Magyar Ujság, 1874. október (8. évfolyam, 223-249. szám)
1874-10-19 / 238. szám
7 Vil. évfolyam. Kéziratok s levelek vissza nem adatnak. — Bérmentetlen levelek csak ismerős kebtektől fogadtatnak el.MAGYAR ÚJSÁG Szerkesztőségi iroda és Kiadó hivatal: Megyeház tér 9-dik szám Ide intézendő minden előfizetés, hirdetmény és a kiadás körüli panaszok és a lap szellemi részét illető minden közlemény. ■ vy ......- fi-7-' ~ v-:v........r 238. szám. ------------------------------------I------------------I--------■r——— • ■ ■■■ I 1 Vasárnap, 1874. Október 18. Előfizetési ár: Vidékre postán vagy helyben, házhoz küldve Egy hónapra . . . írt. 40 kr Negyed évre . . 4 „ — „ Félévre .... 8 „ — „ Egy évre . . 16 n s Egyes szám 6 kr. Hirdetési dl]: h.i h&s&bos petitsor egyszeri hirdetése IS kr, többször 9 kr. BélyegdH minden hirdetésért külön 80 kr. — ftyilzter : három hasábon petitsor 30 kr. Bulla-Pest, október 17. Ismertettük már a központosítók ama sakkhúzását, mely az önkormányzat lényege ellen a legújabb belügyminiszteri tervezetben nyilatkozik. Ismertettük, hogy miként tervezik az állandó választmány emeltyűjén, a magyar önkormányzatot kiforgatni sarkaiból. Sajátságos az az ellenszenv, gyűlölet, s örök boszu, mely e centralisták részéről oly kérlelhetlen alakban nyilatkozik folyton az önkormányzat ellen. Értjük mi azon centralistákat, kik az egész rendszer aegise alatt küzdenek, s vitatják a közkormányzat üdvösségét a társadalomra; de nem értjük azokat, kik tagadva azt, hogy ők a központosítás barátai volnának, oly félszeg intézmények pártolására ragadtatják el magukat, melyek valami összeegyeztethetlen keverékét képezik az öszpontosítás s az önkormányzat egyes ágainak. Ha valaki a szoros összpontosítást vitatja, s azt mondja: a közkormányzat minden ága egy pontban csoportosítandó , s igy kezelendő, s azt mondjuk reá, ez egy rendszert követ, mely adott viszonyok s körülmények között, ott ahol a társadalmi élet annak mértéke alatt fejlett, vitathatja életképességét, bár szerintünk mindig a szabadság rovására, de a társadalmi élet hasznára. De aki az összpontosítás kárait elismeri hazánk beléletére, aki érvet nem talál arra, hogy akár a kormányzat, akár a népélet szempontjából az összpontosítást ajánlja s vitassa, aki tehát pálczát tört maga a rendszer felett, az, midőn az önkormányzat fejlesztése és erősítése ellen igyekszik folyton és folyton gátakat emelni, mindezt nem követheti el egyéb mint tisztán egyéni indokból, s oly körülmények befolyásával, melyek nem annyira elveken és rendszeren, mint önös érdekeken alapszanak. A közkormányzat, s a népélet nagy érdekei, mindig irányadók voltak előttünk. A közigazgatást a társadalmi élet hasznosságával kiegyeztetni, ez előttünk is legfőbb czél. Ez érdek, e czél érvényesülését mi, tisztán és egyedül az önkormányzat keretében tartjuk lehetőnek s ezenkívül minden kísérletezést, mint nagy érdekeinket veszélyeztetőt, csak kárhoztatni tudjuk. Azért ítéljük mi el Ghyczy reformjait, az adószedée-fl^jájr^^a!Z^,^ö^rjíi^^^£a^egyedül, üdvösen működhető önkormányzat fejlesztésére s kiegészítésére nem csak egy lépést , sem látunk előre, hanem azon combinált összműködésében a belügyminiszteri tervekkel , a legkárhozatosabb hiányt (irányt irtunk? iránytalanságot kellett volna) tapasztaljuk, mely mi rendszert