Magyar Ujság, 1898. december (7. évfolyam, 333-361. szám)

1898-12-01 / 333. szám

, hogy megkíméltetett az ártatlanok vére, élete s a polgárság nyugalma, ezt nem Hentallernek és hazafiságban tündöklő társainak, hanem Baron, Bokányi és Weltner józanabb és lelkiismerete­sebb gondolkozásmódjának köszönhetjük. Budapest, november 30. – As osztrák miniszterelnök Buda­pesten. Tinin gróf osztrák miniszterelnök Forst­­ner-Billau lovag miniszteri titkár kíséretében ma ideérkezett és az Angol királynő fogadóba szállt. Délelőtt fél tizenegy órakor az osztrák miniszterelnök a magyar miniszterelnökségben Bánffy báró miniszterelnökkel és Lukács László pénzügyminiszterrel értekezett. A megbeszélés tárgya több, a kiegyezéssel összefüggő kérdés volt. A miniszterek tanácskozása délután három­negyed egy óráig tartott. Az osztrák kormány­nak más tagja ezúttal nem érkezett Buda­pestre. Thun gróf a déli gyorsvonattal vissza­utazott Bécsbe.­­ A mai szavazás. Nem tartjuk érdek­telennek közzétenni annak a névszerinti szava­zásnak eredményét, melyet ma Szilágyi Dezső elnök indítványa felett, deczember 2-ika meg­ünneplésének tárgyában megejtettek. Az elnök indítványa mellett szavaztak: Ivano­­vits Iván, Ivánka Oszkár, Jágics József, Janits Imre, Jovanovich Szilárd, Jónás Ödön, Justh Ferencz, Kammerer Ernő, Karátsonyi Jenő gr., Kálmán Károly, Károlyi István gr., Klobusiczky János, Konkoly-Thege Sándor, Kornis Ferencz, Kovács Pál, Kovácsy Sándor, Kőszeghy Sándor, Kristóffy József, Kubinyi Andor, Kubinyi Árpád, Kubinyi Géza, Kubinyi György, Latinovits Pál, Láng Lajos, László Mihály, Lehotzky Antal, Leidenfrost László, Légrády Károly, Lévay Lajos, Lónyai Géza, Lukács Béla, Major Ferencz, Makfalvay Géza, Maléter Zoltán, Mandel Pál, Matuska Péter, Mayer Károly, Melzer Vilmos, Meszlény Pál, Mezei Mór, Mohay Sán­dor, Molnár Antal, Molnár Béla, Münnich Aurél, Nagy Mihály, Neiszidler Károly, Neményi Ambrus, Neumann Árpád, Nyegre László, Országh Sán­dor, Örley Kálmán, Pap Géza, Pap Samu, Per­­czel Béni, Perczel Dezső, Plósz Sándor, Podma­­niczky Frigyes dr., Pólyák Béla, Pulszky Ágost, Popovics Vazul István, Radó Kálmán, Ragályi Béla, Rakovszky István, Ráth Péter, Reitter Já­nos, Rétyi Mihály, Rohonyi Gyula, Rosenberg Gyula, Rónay János, Rudnyánszky Béla, Ruffy Pál, Sándor József, Schwicker Henrik, Simó Lajos, Solymossy Lajos dr., Somssich Andor, Sréter Al­fréd, Szabó Imre, Szaplonczay Miklós, Szájbely Gyula, Szemere Attila, Szende Béla, Szent-Iványi Árpád, Szentiványi Kálmán, Szerb György, Székely György, Széll Kálmán, Szily Pongrácz, Szinyei- Merse Pál, Szivák Imre, Szőts Pál, Szuhányi Fe­rencz, Szulyovszky Gusztáv, Takácsy Sándor, Telegdi Sándor gr., Tibád Antal, Tisza István gr., Tisza Kálmán, Török Bertalan, Turbanovszky Ernő, Vá­­rady Gábor, Vermes Béla, Veszter Imre, Végh Arthur, Vojnics Sándor, Vörös László, Wass Béla gr., Weiss Berthold, Werner Gyula, Wlassics Gyula, Wolf­­ner Tivadar, Zeyk Gábor, Zsámbokréthy József, Zsi­­gárdy Gyula, Zsilinszky Mihály, Aidinger János, Andrássy Gyula gr., Angyal József, Apáthy Péter, Apponyi Albert gr., Ágoston József, Adamovics­­ Béla, Bauer Antal, Bedő Albert, Beli­ska Béni, Benke Gyula, Berzeviczy Albert, Bezerédj István, Béldi László, Bogyay Máté, Bolgár Ferencz, Bornemisza Ádám, Bónis István, Brennerberg Gyula, Buzáth Ferencz, Cabdebó Ferencz, Chernél György, Chorin Ferencz, Ciocán János, Graus István, Csáky Lajos gr., Csávosy Béla, Darányi Ignácz, Dániel Ernő br., Dániel Gábor, Demkó Pál, Dókus Ernő, Egyedi Artur, Emmer Kornél, Engelmayer József, Enyedy Lukács, Erdély Sán­dor, Esterházy Mihály gr., Fabiny Teofil, Fáik Miksa, Farbaky István, Fejérváry Géza báró, Fehérváry Károly, Ferlitska Kálmán, Fest Lajos, Feszty Béla, Fluger Károly, Földváry Mihály, Frideczky Timót, Gajáry Géza, Gajári Ödön, Goldis József, Görgey Gyula, Gromon Dezső, Gyárfás Endre, Győrffy Gyula, Halász Zsigmond, Hegedűs Lóránt, Heltai Ferencz, Hock János, Hodossy Imre, Horánszky Nándor. Az indítvány ellen szavaztak Illyés Bálint, Jeszenszky Ferencz, Kiss Albert, Komjáthy Béla, Kossuth Ferencz, Kubik Béla, Lakatos Miklós, Leszkay Gyula, Luby Géza, Lukáts Gyula, Mada­rász József, Marjai Péter, Meskó László, Olay Lajos, Oláh Ferencz, Polónyi Géza, Rátkay László, Sima Ferencz, Sturman György, Szalay Károly, Thaly Kálmán, Antal Pál, Bartha Ödön, Benitzky Árpád, Boda Vilmos, Endrey Gyula, Farkas Ba­lázs, Hentaller Lajos.­­ Képviselői beszámoló. Kezdi- Vásárhelyről írják lapunknak. Nagy megelégedést keltett városszerte vá­rosunk országgyűlési képviselőjének, Benke Gyulának e napokban ideérkezett írásbeli beszámolója és városszerte méltányolják, hogy képviselőnk, a­ki a mostani válságos napokban képviselői kötelességének teljesítését egy napig sem szeretné elmulasztani és e szerint módjában nincs választói körében személyesen megjelenni, indít­tatva érzi magát, hogy ilyen súlyos napokban legalább írásban lépjen érintkezésbe küldőivel. Beszámolója kiin­dul a válságos küzdelemből, a­melyet az ellenzék ép olyan pillanatban indít meg a kormány és a szabadelvű­párt ellen, midőn az ország legvitálisabb po­ltikai és gazdasági érdekeiről van szó. Nagyon szomorú, hogy ilyen időben a kisebbség a személyes gyűlölködésnek adja át magát. Senki sem vitathatja el Bánffy Dezső báró miniszterelnöktől, hogy valóban szabad­elvűen gondolkodó ember, a­ki minden lépésével az ország javára törekszik és a­ki már eddig is az ország érdekében magára vállalt feladatoknak je­lentékeny részét megoldotta. Olyan eredményeket vívott ki, a­melyekkel inkább nemzetének hálá­jára szolgált reá, mint személyes gyűlölködésre- Azért a szabadelvű párt elszántan áll ellen a gyűlöl­ködő ellenzéki akc­iónak és méltán részesíti a korona­­ a miniszterelnököt a bizalomnak abban a ritka mérvé­ben, a­melylyel ez a minden izében magyar államférfiú dicsekedhetik. A beszámoló reméli, hogy az ellenzéknél ezúttal is az utolsó pillanatban előtérbe fog lépni a józan megfontolás, a­mi