Magyar Ujság, 1874. szeptember (8. évfolyam, 198-222. szám)
1874-09-21 / 215. szám
215. szám. Kedd, 1874. Szeptember 22. Vill. évfolyam. Előfizetési ár: Vidékre postán vagy helyben házból küldve Egy hónapra . . 1 frt. 40 kr Negyed évre • ^ „ n Félévre . . . . 8 „ - „ Egy évre . 16 „ - „ Egyes szám 6 kr. Hirdetési dij : Hat hasábos petitsor egyszeri hirdetése 12 krt többször 9 kr. Bélyegdij minden hirdetésért külön 80 kr.— Ny Utter: három hasábos petitsor 30 kr. Szerkesztőségi iroda és Kiadó hivatal: Megyeháztér 9-d.Uc szám Ide intézendő minden előfizetés, hirdetmény és a kiadás körüli panaszok és a lap szellemi részét illető minden közlemény. Kéziratok , levelek vissza nem adatnak. — Bérmentetlen levelek csak ismerős kezektől fogadtatnak el. Előfizetési felhívás! A közelgő új évnegyedre vagyunk bátrak figyelmeztetni a t. olvasó közönséget s lapunk barátait. Az október havában megnyílandó országgyűlés végzetszerű eseményekben nyilvánulhat hazánkra nézve, s a haza polgárai figyelmét egész terjedelmében igénybe veeni. A jövő évi költségvetés az új pénzügyi törvények tárgyalása, melyekkel a mai pénzügyminiszter készül a 7 éves rendszer omladozó falait körültatarozni, nagyszabású politikai működés kifejlesztését várja az összes ellenzéktől, mely az óhajtott egyesülés kiindulási alapjául is szolgálhat. A kormánypárt s többsége rendszere fentartása végett a legvégső eszközökhöz akar nyúlni, ami az ellenzék összes erejének kifejlesztését teszi szükségessé, hogy megmentessék a haza, s nyomorban sínylődő népe. A jövő e nagy érdekű eseményeire kívántuk figyelmeztetni az olvasóközönséget e rövid sorokkal, midőn az új évnegyed előfizetési időszakának közeledését jelezzük. Lapunk mint eddig, úgy ezután is híven fogja szolgálni a haza önállóságának, független állami létének, megoszthatlanságának, s egységének elveit; őrszeme lesz továbbra is a feladott jogok visszaszerzésére irányzott küzdelemnek, ostorozója marad a visszaéléseknek; s e teendői teljesítése mellett ha tükre leend az eseményeknek, s e végből el fogunk követni mindent, hogy t. olvasóink igénye kielégítve legyen. Figyelmeztetjük t. olvasóinkat, hogy előfizetését mielőbb megtenni szíveskedjék, hogy a lap küldésében fennakadás ne történjék. Előfizetési feltételek a „Magyar Ujság“-ra : Október—deczemberi évnegyedre 4 frt — kr. Egy hóra..................................1 frt 50 kr. Az előfizetési pénzek s utalványok a „Magyar Újság“ kiadóhivatalához intézendők : Buda-Pest, Megyeháztér 9. szám. trák s magyar minisztériumnak, íigy a közös külügyminiszternek az uralkodó elnöklete alatti közös — minek mondjuk — tanácskozását, a vámügyben. Ugyan másnak lehetne-e nevezni ? Aztán a tanácskozás lefolyása, nem azt mutatja-e, hogy itt valóságos formaszerinti közös ügy feletti discussió folyt ? mégpedig egészen oly alakban, mint az egy ország minisztériumában szokott történni. Hát ez az a megvédett önállóság, melyet az ország vám és kereskedelmi érdekében okvetlen fenn kellett volna tartani ? Mert az, hogy most úgy ütött ki a tanácskozás eredménye mint kellett, nem biztosíték, hogy jövendőre épen hazánk érdeke ellen nem fog kiütni, s ez kegyelemdöfés lesz, még e téren képzelt önállóságunkra. A közös miniszteri tanácskozásban pedig, hogy miként folyt az értekezlet — ime itt közöljük a „N. Frei Presse“ után: „a minisztertanácsban igen heves volt a vita 2 */2 óráig tartott. Dr. Banhans nyitá meg azt. Neki Bartal felelt; azután Pauler, de Prelis, Lasser, Zichy, Ghyczy miniszterek beszéltek. Andrássy gróf szintén felszólalt, és megjegyzé az országgyűlés többségére hivatkozó Bartalnak, — hogy a minisztériumnak minden kérdésben állást kell foglalnia, hogy a pártokat a maga részére megnyerje. Lasser panaszkodott a miatt, hogy a Paczolay-féle interpellátióra adott válasz, noha közös érdekeket érint, nem hozatott az osztrák kormány tudomására. — Ghyczy azon számos hátrányra utalt, mely a kereskedelmi és vámszövetségből Magyarországra hárul. Egyrészről Zichy, másrészről Lasser egyezséget hoztak létre, és a vita azzal végződött, hogy az osztrák miniszterek lemondottak e kérdésben bármely intézkedésről, vagy törvényhozási előterjesztésről.