Magyar Ujság, 1874. augusztus (8. évfolyam, 174-197. szám)

1874-08-07 / 179. szám

f. Vill. évfolyam. 179. szám. Péntek, 1874. Augusztus 7. Szerkesztőségi iroda és Kiadó hivatal. Megyeháztér 9-dik szám Ide intézendő minden előfizetés, hirdetmény és a kiadás körüli panaszok és a lap szellemi részét illető minden közlemény. Késiratok a levelek többet nem adatnak. — Bém­entetlen levelek csak iamerca ke­lektől fogadtatnak el.MAGYAR ÚJSÁG c jwhv maji.) Előfizetési ár: Vidékre postán vasjy helyben kárhoz küldt. Egy hónapra . . I frt. 40 kr Negyed évre . . 4 „ — „ Fél évre ... . 8 „ — „ Egy évre . . 16 „ — a Egyes szám 6 kr. Hirdetési díj : Hat hasábos petit­sor egyszeri hirdetése 10 kr. többször 9 kr. Bélyegdij minden hirdetésért külön 80 kr. E­styisztér : három hasábos petit* ■or 30 kr. Buda-Pest, augusztus 6. Jeleztük tegnapi számunkban, hogy a Bittó- Ghyczy minisztérium miként fogja feladatát, az államháztartás rendezésére nézve. Átalánosan tudva van már az is, hogy a jövő ősz adóreformjavas­latai, mily irányúak lesznek. Körülbelül majdnem még egyszer annyi adófizetés van kilátásba helyezve a jövőre, mint volt a múltban — a deficit megszün­tetése végett. Meg kell szüntetni a deficitet államháztartá­sunkban, ezt hangoztattuk mi is, mindig, s hangoz­tatjuk most is. Hogy miképen és mi módon? Ennek meghatározása végett, a deficit természetét kell ismerni. Honnan van államháztartásunkban a hiány ? Egyrészt elősegíti ezt az adóhátralék, másrészt a kiadás szerfelettisége. Mi okozza az adóhátralékot ? Szomorú közgazdászati viszonyunk. Adóhátralékunk egyedüli oka, azon káros köz­gazdászati politikában rejlik, mely 7 év óta uralja a helyzetet, és mint az aszott a búzatermésben, ki­éli a legszebb életet, s pusztaságot s gazt hagy maga után. Minden összemunkál itt a romlásra. A közös vámügy, Ausztria ellentétes érdekeinek ren­deli alá iparunkat, s a közös közvetett adózás véget vet hazánkban minden természetes fejlődésnek. Természetes, hogy a­mi a fejlődésnek főtényezője, harmata az életnek, üde levegője a tenyészetnek — arról nálunk szó sem lehet. Az osztrák nemzeti bank vízvezetéki csatornája mérget rejt magában, s semmiesetre sincs a mi iparunk nagyra növelésére szánva. Egy ország ipara sem fejlődhetik ki biztosí­tott hitel nélkül. De biztosított hitelre szüksége van a közgazdászatnak is. Midőn szükség ese­tében a gazda, kellő biztosítéka mellett is — uzsora­pénzhez kényszerül folyamodni, mert intézetnél nem kap pénzt, mert nincs , csakugyan ázsiai álla­pot van, ezt nem fogja tagadni senki. A hitel biztosítása, ez mindenek felett való hazánkban. Ez nem történhetik meg másképen, mint önálló bankügy rendezése által. Ez az első s legfőbb kötelessége minden kormánynak , mely állami háztartásunk rendezésének ko­moly törekvését irta fel czéltáblájára. Ha nem ezen kezdi — akkor nagyhangú beszéde üres hitegetés, melylyel tudva — nem tudva önma­gát s publikumát ámítja. Oly elemi princzipiumok kívánalma ez, hogy bővebb fejtegetése felesleges. De nincs is arra szükség nálunk : régen megérett közvélemény okadatolt kívánalma ez. Panaszkodik a kormány az adóhátralékok miatt? Ennek egyedüli oka maga a kormány. Állami intézkedése tönkre tette a magánhitelt; ha valaki kölcsön útján