azután majd lehetővé teszi, hogy az országgyűlés hivatásához képest a haza érde­kének megfelelő irányban működjék. A beszámoló ez­után visszapillantást vet a jelen országgyűlés eddigi munkálkodására és reformjaira, a­melyek által a sza­badelvű párt a nemzet bizalmára érdemesnek mutatta magát. A kiegyezésről szólva, abbeli meggyőződését fe­jezi ki, hogy a kormány az alkotmányos alapelveknek biztosítása mellett és gazdasági érdekeink által vezérel­tetve, meg fogja kötni Ausztriával a kiegyezést. Végül beszámol a képviselő azon mozgalomról, melyet kép­viselőtársaival együtt a Székelyföld közgazdasági és kulturális fejlesztése érdekében megindított és az eddig elért eredményekről.­ ­ „MAGYAR ÚJSÁG“ TÁRCSÁJA. — A Magyar Újság eredeti tárczája. — Irta: I-orváa­y G­ y­ o-la. Megmondatott, hogy hagyjam el a kertet, a­hol szerelmes rózsafák árnyékában, megbújva a zöld le­velek között, színes álmaimat szö­vögettem, — és menjek napnyu­gatról napkeletnek, a­mig ismét Titániára bukkanok. Puck elhagyván a kertet, napnyugatról nap­kelet felé mendegélve, egy nagyon sötét, nagyon szomorú nagyvárosba jutott. Az utczán mindig vá­sár volt és szürke négyemeletes paloták fedték el az eget, — és sehol egy szemernyi szín, egy sze­mernyi mosolygás. Az emberek komoran, lehajtott fejjel futottak dolgaik után, senki sem nézett a másikra és még a verebek is rosszkedvűen néztek a szegény Puckra,aki félénken és megilletődötten járkált a hideg kőváros tompa vásári zajtól zümögő utczáin. És a szegény Puck, kire gondolhatott volna másra ? •S az avoni hattyúra gondolt, a­ki immár száz esztendők óta hallgatja a zordon óraütést a west­­minsteri apátság kriptájából. Puck sóhajtva állt meg a Kerepesi-út sarkán, a­hol kisütött bajuszú gavallérok ültek söröspoharak mellett egy sarok­ablakban és unottan nézegették az erre eljárkáló világot. Puck hallotta valamikor egy angoltól, hogy ebben a szomorú városban, ezen a tájon látni a legszebb nőket. Valamennyi városbeli szép leány és szép asszony elmegyen erre legalább egyszer napjában. Puck jószívvel gondolt az angol taná­csára és hátát a lámpaoszlopnak vetette. Várta Titániát. 1. Az első kaland. — Titánia a szinre lép. — A Nemzeti színház előtt megállott a villa­mos­kocsi és a koc­siból egy sóhajtásnyi szőkeség libbent ki. Akkorra volt, mint egy virágszirom. Egy cseppet sem nagyobb. És miután ez a tör­ténet novemberi szeles délben kezdődik, a virág­szirom fekete bársonykabátjába jól beburkolózott és vöröspontos fátyolt eresztett arcza elé. Tulaj­donképen olyan kicsi volt, hogy észrevenni sem igen lehetett. És mint kis nő, természetben szokatlan nagy Rembrandt-kalapot tűzött szőke fejére és gyermekvállaira nagytollú boát kötött. Leugrott a villamos­kocsiról és fitos orrocs­kájával mosolygott. Vannak oly nagy, bájos női orrok, a­mik sokkal többet fejeznek ki az antik hölgyek által feltalált lelki tükörnél, a szem­nél. A szemet elvégre le lehet sütni,­­ de az orr, az szabadon áll az arcz közepén és