Magyar Ujság, 1898. július (7. évfolyam, 180-210. szám)

1898-07-01 / 180. szám

Galieziai állapotok. Budapest, junius 30. G-alicziában oda fajultak a viszonyok, hogy harminczhárom politikai kerületben ki kellett hirdetni a rögtönitélő biróságot. A galieziai parasztok mozgalmának határozottan zsidóellenes iránya van. Nem a nyomorúság vitt8 rá az embereket a rablásra, gyújtogatásra és gyilkolásra, mert hiszen a vagyonosabb parasztok is résztvesznek benne; nem egy gazdag parasztnál találtak rablott holmit. Szocziális izgatok keze sem működ­hetik, mert a szoczializmus általában a vagyonos osztály ellen fordul s nem választja ki különös kedvteléssel a zsidót. Hogy a galieziai parasztok mozgal­mának más oka is van a fajgyűlöletnél, az valószínű. A szegénység, a tömeg­nyomor elkeseredést szül s az éhség rossz tanácsadó. De hogy ez elkeseredés, a tömegek dühe, mint a pusztító árvíz, első sorban a zsidók lakását árasztotta el, hogy a nép pusztító dühe első sorban ellenök fordult, ennek oka bizonyára a galieziai társadalomnak a zsidók ellen való elfogultságában'' s az antiszemita izgatásban keresendő. Csakhogy a rablás és gyújtogatás, a nép kommunisztikus étvágya sohasem állott még meg a zsidóknál. Utánuk oly biztosan következnek az urak, a vagyo­nos középosztály, a jómódú iparos és a plébániák, mint a halál. Soha még világteremtése óta pcrláza-1 dás nem sikerült. Egy a sorsuk: a leve- retés, a vérbefojtás, a szuronyok és ágyuk túlsúlya a kaszák, kések és rozsdás mor- dályok felett. Most sincs kétségünk, hogy G-alicziában hamar rendet csinálnak a rögtönitélő bíróságok, a kivonult kato­naság és az akasztófa. A szegény, félrevezetett nép meg­sínyli az államrend győzelmét s bizo­nyára nem fog okulni szerencsétlenségé­ből még se. Azok pedig, a kik izgatá­sukkal bajba vitték, a kik a fennálló rend ellen felbujtották, azoknak a hajuk szála sem görbül meg, azoknak első dolguk volt biztonságba helyezni becses bőrüket. Az Alkotmányt is kihozta sodrából a galieziai rablások hire. »Ütik a zsidót« ilyen czim alatt lelkesedik. Biztosra veszsziik, hogy »hithü« újság létére nem is jelent volna meg Péter-Pál napján, e nagy katolikus ünnepen, ha ily örvendetes eseményeket nem kellett volna kommentálni. De ha csak az örömtől lelkendező kommentálásnál maradna a jóra való újság, de egyebet is tesz: filozofál és elmélkedik, a galieziai parasztlázadás okait kutatja. Első oka természetesen: a liberaliz­mus. Mi ugyan nem tudjuk, van-e Gali- cziában liberalizmus és ha van, milyen? De hát vannak zsidók, a kik a néppárti újság terminológiája szerint azonos foga- [ lom a liberalizmussal. Hogy a néppárti újság a zsidóknak I tulajdonítja az élet és vagyonbiztonság ellen irányuló galieziai merényleteket, ezt még értjük. Mert minek élnek az istenadták ? Ám kevésbé értjük azt a tiszteletre méltó őszinteséget, a mivel kimondja, hogy az a nép, a mely most gyilkol és rabol, >a babona és fanatizmus légköré­ben növekedetté Ez az. A babona és a fanatizmus, a népnek szellemi elmaradottsága, a melyre bizonyos osztályok és bizonyos pártok spekulálnak. Ez a fő oka a galieziai parasztok vérszomjas dühének, a mivel a vagyonos osztály vagyonára és életére törnek. r Es ebben igaza van az Alkotmány■ nak, nálunk is vannak jelenségek arra, hogy a felsővidéken és mindenütt, a hol a néppárt gyökeret vert"; a hol híveit toborozza, a hol társadalmi és politikai befolyása van; a hová beteszi a lábát: veszedelmes irányú izgatottság vesz erőt a sziveken és elméken. A néppárt politikai tevékenysége foly­tán nálunk is megmozdulhatnak a töme­gek s nálunk is a vagyonos osztályokra törhetnek a szegényebb néposztályok. Mióta a néppárt megalakult, azóta folyton a tömegek felizgatásán fáradozik. Nem ő rajta múlt, hogy a képviselő- választásök alatt lángba nem borultak a felsőmagyarországi vármegyék; nem ő rajta múlt, hogy a nadrágos emberek ellen mesterségesen szított gyűlölet lobbot L . M--------------L J----jM..;.,........