Magyar Ujság, 1897. december (6. évfolyam, 332-360. szám)

1897-12-01 / 332. szám

VI évfolyam 332. szám. Főszerkesztő: GAJÁRI ÖDÖN. Budapest, 1897. Szerda, deczember 1. MAGYAR ÚJSÁG. 1897. deczembT hrt elsejével nj elő­fizetést újítunk lapunkra. Előfizetési árak; l>eczeint»er Itrtra . . . — kr, Negyedévre • • • ’ • • • • • 3 „ 99 Felévre . • • ® »» 99 Egész évre , — •9 Kérjük azol* at a t. ez. előfize­lüket, kiknek előfizetésük november hé végen lejár, hogy azt minél előbb meg* újítani szíveskedjenek, nehogy a lap kttl- dése fennakadást szenvedjen. A MAGYAR ÚJSÁG KARÁCSONYI AJÁNDÉKA gyönyörűen kiállított 3 frtnyl bolti áru disz mit. BENEDEK ELEK: Magyar Népköltés Gyöngyei lesz, melyet díjtalanul megkap mindenki, a ki a Magyar Újságra legalább egy negyedévre előfizet, blinden előfizető, az is, a ki csak egy bénapra rendeli meg a Magyar Újságot, abban a rendkívüli kedvezményben részesül, hogy a kazal és világirodalom száz kiválté müvét majdnem teljesen P9T ingyen, "®I a bolti ár egy negyed részéért rendelheti meg a kiadó- hivatalban. Mutatványszámot a vidékre kívá­natra küld a kiadóhivatal. Az uj helj zct. Budapest, nov. 30. A lelépett osztrák kormány örök­ségül hagyta Gautsch kabinetjének az elintézetlen provizórium! javaslatot. Mi történik e javaslattal? Ez a kér­dés foglalkoztatja első sorban a magyar közvéleményt. Fog-e sikerülni as eszközök megváltoztatásával biztosítani e javaslat sorsát, a melynek elfogadásához a mo narkia oly fontos érdekei fűződnek ? A közjogi ellenzék bizonyos nyugta­lan elemei, a kik a nyáron kedvük elle­nére félbehagyott obstrukcziónak szép álmát álmodják most is: riadót dobolnak az egész vonalon. Arról beszélnek, hogy az ő kedvező alkalmuk elérkezett. Ütött az órájuk. Nem a nemzet ideje, nem az országos érdekek előmozdításának órája, nem az a kedvező alkalom, a melyet elszalasz­tani bűn volna Magyarország ellen. Ok az időt, órát és alkalmat nem igy értel­mezik. Mit akarnak ők? Azt mondják pro- grammjuk megvalósítását a perszonál- uniót. Tehát azt a programmot, a mely­nek hívei e hazában töi’pe minoritásban vannak. Parlamenti kisebbségek programmját parlamentáris utón keresztülvinni csak akkor lehet, ha a többség feladja elveit s magáévá teszi a kisebbség törekvéseit. Lehet-e reményük erre? Hogy száz­szor és ezerszer nem lehet, azt ők jobban; tudják nálunk. Mi hát a tervük? Megvalósítani a perszonál-uniót, tehát felforgatni az or-i szág közjogi alaptörvényeit. Nem szava­zással, nem a kormány megbuktatásával,; mert erre elég erejük nincs, hanem — mivel? Ők azt mondják obstrukczióval, tehát a kisebbség erőszakával, jobban mondva parlamenti államcsínyével. Hát hiszen az obstrukczió veszedel­mes fegyver. Néha czélt lehet érni vele. Meg lehet vele akadályozni egy oly tör­vényjavaslat törvényerőre emelkedését, a melyről a kisebbség úgy van meggyő­ződve, hogy abból a nemzetre csak ve­szedelem következhetik. Valaminek a megakasztására tehát vígan folyhat az obstrukczió, de a per- szonál-unió megvalósítása politikai alko­tás volna. Alkotni pedig alkotmányos5 országokban csak a többség szavazatával lehet; de sehol, a világ egyetlen államár' ban sem kisebbségek erőszakával. Szóval, hogy világosan formulázzuk a dolgot: a kisebbség államcsínye ideig- óráig meggátolhatja a többség akaratár nak érvényesülését, de nem pótolhatja soha a többségi akaratot. Ha nem pótol­hatja, akkor csak rombolni képes. Vala­mely határozatot meghiúsíthat, de ő maga nem hozhat létre parlamentáris határo­A „MAGYAR ÚJSÁG“ TARCZÁJA, A (éli képltiiíllifíís. — A Magyar Újság eredeti tárcsája, — Nagyszabásúnak kissé ba jos volna elnevezni a képzőművészeti társulat téli kópkiállitását, me­lyet a kultuszminiszter ma délután nyitott meg ünnepélyesen és a mely holnap nyílik meg a nagyközönség számára. Össze-vissza háromszázhuszonkilencz mü van kiállítva ezen a tárlaton, melyet elég rossz hir