Magyar Ujság, 1874. szeptember (8. évfolyam, 198-222. szám)

1874-09-26 / 219. szám

Vill. évfolyam. 219. szám. Szombat, 1874- Szeptember 26. Szerkesztőségi iroda­­ és Kiadó hivatal. Megyeháztér 9-dik szám ide intézendő minden előfizetés, hirdetmény és a kiadás körüli panaszok és a lap szellemi részét illető minden közlemény. Kéziratok s levelek vissza nem adatnak. — Bérmentetlen levelek csak ismerős ke­lektől fogadtatnak el. Előfizetési ár: Vidékre postán vagy helyben hithot küldve Egy hónapra . . I frt. 40 kr Negyed évre . . 4 „ — „ Fél évre .... 8 „ — „ Egy évre . . 16 „ — s Egyes szám 6 kr. Hirdetési dij : Bal hasábos petit­sor egyszeri hirdetése 1­ kr, többször 9 kr. Bélyegdíj minden hirdetésért külön 30 kr. — Nyítltér : három hasábos petita­sor 30 kr. Lapunk t. olvasóit van szerencsénk figyel­meztetni az új évnegyedre, s kérjük, hogy megrendeléseiket mielőbb megtenni méltóz­­tassanak, hogy a lap szétküldésében fennaka­dás ne történjék. Előfizetési feltételek a „Magyar Ú­j­s­á­g“-r­a : Október—deczemberi évnegyedre 4 frt — kr. Egy hóra..................................1 frt 50 kr. Az előfizetési pénzek s utalványok a „Magyar Újság“ kiadóhivatalához intézendők : Buda-Pest, Megyeház tér 9. szám. A derék utazók. E föld az emberé. Érdekében áll tehát, hogy a föld kincseit, a természet adományait minél jobban használja fel önjavára, önjóléte előmozdítá­sára. Hogy ezt tehesse, szükséges ismerni a föld rejtett kincseit, a természet foglalatját, erejét, tit­kát, mert csak igy érvényesítheti, s értékesítheti azt. E czélra van részben hivatva a tudomány. A tudomány az ember hatalma, s uralma a föld felett, — ez emeli őt fel a föld felébe, s adja kezébe a természetet, mely őt szolgálni van hivatva. A tudomány harczosai, az emberiség tökéletesbitése, java, magasztos czéljainak har­czosai ; mindenesetre a legtiszteltebb s legnagyobb jóltevői ők az emberiségnek , midőn fáradhatatlan tevékenységükkel az emberi nagyság emelésében működnek , midőn a természet kincsei kiaknázásá­val a művelődési jólét kellékeit gyarapítják, midőn a természet törvényei kikutatásával, azt az e­m­­ber lábai elébe teszik le, hogy használni, s ma­gasztos czéljainak eszközév­é tenni, ta­nulja meg. Tisztelet a tudomány harczosainak! Ők vezetnek be bennünket ama csodás világba, mely a természet bűbáját, szépségét, kincsét, erejét foglalja magába; ők nyitják meg a titkot, a föld belsejét, az ég nagy űrjét ők ismertetik meg ve­lünk ; elvezetnek a föld legmagasabb csúcsára, a legtávolibb pontjára; elemezik előttünk a levegő, tűz, víz rejtélyeit; az elemeket, a tudatlanság ré­meit felbontják, megösmertetik; s a mi az isme­retlenség sötétében ijesztő s elrettentő, a tudomány vezérfonalán vezetve, az ember hasznára idomitta­­tik át; egyszóval — ők a tudomány harczosai, a természetet fékre vetik, s az ember hatalmába ad­ják át. A tüzet, vizet, szelet — melyek a régibb korszakok tudatlansága előtt rémekként állottak, ma az ész hatalma megköti, s eszközévé szolgál, parancsolatjára áll. A tudomány műve ez, mely elől fut a zordonság, melynek bűvös hatalmára vad sivatagok terméketlen posványok, örök erdők, fen­séges gyümölcsöző térekké, kertekké idomulnak át, s bő termékeikkel gyarapítják az ember gazdagsá­gát, s elégítik ki a művelődés igényeit. Tisztelet a tudomány harczosainak! Ők vezetnek el bennünket ismeretlen tájékokra, részint hogy folyton gyarapítsák az ismeret látkörét, s kiegészítsék az emberiség feladatát, a természe­tet, minden