Magyar Ujság, 1874. szeptember (8. évfolyam, 198-222. szám)
1874-09-26 / 219. szám
Vill. évfolyam. 219. szám. Szombat, 1874- Szeptember 26. Szerkesztőségi iroda és Kiadó hivatal. Megyeháztér 9-dik szám ide intézendő minden előfizetés, hirdetmény és a kiadás körüli panaszok és a lap szellemi részét illető minden közlemény. Kéziratok s levelek vissza nem adatnak. — Bérmentetlen levelek csak ismerős kelektől fogadtatnak el. Előfizetési ár: Vidékre postán vagy helyben hithot küldve Egy hónapra . . I frt. 40 kr Negyed évre . . 4 „ — „ Fél évre .... 8 „ — „ Egy évre . . 16 „ — s Egyes szám 6 kr. Hirdetési dij : Bal hasábos petitsor egyszeri hirdetése 1 kr, többször 9 kr. Bélyegdíj minden hirdetésért külön 30 kr. — Nyítltér : három hasábos petitasor 30 kr. Lapunk t. olvasóit van szerencsénk figyelmeztetni az új évnegyedre, s kérjük, hogy megrendeléseiket mielőbb megtenni méltóztassanak, hogy a lap szétküldésében fennakadás ne történjék. Előfizetési feltételek a „Magyar Újság“-ra : Október—deczemberi évnegyedre 4 frt — kr. Egy hóra..................................1 frt 50 kr. Az előfizetési pénzek s utalványok a „Magyar Újság“ kiadóhivatalához intézendők : Buda-Pest, Megyeház tér 9. szám. A derék utazók. E föld az emberé. Érdekében áll tehát, hogy a föld kincseit, a természet adományait minél jobban használja fel önjavára, önjóléte előmozdítására. Hogy ezt tehesse, szükséges ismerni a föld rejtett kincseit, a természet foglalatját, erejét, titkát, mert csak igy érvényesítheti, s értékesítheti azt. E czélra van részben hivatva a tudomány. A tudomány az ember hatalma, s uralma a föld felett, — ez emeli őt fel a föld felébe, s adja kezébe a természetet, mely őt szolgálni van hivatva. A tudomány harczosai, az emberiség tökéletesbitése, java, magasztos czéljainak harczosai ; mindenesetre a legtiszteltebb s legnagyobb jóltevői ők az emberiségnek , midőn fáradhatatlan tevékenységükkel az emberi nagyság emelésében működnek , midőn a természet kincsei kiaknázásával a művelődési jólét kellékeit gyarapítják, midőn a természet törvényei kikutatásával, azt az ember lábai elébe teszik le, hogy használni, s magasztos czéljainak eszközévé tenni, tanulja meg. Tisztelet a tudomány harczosainak! Ők vezetnek be bennünket ama csodás világba, mely a természet bűbáját, szépségét, kincsét, erejét foglalja magába; ők nyitják meg a titkot, a föld belsejét, az ég nagy űrjét ők ismertetik meg velünk ; elvezetnek a föld legmagasabb csúcsára, a legtávolibb pontjára; elemezik előttünk a levegő, tűz, víz rejtélyeit; az elemeket, a tudatlanság rémeit felbontják, megösmertetik; s a mi az ismeretlenség sötétében ijesztő s elrettentő, a tudomány vezérfonalán vezetve, az ember hasznára idomittatik át; egyszóval — ők a tudomány harczosai, a természetet fékre vetik, s az ember hatalmába adják át. A tüzet, vizet, szelet — melyek a régibb korszakok tudatlansága előtt rémekként állottak, ma az ész hatalma megköti, s eszközévé szolgál, parancsolatjára áll. A tudomány műve ez, mely elől fut a zordonság, melynek bűvös hatalmára vad sivatagok terméketlen posványok, örök erdők, fenséges gyümölcsöző térekké, kertekké idomulnak át, s bő termékeikkel gyarapítják az ember gazdagságát, s elégítik ki a művelődés igényeit. Tisztelet a tudomány harczosainak! Ők vezetnek el bennünket ismeretlen tájékokra, részint hogy folyton gyarapítsák az ismeret látkörét, s kiegészítsék az emberiség feladatát, a természetet, minden kincseivel, törvényeivel, hatalmába keríteni, s ezzel az átalános művelődést, jólétet megszilárdítani. Ama bátor utazóknak, kik saját önfeláldozásukkal törekedtek e feladat megoldásához járulni, csak hódoló elismeréssel adózhatunk. Egy pár századdal ezelőtt, mennyi kincs, menynyi természeti erő volt rejtve az emberi szem előtt. Csak néhány rövid tized, mily meglepő leleplezéseket tett előttünk — s mennyi nagybecsű kincs lehet még rejtve a természet ölében, a távoli ismeretlen helyeken, melyeknek értékesítése, lehet hogy a jövő századok részére van fentartva. Ezelőtt két évvel, néhány lelkes vállalkozó, a tudomány ösztönétől sürgetve, útnak indult az éjszaki sark titka kikutatására. Merész volt a vállalat. Sokan mosolyogtak, részint mert sikerében nem hittek, részint mert nagy fontosságot nem láttak benne. Hát mivel leszünk előbbre, ha tudva is lesz előttünk az, hogy az éjszaki sarkvidék föld, vagy tengerből áll ? A tudatlanság látköre nagyon szűk, s így az ilyen kérdéseken nem is csodálkozhatunk. Midőn Amerika felfedezve lett, vad mocsárjaival, őserdőivel, indiánjaival, akkor is ily kérdést tehetett a tudatlanság. Vele mi nem is vitázunk. Mily hasznot hoztak a bátor utazók, azt nem lehet megoldani egy pillanattal. Az ész búvárjai a tapasztalatok mélyén, apródonként fogják összeszedni az elszórt tárgyakat, melyek alapjául szolgálnak majd a további haladáshoz. Lehet, hogy a hasznot, majd évtizedek fedezik fel, s ismét csak évtizedek értékesítik, így volt ez az ismeret minden tárgyával. Ha egyéb hasznot nem hoztak, lehet hogy ösztönül fog szolgálni újabb kísérletekre, s ez már magas nagy haszon, s zálog a jövendőnek. Nem szándékunk most a bírálat, midőn első kötelességünk az elösmerés kifejezése, a nemes vállalatért, s az önzetlen fáradozásért. A derék utazók, szerencsésen érkeztek vissza nagy utjukból, s ma Bécsben vannak. Isten hozta őket, s örvendünk, hogy szerencsésen érkeztek vissza merész útjukból — az emberiség közé. — A kölcsön ügye, habár a „Pesti Napló“ az egyezményről, az alább következő híreket hozza, előttünk nagyon sajátszerűnek, s mysteriosusnak tűnik fel. Feltűnik különösen az, hogy a mai esti lapok közül a két „Lloyd“ mélyen hallgat róla, a „Hon“ pedig, csak a reggeli lapok sovány híreit állítja össze. Hogy van az, hogy a pénzügyi dolgokban különben szemfüles „Lloyd“, ma mit sem tud, midőn a „Pesti Napló“, mégis közöl annyit amennyit. Úgy látszik, hogy a pénzügyminisztériumban, igenigen súlyos napot éltek le, vagy még most is élik azt. A pénzügyminiszter, valószínű, hogy nem számolt körülményekre bukkant. Mint az értesítésből kitűnik, saját tervei voltak a pénzügyminiszternek e kölcsön megkötéséhez, melyek azonban hajótörést szenvedtek, a combinatiók egyéb sorával, melyek ehhez voltak kötve. A 153 milliós kölcsön consolidálása, melyet Ghyczy nagyon óhajtott létrehozni, dugába dőlt. Mik voltak ennek okai? Igen-igen kiváncsiak vagyunk reá. Az okok Ghyczyre bizonyosan nem előnyösek, s a pénzügyminiszter úr képzelgéseit aligha össze nem zavarják. Amint Ghyczy ezt szóba hozta, s elutasíttatott, már ez maga lesújtó kritika Ghyczyre nézve. Ghyczy nagyon bízott önmagához. A bankárok azonban, nem sokat adnak reá, s az egész Ghyczy-féle pénzügyi tervezetre. Ez világlik ki a bankárok magatartásából. * A „P. N.