Magyar Ujság, 1874. szeptember (8. évfolyam, 198-222. szám)

1874-09-02 / 199. szám

VIII. évfolyam 199. száma. Szerda, 1874. Szeptember 2. Szerkesztőségi iroda és Kiadó hivatal. Megyeháztér 9-dik szám ide intézendő minden előfizetés, hirdetmény és a kiadás körüli panaszok és a lap szellemi részét illető minden közlemény. Kéziratok , levelük vissza nem adatnak. — Bérmentetlen levelek csak ismerős ke­lektől fogadtatnak el.MAGYAR ÚJSÁG c­­­htmn*r mjl ja .. Előfizetési ár: Vidékre postán vagy helyben házhoz küldve Egy hónapra . . 1 írt. 40 kr Negyed évre . . 4 „ — „ Félévre .... 8 „ — „ Egy évre­­ . . 16 „ — „ Egyes szám 6 kr. Hirdetési díj : Hat hasábos petit­­sor egyszeri hirdetése 12 kr, többször 9 kr. Bélyegdij minden hirdetésért külön 80 kr. — Nyilttér : három hasábos petit­­sor 30 kr. Régi álarcz. Igazán bámulat fog el, s méltán, közügyeink szemléleténél. Hónapok, hosszú, drága hónapok folytak el a nélkül, hogy a képviselőház valami ér­demleges munkát teljesített volna ; aztán egyszerre előállottak a nyár legforróbb szakában, midőn a szükséges figyelmet elhervasztja a bőség; a kellő türelem forrását kiapasztja a meleg, é­s végig haj­tották a legfontosabb törvényjavaslatokat, úgy, mintha csak favágásról lett volna szó, s talán a ki­tűzött czél elérésével­­ bizony nem. A nagy garral átsürgetett s áthajtott törvényjavaslat ott fekszik a fiókban, s lehet, hogy örök álmát is ott fogja találni. Most, midőn az idő enyhe változata meghozva a ta­nácskozásra alkalmasabb időt, minisztereink­nek fürdőbe kellett utazgatni, s a munka pihenőt tart, hogy az ősz derekán az év utolsó két hónapján, majd ismét előállhassanak az idő rö­vidségével, s nyakra-főre, hajra, sürgessék a tervezett adótörvények " budget-tervezet" megsza­vazását. E hallatlan, bámulatraméltó eljárási terv elő­revetett árnyéka pislog elő a „Pesti Napló“ hasáb­jairól a következő sorokban: „Kifejezést adtunk már egy ízben azon aggodalom­nak, hogy a sok múlhatlanul elintézendő törvényhozói feladat közepette bajosan fogja a képviselőház mindazon reformtörvényeket jókor megalkothatni, melyek az ál­lamháztartás rendezésének előföltételeit képezik. És ha a nagy feladat természetes, belső nehézségeihez az ellen­zék szélső árnyalatánál fel-feléledő agyonbeszélési haj­lam is szegődik, akkor szinte bizonyos, hogy budget és adóreform létre nem jöhet a jövő év elejéig.“ A­mennyi szó, annyi jezsuitái körmönfontság, ámítás és humbug. És még ők beszélnek, még a jobboldali sajtó nyitja fel száját, s hogy kormánya élhetetlen, és képtelen a czélszerű munka­beosztásról intézkedni, hogy mindent a maga helyén és idején terjeszszen elő, helyesen és czélszerűen kiszámítva időt és kö­rülményt ... a szélső ellenzéket teszi felelőssé, azt vádolja „fel-feléledő agyonbeszélési hajlam­mal“, s saját kormánya élhetetlenségéért, rosz tör­vényjavaslataiért, tekintélytelen állásáért, melyre senki nem ad semmit, bűnbakul a szélső ellenzéket akarja az ország közvéleménye elébe állítani, hogy az atyáskodó kormány satyáskodóbb jobboldal ször­nyű bölcs javaslatai az adóreformra nézve nem jö­hetnek még ez év folytán érvényre, annak oka a szélső ellenzék, mert nem fogja be száját, mint egy néma mukk, s nem görnyed meg port csókoló alá­zattal az ország érdekeit semmivé tevő tervezetek előtt. Hát nem jezsuitai számítással tett félreveze­tése ez olvasói