Magyar Ujság, 1874. március (8. évfolyam, 49-72. szám)

1874-03-28 / 70. szám

A kérvény a mentelmi bizottsághoz utasittatik. Kérvényeket nyújtottak még be: Beöthy Ákos, Fabricius, Szathmáry K. Szomjas J. , ezek után Gaál Mihály képv. 3 kérdvényt intéz a kormányhoz u. m. 1- ső. Kérdvény a vallás és közoktatásügyi miniszter úrhoz. 1. ) Van-e tudomása 1. miniszter úrnak a felől, hogy a Sándor-utczai 3-ik számú háznak első emelete a pesti orvos-egyetem irodai helyiségéül múlt 1873-ik évi sept. hó 1-ső napjától 3 évre, évenkénti 2000 ftért az állam által vétetett haszonbérbe — se haszonbér — félévenként előre 1000 frttal csakugyan az állam pénztárából fizettetik ki ? 2. ) Miképen történhetik az, hogy ezen kibérleti helyiség mindamellett is magán lakhelyül használtatott mindez ideig, mégpedig fele részben egy tanár úr, másik fele részben pedig egy más család által, amely ezért ama tanár urnak a folyó évről 1200 frt fzázbért fizet, sőt szándékoltatik haszonbérbe adni a jövő évre is. 3) Miképen történhetett az, hogy amidőn a múlt évben a lakások haszonbére a köztapasztalat szerint jóval alább szállott az előbbi haszonbéreknél, — sőt több lakrészek kibéreletlen is maradtak : ezen lakosztály, melynek az előző évrőli egész haszonbére csak 1250 frt volt, — az állam részére oly magas emelkedettséggel, t. i. évenkint 750 frttal lett drágábban kibérelve ? 2- ik kérdvényt a pénzügyi miniszter úrhoz. 1- et az 1868. XXI. törvény csak a közadók kivetése, befizetése — biztosítása — s behajtása módozatáról szólván ; és oly törvény, mely az adóhelyiségeket másnemű követeléseknek végrehajtó közegeik által e törvény szigora szerént való behajtására felhatalmazhatná, még eddig törvénykönyvünkben található nem lévén ; kérdem a t. miniszter urat, helyesli-e a debreczeni pénzügyi igazgatóságnak abbéli intézkedését, mely szerint az alatta lévő adóhivatalok útján a közadók czíme alá nem vonható másnemű követeléseket is a jelzett törvény szigorával hajtat be, s ha igen, melyik törvény legyen az, melyre helyeslését alapíthatja? 2-or. Miképen történhetik az, hogy a midőn még a közadók behajtásáról szóló törvény szerint megintendők előre a tartozásban levők, mielőtt náluk zálogolás kísértetnék meg ; mind ennek ellenére több böszörményi lakosok nem is adóbeli tartozásért, minden előre való megintés nélkül zálogoltattak meg ? 3- ot. A jelzett adótörvény szerint a földmivelőknek gazdaságaik folytatására nélkülözhetetlen igás marhát még közadó alapjául sem vétethetvén zálogolás alá, mikép történhetett az, hogy némely böszörményi lakosoknak gazdaságuk folytatására nélkülözhetetlen igás marhái nemcsak lefoglaltattak, hanem egyszeri árverés kisérlése mellett a becsárnak felénél is alóli áron el is adattak. 4- et. Mivel pedig az 1868-ik XXI. t. 95. §-a a szabályellenesen eljáró pénzügyi közegeket a minisztérium által feleletre vonatni rendeli; kérdem a t. pénzgyi miniszter urat, hajlandó-e a fenjelelt eseteket megvizsgáltatni, s az érdekletteknek törvényt és igazságot szolgáltatni. A 3-ik kérdvény a pénzügyminizterhez szól, következőleg : 1-szó. Tekintve, hogy Hajdu-Szoboszló város közönsége kérvényére 38,262 frt 7 */2 kr. állami adó engedtetett le az 1863-ik évi aszály okozta károk miatt, annak az évi adóbeli obtingentiójából, mint ez a pénzügyi minisztériumnak a püspökladányi adóhivatal utján 66/sz. szám alatt közlett rendeletéből világosan megtetszik . Tekintve, hogy ezen meglehetősen szép mennyiségű összegben a szoboszlói egész határterületre, mint a mondott elemi csapás által sulytott adóalapra ez évről hárult adóbeli tartozásben foglaltatik, mint ez azonnal teljes világlatba jő mihelyt a szoboszlói egész határterületen levő szántó, kaszáló s legelő földek összes adója összehasonlittatik ezen leengedett 38.262 forint gyakrral. Tekintve ellentétben ezen leengedéssel a Hajdu-Böszörmény város közönségének a szoboszlói határ nem messze szomszédságban levő az 1863. évi aszály által egyformán sutytott, különben is egyformán székes természetű közös legelői földjére ez évről hárult mintegy 7000 fitot tevő adónak a fenforgott aszálykár már a leengedése végett ugyan a pénzügyminisztériumhoz intézett, általa éveken át behatólag tárgyaltatott s a szoboszlói kérvényben minden tekintetben hasonló s jogosultnak bizonyult kérvénye a pénzügyminisztériumok közelebb a debreczeni adóhivatal útján folyamodó községhez juttatott rendelete szerint mi indokolás nélkül elutasíttatott. Tekintvén : a miniszter felelőssége eszméjéből önként következtethető mikép a t. minisztérium úgy ország, mint egyes polgárainak egyforma természetü s egyiránti jogosult kérvényeit és folyamodványait egyenlő értékbe venni s egyenlő igazsággal, s minden mellékes tekintetek nélkül tartozik eldönteni . Ezeknél fogva kérdem a t. pénzügyminiszter urat, miképen indokolja ezt, hogy a midőn Szoboszló város közönségének folyamodására annak legelőjére is értetett összes adóbeli illetéket az 1863-ik évről az akkori aszály, mint elemi csapások okozta károk magam meggyőződése szerint is az 1868. XXI. t. sz. 11. §-a szerinti rendeleténél fogva és helyesen leengedte, sőt akérvényező községet oly kitűnő adóleengedésben részesítette, ugyanekkor Böszörmény községének hasontartalma, minden tekintetben ugyanazonos, egyformán jogosult, ám annál sokkal csekélyebb leengedést kérelmező folyamodványa minden indokloás nélkül s az előtte tudva levő praecedens eseteknek is figyelmen kívül hagyásával elutasitotta ? Vidliczkay József, a közlekedési és pénzügyi miniszterekhez intéz interpellatiót a dohánymonopolium eltörlése kérdésében. A dohány utáni kutatást most már vasúti hivatalnokok teszik, így történt szabolcsi tulajdonos Kállay Uhullal, kinek bőröndjét maga a vasúti főnök vizsgáltatta meg. Ezért következő interpellátiót intézi : Ha a vasúti hivatalnokok ily felhasználása a kormány rendeletein alapszik, mivel vannak ily rendszabályok indokolva? Ila nem : hajlandó-e a kormány, illetőleg a tisztelt miniszter urak a kép intézkedni, hogy az utazó közönség a fentebbihez hasonló zaklatásoknak, kitéve ne legyen. Lázár Ádám: Interpellátió az igazságügyminiszterhez. Az 1808. 54. t. sz. 52). §. szerint: ,,A közforgalom tárgyait képező értékpapírok megsemmisítésének módjáról külön törvény fog intézkedni.“ Miután ezen törvényjavaslat több mint 6 év óta eddig be nem adatott, sőt e helyett több az ily megsemmisítést tiltó rendeletek, jelesen 1870. ápril 8-kán, 3654. és julius 25 án 11,836, úgy 1871. máj. 6-án 1771. és 1872. január 30-án 1947. sz.a. bocsáttattak ki; ezen fontos és sürgős ügy szabályozási tekintetéből kérdezem az igazságügyminiztert: Szándékozik-e a közforgalmi értékpapírok megsemmisítése iránt mielőbb törvényjavaslatot beterjeszteni? és az eddigi mulasztást mivel indokolhatja? Pauler Tivadar igazságügyminiszter. T. hát ! A közforgalmi papírok megsemmisítésének kérdése egyike a legfontosabbaknak, de egyike a legnehezebbeknek is. Az európai törvényhozások hosszabb idő óta öszszeegyeztetni iparkodnak itt a magántulajdon szentségét a közforgalomnak s az ily papírokat szerzett jóhiszemű birtokosok érdekével, és ezért nem volt könnyű azon kérdést megoldani oly módon, hogy amíg egyrészről lehetőleg biztosíttassák a tulajdon, másrészről, miután ezen papírokra névre nem szólanak s úgy mint a pénz kézről kézre forognak s így könnyen megtörténhetik, hogy valaki ily papirt legjobb hiszemben megszerez, melynek utóbb eredeti megszerzése más által hiányosnak mutatkozik, senki jogaiban ne csorbíttassék, és a közforgalom veszélynek ki ne tétessék. Ennélfogva ismétlem, ez az európai törvényhozásoknak egyik nehezebb kérdését képezi és midőn a magyar kormány ennek megoldásához fogott, mindenekelőtt a magánérdeknek kellő megfontolását tartotta szükségesnek s ezért a minisztertanács határozata folytán a földtehermentesítési alap igazgatósági elnökének elnöksége alatt bizottságot alakított, mely e nagyfontosságú kérdés megoldásával foglalkozik. Sürgetni fogom e munkának mielőbbi befejezését, hogy úgy a nyilvános óhajtásnak, mint a közszükségnek eleget tehessek. (Helyeslés.) Lázár Ádám: T. ház! Az igazságügyminiszter úr által adott feleletből arról győződtem meg, hogy ezen, saját belátásom szerint is igen nagy fontosságú kérdés nem tartozik a lehetetlenségek sorába, mit bizonyít az, mint méltóztatott jelezni, hogy egy bizottság működik e tárgyban, mely két év ótaműködik, de nem tudom, nem fog-e még vagy két évig működni. Remélem , hogy ezen fontos ügy minél előbb a magánérdek és közforgalom érdekének kedvező megoldást fog eyerni. E részben tehát tudomásul veszem a miniszter úr válaszát. Zsedényi Lili : előterjeszti a 21-es bizottság kérdését . Nem tartaná-e czélszerűnek a t. ház és a ház által kijelölt ezél elérésére, ha a 21-es bizottság működését nem folytatná, hanem eddigi eredményeként a 11-es albizottságnak munkálatát terjesztené elő a végből, hogy azt a t. ház által hozott határozat értelmében halasztás nélkül a minisztériumnak átadni lehessen. Korizmics : pártolja Zsedényi indítványát, beszédét következőleg végzi , és azt hiszem, hogy leghelyesebb volna, hogy a 9-es bizottság munkálatát a 21-es bizottság adja át a kormánynak, a kormány pedig az általa czélszerűeknek elfogadott javaslatokat még ezen ülésszak alatt terjeszsze a ház elé. (Helyeslés.) Iványi Dániel : T. ház! Én azon indítványt, melyet Zsedényi J. képviselőtársunk a 21 es bizottság nevében az imént előterjesztett, a most nevezett bizottság kebelében tegnap elleneztem. Elleneztem pedig több oknál fogva. Először azért, mert a képviselőház nem 9, hanem 21 tagot küldött ki a végett, hogy az ország pénzügyi helyzetének gyökeres átalakítása iránt javaslatot tegyen, következőleg nem az albizottságnak, hanem a 21 tagból álló teljes bizottságnak munkálatát várja. — A képviselőház a 9-es albizottságot nem is ismeri s hivatalos tudomása nincs róla. Elleneztem az indítványt másodszor azért, mert a 9-es albizottság munkálata a 21-es bizottságnak bemutatva igen, de tagjai közt szétosztva nem volt. Sőt annak tegnapi ülésében még csak fel sem olvastatott. Márpedig 1. képviselőház foly valamit, amit a 21-es bizottság minden tagja nem ismer, a képviselőháznak bemutatni sem helyesnek, sem illőnek nem