Magyar Ujság, 1874. április (8. évfolyam, 76-98. szám)
1874-04-03 / 76. szám
felszólalása tehát minket vádképen nem terhel, az nem minket érinthet, mint inkább jóakaratú (?) laptársunkat, mely oly mohó étvágygyal sietett a 48-as pártot és a „Magyar Ujság“-ot felemészteni, ami talán mégsem megyen oly könnyen. Mi csak azt sajnáljuk, hogy előbb nem jelent meg ezen felszólalás, mert akkor, talán mi is meglettünk volna kimérve, azon sok helyreigazítás szükségétől, melyben mi nagy gyönyörűséget épen nem találtunk; de meglettek volna kimérve vidéki elvtársaink is azon nyugtalanító felzavarástól, melyen most csak azok gyönyörködhetnek, kik a 48-as párt megsemmisítésén oly nagy lelki örömet találnak, amiben azonban csalatkozni fognak. Igazsága van tisztelt barátunk Simonyi Ernőnek, hogy egymás ellen ne pazaroljuk erőnket, hanem egyesítsük azt, hogy közös elveinknek diadalt szerezzünk, bár meglettünk volna kimérve azon keserűségtől is, melylyel az elmúlt néhány nap ajándékozott meg bennünket. Bár meglettek volna kimérve vidéki elvtársaink is ama kellemetlen benyomástól, mely most mint látjuk, annyi nyugtalanságot okoz mindenfelé , mely nyugtalanság, még csak most kezd kifejezést nyerni. Lapunk az országos 48-as párt közlönye, melyben a vidéki 48-as pártszervezkedések érdekeik védelmét keresik. Kötelességünk megnyutatni vidéki elvtársainkat, hogy a zászlót, melyért lelkesülnek, tovább is hűséges tisztelettel tartjuk fel. Munkálkodjanak közre önök is ebben, hiszen, helyesen van megjegyezve, hogy a lényeg a fő, s ha ebben egyetértünk, senki ne törjön pálczát azon kegyelet felett, mely egyeseket a régi 48-as zászlóhoz csatol. Eredeti levelek: Felső-Ereken, (kalocsai puszta) márcz. 31. Tisztelt szerkesztő ur! Egy szép történetet közlök, mely kisded szállásunkban pár nap előtt történt, s mely — ha tisztelt szerkesztő urnak meg nem irom — az oldalamat nem hagyja békében. De hát mi lesz az ? kérdi t. szerkesztő úr, miről irhat önnek egy pusztai ember ? Magyar vagyok s erre — pirulás nélkül mondom — büszke is vagyok. Alkotmányos országban lakom, hol az embernek megvannak alkotmányos jogai. Mindenünk van, mi egy országot boldoggá, gazdaggá és dicsővé tehetne; de nem szűkölködünk olyanban sem, mi bennünket kivetkőztet a magyar eredet és névből. Az alkotmányos jog megvan s mégis, ha jó néhány fináncz, ajtót kell nyitni; fölhányja mindenünket s aztán — elmegy. Nem igy volt-e ez a Bach-korszakban is ? így történt nálunk is e hó 21-én. Három fináncz megjelent fölfegyverkezve s elkezdé házi-butorainkat széthányni. Minden zeget-zugot megnéztek. Ha egy forintos bankót lopok el s azt keresik, nem hánynak szét úgy mindent, mint e finánczok. Kíméletlen népség! — 4—5 háznál voltak, de csak egynél találtak néhány levél dohányt. A fináncz azt mondta: „6 ily csomó tenne egy fontot!“ Tehát a dohány 5—6 lat lehetett s a tulajdonosa 2 forint 10 krajczárt fizetett érte. TÁR CZ A. Nemzeti színház. „Alfonz ur“, vigjáték 3 fölvonásban. Irta Dumas Sándor. Fordította Paulay Ede. Egy „modern“ darab Dumas tollából. Ezzel minden meg van mondva. Pezsgő franczia szellemdusság, érdekes, a figyelmet folyton lekötve tartó jelenet a házas élet ezerféle szövevényeiből véve, ügyesen, mesterien földolgozva s az egésznek alapja — az erkölcstelenség posványa. A levegő rontó büzhödt posvány talaja a szemet gyönyörködtető szép virágot termel, de szakítsd le s akard élvezni illatát, undorral fogod elhajtani. E virághoz hasonlít Dumas legújabb darabja, mely szerdán este először adatott a nemzeti színpadon. Egy mihaszna, sehonnai Octave (Náday) nevű léhűtő elcsábít egy fiatal lányt, Raymonde-ot (Prielle- Kornélia assz). A szerelmi viszony gyümölcse egy leánygyermek, Adrienne (Gábos Irma k. a.). Octave a