Magyar Ujság, 1874. szeptember (8. évfolyam, 198-222. szám)
1874-09-02 / 199. szám
VIII. évfolyam 199. száma. Szerda, 1874. Szeptember 2. Szerkesztőségi iroda és Kiadó hivatal. Megyeháztér 9-dik szám ide intézendő minden előfizetés, hirdetmény és a kiadás körüli panaszok és a lap szellemi részét illető minden közlemény. Kéziratok , levelük vissza nem adatnak. — Bérmentetlen levelek csak ismerős kelektől fogadtatnak el.MAGYAR ÚJSÁG chtmn*r mjl ja .. Előfizetési ár: Vidékre postán vagy helyben házhoz küldve Egy hónapra . . 1 írt. 40 kr Negyed évre . . 4 „ — „ Félévre .... 8 „ — „ Egy évre . . 16 „ — „ Egyes szám 6 kr. Hirdetési díj : Hat hasábos petitsor egyszeri hirdetése 12 kr, többször 9 kr. Bélyegdij minden hirdetésért külön 80 kr. — Nyilttér : három hasábos petitsor 30 kr. Régi álarcz. Igazán bámulat fog el, s méltán, közügyeink szemléleténél. Hónapok, hosszú, drága hónapok folytak el a nélkül, hogy a képviselőház valami érdemleges munkát teljesített volna ; aztán egyszerre előállottak a nyár legforróbb szakában, midőn a szükséges figyelmet elhervasztja a bőség; a kellő türelem forrását kiapasztja a meleg, és végig hajtották a legfontosabb törvényjavaslatokat, úgy, mintha csak favágásról lett volna szó, s talán a kitűzött czél elérésével bizony nem. A nagy garral átsürgetett s áthajtott törvényjavaslat ott fekszik a fiókban, s lehet, hogy örök álmát is ott fogja találni. Most, midőn az idő enyhe változata meghozva a tanácskozásra alkalmasabb időt, minisztereinknek fürdőbe kellett utazgatni, s a munka pihenőt tart, hogy az ősz derekán az év utolsó két hónapján, majd ismét előállhassanak az idő rövidségével, s nyakra-főre, hajra, sürgessék a tervezett adótörvények " budget-tervezet" megszavazását. E hallatlan, bámulatraméltó eljárási terv előrevetett árnyéka pislog elő a „Pesti Napló“ hasábjairól a következő sorokban: „Kifejezést adtunk már egy ízben azon aggodalomnak, hogy a sok múlhatlanul elintézendő törvényhozói feladat közepette bajosan fogja a képviselőház mindazon reformtörvényeket jókor megalkothatni, melyek az államháztartás rendezésének előföltételeit képezik. És ha a nagy feladat természetes, belső nehézségeihez az ellenzék szélső árnyalatánál fel-feléledő agyonbeszélési hajlam is szegődik, akkor szinte bizonyos, hogy budget és adóreform létre nem jöhet a jövő év elejéig.“ Amennyi szó, annyi jezsuitái körmönfontság, ámítás és humbug. És még ők beszélnek, még a jobboldali sajtó nyitja fel száját, s hogy kormánya élhetetlen, és képtelen a czélszerű munkabeosztásról intézkedni, hogy mindent a maga helyén és idején terjeszszen elő, helyesen és czélszerűen kiszámítva időt és körülményt ... a szélső ellenzéket teszi felelőssé, azt vádolja „fel-feléledő agyonbeszélési hajlammal“, s saját kormánya élhetetlenségéért, rosz törvényjavaslataiért, tekintélytelen állásáért, melyre senki nem ad semmit, bűnbakul a szélső ellenzéket akarja az ország közvéleménye elébe állítani, hogy az atyáskodó kormány satyáskodóbb jobboldal szörnyű bölcs javaslatai az adóreformra nézve nem jöhetnek még ez év folytán érvényre, annak oka a szélső ellenzék, mert nem fogja be száját, mint egy néma mukk, s nem görnyed meg port csókoló alázattal az ország érdekeit semmivé tevő tervezetek előtt. Hát nem jezsuitai számítással tett félrevezetése ez