is igyekeznek állami köteles­ségének eleget tenni, nem képes reá,­­ mert nem kap hitelt. A magánhitelt összerombolta a 7 éves közgazdászati politika, a bécsi pénzügyi függőség. Azt óhajtjátok, hogy ne legyen adóhátralék? — készítsetek az ország részére jó közgazdászati po­litikát; alkossátok meg az ipar éltető elemét, a mindig készen álló hitelt; s akkor nem lesz oly nagymérvű adóhátralék, mely az államháztartás egyensúlya megzavarására hat ki, íme ez az első­­lépés a deficit megszünte­tése felé. A deficit másik oka a kiadás szerfelettisége. Takarékosság az állami kiadásokban, — ez a má­sodik lépés a deficit megszüntetésére, de ehhez rendszerváltoztatás szükséges, a­mit a kormányon ülők nem akarnak. S igy vetemedtek ott ama téves eszköz megragadásához, mely uj adónemek alko­tása s egyes adók felemelésében áll. Ez az ország romlására követett politikának koronája. Adófelemelést Magyarországon csak a kétségbeesett politika diktálhat, s hasonló ahhoz, midőn valaki üldöző ellensége elől menekü­lendő, a kútba ugrik. Még volna értelme az adófelemelésnek is ak­kor, ha az adózók érdekei biztosítására, s fejlesz­tésére minden intézkedés megtörténnék. Ha fel­szabadítanák az ország iparát a közös vám s köz­vetett adózás igája alól, h­a alkotnának biztos hi­telközeget, egyszóval, ha az ország anyagi érde­keinek megfelelő politikát inaugurálnának. De így -------ugyan van hozzá lelkiismeretük, hogy az or­szág népét a tovább koldusítás lejtőjére dobják, új adónemekkel, s adófelemeléssel? — A keleti vasút ügyében kiküldött albizottság tegnap délelőtt és délután ülést tartott, melyben a né­gyes albizottság előadója Szentpályi Jenő felol­vassa az együttes bizottság elé terjesztendő jelentést. E jelentést az albizottság egész terjedelmében változ­tatás nélkül elfogadta. Miután azonban a jelentés az országgyűlés újabb összeülése előtt az együttes pénz­ügyi és vasúti bizottságban nem tárgyalható, sokszo­­roztatni és a bizottság valamint a kormány tagjainak megküldetni határoztatott. A jelentés 85 irátt ívre terjed s a főbb momentu­mokat képező következő kérdések körül csoportosítja a adott válaszokat, valamint azokra elmondja véleményét: 1. Megvolt-e a keleti vasútnál a kiépítéshez meg­kívántaté dotatio ? 2. Elfogadhatólag történt-e a papírok értékesítése ? 3. Mikép eszközöltetett a munka végrehajtása ? 4. Megtartatott-e a kereseti pénz-utalványozások körül a szükséges óvatosság ? 5. Nem történtek-e az igazgatótanács eljárásában hibák vagy mulasztások ? 6. A kormány eljárását terheli-e valami nehezítő körülmény ? 7. Kell-e ez ügyben az állam részéről segédkezet nyújtani a társaságnak? Végre a következő részletesen indokolt javaslato­kat tartalmazza a jelentés: 1. A keleti vaspálya vonalainak pontos és szak­szerű felvételét. 2. A társulat volt főmérnökének kihallgatását egy­idejűleg a pálya felvételével. 3. Az angol-osztrák banknak a keleti vasút ügyeire vonatkozó könyveinek és iratainak tüzetes megvizsgá­lását. 4. A jövőre való tekintetre nézve a közkereseti társaságok eljárását szabályozó átalános törvény, vala­mint vasúti törvény hozatalát. 