kincseivel, törvényeivel, hatalmába ke­ríteni, s ezzel az átalános művelődést, jólétet meg­szilárdítani. Ama bátor utazóknak, kik saját önfeláldozá­sukkal törekedtek e feladat megoldásához járulni, csak hódoló elismeréssel adózhatunk. Egy pár századdal ezelőtt, mennyi kincs, meny­nyi természeti erő volt rejtve az emberi szem előtt. Csak néhány rövid tized, mily meglepő leleplezése­ket tett előttünk — s mennyi nagybecsű kincs le­het még rejtve a természet ölében, a távoli ismeret­len helyeken, melyeknek értékesítése, lehet hogy a jövő századok részére van fentartva. Ez­előtt két évvel, néhány lelkes vállalkozó, a tudomány ösztönétől sürgetve, útnak indult az éj­szaki sark titka kikutatására. Merész volt a válla­lat. Sokan mosolyogtak, részint mert sikerében nem hittek, részint mert nagy fontosságot nem láttak benne. Hát mivel leszünk előbbre, ha tudva is lesz előttünk az, hogy az éjszaki sark­vidék föld, vagy tengerből áll ? A tudatlanság látköre nagyon szűk, s így az ilyen kérdéseken nem is csodálkozhatunk. Midőn Amerika felfedezve lett, vad mocsárjaival, őserdőivel, indiánjaival, akkor is ily kérdést tehe­tett a tudatlanság. Vele mi nem is vitázunk. Mily hasznot hoztak a bátor utazók, azt nem lehet megoldani egy pillanattal. Az ész búvárjai a tapasztalatok mélyén, apródonként fogják össze­szedni az elszórt tárgyakat, melyek alapjául szol­gálnak majd a további haladáshoz. Lehet, hogy a hasznot, majd évtizedek fedezik fel, s ismét csak évtizedek értékesítik, így volt ez az ismeret min­den tárgyával. Ha egyéb hasznot nem hoztak, lehet hogy ösztönül fog szolgálni újabb kísérletekre, s ez már maga­s nagy haszon, s zálog a jövendőnek. Nem szándékunk most a bírálat, midőn első kötelességünk az elösmerés kifejezése, a ne­mes vállalatért, s az önzetlen fáradozásért. A derék utazók, szerencsésen érkeztek vissza nagy utjukból, s ma Bécsben vannak. Isten hozta őket, s örvendünk, hogy szerencsésen érkeztek vissza merész útjukból — az emberiség közé. — A kölcsön ügye, habár a „Pesti Napló“ az egyez­ményről, az alább következő híreket hozza, előttünk na­gyon sajátszerűnek, s mysteriosusnak tűnik fel. Feltűnik különösen az, hogy a mai esti lapok közül a két „Lloyd“ mélyen hallgat róla, a „Hon“ pedig, csak a reggeli lapok sovány híreit állítja össze. Hogy van az, hogy a pénzügyi dolgokban különben szemfüles „Lloyd“, ma mit sem tud, midőn a „Pesti Napló“, még­is közöl annyit a­mennyit. Úgy látszik, hogy a pénzügyminisztériumban, igen­igen súlyos napot éltek le, vagy még most is élik azt. A pénzügyminiszter, valószínű, hogy nem számolt körülmé­nyekre bukkant. Mint az értesítésből kitűnik, saját tervei voltak a pénzügyminiszternek e kölcsön megköté­séhez, melyek azonban hajótörést szenvedtek, a combi­­natiók egyéb sorával, melyek ehhez voltak kötve. A 153 milliós kölcsön consolidálása, melyet Ghyczy nagyon óhajtott létrehozni, dugába dőlt. Mik voltak ennek okai? Igen-igen kiváncsiak vagyunk reá. Az okok Gh­y­c­zy­re bizonyosan nem előnyösek, s a pénzügyminiszter úr kép­zelgéseit aligha össze nem zavarják. Amint Ghyczy ezt szóba hozta, s elutasíttatott, már ez maga lesújtó kritika Ghyczyre nézve. Ghyczy nagyon bízott ön­magához. A bankárok azonban, nem sokat adnak reá, s az egész Ghyczy-féle pénzügyi tervezetre. Ez világlik ki a bankárok magatartásából. * A „P. N.“ idézett közleménye így szól : Az új kölcsönről szóló egyezmény a mai nap folya­mán végkép megállapíttatott és aláiratott Bécsben egy­részt Ghyczy Kálmán, másrészt a Rothschild-consortium megbízottjai által. Ezen kölcsön a 153 milliós kölcsön első feléhez hasonló 6%-os és 5 év után lejáró kincstári utalványokban fog kibocsáttatni. Az emissiót a consorti­um a magyar kormány részére bizományban eszközli, meghatározott jutalék fejében. A kibocsátási árfolyam tetemesen nagyobb lesz a kölcsön első felének kibocsá­tási cursusánál. Az emissio október hó első napjaiban fog megtörténni , pedig Londonban, Berlinben, Frank­furtban, Brüsselben, Amsterdamban, Bécsben és Buda­pesten. Az utóbbi napok tárgyalásai folyamán nem jött többé szóba a rentekölcsön kibocsátása, miután már a korábbi értekezések alkalmával elismertetett, hogy a kí­sérlet egy új alakú kibocsátással nem számíthat oly aránylag kedvező fogadtatásra a pénzpiac­on, mint a némileg már meghonosodott kincstári utalványok. A 153 milliós kölcsön consolidálására szolgáló későbbi hitelmű­veletre nézve — úgy halljuk — nem haladtak még any­­nyira az értekezések, hogy a consortium, mint egy bécsi lap említi, már föntarthatta volna magának az optiót amaz állósított kölcsönre nézve. A „P. N.“ másik közleménye ez: Az új kölcsön kibocsátására nézve néhány újabb részlettel egészíthet­jük ki a már közlötteket. A 153 millió forintos kölcsön második feléből, mint értesülünk, a pénzügyminiszter f. é. június havában átadott 3 millió L. sterlingnyi kincs­tári utalványt fix áron, S .A­telia Holksdad-consortium­­nak, a kormánynak tehát saját rendelkezésére van még 401 millió L. sterling. Aláírásra kerül az egész 7­­ 2 mil­lió font, de első helyen a kormány része áll és a consor­tium része másodsorban fedeztetik az aláírásokból. Ez érdekévé teszi a consortiumnak, hogy az aláírásnál a részvét minél tömegesebb legyen. A kibocsátás napja nincs még meghatározva, csak annyi bizonyos, hogy az október elején lesz. A közeleb­bit a londoni Rothschild-házzal egyetértőleg e napokban­­ fogják megállapítani. A kincstári utalványok jövendőbeli consolidatió­­jára nézve megjegyeztük, hogy téves egy bécsi lapnak azon közleménye, hogy a consortium ez iránt az optiót föltartotta volna magának. Hozzátehetjük most, hogy nemcsak az optió, de egyáltalában a­­consolidálás szóba sem jött a közelebbi tárgyalások folyamán és Ghy­czy Kálmán pénzügyminiszter bizonyára legkevésbbé haj­landó ma kötelezettségeket vállalni oly miveletre nézve melynek esélyei csak 5 év múlva állanak elő. — A bírósági végrehajtó gépezet reformálása. A bírói végrehajtók hatáskörének szabályozásáról szóló törvényjavaslat, már teljesen elkészült, szakértők bírá­latán keresztülment s jóváhagyás végett a legközelebbi minisztertanácsok egyike elé fog terjesztetni. A javaslat szerint a végrehajtók hatásköréből a bírói határozatok kézbesítése kivonatik, és csak akkor kézbesíthetnek a végrehajtók, a­mikor a felek azt világosan kívánják. Ha­táskörük jövőre kizárólag a végrehajtásra s nagyobb tö­megek leltározására terjed ki. A törvényszéki végrehaj­tói állomás átalában megszüntettetik és csak azon tör­vényszékek mellett lesznek végrehajtók, melyeknek ügy­köre azon járás területén, a­hol a törvényszék székel, legalább egy végrehajtónak elegendő foglalkozást ad. A végrehajtók átalában járásbíróságok mellett lesznek al­kalmazva s a végrehajtásra, leltározásra mindig azon végrehajtó lesz alkalmazható, kinek székhelye a teljesí­tendő cselekmény színhelyéhez legközelebb fekszik. A végrehajtói költségek ellenőrzésére szintén uj intézke­dés fog életbeléptettetni. — Bécsben