Magyar Ujság, 1874. május (8. évfolyam, 99-123. szám)

1874-05-30 / 122. szám

Az illető szakbizottság tegnap tartott ülést, melyben előterjesztetett az albizottság terjedelmes munkálata, mely munkálat azonban nem terjedt ki az egyes kereskedelmi ágak állapotának megvilágí­tására s illetőleg orvoslására, hanem csak az átalá­­nos körülményeket s akadályokat körvonalazta, ho­lott mindenki­­önmaga érzi leginkább, hol szorítja csizmája.“ Helyesen járt tehát el a szakbizottság előadója, midőn javaslá, hogy egy kiküldött bizottság hall­gassa ki minden jelentékenyebb kereskedelmi ág szakértőit, illetőleg panaszait, melyek nyomán a bizottság részletesen megismerkedhetik a bajokat előidéző akadályokkal. Természetes, hogy csakis ez után lehet a ke­reskedelem hanyatlásainak okait részletesen ki­tudni s nagyon különösnek találjuk a bizottság azon eljárását, miszerint a kihallgatást például a len és kenderre s petróleumra nézve mellőzni kí­vánja, holott köztudomású tény, hogy a repcze s más olajnövények termelése hazánkban a gabona­­termelés után legjelentékenyebb s e termelés fő­kép a kőolaj behozatala által nyomatik el, mint szintén a len s kender termelés a gyapotneműek behozatala által. S szintén köztudomású tény, hogy a gyapotneműek összes kivitelünk, a nemzetközi kereskedelemből hazánkba szivárgó jó pénz nagyobb részét felemlítik, holott talajunk a len s kender­termelésre kitűnőleg képes s némi gyáriparral kap­csolatban a len s kendertermelés a legjelentéke­nyebb megtakarítást eredményezhetné, nem ugyan a kereskedő urak, hanem az ország fogyasztó kö­zönsége részére s némely vidéken bőven jutalmazná a mezei gazdákat is. Leginkább különösnek találhatjuk a bizottság kisebbségének azon nézetét, miszerint ők felesle­gesnek találták a részletes vizsgálódást, holott nem csupán a kövezetvám és illeték, nem csupán a vasúti árszabályok s közraktárak szempontjából, hanem közgazdasági smint említők termelési szem­pontból is nagyon fontosak a kitűnőbb vagy épen az elhanyagoltabb ipar­i kereskedelmi czikkek. Visszatükröződik a fővárosi kereskedelem emelésének czéljából kiküldött bizottság tegnapi tárgyalásán az a látni nem akarás, mely eddig saj­nosan jellemezte mondhatni kormányunkat s or­szággyűlési többségünket is. Nem akarják látni, vagy ha félhomályosan látják is, nem akarják némelyek feltárni s határo­zott statisztikai adatokba foglalva felmutatni baja­ink okait, nehogy a kedélyeket, elkeresitsék (!) Ausztria s illetőleg a jó bécsiek üzelmei, a közös­ügyes kormány és a közös ügyek leple alatt Ma­gyarország anyagi erőforrásait kiszivattyúzó vál­lalatok, intézmények s testületek iránt. Régi megrögzött ellenségünk az a szándékos vakság miszerint némelyek körömszakadtig hangoz­tatják, hogy Ausztria és Magyarország közgazda­­sági érdekei egy s ugyanazok, holott : egyik mint termelő, másik mint iparos, egyik és másik mint elárusító csak annyit nyerhet, mennyit a másik ve­szit s csakis akkor válik e kölcsönös üzlet mindket­tőnk javára, h­a kereskedelmünket s vele együtt iparunkat és termelésünket nem vaktában viszszük s vezetjük, hanem jól meggondoljuk : mit s miből mennyit és minő áron adjunk s vegyünk — méltá­nyosan, mihez természetesen számos adat, nagy­mérvű önismeret szükségeltetik. Nagyban növeli vakságunkat az a vakbuzga­lom, melylyel törvényhozásunk az osztrák vámrend­szer irányában viseltetve, annak szerződéseit Ma­gyarországra kiterjesztette s úgy látszik még csak módositni sem akarja. Vaktában folytatjuk kereske­delmünket, vaktában megy a merre mehet iparunk s gazdászatunk, mert a legközönségesebb, a legszük­ségesebb statisztikai adatokat sem kaphatjuk meg Ausztria érdekeinek ápolása, a vakság szándékos fentartása miatt. • Eme vakság most már oda nőtte ki magát, hogy