Magyar Ujság, 1874. szeptember (8. évfolyam, 198-222. szám)

1874-09-18 / 213. szám

135 Vil. évfolyam. 213. szám. Szombat, 1874. Szeptember 19. Szerkesztőségi iroda és Kiadó hivatal. Megyeháztér 9-dik szám ide intézendő minden előfizetés, hirdetmény és a kiadás körüli panaszok és a lap szellemi részét illető minden közlemény. Kéziratok a levelek vissza nem adatnak. — Bérmentetlen levelek csak ismeret kelektől fogadtatnak el. AGYAR Előfizetési ár: Vidékre poutto v»gy h.ltb.o b r',h,o» küldve t'fr*401 kr 4 » “ 1 n 8 Egy hónapra . Negyed évre . Fél évre . . . Egy évre Egyes szám: 6 kr t6 .Hirdetési dij: nm b»»4bo. putior egyszeri hirdetése 12 kr, 0Aner 9 kr. Bélyegdij minden hirdetésért külön 10 kr. — Ny Kitár : három hurkos petit■or 30 kr. Előfizetési felhívás! A közelgő új évnegyedre vagyunk bátrak figyelmeztetni a t. olvasó közönséget s lapunk barátait. Az október havában megnyílandó országgyűlés végzetszerű eseményekben nyilvánulhat hazánkra nézve, s a haza polgárai figyelmét egész terjedelmében igénybe veeni. A jövő évi költségvetés az új pénzügyi törvények tárgyalása, melyekkel a mai pénzügyminiszter készül a 7 éves rendszer omladozó falait körültatarozni, nagyszabású politikai működés kifejlesztését várja az összes ellenzéktől, mely az óhajtott egyesülés kiindulási alapjául is szolgálhat. A kormánypárt s többsége rendszere fentartása végett a legvégső eszközökhöz akar nyúlni, ami az ellenzék összes erejének kifejlesztését teszi szükségessé, hogy megmentessék a haza, s nyomorban sínylődő népe. A jövő e nagy érdekű eseményeire kívántuk figyelmeztetni az olvasóközönséget e rövid sorokkal, midőn az új évnegyed előfizetési időszakának közeledését jelezzük. Lapunk mint eddig, úgy ezután is híven fogja szolgálni a haza önállóságának, független állami létének, megoszthatlanságának, s egységének elveit; őrszeme lesz továbbra is a feladott jogok visszaszerzésére irányzott küzdelemnek, ostorozója marad a visszaéléseknek; s e teendői teljesítése mellett ha tükre leend az eseményeknek, s e végből el fogunk követni mindent, hogy t. olvasóink igénye kielégítve legyen. Figyelmeztetjük t. olvasóinkat, hogy előfizetését mielőbb megtenni szíveskedjék, hogy a lap küldésében fennakadás ne történjék. A megyék ma in. Midőn az összes municipiumok a lét és nem lét kérdésével foglalkoznak, s az önkormányzat intézményének területi szabályozását vitatják ; midőn az egész ország municipalitásai, a közvélemény, a nemzet geniusa kifejezésében működnek, a saját genius körülírására, mért ne volna joga sz. kir. Kézsmárk városának is? A megyei élet tűzhelyén erősen lobog most magának a közszellemnek lángja. Sokat jelentő gyülésezések ezek most ott a megyék székvárosaiban ; első nyoma az érdekeltség felébredésének; kifejezése a nemzet terhetlen ragaszkodásának a megyei önkormányzathoz; s midőn egyes községek ide vagy amoda csatolása érdekében is ennyi erélyt, érdekeltséget s buzgalmat fejt ki, csak azt jelzi, hogy a magyar nemzet állami élete legbensőbb összeköttetésben áll, a megyei önkormányzathoz , és ennek megsemmisítésére irányzott veszély mint egy embert támasztaná fel az összes megyéket s tömörítené bevehetetlen phalanná. Annyi bizonyos, hogy ez intézményünknek nem annyira nyílt, mint titkos ellenségei, megszámláhatlanok. A nyílt ellenségek, kik elég őszinték fedetlen fővel jelenni meg, még most könnyen áttekinthetők. Titkos ellenségei lappangnak s ólálkodnak mindenfelé, az udvar köreiben, a miniszteri padokon. Ezek álcrával jelennek meg. Nem mernek szembeszállani, a bár igen megszorított jogkörben mozgó megyékkel — mert tudják, hogy szembeszállásuk annyit jelentene, mint harcz a magyar közszellemmel, s ez porba sújtaná őket, s szükségelt népszerűségüket. Ez is csak azt jelzi, hogy a megyei élet Magyarország élete is, s a magyar államiság összeforrott eme százados insztimtióval, melyből várjuk s reméljük mi a jövendőben is, az államiság védelmét; várjuk s reméljük ama szellem felébredését, mely hivatva