Magyar Ujság, 1874. augusztus (8. évfolyam, 174-197. szám)
1874-08-07 / 179. szám
f. Vill. évfolyam. 179. szám. Péntek, 1874. Augusztus 7. Szerkesztőségi iroda és Kiadó hivatal. Megyeháztér 9-dik szám Ide intézendő minden előfizetés, hirdetmény és a kiadás körüli panaszok és a lap szellemi részét illető minden közlemény. Késiratok a levelek többet nem adatnak. — Bémentetlen levelek csak iamerca kelektől fogadtatnak el.MAGYAR ÚJSÁG c jwhv maji.) Előfizetési ár: Vidékre postán vasjy helyben kárhoz küldt. Egy hónapra . . I frt. 40 kr Negyed évre . . 4 „ — „ Fél évre ... . 8 „ — „ Egy évre . . 16 „ — a Egyes szám 6 kr. Hirdetési díj : Hat hasábos petitsor egyszeri hirdetése 10 kr. többször 9 kr. Bélyegdij minden hirdetésért külön 80 kr. Estyisztér : három hasábos petit* ■or 30 kr. Buda-Pest, augusztus 6. Jeleztük tegnapi számunkban, hogy a Bittó- Ghyczy minisztérium miként fogja feladatát, az államháztartás rendezésére nézve. Átalánosan tudva van már az is, hogy a jövő ősz adóreformjavaslatai, mily irányúak lesznek. Körülbelül majdnem még egyszer annyi adófizetés van kilátásba helyezve a jövőre, mint volt a múltban — a deficit megszüntetése végett. Meg kell szüntetni a deficitet államháztartásunkban, ezt hangoztattuk mi is, mindig, s hangoztatjuk most is. Hogy miképen és mi módon? Ennek meghatározása végett, a deficit természetét kell ismerni. Honnan van államháztartásunkban a hiány ? Egyrészt elősegíti ezt az adóhátralék, másrészt a kiadás szerfelettisége. Mi okozza az adóhátralékot ? Szomorú közgazdászati viszonyunk. Adóhátralékunk egyedüli oka, azon káros közgazdászati politikában rejlik, mely 7 év óta uralja a helyzetet, és mint az aszott a búzatermésben, kiéli a legszebb életet, s pusztaságot s gazt hagy maga után. Minden összemunkál itt a romlásra. A közös vámügy, Ausztria ellentétes érdekeinek rendeli alá iparunkat, s a közös közvetett adózás véget vet hazánkban minden természetes fejlődésnek. Természetes, hogy ami a fejlődésnek főtényezője, harmata az életnek, üde levegője a tenyészetnek — arról nálunk szó sem lehet. Az osztrák nemzeti bank vízvezetéki csatornája mérget rejt magában, s semmiesetre sincs a mi iparunk nagyra növelésére szánva. Egy ország ipara sem fejlődhetik ki biztosított hitel nélkül. De biztosított hitelre szüksége van a közgazdászatnak is. Midőn szükség esetében a gazda, kellő biztosítéka mellett is — uzsorapénzhez kényszerül folyamodni, mert intézetnél nem kap pénzt, mert nincs , csakugyan ázsiai állapot van, ezt nem fogja tagadni senki. A hitel biztosítása, ez mindenek felett való hazánkban. Ez nem történhetik meg másképen, mint önálló bankügy rendezése által. Ez az első s legfőbb kötelessége minden kormánynak , mely állami háztartásunk rendezésének komoly törekvését irta fel czéltáblájára. Ha nem ezen kezdi — akkor nagyhangú beszéde üres hitegetés, melylyel tudva — nem tudva önmagát s publikumát ámítja. Oly elemi princzipiumok kívánalma ez, hogy bővebb fejtegetése felesleges. De nincs is arra szükség nálunk : régen megérett közvélemény okadatolt kívánalma ez. Panaszkodik a kormány az adóhátralékok miatt? Ennek egyedüli oka maga a kormány. Állami intézkedése tönkre tette a magánhitelt; ha valaki kölcsön útján is igyekeznek állami kötelességének eleget tenni, nem képes reá, mert nem kap hitelt. A magánhitelt összerombolta a 7 éves közgazdászati politika, a bécsi pénzügyi függőség. Azt óhajtjátok, hogy ne legyen adóhátralék? — készítsetek az ország részére jó közgazdászati politikát; alkossátok meg az ipar éltető elemét, a mindig készen álló hitelt; s akkor nem lesz oly nagymérvű adóhátralék, mely az államháztartás egyensúlya megzavarására hat ki, íme ez az elsőlépés a deficit megszüntetése felé. A deficit másik oka a kiadás szerfelettisége. Takarékosság az állami kiadásokban, — ez a második lépés a deficit megszüntetésére, de ehhez rendszerváltoztatás szükséges, amit a kormányon ülők nem akarnak. S igy vetemedtek ott ama téves eszköz megragadásához, mely uj adónemek alkotása s egyes adók felemelésében áll. Ez az ország romlására követett politikának koronája. Adófelemelést Magyarországon csak a kétségbeesett politika diktálhat, s hasonló ahhoz, midőn valaki üldöző ellensége elől menekülendő, a kútba ugrik. Még volna értelme az