tartom. (Helyeslés a szélsőbalon) Annál kevésbé tartom pedig helyesnek és illőnek azt, hogy a t. ház egy oly munkálatot, melyet nemcsak maga nem ismer és nem bír, de melyet még a ház kebeléből kiküldött 24-es bizottság sem ismer, a kormánynak adja ki a végből, hogy azt a teendő előterjesztésekben zsinórmértékül vegye. Igaz ugyan, képviselőház, hogy azon határozat, melylyel a f1-es bizottságot kiküldeni méltóztatott, azt is magában foglalja, hogy a bizottság oly időben terjeszsze elő jelentését, hogy annak nyomán a kormány még ezen ülésszak alatt beterjeszthesse a maga indítványát. De anélkül, hogy legkevésbé is vádolnám a 9-es albizottságot, mely ellenkezőleg el kell ismernem, be ön nagy szorgalmat fejtett ki a maga működésében, azt kérdem : váljon a t. háznak most említett határozata nem teljesíthető-e olykép, hogy a 21-es bizottság tagjai ne távozzanak elő ünnepi szünetekre, hanem az ország várakozásának megfelelve, a szünet alatt is dolgozzanak és készítsék el jelentésüket ? Ezen okoknál fogva elleneztem én azo) indítványt, melyet most a 21 es bizottság nevében Zsedényi J. képviselő úr előterjesztett. Ezt mondtam a 21-es bizottságban tegnap, itt pedig tehát azt mondom, hogy én részemről őszintén szólva nem sokat gondolok azzal, hogy a 21-es bizottság fogja-e folytatni működését vagy nem. Nem sokat gondolok vele pedig azért, mert azon után, melyen mind maga elindult, mind a 9-es albizottságot elindította, azon feladatot, melynek megoldására a ház kiküldötte, nem fogja megoldani. De igenis helyezek súlyt itt is, hogy oly munkálat, melyet a ház tagjai nem ismernek, de nem ismernek a 21-es bizottság tagjai sem, ne adassák ki bárkinek, annál kevésbé pedig a felelős kormánynak oly utasítással vagy oly ezelből, hogy az bárminemű előterjesztéseknek is alapul szolgáljon. (Helyeslés balfelől.) Egyébbiránt a t. ház bölcseségétől függ elfogadni vagy el nem fogadni a 21-es bizottság indítványát. Én azon nem várt esetre, hogyha a t. ház azt elfogadni méltóztatnék, fentartom magamnak, hogy külön véleleményt nyújthassak be akkor, midőn a 21-es bizottság, illetőleg az albizottság munkálata kezemben lesz. Én ugyan történetesen e pillanatban megkaptam a 9-es albizottság munkálatát, de csak különös kedvezmény gyanánt, és nem lehet tőlem várni, hogy külön véleményt adjak be, midőn magát a jelentést még nem ismerem. Skulszky Ferencz azt kívánja, hogy utasílassék a 21-es bizottság, hogy az albizottság jelentését érdemleges tanácskozás nélkül terjeszsze a ház elé. Tisza Kálmán előtte szólott indítványának elfogadását kéri. Simonyi Ernő elismeri azt, hogy a 21 es bizottság kiküldése egy parlamentáris kormánynyal össze nem egyeztethető. Ezt kinyilatkoztatta akkor is, midőn a ház a 21-es bizottságot kiküldötte. Sohasem volt azon nézetem, hogy egy parlamentáris kormány méltóságával megférő dolog egy ily bizottság kiküldése. Akkor is kimondotta, hogy ez egyenesen bizalmatlansági szavazat a kormányra nézve , azonban a ház többsége s maga a kormány is ezen helyzetet elfogadta. Pulszky F. beszédében előadta azon körülményeket, melyek azóta közbejöttek és azt mondja, hogy a dolgok változván, a ház álljon el ezen bizottságtól, s keressen módot, melylyel ezen bizottságot eltemethesse, mert a bizottság megbénítja a kormány és a parlament működését. Pulszky a változott körülményekről azt mondja, hogy ime, most van kormányunk, amely bízik magában, és