“ idézett közleménye így szól : Az új kölcsönről szóló egyezmény a mai nap folyamán végkép megállapíttatott és aláiratott Bécsben egyrészt Ghyczy Kálmán, másrészt a Rothschild-consortium megbízottjai által. Ezen kölcsön a 153 milliós kölcsön első feléhez hasonló 6%-os és 5 év után lejáró kincstári utalványokban fog kibocsáttatni. Az emissiót a consortium a magyar kormány részére bizományban eszközli, meghatározott jutalék fejében. A kibocsátási árfolyam tetemesen nagyobb lesz a kölcsön első felének kibocsátási cursusánál. Az emissio október hó első napjaiban fog megtörténni , pedig Londonban, Berlinben, Frankfurtban, Brüsselben, Amsterdamban, Bécsben és Budapesten. Az utóbbi napok tárgyalásai folyamán nem jött többé szóba a rentekölcsön kibocsátása, miután már a korábbi értekezések alkalmával elismertetett, hogy a kísérlet egy új alakú kibocsátással nem számíthat oly aránylag kedvező fogadtatásra a pénzpiacon, mint a némileg már meghonosodott kincstári utalványok. A 153 milliós kölcsön consolidálására szolgáló későbbi hitelműveletre nézve — úgy halljuk — nem haladtak még anynyira az értekezések, hogy a consortium, mint egy bécsi lap említi, már föntarthatta volna magának az optiót amaz állósított kölcsönre nézve. A „P. N.“ másik közleménye ez: Az új kölcsön kibocsátására nézve néhány újabb részlettel egészíthetjük ki a már közlötteket. A 153 millió forintos kölcsön második feléből, mint értesülünk, a pénzügyminiszter f. é. június havában átadott 3 millió L. sterlingnyi kincstári utalványt fix áron, S .Atelia Holksdad-consortiumnak, a kormánynak tehát saját rendelkezésére van még 401 millió L. sterling. Aláírásra kerül az egész 7 2 millió font, de első helyen a kormány része áll és a consortium része másodsorban fedeztetik az aláírásokból. Ez érdekévé teszi a consortiumnak, hogy az aláírásnál a részvét minél tömegesebb legyen. A kibocsátás napja nincs még meghatározva, csak annyi bizonyos, hogy az október elején lesz. A közelebbit a londoni Rothschild-házzal egyetértőleg e napokban fogják megállapítani. A kincstári utalványok jövendőbeli consolidatiójára nézve megjegyeztük, hogy téves egy bécsi lapnak azon közleménye, hogy a consortium ez iránt az optiót föltartotta volna magának. Hozzátehetjük most, hogy nemcsak az optió, de egyáltalában aconsolidálás szóba sem jött a közelebbi tárgyalások folyamán és Ghyczy Kálmán pénzügyminiszter bizonyára legkevésbbé hajlandó ma kötelezettségeket vállalni oly miveletre nézve melynek esélyei csak 5 év múlva állanak elő. — A bírósági végrehajtó gépezet reformálása. A bírói végrehajtók hatáskörének szabályozásáról szóló törvényjavaslat, már teljesen elkészült, szakértők bírálatán keresztülment s jóváhagyás végett a legközelebbi minisztertanácsok egyike elé fog terjesztetni. A javaslat szerint a végrehajtók hatásköréből a bírói határozatok kézbesítése kivonatik, és csak akkor kézbesíthetnek a végrehajtók, amikor a felek azt világosan kívánják. Hatáskörük jövőre kizárólag a végrehajtásra s nagyobb tömegek leltározására terjed ki. A törvényszéki végrehajtói állomás átalában megszüntettetik és csak azon törvényszékek mellett lesznek végrehajtók, melyeknek ügyköre azon járás területén, ahol a törvényszék székel, legalább egy végrehajtónak elegendő foglalkozást ad. A végrehajtók átalában járásbíróságok mellett lesznek alkalmazva s a végrehajtásra, leltározásra mindig azon végrehajtó lesz alkalmazható, kinek székhelye a teljesítendő cselekmény színhelyéhez legközelebb fekszik. A végrehajtói költségek ellenőrzésére szintén uj intézkedés fog életbeléptettetni. — Bécsben