Magyar Ujság, 1898. május (7. évfolyam, 120-149. szám)
1898-05-01 / 120. szám
k lehetősen egyenlők, mindegyik számíthat a győzelemre, és az eredmény azon fordul meg, hogy melyik fél tudja jobban fölhasználni a rendelkezőre álló eszközöket. A kubai harctérről érkező jelentések azt a benyomást keltik, hogy ott is készül valami, lehetségessé teszik egyszersmind hogy teljes világításban lássuk a tegnapelőtti matanzaszi inczidenst. A mai sürgönyök alapján ugyanis helyesnek látszik az a föltevés, hogy az amerikai hadvezérlet Matanzaszt szemelte ki arra, hogy ott szállítson partra csapatokat. A pont fekvése egészen előnyös ebből a szempontból; körülbelül szemközt fekszik Keywest Cityvel, úgy, hogy csak a floridai csatornán kell átkelnünk, hogy innen Matanzaszba jussunk; az öszszeköttetés eképen tehát gyors és biztos lenne Kuba és a floridai félsziget között. Azonfölül a város kitűnő kikötővel bír, amelyet a spanyolok alig tudnának visszavenni, ha az amerikaiak ott megfészkelnék magukat és a partokat ütegekkel kellően fölszerelnék. A város védelmi eszközei jelenleg igen gyöngék s jóformán csak a most készülő parti ütegek jönnek komolyan számításba. Ez a körülmény is bizonyosan hozzájárult ahhoz, hogy az amerikaiak Matantaszra vessék szemüket. A terv a következő volt: Sampson admirális a tenger felől bombázza, ugyanakkor a felkelők a szárazföldről megrohanják a várost, amely képtelen lesz ellentállani ennek a kombinált támadásnak. Tampában, a floridai félsziget nyugati partján, harmincz napi élelemmel ellátva Cochrane ezredes parancsnoksága alatt készenlétben állott 4000 ember, hogy a győzelem első hírére útnak induljon a tampai kikötőben befutött nyolc bérelt gőzösön, Matanzaszban partraszálljon és a fölkelőkkel egyesüljön. Lee, a habanai volt amerikai főkonzul, akit időközben dandárnokká léptettek elő, vette volna át a parancsnokságot az egyesült kubai fölkelő és amerikai csapatok fölött s megpróbálta volna az előnyomulást Habana felé. A sziget fővárosának megrohanását az ostromzároló flotta bombázása támogatta volna. Sampson kudarcra dugába döntötte a szépen kiszirkalmazott tervet. A spanyol csapatok alaposan megverték a felkelőket, míg a parti ütegek az amerikai hadihajókat visszavonulásra kényszerítették Ennek folytán a washingtoni kormány visszavonta a Habana bombázása iránt kiadott rendeletet, így látva az eseményeket, teljesen értjük, hogy Correasspanyol hadügyminiszter a képviselőim tegnapi ülésén Spanyolországra dicsőségesnek mondotta a matanzaszi napot, de egyátalán érthetetlennek tartjuk azt a washingtoni tudósítást, amely szerint a matanzaszi hírek féktelen örömet keltenek az Unióban. Ez az öröm annál kevésbé indokolt, mert a matanzaszi kaland diplomácziai kellemetlenséget is okoz az Egyesült Államoknak, amennyiben Sampson admirális egyszerűen elfeledte előzetesen notifikálni a város bombázását, amiért most az osztrák-magyar és a franczia konzul tiltakozást adnak be. Az Unió emberei egyáltalán különös kedvüket lelik a nemzetközi jogszokások megsértésében. MAGYAR UJSÁG, 1898. május 17 A megfutott amerikai hajó. Madrid, április 30. Kubából érkezett hivatalos távirat megerősíti, hogy a Ligera spanyol ágyúnaszád Cardenas előtt visszavonulásra kényszerített egy amerikai torpedónaszádzuzót. Az ellenséges hajó hetven ágyúlövést tett, anélkül, hogy a Ligera komoly sérüléseket szenvedett volna, csak a vitorlázat és a horgonykötelek sérültek meg egy kevéssé. Monarkiánk és Spanyolország, Bécs, április 30. A Neues Wiener Tagblatt-nak jelentik New Yorkból, hogy Washingtonban az a hír terjedt el, hogy Ferencz József császár és király Spanyolországot a háborúban pénzbelileg segélyezi. A közvélemény ezen nagyon felháborodott és követeli, hogy e miatt Amerika hadat üzenjen Ausztria-Magyarországnak. Mac Kinley ez ügyben állítólag jegyzéket is intézett Bécsbe. A nevezett lap illetékes oldalról vett értesülése alapján kijelenti, hogy az említett hír merőben koholt. Hogy a monarkiánk rokonszenve — úgymond — melyik hadviselő félen van, az nem szorul magyarázatra, de, hogy semlegességéből kilépjen, arra semmi oka nincsen. Hadihajónk Kubában, Póla, április 30. Az osztrák-magyar tengerészet legnagyobb czirkáló hajója, a Kaiserin und Königin Maria Theresia teljesen felszereltetett, hogy Kubába induljon. A hajó parancsnokságát Rippner Gyula sorhajókapitány veszi át. Bottner sorhajóhadnagy a washingtoni követségünk katonai attaséjává neveztetett ki. Összeütközés. London, április 30. A Morning Post közöl egy eastoni (Maine állam) táviratot, amely szerint Quaddyhad felől, ngykanfeerű ágyak dörejét hallottak. Azt hiszik, hogy a Mineapolis egy spanyol hajóval megütközött. A hadiköltségek. Washington, április 30. A képviselőház 151 szóval 129 ellen elfogadta a hadiköltségekről szóló törvényjavaslatot. A spanyol flotta, London, április 30. A Reuter-ügynökség jelenti Hongkongból. Itt azt hiszik, hogy a spanyol hajóhad el fogja hagyni Mannillát, hogy az öblöt védő erődöket támogassa. Azt mondják, hogy Polinas irányában amerikai hadihajókat jeleztek. A rossz idő megakadályozza a felkelőkkel való érintkezést. A spanyol szenátus ülése: Madrid, április 30. A szenátusban Weyler tábornok kijelentette, hogy midőn Kuba főparancsnoka volt, azt a javaslatot tette Canovas akkori miniszterelnöknek, hogy üzenjenek hadat az Egyesült Államoknak és 50.000 emberből álló haderőt küldjenek amerikai területre, mert, miután Amerika helyzetét tanulmányozta, arra a meggyőződésre jutott, hogy ez a kontingens elégséges volna. Spanyolország még most is hasznára fordíthatná az Egyesült Államok hadseregének és tengerészetének hiányos szervezetét és támadólag léphetne fel. A hazafias toreador, Madrid, április 30. Cuarizza spanyol bikaviador egy negyedmillió pezetát adományozott a háború költségeire. Két amerikai hadihajónak Kuba felé való útjában eltört a gépe. A hajók harczképtelenekké lettek. Key West. — Az Egyesült Államok hadikiköltője. — Egy hazánkfia, aki nemrégiben hosszabb tengeri útjában néhány hetet a Florida-menti szigeteken is töltött. írja az alábbi sorokat, amelyeknek érdekességet főleg aktuális voltuk kölcsönöz. Most, hogy az Egyesült Államok hajóraja Key-West szigetének tart, amely vagy tizenöt mértföldnyire terül el Florida félszigetétől, épen alkalomszerű lesz, ha megemlékezem rövidesen a jövendő tengeri ütközetek egyik legfontosabb középpontjáról, Key-West szigetéről és annak kikötőjéről. Key-Westet három felől szokás megközelíteni. New-Orleansból egy nyomorúságos gőzhajó visz oda, amelyen légióként marhát szállítanak. Az utazás teljes két napig tart el. Legkényelmesebben Tampáról juthat el az ember a szigetre. Tampa amolyan kis kikötő Florida nyugati partján. Innen huszonhat órát vesz igénybe az utazás. Normális viszonyok között végre Kubából is jár át rendszeresen hajó, melyen az út egy éjszakánál tovább el nem tart. A szigetnek különben határozottan spanyol a jellege. A trópikus égöv alá esik s lakossága nagyobbára szökevény fölkelőkből telik ki, a kik mindannyian spanyolul beszélnek. A szigetet eredetileg connecticuti halászemberere népesítették be, akik abból éltek meg, hogy zsákmányukat spanyoloknak adták el. Sokáig az volt a közhit, hogy Key-West a meg-megújuló sárgaláz járványa, meg a mérhetetlen moszkvitorajok miatt lakhatatlan. Csak a kubaiak első fölkelése óta, amikor számos menekülő telepedett meg a szigeten, csak azóta szűnt meg a sziget veszett hite. A lakosság fő keresetforrása a szivargyártás; 126 szivargyár működik jelenleg a szigeten, amelyeknek gyártmánya minőségre alig-alig marad mögötte a valódi havanna-szivaroknak. Csempészik is óriási mennyiségben mindenfelé s bizony ha utána járna valaki, kétséges, vájjon nem azt sütné-e ki, hogy a mi szivart mi havannaképen füstölünk el — ünnepnapokon, voltaképen egytőlegyig key-westi szivar. Jelentős keresetforrása még a lakosságnak a szivacshalászat is. Vagy 1000 szivacshalász él a szigeten, akiknek összevéve van vagy 400 halászó bárkájuk. A bárkát apróbb csónakok követik, melyekben két-két halász foglal helyet. Az egyik evez, a másik halászó villával tépi le a sziklához tapadt szivacsot. Évente vagy 2 millió márka értékű szivacsot visznek ki Key-Westről. A hajóról nézvést lassan-lassan tűnik csak föl a sziget kék körvonala. Rőtes barna sziklák bújnak elő mindenfelől; fehér tajtékot túrva törik meg rajtuk a hullám. Hajdanán kedves menedéke volt a sziget a mexikói kalózoknak, mivel hogy igen bajos rajta a kikötés. Csodálatosakat kanyarog addig a gőzös, míg végre szeme elé kerül az embernek a toronypóznán libegő csillagos lobogó. Ha azután beértünk az öbölhez, tisztán kibontakozik szemünk előtt az egész sziget; mindössze alig fél négyzetmértföld a kerülete, hát egy jó óra alatt szépen megjárhatja az ember. Épület sűrűn akad rajta, de valamelyes formájuk csak a kikötőmenti házaknak van. Egyenes irányban hasitja át a várost a főutcza, melyen villamos vasút visz át. A széles szép utczán egymást éri a rondábbnál rondább lebuj és csapszék. Röhögés, rekedt énekszó, durva, rikácsolás hangzik ki belőlük s majd mindenik ablakon egy-egy erősen kivágott ruhája, gyanús hölgy dugja ki fejét. A mi társaság erre összeverődik, nem a legjobb famíliából való; véres verekedés, emberfosztogatás, gyilkosság híján alig múlik nap. A kikötői odább enyhül kissé a kép. Csinos, fehérre meszelt falu faházak emelkednek erre is, arra is. Ha rájuk tűz a nap, a visszavert fénytől elkáprázik az ember szeme. A kertekben gyönyörű trópikus növények nyílnak, sőt olyik utczán pálmafasorok is vonulnak végig. Az egész kubai felkelésnek voltaképen Key- West a gyújtópontja. Ez a város az érintkező helye a kubai fölkelőknek a new-yorki juntával. Mert noha, mint az tudvalevő, az Egyesült Államok sokáig húzódoztak attól, hogy a fölkelőket hadakozó félnek ismerjék el, közben azért mindenképen támogatták őket. Ha az Egyesült Államok nem állanak a hátában, Spanyolország rég ideje elfojtotta volna a felkelést. Kis csónakon, amit a kikötőben bérelhet ki az ember, fél óra alatt eljuthatni Éjszakamerika legdélibb hadihajó-állomásáig. Szírieknek és sziklatömböknek valóságos tömkelege veszi körül. Ha messziről nézi az ember a hajótábort, valósággal jelentéktelennek tetszik az egész, ám ha közel kerül az óriás gyilkos szörnyekhez, azt hiszi, va-