Magyar Ujság, 1898. október (7. évfolyam, 272-302. szám)
1898-10-01 / 272. szám
l háborodástól, mikor azt a soha nem hallott, hihetetlen passzusát az osztrák indokolásnak megismerték. A kisebbik becsületszavukat adják, hogy ezt a passzust csak ma, 1898. szeptember 30-án olvasták a Budapester Tagblatt-ban. Nagyon lenéznék a t. urakat, ha ezt elhinnék nekik, mert mégis csak felületességre, hogy ne mondjuk, lelkiismeretlenségre mutat pártvezérelő részéről, ha csak szeptember végén tudunk meg valamit, amit már áprilisban a tulajdon szemükkel láthattak. Nem is teszünk föl róluk ekkora indolencziát és azért kénytelenek vagyunk a politikában ez állítólag inkább erény, mint vétek — a rosszhiszeműségnek tudni be, amit a jó informácziójuk rovására írni átallunk. Az a leleplező passzus, melyet a B. Tyblrt, állítólag bécsi tudósítója révén most friss zsemlének kapott — ebből a nemzeti párti újságból közöljük szó szerint, így hangzik: Sn ber Skollbiruttg be§ öfferreidjijdjen ©ejeijeS fjeijjt en nun, baj? ba§ neu eittjufaljrenbe JBerfaijren auf einem „an fidgeregten und billigen ©runbfaije" beruhe und e§ wirb gejagt, ber SBerwirtfidjung bieje§ ©runbfaije§ fei unter ber Lebingung nidjt entgegenjutreten, wenn bte Ijieburd) finanziell gestärfte ijJofition ber anderen Vieidj^älfte in ber (S rt)ör)ung ber S9eitrag§reijtung u ben gemeinfamen 51u§gaben gleid)werti)igen SluSbrud finbet. 21m Sdjlujje ber SOlotibem BeridjteS wirb nocfjtnalS Ijerborgeljüben, bafj bau „Qn* geflättbniä" der gegenfettigen SIBgaßernergütung burdh) eine besere ungarische Buote bebingt ist. Ez az, a miről a nemzeti párti vezérek az ő lapjuk legújabb számából értesültek. Az értesülés hiteléül ide igtatjuk most az inkriminált passzusokat, úgy a hogy az osztrák indokolás eredeti szövegében találjuk: „®er bentgemäfj in ber ©taatéeinnafjme §u ge= wiirtigenbe namhafte Síusfaíí bürfte jebod) unter ber 23ebingung feinen genügenben ©ruttb bitben, bem au unb für fid) geredeten unb billigen ©runbfafje, monad) jebem Sänbergebiete bie feinem (Sonfum an ©tét, SJtineraíöf unb treffenbe Steuer gujufommen habe, burch freiwillige Síenberung ber bi§her 5U ®mt= ften ber öfterreiájifcfjen iReichshälfte beftehenben ©efe|e entgegen jutreten, wenn bie habard) ^finanziell ge= ftärfte ißofition ber anberen Üteidjsíjalfte in ber © r= höhung ber ©eitragSÍeiftung zu ben gemeinfamen 2lu§lagen gleidjwerthtgen 2íu§brucf finbet." A végpasszusban pedig ez van: „LiebeBergangeBestintmung be§ Struffel 16 hat barin ihren Frund, bafs einerfeitS ba§ QugeftanbniS ber gegenstüubet dien Sibgabenergütung, wie bereits erwähnt, durdj eine föfere BettragHeiftungUngarn§ubengeweinfamen 2 Jultragen Bebingt ist." stb. Látnivaló, hogy a két idézet az illető helyeknél teljesen azonos és így a német pártlap helyesen informálta a magyar pártvezéreket. Csakhogy az az indokolás, melyből mi idéztünk, nem most került csak nyilvánosságra, hanem ki van nyomtatva és szét van osztva április óta, mikor a kiegyezési javaslatokat első ízben terjesztették a Reichsrat elé. Ebből pedig az következik, hogy az ellenzéki urak nem lehettek oly szörnyen meglepetve az »ujabb« tény által, mint feltüntetik, hogy amennyiben benne az 1898-iki I. törvényczikk megsértését látják most, láthatták volna már áprilisban is, Végül pedig, ha akkor nem láttak, ebben az esetben vagy akkor követtek el mulasztást, vagy pedig mostani aggodalmaik csináltak s komoly méltatásra nem alkalmas. Alternatívát állítottunk fel, de pusztán a logika kedvéért. Bizonyos lehet benne minden elfogulatlan