Magyar Ujság, 1874. szeptember (8. évfolyam, 198-222. szám)
1874-09-17 / 212. szám
VIII. évfolyam. Szerkesztőségi iroda és Kiadó hivatal: Vegyeház tér 9-dik szám ide intézendő maidan előfizetés, hirdetmény és a kiadás körüli panaszok és a lap szellemi részét illető minden közlemény. 'rCt*fA %./ jr 212. színi Péntek, 1874. Szeptember IST" Kéziratok a levelek vissza nem adatnak. — Bérmentetlen levelek csak ismerős kelektől fogadtatnak el.MAGYAR ÚJSÁG Előfizetési ár: u. Vidékre postán vagy helyben házbol küldve Egy hónapra . . 1 frt. 40 kr Negyed évre • 4 1) n Fél évre . . .■ . 8 „ - „ Egy évre, ■ 16 „ - „ Egyes szám 6 kr. Hirdetési díj?: Hét hasábos petitsor egyszeri hirdetése 13 kr, többször 9 kr. Bélyegdű minden hirdetésért külön 90 kr.—Nyilbtér: három hasábos petitsor 30 kr. Előfizetési felhívás! A közelgő új évnegyedre vagyunk bátrak figyelmeztetni a t. olvasó közönséget s lapunk barátait. Az október havában megnyílandó országgyűlés végzetszerű eseményekben nyilvánulhat hazánkra nézve, s a haza polgárai figyelmét egész terjedelmében igénybe veendi. * A jövő évi költségvetés az új pénzügyi törvények tárgyalása, melyekkel a mai pénzügyminiszter készül a 7 éves rendszer omladozó falait körültatarozni, nagyszabású politikai működés kifejlesztését várja az összes ellenzéktől, mely az óhajtott egyesülés kiindulási alapjául is szolgálhat. A kormánypárt s többsége rendszere fentartása végett a legvégső eszközökhöz akar nyúlni, ami az ellenzék összes erejének kifejlesztését teszi szükségessé, hogy megmentessék a haza, s nyomorban sínylődő népe. A jövő e nagy érdekű eseményeire kívántuk figyelmeztetni az olvasó közönséget e rövid sorokkal, midőn az új évnegyed előfizetési időszakának közeledését jelezzük. Lapunk mint eddig, úgy ezután is híven fogja szolgálni a haza önállóságának, független állami létének, megoszthatlanságának, s egységének elveit; őrszeme lesz továbbra is a feladott jogok visszaszerzésére irányzott küzdelemnek, ostorozója marad a visszaéléseknek, s e teendői teljesítése mellett ha tükre leend az eseményeknek, s e végből el fogunk követni mindent, hogy t. olvasóink igénye kielégítve legyen. Figyelmeztetjük t. olvasóinkat, hogy előfizetését mielőbb megtenni szíveskedjék, hogy a lap küldésében fennakadás ne történjék. Előfizetési feltételek a „Magyar Újság“-ra : Október —deczemberi évnegyedre 4 frt — kr. Egy hóra..................................1 frt 50 kr. Az előfizetési pénzek s utalványok a „Magyar Újság“ kiadóhivatalához intézendők : Buda-Pest, Megyeháztól 9. szám. Emlékezz’ Petőfi születésházára. Most, midőn minden újságolvasó a Petőfi-kiadással foglalkozik, nagy költőnk szellemének gyöngyeiben gyönyörködik, s függetlenségi küzdelmünk tragikai alakját, a szabadság s hazaszeretet nagy dalnokát, a forradalom riadó ébredésének tolmácsát bámulja, lelkesedik, s ösztönszerűleg érzi, hogy a hang, mely ezelőtt 25 évvel áthassta a levegőt , „talpra magyar“, ma ép úgy mint akkor jogosult az alvó érdekeltség, a szunnyadó lelkesedés vészharangja kongatásához. s a t. olvasó figyelmét ismét Petőfink emlékére irányozzuk, hogy azt a kisded házat Kiskőrösön, melynek szalmafedele alatt napvilágot látott, s jön hazánk dicsőségének Bethleheme ... ne feledje megörökíteni; mert ezzel azon elviknek is teszen hazafias szolgálatot, melyekért a nagy költők vérét is ontá. Csak alkalmat vettünk most a t. közönség figyelmét felhívni: ez emlékeztetésre. Minden jel, melyet Petőfink emléke megörökítésére szánunk : a népszabadság, s az állami függetlenség egy mementója, kiséret leszen ez a netalán aludni vágyó hazaszeretet párnája felett, serkentője leszen az önzésben bukdácsoló tévelygésnek, a jobb útra, — s mint éjféli óra ütés fog visszahangzani a nemzet fülében : „rabok legyünk, vagy szabadok — itt az idő válasszatok.