jelzi egyszersmind azt is, hogy ennek a kormánynak, mely bízik magában, két lelke van. Ezen két lelket maga a kormányelnök, s azután másnap a pénzügyminiszter is jelezte. Már most azon körülmény, hogy a kormány két lelkűsége daczára bízik magában, egyáltalában nem vonja maga után azon következtetést, hogy a képviselőház is bizzék oly kormányban, melyben egyöntetűség nincs, melyben két lélek két vélemény uralkodik. Pulszky szerette volna, hogy legyen három vélemény boanes arról szól, hogy miért nem sikerült a coalitió?A coalitió nem sikerült nézete szerint azért, mert a deákpárt nem akart elválni nagyhatalmiságától s oly föltételeket kötött a coalitióhoz, a melyeket önérzetes ember el nem fogadhatott. (Helyeslés balról.) Ezért nem sikerült a coalitió. Pulszky azt mondja, hogy azon nézetek, amelyek bennünket elválasztottak, ma már a ház csak ezen egyik zugában tartatnak fen. A ház többi része egyetért. Miután azonban azon egy elvi különbség, mely ezen házat mindig elválasztotta, a 67-ei kiegyezés volt, amely egyfelől a közösügyes kormányzást alapította meg, másrészről az ország önállóságának s függetlenségének visszaszerzését lehetetlenné tette. Pulszky azt mondja, hogy ma már ezen nézet, azaz a haza önállóságának, függetlenségének fentartása ezen ház egyik zugában létezik csak. Sajnálná, ha úgy volna, sajnálná azért, mert meg van győződve, hogy az ország népének legalább 9/10 részében él ezen nézet s ha constatálva lenne, hogy ezen háznak legnagyobb része, kivéve egyik zugát, az ország népe 9/10 részével ellenkező véleményben van, ez csak azt mutatná, hogy ezen ház nem képviseli az ország népét. Tehát ezen ház nem alkalmas arra, hogy mint az ország törvényhozása szerepeljen s továbbra is működjék. Egyébiránt áttérve a szőnyegen levő kérdésre csodálkozását fejezi ki, hogy miként keletkezhetett a kérdésből ily vita, a minő keletkezett. Itt egy indítvány terjesztetik elő a házszabályok s minden eddig követett szokás ellenére, rögtön vita támad fölötte és határozat provocáltatik Zsedényi képv. egy indítványt tett, de ismervén a házszabályokat és tudván, hogy ez nem lehetséges, kérdés formában tüntette azt elő. Neki vannak ilyen fogásai. (Derültség.) Azt mondja, kérdést szabad tenni, és erre feleletet adhat a ház, de indítványt tárgyalni nem szabad. Azonban ezen kérdés természetszerűleg igen nagy fontosságú indítvány volt, melyet azután, már nem akarja vitatni, ügyesen volt-e vagy nem, Korizmics először, Pulszky másodszor kijavított. Korizmics azt indítványozta, hogy valami - es bizottság, melyről neki hivatalos tudomása nincs, csirárt valami munkálatot, melyet a 21-es bizottság ismeretlenül, látatlanul magáévá tevén, azt ajánlja a háznak, hogy ez ismét ismeretlenül, látatlanul útmutatásul ajánlja a kormánynak. Ennek képtelenségét, azt hiszi, minden kétségén felül kimutatta már Irányi s ezért nem szükséges, hogy többet mondjon róla. Ami Pulszky kép, úr módosítását illeti, hogy a 21-es bizottság a 9-es bizottság jelentését a háznak terjeszsze elő, erre nekünk a 21-es bizottságot utasítani nem lehet, mert ez a bizottság kiküldetett arra, hogy működjék, a működéséről tegyen nekünk jelentést, hanem azt, hogy milyen jelentést tegyen, soha sem látta egy parlamentáris országban sem, hogy a ház határozta volna meg. De bármiként legyen is a dolog, a házszabályok 99. §-a azt mondja, hogy oly indítványnak, mely nem törvényalkotását