Magyar Ujság, 1898. március (7. évfolyam, 60-90. szám)

1898-03-01 / 60. szám

­."•wv.: - Jl r­­ am­ló tünet. Budapest, február 28. Nem egyszer volt alkalmunk hallani­i. néppárti képviselők büszke vallomását, hogy ők képviselik a nemzet igazi köz­véleményét s ha ez a parlamentben nem is nyer numerikus kifejezést, ez csak annak tulajdonítható, hogy a kormány a választásokon erőszakos eszközökkel buk­tatja el a néppárt jelöltjeit. Ezt az állítást a kormány energiku­san megc­áfolta mindannyiszor, valahány­szor azt a néppártnak megnyilatkozott nagyzási hóbortja szükségessé tette. Wlas­­sics kultuszminiszter igen találóan jelle­mezte a néppártot, midőn azt a múló tünet dubiózus rovatában könyvelte el. Rakovszky, Molnár apát és társai na­gyot röhögtek ezen. Ők, a politikai éles­látás kimagasló alakjai, jobban tudják, hogy a néppárt nemcsak örökéletű, ha­nem rövid időn belül uralomra is fog kerül­ni. Az általános választások óta három néppárti kerületben vált szükségessé az alkotmányos mérkőzés. Ezek: Csacza, Várna és Alsó-Lendva. A néppárt legerő­sebb fészkei voltak ezek az általános vá­lasztások idején. E kerületekben tombolt a fanatizmus, a faji gyűlölet. Asszonyok és gyermekek vegyültek a küzdelembe s a­hol a férfiak fanatizmusa nem volt elég erős, ott ők álltak az élre s esze­veszett őrjöngéssel kergették be a vá­lasztókat a néppárt táborába. Könnyű volt akkor fanatizálni. Akkor még elhitték a választók, hogy a pol­gári házasság vallásuktól fosztja meg őket, hogy most a templomokra követ­kezik a sor, m­lyekről egymásután fog­ják leütni a keresztet; az anya kebléről leszakítják gyermekét, kiragadják vallá­sából is zsidóvá teszik. Bolondítani lehet a népet, de csak egy bizonyos ideig. A jóslatok nem kö­vetkeztek be,­­ de bekövetkezett a ki­józanodás. Ugyanazok a kerületek, me­lyekben a fanatizmus a legvehemenseb­­ben rombolt az általános választások ide­jén, most az újabb választások alkal­mával egymásután hullottak, mint érett gyümölcs, a szabadelvű párt ölébe. Csacza, Várna és Alsó Lendva határ­kövei annak a pusztulásnak, mely a nép­pártot és eszméit a teljes elzüllés felé vezeti. Talán egy éve mindössze, hogy a kultuszminiszter a néppártot múló tünetnek mondotta, rövid egy esztendő elég volt arra, hogy ezt az igazságot ilyen hatalmas példák megerősítsék. Alsó­ lendvai vereségük az, mely a legsúlyosabb reájuk nézve. Az általános választások alkalmával sikerült fanati­zálni a népet 8 olyan terrorizmust fel­idézni a kegyszerek bevonásával, hogy Szipkesztoseg: Km?»»." Előfizetési ár:1 évre 33 frt, fél évre 6 frt, nn .-éti évre 3 frt, 1 kort. 1 írt, ugyanaz a jelölt, ki akkor százakra menő többséggel győzött, most ugyanazzal a jelölttel szemben csúfos kudarczot vallott. Pedig ma is ugyanazok fanatizálták a népet, mint akkor s ugyanazokkal a fegy­verekkel harczoltak, mint akkor. M­ég az a vigasztalásuk sincs meg, hogy erőszakról, a választási elnök ön­kényéről panaszkodhatnának. A jelen volt néppárti képviselők ott, a választás színhelyén elismerték, hogy a választás a legnagyobb rendben folyt. Hogy is lehe­tett volna kifogásuk a vezetés ellen, mi­kor a választási elnök is az ő táborukba­­ tartozik ? És mindezek daczára vereséget szenvedtek — egy zsidóval szemben. M­ert ennek is súlya van. Mandel Pál nemcsak szabadelvű, hanem zsidó is. Vele szemben harczba vihették és vitték is a fajgyűlöletet és a felekezeti türelmetlen­séget teljes erejében. Hogy mégsem sike­rült győzniök, ez az idők jele, igazolása annak a minden komoly ember által akczeptált tételnek, hogy a néppárt csak múló tünet, mely ideig-óráig a felszínen maradhat, de a­mely el fog pusztulni, mert nincsenek gyökerei a földben. El fog pusztulni, mint elpusztult a néhai antiszemita párt. Lehet, hogy fel­színre kerül újra — hiszen a néppárt nyíltan akar antiszemita párttá átvedleni — de újra és lehetőleg gyorsan le fog tűnni ismét abba a semmiségbe, a­mely­ből szószólói feltolakodtak a szereplés színpadára. Budapest, február 28.­­ A képviselőház márczius hó 1-én dél­előtt tíz órakor ülést tart. Napirend: 1. Az igazságügyi költségvetés tárgyalása. 