Magyar Ujság, 1898. június (7.évfolyam, 150-179. szám)

1898-06-01 / 150. szám

s­ zuljának s valóban a magyar érdekeknek ő a fáradhatatlan képviselője. A szezon még nincs itt, de alig két hét múlva a néhány száz vendégből már néhány ezer lesz. Csodálatos, mennyire nincsenek itt útjában egymásnak az emberek. Hullámzó so­kaság hömpölyög mindenfelé, de senki sem za­varja a másikat. A remetemagányt kedvelője csakúgy megtalálja a hangtalan magányt, ,mint a pezsgő élet barátja a zajos mulatságot. És az egészséges nincs útjában a betegnek és a bete­gek szomorító, kedvetlen látása nem vár az egészségesre. Bámulatos rend, kitűnő, minucziózu­­san körültekintő gondoskodás, mely arra is ki­terjed, hogy hőségben az embert kényelmes ko­csin viszik lakásáról a vendéglőbe. A "Wickenburg gróf szobrát pedig mindenki kegyelettel nézegeti. Ott áll a kertek szomszéd­ságában, gyönyörű angol parkban, fehér már­ványból faragva, a mi jótevőnk szobra, a ki ezt a gyönyörű fürdőt a stájer erdőrengeteg köze­pébe varázsolta. Megérdemli a tiszteletet, mely­ben emlékét tartják; a ki egyszer itt járt, a ki­gyógyult beteg és az uj erőre kapott egészséges neki köszöni, a mi testi-lelki gyarapodásban része volt. C­s. PerajiMs a Gárdos-perbeo, — Saját tudósitónktól. — biróság eleget tenne, mert nekem a pör folyama alatt annyi bizonyítékom gyűlt össze Gárdos ártatlansága mellett, a melyeket a pör gyor­sabb lebonyolódása szempontjából nem terjeszt­hettem elő, hogy egy újabb pör csak hasznára válnék védenc­em meghurczolt hírnevének. Számos tanú jelentkezett a per folyama alatt, köztük Gárdos iskolatársai és gyerekkori barátai, a­kik készek eskü alatt igazolni, hogy az a méreg­gyűjtő szenvedély, melyet csak a gyilkosság leleplezésére kiemelt manővernek te­kintettek sokan, nem mai keletű. Jelentkezett nálam Gárdosnénak egy volt cselédje, s ki kész hit alatt erősíteni, hogy Gárdosné még abban az időben, mikor ő szolgált náluk, gyakran em­legette, hogy öngyilkossá lesz. Egy iskolatársa kész bizonyítani, hogy Gár­dos már diák­korában is szenvedélyesen gyűjtött ásványokat és mérgeket. Tanukkal és okmányokkal tudnám bizonyí­tani — a mit Gárdossal szemben súlyos terhelő adatnak hoztak föl — hogy igenis történtek esetek, a mikor az anya, közvetlenül a szülés után, öngyilkosságot követett el s igy Gárdosné öngyilkossága nem állana páratlanul az öngyil­kosságok krónikájában. Egyszóval nekem van egy csomó újabb ada­tom, mely még jobban megvilágítaná Gárdos ártatlanságát. Csakhogy — így folytatta tovább — semmi kilátás arra, hogy az ügyészség belemenjen a perújításba. Azt a levelet, mely üres pletykákná­l bizonyítási ígéreteknél egyebet nem tartalmaz, az ügyészség kénytelen lesz egyszerűen ad akta tenni. Abban a levélben semmi újabb pozitív bizonyíték nincs. A perújítás lehetősége már csak azért is ki van zárva, mert a kur­ia indokolásában rá­mutatott arra a körülményre, hogy az orvosi vizsgálat a morfiumnak oly minimális részét ta­lálta csak a hullában, hogy mérgezésre követ­keztetni ebből teljes lehetetlenség. Egyetlen módja volna csak a gyanúsításnak, ha Fodorcsákné tanukat tudna állítani, a­kik látták, a­mikor Gárdos Lajos a mérget felesé­gének beadta. Ilyen azonban nincs s ilyen ta­nút állítani nem tud, de nem is igér Fedor­csákné, kezdődött a szék és asztal barikádok építése. Az igazgató azonban okosabb volt, három óra óta ránk volt csukva az ajtó, a­mi ép elegendő volt a lázongási kedv lehűtésére. Mit volt mit tenni egy­más után ereszked­tünk le a reflektórium magas ablakaiból a kertre, daczolva a ránk váró súlyos büntetéssel. Az öles Misu az őt körülvevő inzurgensek­­nek vadul kiáltotta: — Távozzatok ti is, elég, ha egy bűnös marad, a­kit megbüntetnek. Mikor oszt látta, hogy én vonakodok őt cserben hagyni, felém kiáltott: — Eredj te is, ünnepélyesen feloldalak be­csületszavad alól. Mikor aztán feltörték az ajtót, egyedül Misut találták ott, mint a hatalmas étvágy szellemét, lebegve a romok felett. Nyilván a­mi ennivaló volt, azt mind bekebelezte, mert étel­nek nyoma se volt sehol. Az igazgató tehát haza­küldötte őt apjához. A forradalomnak meg az volt a vége, hogy néhány rövid hétig óva­kodtak a rózsaszínű mártású tőkehal és a fehér­rántású babfőzelék feltálalásától. Hanem aztán később minden újra a régi mederbe tért vissza. Az egész perújítási hajsza Fedorcsákné rossz indulatára vezethető csak vissza. Fedor­­csáknénak a feljelentés és az első per alkalmá­val tanúsított magatartása még csak magyaráz­ható és menthető, de ez az újabb gyűlölségből eredt vádaskodás, saját unokáinak az apja ellen olyan, a­melyet semmivel sem lehet mentegetni. Gárdos is kereshetne megtorlást e vádas­kodások miatt Fedorcsákné ellen, de ettől vissza­tartja őt és az a viszony, a­mely gyermekeit nagyanyjukhoz köti. Az a levél, melyet Fedorcsákné az ügyész­séghez intézett, üres fecsegésnél és pletykánál nem egyéb s meg vagyok róla győződve, hogy azzal a pletykával értéke szerint fog bánni az ügyészség s azt rövidesen ad akta teszi. Budapest, május 31. A napilapok némelyikében az a nevezetes hir foglaltatik, hogy özvegy Fedorcsákné, a meg­­mérgezéssel vádolt Gárdos anyósa, a törvény­székhez perújítási keresetet adott volna be, mely­ben újabb adatokat hoz föl Gárdos Lajos bű­nössége mellett. A szenzácziós fordulat mibenlétének­­ okai­nak megvilágítása szempontjából kiküldtük la­punk tudósítóját Gárdos védőjéhez, Friedmann Bernát dr. ügyvédhez, ki lapunk tudósítója­­ előtt az ügyre vonatkozólag a következő felvilá­gosításokat adta: — Igaz, hogy özvegy Fedorcsákné egy több oldalra terjedő levelet intézett nem a tör­vényszékhez — a mint az a lapokban közölve van — hanem a királyi ügyészséghez. Ezt a levelet azonban nem most adta be Fedorcsákné, hanem a kir. tábla felmentő íté­lete után, a kúria ítélete előtt. — Szeretném — mondotta Friedmann dr. nyomatékkal — ha a perújitási kérvénynek a küldtek aztán bennünket korgó nyomorral, mert hisz az alvás jó tanácsadó. A következő két napon az öles Misu rette­netes volt. A vigyázó szavai nagyon is elevenen tapintották és mély sebet ejtettek becsületetes, paraszt szívén. Esküdözött égre-földre, hogy gyáva ficzkók volnának, ha egy tapodtat is en­gednénk. S büszke volt rá, hogy ha nem akar enni, úgy ő böjtölni is tud. Ő volt a martyr. A közügy vértanúja. A rózsaszínű tőkehal és a fehérrántású babfőzelék vérző szivü hőse. Mert mi többiek csak úgy duskálkodtunk a csokoládéban, a kolbászfélékben, sőt még mar­­maládéval is tele volt tömve a fiókunk, úgy hogy mi a száraz kenyeret nem lehet mondani, hogy szárazon ettük volna, de ő neki nem vol­tak a városban rokonai és ő csakugyan a fekete kenyérhéjon rágicsált. Harmadnap, midőn ép a fehér paszuly járta, a szigorú direktor, a­mikor látta, hogy még min­dig nem nyúlunk az ételhez, beszüntette a ke­nyér kiosztást is. Erre aztán kitört az i­razi vihar. Az öles Misu, kinek fejét az éhség úgy lát­szik teljesen megzavarta, most hirtelen felpattant és fogta a vigyázó tányérját, ki két pofával falt és oda röpítette a terem közepébe, mi­közben rázendített a Marseillesre. A felügyelők a beállott tányér- és pohárzápor elől, melyre Misu e fellé­pése bátorított, megfutamodtak és a Misu nyápicz szomszédja ép a tarkójára kapott egy jó adag fehérbab porlevest, úgy hogy a lé csak úgy csur­gott róla. Erre aztán az öles Misu vezetése alatt vad forradalmi dalok éneklése közepett meg­* Sok esztendő múltán találkoztam újra az öles Misuval, a­ki visszatért az ekeszarvához. — Rossz doktor lett volna belőlem — mondá, — jobb parasztnak lenni, ha nem, mond­hatom, ti ugyancsak cserben hagytatok akkor, pedig tudd meg, hogy a tőkehal meg a bab voltak már akkor is legkedveseb ételeim. F. Gerö Attila. MAGYAR ÚJSÁG, 1898. junius 1. Chirnay herczegné plasztikai mutatványai. — Saját tudósítónktól. — Budapest, május 31. Mikor nehány héttel ezelőtt Chirnay her­czegné, "Ward Clara az ő szerelmesével, Rigó Jancsival ismét Budapestre érkezett, csak keve­sen tudták jövetelének czélját. A szép exher­­czegné, mint rendesen, ezúttal is a Rémi-szálló­ban bérelt több szobás lakást, melynek javaré­szét bőröndjei foglalták el. Egy emeleten lakott Flóron úrral és nejével Barrisson Lonával, a­ki ez időtájt vendégszerepeit a Kerepesi-úti Oroszi Caprice-mulatóban. Flóron úr tudvalevőleg az impreszáriók mintaképe. Feleségével eddig nem kevesebb, mint 500.000 frankot daloltatott és lovagoltatott össze, a­mi, tekintve a bájos Lona piczinyke hangját és nem túlságosan jelentékeny tehetsé­gét, valóban csodálatos eredmény. A félmillió pedig elég jó helyen, az angol bankban van elhelyezve, míg a napi szükségletek fedezésére Fléronék külön házi­pénztárral rendelkeznek. Flóron urnak Chirnay herczegné világismert neve szeget ütött fejébe. Miért ne lehetne ezt a dicsőséget tehát apró pénzre váltani ? És Flóron úr megtudta azt is, hogy a Rigó-pár nem túl­ságosan bővelkedik anyagi javakban és minden tehetségét latba vetette, hogy a herczegné pénz­ügyi helyzetét brilliánssá tegye. Irt a herczeg­­nőnek, hogy jöjjön és az nem soká váratott ma­gára. Megérkezett Budapestre és azontúl nem­csak Flóron ur, hanem Barrison Lona is éjjel­nappal együtt voltak vele, örökösen rábeszélve őt, hogy lépjen a művészet mezejére, mely őt milliókkal kecsegteti. És miután Chirnay her­czegné énekelni sohasem tanult volna meg, Fló­ron úr számára a plasztikai pózokat hozta javaslatba. Ez tetszett is, hizelgett is a szép asszonynak és a féltékeny Rigó Jancsi minden ellenzése daczára elhatározta magát arra, hogy a bizonytalan exisztencziának véget vet és­­ művésznővé lesz. Floron ur kezdte kicsomagolni a herczegnő bőröndjeit és kiválogatta közülök azokat a ru­hákat, a­melyek produkczióihoz nagyon alkal­masnak ígérkeztek. Az előzetes próbákon, me­lyek a herczegnőnek a Rémi-szállóban levő kásán tartattak, megjelent Oroszi is, a róla el­nevezett mulató tulajdonosa, a­ki hosszas tár­gyalások után nagyon kedvező feltételek mellett egyelőre nem szerződött, hanem csak megállapo­dott a herc­egnővel. És pedig esténkint 500 forint, ezenfelül a bruttó bevétel fele. Ez tehát esténként mintegy 1200—1400 fo­rintot tett volna ki. — elég szép összeg egy há­zasságtörés kamatjaiként. Chirnay herczegné lázasan készült az első felléptére, melynek legnagyobb nehézségét idáig a hatósági engedély képezte. Végre ez is meg­jött. Floron úr és Barrison Lona most már kétszeres lelkesedéssel tanították a herczegnét, a­ki az ő plasztikai mutatványában gyönyörű volt. Csak Rigónak nem tetszett a dolog. Na­gyon heves jeleneteket insezenirozott, de hiába­ Még az sem használt, a­mikor azzal fenyege­­tődzött, hogy faképnél hagyja nejét. Ám ez épen csak fenyegetés volt, mert elment esténkint hűségesen nejével és Flóronékkal az Oroszi-mu­­latóba, a­melynek színpadán a herczegnő Floron utasításaihoz képest a színpadi levegőt igyeke­zett megszokni. Előadás után aztán két egyfogatú bérkocsin

Next