czélozza, felvételi ideje meghatároztatván, az alatt kinyomatik s a tagok közt szétosztatik. Ez teendő tehát ezen indítványnyal is, egyebet tenni nem is lehet, mrt e tekintetben a házszabályoktól eltérni nem szabad. Azt mondják továbbá a házszabályok, hogy indítványt, ellenindítványt, módosítványt, mindig írásba foglalva kell beadni, s azok kinyomatását a ház elrendeli. Ha tehát ezen indítvány fölött tárgyalás folytatandó, ez, nézete szerint, nem történhetik meg most, mert a házszabályok nem engedik, hanem méltóztassanak ennek kinyomatását, szétosztását elrendelni, és bármely közeli időre napirendre kitűzni, hanem ezen indítvány mostani tárgyalása a házszabályok megsértése s ennélfogva inparlamentáris eljárás. (Helyeslés a szélső bal felől.) Zsedényi Ede azt mondja, hogy az incompatibilitási, az állam és egyház közti viszonyok rendezésére nézve kiküldött bizottságok részéről azok elnökei szintén kérdéseket intéztek a házhoz, Csanády Sándor azt hiszi, hogy ha történt egyszer a házszabályok ellenére valamely eljárás, abból nem lehet azt következtetni, hogy ez az eljárás ismételtessék. Arra kérem a házat, ne járjon el a házszabályok ellen és ismételve okot adni arra, hogy azok jövőre figyelem kivül halassanak. (Helyeslés a szélső bal felől.) Péchy Tamás , Ierményi Miksa , szintén Pulszky indítványának elfogadását kérik. Deáky Lajos Zsedényi elnökségéről nem bir tudomással, mert az elnökség arról nem tett jelentést. Mllőzve ezen formai ellenvetést, még ha jelentést is adott volna be az elnök, tagadja, hogy a házszabályok szerint joga lehetne a háznak azon jelentést előleges kinyomatás és szétosztás előtt tárgyalásra felvenni. Kérdést annyival inkább nem lehet felvenni, mert a házban ép a 21 es bizottság tagjai vannak ellene és egyetértés sem jött létre közöttük az iránt, hogy ily kérdést tehessen az elnök. Zsidényi kérését visszautasítani óhajtja, hogy jöjjön egyetértésbe a bizottság tagjaival az iránt, hogy tétessék-e kérdés vagy jelentés, és azon esetben ismét követelné, hogy akár kérdést, akár jelentést tesz a bizottság , az kinyomassék és annak idejében napirendre tüzelék. Csernátony Lajos Pulszky indítványának elfogadása mellett van, melyet a ház többsége szavazat útján elfogad. Következett a ház egyik alelnökének megválasztása, ami a delegáció tagjaira való szavazással egyszerre megtörténik. A ház alelnökének 251 beadott szavazat közül 139 él Torma Károly lett megválasztva. Torma Károly néhány szóval köszönetét fejezi ki a megválasztatásért. Ezután a jegyzőkönyvnek a 21-es bizottság eljárására vonatkozó része hitelesíttetik, ami után az elnök kijelenti, hogy a pántokon reggel 10 órakor tartandó ülésben fog a delegációba történt választás eredménye kihirdettetni s valószínűleg a 21-es bizottság is a mai határozat következtében beterjeszti jelentését. Ülés vége 1 óra 15 perc. A főrendiház ma tartott ülésében tárgyalás alá vette a földadó szabályozásáról szóló törvényjavaslatot , a tárgyalásban hosszabb vita után csak a 7. §-ig haladt s több rendbeli módosítást tett. A tárgyalás a pénteken reggeli ülésben folytattatni fogásaiban kifejtett eszmékre : vegye vizsgálat alá a közigazgatás egyes ágazatait, a minisztériumok szervezetét, beosztását és kezelési rendszerét és adjon a jelen helyzet követelményeinek megfelelőleg javaslatokat a kiadásoknak szükséges apasztása iránt. Folyó évi febr. hó 26-án tartott ülésében