sem képviselvén, mi rendszertbén’sem működvén, a köz- s igazgatás vezetésében fennálló bonyodalmak s ázsiai állapotok sorát lesz hivatva öregbíteni. És mi tartóztathatja Ghyczyt abban, hogy ő épen a legtöbb panaszra s bonyodalmakra okot adó adóügy kezelésére nézve, nem foglalta el azon álláspontot, melyet mint ellenzéki képviselő különben hangoztatott: nem foglalta el az önkormányzat valódi álláspontját? Hiszen az önkormányzat befolyása biztosítva van — mondják — az ő tervezeteiben, például a jövedelmi- hátbéradó stb. repartiálásánál, melynek kivetéséhez, a megyék is küldenek ki bizottságokat. Hát elég a befolyás biztosítása? Ha már befolyás engedhető , azt kérdjük, miért nem bízható meg magával a kezelés intézésével? Mennyire visszariadnak sokan ennek gondolatától is. Pedig aligha fogják fel a dolgot a saját valóságában. Azt hiszik, hogy az adóügy kezelésének súlypontja, azon miniszteri közegek vállain nyugszik, melyek „pénzügyi igazgatóságok“, „adófelügyelők“ stb. czímen, reggel 8 órától déli 12 óráig, s délután 2 órától 6-ig, oly iszonyú papír s adó halmaz között ülnek, hogy füleik sem látszik ki belőle. Azt hiszik, hogy az adóügy érdemleges elintézésére, azon sok bureau csatornáján folyik át, mely ezer és ezer hivatalnokot foglalkoztat termeiben, rengeteg adók gyűjtésével, melyekben a betűből van annyi a mennyi kell, de a lényeg tulajdonképen semmi. Az adóügy érdemleges elintézése végtére is a községi elöljáróság vállain nyugszik, mely pedig, általában az értelmi qualificatió nem épen oly széles látkörével bir, melyet oly igen nagy hiánynak rónak fel a megyéknél, hogy e miatt, az önkormányzat értelmében teendő reformokat sem vélik keresztül vihetőnek. Az a qualificatió, mely most ama bureaucraticus kezeléshez, a pénzügyigazgatóságok körében szükséges, hogy a megyék körében bajjal volna öszszeállítható, nem tagadhatják. De nincs is arra szükség. Azon sok retorta, mely most a kezelésnél szerepel, teljesen felesleges, miután az önkormányzat szelleme, egyszerűsítvén magát a kezelést, a módot is egyszerűsíti, s ami most három kézen át vándorol, hogy mindenütt egy iv papirost, s legalább egy óra drága időt raboljon magához — egy-a szerve végéhez érhet, úgy a kezelés, mint az illető kés fél érdekének előnyére. No, hogy például mondjunk valamit a sok közül : aki saját javára szeszt óhajt főzni, bejelenti polgári hatóságánál ebbeli kívánságát. A polgári hatóság ezt átteszi a financz hivatalhoz. A financz hatóság jegyzékbe veszi, a szesz főzésre a napot kitűzi, az őröknek ellenőrzés végett kiadja, s azután az engedélyt átteszi a polgári hatósághoz. Tessék meggondolni, hogy néhány ideze szeszfőzési engedély, ennyi munkát vesz most igénybe. Hiába ellenőrizni kell—mondják — a kincstár, az állam érdekében. Hát a polgári hatóság nem képes ezen ellenőrzésre ? Vagy épen csak azok a bizonytalan illetőségű pénzügyőrök védik meg a kincstár érdekeit, de a választott tisztviselők, az állam polgárai, ezt nem tehetik meg. — A financz-iskola híveinek e nembeli gusztusával, szembe nem is állunk. Aztán mi is az, az adókezelés körül mely azt a nagy szellemi qualificatiót igényli, hogy sok évi bureaucratiai tanulmány kell hozzá ? Talán a százalékok és illetékek meghatározása, mely most a bureaucraticus tömkelegben a legdesperátabb módon