Magyar Ujság, 1898. október (7. évfolyam, 272-302. szám)

1898-10-01 / 272. szám

A­ semmi szín alatt sem járulhatnék hozzá, mert álláspontunkhoz híven semmiféle napirendbe bele nem megyünk, míg a kormány a kiegye­zési kérdésben megfelelő­­ felvilágosításokat nem ad. Van erre a régieken kívül új okunk is. A miniszterelnök úr ugyanis itt kije­lentette, hogy a kvóta megállapítására az osz­trák kormánynyal semminemű megállapodást nem kötött, lévén ez a törvény szerint a kvótabizott­ságok feladata. És most mégis megtörtént, hogy az osztrák pénzügyminiszter a szeszforgalmi adóról beadott javaslatának indokolásában a Magyarország javára jelentkező új intézke­dések ellenértékéül a jévóta emelésében ígér rekompenzácziót. Hogyan történhetett ez? Vagy talán a miniszterelnök úr azóta megváltoztatta az álláspontját? A fogas kérdés tetszett a szövetkezett ha­daknak. — Erre tessék felelni! Mer-e felelni? R­ajongtak a miniszterelnök felé a balmenti hadak. A miniszterelnök pedig nem sokáig kérette magát. Felelt. — Halljuk! — zúgta felé­­feszült érdeklő­déssel az egész Ház. Polónyi pedig vígan dör­zsölte a kezeit. — Most megfogtuk! Konstatálni kell, hogy az ellenzéki ujjongás csak egy pillanatig tartott. — Apponyi Albert gróf kérdésére — szó­lalt meg Bánffy miniszterelnök — szívesen meg­adom a választ. Kijelentem, hogy a kvóta kér­désében elfoglalt álláspontomat, a­mely a tör­vény rendelkezésein alapul, fentartom ma is és nem változtattam meg azóta se. Mondottam és ezúttal ismétlem megint, hogy a kvóta kér­désében az osztrák­­ kormánynyal semmiféle megállapodást nem kötöttem, sőt a törvény rendel­kezései értelmében rajta voltam, hogy e kérdés a kvótabizottságok tárgyalására kerüljön és e törekvésem, méltóztatik tudni, nem is maradt sikertelen. A­mit tehát annak a javaslatnak in­dokolása mond, lehet az osztrák kormány óhaja, lehet szándéka, lehet törekvése, de e szándéka a két kormány semmiféle megállapodására nem támaszkodhatik . . . A baloldal halálos némaságba borult, a­melyen át nem verhette magát még egy árva közbeszólás se, ellenben a jobboldalon olyan fergeteges éljenzés és taps kerekedett, hogy szinte megakasztotta a miniszterelnök beszédét. — No ez a puska hátrafelé sült el! kiál­totta át Werner Gyula, és a vezérkar csöndes elképedésben meredt egymásra. A miniszterelnöknek azonban még volt egy vágása. — Polónyi képviselő úr a kormánynak ve­­tette szemére, hogy a Ház nem végez érdemle­ges munkát. Gondoljon csak vissza Polónyi képviselő úr a közelmúltra, azután adjon róla számot őszintén: mi voltunk-e azok, a­kik a parlamentet az érdemleges munkában megakadályoztuk, munkarendjét lehetetlenné tet­tük. Hogy többet ne említsek, mi voltunk-e azok, a­kik a Margithíd kiépítését, a­melyre a mos­tani alacsony vízállás kiválóan kedvező lett volna, a javaslat tárgyalhatásának elodázásával megakadályoztuk ? Ha szemrehányás érhet ezekért valakit, várjon mi voltunk azok? A taps, az éljenzés megújult tartósan, mintha véget se akarna érni. Hullámai elborí­tották a Házat és valósággal elnyelték a Ho­­ránszk­y kurta beszédét, a­ki nemes áldozat­­készséggel igyekezett írt szerezni a vezére súlyos sebeire. Az akczió intonálása kegyetlenül beleveszett ebbe a felzugó diadalmi tetszésbe. A vezérkar elnémult és csendben vonultak ki a szövetkezett hadak. Ez a hadjárat részükről bizony egy ha­talmas­­ csatavesztéssel kezdődött. Sebaj! Lesz még ilyen több is! Déli harangszóra már az ellenzéki akczió­­nak is beharangoztak. MAGYAR UJSÁG, 1898. október 1. A képviselőház ülése szeptember 30-án. — Délelőtt 10 órakor. — Elnök: Szilágyi Dezső. Jegyzők: Molnár Antal, Nyegre László, Laka­tos Miklós. A kormány részéről jelen vannak: Bánffy Dezső dr. miniszterelnök, Erdély Sándor, Lukács László, Fejérváry Géza, Wlassics Gyula. Hitelesítették