minden rejtett indulatok keresztülfutnak apró idegein. Ilyen orra volt a szőkeségnek, a­ki a villamos­­kocsiról leugrott. Körülnézett, mint mondom és apró orrocskájával mosolygott. Hogy miként mosolygott ez az orrocska, azt én leírni nem tudom. De esküszöm, hogy mosolygott. — Mert ama méltóságos színház előtt az aszfalt szélén is mosolygott valaki. Egy fiúgyerek. Több sem­miesetre sem volt húszesztendősnél és vigyen el engem az ördög, — pardon, ezt a kalandot Puck beszéli el, — ha ez a kölyök nem arra a szőke virágsziromra mosolygott. Sőt elébe is ment és kezét nyújtotta: — Jó reggelt, én kis Titániám, — szólt a szemtelen ripők és melegen megszorította a virágszirom kezét. Titánia pajkos orrot mutatott:­­ Késtem ? Képzelje az utolsó perez-­­ ben a mamának kifogásai támadtak az ellen, hogy én egyedül a városba menjek. — Mintha bizony nem jártam volna már eleget egyedül. Mikor a felső­be jártam, mindig egyedül men­tem és még csak a gimnazisták sem neveletlen­­kedtek velem soha. A jogászok? Ah, nem is tudtam, hogy jogászok is vannak a világon — akkor. Tán nem is voltak. Nemde? " A fiú rázta a fejét: — De voltak. Ám a jogászok illedelmes gentlemanek és nem sértik az egyedül menő hölgyet, — szólt a húszesztendős hős komolyan. Titánia tovább csacsogott: — Persze, azóta két év múlt el, és mi kül­városi lakosok vagyunk azóta. Két év óta alig voltam a városban. És akkor is midig a mamá­val. A Zugló oly messzire van. — Messze, — bólintott a fiú és ábrándosan nézett Titániára.— Akkor is a mamájával volt ugy­e, a mikor megismerkedtünk ... — Vagyis, a mikor — vágott közbe Titá­nia élénken és kis orra sebesen mozgott — a kioszkban ültünk és fagylaltoztunk. Maga a leg­közelebbi asztalnál ült, és addig mutogatta azt az újságot, a­míg én megértettem, hogy mit akar . .. Nos, másnap olvastam az Ön kedves sorait. Negyednap válaszoltam posztresztánt. Ön ismét itt. . . És most itt vagyok. Titánia orrocskája izgatottságot mutatott és sóhajtva tette hozzá: — Istenem, milyen különös, újság­hirdetés útján megismerkedni. És maga Titániának ne­vezett, pedig az én nevem Pannika. — Panni! — sóhajtotta a húsz éves hős. Titánia orrocskája kérdőjellé változott és sebesen csacsogta: — Nos most már mondja meg ön is a MAGYAR ÚJSÁG. 1898. deczember 1, Budapest, november 66. A folyosó megtelt a Folónyival. A nagy ember izgatottan járt fel és alá, minduntalan apró tanácskozásokat rendezve az elvtársaival, főként pedig Kossuth Ferenczczel. Sehogy sem volt megelégedve a tegnapi eseményekkel, a­melyek lehetővé teszik, hogy az elnöki propozí­­czió idejére határozottá legyen. Konstatálni kell, hogy az igyekezete nem jár valami nagy sikerrel. Maga a hegy se lel­kesedik túlságosan ezért az akcziójáért és húzó­doznak az emberek nagyrészben minden túl­­hajtástól. Megint csak névszerinti szavazással kezdő­dik az ülés, a Szalay Károly indítványa felett, a­ki kinyomatni kérte az elnöki propozícziót. — A szavazást a V betű kezdi! — jelenti az elnök.

Next