előzött meg. A piktorok körében azt beszélték, hogy : — Gyönge kiállítás lesz! Pedig dehogy is gyönge. Egyike a legsike­rültebb magyar kiállításnak, a mely nevezetes először azért, mert kizárólag magyar művészek munkái vannak benne, másodszor, mert alig van terem, a melyben néhány föltétlenül jó mü ne volna látható. A mi pedig nagyon örvendetes: a fiatal piktorok igen jelentékenyen vannak kép­viselve a kiállításon. Egy egész tömeg alig is­mert névvel találkozik az ember. De nem egy van e kezdők közt, a kinek bátran és bízvást lehet nagy jövőt jósolni. Úgynevezett szenzácziói is vannak a tárlat­nak. Az egyik Ipoly Sándornak a képe az »Erkel Ferencz géniusza« cziniü mü, aztán meg Tornai Gyulának két női arczképe.__________ Ipoly Sándor, a ki eddig nem valami sokat beszéltetett magáról, de a kit a festők körében mindig mint erős talentumot becsültek, most kiállított müve révén bizonyára nagyon ismert- nevű piktorrá ksz. Kétségkívül meg is illeti a fóltétlen elismerés. Müve az öreg Erkelt ábrá­zolja, a ki ka rosszékében ott ül a zongora mel­lett és Bánk bánját komponálja. És körülötte víziójának, fantáziájának alakjai, megtestülései annak, a mit érez, a mi a lelkében él. Elmo­sódva, felhők tömege közt ott vannak Bánk bán és Gertrudis királyné alakja, a kép közepén egy fantasztikus női alak, egy szinte átlátszó női test, a mely hegedűt tart a kezében: Erkel géniusza. A kép balsarkában egy remekül meg­festett öreg lantos, másik sarkában pedig egy zenekar. A kép hatalmas benyomást tesz az emberre és bizonyára ezt a müvet fogják legtöbben és leginkább megnézni. Az öreg Erkel alakja portrait-hüség dolgában is kitűnő. Az Ipoly képével szemben van elhelyezve Tornai Gyulának, ennek a nagy szorgalmú, nagy tudásu és mindig érdekes festőnek bárom nagy müve. Az egyik Tóth Vilmosnak, a főrendiház alelnökének igen jeles arczképe, a másik kettő női arczkép. S én most komoly zavarban vagyok, hogy melyikről beszéljek nagyobb lelkesedéssel, arról-e, melynek a művész »A nőm arczképe« ozimet adta, vagy arról-e, a melyet úgy nevezett el, hogy: »Santa mia«? És tűnődöm rajta, hogy 'mit magasztaljak jobban: a sujet fenséges vol­tát-e, avagy a kivitel tökéletes és poétikus voltát-e ?j Melyik szebb, melyik jobb? A »nőm arczképe« egy fejedelmi magatartásu bájos asszonynak, a remek arczképe. De a másik, a »Santa mia«, eay szerelmes müvészléleknek a mestermunkája. Az is a művész hitvesét ábrázolja. Szent kép modorában van megfestve, a kerete is olyan, mint egy szentképé. És a lebontott szőke hajú asszony feje körül glória, az arczának a kifeje­zésében pedig valami csodálatosan megkapó és elbájoló. Tornai büszke lehet erre a képre. Hatalmas alkotás a Vastagh Géza nagy- képe. Két pompás bika párbaját ábrázolja. A A gyönyörű állatok élet-halál harczot vívnak,' véresre öklelték már egymást és két jól megter­mett gulyáslegénynek ugyancsak nehéz dolga van,j hogy szétverje őket. Az I. teremben ott található Benczúr Gyula mesternek három müve: Fáik Miksa dr. arcz-j képe, Károlyi Tibor gróf portraitja, meg egy| »keresztelő szent János.« Mester kezére vall5 mind a három, de a legjobb köztük a kérész-; telő szent János. Ugyanabban a teremben van Horowitz Li-; pótnak egy férfi-arczképe, a mely kitűnő, mint5 Horowitznak minden alkotása, Kriesch Aladár-; nak néhány figyelemreméltó portraitja és Hege-) düs Lászlónak néhány kicsiny igényű, de nagy ízléssel megfestett képe. Paczlca Ferencz két táj-1 képet állított ki; az egyik, a »Bibliai tájkép«.’ fölötte megkapó. A II. teremben majd egy egész falat fog­SzBrkesztóspg: Budapest, IV. kér., Ferenoziek-tere 3. Előfizetési ár: 1 évre 22 frt, fél évre G frí, negyed évre 3 frt, 2 hóra 1 frt. Egyes szám ára: holybon \ ,4 é© vidéken / t Ki . Kiadóhivatal: FudLpeat, IV, kér., 1 Forenczíek-tero 3. '<■ Lapunk mai száma 16 oldal

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék