Magyar Ujság, 1874. augusztus (8. évfolyam, 174-197. szám)
1874-08-04 / 176. szám
I Vill. évfolyam 176 szám. Kedd, 1874 Augusztus 4. Előfizetési ár. . Vidékre postán vagy helyben bárhol küldve Egy hónapra . . I frt. 40 kr Negyed évre . . 4 „ — ^ Félévre .... 8 „ — , Egy évre . . 160 — a Egyes szám 6 kr. Hirdetési díj . Hét hasábos petitsor egyszeri hirdetése IS kr, többször 9 kr. Bélyegüij minden hirdetésért külön S0 kr. — Alyutter : három hanábea petitsor 39 kr. Szerkesztőségi iroda és Kiadó hivatal: Megyeháztér 9-dik szem Ide intézendő minden előfizetés, hirdetmény és a kiadás körüli panaszok és a lap szellemi részét illető minden közlemény. Kéziratok a levelek viasza nem adatnak, -a Bérmentetlen levelek csak ismerős kezektől fogadtatnak el. Állam bevételeink és a deficitek. A hivatalos lapban annak rende szerint közölve volt: a magyar koronához tartozó állampénztáraknál előfordult tiszta bevételek és nettó államkiadások kimutatása ápril 1-től június végéig, öszszehasonlítva a múlt évi II-ik évnegyed bevételével s kiadásaival s meglehetős kedvező állapotot mutatott fel, legalább a hivatalos összeállítás s a napilapok commentálása szerint, melyet szükséges dolog, való értékére alászállítanunk. A bevételek természetes, hogy most is fedezték a kiadásokat, mert hiszen pénznek lenni kell, ha egyszer a kiadások lealkudhatlanok. Nem is foglalkozunk tehát a bevételek s kiadások eredményével bővebben, csak elősoroljuk, hogy eme at évre az előirányzat 44.562,411 frtot, a tényleg tiszta bevétel 45.670,401 frtot, a nettó kiadás pedig 45.670,401 frtot tett. S ez természetesen eléggé megnyugtató viszony. Hanem az itt a fő kérdés: eme tényleges bevételhez mennyivel járult az ország adójövedelme s mennyi összegig szerepeltek az idegen pénzek ? Ez aztán szomorú képét adja annak, mily aránytalan nagyok a kiadások a jövedelmi bevételekhez képest. A bevételek főbb tételei ugyanis a következők : egyenes adók 10.095,290 frt; fogyasztási adók 3.100,713 frt; bélyeg és jogilleték 4.991,335 frt; dohányjövedék 4.625,214 frt;sójövedék 1.836,360 frt; államjavak és erdők 177,700 frt; ingó államvagyon 1.391,073 frt; különféle rendes bevételek 315,712 frt; különféle rendkívüli bevételek 391,660 frt stb. a tiszta bevételek összege 27.321,004 frt a 45 millió 670,401 frt kiadáshoz. Eszerint tehát 18.349.397 frt idegen pénzre volt szüksége a kormánynak V. év alatt. Igenis 27 millió s pár száz ezer volt csak a jövedelem s 18 millió és pár száz ezer idegen pénz kellett ahhoz, hogy a kormány fentarthassa a pénzben mindörökké szűkölködő államgépezetet — a bécsi közös ügyes kormánynyal és hadsereggel egyetemben. Minő viszony, minő aránya ez a teherviselési képességnek ? Mennyi időre terjedhet az ily módoni államháztartás? Könnyű dolog kiszámítni, mert hiszen az adójövedelmek a jelen év említett V. évben csak 700,000 frtnyi hátramaradást mutatnak a múlt évi hasonló negyedhez s Kalifornia bányái ez idén sem nyílnak meg számunkra az „adórendezés“ vagyis adóemelés mindenféle mesterfogása mellett sem. Évnegyedenkinti8—20 millióval több kiadás, mint mennyi a jövedelem, oly államban, melynek jövedelmét évnegyedenként 2 millióval is aligha lehet emelni ? Ez a mi államháztartásunk súlyegyenének circuit quadraturája. Amelyik pénzügyminiszter ezen kérdést az államvagyonok eladása, az