Magyar Ujság, 1874. október (8. évfolyam, 223-249. szám)

1874-10-19 / 238. szám

7 Vil­. évfolyam. Kéziratok s levelek vissza nem adatnak. — Bérmentetlen levelek csak ismerős keb­tektől fogadtatnak el.MAGYAR ÚJSÁG Szerkesztőségi iroda és Kiadó hivatal: Megyeház tér 9-dik szám Ide intézendő minden előfizetés, hirdetmény és a kiadás körüli panaszok és a lap szellemi részét illető minden közlemény. ■ vy ......- fi-7-' ~ v-:v........r 238. szám. ------------------------------------I------------------I--------■r——— • ■ ■■■ I 1 Vasárnap, 1874. Október 18. Előfizetési ár: Vidékre postán vagy helyben, házhoz küldve Egy hónapra . . . írt. 40 kr Negyed évre . . 4 „ — „ Félévre .... 8 „ — „ Egy évre . . 16 n s Egyes szám 6 kr. Hirdetési dl]: h.i h&s&bos petit­sor egyszeri hirdetése IS kr, többször 9 kr. BélyegdH minden hirdetésért külön 80 kr. — ftyilzter : három hasábon petit­­sor 30 kr. Bulla-Pest, október 17. Ismertettük már a központosítók ama sakk­­h­úzását, mely az önkormányzat lényege ellen a leg­újabb belügyminiszteri tervezetben nyilatkozik. Ismertettük, hogy miként tervezik az állandó választmány emeltyűjén, a magyar önkormány­zatot kiforgatni sarkaiból. Sajátságos az az ellenszenv, gyűlölet, s örök boszu, mely e centralisták részéről oly kérlelhetlen alakban nyilatkozik folyton az önkormányzat ellen. Értjük mi azon centralistákat, kik az egész rend­szer aegise alatt küzdenek, s vitatják a közkor­mányzat üdvösségét a társadalomra; de nem értjük azokat, kik tagadva azt, hogy ők a központo­sítás barátai volnának, oly félszeg intézmé­nyek pártolására ragadtatják el magukat, melyek valami összeegyeztethetlen keverékét ké­pezik az öszpontosítás s az önkormányzat egyes ágainak. Ha valaki a szoros összpontosítást vitatja, s azt mondja: a közkormányzat minden ága egy pontban csoporto­sítandó , s igy kezelendő, s azt mondjuk reá, ez egy rendszert követ, mely adott viszonyok s körül­mények között, ott a­hol a társadalmi élet annak mértéke alatt fejlett, vitathatja életképessé­gét, bár szerintünk mindig a szabadság rovására, de a társadalmi élet hasznára. De a­ki az összpon­tosítás kárait elismeri hazánk beléletére, a­ki ér­vet nem talál arra, hogy akár a kormányzat, akár a népélet szempontjából az összpontosítást ajánlja s vitassa, a­ki tehát pálczát tört maga a rend­szer felett,­­ az, midőn az önkormányzat fej­lesztése és erősítése ellen igyekszik folyton­ és foly­ton gátakat emelni, mindezt nem követheti el egyéb mint tisztán egyéni indokból, s oly körülmények befolyásával, melyek nem annyira elveken és rendszeren, mint önös érdekeken alap­szanak. A közkormányzat, s a népélet nagy érdekei, mindig irányadók voltak előttünk. A közigazgatást a társadalmi élet hasznosságával kiegyeztetni, ez előttünk is legfőbb czél. Ez érdek, e czél érvénye­sülését mi, tisztán és egyedül az önkormányzat ke­retében tartjuk lehetőnek s ezenkívül minden kí­sérletezést, mint nagy érdekeinket veszélyeztetőt, csak kárhoztatni tudjuk. Azért ítéljük mi el Ghyczy reformjait, az adószedée-fl^jájr^^a!Z^,^ö^rjíi^^^£a^egye­­dül, üdvösen működhető önkormányzat fejlesztésére s kiegészítésére nem csak egy lépést , sem látunk előre, hanem azon combinált összműködésében a belügyminiszteri tervekkel , a legkárh­ozatosabb h­iányt (irányt irtunk? irány­tal­an­ságot kellett volna) tapasztaljuk, mely mi rendszert