lesz, mint az ország hatalmas közvéleményének tolmácsa, visszakivánni azt , ami az országé . . . Az ország egyik végétől a másikig folyó megyei gyűlésekből bátran constatálhatjuk azt, hogy a megyék hivatásukat felfogva, az önkormányzat feladatát betölteni képesek, azt megvédeni elhatározottak. Ezt vártuk, s elhatározásuk csak azt tanúsítja, hogy az önkormányzat szelleme még él a megyékben , s fel fog az ébredni országosan is. Mint már tegnap jeleztük, csupán a Kárpátok völgyeiben felhangzó egyetlen bagolyhuhogás zavarta meg az egyhangú közvélemény nyilatkozatának hatalmas szózatát. Szabad királyi Kézsmárk városa, szab. kir. városi díszes jogát felhasználva, valószínűleg mohos levéltárában feltalált ódon német községi szellemétől vezéreltetve, a két „Lloyd“ és a „Magyar Politika“ tapsai között, saját községi jogát magának vitatva, a megyei rendszer ellen nyilatkozik, obscurus polemizálással, hallatlan tudatlansággal, s ignorantiával a megyei élet eltörlését kívánja, s az egész közigazgatás kezelését, az államhatalom kezébe óhajtja letétetni, azaz hogy még a községi birót is a miniszter nevezze ki. * Hires város lett Kézsmárk városa egyszerre. Feliratát a két „Lloyd“, a „Magyar Politika“, egész terjedelmében közölték, azon megjegyzéssel, hogy ez a jövő Magyarország — kuvik-sikoltása. A „Magyar Politika“ egy napig két gyönyörben úszott Kézsmárk városa felett megjelent eme csodaszerű üstökös szemléletében. Az „Ung. Lloyd“, a nagy német szellem cultusát ünneplé benne. A „P. Lloyd“, nem merte szive örömét ekként kiönteni, kebléhez szorongatva, tekintgetett ide-amoda, hogy látják-e é s a mint észrevette, hogy örömét látják, tettetett haraggal simogatá, hogy még is egy kissé túlzott a kívánság. Kézsmárk városa Szepes m megyében 8938 német, tót ajkú lakost bir. Hajdanra kis államot képezett ő benne. Mint német Colonia, körülbástyázta magát privilégiumokkal. Határában nemzetközi vámjoggal is birt. Ma már az efféle kis királyság nem megy. Háromezer lakossal, a megváltozott viszonyokhoz képest, nem képes sz. kir. önállóságát sem fentartani, tehát be kell olvadnia a megyékbe. Hah! ő, az egykor kis állam, ma a megyékbe olvadjon, melyet soha sem ismert, s urat pláne nem is látott maga felett. Borzad tőle, s egykori privilegisált hölyfe felébred, s ha kis államot nem képezhet, hát legyen egyformaság a szolgaságban; mit megye hatóság; parancsoljon a miniszter; hiszen ő sohasem ismert saját határán kívül más országot, más hatóságot, ő sohasem érezte a magyar nemzeti közszellemet, privilégiumainak chinai fala között, élt mint Marczi Hevesen. Bizony, nem háborgatja álmainkat, s hiszszük, a magyar megyei élet barátainak álmát sem háborgatja a solo-bagoly huhogása, ha még oly nagyon visszhangoztatják is a „Magyar Politika“ s a két „Lloyd.“ Hanem mégis csak hatalmas áramlat a megyei közszellemben az, hogy csak egy solo-bagoly tesz kivételt, s zavarja az összhangot. Pedig ő sem tudja, híres Kézsmárk városa mit cselekszik. Szinte képzeljük, mint híznak a polgártársak, olvasva a „Lloyd“-okat, hogy ők most a jövendő Magyarország árnyékát rajzolgatják. Nagy politikát csinálnak, s örülnek ennek. Hanem azt nem képzelik, hogy az ő tervük szerint, soha többé, sem nagy, sem kis politikát nem fognak játszani. Mint a vak dongó, falnak repülnek. Megvalljuk, a két „Lloyd“ parentsziója, Kézsmárk sületlensége fölött meglepett. Ebből látszik, milyen ama titkos törekvés, mely e két német lap szive mélyén rejtőzik a magyar érdek ellen. Ezek álcrázott ellenségek, és igy veszedelmesek. A „Magyar Politika“, úgy látszik, még ma maga se tudja mit csináljon. Valódi vágya az, ami Kézsmáiké. Centralisálni mindent a kormány kezébe, — akkor aztán fütyülhetsz szabadság! De, akivel ő kérkedni szokott, hogy vele egyetért,ennyey — ennyire még sem megy. Sennyey a me llőfizetési feltételek „Magyar Újság“*ra : Október—deczemberi évnegyedre 4 frt — kr. Egy bóra..................................1 frt 50 kr. Az előfizetési pénzek s utalványok a „Magyar Újság“ kiadóhivatalához intézendők : Buda-Pest, Megyeháztér 9. szám. gyes szerkezetet egészen nem forgatja föl, csak az alispán hatalmat — a megyei önkormányzat e gyöngyét akarja a kormány kezébe letenni. Sennyey a világért sem kíván centralizálni. Pedig e főúr, jó köpenye a „M. P.