állam eladósítása s a legnagyobb mérvű sarcz-rendszer életbeléptetése nélkül megfejteni képes , az kitalálta , hogyan lehet fentartani a közös ügyes állapotokat. A jelenlegi pénzügyminiszter úr, úgy látszik bízik önmagában és a nemzet áldozatkészségében, holott a készség és képesség közt is kitölthetlenül tátong, legalább a kisbirtokos iparos stb. osztálynál vagy úgynevezett „misera plebs contribuens“-nél. (Így nevezték a magyar táblabirák egykor mindazokat kik adót fizetni: tartoztak.) Bízik talán a nagybirtokosokban és főpapokban ? mert a számvetés törvényeinek megváltoztatására nem számíthat. Vagy van még valami más amiben bízni lehet ? óhajtjuk tudni ezen expedienst, mielőbb, mert a kiadás és bevétel ily mérvben lett felbillenésénél nincs időnk a hosszas experimentumokra. —g.— kath. világ felszabadítóját, ki hivatva Van, mint a röpirat mondja, „recht bald vor den Mauern Roms erscheinen, um den heil. Vater von seinen seigen Wächtern zu befreien“ — mielőbb Róma falai előtt megjelenni, s a szent atyát hitvány őreitől megszabadítani. Magyarázza azután a röpirat, hogy miért nem haladhat don Carlos előre oly gyorsan. Ennek oka az, hogy nincs pénze: „Gebet ihnen eine oder zwei Millionen“ — adjatok 1—2 milliót neki, hogy ágyukat s fegyvereket vehessen, s majd meglátjátok, az egész Spanyolország birtokába leend mielőbb. Különben don Carlos háborúját keresztes hadjáratnak nevezi, melyhez csatlakozásra felhívja az egész kath. világot. Lizzaragát nagy és szent generálisnnak nevezi, s hosszasan panaszkodik a felett, hogy „nincs pénz,“ s ennek adakozására nógat minden igaz hívőt. „Wenigstens geben wir ein Schärflein, wenn wir für eine so gerechte Sache unser Blut nicht geben können.“ Elbeszéli azután azon csodás dolgokat, hogy az úristen miként segíti elő don Carlos ügyét. 1873-ik év október 15-én Szent Teresia napján — mond — Bayonnéból egy hajó indult ki, 4000 fegyverrel, millió tölténynyel, terpe t i n (!) és más éghető anyagokkal (!) a carlisták részére. Ezen hajó üldözőbe vétetett ugyan, de az úristen ködök eresztésével megmente az üldözők szemei elől. Ilyen meseszerű elbeszélésekkel hirdeti, hogy az úristen, különös összeköttetésben is áll, don Carlossal. A bevégzése ismét a refraint pengeti, „adjatok pénzt, don Carlosnak, hogy előbb Spanyolországot, azután Rómát szerezhesse vissza a szentatya részére. Azzal végzi be, hogy ha don Carlos leveretik, nagy szerencsétlenség fog egész Európára szállani. „Fel tehát, pénzt, Jézus szíve nevében.“ A röpirat nyomatott Bécsben Mayer Lajosnál. Munkácsról vagyunk figyelmeztetve, hogy ott ezer számra osztogatják, különösen a munkások között. Úgy látszik, hogy a spanyol rabló banda, egész Európában szervezve van, s épen Munkács vidékén lakó, vagyis onnan hizó egyig,lovagja don Carlosnak, vezeti ezen missiót, melynek czélja, Olaszország elleni izgatás is, s pénzgyűjtés Jézus szives a szent atya nevében. A sötét international hálózza így be egész Európát ; a háló azonban pókháló, mely piszokként terpeszkedik itt-ott a társadalom zugaiban, melyre nézve, hogy a piszok egészen el ne áraszszon, szükséges a tisztogatás korlát tanára serkenti ugyan az ifjakat, ha az igazgató ott van, de távoztakor ő is vezényel (indulj), no de semmi, hadd tanítsa, jól esik neki az a pár száz frt. Im ez az ungvári kir. kath. a főgymnasium tanártestületének leghübb festése, ezekből ítéljen ki ki bölcs belátása szerint. Egy polgár. — „Die Soldaten des heiligen Herzens Jezu, und der Unbefleckten Jungfrau Maria“ — vagyis magyarul „Jézus szent szive s a szeplőtelen szűz Mária vitézei.