sem képvisel­vén, mi ren­dszertb­én’sem működvén, a köz- s igazgatás vezetésében fennálló bonyodalmak s ázsiai­­ állapotok sorát lesz hivatva öregbíteni. És mi tartóztathatja Ghyczyt abban, hogy ő épen a legtöbb panaszra s bonyodalmakra okot adó adóügy kezelésére nézve, nem foglalta el azon álláspontot, melyet mint ellenzéki képviselő különben hangoztatott: nem foglalta el az önkor­mányzat valódi álláspontját? Hiszen az önkormányzat befolyása biztosítva van — mondják — az ő tervezeteiben, például a jövedelmi- h­átbéradó stb. repartiálásá­­nál, melynek kivetéséhez, a megyék is küldenek ki bizottságokat. Hát elég a befolyás biztosítása? Ha már befolyás engedhető , azt kérdjük, miért nem bízható meg magával a kezelés intézésével? Mennyire visszariadnak sokan ennek gondola­tától is. Pedig aligha fogják fel a dolgot a saját­­ valóságában. Azt hiszik, hogy az adóügy keze­lésének súlypontja, azon miniszteri köze­gek vállain nyugszik, melyek „pénzügyi igazgatósá­gok“, „adófelügyelők“ stb. czímen, reggel 8 órától déli 12 óráig, s délután 2 órától 6-ig, oly iszonyú papír s ad­ó halmaz között ülnek, hogy füleik sem látszik ki belőle. Azt hiszik, hogy az adóügy ér­dem­le­ges elintézésére, azon sok bureau csatornáján folyik át, mely ezer és ezer hivatalno­kot foglalkoztat termeiben, rengeteg ad­ók gyűjtésé­vel, melyekben a betűből van annyi a mennyi kell, de a lényeg tulajdonképen semmi. Az adóügy érdemleges elintézése végtére is a községi elöljáróság vállain nyugszik, mely pe­dig, általában az értelmi qualificatió nem épen oly széles látkörével bir, melyet oly igen nagy hiány­nak rónak fel a megyéknél, hogy e miatt, az ön­­kormányzat értelmében teendő reformokat sem vé­lik keresztül vihetőnek. Az a qualificatió, mely most ama bureaucratic­­us kezeléshez, a pénzügyigazgatóságok körében­ szükséges, hogy a megyék körében bajjal volna ösz­szeállítható, nem tagadhatják. De nincs is arra szükség. Azon sok retorta, mely most a kezelésnél szerepel, teljesen felesleges, miután az önkormány­zat szelleme, egyszerűsítvén magát a kezelést, a módot is egyszerűsíti, s a­mi most három kézen át vándorol, hogy mindenütt egy iv papirost, s leg­alább egy óra drága időt raboljon magához — egy-a szerve végéhez érhet, úgy a kezelés, mint az illető kés fél érdekének előnyére. No, hogy például mondjunk valamit a sok kö­zül : a­ki saját javára szeszt óhajt főzni, bejelenti polgári hatóságánál ebbeli kívánságát. A polgári hatóság ezt átteszi a f­i­n­a­n­c­z hivatalhoz. A financz hatóság jegyzékbe veszi, a szesz főzésre a napot kitűzi, az őröknek ellenőrzés végett kiadja, s azután az engedélyt átteszi a polgári hatósághoz. Tessék meggondolni, hogy né­hány ideze szesz­főzési engedély, ennyi munkát vesz most igénybe. Hiába ellenőrizni kell—mondják — a kincstár, az állam érdekében. Hát a polgári hatóság nem képes ezen ellenőrzésre ? Vagy épen csak azok a b­i­z­o­n­y­­talan illetőségű pénzügyőrök védik meg a kincstár érdekeit, de a választott tisztvise­lők, az állam polgárai, ezt nem tehetik meg. — A financz-iskola híveinek e nembeli gusztusával, szembe nem is állunk. Aztán mi is az, az adó­kezelés körül mely azt a nagy szellemi qualificatiót igényli, hogy sok évi bureaucratiai tanulmány kell hozzá ? Talán a száza­­lékok és illetékek meghatározása, mely most a bu­­reaucraticus tömkelegben a legdesperátabb