“ Ugye bizony épült rajta az olvasó lelki üdvössége — hazánk dicsőségére? Hires Buda vára. Ilyet ő sem láta. — A király tegnap, vasárnap délben fogadta a budai várpalotában a spanyol végrehajtó hatalom által kinevezett uj követet, Cipriano del Mazos urat. A követ közönséges bérkocsin hajtatott a királyi lak elé; az elfogadás általában igen egyszerű volt, politikai jelentőségű beszédek nem tartottak. A követ üdvözlő szavaira ő felsége szívélyesen válaszolt, mire az ünnepélyes kihallgatás véget ért. ________ — Az államkölcsön ügye ismét nagy mozgásban van, mert az érdekeltek nagyon „jönnek-mennek.“ Ghyczy Kálmán Bécsbe utazott. Weninger Vincze a kölcsön nagy mestere, külföldre utazott. „Jönnek-mennek.“ — A horvát kormány ugyancsak neki látott a közigazgatás szervezéséhez. Nem irigyeljük Horvátország ízlését, melylyel nyerdesi Mazuranics bán osztrák szagú intézkedéseit. Az úgynevezett horvát nemzeti párt a szabadság s a közigazgatási autonómia iránt igen silány bizonyítványt állít ki Mazuranics úr javaslatai elfogadásával. Vagy az eddig élvezett választási jogot megunták már ? Nem is érdemesek reá. Horvátország határozottan hanyatlást tesz, az autonóm jogok körében, s ezzel csak azt jelzik, hogy nemzeti párti főnökeink küzdelmének czélja, nem a szabadság biztosítása volt, hanem hogy azt csak saját maguknak érvényesítsék. Az egész mű rövid rajza ez: Nyolcz megye (Zágráb, Fiume, Kőrös, Tarasd, Belovár, Pozsega, Szerém és Verőcze) megtartatik az eddigi székhelyekkel, s minden megye több közigazgatási járásra (alispánságra-zupanra) oszlik. Minden megye élén egy főispán áll, ki különben közigazgatási teendőit vezeti amaz alispánságnak is, melynek székhelye a megye központján van. Ezt a főispánt ő felsége nevezi ki s a horvát országgyűlésen virilis szavazattal, a magyar főrendiházban pedig üléssel bir, a megye közgyűlésein elnököl s fegyelmi hatóságot gyakorol a bán által kinevezett alispánok (járási elöljárók) fölött, kik közvetlenül vezetik járásaik közigazgatását, úgy hogy jövőre az eddigi három helyett csak két administrationális fórum lesz. Szeg a zsákból. Hasztalan leplezgették a jobboldali lapok, hogy a gabnavám kérdésében tartott „közös miniszteri tanács“ csak olyan „értekezlet“ volt, melyet minden vonható következtetés nélkül, akár Anglia s Francziaország miniszterei is tarthatnak, úgy szivarozás mellett . . . hasztalan a szög kiüti magát a zsákból, s ott hegyeskedik már az a vasárnapi „Pesti Napló“ hasábján is következő soraiban : „A gabonavámok kérdése a tegnap ő felsége elnöklete alatt tartott közös miniszter értekezlet megállapodása folytán egyelőre eldöntetett.“ Tehát a „gabonavámok kérdése“ — nem a törvény rendelete s a jog értelmében , hanem a törvényben sehol nem ismert „ő felsége elnöklete alatt tartott közös miniszteri értekezlet megállapodása“ „folytán“ döntetett el . Hogy az épen úgy ütött ki, e „megállapodás folytán“ amint a jogszerűség kívánja, az csak szerencse e szerint, Magyarország szerencséje. E „megállapodás“ egyébiránt, csak „egyelőre“ döntött, ugyancsak a „Pesti Napló“ szerint, érdemlegesen akkor fog dönteni, „ha majd a vámszerződés revisiója, illetőleg újabb vámszerződés kötése kerül a tárgyalásra.