Magyar Ujság, 1874. június (8. évfolyam, 124-146. szám)
1874-06-02 / 124. szám
Vill. évfolyam. 124. szám. Kedd, 1874. Junius 2. Szerkesztőségi iroda és Kiadó hivatal. Megyeháztér 9-dik szám Ide intézendő minden előfizetés, hirdetmény és a kiadás körüli panaszok és a lap szellemi részit illeti minden közlemény. Kéziratok s levelek vissza nem adatnak. — Bérraentetlen levelek csak ismerős kezektől fogadtatnak el. Előfizetési ár: Vidékre postán vagy helyben házhoz küldve Egy hónapra . . 1 frt. 40 kr Negyed évre . . 4 „ — „ Fél évre .... 8 „ — „ Egy évre . . 16 „ — » Egyes szám 6 kr. Hirdetési dij : Hat hasáb.» petitsor egyszeri hirdetése 12 kr, többször 9 kr. Bélyegdij minden hirdetésért külön 30 kr.— Nyiktér: három hasábos petitser 39 kr. Előfizetési feltételek a „Magyar Ujság“-ra : Junius 1-től decz. végéig (7 hó) 9 frt — kr. Junius 1-től aug. végéig (3 hó) 4 frt — kr. Junius hóra............................1 frt 40 kr. Az előfizetési pénzek s utalványok a „Magyar Újság“ kiadóhivatalához intézendők . Buda-Pest, Megyeháztér 9. szám, Buda-Pest, június 1. A kormány s az országgyűlés működése felett, szigorú de igazságos bírálatot szoktunk gyakorolni. Ebbéli jogunkat valamint a múltban, úgy a jövőben is, használni fogjuk. 7—8 hónapja lesz maholnap, hogy az országgyűlés együtt van; sok, igen sok idő arra, hogy működéséből áldás vagy átok származzék az országra. A 7—8 havi időszak még nincs betöltve, hanem vége felé közeledik. Nincs tehát még itt ideje annak, hogy e szép hosszú idő alkotásai felett bírálatot írjunk, hanem amint értjük a különféle véleményeket, a kormány azon van, hogy mielőbb bekövetkezzék , azaz, hogy az országgyűlés időszaka a nagy nyári szünetre befejeztessék, s a képviselőház a jövő őszre már napolja el magát. Mi, kik nem tartozunk tanácscsal szolgálni a kormány működéséhez; mi, kik opposiczionális jogunknál fogva, csak a meglevő tény felett vagyunk hivatva, véleményünket nyilvánítani, bizony ellenzéki szempontból csak örvendhetnénk, midőn a kormány, halomra növesztett hibáinak hosszú sorozatát látjuk, s tapasztaljuk, hogy a hibák halmazának koronája is következni fog, — egyetértve azon államférfival, ki kérdeztetvén, miért nem adja elő positív véleményét, mely őt kormányra emelné, azon választ adá: ugyan minek! hiszen a közvéleménynél a kormányhoz lépcsőt, azon hibák képezik, melyeket az élő kormány gyorsan s elég biztossággal rak össze. De — megvallhatjuk őszintén — sohasem örvendettünk a kormány hibáin, nem, először azért, mert tudtuk azt nagyon jól, hogy kik ezen hibák, mulasztások, számított tévedések szomorú következményeit leginkább megsínyleni fogják, azok nem ott, a kormány oldalán, hanem az ország népe nagy tömegében vannak; másodszor azért, mert történetesen nem tartozunk azokhoz, kik mások hibáin sietnek maguknak oltárt emelni, tudván azt, hogy az ilyen oltár a nép szenvedéseinek homok szeméből van összerakva. Ezen szempontokból indulva ki, valamint a múltban megtettük, most is megtesszük azt, hogy a kormányt veszélyes tévedéseire figyelmeztessük, s hibás lépéseit feltárjuk előtte. Régi, megrögzött baja az a kormánynak, hogy valamint tétele a „rombolásból“ veszi eredetét, s alapja a rendszertelenség, úgy minden működése, romboló jellegű, s alkotása nélkülözi a rendszerességet. Bajos is ott rendszerrel működni s alkotni, hol a rendszer maga: a caos. Csak egy példát veszünk most fel. Itt van a választási törvény. A választási törvénynek legcsekélyebb érintése, magát a parlamentarismust alterálja. Szükséges, elismerjük, hogy választási törvényünk a kor szelleméhez, s a Parlamentarismus fejlődött igényeihez átalakíttassák. De elkerülhetlenül szükséges az, hogy ha már a parlamentarismusra ily nagy behatással levő munkálat létetik, tétessék az egész rendszerességgel, s midőn a választási törvény átidomíttatik, az ebből folyó következmények is együttesen s a logikai egymásután szerint intéztessenek el, azaz a parlamentáris rendszer egészítessék ki egész terjedelmében. Most mit tervez a kormány? a választási törvényt, úgy nagy sebten kiforgatja a 48-iki törvények szelleméből, igyekszik ezt megszavaztatni többségével, aztán küldi a képviselőket kedves otthonába, az ezzel összefüggésben