adófelemelésnek is akkor, ha az adózók érdekei biztosítására, s fejlesztésére minden intézkedés megtörténnék. Ha felszabadítanák az ország iparát a közös vám s közvetett adózás igája alól, ha alkotnának biztos hitelközeget, egyszóval, ha az ország anyagi érdekeinek megfelelő politikát inaugurálnának. De így -------ugyan van hozzá lelkiismeretük, hogy az ország népét a tovább koldusítás lejtőjére dobják, új adónemekkel, s adófelemeléssel? — A keleti vasút ügyében kiküldött albizottság tegnap délelőtt és délután ülést tartott, melyben a négyes albizottság előadója Szentpályi Jenő felolvassa az együttes bizottság elé terjesztendő jelentést. E jelentést az albizottság egész terjedelmében változtatás nélkül elfogadta. Miután azonban a jelentés az országgyűlés újabb összeülése előtt az együttes pénzügyi és vasúti bizottságban nem tárgyalható, sokszoroztatni és a bizottság valamint a kormány tagjainak megküldetni határoztatott. A jelentés 85 irátt ívre terjed s a főbb momentumokat képező következő kérdések körül csoportosítja a adott válaszokat, valamint azokra elmondja véleményét: 1. Megvolt-e a keleti vasútnál a kiépítéshez megkívántaté dotatio ? 2. Elfogadhatólag történt-e a papírok értékesítése ? 3. Mikép eszközöltetett a munka végrehajtása ? 4. Megtartatott-e a kereseti pénz-utalványozások körül a szükséges óvatosság ? 5. Nem történtek-e az igazgatótanács eljárásában hibák vagy mulasztások ? 6. A kormány eljárását terheli-e valami nehezítő körülmény ? 7. Kell-e ez ügyben az állam részéről segédkezet nyújtani a társaságnak? Végre a következő részletesen indokolt javaslatokat tartalmazza a jelentés: 1. A keleti vaspálya vonalainak pontos és szakszerű felvételét. 2. A társulat volt főmérnökének kihallgatását egyidejűleg a pálya felvételével. 3. Az angol-osztrák banknak a keleti vasút ügyeire vonatkozó könyveinek és iratainak tüzetes megvizsgálását. 4. A jövőre való tekintetre nézve a közkereseti társaságok eljárását szabályozó átalános törvény, valamint vasúti törvény hozatalát. 5. Annak elfogadását, hogy a vasúti engedélyezések, valmint költségszámítások ezentúl ne csak átalános, hanem részletes és alaposan kidolgozott tervezetek (Detail-project) alapján történjenek. — A vallás- és közoktatásügyi minisztérium — mint értesülünk — e napokban két nevezetes rendeletet bocsát ki, melyek a közoktatás ügyének lendítését nem kis mérven elősegítendik. Az egyik rendelet azt foglalja magában, hogy az elemi iskolai oktatás, mindenütt ahol még meg nem történt, a népoktatási törvény értelmében a 6—12 éves korú gyermekek, kora szerint hat éves tanfolyamra osztassék fel, mivel a tanítók sok helyen még most is négy éves tanfolyam alatt akarják a tanulni valókat a gyermekekre ráerőszakolni. Elrendeltetik egyszersmind, hogy a 13—15 éves gyermekek számára mindenütt felállítsák az ismétlő iskolákat. A másik rendelet nem kevésbé fontos. Ennek nyomán ugyanis minden olyan városnak, melynek 5000 lakosa van, vagy azonfelül — meghagyatik, hogy vagy felső népiskolát vagy polgári iskolát állítson fel, amint ezt a törvény szintén elrendeli. E rendeletek ahatóságokkal is fognak közöltetni oly régből, hogy ezeknek kényszer útján is érvényt szerezzenek. No lám, mégis csak tesz valamit T rekform is. 6 év után, most jut eszébe erre gondolni, a mi régen meg van parancsolva az 1868 évi népnevelési törvényben. Úgy látszik T r e f or t átaludta a 6 évet, s most ébredt fel. Szegény’Magyar ország 1 — A következő érdekes levelet kaptuk Nagyszőlősről. (Tűz, eső. Amerikai párbaj.)A nélkülözéseket már birni alig tudó nép, örömmel várta az aratást, hogy eladósodottságán — terményének eldolgoztatása után — segítsen. Fájdalom, hogy sok polgártársunkat megzavarta számításában, a kiütött tűz, mely e hó 4-én több házat, s kazalt elpusztított. Vigasztalásunkra ugyanakkor, eső is esett, s a hőség által megcsigázott növényzetet felélénkíté. Több lap hasábjain megjelent azon közleményt, hogy megyénk egyik derék (!) fia P ... A ... múlt hóban amerikai párbaj folytán öngyilkossá lett, örömmel „nevezem meg jelenben csupán hírnek, mivel nyilatkozata szerint túlságos elfoglaltatása e bár elismert kötelezettség teljesítésében akadályozák, de ha a repere vetésen túl leend, bár nem kedves de becsületbeli (?) kötelezettségének eleget teend ... talán?