Magyar Ujság, 1898. október (7. évfolyam, 272-302. szám)
1898-10-01 / 272. szám
A semmi szín alatt sem járulhatnék hozzá, mert álláspontunkhoz híven semmiféle napirendbe bele nem megyünk, míg a kormány a kiegyezési kérdésben megfelelő felvilágosításokat nem ad. Van erre a régieken kívül új okunk is. A miniszterelnök úr ugyanis itt kijelentette, hogy a kvóta megállapítására az osztrák kormánynyal semminemű megállapodást nem kötött, lévén ez a törvény szerint a kvótabizottságok feladata. És most mégis megtörtént, hogy az osztrák pénzügyminiszter a szeszforgalmi adóról beadott javaslatának indokolásában a Magyarország javára jelentkező új intézkedések ellenértékéül a jévóta emelésében ígér rekompenzácziót. Hogyan történhetett ez? Vagy talán a miniszterelnök úr azóta megváltoztatta az álláspontját? A fogas kérdés tetszett a szövetkezett hadaknak. — Erre tessék felelni! Mer-e felelni? Rajongtak a miniszterelnök felé a balmenti hadak. A miniszterelnök pedig nem sokáig kérette magát. Felelt. — Halljuk! — zúgta feléfeszült érdeklődéssel az egész Ház. Polónyi pedig vígan dörzsölte a kezeit. — Most megfogtuk! Konstatálni kell, hogy az ellenzéki ujjongás csak egy pillanatig tartott. — Apponyi Albert gróf kérdésére — szólalt meg Bánffy miniszterelnök — szívesen megadom a választ. Kijelentem, hogy a kvóta kérdésében elfoglalt álláspontomat, amely a törvény rendelkezésein alapul, fentartom ma is és nem változtattam meg azóta se. Mondottam és ezúttal ismétlem megint, hogy a kvóta kérdésében az osztrák kormánynyal semmiféle megállapodást nem kötöttem, sőt a törvény rendelkezései értelmében rajta voltam, hogy e kérdés a kvótabizottságok tárgyalására kerüljön és e törekvésem, méltóztatik tudni, nem is maradt sikertelen. Amit tehát annak a javaslatnak indokolása mond, lehet az osztrák kormány óhaja, lehet szándéka, lehet törekvése, de e szándéka a két kormány semmiféle megállapodására nem támaszkodhatik . . . A baloldal halálos némaságba borult, amelyen át nem verhette magát még egy árva közbeszólás se, ellenben a jobboldalon olyan fergeteges éljenzés és taps kerekedett, hogy szinte megakasztotta a miniszterelnök beszédét. — No ez a puska hátrafelé sült el! kiáltotta át Werner Gyula, és a vezérkar csöndes elképedésben meredt egymásra. A miniszterelnöknek azonban még volt egy vágása. — Polónyi képviselő úr a kormánynak vetette szemére, hogy a Ház nem végez érdemleges munkát. Gondoljon csak vissza Polónyi képviselő úr a közelmúltra, azután adjon róla számot őszintén: mi voltunk-e azok, akik a parlamentet az érdemleges munkában megakadályoztuk, munkarendjét lehetetlenné tettük. Hogy többet ne említsek, mi voltunk-e azok, akik a Margithíd kiépítését, amelyre a mostani alacsony vízállás kiválóan kedvező lett volna, a javaslat tárgyalhatásának elodázásával megakadályoztuk ? Ha szemrehányás érhet ezekért valakit, várjon mi voltunk azok? A taps, az éljenzés megújult tartósan, mintha véget se akarna érni. Hullámai elborították a Házat és valósággal elnyelték a Horánszky kurta beszédét, aki nemes áldozatkészséggel igyekezett írt szerezni a vezére súlyos sebeire. Az akczió intonálása kegyetlenül beleveszett ebbe a felzugó diadalmi tetszésbe. A vezérkar elnémult és csendben vonultak ki a szövetkezett hadak. Ez a hadjárat részükről bizony egy hatalmas csatavesztéssel kezdődött. Sebaj! Lesz még ilyen több is! Déli harangszóra már az ellenzéki akcziónak is beharangoztak. MAGYAR UJSÁG, 1898. október 1. A képviselőház ülése szeptember 30-án. — Délelőtt 10 órakor. — Elnök: Szilágyi Dezső. Jegyzők: Molnár Antal, Nyegre László, Lakatos Miklós. A kormány részéről jelen vannak: Bánffy Dezső dr. miniszterelnök, Erdély Sándor, Lukács László, Fejérváry Géza, Wlassics Gyula. Hitelesítették a múlt ülés jegyzőkönyvét. Elnöki előterjesztések. Elnök: Bemutatom Jakabffy Imre, Brassó vármegye hermányi választókerületében időközben megválasztott országgyűlési képviselő megbízólevelét. Megvizsgálás és jelentéstétel végett kiadatik az igazoló állandó bizottságnak. Bemutatom: Érsekújvár város több lakosának Crauer István, Egyházasfalu, Gogánfa és Dasztifalu, valamint Ujkér községek lakosainak Páder Rezső képviselő által beadott kérvényeit, a földadó leszállítása és a tőzsdeadó behozatala iránt. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Kiadatnak a kérvényi bizottságnak. Ujonczozási javaslat. Fejérváry Géza báró honvédelmi miniszter: T. Ház! Az 1889 : VI. tcz. t. i. a véderőről szóló törvényczikk 11. §-ának első bekezdése azt rendeli, hogy úgy a közös hadsereg, mint a honvédség újonczjutalékának változatlan meghagyása, felemelése, vagy leszállítása iránt a kormány tíz éven belül köteles javaslatot előterjeszteni. Van szerencsém tehát egy törvényjavaslatot előterjeszteni, hogy az 1899-ik évre ezen újonczjutalék változatlanul hagyassák. Kérem a t. képviselőházat, méltóztassék ezen törvényjavaslatot előzetes tanulmányozás és jelentéstétel végett a véderő-bizottsághoz utasítani, s annak kinyomatása és szétosztása iránt intézkedni. Megjegyzem egyúttal, hogy az 1899-ik évben kiállítandó, illetőleg megajánlandó újonczjutalékról szóló törvényjavaslatot a legközelebbi napokban külön elő fogom terjeszteni. A beadott törvényjavaslat kinyomását és szétosztását a Ház elrendeli és előzetes tárgyalás végett a véderő bizottsághoz utasítja. Helyiérdekű vasutak. Dániel Ernő báró kereskedelmi miniszter: T. Ház! (Halljuk!) Van szerencsém két jelentést beterjeszteni és pedig: a körmend—németújvári gőzmozdonyu h. é. vasút engedélyezése tárgyában ; továbbá a félegyháza—majsai h. é. gőzmozdonyu vasút engedélyezése tárgyában; a belistye— prandanoviczai h. é. keskenyvágányu gőzmozdonyu vasút engedélyezése tárgyában; az óbecse-újvidék-titeli helyiérdekű gőzmozdonyu vasút megtörtént engedélyezése tárgyában; a zsibó-nagybányai helyiérdekű gőzmozdonyu vasút engedélyezéséről , a székesfehérvár-bicskei helyiérdekű gőzmozdonyu vasút engedélyezéséről és végre a margitta-szilágysomlyói helyiérdekű gőzmozdonyu vasút engedélyezéséről. Kérem a t. Házat, méltóztassák elrendelni, hogy ezen két jelentésem kinyomassék, szétosztassék és előzetes tárgyalás végett a közlekedésügyi bizottsághoz utasíttassék. Megtörtént. A királyné emlékezete. Dicsőült Erzsébet királyné emlékének törvénybe iktatásáról szóló törvényjavaslatot harmadik olvasásban is elfogadják. A Ház jövő munkássága. Elnök: Következik a holnapi ülés napirendjének megállapítása. Erre nézve a Ház korábbi határozata fonalán javaslatba hozom, hogy a holnap tíz órakor tartandó ülésen a Ház töltse be az alelnöki helyet és válaszsza meg a következő bizottsági tagokat: a földmivelésügyi bizottságba, a számvizsgáló bizottságba és a közlekedésügyi bizottságba egy-egy tagot. Elfogadja a Ház ? (Igen!) Polónyi Géza a proponált napirendet elfogadja. Súlyos hibának tartja azonban, hogy a Házat semmiféle érdemleges munkával nem foglalkoztatja. Neki az a meggyőződése, hogy a magyar kormány államcsínyt tervez az osztrák kormánynyal egyetemben s kiegyezési ügyekben kényszerhelyzetbe akarja hozni az országot. Kossuth Ferenczpártja nevében megbotránkozását fejezi ki a felett, hogy a mikor tudomásilag fontos kérdések várnak megoldásra, a kormány a Házat nem foglalkoztatja. Apponyi Albert gróf őszintén hozzájárul a propoziczióhoz, de csak azért, mivel érdemleges munkarendet nem tartalmaz. Érdemleges munkarendhez ma sem járulna hozzá, amig a kormány a kiegyezésre nézve nem nyilatkozik. Mert a helyzet ma még súlyosabb, mint valaha. Súlyosabb