Magyar Ujság, 1898. április (7. évfolyam, 91-119. szám)

1898-04-22 / 111. szám

1898. április 22. HAGYAT ÚJSÁG._________ Bona Vista újabb sikere. A Newmarket- Craven meeting első napján a 480. sov. értékű Bitzwillian Stakest Mr. D. Rosénak kétéves kan­­czája Santa Casa (ap Bona Vista a. Lorette) nyerte meg hetes mezőnyben. Ez már a második Bona Vistától származó kétéves, a­mely az idén versenyt nyert s angol lapok sajnálkozni kezde­nek azon, hogy Bona Vista nem maradt Angliá­ban. Mi ellenben örvendhetünk, hogy nem egy második Sweetbread került hozzánk, a­mikor Bona Vistát olyan nagy áron megvette a ma­gyar kormány. KÖZOKTATÁS, Budapest, április 21. ** Kitüntetett főgimnáziumi igazgató. A király Michaelis Vilmos, a pozsonyi ágostai hitvallású evangélikus főgimnázium nyugalmazott igazgatójá­nak, a tanügy és a közügyek terén szerzett érde­mei elismeréséül a Ferencz József-rend lovag­keresztjét adományozta. . . TÖRVÉNYSZÉK. A rííkos­csabai Othello. Saját tudósítónktól. Budapest, április 21. A múlt hónapban tárgyalta a pestvidéki kir. törvényszék Sződy Vendel rákos­csabai öreg korcs­­máros gyilkossági bünpörét, a­ki ellen az a vád, hogy a múlt szeptemberben meggyilkolta Bartók József parasztgazdát, mert gyanúja volt rá, hogy fiatal feleségével szerelmi viszonyt folytat. A vég­tárgyalást a múltkor az orvosszakértők meghallga­tása miatt elnapolták s mára tűzték ki a folytató­lagos végtárgyalást, melyen Verebélyi Ignácz tör­vényszéki biró elnökölt, a vádat Egressy Nagy László, a védelmet Mózes László dr. képviselte. A mai tárgyalás Moravcsik Ernő dr. és Szik­­szay Ferencz orvosszakértők meghallgatásával kez­dődőt , a­kik hónapokon át figyelték Sződy Vendel elme­állapotát. Kijelentik egész határozottsággal, hogy a vádlott soha sem szenvedett s most sem szenved elmebajban. A kihallgatott tanuk Mihály András rákos­­csabai községi bíró, Vitályos Sándor, Kovács Ká­roly jegyző, Gulyás László és Egri György csend­őrök vallják, hogy Sződy Vendel letartóztatásakor sírva tett töredelmes vallomást. Elnök: Öreg Sződy, miért tagadja tettét most, mikor már mindent beismert? Vádlott (sírva): A csendőrök ütöttek, az egyik megfogta hajamat, s úgy rázta. Egressy Nagy László kir. alügyész: Vén meg­átalkodott, hogy mondhat ilyet, hisz nincs egy szál haja Se a feje búbján. (Derültség.) A tanuk megerősítik, hogy a csendőrök nem bántották Sződyt. Elnök: Miért tagad még most is öreg Sződy ? Vádlott (sírva): Úgy mondták akkor, hogy segítve lesz rajtam, ha vallok. De látom már, hogy »elmehetek kudani.« — Még most nem, azzal várhat még egy ki­csit! (Derültség.) A kihallgatott tanuk megesketése után Mózes László védő állott föl, indítványt terjesztvén elő. Reá oly benyomást tesz Sződy viselkedése, hogy nem épeszű s bármennyire tisztelje is Moravcsik dr. tanár tudományát — tisztelet, becsület neki, de nem hiszi, hogy Sződy épeszű. Ezért a saját lelkiismerete megnyugtatására kéri az igazságügyi orvosi tanács véleményének meghallgatását s ez okból a tárgyalás elnapolását. Egressy Nagy László kir. alügyész ellenzi a védő kérelmének teljesítését. A vizsgálat s a vég­tárgyalás adatai, az orvosszakértők véleménye arról győztek meg mindenkit, hogy Sződy nagyon is ép­eszű gonosztevő, agyafúrt ember, a­ki az igazságot mindenkép el akarja csűrni-csavarni. A törvényszék rövid tanácskozás után helyt adott a védő kérésének s az iratoknak az igazság­ügyi orvosi tanácshoz leendő áttételét elrendelte s a tárgyalást újból elnapolta.­­ Csizmadia Sándort, a tegnap Budapestre hozott szoczialistát, a­ki tudvalevőleg a főváros­ból ki van tiltva, ma délelőtt hallgatta ki Oláh András sajtóügyi vizsgálóbíró. A szenzácziós fér­fiút két detektív kisérte a törvényszéki palotába, később megjelent ott Schmidt felügyelő egy sza­kasz rendőrrel, hogy az esetleges zavargásoknak elejét vegyék. A mai lapok tévesen írták, hogy Csizmadiát a mai esküdtszéki tárgyalásra hozták­­ Budapestre, mert Csizmadia sem nem vádlott, sem nem tanú a mai esküdtszéki tárgyaláson. Ő egy másik sajtóperben lesz a vádlott, de a vég­tárgyalás ez ügyben még nincsen kitűzve, hanem csak a vizsgálat folyik. És ezért hallgatta őt ma ki Oláh András vizsgálóbíró,­­ Kosuth Ferencz fogsága. A pestvidéki törvényszék fogházából ma reggel kilencz órakor szabadult ki Kosuth Ferenczel, hol három napot töltött azon párbajért, melyet Ugrón Gábor föld­­birtokossal a múlt év őszén vívott. Jankovich Kálmán fogházfelügyelő felvezette Geguss Gusztáv dr. kir. ügyészhez, a­ki a büntetés kitöltéséről szóló igazolvány átadása után, szabadon bocsátotta Kossuthot.­­ A szarvasi próféta. A budapesti esküdtszék előtt ma délután tárgyalják az osztálygyűlöletre való izgatással vádolt Nyiry Elek szarvasi »k­ő« kettős sajtóperét. A nevezett úr Szarvason (»a világ közepén«) egy folyóirattal boldogítja az aludni nem tudó elvtársakat, a­melynek czime: Népszerű bölcsész. Ebben hallatlan galimathiászokat összeirkál, a­melyekkel bármelyik életlap is mulattathatná a maga olvasóit. De azért van azokban elég vastag gorombaság is, így a Zsarnok uralom czimű czikk­­ben válogatott durvaságokkal izgat a hivatalnoki kar ellen, a­kikről per »gazember« és egyéb nyájas titulu­sok kíséretében emlékezik meg. A másik inkriminált förmedvénynek a czíme: »Jogi élet, jogi szabadság, fegyveres kutyák.« Ebben a kedélyes úr felhívja a népet, hogy a rendőröket és csendőröket lőjjék agyon. Majd abbeli nézetének ad kifejezést, hogy »az Aninán megölt bányászok egyenértékéül tizen­egy minisztert és országgyűlési »pofaviselő«-t fel kellene akasztani.« A nyájas olvasók felizgatására szánt eme »bölcsészeti« czikkek a sajtóbiróság elé kerültek és Nyiry bevallotta, hogy ő a szerző. A vádat el­lene Pataky dr. alügyész emeli, vádlott védőjéül Schmiedt Jenőt, az »ideális anarkistá«-t jelen­tette be.­­ A delikatesz barátja, Stern József házaló a múlt évben azzal állított be a Dismont czéghez, hogy egy Wolfner névvel aláírt megrendelőlevelet mutatott be és tíz hordó orosz halat akart elvinni. De a turpisságot azonnal észrevették és a szél­hámost elcsípték. Ügyében ma volt a végtárgya­lás. Vádlott védekezése így hangzott: — A börtönből jöttem ki, éhes voltara. Ké­rek enyhe ítéletet, hiszen a rablógyilkosnak is ke­gyelmeznek, ha tettét éhség miatt követi el. Gruber ügyész: Ha maga éhes volt, miért nem ment el a rabsegélyző egyesület kőbányai menhá­­zába, ott kapott volna eledelt. — Ennek a létezéséről én mit sem tudtam. A törvényszék vádlottat csakis bűntettének kísérlete miatt egy havi fogházra ítélte. Az ügyész felebbezett. § A Vőlegény. Gundsum Ádám szabólegény állott ma a törvényszék előtt, csalással vádolva. Fekete elnök: Maga azzal van vádolva, hogy Keresztes Katalin szakácsnőtól, a­kinek házasságot ígért, ötvenhat forintot, arany gyűrűket csalt ki, aztán megszökött. Vádlott: Én őt komolyan el akartam venni. Panaszos: Kérem, azt hazudta nekem, hogy már kijárta a dolgot az anyakönyvi hivatalban. Egy napon én őt már teljes menyasszonyi öltözék­ben vártam, de nem jött el az esküvőre. Másnap megtudtam, hogy a pénzemmel együtt megszökött. Vádlott: Kérem, én ezt a leányt azért nem vettem el, mert időközben megtudtam, hogy tör­vénytelen gyermek, hát megundorodtam tőle. Elnök: Csakhogy az előttünk fekvő iratok azt bizonyítják, hogy maga már más szakácsnőket is becsapott ily módon. Magának ez a professziója. A törvényszék, Stocker dr. ügyész vádbeszéde után vádlottat hathavi fogházra ítélte. § A légyott. Csinos varróleány, gondosan öl­tözködve állott ma a bíróság előtt. A neve Kovács Mária. Azt állítja, hogy évekkel ezelőtt apácza akart lenni, de nem fogadták be. Hogy miért ? annak ő a megmondhatója. Később állandóan légyottakkal foglalkozott és a partnerek ingóságait emelte el. Két fiatal ember járt így vele a múlt évben, a leány ellopta a mellényüket, a­melyben aranyóra ketyegett. A tárgyalást Bakonyi biró ve­zette, a vádat Gruber dr. ügyész képviselte. A leány tagadott, de a bizonyítékok mind ellene szóltak. A törvényszék a leányt, elegancziája da­czára, lopás büntette miatt elitélte három évi fegyházra. § A gazdaasszony parancsa, Fuchs Antal bádogos felesége furcsa fogalmakkal birt az inasok­­ működési tere felől. Állandóan arra kényszerít­ette Kohn Károly és Csízek Antal inasait, hogy lopja­nak az ő számára zsírt, húst, kolbászt stb., aztán a lopott dolgokat hűségesen megosztotta Horváth Jánossal és feleségével, a­kik neki rokonai. E bűnügyben ma volt a végtárgyalás. A két inas azt vallotta, hogy az asszony úgy kényszerítette őket a lopásra, hogy ellenkezésük alkalmával előbb az „auflage-ot vonta meg tőlük,­ később főzeléket sem kaptak, végre kenyér volt a vacsorájuk. Gruber ügyész valamennyi vádlottnak szigorú megbünteté­sét indítványozta, a védő Fuchsnéra nézve enyhe ítéletet kért és tekintetbe kérte venni, hogy a férje a szegény öreg asszonytól e miatt elvált. A törvényszék Bolint és Csízeket lopás vétsége miatt 5—5 heti fogházra, Fuchsnét bünrészesség miatt hat havi börtönre, Horváthot és feleségét orgazda­ság miatt 15 —15 napi fogházra ítélte.­­ A véres május elseje. Ama zendülés ügyé­ben, a­mely 1895. május elsején történt a rákos­­palotai erdőben, a tegnapi és a mai tárgyalás után a törvényszék ma déli egy órakor hozta meg az ítéletet. A biróság ítéletét Tóth Ernő táblai bíró, elnök hirdette ki. A lapunk által tegnap ismerte­tett bűnügyben a törvényszék ítélete a következő: A törvényszék Belpert Ödönt a zászlótartót a vád alól teljesen felmentette, Geleta Ádámot hatóság elleni erőszak vétsége miatt egy havi, Kasser Ká­roly ugyanily vétségért két havi, Füle­ászlót hat heti fogházra ítélték. A könnyű testi sértés vét­ségének vádja alól valamenyi vádlottat felmentet­ték, Fazekas Ferenczet és Fuchs Józsefet pedig, a­kikkel szemben Genthon dr. ügyész a vádat el­ejtette, a törvényszék a hatóság elleni erőszak vét­ségének vádja alól is felmentette. SZERKESZTŐI ÜZENETEK. (Kéziratokat nem adunk vissza.) — Névtelen levelekre nem válaszolunk. — Budapest, április 21. Sz­­. ev. ref. lelkész Gerjen. A kérdezett költeményt Kiss József irta. Tessék a »Hét« czimü hetilap szerkesztőségéhez fordulni, az majd meg­küldi. G. H. Jászberény. Tessék megkezdeni. U. M. Szolnok. Ha tudósításai beválnak, úgy kívánságait teljesítjük. T- Sz Mező-Laborcz. Feltétlenül kiadják és mint katonaszökevény a megfelelő büntetésben részesül. KÖZGAZDASÁG. Az állatforgalom szabályozása. Budapest, április 21. I. A legújabban beterjesztett, úgynevezett ki­egyezési törvényjavaslatok keretében a monarkia két állama közötti állatforgalom kérdését szabá­lyozó megállapodások némely rendelkezéseit óhajt­juk az alábbiakban a maguk értéke szerint méltatni. Az idézett törvényjavaslatnak új XXI. czikkéhez tartozó végrehajtási módozatokban többek közt ki van mondva az, hogy nagy ki­terjedésű községeink önálló egészségügyi körze­tekre lesznek feloszthatók. Nem végzünk tán fölösleges munkát, ha érdekeltekkel az alábbiak­ban pár szóval megismertetjük ezen intézkedés okát, czélját, jelentőségét és kivitelének módo­zatait. Tudvalevő, hogy állategészségügyi törvé­nyünk (1888. VII. t. ez) rendelkezései szerint, abban az esetben, ha valamely akár aránylag kicsiny, akár pedig bárminő nagy határral Kim község területén, bármely félreeső tanyán vagy udvarban az idézett törvény szerint járványosnak tekintendő jelleggel lép föl valamely ragadós állati betegség: fennálló állategészség rendőri szabályaink szerint az illetékes hatóság a köz­ségnek egész határát, tehát főleg az Al­földön néha igen nagy kiterjedésű területet zárlat alá veszi, a­mely zárlat értelmében — addig, míg az fennáll — az illető betegség iránt fogékony állatokat a zár alá vett egész területről elhaj­tatni vagy elszállíttatni tilos. A zárlati intézkedések ehhez képest az állatok szabad forgalmát és értékesítését, né­mely betegségnél csak néhány állaton vagy csak két-három udvarban konstatált betegedési esetből kifolyólag nem ritkán több száz négyzet­kilométernyi területen teljesen megakadályozzák vagy legalább is megnehezítik. Ilyen esetekben 8

Next