a t. bizottság egy további megbizatást adott az alálízott albizottságnak, amenynyiben utasította arra, hogy tárgyalásait a fedezetre is kiterjesztve, adjon véleményt arra nézve is, mily pénzügyi rendszabályok létesítendők vagy készítendők elő az államháztartás egyensúlyának helyreállítására? Ezen utasítással a 1. bizottság kijelölte azon kettős irányt, melyet az albizottságnak követnie kellett. Ezen kettős feladatot tartotta az albizottság szem előtt midőn tanácskozásait elsősorban azon megtakarításokra irányozta, melyek nézete szerint az államháztartás egyes részeiben létesíthetők, és másodsorban azt vette vizsgálat alá, mily rendszabályokkal lehetne az államjövedelmeket a jelenleg fennálló bevételi ágazatok körében eszközlendő intézkedések vagy új jövedelmi források nyitása által emelni. Az ezen irányban 65 ülésen át folytatott tárgyalásoknak eredményét az albizottság e jelentésbe foglalva terjeszti a tisztelt bizottság elé. Az egyes kérdések részletes fejtegetésébe az albizottság e jelentésében általában nem bocsátkozik, mert kérdések részleteinek kidolgozása az albizottság hatásköréhez nem tartozik. Az albizottság feladatát csak az elvi szempontoknak és az általános iránynak kijelölése képezhette. A részletek kifejtése az alkalmazásra és a kivitelre tartozik. De tartózkodott az albizottság előterjesztett javaslatainak hosszasabb indokolásától is úgy időkímélés czéljából, mint azon oknál fogva, mert amennyiben ez szükséges lenne, erre a 21-es és bizottság tárgyalásai bő alkalmat fognak szolgáltatni. 1. Államháztartásunk jelen mostoha állapota és az ország kedvezőtlen pénzügyi helyzete sürgetőleg követelik a kiadásoknak lehetőleg szűkebb határok közé szorítását minden irányban. A kiadások azon folytonos emelkedése, melyet eddigi költségvetéseink, főleg az utolsó években fölmutatnak, az ország anyagi erejének teljes megromlása nélkül többé nem engedhető meg. Az ország pénzügyi helyzete azonban ma ennél többet követel; elkerülhetlenül szükséges a mai háztartási költségeknek apasztása is, mert a jelenleg megállapított és eddig évenként megajánlott kiadásoknak is bizonyos határokig való mérséklése nélkül az egyensúly helyreállítása nem eszközölhető. A legszigorúbb takarékosság alkalmazása képezi tehát államháztartásunk rendezésének és az egyensúly helyreállításának első feltételét. Az állami kiadásoknak elkerülhetetlenné vált leszállítása is azonban okszerűen csak úgy történhetik, ha ott ahol kell, az átmenet nehézségeire való tekintettel vitetik keresztül, mert a rögtönzött és bizonyos határokon túl vitt reductiók az ország közigazgatási szervezetében, az államgépezet rendes működésében és az ország államgazdászati életében, oly zavarokat idézhetnek elő, melyek következéseikben könnyen megboszulhtják magukat minden irányban. Sok és fontos kérdés lesz tehát e miatt megoldandó, nagy fontosságú intézkedések lesznek életbe léptetendők. De a nehézségektől visszariadni nem szabad. Mielőbb és erélyes kézzel kell mindazon kérdéseket megoldani, amelyek a háztartásban az egyensúly helyreállításának feltételeit képezik, mert pénzügyeinknek rendezésétől függ az ország hitelénél, helyreállítása anyagi és szellemi fejlődése, sőt állami fenmaradása is. Az albizottság ezen szempontokból indulva ki, államháztartás kiadási részét azon tájékozó kimutatások alapján, amelyeket a minisztérium mint a közelebbi évekre véleménye szerint