Magyar Ujság, 1874. október (8. évfolyam, 223-249. szám)

1874-10-23 / 242. szám

tassa fel, hogy azonnal küldjön segélyt családjának és az eredményről siker esetén hozzám jelentést tegyen.“ stb. Az illető neve a miniszteri asztalon maradt. — Bottal üthetik igy az ő nyomát. A reichsrath újjászületése és készülődése. A „birodalmi gyűlés“ — igy szeretik nevezni az osztrák reichsrathot azon osztrák-magyar világpolgárok kiknek Lajtán túl és Lajtán innen egyaránt hazájok; eme tehetetlen parlament most 1874-ik év október 20-án az osztrák alkotmányosság vajúdásának épen 14-ik évfordulóján kezdte meg áldástalan működését. És pedig most valóban ujászületve mert lerázta nyakáról a landtagok befolyását; most már ura Ausztriának, mondják s reményük a bécsiek, hogy nemsokára ura leend Magyarországnak is, legalább a közgazdasági, pénz s nemzetközi kereskedelem vezetésében, melyek iránt szép szóval ugyan soha sem fognak lemondani hagyományos souverainitásukról a bécsiek. „Az egyenes választások útján képviselt reichsrath, örököse, mondja a „Neue fr. Presse“ mind annak mit szabadságban (!) jog és birodalmi egységben (ez utóbbi igaz) a nehézidőkből nehéz küzdelemmel megmentettünk. Tizennégy évi küzdelem után, mely a birodalmi egységért vitatott, eljött valahára a pillanat, amelyben a szabadság és anyagi jólét követelik jogaikat.“ Ez az „anyagi jólét“ az, melynek köpenye alatt ők uralkodni akarnak Magyarország közgazdasági érdekei felett, mert hiszen azt ők is bölcsen tudhatják, hogy a most felfedezett „Franz-Józef-land“ nem olyféle gyarmat, ahol gabonával meg lehetne töltögetni a zsákokat s vasúti kocsikat, hanem ilyen az ő számukra csakis Magyarország, ha t. i. ez befogadja a reichsrathban készült jó tanácsokat. Jól tudják a reichsrathbeli urak, hogy Ausztria egymagában nem olyféle birodalom, melynek polgárai könnyedén meggazdagodhatnának s kiaknázás végett számukra leghálásabb föld volt még a nemzetközi kereskedelem terén is Magyarország. Készülgetnek tehát főképen közgazdasági dolgokkal foglalkozni. Hiszen a népeket ámitni, azoknak jólétet ígérni ez mindig kedvencz thémájuk a bécsi uraknak. Készülnek a részvénytársulati törvények, ipar- s tőzsdetörvények megteremtéséhez, melynélfogva a „birodalom“ mindkét felének (!) jólétét reményük előmozdítani és mi legfőbb : revideálgatják a kereskedelmi szerződést, melyet Európa főbb államaival ők kötögettek a hatvanas évek elején a „birodalom“ nevében, s melyeket most, miután pár év alatt nagyrészt lejárnak, azon módon szeretnék megnyitgatni, a birodalom „mindkét fele“ részére, holott — ezóta már a magyar nemzetnek is felnyílott a szeme. Ugyan tessék megolvasni csak az 1867. XII. t. ez. 62-ik §-ának ezen pár sorát: „Vám és kereskedelmi szerződés lesz kötendő, melyben kimondatik egyszersmind az is, hogy :a külfölddel eddig kötött kereskedelmi szerződések érvénye Magyarországra is kiterjed.“ Látott-e a világ egy országot, mely összes nemzetközi viszonyait egy „másik“ (és nem épen a legjobbik) fél által kötött szerződésekre alapítja, t. i. jónak találja magára nézve azt, mit ellenfele jónak talált önmagára s károsnak tartsa, mit az kerülni akart? Pedig úgy történt eme pár sorocska nyomán, ugyanis a XVI. t. sz. Il-ik czikkje már ezt mondja: „A jelen vám- és kereskedelmi szövetség életbelépte előtt idegen államokkal kötött szerződések, melyek a közgazdasági viszonyokat (igenis, bölcsen tudják ezt az egyezkedők) a külföld irányában (oda tehetjük, hogy Ausztria javára) szabályozzák, jelesül: kereskedelmi, vám-, hajózási, consulatusi, posta- és távirda-szerződések tartamuk egész idejére, mind a magyar korona országaira, mind ő felsége többi királyságaira és országaira nézve egyaránt kötelező erővel bírnak.