módon­­ kezeltetik s az ázsiai állapotnak legterjedtebb con­­tingensét képezi? Vagy a közvetett adózás keze­lése, a fogyasztási adók bérbeadása, városonként, községenként, mely oly történetekkel ékeskedik a kincstár örömére, milyeneket csak a bureau­­craticus élet penésze producálhat. Ezek azok a nagy bureaucraticus apparátust igénylő adóügyek ? Vagy a dohánymonopólium ke­zelése vidéken, az ellenőrzés stb. erre képtelen az önkormányzat saját területén? Vagy a községektől behozott adóösszeg összeszedése, s továbbítása a gyűjtő­pénztárhoz, ez az a féltett manipulatió, a­melyet nem lehet átruházni a megye pénztár­nokára. Íme, apróra szedtük, az egész adóügy kezelé­sének titkát, s ismételve mondjuk, hogy nem értjük G h­y c­z­y t, miért lett hitelen e tekintetben is eddigi elveihez, s miért nem érvényesíti az adóügy­kezelésére, az önkormányzat olcsóbb, egyszerűbb, világosabb, jogkörét. Vagy az az újonnan tervezett „adófelügyelő“ nem lehetne épp­oly tisztviselője a megyének, mint a szolgabíró ? És mint ilyen, feladatának kétségkí­vül jobban megfelelne, mint a tervezett empiibialis helyzetben. Midőn a kormányköröket elfogultság tartja lekötve, természetes, hogy a dolgok egysze­rűségét s világosságát nem is akarják megtekint­­eni. Aztán nem az ügy érdeke, vagy a rend­szer a döntő tekintet előttük, mint azt már fen­tebb jeleztük, hanem az önös érdekek az irány­adók. Mit tenne a kormány, ha magas hivatalok sine curák, nem állanának rendelkezésére? Nagy­ságos, méltóságos igazgatóságok stb. nagy mottó a hívek részére, s ezeket egy könnyen nem bocsát­hatja ki kezei közül. Itt a dolog veleje. Szederkényi Nándor. — A fővárosi közmunkák tanácsa csütörtökön tartott ülésében Fauser Antaltól a Podmaniczky-utcza meghosszabbítására szükséges 2660 ölnyi telekterület megvételét elrendelte. Ára 12.000 frt. A fővárosi hatóság kijelentette, hogy mérnöki hiva­tala számos teendőkkel lévén elhalmozva, nincs azon helyzetben, hogy a Rákospatak levezetése iránti előmun­kálatokat megtehesse.­­ A fővárosi közmunkák tanácsa utasította a műszaki­ osztályt, hogy e kérdést tanulmá­nyozván, minden a kérdésre vonatkozó eddigi adatokat összegyűjtse, valamint jelentést tegyen az iránt, miként véli a szóban álló előmunkálatokat leggyorsabban meg­kezdhetni. A pesti építőtársaság a váczi-út és a bárány-utcza sarkán folyamatban levő építkezése alkalmából azon ajánlatot tette, hogy ha a főváros ezen ház sarkán egy szökőkutat állít és azt kellő vízmennyiséggel ellátja, kö­telezi magát házának ezen részét a legszebb építési modorban és emlékszerűleg előállítani. A fővárosi közmunkák tanácsa ezen tervet szé­pészeti szempontból elfogadja. Az éjszak-keleti vaspálya társaságnak megengedte­tett, hogy azon ideig még az alagút közelében fekvő házát, az átalános vízvezeték elkészülte után a főváros kellő vízmennyiséggel elláthatja, ugyanezen házánál egy a Dunára szolgáló és saját költségén előállítandó külön vízvezetéket alkalmazhasson. Átalában ismert dolog,hogy a pesti part hosszában, különösen pedig a Heinrich-féle háztól lefelé, némelykor oly posványok és beiszapolások képződnek, melyek né­mely ponton 8 ölre is emelkednek. Ezen kellemetlen helyzet elhárítása tekintetéből, a fővárosi közmunkák tanácsa, egy a közlekedési minisztérium továbbá a fővá­rosi hatóság és közmunkatanács kebeléből alakítandó vegyes bizottság kiküldetését hozta javaslatba. A maga részéről ezen bizottságba Szumrák, Zsigmondy, Nasztlu­­hácz és Wohlfort urakat küldötte ki. — A határőrvidéki erdőüzletben kötött egyezség főbb pontjait már közöltük. A „P. N.