kezeltetik s az ázsiai állapotnak legterjedtebb contingensét képezi? Vagy a közvetett adózás kezelése, a fogyasztási adók bérbeadása, városonként, községenként, mely oly történetekkel ékeskedik a kincstár örömére, milyeneket csak a bureaucraticus élet penésze producálhat. Ezek azok a nagy bureaucraticus apparátust igénylő adóügyek ? Vagy a dohánymonopólium kezelése vidéken, az ellenőrzés stb. erre képtelen az önkormányzat saját területén? Vagy a községektől behozott adóösszeg összeszedése, s továbbítása a gyűjtőpénztárhoz, ez az a féltett manipulatió, amelyet nem lehet átruházni a megye pénztárnokára. Íme, apróra szedtük, az egész adóügy kezelésének titkát, s ismételve mondjuk, hogy nem értjük G hy czy t, miért lett hitelen e tekintetben is eddigi elveihez, s miért nem érvényesíti az adóügykezelésére, az önkormányzat olcsóbb, egyszerűbb, világosabb, jogkörét. Vagy az az újonnan tervezett „adófelügyelő“ nem lehetne éppoly tisztviselője a megyének, mint a szolgabíró ? És mint ilyen, feladatának kétségkívül jobban megfelelne, mint a tervezett empiibialis helyzetben. Midőn a kormányköröket elfogultság tartja lekötve, természetes, hogy a dolgok egyszerűségét s világosságát nem is akarják megtekinteni. Aztán nem az ügy érdeke, vagy a rendszer a döntő tekintet előttük, mint azt már fentebb jeleztük, hanem az önös érdekek az irányadók. Mit tenne a kormány, ha magas hivatalok sine curák, nem állanának rendelkezésére? Nagyságos, méltóságos igazgatóságok stb. nagy mottó a hívek részére, s ezeket egy könnyen nem bocsáthatja ki kezei közül. Itt a dolog veleje. Szederkényi Nándor. — A fővárosi közmunkák tanácsa csütörtökön tartott ülésében Fauser Antaltól a Podmaniczky-utcza meghosszabbítására szükséges 2660 ölnyi telekterület megvételét elrendelte. Ára 12.000 frt. A fővárosi hatóság kijelentette, hogy mérnöki hivatala számos teendőkkel lévén elhalmozva, nincs azon helyzetben, hogy a Rákospatak levezetése iránti előmunkálatokat megtehesse. A fővárosi közmunkák tanácsa utasította a műszaki osztályt, hogy e kérdést tanulmányozván, minden a kérdésre vonatkozó eddigi adatokat összegyűjtse, valamint jelentést tegyen az iránt, miként véli a szóban álló előmunkálatokat leggyorsabban megkezdhetni. A pesti építőtársaság a váczi-út és a bárány-utcza sarkán folyamatban levő építkezése alkalmából azon ajánlatot tette, hogy ha a főváros ezen ház sarkán egy szökőkutat állít és azt kellő vízmennyiséggel ellátja, kötelezi magát házának ezen részét a legszebb építési modorban és emlékszerűleg előállítani. A fővárosi közmunkák tanácsa ezen tervet szépészeti szempontból elfogadja. Az éjszak-keleti vaspálya társaságnak megengedtetett, hogy azon ideig még az alagút közelében fekvő házát, az átalános vízvezeték elkészülte után a főváros kellő vízmennyiséggel elláthatja, ugyanezen házánál egy a Dunára szolgáló és saját költségén előállítandó külön vízvezetéket alkalmazhasson. Átalában ismert dolog,hogy a pesti part hosszában, különösen pedig a Heinrich-féle háztól lefelé, némelykor oly posványok és beiszapolások képződnek, melyek némely ponton 8 ölre is emelkednek. Ezen kellemetlen helyzet elhárítása tekintetéből, a fővárosi közmunkák tanácsa, egy a közlekedési minisztérium továbbá a fővárosi hatóság és közmunkatanács kebeléből alakítandó vegyes bizottság kiküldetését hozta javaslatba. A maga részéről ezen bizottságba Szumrák, Zsigmondy, Nasztluhácz és Wohlfort urakat küldötte ki. — A határőrvidéki erdőüzletben kötött egyezség főbb pontjait már közöltük. A „P. N.