Magyar Ujság, 1898. január (7. évfolyam, 1-31. szám)
1898-01-01 / 1. szám
Tisztelettel kérjük vidéki előfizetőinket, hogy az illető postahivataloknál az előfizetés megújítása iránt lehetőleg gyorsan intézkedni szíveskedjenek, nehogy a lap szétküldése fennakadást szenvedjen. Visszatekintés. Budapest, decz. 31. Szálljon magába a nemzetrontó obstrukció Szilveszter estéjén. Lássa be, hogy három rövid hét alatt több kárt tett az ország tekintélyében, erkölcsi javaiban, politikai pozícziójában, mint amennyi hasznát látta a függetlenségi pártnak az ország harmincz esztendeig. Az erkölcsi tőkét, amelyet Irányi beerdületes, puritán lelke reájuk hagyott, elverték egyetlen éjszakán. Elherdáták az egyházpolitikai küzdelmekben szerzett hazafias érdemnek kincsét. Zálogba tették a jövőnek reménységeit. S mindezt miért ? Hogy jól kimulassák magukat. Mint az iszákosnak öröklött szenvedélye: egy idő óta kitör rajtuk az agyonbeszélés nyavalyája. A sárga földig iszszák magukat a politikai gyűlölség erős korából. Nem is vékonynyakú poharakból iszszák. Csapravert hordókból. Csoda-e, ha tántorognak? Csoda-e, ha szitkozódnak? Csoda-e, ha mindent összetörnek, ami a kezük ügyébe esik? Mindent összetörnek: a maguk tekintélyét, hazafiságuk hírét, jó cselekedeteik emlékét, a magyar közélet tisztességes komolyságát. Magát az alkotmányt összetörnék, ha nem őrködnék fel maga a nemzet lelke. Szálljon magába az obstrukczió mely, bár komolyságra tartott szó, tegnap a folyosón már egy rossz farsa tréfává kezdett összezsugorodni. Bár n itt még a böjt, a hamvazó szerda, szön magába és kérjen a nemzettől csánatot. Olvassuk, hogy a szélbali tábor nácstalanul áll és politikai macskája van. Érzi, hogy elvesztette a játszmaogy, mint könnyelmű játékostól, nyerték tőle a lovat, amin ült; az öltözetet, a mely tagjait fedte; az arany sarkantyút, a melyet az egyházpolitikai küzdelmek vitézi tornáján megszerzett; a kardot, a melyre érdemetlennek bizonyult; a Kossuth Lajos süvegét, a melyet nehéz, nagyon nehéz elviselni a kis Ferencznek; végül magát az asszonyt, a tüzesszemű népszerűséget, amely immár képpel sem fordul feléje. Szilveszter éjszakájának hidegében és dermesztő fagyában, dideregve áll ez a szánalmas alak. Ló helyett szamáron ül. Egy lyukas, haragos zöld szinti papiros köpenyeg rajta: Bartha Miklós czikkei. Aranysarkantyu helyett patkót vertek reá, mint afféle bagariacsizmára. Kardja: a Polónyi úr gumipuskája. Süvege: a phrigiai bohóczsapka. Asszonya: az ötvenöt »szemérmetes Erzsók«, a hét tagból Tyron-párt, a mely zokogva borult- e három nap előtt az ámuló és kendő világ szeme láttára, klóban, ideje, hogy ez a sajnálatra* , busképü lovag, megérezv® helyze* nyomasztó voltát, a nemzeti kos-' nény gúnyos részvétét, magába szálljon mélkedjék a lepergett esztendő utolsó án, karácsony napján, ugyane tárgyról fejtegettük ama komoly veszedelmet, amelyeket a kisebbség parlami erőszakának ez állandó volta maga vonhat. Szemébe néztünk e tarthaan állapot minden következményének,nyiltan kijelentettük, hogy ha szívünk- a magyar parlamentarizmus élete ma, módját kell találni, hogy a többi . .nek akarata minden körülmények közt érvényesülhessen. Ezúttal az obstrukczió viselt dolgai felett elmélkedve, egy más, nem kevésbbé fontos körülmény ragadta meg figyelmünket. A lefolyt háromhetes vitában a uraltak hazajáró lelkével találkoztunk, a régi gravamindlis politika hangjával. Ha nem is nyíltan és leplezetlenül, de burkoltan és lépesmézzel beverve, a szónokok egy része bécsi befolyásról, az udvar akaratáról, a reakczió szándékairól beszélt. Csak még az hiányzott, hogy Istenben boldogult Csiky Sándor bátyánk A „MAGYAR ÚJSÁG“ TÁRCZÁJA. Szomorú ember. — A Magyar Újság eredeti tárcsája. — Irta: JZóTacr Tarrvá,T. Krausz urat a hivatalban sohasem látták nevetni. Amint érkezik — rendesen későn szokott érkezni — szomorú, halk köszönéssel ölti magára dolgozó ujjasát, odaül az asztalhoz s egy aktadarabot a kezébe véve hosszan