levő törvények pedig, mint a „honosítási törvény“ aludhatja boldog álmát a semmiség ölében, az összeférhetlenségi törvény az országgyűlési naplóban, a felsőház rendezését illető pedig, a kezdeményezés gyenge bölcsőjében. A kormány minden tette, ily rendszertelenségben tűnik ki. Most is, az országgyűlés jelen időszakának befejezése közeledtével, ebben készül kiállítani szegénységi bizonyítványát, s az időszak megnyíltának súlyos előjátékát, szánandó utójátékkal szándékozik befejezni. Ez ülésszak megnyílta, a múlt év november hava volt az, mely ama famosus leleplezést hozta napvilágra, államunk háztartási állapotáról , melynek eredménye, a hirhedt kényszer kölcsön volt, s folyománya 7—8 havi semmittevés, kapkodás, s küzködés az élet bajaival. Mondja meg a kormány, mi jót hozott 7—8 havi működésével az ország anyagi s erkölcsi életére ? No, de a részletes bírálat ideje még nincs itt, tehát abba nem is bocsátkozunk. Csak arra figyelmeztetjük a kormányt, hogy még van idő, s ezt felhasználni el ne mulaszsza. Óvakodjék siettetni az országgyűlés elnapolását, addig míg az országgyűlés, előtérben álló nagyfontosságu napi kérdéseink közül, mindazok megoldását nem teljesíti, melyek úgy anyagi mint erkölcsi s kulturális viszonyainkkal legszorosabban állanak összeköttetésben, s melyek egy része, részint készmunka terv már, részint befejezéshez közeleg Ha egyebet nem tesz a kormány, tegyen meg annyit, hogy az országgyűlés jóakaratú munkálkodását ne akadályozza. Minden, de minden igazításra, javításra, építésre vár itt. Szép az a nyári pihenési idő , de nem szép, ha ezt országunk közjava sínyli meg. 7 — 8 hó óta még mit sem tett képviselőházunk. Fejezze be ez ülésszakot úgy, hogy munkaképességének legyen valami látszata, s ne akarja a kormány minden áron oda vinni a dolgot, hogy e képviselőházat, az ország népei „megutálni legyen kénytelen.” — Nagy baj van az új 75 milliós kölcsönnel, már t. i. azzal, melyet csak most szavazott meg a képviselőim. A főseniál úr, Weninger Vincze azon tudósítást írta, hogy a kölcsön adásra vállalkozó consorczium, visszalépni akar. Weninger a magyar kormány küldöttes ágense, s a kölcsön trafikánsa. Igen ért hozzá, s már gyakorlott a ge schafteléshez. A P. N. ezen hírre azt jegyzi meg, hogy a dolog a legutóbbi időben másképen alakult. Furcsa megjegyzés. A fentebbi hír sem mond mást, minthogy a dolog másképen alakult, hiszen ez a főkérdés, hogy másképen alakulván, tulajdonképen, hogy is alakult? Nem lenne szíves erről valaki felvilágosítani ? — Mit Hochachtung Georg Bartal. Ki legyen édes hazánkban ezen »Georg Bartal ?“ kérdezed jó olvasó. Ki lenne más, mint a mi kereskedelmi minister urunk Bartal György, kiről kiáltsd el jó olvasó, hogy „hoch leben!“ A története ezen kis bevezetésnek az, hogy Budapest városa képviselőtestülete, hol a tanácskozás Magyarország fővárosa érdekében magyar, a terménykeres kereskedelem megdöbbentő hanyatlása érdeken kötelességének tartotta, a baj okait kikutatandó, szakférfiak kihallgatásáról intézkedni, s erre nézve felhívta a kormány működését is. Budapest városa képviselőtestülete, választmányt bízott meg ez ügyben működni, a kormány pedig, biztost küldött ki, közreműködés végett. A múlt szombati P. Lloydban, E. von Német aláírással jelent meg egy czikk, mely nagyon magas tónusban kicsink Budapest városa képviselőtestületének törekvését — természetesen németül, mint E. von Német kiküldött magyar kormánybiztoshoz ez illett. Budapest városa tizenkettes választmánya tegnap tartott tanácskozmányában, melyet alább röviden ismertetünk: Horn Ede igen helyesen felszólalt, E. von Német czikke tárgyában, hogy azon czikket tulajdonképen ki írta: E. von Német a kormánybiztos, vagy E. von Német az ember. Ezen Német nevű úriember, ki érdemetlenül bitangolja a P. Lloydban a magyar kormánybiztosságot, kijelenté, hogy csak mint ember szólott a Lloydban, a mi hozzá tesszük: még pedig úgy, mind homo Platonis. Tehát E. von Német, nem a kormány nevében beszélt a német Lloydban. Erről ad bizonyítványt „mit Hochachtung Georg Bartal“ is Most az a kérdés, hogy ki legyen ezen Georg Bartal, a miniszter Bartal György vagy ez is csak homo Platonis? Horn Ede nagyon kegyesen bánt Német