nagyba készülnek a sarkulatok mai megérkezéséhez s fogadtatásához. Nagyszerű banquett rendeztetik tiszteletükre. Szálloda tulajdonosok szobá­kat ajánlottak fel a legénységnek s mindenfelé vendége­kül óhajtották fogadni őket. Azonban erről már gondos­kodva van. A vasúti kiszállásnál a tengerészeti minisz­térium küldöttsége fogadja, s a bécsi tanács, a polgár­­mesterrel élén. Egész Bécs mozgásba van, s az érdekelt­ség az érkezők látásához igen nagy. Holnapra ismét nagy ünnepélyességek voltak tervezve, azonban, az uta­zók igen kimerültek lévén, részben elmarad. Megemlít­jük még, hogy a Carl színház igazgatósága a mai este egész bevételét az utazóknak tervezett ajándék öregbí­tésére adja át.Az utazók részére páholy van készen, s az előadás meglátogatása, szintén fel van véve az ünnepély sorozatba. „Éjszakisark utazóink“ czímmel, Singer ki­adásában Bécsben, már egy népszerű kiadás megjelent. Azonban, jóformán azok vannak előadva benne , mik eddig a táviratokban láttak napvilágot. Az északsarki utazók. — A lapok tudósitásai nyomán. — Az északsarki kérdés mostanában hosszabb ideig napirenden lesz. A tudomány sarkalása nem ismer pihe­nést. Első­sorban is a földet akarja megismerni s mig e bátor, elszánt fölfedözők Afrika ismeretlen vidékeinek fölkeresésében izzadnak a forró égöv alatt s a vadállatok — ide értve az ott lakókat is — s égalji nehézségekkel küzdenek, mások a föld sarkához akarva jutni, lakatlan vidékek jéghegyei közt tűrnek sanyaruságot s teszik próbára az emberi testet, hogy mennyit képes a nélkü­lözésben kiállani a tudományért. A jéghegyek fagyasztó légköréből legközelebb visz­­szatért osztrák expeditió tagjai oly harc­osai voltak a tudománynak, kik a természettudományok gazdag zsák­mányával jöttek vissza. Hogy mily gazdag tapasztalato­kat tettek, az csak későbben fog a tudomány által föl­használtatni, ha tett följ­egy­zéseik minden részlete is­merve lesz. Az expeditió tagjai ma érkeznek Bécsbe, hol nagy ünnepélyességgel készülnek őket fogadni. Az eddig tudomásra jutott részleteket az utazásról a következőkben ismertetjük. Az expeditió czélja az volt, hogy Novaja Semlja nyugati partja mellett hajózzanak s lehetőleg kelet felé tartsanak, tekintettel arra, hogy még az első évben Cap Tschelinskint, Szibéria legészakibb csúcsát körülhajóz­zák. Innen a „Tegetthoff“-nak ismét kelet felé kellett volna tartani és pedig a Behring-szoros felé, melyen át aztán hajózható vizen (visszatérőleg) valamely amerikai vagy ázsiai kikötőbe jutott volna. E tervvel indult ki az expeditió 1872 év június 13-án Bremerhaven kikötőjé­ből Tromsöe felé, hol aztán még 10 napig kellett horgo­nyon állnia, míg a teljes előkészületek a nagy útra be­fejeztettek s ismét tetemes kőszénkészletet vettek föl a hajóra. 1872. julius 13. s 14-ike közti éjjelen a„Tegethoff“ elindult vészteli útjára. Julius 25-ike estéjén a „Tegett­­hoff“ 741/9­0 alatt gyönge úszójégbe ütközött; még ugyanaz éjjelen e jég oly annyira tömörült, hogy julius 28-án másnap a „Tegethoff“ teljesen a jég közé volt zárva. Hat napon át a hajó ily helyzetben maradt, de a szél irányt változtatott; a jég szétszakadozott s a „Te­gethoff­ megszabadulva bilincseitől az admirál szigetek közelében parti vízbe jutott. Az expeditió innen kezdve szabadon vitorlázott tova egész Novaja-Semljaig s ked­­­­vezően fölosztott jégmezők között a Kerent szigetekig­­ jutott, hol kedvező szél, szép idő s aránylagosan kedve­­­­zően fölosztott jégtáblák közt vitorláztak.

Next