a múlt ülés jegyzőkönyvét. Elnöki előterjesztések. Elnök: Bemutatom Jakabffy Imre, Brassó vár­megye hermányi választókerületében időközben meg­választott országgyűlési képviselő megbízólevelét. Megvizsgálás és jelentéstétel végett kiadatik az igazoló állandó bizottságnak. Bemutatom: Érsekújvár város több lakosának Crauer István, Egyházasfalu, Gogánfa és Dasztifalu, valamint Ujkér községek lakosainak Páder Rezső képviselő által beadott kérvényeit, a földadó leszállítása és a tőzsdeadó behozatala iránt. (Helyeslés a szélső bal­oldalon.) Kiadatnak a kérvényi bizottságnak. Ujonczozási javaslat. Fejérváry Géza báró honvédelmi minisz­ter: T. Ház! Az 1889 : VI. tcz. t. i. a véd­erőről szóló törvényczikk 11. §-ának első bekez­dése azt rendeli, hogy úgy a közös hadsereg, mint a honvédség újonczjutalékának változatlan meghagyása, felemelése, vagy leszállítása iránt a kormány tíz éven belül köteles javaslatot előterjeszteni. Van szerencsém tehát egy tör­vényjavaslatot előterjeszteni, hogy az 1899-ik évre ezen újonczjutalék változatlanul hagyassák. Kérem a t. képviselőházat, méltóztassék ezen törvényjavaslatot előzetes tanulmányozás és jelentéstétel végett a véderő-bizottsághoz utasítani, s annak kinyomatása és szétosztása iránt intézkedni. Megjegyzem egyúttal, hogy az 1899-ik évben kiállítandó, illetőleg megajánlandó újonczjutalékról szóló törvényjavaslatot a leg­közelebbi napokban külön elő fogom terjeszteni. A beadott törvényjavaslat kinyomását és szétosztását a Ház elrendeli és előzetes tár­gyalás végett a véderő bizottsághoz utasítja. Helyiérdekű vasutak. Dániel Ernő báró kereskedelmi miniszter: T. Ház! (Halljuk!) Van szerencsém két jelen­tést beterjeszteni és pedig: a körmend—német­­újvári gőzmozdonyu h. é. vasút engedélyezése tár­gyában ; továbbá a félegyháza—majsai h. é. gőzmoz­donyu vasút engedélyezése tárgyában; a belistye— prandanoviczai h. é. keskenyvágányu gőzmozdonyu vasút engedélyezése tárgyában; az óbecse-új­­vidék-titeli helyiérdekű gőzmozdonyu vasút meg­történt engedélyezése tárgyában; a zsibó-nagy­­bányai helyiérdekű gőzmozdonyu vasút engedélye­zéséről , a székesfehérvár-bicskei helyiérdekű gőz­mozdonyu vasút engedélyezéséről és végre a margitta-szilágysomlyói helyiérdekű gőzmozdonyu vasút engedélyezéséről. Kérem a t. Házat, méltóztassák elrendelni, hogy ezen két jelentésem kinyomassék, szétosz­­tassék és előzetes tárgyalás végett a közlekedés­­ügyi bizottsághoz utasíttassék. Megtörtént. A királyné emlékezete. Dicsőült Erzsébet királyné emlékének tör­vénybe iktatásáról szóló törvényjavaslatot harmadik olvasásban is elfogadják. A Ház jövő munkássága. Elnök: Következik a holnapi ülés napirend­jének megállapítása. Erre nézve a Ház korábbi határozata fonalán javaslatba hozom, hogy a hol­nap tíz órakor tartandó ülésen a Ház töltse be az alelnöki helyet és válaszsza meg a következő bi­zottsági tagokat: a földmivelésügyi bizottságba, a számvizsgáló bizottságba és a közlekedésügyi bi­zottságba egy-egy tagot. Elfogadja a Ház ? (Igen!) Polónyi Géza a proponált napirendet elfogadja. Súlyos hibának tartja azonban, hogy a Házat semmi­féle érdemleges munkával nem foglalkoztatja. Neki az a meggyőződése, hogy a magyar kormány állam­csínyt tervez az osztrák kormánynyal egyetemben s kiegyezési ügyekben kényszerhelyzetbe akarja hozni az országot. Kossuth Ferencz­­pártja nevében megbotrán­kozását fejezi ki a felett, hogy a mikor tudomásilag fontos kérdések várnak megoldásra, a kormány a Házat nem foglalkoztatja. Apponyi Albert gróf őszintén hozzájárul a propoziczióhoz, de csak azért, mivel érdemleges munkarendet nem tartalmaz. Érdemleges munka­rendhez ma sem járulna hozzá, a­mig a kormány a kiegyezésre nézve nem nyilatkozik. Mert a hely­zet ma még súlyosabb, mint valaha. Súlyosabb és bonyolultabb azért, mivel