Magyarország közgazdasága gyors hanyatlás­nak indulván, ide s­tova kiszáradnak azon jöve­delmi források, melyeken Bécs városa s az osztrák ipar és kereskedelem nagyra növekedett, s a kor­mány és törvényhozás még most is ignorálja ve­szélyünket. Nem fogja látni, titkolni fogja azt mind­addig, míg miattunk végre a jó bécsiek (!) önma­guk fognak kétségbe esni. Örömmel konstatáljuk tehát, hogy az említett bizottság többsége legalább a jelentékenyebb ke­reskedelmi ágak üzleténél előforduló ferdeségeket s visszaéléseket látni, felmutatni akarja,­­ hogy aztán amennyire lehet orvoslására gondolhassunk. Eme kis világosság azonban még nem segít­het a fővárosi kereskedelem bajain sem, mert ezek az ország közgazdászati s közjogi viszonyaiba gyó­ MAGYAR ÚJSÁG 1874. MÁJUS. 30. keretnek. Ezeket kell egyetemesen átalakitnunk, ha még élni akarunk e haza földén. Ezek átalakí­tásának, közgazdasági mindenféle viszonyaink meg­világításának nagy munkája iránt elsőrendben a törvényhozásnak kellene intézkedni s ez most kü­lönös állapotban sínylődvén — aligha vezet jelen­tékeny eredményre a magánosok buzgolkodó vizs­gálódása. —..— Mit csinálnak Ausztriában ? „Az osztrák tartományok azon segedelemre várnak, mely őket a fenyegető elszegényedéstől megóvni fogja. A kormány legnagyobb ellensége polgárkoszorút fog fonni részére, ha az minden eszközzel igyekezni fog, azon krízist megszüntetni, mely mindig mélyebben tola­kodik, jólétünk megsemmisítésére“, — a bécsi „Neue freie Presse“ intézi e szavakat saját kormányához, azon pénzügyi zavar folytán, mely ott is, a gyönyörű közös gazdálkodás eredményéül, kimélytelenül pusztít. „Ismételve intettük és intjük a kormányt az átalá­­nos jólét azon aláhanyatlására, mely utoljára is az álla­mot érdekli legjobban, s azzal szembe különyös nem maradhat“ — így folytatja czikkét nevezett lap. Végül felhívja, hogy a­helyett, hogy a nyári idényt saját ma­gukra nézve szórakoztató s üdítő fürdőkben töltenék, fogjanak a közgazdasági bajok tanulmányához, s ezeken segítsenek. „Nem kívánjuk — végzi czikkét, hogy mint Chatam lord a parlamentben haljanak meg, de ezt joggal megkívánjuk, hogy mielőtt saját üdülésükre gondolná­nak, gondoljanak először az átalános szükségre, s köz­nyomorra.“ Íme, így írnak az osztrák tartományok bajai, pénz­ügyi zavarai, közgazdászati krízise érdekében, még a kormány ellen nem is épen opposiczionális lapok. Pedig, mi az ő nyomorúságuk a mienkhez képest, hol különben is rendezett államháztartás van, s nincs defic­it; hol nincs oly pénzügyi zavar mint minálunk, hol az ipar­i kereskedelem, mint egy izmos férfi néz szembe a bajok­kal, hol az absolut rendszer bűnei miatt felhalmozódott adóhátralékok nincsenek, s nem koncsorognak exequáló adószedők faluról-falura, mint mi nálunk; hol sem a fagy sem a szárazság nem pusztítá el úgy vetéseiket mint ná­lunk, hol nincs ínség. . . s azért erős hangon követelik az államtól, a kormánytól, hogy ne legyen közönyös, ne nézze összedugott kézzel a bajt, a­mely alig hasonlítható a miénkhez. A mi kormányunk, a mi képviselőházunk többsége, elutasítja hazánk nyomorai közepette, az intézkedés szükségét, a nyomorúság habjai tolulnak bátran álla­munk hajójába, az ínség növekszik, a gazdaközönség koldusbotra jut, az iparos s kereskedő erőtlenül lézeng az üzlet piaczán, csak kettő virágzik : az uzsora és az adóexecutió... mintha csak az emlékezetes Il­ik Endre király szerencsétlen korszakát élné. Pedig alkotmányos kormányunk volna, s parlamentünk is ta­nácskozik az ügyvédi perrendtartásról! Az országházból. Buda­ Pest, május 29. Ma tehát megszavaztatott az, hogy jövőre ügyvéd lehet, a­ki az elméleti tanfolyam bevégeztével még 3 évi gyakorló évet tölt s doktori koszorút szerez. Ez a gyakorló ügyvédi képesség bizonyítványa