megcsalt lányt ezután elhagyja, ki néhány év múlva nőül megy Montaiglin tengerészhez (Feleki.) A férj a szerelmi viszonyról semmit sem tud. A gyermeket falun neveltetik. Az atya ritkábban, az anya gyakrabban meglátogatja a gyermeket, ki Octaveot mint Alfonz urat ismeri s nem tudja, hogy atyja, ellenben anyját ismeri, de meg van rá tanítva, hogy a világ előtt gyermeki érzelmeit titkolnia kell s igy anyját csak asszonyomnak szólítja. Egy 13 éves leánykától annyit kívánni a modern nevelés szerint bátran lehet. Octave nősülni akar, hogy a gyermek jól elhelyezve legyen, megkéri a tengerész nejét, a gyermek anyját, hogy fogadja magához. A nő régi kedvesének nem mutat ajtót, hanem alkuszik vele s enged kérésének, ha férje is beleegyezik. A már meglett korú férj jó barátja lévén Octavenak s semmi roszat nem sejtve, miután megtudja, hogy a gyermek Octave-é, hogy ennek nősülési útjában semmi akadály ne legyen, a gyermeket házához fogadja. Az anya és a gyermek örülnek, hogy egymás mellett lehetnek s nagyon közömbösnek veszik, hogy legszentebb érzelmeiket csak titokban nyilváníthatják majd. Szívesen adunk választ. Az egész adózási rendszer, — a közvetett és közvetlen — ugyanazon módozatban lett megtartva 1867-ben, mint volt ezelőtt, a Bach és Schmerling időkben, így fentartatott a doh.-monopolium is, hazánk közgazdászati érdekei, nagy hátrányára, fentartatott, mert a dohány-monopoliumra nézve, az osztrák tartományok érdekei nagy befolyásúak, ezek pedig 1867 óta, hazánk érdekeit uralják. A dohány-monopolium kezelői s felügyelői a finánczok, azaz a fináncz-közeg. A pénzügyi rendszabály értelmében, joga van tiltott dohányért kutatást eszközölni a fináncz közegeknek, azonban nem úgy önkényszerűleg,hogy ők csak beállítanak egy házhoz kutatni, s ott összevissza hánynak mindent, s azzal tovább állanak. Midőn ők, alapos okon, elrendelik a kutatást, a városi vagy községi elöljárónak jelentik s a községi elöljáróság hivatalos egyént rendel a finánczok mellé, s a kutatás tisztességes módon, egész hiedelemmel, csak ennek jelenlétében történhetik, még pedig úgy, hogy ők tartoznak mindent oly rendben hagyni, amint találták. Ha ellenkezőképen cselekszenek, visszaélést követnek el, melyért szigorú bűnhődés vár reájuk. Ez most szabály, mely tart, míg a törvényhozás másképen nem intézkedik, az egész dohány-monopólium, s kezelésére nézve, melynek eltörlésére törekszünk mi, hazánk közgazdászata érdekében, s azon érdekből, hogy a kezelésből származó erkölcstelen kifolyások megszüntettessenek. Fájdalom, e nézet még eddig az országgyűlésen, többségre nem emelkedhetett. Törekedjünk azon, hogy ez többségre emelkedjék, s e végből szükséges, hogy Octave jegyese — Guichardné (Paulayné assz.) egy jószivü, természetes eszü, de kevés miveltségü, sőt sok tekintetben nagyon is darabos nő, kiszolgálóból vagyonos özvegy lett, mert volt gazdája halála előtt két órával nejévé tette s rá hagyta nevét és vagyonát. Ez a nő kilesi Octave-ot, mikor a gyermeket a tengerészhez viszi. Ez szemet szúr neki s a féltékenységtől kergetve, beront a tengerészhez. Itt megtudja Octavetól, hogy a lánynak ő az atyja, igyekszik ugyan az apaságot egy barátjára hárítani, de végre is a kardos nő vallomásra kényszeríti. Ha már így van a dolog, Guichardné elhatározza, hogy a gyermeket magához veszi. Octave csak azzal együtt lehet férje. Raymondné közel van a kétségbeeséshez, hogy gyermekétől meg akarják fosztani. A lelki küzdelem a kívánat teljesítésének ellenmondó folyton fokozódó hang a férjet gyanakodóvá teszi s azt mondatja vele: E gyermek anyja te vagy! Erre Raymondné férjére borul. A férj hallgat. A nő kezeit tördelve zokog a mozdulatlanul álló férj mellén. A kínos helyzetnek a férje szavakkal vett véget: Jól van, a gyermek itt marad. A nő e nagylelkűségtől térdre esik, kúszik a férj előtt ide-oda, csókolja kezét, lábát, lába nyomát. A bűnbánás teljes. A férj megbocsátott. A viharoktól edzett tengerész a gyermeket sajátjának fogadja, ami könnyen megy, miután Adrienne az anyakönyvbe úgy van beírva, hogy „szülei ismeretlenek.