Magyar Ujság, 1898. december (7. évfolyam, 333-361. szám)
1898-12-01 / 333. szám
, hogy megkíméltetett az ártatlanok vére, élete s a polgárság nyugalma, ezt nem Hentallernek és hazafiságban tündöklő társainak, hanem Baron, Bokányi és Weltner józanabb és lelkiismeretesebb gondolkozásmódjának köszönhetjük. Budapest, november 30. – As osztrák miniszterelnök Budapesten. Tinin gróf osztrák miniszterelnök Forstner-Billau lovag miniszteri titkár kíséretében ma ideérkezett és az Angol királynő fogadóba szállt. Délelőtt fél tizenegy órakor az osztrák miniszterelnök a magyar miniszterelnökségben Bánffy báró miniszterelnökkel és Lukács László pénzügyminiszterrel értekezett. A megbeszélés tárgya több, a kiegyezéssel összefüggő kérdés volt. A miniszterek tanácskozása délután háromnegyed egy óráig tartott. Az osztrák kormánynak más tagja ezúttal nem érkezett Budapestre. Thun gróf a déli gyorsvonattal visszautazott Bécsbe. A mai szavazás. Nem tartjuk érdektelennek közzétenni annak a névszerinti szavazásnak eredményét, melyet ma Szilágyi Dezső elnök indítványa felett, deczember 2-ika megünneplésének tárgyában megejtettek. Az elnök indítványa mellett szavaztak: Ivanovits Iván, Ivánka Oszkár, Jágics József, Janits Imre, Jovanovich Szilárd, Jónás Ödön, Justh Ferencz, Kammerer Ernő, Karátsonyi Jenő gr., Kálmán Károly, Károlyi István gr., Klobusiczky János, Konkoly-Thege Sándor, Kornis Ferencz, Kovács Pál, Kovácsy Sándor, Kőszeghy Sándor, Kristóffy József, Kubinyi Andor, Kubinyi Árpád, Kubinyi Géza, Kubinyi György, Latinovits Pál, Láng Lajos, László Mihály, Lehotzky Antal, Leidenfrost László, Légrády Károly, Lévay Lajos, Lónyai Géza, Lukács Béla, Major Ferencz, Makfalvay Géza, Maléter Zoltán, Mandel Pál, Matuska Péter, Mayer Károly, Melzer Vilmos, Meszlény Pál, Mezei Mór, Mohay Sándor, Molnár Antal, Molnár Béla, Münnich Aurél, Nagy Mihály, Neiszidler Károly, Neményi Ambrus, Neumann Árpád, Nyegre László, Országh Sándor, Örley Kálmán, Pap Géza, Pap Samu, Perczel Béni, Perczel Dezső, Plósz Sándor, Podmaniczky Frigyes dr., Pólyák Béla, Pulszky Ágost, Popovics Vazul István, Radó Kálmán, Ragályi Béla, Rakovszky István, Ráth Péter, Reitter János, Rétyi Mihály, Rohonyi Gyula, Rosenberg Gyula, Rónay János, Rudnyánszky Béla, Ruffy Pál, Sándor József, Schwicker Henrik, Simó Lajos, Solymossy Lajos dr., Somssich Andor, Sréter Alfréd, Szabó Imre, Szaplonczay Miklós, Szájbely Gyula, Szemere Attila, Szende Béla, Szent-Iványi Árpád, Szentiványi Kálmán, Szerb György, Székely György, Széll Kálmán, Szily Pongrácz, Szinyei- Merse Pál, Szivák Imre, Szőts Pál, Szuhányi Ferencz, Szulyovszky Gusztáv, Takácsy Sándor, Telegdi Sándor gr., Tibád Antal, Tisza István gr., Tisza Kálmán, Török Bertalan, Turbanovszky Ernő, Várady Gábor, Vermes Béla, Veszter Imre, Végh Arthur, Vojnics Sándor, Vörös László, Wass Béla gr., Weiss Berthold, Werner Gyula, Wlassics Gyula, Wolfner Tivadar, Zeyk Gábor, Zsámbokréthy József, Zsigárdy Gyula, Zsilinszky Mihály, Aidinger János, Andrássy Gyula gr., Angyal József, Apáthy Péter, Apponyi Albert gr., Ágoston József, Adamovics Béla, Bauer Antal, Bedő Albert, Beliska Béni, Benke Gyula, Berzeviczy Albert, Bezerédj István, Béldi László, Bogyay Máté, Bolgár Ferencz, Bornemisza Ádám, Bónis István, Brennerberg Gyula, Buzáth Ferencz, Cabdebó Ferencz, Chernél György, Chorin Ferencz, Ciocán János, Graus István, Csáky Lajos gr., Csávosy Béla, Darányi Ignácz, Dániel Ernő br., Dániel Gábor, Demkó Pál, Dókus Ernő, Egyedi Artur, Emmer Kornél, Engelmayer József, Enyedy Lukács, Erdély Sándor, Esterházy Mihály gr., Fabiny Teofil, Fáik Miksa, Farbaky István, Fejérváry Géza báró, Fehérváry Károly, Ferlitska Kálmán, Fest Lajos, Feszty Béla, Fluger Károly, Földváry Mihály, Frideczky Timót, Gajáry Géza, Gajári Ödön, Goldis József, Görgey Gyula, Gromon Dezső, Gyárfás Endre, Győrffy Gyula, Halász Zsigmond, Hegedűs Lóránt, Heltai Ferencz, Hock János, Hodossy Imre, Horánszky Nándor. Az indítvány ellen szavaztak Illyés Bálint, Jeszenszky Ferencz, Kiss Albert, Komjáthy Béla, Kossuth Ferencz, Kubik Béla, Lakatos Miklós, Leszkay Gyula, Luby Géza, Lukáts Gyula, Madarász József, Marjai Péter, Meskó László, Olay Lajos, Oláh Ferencz, Polónyi Géza, Rátkay László, Sima Ferencz, Sturman György, Szalay Károly, Thaly Kálmán, Antal Pál, Bartha Ödön, Benitzky Árpád, Boda Vilmos, Endrey Gyula, Farkas Balázs, Hentaller Lajos. Képviselői beszámoló. Kezdi- Vásárhelyről írják lapunknak. Nagy megelégedést keltett városszerte városunk országgyűlési képviselőjének, Benke Gyulának e napokban ideérkezett írásbeli beszámolója és városszerte méltányolják, hogy képviselőnk, aki a mostani válságos napokban képviselői kötelességének teljesítését egy napig sem szeretné elmulasztani és e szerint módjában nincs választói körében személyesen megjelenni, indíttatva érzi magát, hogy ilyen súlyos napokban legalább írásban lépjen érintkezésbe küldőivel. Beszámolója kiindul a válságos küzdelemből, amelyet az ellenzék ép olyan pillanatban indít meg a kormány és a szabadelvűpárt ellen, midőn az ország legvitálisabb poltikai és gazdasági érdekeiről van szó. Nagyon szomorú, hogy ilyen időben a kisebbség a személyes gyűlölködésnek adja át magát. Senki sem vitathatja el Bánffy Dezső báró miniszterelnöktől, hogy valóban szabadelvűen gondolkodó ember, aki minden lépésével az ország javára törekszik és aki már eddig is az ország érdekében magára vállalt feladatoknak jelentékeny részét megoldotta. Olyan eredményeket vívott ki, amelyekkel inkább nemzetének hálájára szolgált reá, mint személyes gyűlölködésre- Azért a szabadelvű párt elszántan áll ellen a gyűlölködő ellenzéki akciónak és méltán részesíti a korona a miniszterelnököt a bizalomnak abban a ritka mérvében, amelylyel ez a minden izében magyar államférfiú dicsekedhetik. A beszámoló reméli, hogy az ellenzéknél ezúttal is az utolsó pillanatban előtérbe fog lépni a józan megfontolás, ami azután majd lehetővé teszi, hogy az országgyűlés hivatásához képest a haza érdekének megfelelő irányban működjék. A beszámoló ezután visszapillantást vet a jelen országgyűlés eddigi munkálkodására és reformjaira, amelyek által a szabadelvű párt a nemzet bizalmára érdemesnek mutatta magát. A kiegyezésről szólva, abbeli meggyőződését fejezi ki, hogy a kormány az alkotmányos alapelveknek biztosítása mellett és gazdasági érdekeink által vezéreltetve, meg fogja kötni Ausztriával a kiegyezést. Végül beszámol a képviselő azon mozgalomról, melyet képviselőtársaival együtt a Székelyföld közgazdasági és kulturális fejlesztése érdekében megindított és az eddig elért eredményekről. „MAGYAR ÚJSÁG“ TÁRCSÁJA. — A Magyar Újság eredeti tárczája. — Irta: I-orváay G y o-la. Megmondatott, hogy hagyjam el a kertet, ahol szerelmes rózsafák árnyékában, megbújva a zöld levelek között, színes álmaimat szövögettem, — és menjek napnyugatról napkeletnek, amig ismét Titániára bukkanok. Puck elhagyván a kertet, napnyugatról napkelet felé mendegélve, egy nagyon sötét, nagyon szomorú nagyvárosba jutott. Az utczán mindig vásár volt és szürke négyemeletes paloták fedték el az eget, — és sehol egy szemernyi szín, egy szemernyi mosolygás. Az emberek komoran, lehajtott fejjel futottak dolgaik után, senki sem nézett a másikra és még a verebek is rosszkedvűen néztek a szegény Puckra,aki félénken és megilletődötten járkált a hideg kőváros tompa vásári zajtól zümögő utczáin. És a szegény Puck, kire gondolhatott volna másra ? •S az avoni hattyúra gondolt, aki immár száz esztendők óta hallgatja a zordon óraütést a westminsteri apátság kriptájából. Puck sóhajtva állt meg a Kerepesi-út sarkán, ahol kisütött bajuszú gavallérok ültek söröspoharak mellett egy sarokablakban és unottan nézegették az erre eljárkáló világot. Puck hallotta valamikor egy angoltól, hogy ebben a szomorú városban, ezen a tájon látni a legszebb nőket. Valamennyi városbeli szép leány és szép asszony elmegyen erre legalább egyszer napjában. Puck jószívvel gondolt az angol tanácsára és hátát a lámpaoszlopnak vetette. Várta Titániát. 1. Az első kaland. — Titánia a szinre lép. — A Nemzeti színház előtt megállott a villamoskocsi és a kocsiból egy sóhajtásnyi szőkeség libbent ki. Akkorra volt, mint egy virágszirom. Egy cseppet sem nagyobb. És miután ez a történet novemberi szeles délben kezdődik, a virágszirom fekete bársonykabátjába jól beburkolózott és vöröspontos fátyolt eresztett arcza elé. Tulajdonképen olyan kicsi volt, hogy észrevenni sem igen lehetett. És mint kis nő, természetben szokatlan nagy Rembrandt-kalapot tűzött szőke fejére és gyermekvállaira nagytollú boát kötött. Leugrott a villamoskocsiról és fitos orrocskájával mosolygott. Vannak oly nagy, bájos női orrok, amik sokkal többet fejeznek ki az antik hölgyek által feltalált lelki tükörnél, a szemnél. A szemet elvégre le lehet sütni, de az orr, az szabadon áll az arcz közepén és minden rejtett indulatok keresztülfutnak apró idegein. Ilyen orra volt a szőkeségnek, aki a villamoskocsiról leugrott. Körülnézett, mint mondom és apró orrocskájával mosolygott. Hogy miként mosolygott ez az orrocska, azt én leírni nem tudom. De esküszöm, hogy mosolygott. — Mert ama méltóságos színház előtt az aszfalt szélén is mosolygott valaki. Egy fiúgyerek. Több semmiesetre sem volt húszesztendősnél és vigyen el engem az ördög, — pardon, ezt a kalandot Puck beszéli el, — ha ez a kölyök nem arra a szőke virágsziromra mosolygott. Sőt elébe is ment és kezét nyújtotta: — Jó reggelt, én kis Titániám, — szólt a szemtelen ripők és melegen megszorította a virágszirom kezét. Titánia pajkos orrot mutatott: Késtem ? Képzelje az utolsó perez- ben a mamának kifogásai támadtak az ellen, hogy én egyedül a városba menjek. — Mintha bizony nem jártam volna már eleget egyedül. Mikor a felsőbe jártam, mindig egyedül mentem és még csak a gimnazisták sem neveletlenkedtek velem soha. A jogászok? Ah, nem is tudtam, hogy jogászok is vannak a világon — akkor. Tán nem is voltak. Nemde? " A fiú rázta a fejét: — De voltak. Ám a jogászok illedelmes gentlemanek és nem sértik az egyedül menő hölgyet, — szólt a húszesztendős hős komolyan. Titánia tovább csacsogott: — Persze, azóta két év múlt el, és mi külvárosi lakosok vagyunk azóta. Két év óta alig voltam a városban. És akkor is midig a mamával. A Zugló oly messzire van. — Messze, — bólintott a fiú és ábrándosan nézett Titániára.— Akkor is a mamájával volt ugye, a mikor megismerkedtünk ... — Vagyis, a mikor — vágott közbe Titánia élénken és kis orra sebesen mozgott — a kioszkban ültünk és fagylaltoztunk. Maga a legközelebbi asztalnál ült, és addig mutogatta azt az újságot, amíg én megértettem, hogy mit akar . .. Nos, másnap olvastam az Ön kedves sorait. Negyednap válaszoltam posztresztánt. Ön ismét itt. . . És most itt vagyok. Titánia orrocskája izgatottságot mutatott és sóhajtva tette hozzá: — Istenem, milyen különös, újsághirdetés útján megismerkedni. És maga Titániának nevezett, pedig az én nevem Pannika. — Panni! — sóhajtotta a húsz éves hős. Titánia orrocskája kérdőjellé változott és sebesen csacsogta: — Nos most már mondja meg ön is a MAGYAR ÚJSÁG. 1898. deczember 1, Budapest, november 66. A folyosó megtelt a Folónyival. A nagy ember izgatottan járt fel és alá, minduntalan apró tanácskozásokat rendezve az elvtársaival, főként pedig Kossuth Ferenczczel. Sehogy sem volt megelégedve a tegnapi eseményekkel, amelyek lehetővé teszik, hogy az elnöki propozíczió idejére határozottá legyen. Konstatálni kell, hogy az igyekezete nem jár valami nagy sikerrel. Maga a hegy se lelkesedik túlságosan ezért az akcziójáért és húzódoznak az emberek nagyrészben minden túlhajtástól. Megint csak névszerinti szavazással kezdődik az ülés, a Szalay Károly indítványa felett, aki kinyomatni kérte az elnöki propozícziót. — A szavazást a V betű kezdi! — jelenti az elnök.