a jövőre. Paul er mai beszédében fényesen bebizonyította azt, hogy a törvényjavaslat czélja megnehezíteni az ügyvédi pálya elérhetését. Statisztikai kimutatással de­monstrálta, hogy míg a 40-es években alig volt 200 egyetemi hallgató, most van ezren felül. Ezt úgy emelte ki, hogy ez valami nagy kulturális veszély az államra. Míg másutt dicsekszenek vele, hogy egyetemeik miként népesednek, nálunk Paul­er összecsapja a kezét, hogy mennyi ifjú jár az egyetemre s készül ügyvédi diplomát szerezni. Valóban megdöbbentő jelenség egy miniszteri padról ilyeneket hallani. Ifjaink az egyetemekre mennek, ügyvédi diplomára törekszenek, tehát el kell őket on­nan riasztani, s ezt P­a­u­­­e­r úr ha nem is ezen szóval, de őszintén bevallja, leplezetlen előadásával. Bizony szépen haladunk hazánknak kultur­állammá emelé­séhez. * ORSZÁGGYŰLÉS. A képviselőház ülése május 29-én. Kérvényeket nyújtottak be: Elnök Perczel Béla, Zsedényi Ede, Szeniczey Ödön. Ezután Szapáry Gyula gr. belügyminiszter a törvényhatóságok részére segélyül szükségelt 500.000 frtnyi kölcsönről nyújt be póthitelt tárgyazó törvényjavaslatot. Következik a napirend: a£ ügyvédi rendtartás részletes tárgyalása: Csiky Sándor pártolja Solymosy tegnapi módosít­­ványát, mert az ügyvédeket mint az­ igazságos pereknek első bíráit óhajtja tekinteni, és hogy ha olyanokká vál­nak és lesznek, nem lesz szükségük arra, hogy törvény­­hatóságilag parancsoltassék a haza népére az irányuk­­bani tisztelet adása, mert ők kivívják azt ők maguk­nak becsületes, tudományos, igazságos és erényes ma­­­guk viselete által. E kérdéshez szólt még az eredeti szöveget pártolva Sozmann J. és Paul­er miniszter. Elnök felteszi a kérdéseket: elfogadja-e a ház a központi bizottság ja­vaslatát, mely szerint az ügyvédi vizsgára bocsáttatás­­hoz tudorság kívántatik ? (Elfogadtatik.) Elfogadja-e a bizottság azon javaslatát, mely szerint a joggyakorlat 3 évig tart? (Elfogadja.) Következett az 5-ik § pontonként megszavazása. Ez megtörténvén, a 6-ik § ellenében felszólal: Madarász József. Nekem csak azon egy észrevé­telem van, hogy miután már több törvényben azon ki­ KÜLFÖLD Szemle, Spanyolország állapotát még mindig nem találják elég szomorúnak s most újra föl akarják állítani a spanyol trónt. A „Debats“ madridi levelezője megerő­síti azon hírt, hogy a spanyol trónra hohenzollerni her­­czeg van kijelölve. Az „Univers“ szintén megerősíti ezen hírt, és azt is állítja, hogy Don Carlos megbízta volna Elio tábornokot, hogy Francziaországba menjen és a franczia kormányt erről tüzetesen értesítse. A nemzet­gyűlésben a kormány erre nézve semmi közleményt sem tett és csak akkor fog nyilatkozni, ha interpellál­­tatik. A „Soleil“ írja: Ha valónak bizonyulna, hogy a spanyol trónra német herczeg van kijelölve, akkor a francziák egyedüli feladata az, hogy szenvedélytelen né­zők maradjanak egy oly eshetőséggel szemben, melyet sokan provokácziónak tekinthetnének.­­ A „Messager de Paris“ azt jelenti, hogy Montpensier herczeg egy ha­sonló ajánlatot visszautasított. A május 24-ki olasz kormányválságról a követke­zőket írják Rómából: „Alig néhány hét lefolyása alatt már kétszer történt az, hogy a kamara, miután befejezte az átalános és rész­letes vitát, harmadik felolvasásban titkos szavazással el­vetette a kormány által beterjesztett azon javaslatot, melyet kétszer már elfogadott volt s igy saját előbbi ha­tározatát megsemmisítette. Ez nem nagyon kedvező vi­lágításba helyezi képviselőink szilárdságát. A most fenforgó esetben a be nem jegyzett üzleti okmányok semmiségéről szóló­­javaslat volt tárgyalás­a alatt s a ka­mara ezt is harmadik felolvasásban titkos szavazással egy szótöbbséggel elvetette. Ez annál nagyobb zavart és kormányválságot alkotott, mert a kormány e javaslatból