-“nak. E nélkül — csak Schmerling marad meg rajta. Tehát nem tudja mit csináljon — egyelőre. Szép triumvirátus. A két „Lloyd“, a „M. P.“ és Kézsmárk városa. Reszkess Magyarország. Szederkényi Nándor. -'—- A jelzett közös minisztertanács, ma délután 1 órakor vette kezdetét, a király elnöklete alatt a vámügyben. Buttó beteg, ő nem vett részt. Hogy mi az eredmény, mi nem tudhatjuk, nem lévén összeköttetésünk a kormány benső működésével. Majd megtudjuk a jobboldali lapokból, s akkor hozzá is szólunk. — A király 19-én a Boglai-Bodmér mellett folyó hadgyakorlathoz fog menni, úgy azonban, hogy onnét aznap este még visszatér Buda-Pestre. 20 án Buda-Pesten fog időzni. Szeptember 21-én Aradra utazik, az ottani honvédgyakorlathoz. 22-én fog tartatni a nagy manőver, közel Aradhoz. 23-án folytattatik az, s délután a király külön vonaton Gödöllőre megy, hol még 24-én is marad. 25-én lesz a budapesti garnison gyakorlata Fóth mellett, mely 26-án Csömör mellett folytattatik. — Zichy József közlekedési miniszter, visszaérkezett Bukarestből, mint írják, teljesen megelégedve a román vasúti csatlakozás kérdése megoldásával. Ha az időjárás nem válik kivételesen rideggé, reménybetni, hogy a vonal tracerozása befejezve lesz már ez évben. A romániai részen a román aristokratia számos tagja szándékszik földet venni, hogy villákat építtessen a leendő állomások közelében. Már épülőben is van három. •A bukaresti magyarok megkérték gr. Zichyt, hogy támogassa egy nem felekezeti iskola felállítása iránti folyamodásukat, melyet Trefort miniszter úrhoz intéztek. A közlekedési ügyér meg is ígérte a közbenjárást. — A pénzügy igazgatóságok tágított hatáskörét ismerteti a „M. P.“ úgy a mint azt Ghyczy létrehozta. Mi már elmondottuk véleményünket, hogy az épen nem felel meg a 21-es bizottság idevonatkozó intenzióinak sem, s az intézkedés a megyei autonóm jogkör rovására megy egészen, s nem hasznára a takarékosságnak, mely most kiválólag sürgős feladat lenne. Bartal miniszter: A magyar királyi földmivelési miniszter Bartal úr két tűz közé szorult a gabonavám kérdésében. Az országgyűlés többsége, mint említők nem vette kielégítő tudomásul a miniszter ez ügybeli nyilatkozatát, midőn állítá, hogy a gabonavám-mentesség iránt kötött szerződés szeptember 1én lejár, hanem Paczolay képviselővel tartott, ki az aratás illetőleg a gabona kivitel megindulásakor, a szerződés lejárta előtt helyreállítani kívánta a gabonavámot, nehogy a magyar termelők adóképessége csonkulást szenvedjen. Az osztrák kormány viszont nyilvános ígéreteket tett, hogy a vámmentességet érvényben tartja s e részben erélyesen támogattatik a napi sajtó, az ipar s kereskedelmi testületek és a közvélemény ál-tal, mely a nemzetközi forgalom akadályait főképp az élelmi czikkekre nézve, már csak azért sem tarthatja helyesnek, mert Ausztria mint fogyasztó állam különben sem a legjobban van élelmezve, s kivált a katonaság és alsóbb hivatalnok-seregek, munkások, iparosok élelmezésénél csak 3—4% drágulás is érzékeny hiányokat idéz elő. Az osztrák kormány egy kissé háttérbe szoríttatott ugyan Bartal miniszter úr „non possumus“ a által, miszerint kijelenté, hogy ő a törvényekhez és az országgyűlésben tett ígéretéhez tartja magát. De az osztrák kormány előtt ez nem látszik valami megdöntetlen álláspontnak s ha nem csaló-sdunk, az osztrák miniszter munkája az, hogy ős Buda várában ma 4 osztrák miniszter közreműködése mellett, ő felsége elnöklete alatt tartatik miniszteri tanács a gabonavám ügyben. A gabonavám ugyan nem lett helyreállítva szept. 1- én, mint azt Bartal miniszter úr ígérte, s a képviselőház, és illetőleg az ország közönsége,mely ezen ügyet kellő figyelemmel kiséri, nem lett sem-