józan eszének, a „Pesti Napló“ ré­széről ? „Nézd olvasóm, most a kormány egy bölcs, okos intézkedést kíván végrehajtani. Az adójöve­delem fokozását két irányban kell biztosítanunk, de ezen jövedelem fokozása egyike sem egyér­telmű az adófelemeléssel. (No már ilyen humbugot tálalni az olvasók elé, bizony nem nagy respectálása azok józan eszének.) Ha kiki­­ foly­tatja elbeszélését — valóságos jövedelme szerint rovatnék meg a jelenben érvényes kulcscsal, nem volna semmi baj. Javítanunk kell a kivetést, s ja­vítanunk kell a behajtást.“ (Egyéb semmi? Hát aztán ez nem ámítás!) Így diskurál a „P. N.“ s midőn egy szent francziskanushoz illő jámbor arczczal ezeket elbe­széli, nagy pathossal kiált fel, mintegy jezsuita hit­térítő, hogy a gonosz szélső bal, hogy fogja majd kizsákmányolni az alkalmat, s hogy fog ellensze­gülni, az általa ismertetett (oh de mennyi humbug­gal) bölcs, jó törvény létrehozatalának, mely nem is czéloz egyebet, csak az igazság s az adózók egyen­lőségének elérését! így beszéltetek ti­z éven át; igy hitegettétek közönségteket, szép szavakkal, ámításokkal, ferde elbeszélésekkel, melyeket aztán a szomorú tények c­áfoltak meg; de már eső utáni köpeny lett csak. így gyanúsítottátok a hazai érdek védelmezőit; régi álarcz, nagyon ismerős előttünk, ugyanazon orr, ugyanazon szem , a fülek is épen úgy lógnak. A jóhiszemű közönség, sokáig hitt a szép sza­vaknak. Koldusa lett könnyen hivőségének. Ma sir felette egy ország, saját nyomorúságát könnyezi. A szép szavak áldozata. Hisz-e még most is tovább — és tovább ? Készpénzül fogadja-e a hamis játékszert, melylyel mint gyermeket mulattatják? És hiszi-e hogy az a szélső bal most is csak akadályozni készül a kor­mány atyáskodó intézményeit, midőn isten adta száját nem arra használja, hogy azzal csak kezet csókoljon, s ámítsa honfitársait, s mint egy kuka bókálja az igent két füle mellől, a jobboldal nótá­jára ? Ám hidje ő azt tovább is, mi igen-igen saj­nálni fogjuk, de valamint a múltban, úgy most is fölhasználjuk a józan kapacitátiónak minden hadi­szerét, hogy meghódítsuk saját igazi, jól fölfogott érdekének, s megállítsuk a lejtőn, mely halála felé vezeti, ha lehet, ha nem lehet, nyugodt lélekkel fogjuk elmondhatni: megtettük kötelességünket. Hasztalan vádot tehát már a priori a „P. N.“ A gonosz, hazafiatlan s veszélyes tervezetnek, min­dig útját álljuk addig, a­míg bírjuk. Mert az a ter­vezet, melyet most a humbug szép színével fest a „Pesti Napló“, nem úgy áll, mint ő mondja. Nem tehetünk róla, ha neki úgy hiszik hívei. Majd meg­győződnek saját kárukon. Szólni fogunk tehát, mert tudjuk, hogy ha most a humbug el is vakítja a hívőket, majd igazat ad nekünk a jövő, s mégis egyszer be fogják látni, — s talán még nem lesz késő — hogy bizony igazunk volt. Lássuk csak azt a szép mezben előállított, törvényhozói feladatot az év utolsó két hónapján. Szederkényi Nándor. — A horvát országgyűlés tegnap folytatta üléseit. Tárgya volt a népoktatási törvény. E törvény a lelké­szeknek csak facultativ befolyást enged. A vallás azon­ban első kötelezett tantárgy. P­o­s­i­t­o­v­i­c­s előadó ajánlja a törvényt. Vucsetics kanonok ellene szól, s a népiskolákból a papi befolyás kizárását roszalja. Az ülés tovább foly. _________ — Csak úgy beszélnek róla, mintha pelyvát kel­lene a levegőbe szórni. Mi is adjuk úgy, a­mint olvassuk: bécsi lapok Írják, a magyar kormány az Unionbanknak az északkeleti vasútvonalnál szenvedett veszteségei kár­pótlásául öt milliót ígért elsőbbségekben, a­mi évenkénti kamat fejében 250 ezer irtot képviselne. A bank azon­ban, mint írják, ezzel nem éri be s újabban emlékiratot intéz a kormányhoz. Valóban ? Bizony magasra hordják a fejüket. Talán az az 5 millió is kérdésben forog­hat még. )Várunk a kormány részéről valami felvilá­gosítást. ______ — Bartal földművelési miniszter, azt hiszi, hogy a miniszteri feladat betöltéséhez nem kell egyéb, mint a kinevezési diploma, s ezzel megvan a képesség is, tapin­tat is, bölcseség is. Hogy ő is látszassék valamit tenni s reformálni, hozzáfogott ahhoz a mi jó, hogy elrontsa ; a mi rész,­­ azt hagyja pihenni. Miként jutott eszébe, csak ő tudja, denique az a bogara támadt, hogy a fel­sőbb gazdászati intézetet Debreczenben meg kell szün­tetni, s át kell vinni Kassára, Debreczennek azonban mégis meghagy egy morzsát, s egy szaktanszék állítatik föl. Kenessey Kálmán és T­ormay Béla mint meg­bízott urak voltak Debreczenben, hogy értésére adják a városnak Bartal miniszter úr jupiteri elhatározását. Mint Debreczenből értesülünk, ott e terv nagy föl­indulást keltett. A képviselő-testület Molnár György orsz. képviselő indítványára, tegnapelőtt azt határozta, hogy a kormány rendelete ellenében ő felségéhez a ki­rályhoz folyamodik s küldöttségileg kérvényt nyújt át ő felségének, melyben az iránt esedezik, hogy ő felsége a miniszter amak elhatározására adott legfő jóváhagyá­sát királyi kegyelemből másítsa meg. E kérvény átadá­sára Simonffy Imre főkapitány elnöklete alatt Molnár György, Kiss Lajos, Steinfeld Antal és Kacskovics Ig­­nácz urakból álló küldöttség választatott. Hát nem világra szóló botrány ez ? Azon nem cso­dálkozunk, hogy Debreczen városa, minden eszközt megragad akkor, midőn egy indokolatlan erőszakkal áll szembe ; de csodálkoznunk kell az indokolatlan erő­szak felett, melyet Bartal miniszter úr, kénye-kedve szerint, oly fontos hazai érdek kárára gyakorolt. Úgy hisszük, hogy ez ügyben, még nem ez az utolsó szavunk! — Hajdu-Szoboszlón egy czélszerű életre való in­tézmény létrejöttét jelezhetjük; ez a „Hajdu-szo­­boszlói takarékpénztár“, melynek alapító köz­gyűlése a múlt hó végén tartatott. Ideiglenes elnök con­­statálván, hogy 800 részvény elkelt, a takarékpénztárt a miniszteri rendelet értelmében megalakultnak nyilvá­nítja. Elnökül a gyűlés folyamára közfelkiáltás utján Csanády Sándorur, jegyzőül Kühner Ignácz úr választatott. Fölolvastatván az alapszabályok, egész terjedelemben elfogadtattak, a részvényfizetési határidők (3 havonkint 5 frt) megállapittattak. Ezután véglegesen megválasztatott: elnöknek gr. Degenfeld Imre; igazgatónak, tiszteletbeli főigazgatói czímmel: dr. B­a­­­­dácsi Antal; alelnöknek Foghtai Lajos; aligaz­gatónak Kiss Lajos; pénztárnoknak Somogyi Já­­n­o­s urak. Választmányi tagokul 8 vál. tag a helybeliek­ből választatott. Csanády S. és Kühnel I. urak tiszteletbeli vál. tagoknak megválasztattak, s a takarék­­pénztár létrejötte iránti közreműködésükért nekik jegy­­zőkönyvileg köszönet szavaztatott. C­iókay Mór a „Hon“-ban ma azt a felfedezést te­szi, hogy a bécsi arsenálban egyre dolgoznak az új szer­kezetű vaságyukon, s azt mondja, hogy miért nem ezek­kel tették az összehasonlítást Krupp aczélágyúi mellett, s miért azokkal a régi 8 fontos lövegekkel. Ő megtekin­tette az arsenált, s ott látta a vaságyukat,s igy nem kép­zeli, hogy mi lehetett czélja a nagy lárma­keltésnek a Krupp lövegekkel. Vagy a világot akarják megcsalni, vagy tőlünk akarnak pár milliót kicsalni, állítja fel a di­lemmát. Erre kiváncsiak vagyunk, mily megoldó válasz kel Bécsből. — A pénzügyminiszteri munkálatok, a miniszterta­nácsban nem tárgyaltattak, s így azok még közre sem bocsáthatók — írják több felől. A „Pesti Napló“ még­is ma, már alapos tudomással véli azt tárgyalni, s magya­rázza olvasóinak a pénzügyminiszteri tervezetet. Úgy látszik a „Pesti Napló“ a pénzügyminisztériumból kapja azokat az alapos ismeretet affectáló czikkeket, melyek a közvélemény összezavarására szánják. A nevezett lap félhivatalos kötelességét teljesíti. — A spanyol követ Bécsben, Marc úr, mint a „Lloyd“ írja, már megkapta meghitelő levelét, melynek hivatalos átnyujtását akadályozza, illetőleg elhalasztatja az uralkodó s a közös külügyminiszter távolléte. Termé­szetesen ez mi befolyással sincs a spanyol képviselő érint­kezésére külügyi hivatalunkkal. A­mi az osztrák magyar követet, Ludolf grófot illeti, az meghitelő levelét Páris­­ban várja, s kézhez kapván Marseillen át (valószínűleg a német követtel Hatzfeld gróffal egyidejűleg) fog Ma­dridba menni. — Az 1875-diki költségvetés. A minisztériumokban az 1875-diki költségvetés összeállításával elkészül­tek, úgy hogy mihelyt a miniszterelnök és a többi tá­vollevő miniszter a fővárosba visszaérkezik s miniszter­­tanács tartható, e költségvetések azonnal előterjesztet­nek s az összes budget összeállittatik. Mint halljuk, min­den tárczánál megtakarítás fordul elő, a honvédelminél is. Majd meglátjuk, Van-e Európában népjog ? Katonai fogalmak szerint Európában csak azon államnak van joga önállólag létezni, melynek had­serege a reá bármily véletlenül támadó egy két szomszéd állam hadseregeit megverni, kiverni ké­pes. Ha ehhez elég ereje és szerencséje nincs, ak­kor (katonai fogalmak szerint) önálló államot nem képezhet; népei tartoznak a hóditó s meg­szálló seregek urának törvényszerüleg engedelmes­kedni stb. Ezen nézet ugyan ellenkezik az észjoggal, el­lenkezik a humanitással s a társadalmi élet azon alapszabályával, miszerint a társadalom tagjainak személyét­­ és vagyonát rabló módon megtámadni senkinek i­­s­ a legerősebbnek, a leghatalmasabb­nak sem szabad. Az európai nagy­hatalmak szóvi­vői azonban még nem emelkedtek fel a vadállapo­tokból a személy és vagyon biztonság kölcsönössé­gének elvéig a nemzetközi jogokban s közelebb a brüsseli congressuson is kifejezést adtak a fennem­­litett katonai fogalmaknak oly mérvben, hogy az egész működés czélja alig volt más, mint eme né­zeteket érvényre emelni s valamely közös egyez­ményt hozni létre, mely megállapítja, hogyan ural­­kodhassék a győzedelmes hadsereg parancsnoka „törvényszerüleg“ (!) a meghódított államon ha t. i. sikerült valamely jó szomszédját levernie. Már, hogy ily szerencsés kilátásokhoz csakis azon államok táplálhatnak reményeket, melyeknek elsőrendű hadseregeik vannak, egy millió emberen fölül, kellőleg fölszerelve, fegyelmezve s beoktatva, mint p. o. a német állam az ő szomszédai, s az orosz állam szintén az ő szomszédai irányában, az ma- I­gában értetődik.­­ Nem is más, mint épen az orosz és porosz di­

Next