Magyar Ujság, 1874. július (8. évfolyam, 147-173. szám)

1874-07-10 / 155. szám

sittetik meg, ellenkezőleg kísértsék meg szorosan ahhoz ragaszkodni, hogy bárki lesz patriarchának választva, megerősíts­etik, de a­mint államellenes útra lép, rögtön éreztessék vele a törvény szigora. A patriarchai széket a politikától távol kell tartani. A congressus jelenleg három püspök közül fog választani, ezek : Kengyelácz verseczi, G­r­u­­­c­s pakráczi és Stojkovics budai püspök. A n­g­e­r­i­c­s újvidéki püspök a szerb egyházi törvények szerint nem jöhet választás alá, mert nincs még fölszentelve s mint csupán megvá­lasztott püspök addig üléssel sem bir sem a con­­gressusban, sem a zsinatban. A congressusba választott 76 tag közül a többség hír szerint Stojkovics püspököt akarja megválasztani. Mondják azonban a kormány ellene lesz, hogy ez a fejedelem által megerősíttes­­sék. Ezt nem lehet helyeselni. Igaz, a múlt században három ízben a meg­erősítés megtagadtatott, sőt 1872-ben a patriarcha helyettes Zsivkovics helyett Rajasics lett ki­nevezve. Ez azonban oly politikai okoknak tulaj­doní­­tandó, melyet most nem akarunk feszegetni. Tör­tént bármi okból, roszul történt, igazolják a tör­téntek , de most ne a szokást tekintsék, hanem a törvényt s ehhez tartsák is magukat. Ne adjanak uj tápot az izgatásra az ellenzékeskedéssel, mert ha fönt a törvényesség útja követtetett s a másik fél mégis izgágáskodik, akkor emberségre kell ta­nítani s ezt kiki helyeselni fogja. Ha a szerb nép óhaja ez irányban teljesülni fog, a zavaroknak vége lesz. Kívánjuk, hogy az egyetértés és kölcsönös tisztelet kifejezése legyen a congressus működésében a vezető. Törvényesség fönt, törvényesség alant s az átalános béke meg fog szilárdulni. Midőn ezt mondjuk, nem foglalunk pártállást sem az egyik sem a másik fél mellett, mert a tisztán egyházi dologba nem is avatkozha­tunk, hanem mint a nyilvánosság egyik közege a kölcsönös egyetértés mielőbbi helyreállítását óhajt­juk látni a törvényesség megtartásával. — Izraelita küldöttség járt ma Trefort közoktatási miniszternél Schweiger Márton vezetése alatt, hogy a miniszternek, mint a „P. Lloyd“ írja, hivatalba maradása iránt örömét kifejezze s a rabbinus eminarium ügyét a miniszter jóakaratába ajánlja. Erre Trefort a küldöttségnek­­- ezt mondá: „Hogy a rabbinus seminarium kérdése ma ép ott van, hol hónapok előtt volt, mielőtt a képviselőházban tárgyalás alá vétetett, hogy minden, a­mi a házban tör­tént, a seminarium fölállítására vonatkozólag nem bír befolyással. A seminárium föl lett volna állítva, ha a közoktatási miniszter javaslata elfogadtatik ; a semina­rium életbe lépett volna, ha a Tisza-féle indítvány több­séget nyer s a seminarium föl fog állíttatni, noha semmi határozat sem lett hozva,mely úgyis csak alaki természetű lehetett volna; mert az iz­raelita iskola alap kérdése csupán administrativ jellegű s a fejedelem határozata a ház határozata által úgy sem volt érvénytelenné teendő.