“ Tegnapi számunkban közlöttük, hogy hazánk egyik szögletéből Kabolya-Polyanáról a körülmények szerint tekintélyes összeget (76 frt) küldetett be hozzánk, e ház megvételére, Lövey Klára lelkes honleány által. Legyen ez példa, hazánk útjaihoz, s ha a példa hat, rövid időn, biztosítva lesz a nemzet részére, egy igen szép kegyeletes emlék. Arra vagyunk bátrak figyelmeztetni az érdekelteket, hogy a kiskőrösi születésház mellett, múltatlanul meg kell venni a szomszéd udvarát is, hogy a ház körül, egy kis kert alakíttassák, s így kiegészítve legyen az emlék. Pest vármegye úgy tudjuk, hogy szintén megakarta venni a házat, s csak azért lépett ettől viszsza, mert drágállotta a kínált áron. Már eddig is szép összeg van együtt, adakozásokból: lehet-e reményem, hogy Pest megye a megvételre szánt öszszeg minimumával, szintén járuland az adakozókhoz? Ha ez megtörténnék, akkor kétség kívül, hogy ez emlék, már biztosítva lenne. Maga Kiskőrös városa, reményijük, hogy az évi fentartást, magára vállalja. — A gabonavám ügyben, mint a bécsi „Presse“ jelenti Buda-Pesten közös miniszteri értekezlet fog tartatni, melyben Auersperg, Lasser, Banhaus és de Pretis miniszterek vesznek részt, ő felsége elnöklete alatt. Ő felsége mint a „P. N.“ jelenti az éjjel Buda-Pestre érkezett. — A magyar honvéd csapatokat illetőleg, a brucki hadgyakorlat folytán, az uralkodó következő kéziratot intézte József főherczeghez : Kedves rokon, József főherczeg ! Magyar honvédségemnek a mai hadgyakorlatban részt vett csapatai kitűnő maguktartása és harczászati fegyelme meggyőzött arról, hogy a csapatparancsnokok és tisztek teljes szorgalommal és nagy tevékenységgel fáradoztak a legénység sikeres kiképeztetésén. Midőn e feletti teljes elismerésemet kijelenteném, intézkedjék kedvességed, hogy az a tiszteknek és legénységnek még a mai nap folytán tudtára adassák. — A bécsi „Wehrzeitung“, mely híveit Albrecht főherczeg köréből nyeri, a táborkar újjáalakítását főbb vonalaiban a következőkben ismerteti: A táborkar-csapatok összes állományától elkülönített testet képez, mely törzstisztekből és kapitányokból álland; a táborkarba szükség szerint fognak a kapitányok és ezek alatt álló tisztek beosztatni, kik a hadi iskolát sikerrel végezték; e tisztek hadtesteik lajstromába továbbra is bejegyezve maradnak ; a táborkar főnöke egyes kapitányokat, leginkább olyanokat, kik rangfokozatuk szerint leghamarább következnek a törzstisztek sorába, szolgálattételre bizonyos időre maga mellé rendeli, hogy belátása szerint alkalmazza őket egyben-másban, s hasznavehetőségüket megbírálja; a táborkar főnökének ajánlatától függ azután, vájjon az illető tisztek a sereghez visszamennek-e, vagy vájjon a rendes sorrend szerint, vagy azonkívül a táborkarnál mint törzstisztek mozduttassanak elő. A megyék ma, II. Máskor is említettük mi már azt, s most ismételjük , hogy Magyarország állami élete a megyei önkormányzatban gyökerezik, ez képezi állami existenciáját, e nélkül Magyarország lehet egy igen szép földterület, de nem az a nemzeti állam, milyennek mi, ősi jellegén biztosan nyugvó s fejlődő államunkat látni óhajtjuk. Egy szóval, Magyarország a megyei önkormányzat ősi intézményének megszüntetésével— többé nem létezik. Ez adja meg államunknak saját típusát, ez képezi szerves organismusát, melyet ha kitépünk a nemzet belsejéből, fönmaradhat ez ország, mintegy automat, de többé nem magyar állam az, magyar nemzeti típussal. Ugyan képzelje valaki azt, hogy neki megy Anglia intézményeinek, az ő békebíráinak, saját körülményei szerint fejlődött megyei organismusának, azon szándékkal, hogy új belső organismust fog részére szervezni, a tudomány mértéke szerint, jobbat, tökéletesebbet, mert a tudomány még azt is vitatja, hogy az angol intézmények nem jók, nem tökéletesek, s a közigazgatás franczia vagy német kulturai szemüvegen át vizsgált igényeinek épen nem felel meg, A hogyan veszszük azt a közigazgatási igényeket. Kérdésen kívüli az, hogy a franczia typus szerinti közigazgatási igényeknek, az egész angol s magyar intézmény sem felel meg. Millió kifogásokat lehet tenni, egyik ellen úgy mint a másik ellen. Különösen a magyar intézménynél az a szabad választás, a választók akaratának uralma, mily fokhagymaszagú a franczia centralistának, vagy a német községi élet kinevezett bírója előtt hajlongó — nyárspolgárnak, ki imádkozni sem tud, hacsak nem látja a „felsőbbség“ kegyes engedélyét ahhoz. Ezeknek persze, nagyon parasztos az a szabad választás. Mert saját népük józan választási képességét tagadják, azt hiszik, hogy az másutt sincs meg, mert ők mozdulni sem képesek a „felsőbbség“ bökdösése nélkül; azt hiszik, hogy mások is csak úgy képesek járni saját lábukon, ha a „felsőbbség“ mankója támogatja minden lépten-nyomon. Persze, ők mankó mellett jártak mindig, így most mankó nélkül egy lépést sem képesek tenni, s tagadják, hogy más, ki születése óta mankó nélkül járt, erre képes volna. Azt akarjuk mondani röviden, hogy a közigazgatási igények sajátszerű felfogásával, még az angol intézmények is megtámadhatók; hogyne volna megtámadható a magyar, mely világra szóló tekintélyével nem is képes védelmezni sajátját, mint az angol. És most tegyük fel, hogy az angol intézményeket valaki megsemmisíti. . . talán Anglia lesz továbbá is az a föld, mely ma sajátszerű típusával egyetlen Európában? Nem. Anglia is, mint Magyarország, csak intézményeiben élhet, azokban tarthatja fel önmagát, mert azok képezik oszlopát állami életének. Nevetséges tudós pöffeszkedés az, midőn valaki, nagyralátó pápaszemével botanizálja a magyar megyei élet kinövéseit. Mintha bizony volna emberi mű, s intézmény e földön, melynek nem lennének árnyoldalai. Aztán azok a kinövések! Talán nem is annyira a rendszerben gyökereznek, mint az egyéniségek erkölcsi életében, mely kinövések a romlott erkölcsök közepette, csak a centralizált világban burjánoznak ám egész erővel. Ott vannak a dicső franczia példák, a centralistikus életből, miért sorolnánk elő példákat, tudja már azt mindenki. De mégsem bírjuk elhallgatni, különösen Bécs gúnyolódásait, midőn különösen a mi pandúr világunkkal gúnyolódik, ha netán egyes megyékben bujkáló rablót, rögtön elfogni nem képesek. A minapában több napi előkészülettel kirabolták a bécsi Alser-kaszárnya pénztárát, s a tettes megugrott. Talán az a híres bécsi rendőrség rögtön bemutatta a tettest a törvény büntető kezének , hanem ha a mi alföldünkön, hol „minden bokor szállást ad a betyárnak“ — rögtön elfogva nincs a tolvaj, gúnyolódik Bécs, a mi pandur-gazdaságunkon — tehát más szemében keresi a szálkát, midőn saját gerendáján majd a nyakát töri. Kinövések itt-amott mindig vannak, s lesznek. Emberi gyarlóságok compromittálhatják a legszentebb ügyet is, de a kinövések, úgy mint a gyarlóságok, legkevesebbet fognak ott, hol a gépezet a természetes fejlődés, s nem a mesterkéltség silány tákolásán alapszik. A magyar megyei élet természetes fejlődéssel lett az államiság kiegészítő része. Ennek keretében, ezzel megegyező községi élet, hasznos szolgálatára lehet az önkormányzatnak; ennek keretében, ennek ellenére erőszakolt községi élet, harczot s viszályt idéz elő, az állam romlására. Hagyjátok a községi élet fejlesztését Francziaországnak, a comm une-nak ott jövendője lehet; hála istennek, mi, megelégszünk a magunk megyéivel, csak ezt kerítsük körül az önkormányzat kellékeivel,mert ebben rejlik állami önállóságunknak is jövendőre egyik legfőbb garanciája. Természetes, hogy a magyar államiság eszméjének ellenségei, kell, hogy ellenségei legyenek a megyéknek is. Tudják ők nagyon jól, hogy a megyei önkormányzat volt bástyája a magyar államiságnak régen; tudják azt is, hogy a megyei élet leend a magyar államiság visszaszerzésének erős vára a jövendőben. Hadd oszoljék csak a csalódás köde a tisztánlátás elől; hadd hulljon csak le a hályog a szemekről , a megyék tűzhelyein fog föllobogni az állami jogok visszaszerzéséért, az ösztönző lelkesedés, mert a typus önönmagát meg nem csalhatja, eltántorod, hatik a bolondító maszlag hatására, de visszatér a régi fölfogás, s a régi tűz . . . Érzik s tudják ezt Bécs kolomposai, Schmer-