Magyar Ujság, 1874. július (8. évfolyam, 147-173. szám)
1874-07-10 / 155. szám
sittetik meg, ellenkezőleg kísértsék meg szorosan ahhoz ragaszkodni, hogy bárki lesz patriarchának választva, megerősítsetik, de amint államellenes útra lép, rögtön éreztessék vele a törvény szigora. A patriarchai széket a politikától távol kell tartani. A congressus jelenleg három püspök közül fog választani, ezek : Kengyelácz verseczi, Grucs pakráczi és Stojkovics budai püspök. A ngerics újvidéki püspök a szerb egyházi törvények szerint nem jöhet választás alá, mert nincs még fölszentelve s mint csupán megválasztott püspök addig üléssel sem bir sem a congressusban, sem a zsinatban. A congressusba választott 76 tag közül a többség hír szerint Stojkovics püspököt akarja megválasztani. Mondják azonban a kormány ellene lesz, hogy ez a fejedelem által megerősíttessék. Ezt nem lehet helyeselni. Igaz, a múlt században három ízben a megerősítés megtagadtatott, sőt 1872-ben a patriarcha helyettes Zsivkovics helyett Rajasics lett kinevezve. Ez azonban oly politikai okoknak tulajdonítandó, melyet most nem akarunk feszegetni. Történt bármi okból, roszul történt, igazolják a történtek , de most ne a szokást tekintsék, hanem a törvényt s ehhez tartsák is magukat. Ne adjanak uj tápot az izgatásra az ellenzékeskedéssel, mert ha fönt a törvényesség útja követtetett s a másik fél mégis izgágáskodik, akkor emberségre kell tanítani s ezt kiki helyeselni fogja. Ha a szerb nép óhaja ez irányban teljesülni fog, a zavaroknak vége lesz. Kívánjuk, hogy az egyetértés és kölcsönös tisztelet kifejezése legyen a congressus működésében a vezető. Törvényesség fönt, törvényesség alant s az átalános béke meg fog szilárdulni. Midőn ezt mondjuk, nem foglalunk pártállást sem az egyik sem a másik fél mellett, mert a tisztán egyházi dologba nem is avatkozhatunk, hanem mint a nyilvánosság egyik közege a kölcsönös egyetértés mielőbbi helyreállítását óhajtjuk látni a törvényesség megtartásával. — Izraelita küldöttség járt ma Trefort közoktatási miniszternél Schweiger Márton vezetése alatt, hogy a miniszternek, mint a „P. Lloyd“ írja, hivatalba maradása iránt örömét kifejezze s a rabbinus eminarium ügyét a miniszter jóakaratába ajánlja. Erre Trefort a küldöttségnek- ezt mondá: „Hogy a rabbinus seminarium kérdése ma ép ott van, hol hónapok előtt volt, mielőtt a képviselőházban tárgyalás alá vétetett, hogy minden, ami a házban történt, a seminarium fölállítására vonatkozólag nem bír befolyással. A seminárium föl lett volna állítva, ha a közoktatási miniszter javaslata elfogadtatik ; a seminarium életbe lépett volna, ha a Tisza-féle indítvány többséget nyer s a seminarium föl fog állíttatni, noha semmi határozat sem lett hozva,mely úgyis csak alaki természetű lehetett volna; mert az izraelita iskola alap kérdése csupán administrativ jellegű s a fejedelem határozata a ház határozata által úgy sem volt érvénytelenné teendő.“ Trefort ezt előbb nem tudta ? Miért volt hát az a két napi vita, mely egy ügyetlen párt s még ügyetlenebb miniszter tapintatlansága által a parlamentet compromittálta. — A képviselőháznak e hó 5-én tartott ülésében a zsidó nevelési alap tárgyában Solymosy B. a következő beszédet mondotta : Az időhöz és a türelemhez képest rövidenszólok. Először is kijelentem, hogy nem osztom a kultusminiszter úr véleményét, hogy ő alapítónak, az uralkodót tekinti, én ezt nem ismerem el, mert a koronázás előtti tények, melyek absolut császári tényeknek tekinthetők, a koronázás után minden törvényes érvényüket és kötelező erejüket elvesztették. Alapítóknak tekintem az izraeliták közönségét, úgy az orthodoxokat, mint a neológokat, kiknek filléreiből gyűlt össze az alap. Minő arányba illeti egyik vagy másik felekezetet ez vagy egyesség, vagy bírói uton lesz eldönthető. Én az orthodoxok kérelmét jogosnak és alaposnak tartom. Az orthodoxok mint az izraelitást egyik külön felekezete elismertetett e ház által. Nekünk a lelkiismeret szabadságán nincsen jogunk erőszakot gyakorolni. Ha az orthodoxok nem akarnak rabbi seminariumot felállítani,arra őket kényszeríteni nem lehet; habár Pulszky Ferencz képv. ur nyilatkozata szerint a neológok haladása kulturai szempontból is üdvös: üdvözlöm én is, de a lelkiismeret szabadságára kényszerítőleg hatni nem akarok, és Pulszky Ferencz képv. urat arra kérem, alkalmazza a kimondott eljárást ott, ahol ezt minden pressio nélkül teheti, és ne cselekedjék ellenkezőleg, mint a múlt alkalommal, midőn a polgári házasság kérdésének a napirendrőli leterelésére szavazott, minden alapos indok nélkül, tisztán pártfegyelemből, pártolom Zsedényi J. képviselőtársam javaslatát, és azzal együtt az orthodoxok kérvényét. ORSZÁGGYŰLÉS: A képviselőház ülése július 9 én. Kérvényt nyújt be elnök (Perczel B.) Pozsony városától. Napirend, t. i. a választási törvényjavaslat részletes tárgyalásának folytatása. Irányi Dániel: T. képviselőház! A 2. §, mely tárgyalás alatt van, a régi jogosultság czimén azon polgároknak hagyja meg a választói jogot, a kik 1848-tól 1872-ig valamely összeírásba befoglaltattak. Én ezen szerkezet ellenében oly módosítványt kívánok indítványozni, mely szerint a régi jogosultság czimén csak azok gyakorolhassák a választói jogot, akik azt 1848 April 11-ikig gyakorolták, illetőleg gyakorolhatták volna. Ápr. 11-ke a törvények szentesítésénél:. napja. A kiváltságnak ily mértékben is fentartására egyébiránt nem a szoros jog, hanem egyedül a méltányosság tekintete indít. A szoros jog nem ismer kiváltságot, a szoros jog csak jogegyenlőséget ismer, előjogokat nem. Ha az 1848-diki országgyűlés, ha a csak nemesek és városi választópolgárok által választott karok és rendek gyűlése nem érezte magában a hivatást a kiváltságok teljes eltörlésére, a népképviselet alapján választott országgyűlés e hivatást kell hogy érezze magában, e joggal kétségtelenül bír. Ha mindazonáltal nem indítványozom azt tehát, hogy a kiváltságok teljesen megszüntettessenek, arra, miként mondom, a méltányosság ösztönöz csupán és a pozsonyi hazafias országgyűlés által tett ígéret iránti tekintet. Mit ígért az 1848 országgyűlés ? Kiket nem akart a régi jogosultság czímén megfosztani a választói jogtól? Kiknek hagyta meg azt, a nemesek és a régi városi választópolgárok közül ? Azoknak, amint ezt a törvény szavaiból látjuk, akik addig ezen jogot gyakorolták. Kik gyakorolták addig ezen jogot ? A megyékben azon nemesek és sok helyütt azon tisztes rendűek, a kik választóképes kort értek el. A sz. k. városokban pedig az úgynevezett választó polgárok. Ezeknek uraim e jogot én is meghagyom. Máskép értelmezni az 1848. V. t. czik 1. §-át véleményem szerint nem lehet, akként magyarázni, hogy az 1848-iki törvényhozók a nemességnek mint osztálynak és örök időkre akarták volna meghagyni a választóképességet : ez félreismerése az 1848-iki törvényhozás szándékának (Helyeslés.) Ellene mond ennek a törvény szövege, ellene mond a 48-iki országgyűlés iránya. Avagy ha a nemesi osztálynak örök időkre akarta volna biztosítani a törvényhozás a választói jogot, nem világosan fejezte volna-e azt ki? és váljon feltehető-e az 1848-iki pozsonyi országgyűlésről, hogy különösen a márcziusi napok alatt nem a jogegyenlőség nem a democratia szempontjából indult ki? A törvényjavaslat tehát, mely előttünk fekszik, a pozsonyi országgyűlés szándékán túl megyen, midőn mindazoknak hagyja meg a választói jogot, a kik nemesi vagy városi polgári kiváltság alapján 1848-tól 1872-ig készített valamely névjegyzékben foglaltatnak. Mert ha az 1848-iki törvényhozás csak azoknak akarta megadni a választói jogot, kik azt addig gyakorolták, kétségkívül helytelenül írattak be azóta mindazok, kik 1848-ban választóképes kort nem értek el, vagy talán épen még a világon sem voltak. Hiába vetné ellen valaki, miként egyeztethetem meg elveimmel én, aki az átalános szavazati jogot pártolom, én, ki valamennyi polgárát e hazának kívánom választói joggal felruháztatni, azt, hogy azoktól, kiket a törvényjavaslat mostan a régi jogosultság címén befoglalt,azt megtagadni akarom, de uraim a kiváltság kiváltság marad, ha ezrekre vagy százezrekre terjed is ki. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) S ha valakinek eszébe jutna a 600,000 nemes helyett, kik most ez léteznek országban 6,000,000-ra emelni ezeknek számát, én ezen törekvés ellen szintúgy tiltakoznám, midőn más 8—10 millió kizárva maradna a kedvezményből. Annál kevésbé pártolhatom tehát Guzman képviselő úr azon indítványát, mely szerint a régi jogosultság örök időkre hagyassák meg. Mikép indokolta a t. képviselő úr, mire alapíthatta-e kívánságát? A nemességnek a múltban szerzett érdemeire. Tisztelem én a nemesség érdemeit a múltban és a jelenben, és ha a t. képv. ur csak átalában, mintegy akadémikus értekezést tartott volna a nemesség érdemeiről, ámbár a népképviselők házában, én hallgatással mellőztem volna azt; de midőn a nemesek érdemeire a nem-nemesek irányában kiváltságot akar alapítani és igy a nem-nemesek érdemeit a nemesek érdemeivel szemben kevesebbre becsüli, felhiva érzem magamat mérlegbe venni a két osztály érdemeit, hogy lássuk vájjon tulnyomók-e a nemesek érdemei a nem-nemesek érdemei felett (Halljuk.) De ez összehasonlításnál nem a versengés szelleme fog vezetni, ellenkezőleg az egyetértés fentartásának törekvése, mert ha bebizonyítom azt, amint reményem be fogom bizonyítani, hogy a nem-nemeseknek érdemei e haza fentartása körül nem csekélyebbek, mint a nemesekét, akkor meg vagyok győződve, hogy minden hazafias nemes önként le fog mondani a kiváltságról azok felett, kik vele e haza körül egyenlően érdemesek. Ki szerezte e hazát ? A mostani nemesek ősei csupán ? Avagy nem azon nemnemesek elődei is, kik egykoron szabadok, az idők folyamában jobbágyi sorsra jutottak ? És várjon ki védelmezte a hazát az ellenség támadásai ellen ? A nemesek csupán ? Magyarország védrendszerének történetében három korszakot kell megkülönböztetnünk. Az első az Árpád-házból való királyok alatt, a második a középkor, a harmadik az állandó hadsereg behozatala után következő. Az Árpád házból való királyok alatt az ország védelme a várszerkezeten nyugodott főleg. A várak körül telepitett katonák béke idején a földet művelték, háború idején a várgrófok zászlói alatt szolgáltak s a király vezérlete alatt harczoló nemesek és a nagy urak zászlói alatt hadakozó fegyveres népekkel együtt védelmezték az országot. Ezen várkatonák egykoron szabadok, most nagyrészt a nem-nemesek sorában találhatók. Mert midőn a vegyes házakból származó királyok alatt az addigi védrendszert a hűbéri rendszer váltotta fel, s a várszerkezet helyett a banderialis rendszer hozatott be, a régi várkatonák is nagy részt a jobbágyok sorsára jutottak. S a bandériumok tagjai, uraim, várjon nemesek voltak-e csupán?Nemde az urak,nemde a nemesek jobbágyaiból alakultak e főleg ? S Hunyady Mátyás fekete serege nemesekből állott-e kizárólag ? És hogy közelebbi időkre térjek vissza : Bocskay hajdúi nemesek voltak-e talán ? és azok kik II. Rákóczy Ferencz zászlói alá elsők tódultak, nem Bereg Ung és Ugocsai parasztok voltak-e ? De azt mondja talán a t. képviselő úr, hogy ha egyenlően osztakoztak is a haza védelmében a csata mezején, nemesek és nem-nemesek, a tanácskozó termekben mindenesetre a nemeseket illeti az elsőség, sőt egyedül őket illeti a dicsőség. Ámde megfontolta-e a t. képviselő úr, hogy ha azon néhány 100.000 nemes helyett az ország minden polgára egyenlően lett volna érdekelve a tanácskozó termekben is az alkotmány védelme körül, nemsikeresebben oltalmazhatták volna-e meg az alkotmányt?s abból, hogy a nem-nemesek a tanácskozás terméből ki voltak zárva, oly fegyvert kovácsolni ellenök, miszerint azt mondjuk, hogy az alkotmányt a nemesség védte meg, az ellenkezik a méltányossággal. T. képviselőház ! A 19-ik század második felében élünk, az utolsó negyedtől csak egy év, alig valamivel hosszabb idő választ el