Magyar Ujság, 1874. szeptember (8. évfolyam, 198-222. szám)

1874-09-21 / 215. szám

215. szám. Kedd, 1874. Szeptember 22. Vill. évfolyam. Előfizetési ár: Vidékre postán vagy helyben házból küldve Egy hónapra . . 1 frt. 40 kr Negyed évre • ^ „ n Félévre . . . . 8 „ - „ Egy évre . 16 „ - „ Egyes szám 6 kr. Hirdetési dij : Hat hasábos petit­sor egyszeri hirdetése 12 krt többször 9 kr. Bélyegdij minden hirdetésért külön 80 kr.— Ny Utter: három hasábos petit­sor 30 kr. Szerkesztőségi iroda és Kiadó hivatal: Megyeháztér 9-d.Uc szám Ide intézendő minden előfizetés, hirdetmény és a kiadás körüli panaszok és a lap szellemi részét illető minden közlemény. Kéziratok , levelek vissza nem adatnak. — Bérmentetlen levelek csak ismerős ke­zektől fogadtatnak el. Előfizetési felhívás! A közelgő új évnegyedre vagyunk bátrak­­ figyelmeztetni a t. olvasó közönséget s lapunk ba­rátait. Az október havában megnyílandó országgyűlés végzetszerű eseményekben nyilvánulhat hazánkra nézve, s a haza polgárai figyelmét egész terjedel­mében igénybe veen­i. A jövő évi költségvetés az új pénzügyi törvé­nyek tárgyalása, melyekkel a mai pénzügyminisz­ter készül a 7 éves rendszer omladozó falait körül­tatarozni, nagyszabású politikai működés kifejlesz­tését várja az összes ellenzéktől, mely az óhajtott egyesülés kiindulási alapjául is szolgálhat. A kormánypárt s többsége rendszere fentar­­tása végett a legvégső eszközökhöz akar nyúlni, a­mi az ellenzék összes erejének kifejlesztését teszi szükségessé, hogy megmentessék a haza, s nyomor­ban sínylődő népe. A jövő e nagy érdekű eseményeire kívántuk figyelmeztetni az olvasó­közönséget e rövid sorok­kal, midőn az új évnegyed előfizetési időszakának közeledését jelezzük. Lapunk mint eddig, úgy ezután is híven fogja szolgálni a haza önállóságának, független állami létének, megoszthatlanságának, s egységének el­veit; őrszeme lesz továbbra is a feladott jogok visszaszerzésére irányzott küzdelemnek, ostorozója marad a visszaéléseknek; s e teendői teljesítése mellett ha tükre leend az eseményeknek, s e vég­ből el fogunk követni mindent, hogy t. olvasóink igénye kielégítve legyen. Figyelmeztetjük t. olvasóinkat, hogy előfize­tését mielőbb megtenni szíveskedjék, hogy a lap küldésében fennakadás ne történjék. Előfizetési feltételek a „M­agyar U­j­s­á­g“-r­a : Október—deczemberi évnegyedre 4 frt — kr. Egy hóra..................................1 frt 50 kr. Az előfizetési pénzek s utalványok a „Magyar Újság“ kiadóhivatalához intézendők : Buda-Pest, Megyeháztér 9. szám. trák s magyar minisztériumnak, íigy a közös külügymi­niszternek az uralkodó elnöklete alatti közös — minek mondjuk — tanácskozását, a vámügyben. Ugyan másnak lehetne-e nevezni ? Aztán a tanácskozás le­folyása, nem azt mutatja-e, hogy itt valóságos forma­­szerinti közös ügy feletti discussió folyt ? még­pedig egé­szen oly alakban, mint az egy ország minisztériumában szokott történni. Hát ez az a megvédett önállóság, melyet az ország vám és kereskedelmi érdekében okvet­len fenn kellett volna tartani ? Mert az, hogy most úgy ütött ki a tanácskozás eredménye mint kellett, nem biztosíték, hogy jövendőre épen hazánk érdeke ellen nem fog kiütni, s ez kegyelemdöfés lesz, még e téren képzelt önállóságunkra. A közös miniszteri tanácskozásban pedig, hogy mi­ként folyt az értekezlet — ime itt közöljük a „N. Frei Presse“ után: „a minisztertanácsban igen heves volt a vita 2 */2 óráig tartott. Dr. Banhans nyitá meg azt. Neki Bartal felelt; azután Pauler, de Prelis, Lasser, Zichy, Ghyczy miniszterek beszéltek. Andrássy gróf szintén felszólalt, és megjegyzé az országgyűlés többségére hivatkozó Bar­­talnak, — hogy a minisztériumnak minden kérdésben állást kell foglalnia,­­ hogy a pártokat a maga részére megnyerje. Lasser panaszkodott a miatt, hogy a P­a­c­z­o­l­a­y-féle interpellátióra adott válasz, noha közös érdekeket érint, nem hozatott az osz­trák kormány tudomására. — Ghyczy azon számos hátrányra utalt, mely a kereskedelmi és vámszövetség­ből Magyarországra hárul. Egyrészről Zichy, másrészről Lasser egyezséget hoztak létre, és a vita azzal végző­dött, hogy az osztrák miniszterek lemondottak e kérdés­ben bármely intézkedésről, vagy törvényhozási előter­jesztésről.