olvasói józan eszének, a „Pesti Napló“ részéről ? „Nézd olvasóm, most a kormány egy bölcs, okos intézkedést kíván végrehajtani. Az adójövedelem fokozását két irányban kell biztosítanunk, de ezen jövedelem fokozása egyike sem egyértelmű az adófelemeléssel. (No már ilyen humbugot tálalni az olvasók elé, bizony nem nagy respectálása azok józan eszének.) Ha kiki folytatja elbeszélését — valóságos jövedelme szerint rovatnék meg a jelenben érvényes kulcscsal, nem volna semmi baj. Javítanunk kell a kivetést, s javítanunk kell a behajtást.“ (Egyéb semmi? Hát aztán ez nem ámítás!) Így diskurál a „P. N.“ s midőn egy szent francziskanushoz illő jámbor arczczal ezeket elbeszéli, nagy pathossal kiált fel, mintegy jezsuita hittérítő, hogy a gonosz szélső bal, hogy fogja majd kizsákmányolni az alkalmat, s hogy fog ellenszegülni, az általa ismertetett (oh de mennyi humbuggal) bölcs, jó törvény létrehozatalának, mely nem is czéloz egyebet, csak az igazság s az adózók egyenlőségének elérését! így beszéltetek tiz éven át; igy hitegettétek közönségteket, szép szavakkal, ámításokkal, ferde elbeszélésekkel, melyeket aztán a szomorú tények cáfoltak meg; de már eső utáni köpeny lett csak. így gyanúsítottátok a hazai érdek védelmezőit; régi álarcz, nagyon ismerős előttünk, ugyanazon orr, ugyanazon szem , a fülek is épen úgy lógnak. A jóhiszemű közönség, sokáig hitt a szép szavaknak. Koldusa lett könnyen hivőségének. Ma sir felette egy ország, saját nyomorúságát könnyezi. A szép szavak áldozata. Hisz-e még most is tovább — és tovább ? Készpénzül fogadja-e a hamis játékszert, melylyel mint gyermeket mulattatják? És hiszi-e hogy az a szélső bal most is csak akadályozni készül a kormány atyáskodó intézményeit, midőn isten adta száját nem arra használja, hogy azzal csak kezet csókoljon, s ámítsa honfitársait, s mint egy kuka bókálja az igent két füle mellől, a jobboldal nótájára ? Ám hidje ő azt tovább is, mi igen-igen sajnálni fogjuk, de valamint a múltban, úgy most is fölhasználjuk a józan kapacitátiónak minden hadiszerét, hogy meghódítsuk saját igazi, jól fölfogott érdekének, s megállítsuk a lejtőn, mely halála felé vezeti, ha lehet, ha nem lehet, nyugodt lélekkel fogjuk elmondhatni: megtettük kötelességünket. Hasztalan vádot tehát már a priori a „P. N.“ A gonosz, hazafiatlan s veszélyes tervezetnek, mindig útját álljuk addig, amíg bírjuk. Mert az a tervezet, melyet most a humbug szép színével fest a „Pesti Napló“, nem úgy áll, mint ő mondja. Nem tehetünk róla, ha neki úgy hiszik hívei. Majd meggyőződnek saját kárukon. Szólni fogunk tehát, mert tudjuk, hogy ha most a humbug el is vakítja a hívőket, majd igazat ad nekünk a jövő, s mégis egyszer be fogják látni, — s talán még nem lesz késő — hogy bizony igazunk volt. Lássuk csak azt a szép mezben előállított, törvényhozói feladatot az év utolsó két hónapján. Szederkényi Nándor. — A horvát országgyűlés tegnap folytatta üléseit. Tárgya volt a népoktatási törvény. E törvény a lelkészeknek csak facultativ befolyást enged. A vallás azonban első kötelezett tantárgy. Positovics előadó ajánlja a törvényt. Vucsetics kanonok ellene szól, s a népiskolákból a papi befolyás kizárását roszalja. Az ülés tovább foly. _________ — Csak úgy beszélnek róla, mintha pelyvát kellene a levegőbe szórni. Mi is adjuk úgy, amint