ember, hogy nem mulasztást követtek el áprilisban, hanem komédiát játszottak ma. Hogy ezek a passzusok hónapok óta nyilvánosság előtt vannak s csak ma, állítólag bécsi tudósítások révén jutottak ide, szintén csak arra való,hogy a komédiának megfelelő hangulatot keltsen. A két idézet pontos azonosságából láthatja ki-ki, hogy a német pártlap nem Bécsből, nem az indokolás új kiadásából kapta ezitátumait, hanem itthon csinálta, kivette ugyanabból az áprilisi kiadványból, mely most előttünk fekszik és tudatosan ámítja kis közönségét és nagyszámú pártvezéreit azzal a fikcióval, mintha frissiben kipattant titkokról lenne szó. Az akciójukkal felültek, velejéhez nem kell szólnunk, mivel veleje nincs. De mégis csak tanulságos eset, melyet felderíteni érdemes, hogy lássa a közönség, hogyan dolgoznak az ellenzéki politika belső műhelyeiben. Akik egyre a tisztességet vágják ki minden zsebükből, minden eszközt jónak találnak s nem riadnak vissza, ha czélravezetőnek találják, nemcsak attól nem, sorompók nélkül is elég busásan jövedelmez — hacsak dicsőségben is — hazánknak. Kopácsy Juliska — azaz, hogy inkább férje Karczag Vilmos írótársunk — azonban boszút esküdött a gonosz magyaroknak, kik őt úgy hideg vérrel útnak bocsátották. Elhatározta, hogy nem nyugszik addig, mig a dicsőség hire nagyra, nagyon nagyra megnő. Oly annyira, hogy idehaza is meghalljuk. Elhagyta Bécset s neki indult a nagy világnak. Bejárta Németországot, Oroszországot, sőt a vén Európát is szűknek találta már s áthajókázott Amerikába. Ekkor már mi idehaza is csóváltuk a fejünket, hogyan hát ennyire tévedtünk volna. Ez a szőke asszony lángba borítja a fél világot, csak bennünket hagyott hidegen. Jó szerencse, hogy oly messze távolban Kopácsy Juliskát is elfogta a honvágy. Mégis csak haza kívánkozott. Haza, ahol nem is aratott oly óriási sikereket, mint másutt. Mi meg örömmel hallottuk, hogy visszatért. Jól esett, hogy tévedésünket korrigálhatjuk, s mi is a művésznő hódolói közé sorakozhatunk. A tegnapi főpróbán láttuk Kopácsy Juliskát. A nézőtéren az összes színházak képviselve voltak. Mindegyike elküldte képviselőjét, hogy üdvözölje a »megtért« művésznőt. Mikor megjelent a színpadon, lázas mozgolódás támadt a nézőtéren. — Istenem, milyen szép! — sóhajtották többen. — Ha nekem ilyen termetem volna! — sopánkodott Csillag Teréz. — Az az aranyos haja hogy ragyog, a A „MAGYAR ÚJSÁG“ TÁRCZÁJA. Kopácsi Juliska a Népszinhtában. — A Magyar Újság eredeti tárczája. — Ma estére a közönséget a színházba nem az új darab, hanem egy régi ismerős csábítja. Kopácsy Juliska játszik ismét a Népszínházban, s ennek a viszontlátásnak sokan igen örülnek. Igaz, hogy ez az öröm nem zavartalan, mert sok benne a hazafias felbuzdulás és önérzetes büszkeség. Mi minden művésznőnek örülünk, ki sikerekben gazdagon tér vissza a külföldről. Kopácsy duzzogva vált meg tőlünk. Azt hajtogatta, hogy képességeit itthon nem méltányolják eléggé, hogy talentuma nem érvényesülhet kellő módon. Fogta magát s megváltotta a vasúti jegyet Bécs felé. Itt egy csapásra meghódította az egész várost. Divatba jött. Az újságok hasábos interwieweket közöltek róla, a Graben kirakatában Kopácsy-kalapok jelentek meg, sőt egy élelmes vállalkozó, kinek az esztétikáról vajmi csekély fogalmai lehettek, legújabb biztos tyúkszem-tapaszát is ő róla nevezte el. Ez a siker korántsem kábított el bennünket. Hozzá vagyunk már szokva az ilyesmihez. A mi tüzesvérű magyar művésznőink lázas forrongásba hozzák a sörvérű sógorokat. Ott van Pálmay Ilka, aki után még most is rajonganak