Magyar Ujság, 1898. március (7. évfolyam, 60-90. szám)
1898-03-01 / 60. szám
."•wv.: - Jl r amló tünet. Budapest, február 28. Nem egyszer volt alkalmunk hallanii. néppárti képviselők büszke vallomását, hogy ők képviselik a nemzet igazi közvéleményét s ha ez a parlamentben nem is nyer numerikus kifejezést, ez csak annak tulajdonítható, hogy a kormány a választásokon erőszakos eszközökkel buktatja el a néppárt jelöltjeit. Ezt az állítást a kormány energikusan megcáfolta mindannyiszor, valahányszor azt a néppártnak megnyilatkozott nagyzási hóbortja szükségessé tette. Wlassics kultuszminiszter igen találóan jellemezte a néppártot, midőn azt a múló tünet dubiózus rovatában könyvelte el. Rakovszky, Molnár apát és társai nagyot röhögtek ezen. Ők, a politikai éleslátás kimagasló alakjai, jobban tudják, hogy a néppárt nemcsak örökéletű, hanem rövid időn belül uralomra is fog kerülni. Az általános választások óta három néppárti kerületben vált szükségessé az alkotmányos mérkőzés. Ezek: Csacza, Várna és Alsó-Lendva. A néppárt legerősebb fészkei voltak ezek az általános választások idején. E kerületekben tombolt a fanatizmus, a faji gyűlölet. Asszonyok és gyermekek vegyültek a küzdelembe s ahol a férfiak fanatizmusa nem volt elég erős, ott ők álltak az élre s eszeveszett őrjöngéssel kergették be a választókat a néppárt táborába. Könnyű volt akkor fanatizálni. Akkor még elhitték a választók, hogy a polgári házasság vallásuktól fosztja meg őket, hogy most a templomokra következik a sor, mlyekről egymásután fogják leütni a keresztet; az anya kebléről leszakítják gyermekét, kiragadják vallásából is zsidóvá teszik. Bolondítani lehet a népet, de csak egy bizonyos ideig. A jóslatok nem következtek be, de bekövetkezett a kijózanodás. Ugyanazok a kerületek, melyekben a fanatizmus a legvehemensebben rombolt az általános választások idején, most az újabb választások alkalmával egymásután hullottak, mint érett gyümölcs, a szabadelvű párt ölébe. Csacza, Várna és Alsó Lendva határkövei annak a pusztulásnak, mely a néppártot és eszméit a teljes elzüllés felé vezeti. Talán egy éve mindössze, hogy a kultuszminiszter a néppártot múló tünetnek mondotta, rövid egy esztendő elég volt arra, hogy ezt az igazságot ilyen hatalmas példák megerősítsék. Alsó lendvai vereségük az, mely a legsúlyosabb reájuk nézve. Az általános választások alkalmával sikerült fanatizálni a népet 8 olyan terrorizmust felidézni a kegyszerek bevonásával, hogy Szipkesztoseg: Km?»»." Előfizetési ár:1 évre 33 frt, fél évre 6 frt, nn .-éti évre 3 frt, 1 kort. 1 írt, ugyanaz a jelölt, ki akkor százakra menő többséggel győzött, most ugyanazzal a jelölttel szemben csúfos kudarczot vallott. Pedig ma is ugyanazok fanatizálták a népet, mint akkor s ugyanazokkal a fegyverekkel harczoltak, mint akkor. Még az a vigasztalásuk sincs meg, hogy erőszakról, a választási elnök önkényéről panaszkodhatnának. A jelen volt néppárti képviselők ott, a választás színhelyén elismerték, hogy a választás a legnagyobb rendben folyt. Hogy is lehetett volna kifogásuk a vezetés ellen, mikor a választási elnök is az ő táborukba tartozik ? És mindezek daczára vereséget szenvedtek — egy zsidóval szemben. Mert ennek is súlya van. Mandel Pál nemcsak szabadelvű, hanem zsidó is. Vele szemben harczba vihették és vitték is a fajgyűlöletet és a felekezeti türelmetlenséget teljes erejében. Hogy mégsem sikerült győzniök, ez az idők jele, igazolása annak a minden komoly ember által akczeptált tételnek, hogy a néppárt csak múló tünet, mely ideig-óráig a felszínen maradhat, de amely el fog pusztulni, mert nincsenek gyökerei a földben. El fog pusztulni, mint elpusztult a néhai antiszemita párt. Lehet, hogy felszínre kerül újra — hiszen a néppárt nyíltan akar antiszemita párttá átvedleni — de újra és lehetőleg gyorsan le fog tűnni ismét abba a semmiségbe, amelyből szószólói feltolakodtak a szereplés színpadára. Budapest, február 28. A képviselőház márczius hó 1-én délelőtt tíz órakor ülést tart. Napirend: 1. Az igazságügyi költségvetés tárgyalása. 