“ ez egyezség története kiegészítéséhez a következőket írja meg. Az érdekelt bankok (franco, anglobank és földhitelrészvény társulat) összesen 2.871,698 frtot veszítenek a cautióból, melynek V12-ed része visszatartatik addigra, amíg a már megfizetett 2500 hold kihasználtatik. A cautió kamatjai október 13-ig a consortiumé, azontúl az államé. A lebonyolításnál a valuta s az értékpapírok árfolyamának meghatározására nézve az október 13-iki börzei jegyzés az illetékes. Azt már ismertettük, hogy Pollák 126 ezer frtot fizet, de visszakapja a bankoktól az általa fizetett egész cautiót s ennek fejében ő is aláírja a bírságra vonatkozó szerződést. E feltételek az érdeklett consortiumra nézve mintegy háromszázezer írttal kedvezőbbek ugyan, mint a kezdetben Mollináry által felállítottak, de a veszteség bizonyára elég tetemes. A franco s anglobank ezt valószínűleg alaptőkéjükből írják le; a földhitel részvénytársulat, melynek alaptőkéje is különben érintetlen, azon helyzetben van, hogy a bírság legnagyobb részét idei nyereségéből fedezheti. A létrejött egyezségnek azon előnye van, hogy mindhárom bank egy nagy veszélyből menekül ki s visszanyeri rendelkezési szabadságát. A határőr vidéki kincstárra nézve pedig az üzlet a jelen körülmények között a lehető legfényesebb; hogy erdeit ezután miként értékesíti, az természetesen más kérdés. Hogy ez esetből a lehetetlen üzletek dolgában okultak-e a bankok, okult-e a kincstár, arra nem mernénk igenlőleg felelni. Ahol nagyobb differenciákról van szó, az államra nézve mindig igen kényes dolog, hogy el ne fogadja a legolcsóbb ajánlatot; pedig világos dolog, hogy a legolcsóbb ajánlat sokszor a legdrágább, s azzá is kell válnia szükségképen akkor, ha az állam nem a leglelkiismeretesb pontossággal teljesíti szerződésbeli kötelezettségeit, s ürügyet nyújt utólagos reclamaciókra vagy a szerződés felbontására, amint ez a jelen és sok egyéb esetben történt. Még néhány szót mondhatunk a magyar kormánynak ez ügyben tanúsított eljárásáról. Ha jól vagyunk értesülve, a Szlávy-kormány, Mollináry Iánok indítványa folytán, azon határozatot hozta, hogy amíg a consortium vissza nem veszi a szerződés felmondását, kiegyezkedési tárgyalásokba egyáltalán nem bocsátkozik. A Bittó-kormány átlátta, hogy a per az államra nézve, bármily körülmény között, nem nyújthat több sikert, mint a szerződésnek bírság melletti felbontása, s ez expediens mellett érvényesíté régebben befolyását, de az egész eljárás Mollináry tánokra bízta. A tábornokkal alkudoztak a bankok, s hogy mily akadályversenynyel volt dolguk , a lapok közléseiből ismeretes. Bujanovics úr a bankok megbízásából ma esteZágrábba utazott s holnap aláírják a birságra vonatkozó egállapodásokat, melyeket elvben minden fél elfogadott. (Megtörtént.) A „Pester Corr.“ ez ügyben a következő felvilágosítást írja: A határerdő consortium tudvalevőleg annak idején az erdőket oly áron szerezte meg, mely mindenesetre tisztességes veszélyes gazdálkodás és szükséges üzleti tőke mellett szép hasznot biztosító lehetett. Ép e két tényező látszott azonban hiányozni. Két éven át nem