elmereng. A kezével fáradtan simítja, végig homlokát, aztán halk sóhajjal nyúl a pennához. Elvégzi a dolgát, szó nélkül, ha vall,melyik ügyben értekeznie kell felebbvalójával, kollégájával, halk, szenvedő hangon szól s úgy is viaszolnak neki, mint a betegnek. A főnök távollétében kifejlődő vidám kaszinózásban soha sem vesz részt hozzá intézett tréfás megjegyzésekre, csak szomorú mosolygással felel s a kezéve legyint, jelezvén: — Nem való neked, az ilyesmi! Nem is hinné senki hogy ugyanaz a szomorú Krausz úr a délutánjait mindig a kártyaasztalnál tölti, est-,és jobban mondva éjjel pedig mindig csak olyan helyen töltheti, amelyet tisztességes jelzővel nem szoktak jelezni. Budapest demimondója körében általánosan ismert és kedvelt a szomoru Gyuszi, aki hallgatagon ülteti őket öléb,^ feneketlen búval rendeli a czigánynál a nóták, ^ és krisztusi szelídséggel önti magába a bort Nevetni ott se látta senki. De trágár, buhó dolgtokat szokott mondani, egy arcvonás rándulása nélkül. S midőn jóval éjfél után becsönget otthonába, a martiromság glóriája övedzi homlokát, midőn a házmesternek odaadja a kapupénzt. Egy kicsit Krausz úr múltjába nyúltam vissza ezzel a jellemzéssel, abba az időbe, mikor szomorúságát egymagában viselte. Akkor történt, hogy ott leltem őt egy kriminális lebujban, jobbról-balról a kifestett dámák seregétől körülvéve. Nem hittem a szememnek: Krausz, a szomorú, a szelíd Krausz volna ez? Ám ő minden elfogultság nélkül, szelíd barátsággal intett felém és félretolva az egyik szépséget, szomorú hangján hivogatott: — Ülj ide mellém, édes barátom, oly jól esik végre tisztességes embert is látni a sok szenny és gazember között. Úgy mondta ezt, mintha valami kegyetlen végzet kényszerítené őt ebbe a társaságba. — De hát minek jársz te ide? — kérdem. — Látod, rólad ilyesmit sohasem tettem volna föl. Nagyon szomorúan mosolygott, mintha azt akarná mondani: — Értesz is te az ilyesmihez! Ha tudnád! S mivel nem tudtam, megmagyarázta. — Te persze azt hiszed, hogy mulatni az ember csak mulatságból jár. Boldog ember, aki teheti. Látod, nekem nincs más életem, mint ez. Szelíd örömöknek születtem én csak, nem való nekem ez az élet. De mit csináljak? Úgy állok a világon, mint az ujjam. Egyre zaklat a vágy a nyugodalmas családi élet után, azt a vágyat fojtom el ezekben a dőzsölésekben. Meg akarok feledkezni magamról. Hej volna édes feleségem, aki seret! Ennyi megerőltetésembe sem kerülne lemondani erről az életről. Egy kicsit különösnek hangzott ugyan ez a megokolás, de hár nem lehetetlen, úgy mondta, hogy lehetetlen volt kételkedni szavai őszinteségében. — Miért nem házasodol meg? Van jó állásod, nem is vagy már mai gyerek. Még szomorúbban mosolygott. — Nem megy az úgy. Ismerem én az életet. Nem nekem való amolyan konvencziózusság. Csak olyan leányt vehetnék el, megért engem. Azt pedig találni nehéz. — Különösen itt, ezek között. — Ó, ami azt illeti, ismerem én a tistséges leányokat is. Hidd el, alig van a különbség. Ez hozzám szegődik egy éjszs mivel pezsgőt fizetek neki, amaz meg m állna az egész életre, mivel gondoskodom Lényegében a leányok mind eladják mag Vagy három esztendővel későbben ha eljegyzése hírét Gratuláltam neki. A szomorú ember mintha csakugyan felvidult volna. S idő van mondta be a kontrát, még boldog? veszítette el a partiét. Azután odaszólt: — Nem jösz el az orfeumba ? Kitűnő pooyzatot adnak. — No lám, azt hittem, most ’már abbahagyod szomorú lumpolásodat! — Hogyne, hogyne, mihelyst meg les, esküvő, nem láttok többé kártya, kezemben De addig mit csináljak? A szerelem nyugtalansága iránt, nem férek a bőrömb Va, miképen csak le kell vezetni a. nagy, fölpezsdmest. Krausz barátom mindenre tuti ádencziát bzt is elv nyiltan, oly meggotdta. apest, 1898. Szombat, január . Szerkesztősz. , «.t, IV. ker., «nosiek tere 3. Előfizetési ár: 1 évre 12 frt, fél évre 6 frt, negyed évre 3 frt, 1 hóra 1 frt. szám ára: 114 kr. Kiadóhivatal: Bod.per RTL- n Tereuezsek-tere 3. ,