immár. Ne akarják önök a középkor maradványait a 20-ik századba is általvinni, nehogy annak határain a harmadik ezredév szelleme megbotránkozással utasítsa vissza önöket. Ajánlom módosítványomat a t. háznak elfogadásul. Huszár Imre jegyző: (Olvassa) Módosítvány a 2-ik §-hoz, az 5-ik sorban ezen szó után: „alapján“ tétessék: 1848. évi április 11-éig országgyűlési követek választásában résztvettek, illetőleg résztvenni jogosítva voltak, a választói jog gyakorlatában saját személyökre nézve meghagyatnak. (Helyeslések.) Fabriczius K. a régi jog korlátozására következő határozati javaslatot teszi: a 2-ik szakasznak ezen szavai, azok azonban, kik az 1848 V. és az erdélyi 1848 II. törvényczikkek értelmében a régi jogosultság alapján 1848 évtől 1872. évig készített országgyűlési választói névjegyzékek valamelyikében benfoglaltatnak, a választói joggyakorlatában, saját személyükre nézve r meghagyatnak. Eötvös K. Fabriczius javaslatát nem fogadja el, Orbán Balázsét inkább, de a szöveget nem helyesli s kéri visszautasítni a központi bizottsághoz. Vidliczkay a 2-ik §-t, Orbán módosításával elfogadja. Horn Ede nem fogadhatja el Orbán B. javaslatát. El lehetne azt fogadni, ha csak 10%-ról lenne szó, de a miniszteri kimutatás szerint 5°0-ot tesz a nemesi jogon szavazottak száma , míg Erdély német székében 800-on fölül emelkedik. De Magyarországon is úgy van, mint Közép Szolnokban, hol csak 1% az iparos választók száma , így Szatmár megyében. Mi még messze állunk az átalános szavazattól, mert minden 14 lélekre esik egy választó, míg más országokban átalános választás mellett csak 4-re. A legörömestebb elfogadná Fabriczius módosítását, mert a régi jog kiszorítja a földmivelés és ipar képviseletét. Az 1848-ik törvényhozás azonban meghagyta a 48-ig szavazottaknak e jogát, — erre ő is kész , azért elfogadja Irányi javaslatát. Tisza K. e §-nál két szempontból indul ki. Egyik szempont az, hogy végre valahára vettessék vége a régi jogosultságnak; a másik, hogy a bevétel és kihagyás igazságos legyen. Ez az. ellenkezőleg épen az igazságtalanságot szentesítené, mert egy megye két kerületében is egy helyütt csak a 48-ig szavazattokat vették föl, másutt pedig a 20 évesek a 48 értelmében fölvetettek. Irányi J. képviselő úr indítványa véget vett a dolognak igazságosan annyiban, amennyiben a jogosultakra terjeszti ki a szavazati jogot, de én szerintem, mondja , tekintve a 48 óta történteket, túlságosan szigorúan. Én tehát azon czélból, hogy vége legyen jövőre annak, hogy valaki ily alapra jogosultságot fektethessen, de azogy egyszersmind ezen intézkedés igazságos legyen, azt óhajtom, hogy ezen 2. §-ból mindaz, mi a 3. sorban lévő „azonban“ szó után jön, kihagyassék, és helyette az tétessék, hogy mind azok, kik igazolják, hogy az 1848. V. és az erdélyi 1848. II. t. czikkek értelmében 1872. évben magukat beíratni jogosulva voltak, a választói jog gyakorlatában saját személyükre nézve meghagyatnak. (Mozgás a jobboldalon.) Módositványt adtak be még a 2-ik §-hoz Simonyi E. miszerint: az 5-ik sorban foglalt ezen szavak „az 1848. évtől“ után tétessék „a jelen törvény kihirdetési napjáig életök 20-ik évét betöltötték, a választási jog gyakorlatában saját személyökre meghagyatnak.“ Szavazásra kerülvén azonban a dolog, a ház többsége a központi bizottság szövegezését a 2-ik §-ra nézve átalában 126 szavazattal 121 ellenében elfogadta. Elfogadtatott szintén Vidliczkay módositványa. Orbán Balázsé elvettetett. Az ülés többi folyamát pótlólag közleni fogjuk. Holnap d. e. 10 órakor a tárgyalás folytattatik. MAGYAR ÚJSÁG 1874. JULIUS. 10- ÚJDONSÁGOK. Buda-Pest, julius 9. — Magyar tudományos akadémia. A folyó hó 1-én tartott összes akadémia ülésén dicsérettel kitüntetett Dóra-pályamű szerzőjéül Matlekovics Sándor miniszteri osztálytanácsos és akad. tag jelentkezett. Buda-Pest, julius 8-án. Arany János, főtitkár. — „Petőfi pamphletistái és panegyristái“ czím alatt Meltzl Hugó kolozsvári egyetemi tanár az „Erdélyi