“ A védvámrendszer hívei. A kormány, a jobboldal, a közösügyes szerződések hívei, midőn a vámterület erőszakos egységesítése, Ausztria és Magyarország áru- és értékforgalmának összevegyítése ellen szót emeltünk, mindig azt hánytorgatták fel, hogy hiszen ez a „szabad kereskedelem“ eszményének megtestesítése, hogy Európa műveit népeinek igényei mindinkább odaszorítják a kormányokat, hogy a közlekedés mindenféle akadályait megszüntessék, oda kényszerítik a gyakorlati élet nyomása szerint tévelygő államtudósokat, hogy a „szabad kereskedelem“ eszméjét dicsőítsék. S nem is lehetne kifogásunk a vámkorlátok lerombolása ellen, ha ezt legalább európaszerte egyszerre megszüntetnék, mert egy ország, egy nemzet sem veszítene érdemleg, sőt mindenik nyerne általa. Nyernének kivált a vaspályák, nyerne a nagy fogyasztó közönség átalában, habár egyes gyárosok vagy iparosok, legalább egyidőre versenyképtelenné tétetnének némely áruczikk előállításában a jobb s olcsóbb külföldiekkel. Most azonban, midőn Németország vaspályáin a viteldijak tetemesen emeltetnek; midőn a viteldijak hasonló mérvben emeléséhez a (szerződés korlátain belől) az osztrák államvaspálya is hajlandó (szeptember 1-től fogva) hozzájárulni , s midőn a gabonavám Ausztria s Magyarország területén a gabona értékének ez idő szerint 8—10%-éig (szept. 1-től) helyreállittatik, ugyanazon államtudósok, jobboldali és közösügyi hívek, kik az úgynevezett „szabad kereskedelem“ eszméjének kettőnk közt leendő testesítéséért (holott az eszmének ily módon testesítése mivel sem használ többet anyagi jólétünk s nagyhatalmi tekintélyünk emelésére, mint a vándorlegényeknek az, ha egy szép napon egymást nagyságolni kezdik) harczolnak a szállítási díjak emelése s a gabonavám helyreállítása ellen. Szót sem tesznek, sőt az osztrák kereskedelmi miniszter immár az osztrák ipar védvámrendszerének fejlesztéséről elmélkedik és tervezget; a mi közös ügyes híveink pedig a múlt hóban ugyancsak szorgalmazták a gabonavám mielőbbi visszaállítását s megérhetjük, hogy egy szép napon, mikor t. i. Banhans úr előlép az ő „Schutz der heimischen (!) Industrie“ tervével, a mi régi, de nem épen jó táblabiráink valami „Gabonavám“ törvénynyel lépnek elő , melynek czélja nem más lenne, mint védeni a mi termelésünket, olyformán, mint védeni akarja Bankans úr az osztrák ipart. Hogyan férne meg két ily különböző irányzatú rendszer az egységes vámterületen? Hogyan védhetné meg az osztrák törvényhozás, Magyarország törvényhozásával egyetértőleg az osztrák ipart a külföldiek versenyétől, vagy inkább a magyar ipar kifejlődésétől ? Hogyan eszközölhetné a reichsrath a magyar nagybirtokosok kedvéért (mert hisz csak ezek a „túltermelők“, kik a felesleget Bécsbe vagy külföldre vihetik) azt, hogy az ő osztrák hívei drágábban szerezzék be a kenyérnek valót Magyarországról, mintsem beszerezhetnék a Duna alvidékéről, ha t. i. a magyar gabona védvám őket nem korlátolná ? Ezt fejtsék meg ők, kik immár azt is ki tudták okoskodni, hogy a közösügyes törvények czélszerűek Magyarországra nézve is. Annyi bizonyos, hogy eme ellentétes irányzatú rendszereket egységes területen nem, hanem csak két egymástól teljesen függetlenné tett területen lehetne egyszerre életbeléptetni s megvolnának jó oldalai itt és ott, melyeket azonban sokszorosan felülmúlnának a vámkorlátok által okozandott hátrányok, annyira, hogy ha Ausztria és Magyarország egymástól területileg függetlenné tétetik (mit óhajtunk), akkor épen úgy, vagyis még inkább fel kellene karolnia a kereskedelmi szabadság, az áru és érték forgalmának gyarapítását és könnyítését Ausztriának és Magyarországnak egyaránt, mint felkarolják közös ügyes híveink most, midőn világos, hogy ez náluk csak „tüntetés“, ürügy egészen más czélok elérésére. Az osztrák – magyar kormány orgánumai tehát bármily nagy szavakat hangoztatnak a „szabad kereskedelem“ mellett akkor, midőn Ausztria s Magyarország területének külön önállósítása hozatik fel, viszont ép oly hívei a védvámrendszernek, most és mindig amikor azzal az osztrák ipart és kereskedelmet emelhetik. Megvan a magyar jobboldali lapokban emellett azon hazafias törekvés, hogy az osztrák mellett a magyar ipart s mezőgazdászatot is emelni akarják. Úgy látszik épen csak