“ Ugy­e bizony épült rajta az olvasó lelki üdvössége — hazánk dicsőségére? Hires Buda vára. Ilyet ő sem láta. — A király tegnap, vasárnap délben fogadta a bu­dai várpalotában a spanyol végrehajtó hatalom által ki­nevezett uj követet, Cipriano del Mazos urat. A követ közönséges bérkocsin hajtatott a királyi lak elé; az el­fogadás általában igen egyszerű volt, politikai jelentő­ségű beszédek nem tartottak. A követ üdvözlő szavaira ő felsége szívélyesen válaszolt, mire az ünnepélyes ki­hallgatás véget ért. ________ — Az államkölcsön ügye ismét nagy mozgásban van, mert az érdekeltek nagyon „jönnek-mennek.“ Ghyczy Kálmán Bécsbe utazott. Weninger Vincze a kölcsön nagy mestere, külföldre utazott. „Jön­nek-mennek.“ — A horvát kormány ugyancsak neki látott a köz­­igazgatás szervezéséhez. Nem irigyeljük Horvátország ízlését, melylyel nyerdesi Mazuranics bán osztrák szagú intézkedéseit. Az úgynevezett horvát nemzeti párt a szabadság s a közigazgatási autonómia iránt igen si­lány bizonyítványt állít ki Mazuranics úr javaslatai elfogadásával. Vagy az eddig élvezett választási jogot megunták már ? Nem is érdemesek reá. Horvátország határozottan hanyatlást tesz, az autonóm jogok körében, s ezzel csak azt jelzik, hogy nemzeti párti főnökeink küzdelmének czélja, nem a szabadság biztosítása volt, hanem hogy azt csak saját maguknak érvényesítsék. Az egész mű rövid rajza ez: Nyolcz megye (Zágráb, Fiume, Kőrös, Tarasd, Be­lo­vár, Pozsega, Szerém és Verőcze) megtartatik az ed­digi székhelyekkel, s minden megye több közigazgatási járásra (alispánságra-zupanra) oszlik. Minden megye élén egy főispán áll, ki különben közigazgatási teendőit vezeti amaz alispánságnak is, melynek székhelye a me­gye központján van. Ezt a főispánt ő felsége nevezi ki s a horvát országgyűlésen virilis szavazattal, a magyar főrendiházban pedig üléssel bir, a megye közgyűlésein elnököl s fegyelmi hatóságot gyakorol a bán által kine­vezett alispánok (járási elöljárók) fölött, kik közvetle­nül vezetik járásaik közigazgatását, úgy hogy jövőre az eddigi három helyett csak két administrationális fórum lesz. Szeg a zsákból. Hasztalan leplezgették a jobboldali lapok, hogy a gabnavám kérdésében tartott „közös minis­z­t­er­i ta­nács“ csak olyan „értekez­let“ volt, melyet minden vonható következtetés nélkül, akár Anglia s Francziaország miniszterei is tarthatnak, úgy szivarozás mellett . . . hasztalan a szög kiüti magát a zsákból, s ott hegyeskedik már az a vasárnapi „Pesti Napló“ hasábján is követ­kező soraiban : „A gabonavámok kérdése a tegnap ő felsége el­nöklete alatt tartott közös miniszter értekezlet megálla­podása folytán egyelőre eldöntetett.“ Tehát a „gabonavámok kérdése“ — nem a törvény rendelete s a jog értelmében , hanem a törvényben sehol nem ismert „ő felsége elnöklete alatt tartott közös miniszteri értekezlet megállapo­dása“ „folytán“ döntetett el . Hogy az épen úgy ütött ki, e „megállapodás folytán“ a­mint a jogsze­rűség kívánja, az csak szerencse e szerint, Magyar­­ország szerencséje. E „megállapodás“ egyébiránt, csak „egyelőre“ döntött, ugyancsak a „Pesti Napló“ szerint, érdemlegesen akkor fog dönteni, „ha majd a vámszerződés revisiója, illető­leg újabb vámszerződés kötése kerül a tárgya­lásra.“ Nos hát, nem ezt jelenti ez, hogy a vám kér­désében nem tisztán Magyarország, mint önálló ország, saját érdeke szerint fog dönteni, hanem „közös“ „megállapodások“ fognak irányt szabni, a­mi még a közös ügyes törvény világos intenziójá­­val is ellentétben áll. A­mit megírtak, még azt sem tartják meg! ________ — De bezzeg Bécsben, nem „értekezletnek“, ha­nem valóságos „miniszteri tanácsnak“ nevezik az ész­ Az osztrák-magyaroskodás furcsa oldala. Tan a vámterület közösségének, a kereske­delmi forgalom öszszevegyitésének s igy Ausztria és Magyarország közgazdasági viszonyainak a közélet és erkölcsiség jelenségeinek öszszezavará­sában bizonyos comicum , mi aztán nevetséges kü­lönlegességekké teszi a mi osztrák-magyarjainkat világszerte. Ez nem más, mint azon deductiók, kö­vetkeztetések, melyeket a mi nagyon tU..