kormánybiztos úrral, mert azt megvárjuk egy kormánybiztostól, hogy az ügyben, melyben mint kormánybiztos szerepel, a „P. Lloyd“ fizetett journalistája ne legyen. Micsoda visszaélés ez, és micsoda szemérmetlenség kezd még lábra kapni kormánykörünkben! A kormány kiküldi kormánybiztosát bizonyos ügyben, az beáll fizetett journalistának a „Lloyd“hoz, kompromittálja a kormányt, s a miniszter egyszerűen visszautasítja közege állításait, ahelyett, hogy az állásával visszaélő közeget elcsapná helyéről. Ez több mint szemérmetlenség, nálunk már a szemtelenségig fajul minden. Lehet-e ennél nagyobb bizonyítéka a léha erkölcstelenségnek, s a léhább kényelmüségnek, melylyel hazánk ügyei vezettetnek. — A fővárosi kereskedelmi bizottság május 31-én megkezdett tanácskozásában, következő kérdéseket állapított meg a terményválság ügyében, szakférfiakhoz intéztetni. 1) Milyenek az állapotok az ön által képviselt czikkben ? 2) Mily körülményeknek tulajdonítja ön az esetleges pangást ? 3) Lehetne-e az illető czikkel való helybeli kereskedelmet czélszerű intézkedések által támogatni és igenlő esetben mily eszközöket tart ön kívánatosaknak ? Jelentéstételre a következők fognak fölhivatni: Gabona: Strasser, Mauthner bankigazgató (Gold Zsigmond a bizottság tagja.) Liszt: Doswald, Ulmann. Gyapjú : Beimel és Herz, Salm (Schweiger testvérek a bizottság tagjai.) Szilva: Beumel és Herz (Rebly a bizottság tagja.) Dohány : Schossberg S. W. és fiai ezég: Kohen J. J., Herczog Péter. Olaj: Schoosberg S. W. és fiai, Schenzer olajgyári igazgató. Bor: Jálics, Szarvassy. Sertés: Ludwig, Pfeifer (Schuster biz. tag.) Martha: Riegler vásárigazgató és általa megnevezendő két marhakereskedő. Nyers bőr: Machlup. Dolgozott bőr: Fischer gyámok, Rienz testvérek. Szesz: Leibziger, Schiosberger S. Weisz fiai, Krausz Lajos. Fa: Neuschloss Miksa, Pfeiffer helybeli fiókja. Vas : Muhwart igazgató, Romeiser. Kőszén: Feldmann igazgató, Lövy igazgató. Ruházat: Hirsch, Küszler, Krausz és Lattenbacher ezég. Kézműáruk: Rust és Müller ezég, Kunz (Vecsey és Neuwelt bizottsági tagok.) Szállítási üzlet: Häutler, Schneider és Deutsch ezég. A meghívandó expersek száma e szerint harminczhat. Legközelebbi ülések: Szerdán 9 óra, pénteken 4 óra, vasárnap 10 óra. Napirend: Szerdán gabona és lisztszállítás és kőszén, (nyolc expers.) Pénteken: Marha és sertés (zsir.) szilva, gyapjú, (Hét expers.) Magyar adójegyek. Lapunk közelebbi számában közlöttük Horn E. törvényjavaslatát a magyar állam hátralékos követeléseinek értékesítéséről, miszerint a kormány felhatalmaztatnék, hogy az állam „behajtható“ követeléseit, hova a közös aktívák (16 millió) s a vasutaknak adott előlegek (14 millió) s az államvagyonok eladásából befolyó öszszegek (12 millió) nem számíttatnának, tehát főkép csak az adó- hátralékok alapján bocsásson ki adójegyeket, melyek legfelebb csak 40 millióra mehetnének, melyeknek felerésze a kormány fentartására, másik fele része a halkasodott hitelszomjas birtokosok bajainak enyhítésére szolgálna — kölcsönképen. Horn Ede eme javaslatáról a „Hon“ tegnapi száma egy czikket s illetőleg egy törvényjavaslatot hoz, mely mondja Horn törvényjavaslatának ujjászerkesztése, melyben azonban már nem e két utóbbi cél, hanem a magyar pénzügy önállósítása, egy magyar nemzeti önálló jegybank létrehozatala van hangsúlyozva , az adóhátralékok és egyszersmind az állam vagyonosainak eladásából befolyandó összegek alapján. A „Hon“ által javaslott szerkezet szerint tehát már nagyobb összegekről, talán 100—150 millió értékre menő adójegyekről volna szó, mely : „minden állami és törvényhatósági pénztárnál teljes névértékben elfogadandó s a közforgalomban az osztrák értékű államjegy és nemzeti bankjegy papírpénzzel egyenlő értékűnek veendő mindaddig, míg a pénzértékről külön törvény nem fog intézkedni.“ Kétséget sem szenved, hogy egyik s másik szerkezet szerint, ha t. i. ez a törvényhozás által elfogadtatnék nem megvetendő mennyiségű és mi,nőségű fizetési eszközhöz jutna Magyarország. De kérdés : elegendő volna-e ez, akár közgazdasági, akár hitelválsági, akár állami vagy közjogi tekintetekből ? Közgazdasági tekintetből a fizetési eszközök ily mérvű s jó minőségű hiteljegyekkel leendő szapo-