az osztrák kormány a tegnapi nap folyamán egy leleplezést tett. Egy, a Reichsrath elé terjesztett egyezményes javaslat in­dokolásában a kvóta­felemelést proklamálta. Vagy igaz a magyar miniszterelnöknek az a törvény­­hozás előtt tett kijelentése, hogy az osztrák kor­mánynyal a kvótaemelésben meg nem állapodott s akkor az osztrák kormány olyan vakmerőséget követett el, mely lehetetlenné teszi a magyar kor­mányra, hogy vele tovább tárgyalhasson vagy pe­dig a kvóta felemelését illetőleg megegyezés jött létre s ebben az esetben a magyar miniszterelnök nyilatkozata ellenkezik a való tényekkel. Bánffy Dezső br. miniszterelnök, T. kép­viselőház! Szükségesnek tartom néhány szóval reflektálni azokra, a­miket Apponyi Albert gr. t. képviselőtársam a kvótát illetőleg mondott. A két kormány a törvényjavaslatot egyet­­értőleg állapította meg és egyértelmű törvény­­javaslatot terjesztett a két Ház elé; az indokolás sem az osztrák kormány részéről a magyar kor­mánynyal, sem a magyar kormány részéről az osz­trák kormánynyal szemben külön bírálat tárgyát nem képezte. Én azt nem ismertem, a gyakorlatnak megfelelőleg nem is volt szükséges ismernem, olvastam a lapokban annak tartalmáról, azon­ban ki kell, hogy jelentsem, hogy a ma­gyar kormány és osztrák kormány között a kvótára nézve semmiféle megállapodás fenn nem áll. (Helyeslés.) A magyar kormány ma is azon az állásponton van, hogy eb­ben a kérdésben a kvóta­bizottságok hivatot­tak eljárni. (Helyeslés. Úgy van­ jobbfelől.)Épen arra törekedtem és remélem eredménynyel, hogy a kvótabizottságok legközelebbről tárgyaljanak és ebben a kérdésben a megoldás a kvótabizott­ságok útján kerestessék, kerestessék úgy, a­hogy a kvótabizottságok azt jónak látják, a­hogy a magyar kvóta­bizottság már kijelen­tette: a számszerű adatok szigorú figyelembe vétele alapján. Ha az osztrák kormány előterjesztése indo­kolásában reményét köti ahhoz, vagy követelé­sét, ha úgy tetszik, hogy a kvóta felemeltessék, ez az ő egyéni nézete vagy óhaja is lehet, de e tekintetben, semmi néven nevezendő megállapo­dás az osztrák kormány és a magyar kormány közt fenn nem áll. (Élénk helyeslés jobbfelől.) Ily körülmények közt nem látom fenforogni azt az újabb sérelmet és újabb indokot, a­miért ebben a Házban tárgyalni ne lehetne. A kiegye­zési javaslatok a Ház előtt feküsznek, e javas­latokkal, remélem már e hét folyamán vagy a jövő hét folyamán az illetékes bizottságok foglal­kozni fognak; különösen a pénzügyi bizottságban e tekintetben ha nem is mondhatom, hogy ha­tározat, de megbeszélés jött létre arra nézv , hogy midőn a bizottság a költségvetés tárgyal­­­­sát bevégzi, a­mi, remény­em, e héten vagy­­ jövő hét elején megtörténik, azonnal hozzá kel­l a hozzá utasított kiegyezési javaslatok tárgy­­­­lásához. Hát, t. Ház, ezek a javaslatok a bizottsá­g előtt feküsznek. Hogyan méltóztatnak képzeli , hogy a Ház már azokkal foglalkozzék, mide­n azok még bizottsági tárgyalást kívánnak. (Ví­r van­ jobbfelől.­ Ily körülmények közt egyáltal­á­ban nem ismerem el, hogy jogosan méltózza­­­nak a kormányt támadni, legkevésbé azt­­ támadni, hogy nem foglalkoztatja három hét­e­t a Házat. Hiszen nem én gátoltam, hogy egyes java­s­latokat a Házban ne tárgyaljanak, hanem a képv­i­selő urak. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Mi ebbe beleng­u­godtunk, mert nem tartjuk nagy veszedelemne hogy ha azok a javaslatok, a­melyek már tá­r­gyalásra készek, rövidebb vagy hosszabb idő­t elhalasztatnak, bárha nem tudom, hogy nem le­t volna-e czélszerű és jó, például a Margit hidi­­ szóló javaslatot letárgyalni, mert a mai ke­d­vető kis vízállásra való tekintettel, az őszie­l az építkezést megkezdhették volna. De vann­k még más ilyen természetű tárgyak is, t. H. .. De hát méltóztattak abban a nézetben sem­­.

Next