“ ez egyezség tör­ténete kiegészítéséhez a következőket írja meg. Az érdekelt bankok (franco, anglobank és földhi­telrész­vény társulat) összesen 2.871,698 frtot veszítenek a cautióból, melynek V12-ed része visszatartatik addigra, a­míg a már megfizetett 2500 hold kihasználtatik. A cautió kamatjai október 13-ig a consortiumé, azontúl az államé. A lebonyolításnál a valuta s az értékpapírok ár­folyamának meghatározására nézve az október 13-iki börzei jegyzés az illetékes. Azt már ismertettük, hogy Pollák 126 ezer frtot fizet, de visszakapja a bankoktól az általa fizetett egész cautiót s ennek fejében ő is alá­írja a bírságra vonatkozó szerződést. E feltételek az érdeklett consortiumra nézve mint­egy háromszázezer írttal kedvezőbbek ugyan, mint a kezdetben Mollináry által felállítottak, de a veszteség bizonyára elég tetemes. A franco s anglobank ezt való­színűleg alaptőkéjükből írják le; a földhitel részvénytár­­sulat, melynek alaptőkéje is különben érintetlen, azon helyzetben van, hogy a bírság legnagyobb részét idei nyereségéből fedezheti. A létrejött egyezségnek azon előnye van, hogy mindhárom bank egy nagy veszélyből menekül ki s visszanyeri rendelkezési szabadságát. A határőr vidéki kincstárra nézve pedig az üzlet a jelen körülmények között a lehető legfényesebb; hogy erdeit ezután miként értékesíti, az természetesen más kérdés. Hogy ez esetből a lehetetlen üzletek dolgában okultak-e a bankok, okult-e a kincstár, arra nem mer­nénk igenlőleg felelni. A­hol nagyobb differenciákról van szó, az államra nézve mindig igen kényes dolog, hogy el ne fogadja a legolcsóbb ajánlatot; pedig világos dolog, hogy a legolcsóbb ajánlat sokszor a legdrágább, s azzá is kell válnia szükségképen akkor, ha az állam nem a leg­­lelkiismeretesb pontossággal teljesíti szerződésbeli kö­telezettségeit, s ürügyet nyújt utólagos reclamaciókra vagy a szerződés felbontására, a­mint ez a jelen és sok egyéb esetben történt. Még néhány szót mondhatunk a magyar kormány­nak ez ügyben tanúsított eljárásáról. Ha jól vagyunk ér­tesülve, a Szlávy-kormány, Mollináry Iánok indítványa folytán, azon határozatot hozta, hogy a­míg a consortium vissza nem veszi a szerződés felmondását, kiegyezkedési tárgyalásokba egyáltalán nem bocsátkozik. A Bittó-kor­­mány átlátta, hogy a per az államra nézve, bármily kö­rülmény között, nem nyújthat több sikert, mint a szer­ződésnek bírság melletti felbontása, s ez expediens mel­lett érvényesíté régebben befolyását, de az egész eljárás Mollináry tánokra bízta. A tábornokkal alkudoztak a bankok, s hogy mily akadályversenynyel volt dolguk , a lapok közléseiből ismeretes. Bujanovics úr a bankok megbízásából ma este­­Zágrábba utazott s holnap aláírják a birságra vonatkozó egállapodásokat, melyeket elvben minden fél elfoga­dott. (Megtörtént.) A „Pester Corr.“ ez ügyben a következő felvilágo­sítást írja: A határerdő consortium tudvalevőleg annak idején az erdőket oly áron szerezte meg, mely mindenesetre tisztességes v­eszélyes gazdálkodás és szükséges üzleti tőke mellett szép hasznot biztosító lehetett. Ép e két tényező látszott azonban hiányozni. Két éven át nem

Next