“ Trefort ezt előbb nem tudta ? Miért volt hát az a két napi vita, mely egy ügyetlen párt s még ügyetlenebb miniszter tapintatlansága által a parlamentet compro­­mittálta. — A képviselőháznak e hó 5-én tartott ülésében a zsidó nevelési alap tárgyában Solymosy B. a követ­kező beszédet mondotta : Az időhöz és a türelemhez képest röviden­­szólok. Először is kijelentem, hogy nem osztom a kultus­­miniszter úr véleményét, hogy ő alapítónak, az uralko­dót tekinti, én ezt nem ismerem el, mert a koronázás előtti tények, melyek absolut császári tényeknek tekint­hetők, a koronázás után minden törvényes érvényüket és kötelező erejüket elvesztették. Alapítóknak tekintem az izraeliták közönségét, úgy az orthodoxokat, mint a neológokat, kiknek fillérei­ből gyűlt össze az alap. Minő arányba illeti egyik vagy másik felekezetet ez vagy egyesség, vagy bírói uton lesz eldönthető. Én az orthodoxok kérelmét jogosnak és alaposnak tartom. Az orthodoxok mint az izraelitást egyik külön fele­­kezete elismertetett e ház által. Nekünk­ a lelkiisme­ret szabadságán nincsen jogunk erőszakot gyakorolni. Ha az orthodoxok nem akarnak rabbi semina­­riumot felállítani,arra őket kényszeríteni nem lehet; ha­bár Pulszky Ferencz képv. ur nyilatkozata szerint a neológok haladása kulturai szempontból is üdvös: üdvöz­löm én is, de a lelkiismeret szabadságára kényszerítőleg hatni nem akarok, és Pulszky Ferencz képv. urat arra kérem, alkalmazza a kimondott eljárást ott, ahol ezt minden pressio nélkül teheti, és ne cselekedjék ellenke­zőleg, mint a múlt alkalommal, midőn a polgári házas­ság kérdésének a napirendrőli leterelésére szavazott, minden alapos indok nélkül, tisztán pártfegyelemből, pártolom Zsedényi J. képviselőtársam­ javaslatát, és az­zal együtt az orthodoxok kérvényét. ORSZÁGGYŰLÉS: A képviselőház ülése j­ú­l­i­u­s 9 én. Kérvényt nyújt be elnök (Perczel B.) Pozsony vá­rosától. Napirend, t. i. a választási törvényjavaslat részle­tes tárgyalásának folytatása. Irányi Dániel: T. képviselőház! A 2. §, mely tár­gyalás alatt van, a régi jogosultság czimén azon polgá­roknak hagyja meg a választói jogot, a kik 1848-tól 1872-ig valamely összeírásba befoglaltattak. Én ezen szerkezet ellenében oly módosítványt kívánok indítvá­nyozni, mely szerint a régi jogosultság czimén csak azok gyakorolhassák a választói jogot, a­kik azt 1848 April 11-ikig gyakorolták, illetőleg gyakorolhatták volna. Ápr. 11-ke a törvények szentesítésénél:. napja. A kiváltság­nak ily mértékben is fentartására egyébiránt nem a szo­ros jog, hanem egyedül a méltányosság tekintete indít. A szoros jog nem ismer kiváltságot, a szoros jog csak jogegyenlőséget ismer, előjogokat nem. Ha az 1848-diki országgyűlés, ha a csak nemesek és városi választó­pol­gárok által választott karok és rendek gyűlése nem érezte magában a hivatást a kiváltságok teljes eltörlé­sére, a népképviselet alapján választott országgyűlés e hivatást kell hogy érezze magában, e joggal kétségtele­nül bír. Ha mindazonáltal nem indítványozom azt te­hát, hogy a kiváltságok teljesen megszüntettessenek, arra, miként mondom, a méltányosság ösztönöz csupán és a pozsonyi hazafias országgyűlés által tett ígéret iránti tekintet. Mit ígért az 1848 országgyűlés ? Kiket nem akart a régi jogosultság czímén megfosztani a választói jogtól? Kiknek hagyta meg azt, a nemesek és a régi városi vá­lasztó­polgárok közül ? Azoknak, a­mint ezt a törvény szavaiból látjuk, a­kik addig ezen jogot