Magyar Ujság, 1874. május (8. évfolyam, 99-123. szám)
1874-05-30 / 122. szám
Az illető szakbizottság tegnap tartott ülést, melyben előterjesztetett az albizottság terjedelmes munkálata, mely munkálat azonban nem terjedt ki az egyes kereskedelmi ágak állapotának megvilágítására s illetőleg orvoslására, hanem csak az átalános körülményeket s akadályokat körvonalazta, holott mindenkiönmaga érzi leginkább, hol szorítja csizmája.“ Helyesen járt tehát el a szakbizottság előadója, midőn javaslá, hogy egy kiküldött bizottság hallgassa ki minden jelentékenyebb kereskedelmi ág szakértőit, illetőleg panaszait, melyek nyomán a bizottság részletesen megismerkedhetik a bajokat előidéző akadályokkal. Természetes, hogy csakis ez után lehet a kereskedelem hanyatlásainak okait részletesen kitudni s nagyon különösnek találjuk a bizottság azon eljárását, miszerint a kihallgatást például a len és kenderre s petróleumra nézve mellőzni kívánja, holott köztudomású tény, hogy a repcze s más olajnövények termelése hazánkban a gabonatermelés után legjelentékenyebb s e termelés főkép a kőolaj behozatala által nyomatik el, mint szintén a len s kender termelés a gyapotneműek behozatala által. S szintén köztudomású tény, hogy a gyapotneműek összes kivitelünk, a nemzetközi kereskedelemből hazánkba szivárgó jó pénz nagyobb részét felemlítik, holott talajunk a len s kendertermelésre kitűnőleg képes s némi gyáriparral kapcsolatban a len s kendertermelés a legjelentékenyebb megtakarítást eredményezhetné, nem ugyan a kereskedő urak, hanem az ország fogyasztó közönsége részére s némely vidéken bőven jutalmazná a mezei gazdákat is. Leginkább különösnek találhatjuk a bizottság kisebbségének azon nézetét, miszerint ők feleslegesnek találták a részletes vizsgálódást, holott nem csupán a kövezetvám és illeték, nem csupán a vasúti árszabályok s közraktárak szempontjából, hanem közgazdasági smint említők termelési szempontból is nagyon fontosak a kitűnőbb vagy épen az elhanyagoltabb ipari kereskedelmi czikkek. Visszatükröződik a fővárosi kereskedelem emelésének czéljából kiküldött bizottság tegnapi tárgyalásán az a látni nem akarás, mely eddig sajnosan jellemezte mondhatni kormányunkat s országgyűlési többségünket is. Nem akarják látni, vagy ha félhomályosan látják is, nem akarják némelyek feltárni s határozott statisztikai adatokba foglalva felmutatni bajaink okait, nehogy a kedélyeket, elkeresitsék (!) Ausztria s illetőleg a jó bécsiek üzelmei, a közösügyes kormány és a közös ügyek leple alatt Magyarország anyagi erőforrásait kiszivattyúzó vállalatok, intézmények s testületek iránt. Régi megrögzött ellenségünk az a szándékos vakság miszerint némelyek körömszakadtig hangoztatják, hogy Ausztria és Magyarország közgazdasági érdekei egy s ugyanazok, holott : egyik mint termelő, másik mint iparos, egyik és másik mint elárusító csak annyit nyerhet, mennyit a másik veszit s csakis akkor válik e kölcsönös üzlet mindkettőnk javára, ha kereskedelmünket s vele együtt iparunkat és termelésünket nem vaktában viszszük s vezetjük, hanem jól meggondoljuk : mit s miből mennyit és minő áron adjunk s vegyünk — méltányosan, mihez természetesen számos adat, nagymérvű önismeret szükségeltetik. Nagyban növeli vakságunkat az a vakbuzgalom, melylyel törvényhozásunk az osztrák vámrendszer irányában viseltetve, annak szerződéseit Magyarországra kiterjesztette s úgy látszik még csak módositni sem akarja. Vaktában folytatjuk kereskedelmünket, vaktában megy a merre mehet iparunk s gazdászatunk, mert a legközönségesebb, a legszükségesebb statisztikai adatokat sem kaphatjuk meg Ausztria érdekeinek ápolása, a vakság szándékos fentartása miatt. • Eme vakság most már oda nőtte ki magát, hogy