és bonyolultabb azért, mivel az osztrák kormány a tegnapi nap folyamán egy leleplezést tett. Egy, a Reichsrath elé terjesztett egyezményes javaslat indokolásában a kvótafelemelést proklamálta. Vagy igaz a magyar miniszterelnöknek az a törvényhozás előtt tett kijelentése, hogy az osztrák kormánynyal a kvótaemelésben meg nem állapodott s akkor az osztrák kormány olyan vakmerőséget követett el, mely lehetetlenné teszi a magyar kormányra, hogy vele tovább tárgyalhasson vagy pedig a kvóta felemelését illetőleg megegyezés jött létre s ebben az esetben a magyar miniszterelnök nyilatkozata ellenkezik a való tényekkel. Bánffy Dezső br. miniszterelnök, T. képviselőház! Szükségesnek tartom néhány szóval reflektálni azokra, amiket Apponyi Albert gr. t. képviselőtársam a kvótát illetőleg mondott. A két kormány a törvényjavaslatot egyetértőleg állapította meg és egyértelmű törvényjavaslatot terjesztett a két Ház elé; az indokolás sem az osztrák kormány részéről a magyar kormánynyal, sem a magyar kormány részéről az osztrák kormánynyal szemben külön bírálat tárgyát nem képezte. Én azt nem ismertem, a gyakorlatnak megfelelőleg nem is volt szükséges ismernem, olvastam a lapokban annak tartalmáról, azonban ki kell, hogy jelentsem, hogy a magyar kormány és osztrák kormány között a kvótára nézve semmiféle megállapodás fenn nem áll. (Helyeslés.) A magyar kormány ma is azon az állásponton van, hogy ebben a kérdésben a kvótabizottságok hivatottak eljárni. (Helyeslés. Úgy van jobbfelől.)Épen arra törekedtem és remélem eredménynyel, hogy a kvótabizottságok legközelebbről tárgyaljanak és ebben a kérdésben a megoldás a kvótabizottságok útján kerestessék, kerestessék úgy, ahogy a kvótabizottságok azt jónak látják, ahogy a magyar kvótabizottság már kijelentette: a számszerű adatok szigorú figyelembe vétele alapján. Ha az osztrák kormány előterjesztése indokolásában reményét köti ahhoz, vagy követelését, ha úgy tetszik, hogy a kvóta felemeltessék, ez az ő egyéni nézete vagy óhaja is lehet, de e tekintetben, semmi néven nevezendő megállapodás az osztrák kormány és a magyar kormány közt fenn nem áll. (Élénk helyeslés jobbfelől.) Ily körülmények közt nem látom fenforogni azt az újabb sérelmet és újabb indokot, amiért ebben a Házban tárgyalni ne lehetne. A kiegyezési javaslatok a Ház előtt feküsznek, e javaslatokkal, remélem már e hét folyamán vagy a jövő hét folyamán az illetékes bizottságok foglalkozni fognak; különösen a pénzügyi bizottságban e tekintetben ha nem is mondhatom, hogy határozat, de megbeszélés jött létre arra nézv , hogy midőn a bizottság a költségvetés tárgyalsát bevégzi, ami, reményem, e héten vagy jövő hét elején megtörténik, azonnal hozzá kell a hozzá utasított kiegyezési javaslatok tárgylásához. Hát, t. Ház, ezek a javaslatok a bizottság előtt feküsznek. Hogyan méltóztatnak képzeli , hogy a Ház már azokkal foglalkozzék, miden azok még bizottsági tárgyalást kívánnak. (Vír van jobbfelől. Ily körülmények közt egyáltalában nem ismerem el, hogy jogosan méltózzanak a kormányt támadni, legkevésbé azt támadni, hogy nem foglalkoztatja három hétet a Házat. Hiszen nem én gátoltam, hogy egyes javaslatokat a Házban ne tárgyaljanak, hanem a képviselő urak. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Mi ebbe belengugodtunk, mert nem tartjuk nagy veszedelemne hogy ha azok a javaslatok, amelyek már tárgyalásra készek, rövidebb vagy hosszabb időt elhalasztatnak, bárha nem tudom, hogy nem let volna-e czélszerű és jó, például a Margit hidi szóló javaslatot letárgyalni, mert a mai kedvető kis vízállásra való tekintettel, az ősziel az építkezést megkezdhették volna. De vannk még más ilyen természetű tárgyak is, t. H. .. De hát méltóztattak abban a nézetben sem.