nagyba készülnek a sarkulatok mai megérkezéséhez s fogadtatásához. Nagyszerű banquett rendeztetik tiszteletükre. Szálloda tulajdonosok szobákat ajánlottak fel a legénységnek s mindenfelé vendégekül óhajtották fogadni őket. Azonban erről már gondoskodva van. A vasúti kiszállásnál a tengerészeti minisztérium küldöttsége fogadja, s a bécsi tanács, a polgármesterrel élén. Egész Bécs mozgásba van, s az érdekeltség az érkezők látásához igen nagy. Holnapra ismét nagy ünnepélyességek voltak tervezve, azonban, az utazók igen kimerültek lévén, részben elmarad. Megemlítjük még, hogy a Carl színház igazgatósága a mai este egész bevételét az utazóknak tervezett ajándék öregbítésére adja át.Az utazók részére páholy van készen, s az előadás meglátogatása, szintén fel van véve az ünnepély sorozatba. „Éjszakisark utazóink“ czímmel, Singer kiadásában Bécsben, már egy népszerű kiadás megjelent. Azonban, jóformán azok vannak előadva benne , mik eddig a táviratokban láttak napvilágot. Az északsarki utazók. — A lapok tudósitásai nyomán. — Az északsarki kérdés mostanában hosszabb ideig napirenden lesz. A tudomány sarkalása nem ismer pihenést. Elsősorban is a földet akarja megismerni s mig e bátor, elszánt fölfedözők Afrika ismeretlen vidékeinek fölkeresésében izzadnak a forró égöv alatt s a vadállatok — ide értve az ott lakókat is — s égalji nehézségekkel küzdenek, mások a föld sarkához akarva jutni, lakatlan vidékek jéghegyei közt tűrnek sanyaruságot s teszik próbára az emberi testet, hogy mennyit képes a nélkülözésben kiállani a tudományért. A jéghegyek fagyasztó légköréből legközelebb viszszatért osztrák expeditió tagjai oly harcosai voltak a tudománynak, kik a természettudományok gazdag zsákmányával jöttek vissza. Hogy mily gazdag tapasztalatokat tettek, az csak későbben fog a tudomány által fölhasználtatni, ha tett följegyzéseik minden részlete ismerve lesz. Az expeditió tagjai ma érkeznek Bécsbe, hol nagy ünnepélyességgel készülnek őket fogadni. Az eddig tudomásra jutott részleteket az utazásról a következőkben ismertetjük. Az expeditió czélja az volt, hogy Novaja Semlja nyugati partja mellett hajózzanak s lehetőleg kelet felé tartsanak, tekintettel arra, hogy még az első évben Cap Tschelinskint, Szibéria legészakibb csúcsát körülhajózzák. Innen a „Tegetthoff“-nak ismét kelet felé kellett volna tartani és pedig a Behring-szoros felé, melyen át aztán hajózható vizen (visszatérőleg) valamely amerikai vagy ázsiai kikötőbe jutott volna. E tervvel indult ki az expeditió 1872 év június 13-án Bremerhaven kikötőjéből Tromsöe felé, hol aztán még 10 napig kellett horgonyon állnia, míg a teljes előkészületek a nagy útra befejeztettek s ismét tetemes kőszénkészletet vettek föl a hajóra. 1872. julius 13. s 14-ike közti éjjelen a„Tegethoff“ elindult vészteli útjára. Julius 25-ike estéjén a „Tegetthoff“ 741/90 alatt gyönge úszójégbe ütközött; még ugyanaz éjjelen e jég oly annyira tömörült, hogy julius 28-án másnap a „Tegethoff“ teljesen a jég közé volt zárva. Hat napon át a hajó ily helyzetben maradt, de a szél irányt változtatott; a jég szétszakadozott s a „Tegethoff megszabadulva bilincseitől az admirál szigetek közelében parti vízbe jutott. Az expeditió innen kezdve szabadon vitorlázott tova egész Novaja-Semljaig s kedvezően fölosztott jégmezők között a Kerent szigetekig jutott, hol kedvező szél, szép idő s aránylagosan kedvezően fölosztott jégtáblák közt vitorláztak.