­.­' ,7.Mo­­raink és professoraink ott a „Lajtán“ a vi­lághírű folyamon­ túl a leghivatalosabb s­ikai adatok, megannyi pontosan meglatolt s­z­rnok nyomán világba bocsátanak: az aratás ezer­­jei­­ről, az aratás eredményeinek a népek jó nem jó létére befolyásáról, s illetőleg az adófizetésnek és nem fizetésnek, a dohány s más élvezeti czikkek fogyasztásának és nem fogyasztásának, végre a tár­sadalmi viszonyoknak, születésnek, halálozásnak, férjhezmenetelnek, elválásnak és mindenféle bűn­ténynek s gonoszságnak egybe vagy egymástól nem függéséről stb. A „Lajtán“ túli tudós doktorok ugyanis nem vizsgálják, (mert ezt az „állam-egység“ magas po­litikája tiltja) hogy mily zavaros, mondhatnánk szándékosan meghamisított forrásokból merítenek; nem nézik, hogy az „osztrák-magyar“ hivatalos statistikai adatok úgy bánnak a létező viszonyok­kal, mintha a hideget a meleggel, a telet a nyárral, az Alföld éghajlati viszonyait Karinthia és Tirol éghajlati viszonyaival a „vámegység“ és a fennálló vám - kereskedelmi szövetség nyomán hivatalosan össze akarnák zavarni, vegyitni. Nem nézik, hogy ott a ma hires folyó túlsó partján (hova ők most már Dalmátországot is odasorolják) egészen más fajta, más érzelmű népek laknak, kik t. i. más szo­kásokat, más életmódot követnek, népesebbek, más­kép vannak oktatva és szoktatva stb. hanem az „osztrák-magyar“ természethez hiven, közösített adataikból, közös eredményeket okoskodnak ki az „osztrák-magyar“ népségekre. Így történik aztán,hogy ama tudós doktorok lábellenes ellentétbe jönnek a világ minden más doktoraival és tudósaival, mert hisz lábellenes el­lentéteket származtatnak le a természetellenesen összevegyített adatokból. Így történt például, hogy dr. Neumann ar tíz évi hivatalos adatok nyomán kiokoskodta, misze­rint : az aratás eredményei és a népek jóléte közt Osztrák-Magyarhonban nincs szoros összefüggés, hogy a bő aratás épen nem eredményezi az adózási képességet vagy hajlamot, sőt „ Osztrák-Magyar­országban, mondja, tény, hogy a rész aratás és a reá következő szűk év csak előmozdítja az adók befo­lyását, holott a jó aratások alatt az adóhátralék emelkedett jelentékenyen. Más államokban lépést tartanak az aratás eredményével, ha az kedvező : a kihágások, dorbé­zolások a következményei; ha pedig az aratás rész volt, jelentékenyebb a lopás, rablás, csalás, vere­kedés stb. „Osztrák-Magyarország“-ban azonban mindez egészen máskép megy. Itt például legna­gyobb mérvet értek el tíz év alatt a rablások 1868 69-ben a bőévekben; a csalások 1870- 72-ben; a csődök 1863-ban (2064) 1867-ben (2757) 1868-ban (2445) s 1870-ben 896-ra apad­tak és csak 1871-ben emelkedtek újra stb. Legna­gyobb mérvet ért a házasodás 1869-ben (208,787) és 1870-ben 199,083 s a halálozás 1871-ben (616,729) és 1872-ben (679,396­) stb. Mi tehát már mint „osztrák-magyarok“ cso­dálatos népe vagyunk az uz istennek, kit ha vízbe fül, nem „lefelé“ hanem felfelé kell keresni, mert ott is víz ellen úszik . . . Ezt tanúsítják Dr. Neu­mann úr adatai, melyek hivatalos adatok, s me­lyekből a következmények a logika szabályai sze­rint vannak levezetve. Épen ez a baj. Az t. i., hogy Dr. Neumann úr nem csalatkozott midőn az előtte fekvő adatokból a következményeket levonta, hanem csalnak, mert hibásak, közgazdasági s közerkölcsi életünket ferde színben tüntetik elő maguk a statistikai adatok , a két állam különböző viszonyainak, érdekeinek, igényeinek öszszevegyítése által. Nem is esnék nekünk zokon az, ha dr. Neu­mann úr, mint több jeles német tudós önmaga csa­latkozván, a legbadarabb dolgokat beszélné Ma­gyarországról. De zokon esik az, hogy a hivatalos adatok ferdék s ferde, nevetséges színben tüntetik­­ elő közgazdasági viszonyainkat s erkölcsi életünket

Next