Magyarország közgazdasága gyors hanyatlásnak indulván, ide stova kiszáradnak azon jövedelmi források, melyeken Bécs városa s az osztrák ipar és kereskedelem nagyra növekedett, s a kormány és törvényhozás még most is ignorálja veszélyünket. Nem fogja látni, titkolni fogja azt mindaddig, míg miattunk végre a jó bécsiek (!) önmaguk fognak kétségbe esni. Örömmel konstatáljuk tehát, hogy az említett bizottság többsége legalább a jelentékenyebb kereskedelmi ágak üzleténél előforduló ferdeségeket s visszaéléseket látni, felmutatni akarja, hogy aztán amennyire lehet orvoslására gondolhassunk. Eme kis világosság azonban még nem segíthet a fővárosi kereskedelem bajain sem, mert ezek az ország közgazdászati s közjogi viszonyaiba gyó MAGYAR ÚJSÁG 1874. MÁJUS. 30. keretnek. Ezeket kell egyetemesen átalakitnunk, ha még élni akarunk e haza földén. Ezek átalakításának, közgazdasági mindenféle viszonyaink megvilágításának nagy munkája iránt elsőrendben a törvényhozásnak kellene intézkedni s ez most különös állapotban sínylődvén — aligha vezet jelentékeny eredményre a magánosok buzgolkodó vizsgálódása. —..— Mit csinálnak Ausztriában ? „Az osztrák tartományok azon segedelemre várnak, mely őket a fenyegető elszegényedéstől megóvni fogja. A kormány legnagyobb ellensége polgárkoszorút fog fonni részére, ha az minden eszközzel igyekezni fog, azon krízist megszüntetni, mely mindig mélyebben tolakodik, jólétünk megsemmisítésére“, — a bécsi „Neue freie Presse“ intézi e szavakat saját kormányához, azon pénzügyi zavar folytán, mely ott is, a gyönyörű közös gazdálkodás eredményéül, kimélytelenül pusztít. „Ismételve intettük és intjük a kormányt az átalános jólét azon aláhanyatlására, mely utoljára is az államot érdekli legjobban, s azzal szembe különyös nem maradhat“ — így folytatja czikkét nevezett lap. Végül felhívja, hogy ahelyett, hogy a nyári idényt saját magukra nézve szórakoztató s üdítő fürdőkben töltenék, fogjanak a közgazdasági bajok tanulmányához, s ezeken segítsenek. „Nem kívánjuk — végzi czikkét, hogy mint Chatam lord a parlamentben haljanak meg, de ezt joggal megkívánjuk, hogy mielőtt saját üdülésükre gondolnának, gondoljanak először az átalános szükségre, s köznyomorra.“ Íme, így írnak az osztrák tartományok bajai, pénzügyi zavarai, közgazdászati krízise érdekében, még a kormány ellen nem is épen opposiczionális lapok. Pedig, mi az ő nyomorúságuk a mienkhez képest, hol különben is rendezett államháztartás van, s nincs deficit; hol nincs oly pénzügyi zavar mint minálunk, hol az ipari kereskedelem, mint egy izmos férfi néz szembe a bajokkal, hol az absolut rendszer bűnei miatt felhalmozódott adóhátralékok nincsenek, s nem koncsorognak exequáló adószedők faluról-falura, mint mi nálunk; hol sem a fagy sem a szárazság nem pusztítá el úgy vetéseiket mint nálunk, hol nincs ínség. . . s azért erős hangon követelik az államtól, a kormánytól, hogy ne legyen közönyös, ne nézze összedugott kézzel a bajt, amely alig hasonlítható a miénkhez. A mi kormányunk, a mi képviselőházunk többsége, elutasítja hazánk nyomorai közepette, az intézkedés szükségét, a nyomorúság habjai tolulnak bátran államunk hajójába, az ínség növekszik, a gazdaközönség koldusbotra jut, az iparos s kereskedő erőtlenül lézeng az üzlet piaczán, csak kettő virágzik : az uzsora és az adóexecutió... mintha csak az emlékezetes Ilik Endre király szerencsétlen korszakát élné. Pedig alkotmányos kormányunk volna, s parlamentünk is tanácskozik az ügyvédi perrendtartásról! Az országházból. Buda Pest, május 29. Ma tehát megszavaztatott az, hogy jövőre ügyvéd lehet, aki az elméleti tanfolyam bevégeztével még 3 évi gyakorló évet tölt s doktori koszorút szerez. Ez a gyakorló ügyvédi képesség