“ Octave ez okmányt mint tanú írja alá, kénytelen vele, hogy a világ egy botrányról ne értesüljön. Ez alatt Guichardné Adriennét szintén törvényesíti, azt vallván, hogy ő az anya. A gyermeknek tehát van törvényes atyja és anyja. Midőn Guichardné megtudja, hogy megelőztetett, gyanú támadt benne s megakarja tudni, ki az anya. Guichardné a gyermekért lővén, játékszereket hozott magával s mert a gyermeket szavával nem tudja rávenni, hogy magát elárulja, a kocsihoz küldi a játékszerekért. A gyermek elszalad, Guichardné utánra néz s fölkiált, hogy elesett s hogy mily véres. Erre az anya elsikoltja magát s Guichardné mindent tud. Erre Octave-ot elkergeti, ki csak pénzéért akarta elvenni. A darab végén MAGYAR ÚJSÁG 1874. ÁPRILIS 3. Ez az a szép történet, melyről akartam t. szerkesztő urnak írni, s e tárgyban némi fölvilágositást kérni. Tisztelt szerkesztő úr tudja, hogy a fináncz mily utálatos a magyar előtt, hogy jó szemmel nem néz rá, hanem undorral fordul el tőle s ha lehetne kikergetné a hazából s igy gondolhatja, hogy a finánczok föllépése után, mily fohászok keltek magyarjaink keblében. Ezek után tisztelettel felkérem t. szerkesztő urat, szíveskedjék becses lapjában néhány szót szólni a finánczok jogaik és kötelességeikről. Ha aztán t. szerkesztő úr azzal nyugtat meg, hogy bizony a fináncznak van joga minden kérés vagy kérdés nélkül összekutatni s ezzel együtt széthányni mindent, akkor leteszem tollamat, (melyet többször is óhajtanék használni, leginkább t. szerkesztő úrnak írni, megírni a helyi körülményeket s híreket, melyeket talán elfogadna ?) kitörlöm szemeimből a könyeket, nyugodva fogom meg ekém szarvát, s várom a borút, vagy derűt hazám egén, mert: „Még jönni kell, még jönni fog Egy jobb kor, mely után Buzgó imádság epedez Százezrek njakán. Vagy jönni fog, ha jönni kell, A nagyszerű halál, Hol a temetkezés fölött Egy ország vérben áll. S a sirt, hol nemzet sülyed el. Népek veszik körül, S az ember millióinak Szemében gyászkönyül.“ Többet is írnék még, de — majd később! Fogadja t. szerkesztő úr szives üdvözletemet, melylyel vagyok, a finánczokat illető sorait türelmetlenül várva Sándor gazda. * * * minden választó tegye meg kötelességét, mely nem abban áll, hogy végkép visszahúzódjék, hanem, hogy működjék a haza közérdekében. Reméljük, hogy t. elvtársunk is követni fogja ezt, s tollát a közérdekben, minél többször fogja működtetni. Szerkesztő: Kisújszállás, április 1-én. Tisztelt szerkesztő úr! Szívélyes üdvözletünk mellett alábbi sorainknak a „Magyar Ujság“-ban közlésére tisztelettel fölkérjük. Fájdalom most már befejezett tény a szép reményekre jogosított 48-as pártnak öszmagábani meghasonlása, mit némileg sejtetett velünk a néhány héttel ezelőtt hozzánk intézett levél, melynek szerzője eddig elé nem tudatik, de bizonyosabbá tett a „közjogi ellenzék“ közlönyének a „Baloldal“-nak szerkesztősége áldozatkészségéből lett hozzánk való elküldése, mely a „Magyar Újság“ elleni czikkével a hívatlan vendég sorsát nyeré köztünk osztályrészül. Mert mi hívek kívánunk maradni az országgyűlési 48-as párt által 1872-ben egyhangúlag elfogadott programúhoz, ennek folytán elveinket fennállása óta híven tolmácsoló „Magyar Ujság“hoz, s azt mindaddig fogjuk pártfogásunkkal részesíteni, mig a felnevezett programm alapján működik. Ennélfogva vegye tudomásul mindenki, hogy pártfogásunkra csakis azok számíthatnak, kik alkotmányos szabadságunk visszaszerzésére