2. A bel­ügyi­miniszter válasza Molnár János interpel­­lácziójára a csaczai katolikus kör ügyében.­­ Goluchowski gróf külügyminiszter tegnap délután hosszabb látogatást tett Bánffy báró mi­niszterelnöknél. «*] Gautsch miniszterelnök és Kállay közös pénzügyminiszter tegnap este Bécsbe érkeztek visz­­sza Budapestről.­­ Kihallgatás. Ő Felsége ma délelőtt álta­lános kihallgatást adott. Többek közül fogadtat­tak: Jósika Samu báró, Andrássy Tivadar gróf, Desselvffy Sándor püspök, Nákó Kálmán gróf, Teleki Géza gróf és Zichy Géza gróf tit­kos tanácsosok, Szmrecsányi és Rimely Károly püspökök, Kiss Pál államtitkár,­­Pálffy­ Daui gróf és Sárközy Aurél főispánok, Nádasdy Tamás gróf, Bánó József, Szemere Lajos, Szé­chényi Imre gróf és Ferm Imre kamarások, Bérezik Árpád, Csőke Ferencz és Wagner Vil­mos miniszteri tanácsosok, Jancsek József kú­riai bíró, Csepreghy János kereskedelmi taná­csos, Bérezik Gyula műszaki tanácsos, Duma György gimnáziumi igazgató, Jungreisz Pál rabbi, Kosztka Antal dr. jogügyi igazgatósági igazgató, Dervay Pál dr. és Dumtsa Jenő sz.-endrei polgármester. Egyes szám­ára: helyben Lapunk mai száma 16 oldal Kramner Kornél javaslata. Budapest, február 28. A sajtószabadságról és a kormánynak a szoczialista izgatások ellen foganatosított intéz­kedésekről párt szempontból is, a sajtó szem­pontjából is szóban és írásban a legkülönfélébb vélemények szólaltak már meg, melyeknek egyike sem volt alkalmas arra, hogy a helyzetet sza­nálja és a kérdést a maga igaz voltában meg­világítsa. A­kik a kormányt támadták a sajtó­­törvény »megsértéséért«, konkrét javaslataikkal nem a sajtószabadság megóvását czélozták. Abban úgyszólván az egész törvényhozás megegyezett hogy a szoczialista izgatások ellen föllépni kell s hogy föllépésre az eddigi gyakorlat módot nem nyújt. A kormány és a többség felfogása szerint a sajtószabadság érdekeiben való volt, hogy ne a törvényt érintsék az intézkedések, hanem foganatosíttassanak azok a törvény alap­ján és a törvény keretében. Így keletkeztek az ismert miniszteri rendeletek és az ellenzék igyekvése csütörtököt vallott, mikor e rendeletek és a törvény között ellentétet akart kimutatni. Gróf Apponyi Albert fölfogása, mely a rendeleteknél liberálisabbnak tartaná a kivételes törvényt, úgyszólván az egész ház visszautasítja. Ily körülmények között az Emmer Kornél mai beszéde és az ezzel kapcsolatos határozati javas­lata valósággal elhatározóvá lett az egész kér­désre és hivatva van arra, hogy a sajtótörvény­nek a szoczialista izgatásokkal való relácziója véglegesen megvilágíttasék. Em­mer Kornél föltétlenül elismeri a mi­niszteri rendeleteknek a törvényhez való siiuu­­lását s ha e rendeleteket végleges elintézésnek nem tekintheti s a kivételes törvények veszedel­mes statuálásában sem láthat végleges megol­dást, szükségképen levonja az egyetlen lehető konzekvencziát rámutat, hogy az 1848-iki tör­vény a mai viszonyok között ki nem elégíthet s a jövőben várható nagy szoc­iális küzdelmek mellett végképen el fog avulni. Ehhez képest egy új sajtótörvény megalkotásának a feladatá­val áll szemben az ország s határozati javaslata az uj sajtótörvény megalkotására utasítja a kor­mányt. Mint értesülünk, Em­mer Kornél javaslata nemcsak a képviselők többségében találkozott élénk helyesléssel, hanem a kormány is hajlandó azt magáévá tenni. Természetes azonban, hogy az ilyen nagy feladat, mely gondos tanulmányt és alapos előmunkálatokat igényel, nem oldható meg a mai aktuális események és vita keretében, ha­nem mint végleges törvényhozási alkotás inkább a jövőre bir fontossággal, mint a jelenre Egy új sajtótörvény, kellő körültekintéssel, liberális szel­lemben megalkotva, alkalmas arra, hogy mos­tanihoz hasonló akut helyzetben fölöslegessé te­gyen külön kormányintézkedéseket. De mig ez a törvény nincs meg, az 1848-iki törvény alapján, a kormány a törvény épsége és a sajtó­­szabadság megóvása érdekében alkalmasabb és törvényesebb eljárást az ismeretes rendeleteknél nem találhatott s igy az Em­mer Kornél batá­éti videlein­ 4 kr. Kiadóhivatal: Budapest, IV ker.,­­*c?eaosloX­t@r.­3.

Next