“ Íme ez a mi nemzetközi közgazdasági életünk alapja. Látott-e valaha a világ „államot“, mely szomszédja szerződéseit egész világ irányában azonmódon kötelező erejűnek vallja önmagára nézve. Meglátszott eme szerencsétlen lépés hordereje mindjárt a külsőségeken, miszerint Európa nagy államai, kik csakis Ausztriával szerződtek, nagyon nehezen vettek tudomást arról, hogy ezen birodalmat most már Ausztria és Magyarországnak hívják. Magyarország elmaradt a czimeken, czimereken, háttérben maradt ennek érdeke a világpiaczon 1867 óta épen úgy mint azelőtt. De az osztrák uraknak ez nagyon tetszett; ők az ő szerződéseiket ezutánra is érvényben akarják hagyni. Hiszen ők lesznek a „kezdeményezők“ a revideálásnál; ők lesznek azok, kik csak az Ausztriára nézve hátrányos pontokon igyekeznek valamit változtatni. A többi marad mint volt. Köszönjük szépen a reichsrath eme kegyes törekvését , csak boldogítsa szerződéseivel s terheivel saját népeit. Elég munka vár e téren a reichsrathra, mert bizony ziláltabb állam nincs a világon mint épen Ausztria az ő benső viszonyait illetőleg. A nemzetközi szerződések revideálásának sőt egész új alapon kidolgozásának nagy munkája Magyarország számára kell hogy a magyar kormány és országgyűlés által eszközöltessék. Elfogadni a mostaniakat Magyarország kiszámíthatlan vesztesége nélkül, teljes lehetlenség. Gondolja meg ezt a reichsrath s gondolja meg egyszersmind a magyar törvényhozás, hogy nemzetközi kereskedelem nélkül mai világban egy állam sem fejlődhetik bensőleg még csak a középszerűségig sem. —..— Iparosok értekezlete a hadfölszerelés tárgyában. A szabad versenynek fentartott hadi fölszerelési tárgyaknak a hazai ipar által való szállítása érdekében vasárnap, i. é. október 25-én, d. e. 10 órakor a városház tanácstermében átalános iparos értekezlet tartozik, melyre az orsz. magyar iparegyesületnek a hadfölszerelés tárgyában működő bizottsága a következő fölhívást bocsátotta ki: „Miután a hadi fölszerelések három főcsoportjára nézve a szerződések meg vannak kötve s iparunk azokban csak igen csekély részt nyert, annál szükségesebb, hogy a szabad versenynek fentartott czikkek szállításában annál nagyobb részt vegyünk. Ezen czikkekre nézve a szállítási verseny ki van írva, s az ajánlatok beadásának határideje folyó évi november 30-ikára van kitűzve , minélfogva ez ügyben semmi haladéknak helye nincs. A szállítandó tárgyak olyanok, melyekben iparunk versenyképesnek mondható, szállítandó nevezetesen (hogy a legfontosabbakat emeljük ki): lótakarók, halma, posztó, sisakok, vadász-kalapok, igen nagy mennyiségű paszamánt és gombkötő áruk, különféle gombok, csatok és egyéb fémtárgyak, nagymennyiségű sarkantyúk, kengyelek, lánczok, patkók, és egyéb vas- és aczéláruk, szerszámok és más vasszerek, szegek, bádog- és egyéb edények, dobszerelvények, trombiták s hasonlók, toll - díszítő munkák, különféle kötelesáruk s más hasonlók. Ezen tárgyak nagy részére nézve iparunk versenyképes-^ nek mondható : mindazonáltal iparosaink a szállításba i» eddig csak csekély részt vettek, s ennélfogva az ezen a tárgyakért járó több százezer írtból alig részesültek... Ennek oka részint abban rejlett, hogy iparosaink eddig kevés érdekkel viseltettek ez ügy iránt, részint abban, hogy nem voltak kellőleg tájékozva arra nézve, mikép járjanak el az ajánlatok tételénél s a szállítás megnyerésénél, részint abban, hogy nem volt módjuk a szállításhoz szükségelt pénzeszközök megszerzésére, illetőleg hitelforrások megnyitására. Mindezen nehézségekhez, melyek főleg kezdetben mutatkoznak, járul még tudomásunk szerint az is, hogy többen a hazai iparosok közül, kik előbb efféle szállításokban részt vettek, a szállítás folyamában felmerült nehézségek és esetleg károsodások által el hagyták magukat riasztani a további részvéttől, s úgyszólván elkedvetlenedtek. Az alálírt egyesület azonban meg van győződve, hogy az említett nehézségek nem leküzdhetlenek, főkép