5. Annak elfogadását, hogy a vasúti engedélyezé­sek, val­mint költségszámítások ezentúl ne csak átalá­nos, hanem részletes és alaposan kidolgozott tervezetek (Detail-project) alapján történjenek. — A vallás- és közoktatásügyi minisztérium —­ mint értesülünk — e napokban két nevezetes rendele­tet bocsát ki, melyek a közoktatás ügyének lendítését nem kis mérven elősegítendik. Az egyik rendelet azt foglalja magában, hogy az elemi iskolai oktatás, minden­ütt a­hol még meg nem történt, a népoktatási törvény értelmében a 6—12 éves korú gyermekek, kora szerint hat éves tanfolyamra osztassék fel, mivel a tanítók sok helyen még most is négy éves tanfolyam alatt akarják a tanulni valókat a gyermekekre ráerőszakolni. Elrendel­tetik egyszersmind, hogy a 13—15 éves gyermekek­ szá­mára mindenütt felállítsák az ismétlő iskolákat. A másik rendelet nem kevésbé fontos. Ennek nyo­mán ugyanis minden olyan városnak, melynek 5000 la­kosa van, vagy azonfelül — meghagyatik, hogy vagy felső népiskolát vagy polgári iskolát állítson fel, a­mint ezt a­ törvény szintén elrendeli. E rendeletek a­­hatósá­­gokkal is fognak közöltetni oly régből, hogy ezeknek kényszer útján is érvényt szerezzenek. No lám, még­is csak tesz valamit T r­ekf­o­r­m is. 6 év után, most jut eszébe erre gondolni, a mi régen meg van parancsolva az 1868 évi népnevelési törvényben. Úgy látszik T r e f o­r t átaludta a 6 évet, s most ébredt fel. Szegény’Magyar ország 1 — A következő érdekes levelet kaptuk Nagyszől­ősről. (Tűz, eső. Amerikai párbaj.)A nélkülözéseket már birni alig tudó nép, örömmel várta az aratást, hogy el­adósodottságán — terményének eldolgoztatása után — segítsen. Fájdalom, hogy sok polgártársunkat megza­varta számításában, a kiütött tűz, mely e hó 4-én több házat, s kazalt elpusztított. Vigasztalásunkra ugyanakkor, eső is esett, s a hő­ség által megcsigázott növényzetet felélénkíté. Több lap hasábjain megjelent azon közleményt, hogy megyénk egyik derék (!) fia P ...­­ A ...­­ múlt hóban amerikai párbaj folytán öngyilkossá lett, örömmel „nevezem meg jelenben csupán­­ hírnek, mivel nyilatko­zata szerint túlságos elfoglaltatása e bár elismert köte­lezettség teljesítésében akadályozák, de ha a repere ve­tésen túl leend, bár nem kedves de becsületbeli (?) kö­telezettségének eleget teend ... talán?“ A védvámrendszer hívei. A kormány, a jobboldal, a közösügyes szerző­dések hívei, midőn a vámterület erőszakos egysé­gesítése, Ausztria és Magyarország áru- és értékfor­galmának összevegyítése ellen szót emeltünk, min­dig azt hánytorgatták fel, hogy hiszen ez a „sza­bad kereskedelem“ eszményének megtestesítése, hogy Európa műveit népeinek igényei mindinkább odaszorítják a kormányokat, hogy a közlekedés mindenféle akadályait megszüntessék, oda kénysze­rítik a gyakorlati élet nyomása szerint tévelygő ál­lamtudósokat, hogy a „szabad kereskedelem“ esz­méjét dicsőítsék. S nem is lehetne kifogásunk a vámkorlátok lerombolása ellen, ha ezt legalább európaszerte egyszerre megszüntetnék, mert egy ország, egy nemzet sem veszítene érdemleg, sőt mindenik nyerne általa. Nyernének kivált a vaspá­lyák, nyerne a nagy fogyasztó közönség átalában, habár egyes gyárosok vagy iparosok, legalább egy­­időre versenyképtelenné tétetnének némely áru­­czikk előállításában a jobb s olcsóbb külföl­diekkel. Most azonban, midőn Németország vaspá­lyáin a viteldijak tetemesen emeltetnek; midőn a viteldijak hasonló mérvben emeléséhez a (szer­ződés korlátain belől) az osztrák államvas­pálya is hajlandó (szeptember 1-től fogva) hoz­zájárulni , s midőn a gabonavám Ausztria s Magyarország területén a gabona értékének ez idő szerint 8—10%-éig (szept. 