olvassuk: bécsi lapok Írják, a magyar kormány az Unionbanknak az északkeleti vasútvonalnál szenvedett veszteségei kárpótlásául öt milliót ígért elsőbbségekben, ami évenkénti kamat fejében 250 ezer irtot képviselne. A bank azonban, mint írják, ezzel nem éri be s újabban emlékiratot intéz a kormányhoz. Valóban ? Bizony magasra hordják a fejüket. Talán az az 5 millió is kérdésben foroghat még. )Várunk a kormány részéről valami felvilágosítást. ______ — Bartal földművelési miniszter, azt hiszi, hogy a miniszteri feladat betöltéséhez nem kell egyéb, mint a kinevezési diploma, s ezzel megvan a képesség is, tapintat is, bölcseség is. Hogy ő is látszassék valamit tenni s reformálni, hozzáfogott ahhoz a mi jó, hogy elrontsa ; a mi rész, azt hagyja pihenni. Miként jutott eszébe, csak ő tudja, denique az a bogara támadt, hogy a felsőbb gazdászati intézetet Debreczenben meg kell szüntetni, s át kell vinni Kassára, Debreczennek azonban mégis meghagy egy morzsát, s egy szaktanszék állítatik föl. Kenessey Kálmán és Tormay Béla mint megbízott urak voltak Debreczenben, hogy értésére adják a városnak Bartal miniszter úr jupiteri elhatározását. Mint Debreczenből értesülünk, ott e terv nagy fölindulást keltett. A képviselő-testület Molnár György orsz. képviselő indítványára, tegnapelőtt azt határozta, hogy a kormány rendelete ellenében ő felségéhez a királyhoz folyamodik s küldöttségileg kérvényt nyújt át ő felségének, melyben az iránt esedezik, hogy ő felsége a miniszter amak elhatározására adott legfő jóváhagyását királyi kegyelemből másítsa meg. E kérvény átadására Simonffy Imre főkapitány elnöklete alatt Molnár György, Kiss Lajos, Steinfeld Antal és Kacskovics Ignácz urakból álló küldöttség választatott. Hát nem világra szóló botrány ez ? Azon nem csodálkozunk, hogy Debreczen városa, minden eszközt megragad akkor, midőn egy indokolatlan erőszakkal áll szembe ; de csodálkoznunk kell az indokolatlan erőszak felett, melyet Bartal miniszter úr, kénye-kedve szerint, oly fontos hazai érdek kárára gyakorolt. Úgy hisszük, hogy ez ügyben, még nem ez az utolsó szavunk! — Hajdu-Szoboszlón egy czélszerű életre való intézmény létrejöttét jelezhetjük; ez a „Hajdu-szoboszlói takarékpénztár“, melynek alapító közgyűlése a múlt hó végén tartatott. Ideiglenes elnök constatálván, hogy 800 részvény elkelt, a takarékpénztárt a miniszteri rendelet értelmében megalakultnak nyilvánítja. Elnökül a gyűlés folyamára közfelkiáltás utján Csanády Sándorur, jegyzőül Kühner Ignácz úr választatott. Fölolvastatván az alapszabályok, egész terjedelemben elfogadtattak, a részvényfizetési határidők (3 havonkint 5 frt) megállapittattak. Ezután véglegesen megválasztatott: elnöknek gr. Degenfeld Imre; igazgatónak, tiszteletbeli főigazgatói czímmel: dr. Badácsi Antal; alelnöknek Foghtai Lajos; aligazgatónak Kiss Lajos; pénztárnoknak Somogyi János urak. Választmányi tagokul 8 vál. tag a helybeliekből választatott. Csanády S. és Kühnel I. urak tiszteletbeli vál. tagoknak megválasztattak, s a takarékpénztár létrejötte iránti közreműködésükért nekik jegyzőkönyvileg köszönet szavaztatott. Ciókay Mór a „Hon“-ban ma azt a felfedezést teszi, hogy a bécsi arsenálban egyre dolgoznak az új szerkezetű vaságyukon, s azt mondja, hogy miért nem ezekkel tették az összehasonlítást Krupp