ha az iparosok nem elszigetelten lépnek fel, hanem ha az ügyet közérdekű ügynek tekintvén, egyesített erővel szövetkezve törekszenek a czél elérésére; másfelől a földművelés-, ipar, és kereskedelmi miniszter úr ez ügynek erélyes támogatását megígérvén, jogosan bízhatunk abban, hogy e támogatás oltalma alatt a czél könnyebben lesz elérhető mint ezelőtt, midőn az ügy csak egyesek érdekének, nem pedig közérdekű ügynek tekintetett. A jelenlegi értekezletnek feladata : az ügy iránti érdekeltséget felkelteni, — az érdekelteknek a szükséges tájékozást megadni, — a jelzett nehézségek elhárítására szolgáló utakat és módokat kijelölni és foganatba venni, s gondoskodni arról, hogy a vállalkozók érdekei minden tekintetben megóvassanak. Az iparegyesület a kellő tájékozás megadhatása végett megtette a kellő lépéseket, a szállítandó tárgyak mintáinak, a pontos jegyzékeknek, szerződési mintáknak s más tudnivalóknak megszerzése végett, és reméljük, hogy mindezek már az értekezlet alkalmával előterjeszthetők lesznek. Minden kezdet nehéz, s azért nem kecsegtetjük magunkat azonnal nagyon fényes eredményekkel. De ha azon iparosok zöme, kik az érintett czikkek előállításával foglalkoznak, tömegesen csoportosulnak és vesznek részt, az út meg lesz törve, és jövőben a tér a nagyobb részvétre is elő lesz készítve. Ezért felhívjuk az érdekelt iparosokat, hogy a kitűzött értekezleten lehetőleg nagy számmal részt vegyenek. Buda-Pest, 1874. október 18.) ellen működtek. Végül megemlítjük, hogy a kormány Alpes-Maritimes megye praefectjét s Nizza város maireját, kik az ottani két bonapartista jelölt érdekében nyíltan síkra szállottak, állásukból elmozdította. A bonapartista „Ordre“ és „Pays“ vádolják a kormányt, hogy frontot csinált az imperialista jelölteknek és ellenök harczra kelt, hanem aztán annál inkább nagyítják Delisse-Engrand 5000 szavazatnyi többségének fontosságát. „A mérsékelt köztársaság — írja a „Journal des Debats“ — fényes sikert aratott, mely megerősíti Maineet-Loire megye legutóbbi diadalát. Versaillesben, valamint Angersben teljesen megbukott a bonapartista jelölt. Itt kellő figyelembe veendő, hogy Padua herczeg bukása most sokkal feltűnőbb, mint Berger úré volt, mintha a választók azt akarták volna manifestálni, hogy minél jobban kimutatja valamely jelöltség imperialista jellemét, annál inkább szaporodik az ellene nyilatkozó szavazatok száma.“ A lap azután kifejti, hogy Pas-de- Calaisban Delisteur is csak azért kapott olyan sok szavazatot, mert meglehetősen el tudta leplezni bonapartista érzelmeit. Az eredmény azonban mindenesetre tanúsága ama nagy haladásnak, melyet a köztársaság eszméje e megyében is ten. Lenard, Chiris és Medicin urak diadala jó kilátásokat nyit a november 8-án Oise, Nord és Drome megyékben tartandó választásokra. Spanyolország. A „Kölnische Ztg.“ spanyol harctéri tudósítója előadja legújabb levelében, mint vihetik keresztül a carlisták csempészetüket a Bidassoan, a franczia-spanyol határon, a tengerparton, hol a Ria-folyó torkolata és tenger által képzett vízterület a Franczia és a Spanyolország által 1856. és 1868-ban kötött szerződések által semlegesnek jelentetett ki és a szerződések pontozatai által különféle specziális szabályzatnak van alávetve. A folyó egyik partján spanyol a másikon franczia hivatalnokok fungálnak, kik először örökös viszálykodásban élnek, másfelől nincs kellőleg gondoskodva az érintett szerződésekben, hogy azon hajók és vízi járművek, melyek a szerződési pontozatok ellen vétnek, nemzetközi szabályokat sértik, kellőleg megbüntettethessenek. Ez a hiányosság, ez a rés az, mely által lehetővé van téve a karlistáknak, hogy a franczia-spanyol határrész pontján élelmi- és hadszereket vonhassanak magukhoz, kivált miután az ottani franczia tisztviselők szakadatlanul azon dolgoznak, hogy a spanyol hivatalnokok őrködését illusoriussá tegyék. MAGYAR ÚJSÁG 1374. OKTÓBER 23. KÜLFÖLD Francziaország. A párisi lapok a múlt vasárnapi képviselőválasztás eredményéről állak. A rep. Frangaise“ az eredményben azt látja, hogy a bonapartista ügy agyonnyomatott. Egészben véve az eredményt fölötte kielégítőnek találja s azt mindenekelőtt a kormány figyelmébe ajánlja. Megismerheti, mely irány felé hajlik mindinkább az ország s megtanulhatja belőle, hogy kell magát saját fennmaradása érdekében is viselnie. A lap végül sajnálatát fejezé ki a felett, hogy a kormány közegei a köztársasági jelöltek ÚJDONSÁGOK. Buda-Pest, október 22. 1. — Az Országgyűlés megnyíltával nagyérdekű országgyűlési eseményeknek nézünk elébe. Sietünk erre felhívni a t. olvasó közönség figyelmét s e végből értesítjük, hogy lapunkra előfizethetni nov.decz. hónapokra 2 frt 80 krral, 1 hónapra 1 frt 40 krral. A király utcza és körúti szerencsétlenség előidézésének okát a középítési bizottság mai ülésében pontonként megállapította. E szerint a lezuhanást a bemutatott építési tervtől való eltérés, vagyis az okozta, hogy a tetőzet belső összeköttetés nélkül lett fölállítva, mely egyenetlen nyomást gyakorolt a főfalra, mely a tetőzetnél használt koszorufa által — melyen ismét a kőlap belső része nyugodott — sokszorozódott, továbbá hozzá járult a baj előidézéséhez, hogy a koszorufa alá volt ékelve s ez által a kőlap hátulról fölemeltetett, végre azáltal, hogy a tűzmentesfal, melyre a kőlapok fölrakattak, 10 ölnyi hosszúságban a belső részhez való kapcsolás nélkül szabadon álltak. A bizottság ülésében indítványoztatott odahatni, hogy az építési bizottság a jövőre tiltsa meg az oly tetőzetek emelését, melyeknek a belső részhez való összeköttetése hiányzik, mint amilyen a szóban forgó tetőzet is. A bizottság az építész és építőmester még egyszeri kihallgatását elrendelő. A „P. N.“ arról értesült, hogy a körút- és nagymező-utczák sarkán épülő Tafler-féle házról, melyet szintén Yojtha Donát építész épít, azon jelentés érkezett, hogy a párkányzat süppedni kezd. A középítési bizottság ma délben kiment a helyszínére, hogy magának e körülményről meggyőződést szerezzen. A belügyminiszter levelében fölszólíta a főkapitányt, hogy a Mocsonyi háznál szerencsétlenül járt munkások családjának helyzetéről, valamint arról is, hogy mennyiben igénylik a segélyt, neki jelentést tegyen. — Az időjárások azt mondják, hogy kitartó nagy tél lesz, mely nov. 15-étől jan. 15-ig szakadatlanul fog tartani, erős hideggel s havazással. A párisi jósok hirdetik ezt, ők tudják miért. Nálunk ilyenre még most bajos következtetni,tekintve a még mindig elég kellemes lanyha időt. Ma ugyan már esősre s hűvösre változott, melynek ismét a gazdák örülnek, kik a hosszú szárazság után, ugyan várták már az esőt is. — Az idők szomorú jelei tünedeznek elő azon öngyilkosságokban, melyek tragikai motívumai — a végszükséget hagyják örökségül az emberiségnek, hátrahagyott leveleikben. A napi krónika jegyzi fel az esetet, hogy szorgalmas derék iparosok, az átalános üzletpangás folytán, mint jutnak koldusbotra, mint érnek el az Ínség legvégső fokáig, honnan csak egy lépés van az öngyilkossághoz. Ilyen becsületes iparos halála körülményeit közli ma a „P. Lloyd.“ Z o b e 1 J. festékkereskedő volt a király utczában. A Dunába ölte magát. Thaisz főkapitányhoz egy levelet hagyott hátra, melyben érzékenyen sorolja elő szomorú körülményeit, s kéri hogy gyűjtést eszközöljön szegény hátrahagyott családja részére, melynek e kenyeret nem volt képes már nyújtani. Megdöbbentő jelenségei ezek: Nyomorult ország nyomorúságának története — A természettudományi társulat a szünidők után tegnap este tartó első szűkülését. Sziy Kálmán hoszszasabban szólt a „gázokról“ különböző légnyomás alatt. Wartha Vincze az égés minőségéről értekezett.