kabinetkérdést csinált s a kamara a két első felolvasás alkalmával meg is szavazta a bizalmat a kormánynak ! A kormány előtt szemben e szavazással három út állott: az egész kormány lemondása, a parlament felosz­latása és a népre való hivatkozás, végre a kamara hatá­rozatának a senatus által való megsemmisítése. Az egész kormány lemondása, tekintve, az egy szavazatnyi­­több­séget és azt, hogy a kamara előbb ugyanezen kérdésben elvi fontosságú bizalmat szavazott a kabinetnek, nem volt eléggé indokolt és korrekt, aztán a tikos szavazás miatt nem is lehetett tudni az egyes pártvezérek állását. Ricasoli, Lanza, Sella és Peruzzi előbb a kormány javas­lata mellett nyilatkoztak volt; a többiek véleményét a harmadik felolvasáskori titkos szavazás eltakarta. Ily körülmények között a Minghetti kormány nem adhatott volna semmi tényleges alapon nyugvó tanácsot a király­nak új kormányalakítására. Mi a második eszközt illeti, a kormány örömest hozzálátott volna a kamara feloszlatásához, mert több­ször világosan bebizonyult, hogy e kamara túlélte magát és vele kormányozni lehetetlen; de egyfelől azon kö­rülmény, hogy a közvélemény az épen elvetett javaslat felett nagyon megoszlik s igy ennek hatása alatt jó ered­ményt a választásoktól sem lehetett várni, másfelől pe­dig az, hogy ha a kamara feloszlattatatik, Minghetti pénzügyi javaslatai elintézetlenül hevertek volna az új parlament egybeüléséig, a függő defic­it pedig fedezet­len maradt volna — nem tették tanácsossá. Annyi azonban bizonyos, hogy a kamara feloszla­tása nem fog sokáig késni. Ily körülmények között a ki­rály nem tehetett egyebet, minthogy a kormányt to­vábbra is megtartotta állásában, nem fogadván el a lemondást.“ ______ fejezés nyert életet, hogy a kiknek hitekkel az eskü le­tétele netalán ellenkeznék, azok hitek szerint ígéretet tehetnek. Óhajtanám, hogy e szakasz ennek megfelelő­­leg szerkesztessék. Pauler miniszter kijelenti, hogy erről gondoskodva van, mert zárjel közt az esküszöm szó helyett a „foga­dom“ alkalmazható. Módosításokat hoztak javaslatba, hogy a „köz­­igazgatási és szabályrendeletek“ szó hagyassák ki. (Nem fogadtatott el), hogy 20 frt helyett 10 írt tétessék (nem fogadtatott el) mint szintén Majoros indítványa sem, miszerint a királyra csupán a királyi kinevezéstől függő hivatalnokok tennének esküt. A 10-ik §-t Lázár Á. többektől támogatva kiha­gyatni kívánja, mert az ott említett foglalkozások meg­nevezve nincsenek, a ház azonban megtartotta. A 23-ik §-nál Lázár Á. 3 év helyett 1 évet kíván tétezni. Szavazásra kerül a dolog: igennel szavazott 64, nemmel 32. Elnök a házat határozatképtelennek jelenti ki. A névsor felolvastatik : távol van 299 képviselő, je­len volt az olvasás bevégzésekor 111. Elnök a házat ha­tározatképesnek nyilvánítja, s a vitatkozás a házszabá­lyok magyarázgatására terelődik. — Végre ismétel­­tetik a szavazás s a ház a 22-ik §. eredeti szövegezését elfogadja. A tárgyalás folytattatván a 28-ik §-ig haladt. Holnap d. e. az ülés elsőben a kérvényeket letárgyalja s aztán a mai tárgy folytatásához fog.­ ÚJDONSÁGOK. Buda-Pest, május 29. — Kossuth Lajos nagyhazákfia nővére R­u­­­k­a­y József özvegye Kossuth Lujza, a múlt hetekben uta­zott végleg Amerikába, hol New-Yorktól mintegy 4 órányira fekvő saját birtokán van lakása. Útjában meg­látogatja még Ko­ssuth Lajost is. Rutkaynénak két fia van, s mindkettő Amerikában lakik. Egyik fia, Lajos Jowa államban De Moine városban ügyvéd, a másik Béla kereskedő New­ Orleansban. M­esz­lé­ny­i Ilona, Kossuth sógornője is most utazott ki nagy hazánkfia látogatására, magával vivén nagy hazánkfia részére egy jó magyar főzőnőt, mert ő csak nem tudja megszokni az idegen kosztot, jó magyar étket pedig, csak magyar asszony tud készíteni. Bár ne

Next