aczélágyúi mellett, s miért azokkal a régi 8 fontos lövegekkel. Ő megtekintette az arsenált, s ott látta a vaságyukat,s igy nem képzeli, hogy mi lehetett czélja a nagy lármakeltésnek a Krupp lövegekkel. Vagy a világot akarják megcsalni, vagy tőlünk akarnak pár milliót kicsalni, állítja fel a dilemmát. Erre kiváncsiak vagyunk, mily megoldó válasz kel Bécsből. — A pénzügyminiszteri munkálatok, a minisztertanácsban nem tárgyaltattak, s így azok még közre sem bocsáthatók — írják több felől. A „Pesti Napló“ mégis ma, már alapos tudomással véli azt tárgyalni, s magyarázza olvasóinak a pénzügyminiszteri tervezetet. Úgy látszik a „Pesti Napló“ a pénzügyminisztériumból kapja azokat az alapos ismeretet affectáló czikkeket, melyek a közvélemény összezavarására szánják. A nevezett lap félhivatalos kötelességét teljesíti. — A spanyol követ Bécsben, Marc úr, mint a „Lloyd“ írja, már megkapta meghitelő levelét, melynek hivatalos átnyujtását akadályozza, illetőleg elhalasztatja az uralkodó s a közös külügyminiszter távolléte. Természetesen ez mi befolyással sincs a spanyol képviselő érintkezésére külügyi hivatalunkkal. Ami az osztrák magyar követet, Ludolf grófot illeti, az meghitelő levelét Párisban várja, s kézhez kapván Marseillen át (valószínűleg a német követtel Hatzfeld gróffal egyidejűleg) fog Madridba menni. — Az 1875-diki költségvetés. A minisztériumokban az 1875-diki költségvetés összeállításával elkészültek, úgy hogy mihelyt a miniszterelnök és a többi távollevő miniszter a fővárosba visszaérkezik s minisztertanács tartható, e költségvetések azonnal előterjesztetnek s az összes budget összeállittatik. Mint halljuk, minden tárczánál megtakarítás fordul elő, a honvédelminél is. Majd meglátjuk, Van-e Európában népjog ? Katonai fogalmak szerint Európában csak azon államnak van joga önállólag létezni, melynek hadserege a reá bármily véletlenül támadó egy két szomszéd állam hadseregeit megverni, kiverni képes. Ha ehhez elég ereje és szerencséje nincs, akkor (katonai fogalmak szerint) önálló államot nem képezhet; népei tartoznak a hóditó s megszálló seregek urának törvényszerüleg engedelmeskedni stb. Ezen nézet ugyan ellenkezik az észjoggal, ellenkezik a humanitással s a társadalmi élet azon alapszabályával, miszerint a társadalom tagjainak személyét és vagyonát rabló módon megtámadni senkinek is a legerősebbnek, a leghatalmasabbnak sem szabad. Az európai nagyhatalmak szóvivői azonban még nem emelkedtek fel a vadállapotokból a személy és vagyon biztonság kölcsönösségének elvéig a nemzetközi jogokban s közelebb a brüsseli congressuson is kifejezést adtak a fennemlitett katonai fogalmaknak oly mérvben, hogy az egész működés czélja alig volt más, mint eme nézeteket érvényre emelni s valamely közös egyezményt hozni létre, mely megállapítja, hogyan uralkodhassék a győzedelmes hadsereg parancsnoka „törvényszerüleg“ (!) a meghódított államon ha t. i. sikerült valamely jó szomszédját levernie. Már, hogy ily szerencsés kilátásokhoz csakis azon államok táplálhatnak reményeket, melyeknek elsőrendű hadseregeik vannak, egy millió emberen fölül, kellőleg fölszerelve, fegyelmezve s beoktatva, mint p. o. a német állam az ő szomszédai, s az orosz állam szintén az ő szomszédai irányában, az ma- Igában értetődik. Nem is más, mint épen az orosz és porosz di