gyakorolták. Kik gyakorolták addig ezen jogot ? A megyékben azon nemesek és sok helyütt azon tisztes rendűek, a kik vá­lasztóképes kort értek el. A sz. k. városokban pedig az úgynevezett választó polgárok. Ezeknek uraim e jogot én is meghagy­om. Máskép értelmezni az 1848. V. t. czik 1. §-át véleményem szerint nem lehet, akként ma­gyarázni, hogy az 1848-iki törvényhozók a nemességnek mint osztálynak és örök időkre akarták volna meghagyni a választóképességet : ez félreismerése az 1848-iki tör­vényhozás szándékának (Helyeslés.) Ellene mond ennek a törvény szövege, ellene mond a 48-iki országgyűlés iránya. Avagy ha a nemesi osztálynak örök időkre akarta volna biztosítani a törvényhozás a választói jogot, nem világosan fejezte volna-e azt ki? és váljon feltehető-e az 1848-iki pozsonyi országgyűlésről, hogy különösen a márcziusi napok alatt nem a jogegyenlőség nem a democratia szempontjából indult ki? A törvényjavaslat tehát, mely előttünk fekszik, a pozsonyi országgyűlés szándékán túl megyen, midőn mindazoknak hagyja meg a választói jogot, a kik nemesi vagy városi polgári kiváltság alapján 1848-tól 1872-ig készített valamely névjegyzékben foglaltatnak. Mert ha az 1848-iki törvényhozás csak azoknak akarta megadni a választói jogot, kik azt addig gyako­rolták, kétségkívül helytelenül írattak be azóta mind­azok, kik 1848-ban választóképes kort nem értek el, vagy talán épen még a világon sem voltak. Hiába vetné ellen valaki, miként egyeztethetem meg elveimmel én, a­ki az átalános szavazati jogot pártolom, én, ki valamennyi polgárát e hazának kívánom választói joggal felruház­­tatni, azt, hogy azoktól, kiket a törvényjavaslat mostan a régi jogosultság c­ímén befoglalt,azt megtagadni akarom, de uraim a kiváltság kiváltság marad, ha ezrekre vagy százezrekre terjed is ki. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) S ha valakinek eszébe jutna a 600,000 nemes helyett, kik most ez léteznek országban 6,000,000-ra emelni ezeknek számát, én ezen törekvés ellen szintúgy tilta­koznám, midőn más 8—10 millió kizárva maradna a ked­vezményből. Annál kevésbé pártolhatom tehát Guzman képvi­selő úr azon indítványát, mely szerint a régi jogosultság örök időkre hagyassák meg. Mikép indokolta a t. képvi­selő úr, mire alapíthatta-e kívánságát? A nemességnek a múltban szerzett érdemeire. Tisztelem én a nemesség érdemeit a múltban és a jelenben, és ha a t. képv. ur csak átalában, mintegy akadémikus értekezést tartott volna a nemesség érdemeiről, ámbár a népképviselők házában, én hallgatással mellőztem volna azt; de midőn a nemesek érdemeire a nem-neme­sek irányában kiváltsá­got akar alapítani és igy a nem-nemesek érdemeit a ne­mesek érdemeivel szemben kevesebbre becsüli, felhiva érzem magamat mérlegbe venni a két osztály érdemeit, hogy lássuk vájjon tulnyomók-e a nemesek érdemei a nem-nemesek érdemei felett (Halljuk.) De ez összeha­sonlításnál nem a versengés szelleme fog vezetni, ellen­kezőleg az egyetértés fentartásának törekvése, mert ha bebizonyítom azt, amint remény­em be fogom bizo­nyítani, hogy a nem-nemeseknek érdemei e haza fentar­­tása körül nem csekélyebbek, mint a nemesekét, akkor meg vagyok győződve, hogy minden hazafias nemes ön­ként le