valószínűséggel felvehető előirányzatokat előterjesztett, két irányban vette vizsgálat alá: 1 ör. Mily megtakarításokat lehet eszközölni a közigazgatás egyes részeiben a közelebbi időben, és 2-szor mily változásokat és intézkedéseket szükséges tenni ezen czélból a közigazgatás szervezetében. Az albizottság a közigazgatás több ágazatára nézve a közigazgatási teendőknek decentralisatiója és az önkormányzat hatáskörébe utasítása által vélt az államkincstár terhein könnyíthetni, a mellett, hogy ezen után a közigazgatás gyorsítására és egyszerűsítésére törekedett. A közigazgatás egyes ágazatára nézve ezer, irányt tartva tehát szem előtt, vizsgálat alá vette: a közigazgatás mily teendői és ha igen mily módon utasíthatók az állami czélok veszélyeztetése nélkül az önkormányzat körébe úgy, hogy ezáltal az államháztartásban megtakarítások legyenek elérhetők ? Azon közigazgatási kiadások között, amelyeknek körében úgy ezen szempontból, mint az eszközölhető egyszerűsítések által megtakarítások létesíthetők, az első helyet a központi igazgatás foglalja el. A központi igazgatás költségei 1874-re a hozzá tartozó hivatalokkal együtt, mint központi állampénztár, kamatbiztosítási számszék, statisztikai hivatal 2.988.000 forintot tettek ki. Ez oly nagy összeg, amely nem áll arányban a közigazgatás többi ágazatainak költségeivel és azon tiszta jövedelemmel, melylyel az állam összes szükségleteinek fedezésére rendelkezik. És a központi igazgatás minda mellett mégsem felel meg mindazon igényeknek, melyet egy minden tekintetben kielégítő és rendezett közigazgatástól követelni lehetne. A fennálló rendszer hiányai okozzák e bajt. A felosztás nem látszik minden tekintetben czélszerűnek. Az eljárás a felelősség elvének nem egészen megfelelő és az ügyvitel nem eléggé egyszerű, azért igényel annyi ügyosztályt, akkora személyzetet és oly nagy költségeket. Addig is, míg összes közigazgatási szervezetünk megállapíttathatik és az összes állami és közszolgálatnak rendszere, a hivatalok egymás közötti fokozatai és összes viszonyai részletesen szabályoztatni fognak, ami iránt tüzetes tanulmánytételre és jelentés előterjesztésére utasította a képviselőház a minisztériumot. Elkerülhetlenül szükségesnek mutatkozik az albizottság előtt, hogy már csak a költségek lehető apasztása czéljából ideiglenesen is a központi igazgatás rendszere reformáltassék. Az eljárás egyszerűsítése és helyesebb szervezése által, némely teendőknek, melyek eddig a központi kormányzat körébe tartoztak, innét kiválasztása és decentralizálása által a személyzet főleg némely minisztériumnál jelentékenyen apasztható. Az albizottság ezek alapján kimondja azon véleményét, hogy a központi igazgatás költségeinél az ügykezelés egyszerűsítése, a többszöri revisiók mellőzése, a szakfelelősség kifejtése, a személyzetnek szükség esetében szabályszerű eljárás mellett fokozatos csökkentése, egyes teendőknek a központi kezelésből egyes közegekre hárítása által úgy a személyes kiadásoknál, mint szigorú ellenőrzés és takarékosság mellett többek között a helyiségek czélszerübb rendezése utján is a dó. MAGYAR ÚJSÁG 1874. MÁRCZIUS 27. A 1IX-es albizottság jelentése a 21-es bizottsághoz. A tisztelt bizottság folyó évi január hó 21-én tartott ülésében a 9-es albizottságot azon utasítással küldötte ki, hogy tekintettel a minisztérium által közlött és kikérendő előterjesztésekre , a bizottság tárgyal.