legalkalmasabb 48 as programm mellett továbbra is híven megmaradnak; s egyúttal kijelentjük, hogy nézetünk szerint helytelenül tettek azon 48-as képviselő urak, kik a 48-as párt kebelében a meghasonlást előidézték. Most pedig a 48-as pártot híven megőrzött 48-as képviselő uraknak a magyarok istenétől áldást, a küzdelem további folytatására erőt s kitartást kívánva, azon óhajtással végezzük sorainkat. Vajha a hazai 48-as körök megértve, s érezve a tárgy horderejét, ebbeni nyilatkozataikat minél előbb a nyilvánosság elé bocsátanák. A kisújszállási 48-as párt folyó ha 3dikán tartandó gyűlésében fogja tárgyalni Simonyi Ernő képviselő úrnak hozzá intézett levelét, a nyilatkozat azonnal a nyilvánosság elé fog bocsáttatni. Maradunk tisztelettel Kisújszálláson. A 48-as olvasókör nevében : Német Antal elnök, Janó Lajos. A IX-es bizottság* jelentése a 21-es bizottsághoz. (Folytatás.) Miután azonban az albizottság meggyőződése szerint gyökeres orvoslás csak úgy lesz létesíthető ha a szerzett, s némely újabban megnyílt vonalakra nézve ezután szerzendő tapasztalások alapján a tariffakérdés teljes egészében oldatik meg, ami ismét csak az esetben fog czélhoz vezetni, ha vasutaink átalában az üzlet és kezelés szempontjából újra fognak czélszerűbben csoportosíttatni. A minisztérium felszólítandó lenne, hogy azon módozatokat, melyek ezen czélok elérését biztosítják, és azon eljárást mely ez irányban követendő lenne és az eredményt minél előbb biztosítani képes, vegye komolyan fontolóra. Vegye egyszersmind fontolóra s amennyiben a felügyeleti jog körébe esik hajtsa végre, amennyiben azontúl megy hozzá javaslatba mindazon módozatokat a melyek által a kamatbiztosítással ellátott vasutaknál az államgarantia terhe könnyithető. Guichardné elmondja a tanúságot, hogy mily derék férj a tengerész, ki nejének megbocsátott. Ez a darab meséje, melyben a vigjáték és dráma eleme váltakozik. A bonyodalom a figyelmet folyton lekötve tartja. A természetesség ellen csak egy helyütt vét, midőn Raymondné sikoltása elégnek vétetik, hogy ő tartassák anyának. Ez gyönge indokolás, mert vannak nők és pedig a többség olyan, hogy nem szükséges anyának lenniök, hogy a borzalmat keltő jelenet idegrendszerük megzavarva, egy vagy más módon nyilvánítsák a hatást. Hogy 13 éves lány nem lehet annyira kitanult — mondják. De igenis, vannak ilyen gyermekek, sőt vannak fiatalabb lánygyermekek is, kik a modern társadalmi viszonyok következtében többet is tudnak, mint Adrienne. Ez sajnos, de így van mai napság. A színpadon azonban nagyon visszatetsző. — Hogy a férj nagylelkűsége bámulatos! Igaz, de van ilyen férj is, habár nagyon kevés. A tanúság pedig az, hogy lehet vetkezni, csak meg kell tudni találni a megbocsátásra kész nagylelkű ritka madarat, ha netán a titok fátyla föllebbentetnék. Az előadás a jobbak közé sorozható. Prielle Kornélia assz. a vétkes nőt szenvedélyével, bűnbánó megtérésével mesterileg adta s különösen a második fölvonás után a kevéssé látogatott színház közönsége oly zajosan kitapsolta 5—6-szor, hogy zsúfolt ház se kelthet nagyobb tapsot. Paulayné assz. a darabos nőt csak egyes helyeken ábrázolta találóan, hol nagyon jó akart lenni, és ott nem volt természetes. Gábos Irma k. a. sok igyekezettel játszott, de a gyermeki naivság s melegség hiányzott nála. Feleky a tengerészt komoly benső érzelemmel játszta. Octave szerepe nem Nádaynak való. Egészen más fajta emberek azok az Octave-ok, de egyáltalában nem olyanok, mint azok egyik példányát Náday bemutató. A közönség érdeklődéssel nézte végig az előadást s a szereplőket több ízben kitapsolta. A darab különben jó ideig fen fogja magát tartani a színpadon s az unalmas „Csók“ mellett méltán igényt is tarthat hoszszabb életre. ( eh)