fog mondani a kiváltságról azok felett, kik vele e haza körül egyenlően érdemesek. Ki szerezte e hazát ? A mostani nemesek ősei csu­pán ? Avagy nem azon nemnemesek elődei is, kik egy­koron szabadok, az idők folyamában jobbágyi sorsra jutottak ? És várjon ki védelmezte a hazát az ellenség támadásai ellen ? A nemesek csupán ? Magyarország védrendszerének történetében három korszakot kell megkülönböztetnünk. Az első az Árpád-házból való ki­rályok alatt, a második a középkor, a harmadik az állandó hadsereg behozatala után következő. Az Árpád házból való királyok alatt az ország védelme a várszerkezeten nyugodott főleg. A várak körül telepitett katonák béke idején a földet művelték, háború idején a­­ várgrófok zászlói alatt szolgál­tak s a király vezérlete alatt harczoló nemesek és a nagy urak zászlói alatt hadakozó fegyveres népek­kel együtt védelmezték az országot. Ezen várkatonák egykoron szabadok, most nagyrészt a nem-nemesek sorá­ban találhatók. Mert midőn a vegyes házakból származó királyok alatt az addigi védrendszert a hűbéri rendszer váltotta fel, s a vár­szerkezet helyett a banderialis rend­szer hozatott be, a régi várkatonák is nagy részt a job­bágyok sorsára jutottak. S a bandériumok tagjai, uraim, várjon nemesek voltak-e csupán?Nemde az urak,nemde a nemesek jobbágyaiból alakultak e főleg ? S Hunyady Mátyás fekete serege nemesekből állott-e kizárólag ? És hogy közelebbi időkre térjek vissza : Bocskay hajdúi nemesek voltak-e talán ? és azok kik II. Rákóczy Ferencz zászlói alá elsők tódultak, nem Bereg Ung és Ugocsai parasztok voltak-e ? De azt mondja talán a t. képviselő úr, hogy ha egyenlően osztakoztak is a haza védelmében a csata me­zején, nemesek és nem-nemesek, a tanácskozó termek­ben mindenesetre a nemeseket illeti az elsőség, sőt egye­dül őket illeti a dicsőség. Ámde megfontolta-e a t. képviselő úr, hogy ha azon néhány 100.000 nemes helyett az ország minden polgára egyenlően lett volna érdekelve a tanácskozó termekben is az alkotmány védelme körül, nem­­sikeresebben oltal­mazhatták volna-e meg az alkotmányt?­s abból, hogy a nem­-nemesek a tanácskozás terméből ki voltak zárva, oly fegyvert kovácsolni ellenök, miszerint azt mondjuk, hogy az alkotmányt a nemesség védte meg, az ellenkezik a méltányossággal. T. képviselőház ! A 19-ik század második felében élünk, az utolsó negyedtől csak egy év, alig valamivel hosszabb idő választ el immár. Ne akarják önök a kö­zépkor maradványait a 20-ik századba is általvinni, ne­hogy annak határain a harmadik ezredév szelleme meg­botránkozással utasítsa vissza önöket. Ajánlom módosítványomat a t. háznak elfoga­dásul. Huszár Imre jegyző: (Olvassa) Módosítvány a 2-ik §-hoz, az 5-ik sorban ezen szó után: „alapján“ tétes­sék: 1848. évi április 11-éig országgyűlési követek vá­lasztásában résztvettek, illetőleg résztvenni jogosítva voltak, a választói jog gyakorlatában saját személyökre nézve meghagyatnak. (Helyeslések.) Fabriczius K. a régi jog korlátozására követ­kező határozati javaslatot teszi: a 2-ik szakasznak ezen szavai, azok azonban, kik az 1848 V. és az erdélyi 1848 II. törvényczikkek értelmében a régi jogosultság alap­ján 1848 évtől 1872. évig készített országgyűlési válasz­tói névjegyzékek valamelyikében benfoglaltatnak, a vá­lasztói joggyakorlatában, saját személyükre nézve r meg­­hagyatnak. Eötvös K. Fabriczius javaslatát nem fogadja el, Orbán Balázsét inkább, de a szöveget nem helyesli s kéri visszautasítni a központi bizottsághoz. Vidliczkay a 2-ik §-t, Orbán módosításával elfo­gadja. Horn Ede nem fogadhatja el Orbán B. javaslatát. El lehetne azt fogadni, ha csak 10%-ról lenne szó, de a miniszteri kimutatás szerint 5°­0-ot tesz a nemesi jogon szavazottak száma , míg Erdély német székében 80­­0-on fölül emelkedik. De Magyarországon is úgy van, mint Közép Szolnokban, hol csak 1% az iparos választók szá­ma , így Szatmár megyében. Mi még messze állunk az átalános szavazattól, mert minden 14 lélekre esik egy választó, míg más országokban átalános választás mellett csak 4-re. A legörömestebb elfogadná Fabriczius módo­sítását, mert a régi jog kiszorítja a földmivelés és ipar képviseletét. Az 1848-ik törvényhozás azonban meg­hagyta a 48-ig szavazottaknak e jogát, — erre ő is kész , azért elfogadja Irányi javaslatát. Tisza K. e §-nál két szempontból indul ki. Egyik szempont az, hogy végre valahára vettessék vége a régi jogosultságnak; a másik, hogy a bevétel és kihagyás igazságos legyen. Ez a­z. ellenkezőleg épen az igazság­talanságot szentesítené, mert egy megye két kerületé­ben is egy helyütt csak a 48-ig szavazattokat vették föl, másutt pedig a 20 évesek a 48 értelmében fölvetettek. Irányi J. képviselő úr indítványa véget vett a do­lognak igazságosan annyiban, a­mennyiben a jogosul­takra terjeszti ki a szavazati jogot, de én szerintem, mondja , tekintve a 48 óta történteket, túlságosan szigo­­r­­úan. Én tehát azon czélból, hogy vége legyen jövőre­­ annak, hogy valaki ily alapra jogosultságot fektethessen, de azogy egyszersmind ezen intézkedés igazságos legyen, azt óhajtom, hogy ezen 2. §-ból mindaz, mi a 3. sorban lévő „azonban“ szó után jön, kihagyassék, és helyette az tétessék, hogy mind azok, kik igazolják, hogy az 1848. V. és az erdélyi 1848. II. t. czikkek értelmében 1872. évben magukat beíratni jogosulva voltak, a választói jog gyakorlatában saját személyükre nézve meghagyatnak. (Mozgás a jobboldalon.) Módositványt adtak be még a 2-ik §-hoz Simo­­n­y­i E. miszerint: az 5-ik sorban foglalt ezen szavak „az 1848. év­től“ után tétessék „a jelen törvény kihirdetési napjáig életök 20-ik évét betöltötték, a választási jog gyakor­latában saját személyökre meghagyatnak.“ Szavazásra kerülvén azonban a dolog, a ház több­sége a központi bizottság szövegezését a 2-ik §-ra nézve átalában 126 szavazattal 121 ellenében elfogadta. Elfo­gadtatott szintén Vidliczkay módositványa. Orbán Ba­lázsé elvettetett. Az ülés többi folyamát pótlólag közleni fogjuk. Holnap d. e. 10 órakor a tárgyalás folytattatik. MAGYAR ÚJSÁG 1874. JULIUS. 10- ÚJDONSÁGOK. Buda-Pest, julius 9. — Magyar tudományos akadémia. A folyó hó 1-én tartott összes akadémia ülésén dicsérettel kitüntetett Dóra-pályamű szerzőjéül Matlekovics Sándor miniszteri osztálytanácsos és akad. tag jelentkezett. Buda-Pest, ju­lius 8-án. Arany János, főtitkár. — „Petőfi pamphletistái és panegyristái“ czím alatt Meltzl Hugó kolozsvári egyetemi tanár az „Erdélyi

Next