“ •— ez a czime azon röpiratnak, mely német nyelven terjesztetik az ország különféle vidékein, különösen a papok által, s ebből egy példány hozzánk is beküldetett. A röpirat don Carlos érdekében van írva, s ezt úgy mutatja be, mint Spanyolország megmentőjét, s azután a Eredeti levelek, Ungból, jul. 31-én. Csak rab lehet magába zárkózott, ki belső érzéseit másokkal nem közölheti, azért én, ki e sorokat irom, rabnak vélném magamat akkor, ha el nem mondhatnám tapasztalataimat a közjóra. Szabadságot vettem magamnak az ungvári kath. főgymnasium értesitvényéről szökni. Tíz évi tapasztalatom nyomán a következő értesítést mondhatom.Országunkban szigorúbb gymnasiumaink egyikének mondják s hiszik lenni, — a mi részint igaz, részint nem;mert szigorúnak csak némely tanár keménysége miatt mondható, de mit egyik erős modora s eljárásával gától, a másik szilárdsága s erélyes magaviselete által ellensúlyoz s igy ellensúlyba tartja. Az ungvári főgymnasium tanárainak száma 17, s hogy egyiköknek se legyen rövidsége, röviden szólok mindegyikről külön külön. Első helyre a sokak által igen tisztelt igazgatót teszem, ki szakavatottsága, erélyes és szilárd igazgatása által átalános elismerést érdemel — Hampel János, ez mint hittanár saját hitének s hitfelekezetének él. Heyer die Ferencz, Vajdafy Richárd, Vilcsek János, Wittinghoff Gyula, ezek rendszeres eljárásuk és becsületes magaviseletük által előszeretetben részesülnek. Zoltsák János, Homicskó Miklós, Medvigy János, az ifjak pártolása s azok iránt tanúsított előszeretetek, s mint az ifjúság javán leginkább fáradozók, első helyt érdemelnek M ráz Ferkó, meg kell vallanom, tárgyát a lehető legjobban érti, de goromba magaviselete s rendkívüli türelmetlensége keveset eredményeznek, hogy goromba, arról ki valóban meg akar győződni, megtudhatja az ezen évben végzett negyedosztályunktól. Zaymusz Vincko, ez szegény csak a nyomorult görög nyelvet jelzi, hogy az iskolai szaktudományok sorából ki ne zárassák. Petrik János és Mondok Jancsi, természetökre nagyon is egyezők, de külsejükre annál inkább elütök, mig az utóbbinak borotvált arcza, az elsőnek orrától kötésig érő szakála van, mindkettő rendkívüli szeszélyes . Egy másik tanár Zékány Lajos, olyan tanár kitől sok gorombaságot s terméketlen életet hallani, s oly egyén ez, ki sem tudománynyal sem tekintélylyel nem bir. Feiner Ferencz cs. kir. főhadnagy a testgyű lőség mellett — ínség! Hajnik János ur, a kormány által közgazdászati szemlére az aratási időben kiküldetvén, tapasztalatának eredményét hivatalos jelentésében beadta. Közöljük az eredményre vonatkozó részt: „Körutazásomnak végeredménye arra indított, hogy kénytelen valók saját, de a helyszínén számos résztvevők által is támogatott meggyőződésemnek hódolni, és nyíltan kimondani, miszerint az országos köztermés gabnafélékben csakis egy középtermés átlagára fog fölvergődhetni, ugyanis: országunk nagyobb részében, különösen a gabonát főleg termő vidékek nagy átlaga szerint, a termés nem igen haladja felül a közép számot, mely ugyan több egyes kerületek s