Bécsben. Kopácsy Juliska s a Carl-színház primadonnája, kinek neve hamarjában nem jut eszembe. Szóval a primadonna-exportunk vám- MAGYAR ÚJSÁG, 1898 október 1. hogy a közönséget ámítsák, hanem attól sem, hogy tudatlanoknak tetessék magukat. Más esetben tán elhittük volna nekik, ezúttal azonban rájuk kellett sütnünk a tudás bélyegét. Budapest, szeptember 30. A szabadelvűpárt ma este értekezletet tart. Tárgy: Jelölés a képviselőház alelnöki állására. — A kátközponti kongrua-bizottság. A kátközponti kongrua-bizottság Samassa József dr. egri érsek elnöklete alatt október hó 10-ikén délután négy órakor a vallás- és közoktatásügyi minisztérium II. emeleti tanácstermében tartja első ülését, melyen Timon Ákos dr. központi előadó tüzetes jelentést fog tenni a kongrua-rendezés jelen állásáról. Ismét a közvélemény. Budapest, szeptember 30. Holló Lajos kesereg, Bartha Miklós is sereg. Mindkettő siratja a hazát s kigyót-békát kiált a közvéleményre, mely elistentelenedett. Holló azt mondja: szatíra ma közvéleményről beszélni, mert a közvéleménya hatalom áramlatával úszik, nem küzd, nem áldoz, hanem odatartja ő is a tenyerét mindenkinek s zengi a dicshimnuszokat azoknak, akik a garasokat a markába hullatják. Ez a kor szerinte a formák hamisságának a kora, mert van például népképviselet, de az jut oda be, akit a hatalom kezelői beengednek ; választják a tisztviselőket is a megyéknél, de tisztviselő csak az lesz, akit a főispán akar. Bezzeg máskép volt régen! Ha Széchenyi István gróf ma akarná felrázni a nemzetet, nem tehetné, mert lefülelnék nyomban a közvagyon és közhatalom mérhetetlen eszközeivel. Az egyén nem érvényesülhet — zengi tovább Holló Lajos — mert az egyén a saját vagyona pusztitja, mig a hatalom a köznek óriási milóit bocsátja harczba ellene. Ha volna közvélemény, igaz, ami vitatlan, akkor minden másként volna. Csahogy a közvéleményt ezerszinti s nem veszi élre, hogy ennek a tisztelt közvéleménynek Holl Lajos szemében nincs már semmi hitele. Bartha Miklós kontráz neki, s azt mondja, hogy az igazság ösztöne elvesztett egyensúlyát. Parancsszóra, vakon támogatják a apák a korgyöngy fogai hogy csillognak a lelkesedett Diósyné. Annyi bizonyos, hogy csodasp szőke aszszony. Hatalmas, deli termet (a arabban egy »izom Vénusz«-t játszik, hanem eg is felel ennek), bájos, kerek arcú, fito pikáns orr, csillogó kék szem s aranysárga, szaros haj. Ez Kopácsy Juliska. Ezek után alig fog csodálkozni valaki, hogy Kopácsyna Bécsben és Németországban, hol az unalmas vizes szépségekhez szoktak, igen nagy sikere olt. Sajnáljuk, hogy az elsőbenmás mámora oly hamar szertefoszlott s mi tes jóakarattal azon voltunk, hogy elkövetett fánkat jóvátegyük. Ez pedig sehogyan sem sérült, Kopácsy Juliska művészete nem nőtt me a mi igényeink pedig nem lettek kisebbe Az a válaszfal, mely Kopácsyt eddig elé nen engedte közelebb férkőzni a közönséghez, ma is fennáll. Ez a válaszfal pedig az ő hideg, miv egyéniségén épült. Kopácsy nem művészléleknem művészteraperamentum. Nem ragad magával, nem indít meg. Minden egyes mozdita kimért, rideg, minden természetes báj ételem nélkül szűkölködik. Azért ne higyje fel sem, hogy játéka unalmas, vagy bántó, sem nem az a nagy iürészi tudás, mely az gaz talentum eredménye. Kopácsy ezért mindütt sikert fog aratni, de nálunk, hol annyira vagyunk kényeztetve a valódi színarany tatumoktól, nem. A szerep, melyben fellépett, átlag egyik legjobb alakítása, a darab igen misdgos s mégis az egész előadás oly bágyan hervadt volt. Elképzeltük e szerepben akárnyik prímádon-