bizonyítványa a jövőre. Paul er mai beszédében fényesen bebizonyította azt, hogy a törvényjavaslat czélja megnehezíteni az ügyvédi pálya elérhetését. Statisztikai kimutatással demonstrálta, hogy míg a 40-es években alig volt 200 egyetemi hallgató, most van ezren felül. Ezt úgy emelte ki, hogy ez valami nagy kulturális veszély az államra. Míg másutt dicsekszenek vele, hogy egyetemeik miként népesednek, nálunk Pauler összecsapja a kezét, hogy mennyi ifjú jár az egyetemre s készül ügyvédi diplomát szerezni. Valóban megdöbbentő jelenség egy miniszteri padról ilyeneket hallani. Ifjaink az egyetemekre mennek, ügyvédi diplomára törekszenek, tehát el kell őket onnan riasztani, s ezt Pauer úr ha nem is ezen szóval, de őszintén bevallja, leplezetlen előadásával. Bizony szépen haladunk hazánknak kulturállammá emeléséhez. * ORSZÁGGYŰLÉS. A képviselőház ülése május 29-én. Kérvényeket nyújtottak be: Elnök Perczel Béla, Zsedényi Ede, Szeniczey Ödön. Ezután Szapáry Gyula gr. belügyminiszter a törvényhatóságok részére segélyül szükségelt 500.000 frtnyi kölcsönről nyújt be póthitelt tárgyazó törvényjavaslatot. Következik a napirend: a£ ügyvédi rendtartás részletes tárgyalása: Csiky Sándor pártolja Solymosy tegnapi módosítványát, mert az ügyvédeket mint az igazságos pereknek első bíráit óhajtja tekinteni, és hogy ha olyanokká válnak és lesznek, nem lesz szükségük arra, hogy törvényhatóságilag parancsoltassék a haza népére az irányukbani tisztelet adása, mert ők kivívják azt ők maguknak becsületes, tudományos, igazságos és erényes maguk viselete által. E kérdéshez szólt még az eredeti szöveget pártolva Sozmann J. és Pauler miniszter. Elnök felteszi a kérdéseket: elfogadja-e a ház a központi bizottság javaslatát, mely szerint az ügyvédi vizsgára bocsáttatáshoz tudorság kívántatik ? (Elfogadtatik.) Elfogadja-e a bizottság azon javaslatát, mely szerint a joggyakorlat 3 évig tart? (Elfogadja.) Következett az 5-ik § pontonként megszavazása. Ez megtörténvén, a 6-ik § ellenében felszólal: Madarász József. Nekem csak azon egy észrevételem van, hogy miután már több törvényben azon ki KÜLFÖLD Szemle, Spanyolország állapotát még mindig nem találják elég szomorúnak s most újra föl akarják állítani a spanyol trónt. A „Debats“ madridi levelezője megerősíti azon hírt, hogy a spanyol trónra hohenzollerni herczeg van kijelölve. Az „Univers“ szintén megerősíti ezen hírt, és azt is állítja, hogy Don Carlos megbízta volna Elio tábornokot, hogy Francziaországba menjen és a franczia kormányt erről tüzetesen értesítse. A nemzetgyűlésben a kormány erre nézve semmi közleményt sem tett és csak akkor fog nyilatkozni, ha interpelláltatik. A „Soleil“ írja: Ha valónak bizonyulna, hogy a spanyol trónra német herczeg van kijelölve, akkor a francziák egyedüli feladata az, hogy szenvedélytelen nézők maradjanak egy oly eshetőséggel szemben, melyet sokan provokácziónak tekinthetnének. A „Messager de Paris“ azt jelenti, hogy Montpensier herczeg egy hasonló ajánlatot visszautasított. A május 24-ki olasz kormányválságról a következőket írják Rómából: „Alig néhány hét lefolyása alatt már kétszer történt az, hogy a kamara, miután befejezte az átalános és részletes vitát, harmadik felolvasásban titkos szavazással elvetette a kormány által beterjesztett azon javaslatot, melyet kétszer már elfogadott volt s igy saját előbbi határozatát megsemmisítette. Ez nem nagyon kedvező világításba helyezi képviselőink szilárdságát. A most fenforgó esetben a be nem jegyzett üzleti okmányok semmiségéről szólójavaslat volt tárgyalása alatt s a kamara ezt is harmadik felolvasásban titkos szavazással egy szótöbbséggel elvetette. Ez annál nagyobb zavart és kormányválságot alkotott, mert a kormány e javaslatból kabinetkérdést csinált s a kamara a két első felolvasás alkalmával meg is szavazta a bizalmat a kormánynak ! A kormány előtt szemben e szavazással három út állott: az egész kormány lemondása, a parlament feloszlatása és a népre való hivatkozás, végre a kamara határozatának a senatus által való megsemmisítése. Az egész kormány lemondása, tekintve, az egy szavazatnyitöbbséget és azt, hogy a kamara előbb ugyanezen kérdésben elvi fontosságú bizalmat szavazott a kabinetnek, nem volt eléggé indokolt és korrekt, aztán a tikos szavazás miatt nem is lehetett tudni az egyes pártvezérek állását. Ricasoli, Lanza, Sella és Peruzzi előbb a kormány javaslata mellett nyilatkoztak volt; a többiek véleményét a harmadik felolvasáskori titkos szavazás eltakarta. Ily körülmények között a Minghetti kormány nem adhatott volna semmi tényleges alapon nyugvó tanácsot a királynak új kormányalakítására. Mi a második eszközt illeti, a kormány örömest hozzálátott volna a kamara feloszlatásához, mert többször világosan bebizonyult, hogy e kamara túlélte magát és vele kormányozni lehetetlen; de egyfelől azon körülmény, hogy a közvélemény az épen elvetett javaslat felett nagyon megoszlik s igy ennek hatása alatt jó eredményt a választásoktól sem lehetett várni, másfelől pedig az, hogy ha a kamara feloszlattatatik, Minghetti pénzügyi javaslatai elintézetlenül hevertek volna az új parlament egybeüléséig, a függő deficit pedig fedezetlen maradt volna — nem tették tanácsossá. Annyi azonban bizonyos, hogy a kamara feloszlatása nem fog sokáig késni. Ily körülmények között a király nem tehetett egyebet, minthogy a kormányt továbbra is megtartotta állásában, nem fogadván el a lemondást.“ ______ fejezés nyert életet, hogy a kiknek hitekkel az eskü letétele netalán ellenkeznék, azok hitek szerint ígéretet tehetnek. Óhajtanám, hogy e szakasz ennek megfelelőleg szerkesztessék. Pauler miniszter kijelenti, hogy erről gondoskodva van, mert zárjel közt az esküszöm szó helyett a „fogadom“ alkalmazható. Módosításokat hoztak javaslatba, hogy a „közigazgatási és szabályrendeletek“ szó hagyassák ki. (Nem fogadtatott el), hogy 20 frt helyett 10 írt tétessék (nem fogadtatott el) mint szintén Majoros indítványa sem, miszerint a királyra csupán a királyi kinevezéstől függő hivatalnokok tennének esküt. A 10-ik §-t Lázár Á. többektől támogatva kihagyatni kívánja, mert az ott említett foglalkozások megnevezve nincsenek, a ház azonban megtartotta. A 23-ik §-nál Lázár Á. 3 év helyett 1 évet kíván tétezni. Szavazásra kerül a dolog: igennel szavazott 64, nemmel 32. Elnök a házat határozatképtelennek jelenti ki. A névsor felolvastatik : távol van 299 képviselő, jelen volt az olvasás bevégzésekor 111. Elnök a házat határozatképesnek nyilvánítja, s a vitatkozás a házszabályok magyarázgatására terelődik. — Végre ismételtetik a szavazás s a ház a 22-ik §. eredeti szövegezését elfogadja. A tárgyalás folytattatván a 28-ik §-ig haladt. Holnap d. e. az ülés elsőben a kérvényeket letárgyalja s aztán a mai tárgy folytatásához fog. ÚJDONSÁGOK. Buda-Pest, május 29. — Kossuth Lajos nagyhazákfia nővére Rukay József özvegye Kossuth Lujza, a múlt hetekben utazott végleg Amerikába, hol New-Yorktól mintegy 4 órányira fekvő saját birtokán van lakása. Útjában meglátogatja még Kossuth Lajost is. Rutkaynénak két fia van, s mindkettő Amerikában lakik. Egyik fia, Lajos Jowa államban De Moine városban ügyvéd, a másik Béla kereskedő New Orleansban. Meszlényi Ilona, Kossuth sógornője is most utazott ki nagy hazánkfia látogatására, magával vivén nagy hazánkfia részére egy jó magyar főzőnőt, mert ő csak nem tudja megszokni az idegen kosztot, jó magyar étket pedig, csak magyar asszony tud készíteni. Bár ne