a katonai intézmények bírálgatása bűnének halálos volta egész komolyan má­sodszor is dekretáltatik, sőt az említett kávéházi társa­ságra, mint példára hivatkozás van, a szóvivő tiszt pe­dig meg is neveztetett. Az indignálódott tisztek gyanúja egyenesen Császár B. százados és képviselőjé esett, minek következtében egy őrnagy, ki mint jeles katona s tökéletes gentleman ismeretes előttünk, és egy alsóbb rangú tiszt által provokáltatott. Császárban a bátorság megemlékezett, hogy az 1848 iki honvédségben soha, csak a bachbeambterek sorában volt háromcsillagos hős és a minisztertől nyilatkozatot kért, hogy ő csak az esetről tett jelentést, azonban neveket nem említett, a­mely nyilatkozatot két tanúként szereplő képviselő­­társa írásban ki is adott. Hogy mi történt ezután, előt­tünk titok, de Császár B. leköszönése úgy tetszik eleget magyaráz meg. Mi csak üdvözölni tudjuk azon honvéd­tiszteket, kik az ilyen feljelentésekben, — ha még név nélkül is, — mulatságot lelő urakat megugratják a honvédségből, pláne a jelen esetben Császárnál már az anteakták is szennyesek. Hanem most egy kérdést még a képviselőkhöz : van-e mód és nem lehetne-e azt ta­lálni, hogy az ilyen kompromittált emberektől a ház megmentessék, hogy a botrányos előéletűek a képvise­­lőházat bűneik purgatóriumának ne tekinthessék ?“ — A „Szabad Polgár“ legutóbbi számában meg­emlékezvén a keleti vasút tárgyában hozott törvényja­vaslat képviselőházi megszavazásáról, dicsérőleg ki­emeli, hogy Győr megye képviselői közöl Földváry Miklós és Goda Béla nem járultak a párlánkenti bot­rány megtestesítéséhez. Constatálja azon pártszínezet nélkül nyilvánult nagy elégüetlenséget, melyet Kautz Gyula Győr városában keltett „igen“ szavazatával. Az általános megbotránkozásnak ad szavakat a­miatt, hogy Saáry Miklós Győrmegye pusztai kerület képviselője a szavazásban nem vett részt. Fölhívja a pusztai kerületi választókat, hogy tartsanak e tekintetben bizalmas ér­tekezletet, s mondják ki rászólásukat a felett, hogy Saáry Miklós kép­viselőjük nem szavazott — akár igen­nel, akár nemmel — akkor, midőn a keleti vasút tör­vényjavaslat elvetését maguk is óhajtották, mint olyanét, melynek súlyát érezni fogják az egész elszegényített nemzettel együtt! — Csak helyeselni lehet e felszóla­lást, mely a közvéleményt a képviselők működésének ellenőrzésére sarkalja. Eredeti levelek. Makó, febr. hó. A megyék kikerekitésére vonatkozó tör­vényjavaslatnak magyarfaló törekvése ellen Nehre­­beczky úr nagyobb dicsőségére alig lehetne méltóbb feljajdulás mint Makó város közönségének Csa­­nád megye további fenntartása érdekében a képvi­

Next