1-től) helyreállitta­­tik, ugyanazon államtudósok, jobboldali és közösügyi hívek, kik az úgynevezett „szabad kereskedelem“ eszméjének kettőnk közt leendő testesítéséért (holott az eszmének ily módon testesítése mivel sem használ többet anyagi jólétünk s nagyhatalmi tekintélyünk emelésére, mint a vándorlegényeknek az, ha egy szép napon egymást nagyságolni kezdik) harczolnak a szállítási díjak emelése s a gabona­vám helyreállítása ellen. Szót sem tesznek, sőt az osztrák kereskedelmi miniszter immár az osztrák ipar védvámrendszerének fejlesztéséről elmélkedik és tervezget; a mi közös ügyes híveink pedig a múlt hóban ugyancsak szorgalmazták a gabona­vám mielőbbi visszaállítását s megérhetjük, hogy egy szép napon, mikor t. i. Banhans úr előlép az ő „Schutz der heimischen (!) Industrie“ tervé­vel, a mi régi, de nem épen j­ó táblabiráink valami „Gabonavám“ törvény­nyel lépnek elő , melynek czélja nem más lenne, mint védeni a mi termelé­sünket, olyformán, mint védeni akarja Bankans úr az osztrák ipart. Hogyan férne meg két ily különböző irány­zatú rendszer az egységes vámterületen? Ho­gyan védhetné meg az osztrák törvényhozás, Ma­gyarország törvényhozásával egyetértőleg az osz­trák ipart a külföldiek versenyétől, vagy inkább a magyar ipar kifejlődésétől ? Hogyan eszközölhetné a reichsrath a magyar nagybirtokosok kedvéért (mert hisz csak ezek a „túltermelők“, kik a feles­leget Bécsbe vagy külföldre vihetik) azt, hogy az ő osztrák hívei drágábban szerezzék be a kenyérnek valót Magyarországról, mintsem beszerezhetnék a Duna alvidékéről, ha t. i. a magyar gabona védvám őket nem korlátolná ? Ezt fejtsék meg ők, kik im­már azt is ki tudták okoskodni, hogy a közösügyes törvények czélszerűek Magyarországra nézve is. Annyi bizonyos, hogy eme ellentétes irány­zatú rendszereket egységes területen nem, ha­nem csak két egymástól teljesen függetlenné tett területen lehetne egyszerre életbeléptetni s meg­volnának jó oldalai itt és ott, melyeket azonban sokszorosan felülmúlnának a vámkorlátok által oko­­zandott hátrányok, annyira, hogy ha Ausztria és Magyarország egymástól területileg függetlenné tétetik (mit óhajtunk), akkor épen úgy, vagyis még inkább fel kellene karolnia a kereskedelmi szabad­ság, az áru és érték forgalmának gyarapítását és könnyítését Ausztriának és Magyarországnak egy­aránt, mint felkarolják közös ügyes híveink most, midőn világos, hogy ez náluk csak „tüntetés“, ürügy egészen más czélok elérésére. Az osztrák – magyar kormány orgánumai te­hát bármily nagy szavakat hangoztatnak a „sza­bad kereskedelem“ mellett akkor, midőn Ausztria s Magyarország területének külön önállósítása hoza­­tik fel,­­ viszont ép oly hívei a védvámrendszer­­nek, most és mindig amikor azzal az osztrák ipart és kereskedelmet emelhetik. Megvan a magyar jobboldali lapokban emellett azon hazafias törekvés, hogy az osztrák mellett a magyar ipart s mezőgaz­­dászatot is emelni akarják. Úgy látszik épen csak

Next