vidékeknek amainál jóval nagyobb, sőt néhol igen jónak mondható termelése által nevezetes lendületet s gyarapodást nyerhetne, ha ezen többlet egyes nagy kiterjedésű vidékek, jelesül: Heves-és Borsod megye, a Tiszavidéknek jó része, majdnem az egész Kunság nagyterjedelmű határainak összesége, és nagyrészben a Jászság s még egynémely kisebb vidékek, p. o. Fejér-, Torontálmegyéknek egyes részei nevezetes fogyatkozásai által nem absorbeáltatnék, és ez által mintegy kiegyenlítettnek nem tekinthetnék. Ha továbbá ezen, a kiegyenlítésre biztosan fölvehető jókora többletből — a téli s koratavaszi fagyok, a sok vidéken majdnem tavaszig pusztított egerek, egyes határokban pajot név alatt ismeretes kukacz és sok helyütt kártékonyan rombolt úgynevezett drótférgek által előidézett elpusztulását sok őszi vetésnek — mely országszerte néhány százezer holdra tehető — kellően s elfogulatlan számítási kombinácziónkban fölvesszük, úgy nem lehetek hajlandó optimisztikus nézeteknek hódolni, és kénytelen vagyok ismételve nyilvánított nézetemnél megmaradni, azon hitet táplálván, hogy állításomban alig tévedtem.“ Konstatálható ebből, de egyéb adatok is igazolják, hogy az ország egy jó részén ínséges idő van. S hogy milyen a kilátás e helyeken, lássuk magát Hajnik urat, miként ismerteti: „a nagykunsági ínséges nyomort saját szemeimmel is láttam; alig képzelheti ezt ember, ki nem látta; nagy, óriási határok terülnek el üresen szemeink előtt ; nem látni rajtuk már termést, mi kevés termett, benn van már s jóformán elnyomtatva ; láttam gabonát behordani egylovas kis talyigán, deszkákkal elrekesztve, mert szekeren nem lehetett volna elszállítani az egy pár hüvelyknyi magas gabonát; egyes határokban a zabdülőkön a termés marha által legeltetik, de — ennek is hiányával — az összes marhaállomány már többnyire beszorult. Nevezetes tünemény, hogy leggazdagabb talajjal biró egyes nagy vidékek szerint az ínség kopogtat 11 címe, ilyen a hivatalos ismertetés, melyet épen nem vádolhatni azzal, hogy talán túlozni akarná az ügy állását. Mi legközelebb egy rövid ismertetést közöltünk Heves megyéből, mely jelzi a küszöbön levő nyomort, melyet mi, nem nézhetünk közönyösen, úgy hogy a sújtottak segélyére lenni kötelességünknek ne tartanak. Tudósításaink s informátióink alaposak, melyek a nyomor állását ismertetik, s ezek szerint legtöbb községben az a kilátás, hogy a gazdáknak a szószoros értelmében véve, nincs vetőmagok. Heves megyének, a Kunságnak stb. azon része, hol az Ínség ily alakban köszöntött be, igen vagyonos, szorgalmas néppel bir. Nincs készlete a népnek, minden szorgalma daczára, mert rész évek előzték meg a mostanit mindig. Takaritni képtelen volt. Most vetőmagja nincs. Ezen községek, nem szoktak megijedni a vésztől, mert máskor is láttak már ilyet, magokon azonban segítettek, egyik vagy másik pénzintézetnél eszközöltek kölcsönt insolidum, az egész községnek, azt kiosztották maguk között, — de nem úgy van most mint volt régen. Ma nem képesek kölcsönhöz jutni. A vidéki pénztárak üresek, nem adhatnak, hol kapjon most? nagyon természetes,hogy Buda-Pestre fordul kölcsönért. És itt, hol kísértené meg először a köl-csönt, mint a m. földhitelintézetnél. Minden jóakarat megvan itt, de az alapszabályok regulázzák az eljárást. Községnek insolidum nem adnak, aztán meg, sorra kell