“ Nos hát, nem ezt jelenti ez, hogy a vám kérdésében nem tisztán Magyarország, mint önálló ország, saját érdeke szerint fog dönteni, hanem „közös“ „megállapodások“ fognak irányt szabni, ami még a közös ügyes törvény világos intenziójával is ellentétben áll. Amit megírtak, még azt sem tartják meg! ________ — De bezzeg Bécsben, nem „értekezletnek“, hanem valóságos „miniszteri tanácsnak“ nevezik az ész Az osztrák-magyaroskodás furcsa oldala. Tan a vámterület közösségének, a kereskedelmi forgalom öszszevegyitésének s igy Ausztria és Magyarország közgazdasági viszonyainak a közélet és erkölcsiség jelenségeinek öszszezavarásában bizonyos comicum , mi aztán nevetséges különlegességekké teszi a mi osztrák-magyarjainkat világszerte. Ez nem más, mint azon deductiók, következtetések, melyeket a mi nagyon tU...' ,7.Moraink és professoraink ott a „Lajtán“ a világhírű folyamon túl a leghivatalosabb sikai adatok, megannyi pontosan meglatolt szrnok nyomán világba bocsátanak: az aratás ezerjeiről, az aratás eredményeinek a népek jó nem jó létére befolyásáról, s illetőleg az adófizetésnek és nem fizetésnek, a dohány s más élvezeti czikkek fogyasztásának és nem fogyasztásának, végre a társadalmi viszonyoknak, születésnek, halálozásnak, férjhezmenetelnek, elválásnak és mindenféle bűnténynek s gonoszságnak egybe vagy egymástól nem függéséről stb. A „Lajtán“ túli tudós doktorok ugyanis nem vizsgálják, (mert ezt az „állam-egység“ magas politikája tiltja) hogy mily zavaros, mondhatnánk szándékosan meghamisított forrásokból merítenek; nem nézik, hogy az „osztrák-magyar“ hivatalos statistikai adatok úgy bánnak a létező viszonyokkal, mintha a hideget a meleggel, a telet a nyárral, az Alföld éghajlati viszonyait Karinthia és Tirol éghajlati viszonyaival a „vámegység“ és a fennálló vám - kereskedelmi szövetség nyomán hivatalosan össze akarnák zavarni, vegyitni. Nem nézik, hogy ott a ma hires folyó túlsó partján (hova ők most már Dalmátországot is odasorolják) egészen más fajta, más érzelmű népek laknak, kik t. i. más szokásokat, más életmódot követnek, népesebbek, máskép vannak oktatva és szoktatva stb. hanem az „osztrák-magyar“ természethez hiven, közösített adataikból, közös eredményeket okoskodnak ki az „osztrák-magyar“ népségekre. Így történik aztán,hogy ama tudós doktorok lábellenes ellentétbe jönnek a világ minden más doktoraival és tudósaival, mert hisz lábellenes ellentéteket származtatnak le a természetellenesen összevegyített adatokból. Így történt például, hogy dr. Neumann ar tíz évi hivatalos adatok nyomán kiokoskodta, miszerint : az aratás eredményei és a népek jóléte közt Osztrák-Magyarhonban nincs szoros összefüggés, hogy a bő aratás épen nem eredményezi az adózási képességet vagy hajlamot, sőt „ Osztrák-Magyarországban, mondja, tény, hogy a rész aratás és a reá következő szűk év csak előmozdítja az adók befolyását, holott a jó aratások alatt az adóhátralék emelkedett jelentékenyen. Más államokban lépést tartanak az aratás eredményével, ha az kedvező : a kihágások, dorbézolások a következményei; ha pedig az aratás rész volt, jelentékenyebb a lopás, rablás, csalás, verekedés stb. „Osztrák-Magyarország“-ban azonban mindez egészen máskép megy. Itt például legnagyobb mérvet értek el tíz év alatt a rablások 1868 69-ben a bőévekben; a csalások 1870- 72-ben; a csődök 1863-ban (2064) 1867-ben (2757) 1868-ban (2445) s 1870-ben 896-ra apadtak és csak 1871-ben emelkedtek újra stb. Legnagyobb mérvet ért a házasodás 1869-ben (208,787) és 1870-ben 199,083 s a halálozás 1871-ben (616,729) és 1872-ben (679,396) stb. Mi tehát már mint „osztrák-magyarok“ csodálatos népe vagyunk az uz istennek, kit ha vízbe fül, nem „lefelé“ hanem felfelé kell keresni, mert ott is víz ellen úszik . . . Ezt tanúsítják Dr. Neumann úr adatai, melyek hivatalos adatok, s melyekből a következmények a logika szabályai szerint vannak levezetve. Épen ez a baj. Az t. i., hogy Dr. Neumann úr nem csalatkozott midőn az előtte fekvő adatokból a következményeket levonta, hanem csalnak, mert hibásak, közgazdasági s közerkölcsi életünket ferde színben tüntetik elő maguk a statistikai adatok , a két állam különböző viszonyainak, érdekeinek, igényeinek öszszevegyítése által. Nem is esnék nekünk zokon az, ha dr. Neumann úr, mint több jeles német tudós önmaga csalatkozván, a legbadarabb dolgokat beszélné Magyarországról. De zokon esik az, hogy a hivatalos adatok ferdék s ferde, nevetséges színben tüntetik elő közgazdasági viszonyainkat s erkölcsi életünket