2. A belügyiminiszter válasza Molnár János interpellácziójára a csaczai katolikus kör ügyében. Goluchowski gróf külügyminiszter tegnap délután hosszabb látogatást tett Bánffy báró miniszterelnöknél. «*] Gautsch miniszterelnök és Kállay közös pénzügyminiszter tegnap este Bécsbe érkeztek viszsza Budapestről. Kihallgatás. Ő Felsége ma délelőtt általános kihallgatást adott. Többek közül fogadtattak: Jósika Samu báró, Andrássy Tivadar gróf, Desselvffy Sándor püspök, Nákó Kálmán gróf, Teleki Géza gróf és Zichy Géza gróf titkos tanácsosok, Szmrecsányi és Rimely Károly püspökök, Kiss Pál államtitkár,Pálffy Daui gróf és Sárközy Aurél főispánok, Nádasdy Tamás gróf, Bánó József, Szemere Lajos, Széchényi Imre gróf és Ferm Imre kamarások, Bérezik Árpád, Csőke Ferencz és Wagner Vilmos miniszteri tanácsosok, Jancsek József kúriai bíró, Csepreghy János kereskedelmi tanácsos, Bérezik Gyula műszaki tanácsos, Duma György gimnáziumi igazgató, Jungreisz Pál rabbi, Kosztka Antal dr. jogügyi igazgatósági igazgató, Dervay Pál dr. és Dumtsa Jenő sz.-endrei polgármester. Egyes számára: helyben Lapunk mai száma 16 oldal Kramner Kornél javaslata. Budapest, február 28. A sajtószabadságról és a kormánynak a szoczialista izgatások ellen foganatosított intézkedésekről párt szempontból is, a sajtó szempontjából is szóban és írásban a legkülönfélébb vélemények szólaltak már meg, melyeknek egyike sem volt alkalmas arra, hogy a helyzetet szanálja és a kérdést a maga igaz voltában megvilágítsa. Akik a kormányt támadták a sajtótörvény »megsértéséért«, konkrét javaslataikkal nem a sajtószabadság megóvását czélozták. Abban úgyszólván az egész törvényhozás megegyezett hogy a szoczialista izgatások ellen föllépni kell s hogy föllépésre az eddigi gyakorlat módot nem nyújt. A kormány és a többség felfogása szerint a sajtószabadság érdekeiben való volt, hogy ne a törvényt érintsék az intézkedések, hanem foganatosíttassanak azok a törvény alapján és a törvény keretében. Így keletkeztek az ismert miniszteri rendeletek és az ellenzék igyekvése csütörtököt vallott, mikor e rendeletek és a törvény között ellentétet akart kimutatni. Gróf Apponyi Albert fölfogása, mely a rendeleteknél liberálisabbnak tartaná a kivételes törvényt, úgyszólván az egész ház visszautasítja. Ily körülmények között az Emmer Kornél mai beszéde és az ezzel kapcsolatos határozati javaslata valósággal elhatározóvá lett az egész kérdésre és hivatva van arra, hogy a sajtótörvénynek a szoczialista izgatásokkal való relácziója véglegesen megvilágíttasék. Emmer Kornél föltétlenül elismeri a miniszteri rendeleteknek a törvényhez való siiuulását s ha e rendeleteket végleges elintézésnek nem tekintheti s a kivételes törvények veszedelmes statuálásában sem láthat végleges megoldást, szükségképen levonja az egyetlen lehető konzekvencziát rámutat, hogy az 1848-iki törvény a mai viszonyok között ki nem elégíthet s a jövőben várható nagy szociális küzdelmek mellett végképen el fog avulni. Ehhez képest egy új sajtótörvény megalkotásának a feladatával áll szemben az ország s határozati javaslata az uj sajtótörvény megalkotására utasítja a kormányt. Mint értesülünk, Emmer Kornél javaslata nemcsak a képviselők többségében találkozott élénk helyesléssel, hanem a kormány is hajlandó azt magáévá tenni. Természetes azonban, hogy az ilyen nagy feladat, mely gondos tanulmányt és alapos előmunkálatokat igényel, nem oldható meg a mai aktuális események és vita keretében, hanem mint végleges törvényhozási alkotás inkább a jövőre bir fontossággal, mint a jelenre Egy új sajtótörvény, kellő körültekintéssel, liberális szellemben megalkotva, alkalmas arra, hogy mostanihoz hasonló akut helyzetben fölöslegessé tegyen külön kormányintézkedéseket. De mig ez a törvény nincs meg, az 1848-iki törvény alapján, a kormány a törvény épsége és a sajtószabadság megóvása érdekében alkalmasabb és törvényesebb eljárást az ismeretes rendeleteknél nem találhatott s igy az Emmer Kornél batáéti videlein 4 kr. Kiadóhivatal: Budapest, IV ker.,*c?eaosloXt@r.3.