Magyar Ujság, 1898. október (7. évfolyam, 272-302. szám)

1898-10-01 / 272. szám

l­ háborodástól, mikor azt a soha nem hallott, hihetetlen passzusát az osztrák indokolásnak meg­ismerték. A kisebbik becsületszavukat adják, hogy ezt a passzust csak ma, 1898. szeptember 30-án olvasták a Budapester Tagblatt-ban. Nagyon lenéznék a t. urakat, ha ezt elhinnék nekik, mert mégis csak felületességre, hogy ne mondjuk, lelkiismeretlenségre mutat pártvezérelő részéről, ha csak szeptember végén tudunk meg valamit, a­mit már áprilisban a tulajdon szemükkel lát­hattak. Nem is teszünk föl róluk ekkora indo­­lencziát és azért kénytelenek vagyunk a politi­kában ez állítólag inkább erény, mint vétek — a rosszhiszeműségnek tudni be, a­mit a jó infor­­mácziójuk rovására írni átallunk. Az a leleplező passzus, melyet a B. Tyblrt, állítólag bécsi tudósítója révén most friss zsem­lének kapott — ebből a nemzeti párti újságból közöljük szó szerint, így hangzik: Sn ber Skollbiruttg be§ öfferreidjijdjen ©ejeijeS fjeijjt en nun, baj? ba§ neu eittjufaljrenbe JBerfaijren auf einem „an fid­­geregten und billigen ©runbfaije" beruhe und e§ wirb gejagt, ber SBerwirtfidjung bieje§ ©runbfaije§ fei unter ber Lebingung nidjt entgegenjutreten, wenn bte Ijieburd­) finanziell ge­­stärfte ijJofition ber anderen Vieid­j^älfte in ber (S r­­t)ör)ung ber S9eitrag§reijtung­­ u ben gemeinfamen 51u§gaben gleid)werti)igen SluSbrud finbet. 21m Sdjlujje ber SOlotibem BeridjteS wirb nocfjtnalS Ijerborgeljüben, bafj bau „Qn* geflättbniä" der gegenfettigen SIBgaßernergütung burdh) eine besere ungarisch­e Buote bebingt ist. Ez az, a miről a nemzeti párti vezérek az ő lapjuk legújabb számából értesültek. Az ér­tesülés hiteléül ide igtatjuk most az inkriminált passzusokat, úgy a hogy az osztrák indokolás eredeti szövegében találjuk: „®er bentgemäfj in ber ©taatéeinnafjme §u ge= wiirtigenbe namhafte Síusfaíí bürfte jebod) unter ber 23ebingung feinen genügenben ©ruttb bitben, bem au unb für fid) geredeten unb billigen ©runbfafje, monad) jebem Sänbergebiete bie feinem (Sonfum an ©tét, SJtineraíöf unb treffenbe Steuer gujufommen habe, burch freiwillige Síenberung ber bi§her 5U ®mt= ften ber öfterreiájifcfjen iReichshälfte beftehenben ©efe|e entgegen jutreten, wenn bie habard) ^finanziell ge= ftärfte ißofition ber anberen Üteidjsíjalfte in ber © r= höhung ber ©eitragSÍeiftung zu ben gemeinfamen 2lu§lagen gleidjwerthtgen 2íu§brucf finbet." A­ végpasszusban pedig ez van: „­Lie­beBergangeBestintmung be§ Struffel 16 hat barin ihren Frund, bafs einerfeitS ba§ QugeftanbniS ber gegenstüubet dien Sibgabenergütung, wie bereits erwähnt, durdj eine f­öf­ere BettragHei­ftungUngarn§­ubengeweinfamen 2 Jult­ragen Bebingt ist." stb. Látnivaló, hogy a két idézet az illető he­lyeknél teljesen azonos és így a német pártlap helyesen informálta a magyar pártvezéreket. Csak­hogy az az indokolás, melyből mi idéztünk, nem most került csak nyilvánosságra, hanem ki van nyomtatva és szét van osztva április óta, mikor a kiegyezési javaslatokat első ízben terjesztették a Reichsrat­ elé. Ebből pedig az következik, hogy az ellenzéki urak nem lehettek oly szörnyen meglepetve az »ujabb« tény által, mint feltüntetik, hogy a­mennyiben benne az 1898-iki I. törvényczikk megsértését látják most, láthatták volna már áprilisban is­, Végül pedig, ha akkor nem láttak, ebben az esetben vagy akkor követtek el mulasztást, vagy pedig mostani aggodalmaik csináltak s komoly méltatásra nem alkalmas. Alternatívát állítottunk fel, de pusztán a logika kedvéért. Bizonyos lehet benne minden elfogulatlan ember, hogy nem mulasztást követ­tek el áprilisban, hanem komédiát játszottak ma. Hogy ezek a passzusok hónapok óta nyilvános­ság előtt vannak s csak ma, állítólag bécsi tudósítá­sok révén jutottak ide, szintén csak arra való,hogy a komédiának megfelelő hangulatot keltsen. A két idézet pontos azonosságából láthatja ki-ki, hogy a német pártlap nem Bécsből, nem az indoko­lás új kiadásából kapta ezitátumait, hanem itt­hon csinálta, kivette ugyanabból az áprilisi kiadványból, mely most előttünk fekszik és tudatosan ámítja kis közönségét és nagyszámú pártvezéreit azzal a fikc­ióval, mintha frissiben kipattant titkokról lenne szó. Az akc­iójukkal felültek, velejéhez nem kell szólnunk, mivel veleje nincs. De mégis csak tanulságos eset, melyet felderíteni érdemes, hogy lássa a közönség, hogyan dolgoznak az ellenzéki politika belső műhelyeiben. A­kik egyre a tisz­tességet vágják ki minden zsebükből, minden eszközt jónak találnak s nem riadnak vissza, ha czélravezetőnek találják, nemcsak attól nem, sorompók nélkül is elég busásan jövedelmez — hacsak dicsőségben is — hazánknak. Kopácsy Juliska — azaz, hogy inkább férje Karczag Vilmos írótársunk — azonban boszút esküdött a gonosz magyaroknak, kik őt úgy hideg vérrel útnak bocsátották. Elhatározta, hogy nem nyugszik addig, mig a dicsőség hire nagyra, nagyon nagyra megnő. Oly annyira, hogy idehaza is meghalljuk. Elhagyta Bécset s neki indult a nagy világnak. Bejárta Német­országot, Oroszországot, sőt a vén Európát is szűknek találta már s áthajókázott Amerikába. Ekkor már mi idehaza is csóváltuk a fejünket, hogyan hát ennyire tévedtünk volna. Ez a szőke asszony lángba borítja a fél világot, csak ben­nünket hagyott hidegen. Jó szerencse, hogy oly messze távolban Kopácsy Juliskát is elfogta a honvágy. Mégis csak haza kívánkozott. Haza, a­hol nem is ara­tott oly óriási sikereket, mint másutt. Mi meg örömmel hallottuk, hogy visszatért. Jól esett, hogy tévedésünket korrigálhatjuk, s mi is a művésznő hódolói közé sorakozhatunk. A tegnapi főpróbán láttuk Kopácsy Julis­kát. A nézőtéren az összes színházak képviselve voltak. Mindegyike elküldte képviselőjét, hogy üdvözölje a »megtért« művésznőt. Mikor meg­jelent a színpadon, lázas mozgolódás támadt a nézőtéren. — Istenem, milyen szép! — sóhajtották többen. —­ Ha nekem ilyen termetem volna! — sopánkodott Csillag Teréz. — Az az aranyos haja hogy ragyog, a A „MAGYAR ÚJSÁG“ TÁRCZÁJA. Kopácsi Juliska a Népszinh­tában. — A Magyar Újság eredeti tárczája. — Ma estére a közönséget a színházba nem az új darab, hanem egy régi ismerős csábítja. Kopácsy Juliska játszik ismét a Népszínházban, s ennek a viszontlátásnak sokan igen örülnek. Igaz, hogy ez az öröm nem zavartalan, mert sok benne a hazafias felbuzdulás és önérzetes büszkeség. Mi minden művésznőnek örülünk, ki sikerekben gazdagon tér vissza a külföldről. Kopácsy duzzogva vált meg tőlünk. Azt hajtogatta, hogy képességeit itthon nem méltá­nyolják eléggé, hogy talentuma nem érvényesül­het kellő módon. Fogta magát s megváltotta a vasúti jegyet Bécs felé. Itt egy csapásra meg­hódította az egész várost. Divatba jött. Az új­ságok hasábos interwieweket közöltek róla, a Graben kirakatában Kopácsy-kalapok jelentek meg, sőt egy élelmes vállalkozó, kinek az eszté­tikáról vajmi csekély fogalmai lehettek, legújabb biztos tyúkszem-tapaszát is ő róla nevezte el. Ez a siker korántsem kábított el bennünket. Hozzá vagyunk már szokva az ilyesmihez. A mi tüzesvérű magyar művésznőink lázas forron­gásba hozzák a sörvérű sógorokat. Ott van Pálmay Ilka, a­ki után még most is rajonga­nak Bécsben. Kopácsy Juliska s a Carl-színház primadonnája, kinek neve hamarjában nem jut eszembe. Szóval a primadonna-exportunk vám- MAGYAR ÚJSÁG, 1898 október 1. hogy a közönséget ámítsák, hanem attól sem, hogy tudatlanoknak tetessék magukat. Más esetben tán elhittük volna nekik, ezúttal azonban rájuk kellett sütnünk a tudás bélyegét. Budapest, szeptember 30.­­ A szabadelvűpárt ma este értekezle­tet tart. Tárgy: Jelölés a képviselőház alelnöki állására. — A kát­­központi kongrua-bizottság. A kát­központi kongrua-bizottság Samassa József dr. egri érsek elnöklete alatt október hó 10-ikén délután négy órakor a vallás- és közoktatásügyi minisz­térium II. emeleti tanácstermében tartja első ülé­sét, melyen Timon Ákos dr. központi előadó tüze­­tes jelentést fog tenni a kongrua-rendezés jelen állásáról. Ismét a közvélemény. Budapest, szeptember 30. Holló Lajos kesereg, Bartha Miklós is­­ sereg. Mindkettő siratja a hazát s kigyót-békát kiált a közvéleményre, mely elistentelenedett. Holló azt mondja: szatíra ma közvélemény­ről beszélni, mert a közvélemény­­a hatalom áramlatával úszik, nem küzd, nem áldoz, hanem odatartja ő is a tenyerét mindenkinek s zengi a dicshimnuszokat azoknak, a­kik a garasokat a markába hullatják. Ez a kor szerinte a formák hamisságának a kora, mert van például népképviselet, de az jut oda be, a­kit a hatalom kezelői beengednek ; választják a tisztviselőket is a megyéknél, de tisztviselő csak az lesz, a­kit a főispán akar. Bezzeg máskép volt régen! Ha Széchenyi István gróf ma akarná felrázni a nemzetet, nem te­­hetné, mert lefülelnék nyomban a közvagyon és közhatalom mérhetetlen eszközeivel. Az egyén nem érvényesülhet — zengi tovább Holló Lajos — mert az egyén a saját vagyona pusztitja, mig a hatalom a köznek óriási mi­lóit bocsátja harczba ellene. Ha volna közvélemény, igaz, ami vitatlan, akkor minden másként volna. Csahogy a köz­véleményt ezerszinti s nem veszi élre, hogy en­nek a tisztelt közvéleménynek Holl Lajos sze­mében nincs már semmi hitele. Bartha Miklós kontráz neki, s azt mondja, hogy az igazság ösztöne elvesztett egyensúlyát. Parancsszóra, vakon támogatják a apák a kor­gyöngy fogai hogy csillognak a lelkesedett Diósyné. Annyi bizonyos, hogy csodasp szőke asz­­szony. Hatalmas, deli termet (a arabban egy »izom Vénusz«-t játszik, hanem eg is felel ennek), bájos, kerek arcú, fito pikáns orr, csillogó kék szem s aranysárga, szaros haj. Ez Kopácsy Juliska. Ezek után alig­ fog csodál­kozni valaki, hogy Kopácsyna Bécsben és Németországban, hol az unalmas vizes szépsé­gekhez szoktak, igen nagy sikere olt. Sajnáljuk, hogy az első­benmás mámora oly hamar szertefoszlott s mi tes jóakarattal azon voltunk, hogy elkövetett fánkat jóvá­­tegyük. Ez pedig­ sehogyan sem sérült, Kopácsy Juliska művészete nem nőtt me a mi igé­nyeink pedig nem lettek kisebbe Az a válasz­fal, mely Kopácsyt eddig elé nen engedte köze­lebb férkőzni a közönséghez, ma is fennáll. Ez a válaszfal pedig az ő hideg, miv egyéniségén épült. Kopácsy nem művészléleknem művész­­teraperamentum. Nem ragad magával, nem indít meg. Minden egyes mozdita kimért, ri­deg, minden természetes báj étel­em nélkül szűkölködik. Azért ne higyje fel sem, hogy játéka unalmas, vagy bántó, sem nem az a nagy i­ürészi tudás, mely az gaz talentum eredménye. Kopácsy ezért mind­ütt sikert fog aratni, de nálunk, hol annyira vagyunk ké­nyeztetve a valódi színarany tatumoktól, nem. A szerep, melyben fellépett, átlag egyik leg­jobb alakítása, a darab igen mi­sdgos s mégis az egész előadás oly bágyan hervadt volt. Elképzeltük e szerepben akárnyik prímádon-

Next