------------gggra A „MAGYAR Utó“ TÁRCZÁJA. Fogy a kenyér. (Éjszakai események.) — A Magyar Újság eredeti tárczája. — Hat óra és tizenöt perez hiján reggeli há­romnegyed öt, vagyis — gyöngébbek kedvéért — éjjeli fél tizenegy óra volt. Ott áltam abla­komnál s bámultam kedvencz csillagomat, a Bettegőzt, a mint áthunyorgatott az Aldebaranra, a mely szintén csillag. Lehet a Jupiter nagyobb, lehet a Vénusz fényesebb, de nincs misztikusabb csillaga a mindenségnek, mint a Bettegőz! Künn lakom a város perifériáján, lakásom üres telkekre néz, melyeken túl a Városliget fekete tömege fekszi meg az északi láthatárt. Épp ezt a fekete szörnyet bámultam, mely úgy terült el előttem, mint az Apokalypsis valamely világszörnyetege; s mintha a szájából fölcsapó tüzes párázat lett volna a fülledt levegőnek az a villódzása, mely időnkint kékes fénybe boritá az egész eget. Misztikummal volt tele az egész levegő, misztikum ülte meg az ember agyát az éji sö­tétben, mely terüle napkelettől napnyugatig, nem különben az északi és déli országok felé. Tágra nyílt szemmel néztem a firmamentum nagy fekete foltjait, melyek mind jobban nőttek, zaj­talanul, nesztelenül, végtelen csöndben s elfödték a két csillagot._____ El sőbben a Bettegőzt, azután az Aldeba- rant, mert hogy ezek sorsa egy. És mind terhesebb lett aíllég valami titok­zatos párázattal, melynek lohe be-becsapott a a nyitott ablakon. És mind feketébb lett a borulat, melyet most már gyakrabban szakított meg a ki-kigyuló fényesség. Es villámok kezdték tarka arabeszkekben szántani az eget. A bántó némaság szűnni kezdett, északról tompa moraj és elhaló dübörgés görgött felém. Talán meg­mozdult az északi horizonton az apokalyptikus rém »kinek farka utánna vonsza vala a csilla­goknak harmadrészeket és a földre veté azokat.« És megszűnt az a bizonyos szélcsend, mely­nek az a kötelessége, hogy megelőzze a vihart és szélroham keletkezett, mely megzizegtette az akáczok leveleit és végigkergetett egy eldobott Alkotmány-1 az Aréna-uton. A város már aludt mélyen, de fölötte a magasban megélénkült a világ. Forrt, kavargóit, sistergett valami a fekete semmiben, mintha a világ minden gonosz szelleme Budapest fölött adott volna egymásnak találkát. A villámok mind gyorsabban tűntek elő, üzték-hajtották egymást; dübörgőbb, félelmetesebb lett a moraj, mely erőszakos lökésekben közeledett észak­nyugat felől, a tompa csattanások azt jelezték, hogy az égi tűz lecsapott. Közben megeredt az eső, millió szálakon ereszkedve le a földre. Álmositó, monotón zuho- gással pattogott a szürke háztetőkön s az utcza kövezetén, melyen nemsokára apró patakok támadtak. Szeszélyes kanyargással keresték meg azokat a rostélyozott réseket, melyeket a város ■. ---------...............................................................sasra c sináltatott számukra, hogy leszivároghassanak Dunába, s igy a Fekete-tengerbe jussanak azok a cseppek, melyek nálunk vájtak követ. Azután megint elkezdődött a fekete ma­gasban a villámczikázás, mennydörgés, süstörgés, mely mindannyiszor hosszan elhúzódó morajba fűlt. Talán a wálkiirök hada rohant a Wal­halla felé? Vagy az Apokalypsis lovagjai zúg­tak végig a téreken? vagy távoli világok rop­pantak össze s azok hanghullámai érkeztek hoz­zánk? Egy óriási dörrenés, hatalmas szélroham, melytől oldalt dőlt az eső s azután ránk sza­kadt a katasztrófa. Diónyi jegek áradata zú­dult le a városra, pillanat alatt ezernyi-ezer ablakot törve pqzdorjává. Az utczákon sehol egy lény, mindenki biztos fedél alá menekült az istenítélet elől .. . És szakadt a csapás szüntelenül, fehér tör­melékkel vonva be az utakat. A sötét ablakok világosak lettek, s rémült fejek tűntek elő, moz­dulatlanul bámulva a borzalmas látványt. És hangos kopogással omlott a jég a kemény grá­nitra, a házak fekete tetőire s az üres telkekre, hol a mélyebb helyek egy pillanat alatt meg­teltek vízzel. A szörnyű zenebona pedig folyton tartott a magasban, borzalmas szimfóniát zúg­tak az elemek, tele csattanással, disszonáns hangokkal. Oh mily törpék voltak e pillanatban a felebarátaim! S ó mily üresnek és sivárnak tetszett Lemeke »Aesthetikájá«-ban az a feje­zet, mely a fenségesről szól. Földhöz is vágom, holnap, ha a kézembe kerül. Ott álltam felmondott lakásom ablakánál, lelkem beleveszett ebbe a grandiózus látványba

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék