Magyar Ujság, 1898. december (7. évfolyam, 333-361. szám)
1898-12-01 / 333. szám
4 Elnök: A kérdés tehát helyesen volt feltéve! Több, mint húsz képviselő név szerinti szavazást kért, azt ezennel elrendelem. A szavazást az I betű fogja kezdeni. (Felkiáltások jobbról: Istentelenség!) A szavazás eredménye ez: az elnöki propozíczióra szavazott 179, ellene 29 képviselő. A Ház tehát 150 többséggel elhatározta, hogy deczember 2-án, az e napon tartandó egyházi isteni tiszteletre tekintettel, ülést nem tart s jegyzőkönyvileg bensőleg átérzett örömét és hódolatteljes szerencsekivánatait fejezi ki, hogy a nemzet felett őrködő isteni gondviselés kegyelme ő Felsége boldogító uralkodását hosszú időre kiterjesztette. (Élénk éljenzés jobbfelől.) Következik az indemnity folytatólagos tárgyalása. Reitter János a következő határozati javaslatot nyújtja be: A képviselőház utasítja a kormányt, hogy azonnal kezdjen tárgyalásokat a magyar jelzáloghitelbankkal, hogy az 1885: XV. t. cz.-ben nyert felhatalmazás alapján az akkori pénzügyminiszter által a nevezett banktól a Rába-szaszabályozási társulat terhére felvett és 50 év alatt visszafizetendő 7.040.000 frt kölcsön konvertálható legyen; ha pedig az említett pénzintézet erre hajlandó nem volna, terjeszszen be sürgősen törvényjavaslatot az iránt, hogy a kölcsönt az állam vállalja magára, a társulat pedig annak visszafizetésére új kölcsönt vehessen fel. Elnek a vita folytatását holnapra halasztja. Következik az interpelláczió. Sághy Gyula a következő interpellácziót intézi a belügy- és földművelésügyi miniszterekhez: 1. Miféle intézkedéseket tett egyrészről a belügy- és másrészről a földművelésügyi miniszter úr a pécsi Engel-czéggel szemben felmerült borhamisítási ügy felderítésére? 2. Szándékoznak-e ezen ügyet lehető gyorsasággal és erélylyel megvizsgálni, s amennyiben a borhamisítás ténye beigazoltatnék, a legszigorúbb megtorló intézkedéseket alkalmazni ? Darányi Ignácz földmivelési miniszter a maga és a belügyminiszter nevében az interpelláczióra a választ rögtön megadja, mert azt hiszi, hogy szolgálatot tesz az ügynek a rögtön való válaszszák (Tetszés.) Előadja, hogy gyanú merülvén fel a pécsi Engel-czég ellen, hogy borokat hamisít, a budapesti államrendőrség kiküldte Krecsányi kapitányt, hogy a helyszíni vizsgálatot megejtse. (Felkiáltások balról: Hát ő volt ott !) Bessenyei Ferencz: A bornak is van immunitása? (Derültség.) Darányi Ignácz földmivelésügyi miniszter: A vizsgálat eredménye az volt, hogy a czég ellen a IV. ker. kapitány az eljárást beszüntette s a mintákat a czégnek visszaadták. A belügyminiszter ezt az eljárást szabálytalannak találta , ezért az ítélet e részét feloldotta. Minthogy azonban a bormintákat már visszaadták s ez a mulasztás többé helyrehozható nem volt, a belügyminiszter a IV. kerületi kapitányt e miatt felelősségre vonta s a vizsgálat folytatását teljesen Krecsányihoz, a VIII. ker. kapitányához utasította. Előadja, hogy az Engel-czég hozzáfordult s uj mintákat óhajtott átadni, de a miniszter azokat el nem fogadta, mert véleménye szerint, a mikor az Engel-czég a neki visszaadott mintákat megsemmisíteni sietett, rehabilitására a módot maga zárta el magának. (Nagy általános tetszés.) A vizsgálat az ügyben folyamatban van s a belügyminiszter is teljes egyetértésben van a földmivelési miniszterrel arra nézve, hogy ez ügyben a bűnösök büntetésüket megkapják. Perczel Dezső belügyminiszter kijelenti, hogy a cégnek itt is lévén helyisége, a budapesti rendőrség kompetenciáját elismerte, de a vizsgálat beszüntetése miatt intézkedett, hogy a IV. ker. kapitány ellen a fegyelmi eljárást megelőző vizsgálat megindíttassék. Hangsúlyozza, hogy bár a mintákat a czég visszakapta, néhány palack bor mégis a vegyelemző-intézetbe került s azonkívül lépések történtek arra nézve is, hogy a czégtől vásárolt borküldeményeket elvárják. (Tetszés.) A Ház a választ tudomásul vette. Elnök az ülést bezárta, látták, hogy fellépésétől Titánia orrocskája megrezzen. És azonnal szelidebben folytatta, mintha könyvből olvasná: — Máma szép időnk van, hogy? És hogy van, kedves kisasszony? A vörös katona mindig emigy kezdte mondókáját, amit azonban soha sem folytatott. Anynyira belemerült a szivarok kiválogatásába, hogy az nagyszerű volt. Néha negyedóra is beletelt, amíg ki tudta választani a maga négy szivarját. A szivarskatulya nagyon elfoglalta ugyan, de minden másodperczben felvetette szemét, — ama kék gyerekszemeket — majd zavartan sütötte le őket ismét a szivarokra. Titánia mozdulatlanul állt a pult mögött. Alig mert lélekzeni. Nagyon félt a katona haragos hangjától, de viszont örült, hogy ily előkelő férfit is kuncsaftjaik közé számíthatnak. Egyebet nem gondolt. A vörös katona, miután többször sikertelenül felvetette kék szemeit, ellágyulva ropogtatta meg a szivarokat és érzelmesen tette le a hatását. Majd nagy füstöket fújva, távozott. Az utczán — ami itt nem olyan nagyon kövezett ám — perczekig haladt ellágyultan, és füstölt szórakozottan. Majd egyszerre rettenetes haragra lobbant és németül káromkodott. Indulatosan ismételgette: — Világos, mint az ég, hogy az osztrákmagyar hadseregben én vagyok a leggyávább katona. Tulajdonképen nem is igen tudta, miért volna ő a leggyávább katona, titokban érezte csak, hogy szerelmes fülig Titániába, aki mozdulatlanul szokott állani a pult mellett, amíg ő a szivaros skatulyára szegezi tekintetét. Egy kedvetlen délutánon azonban, amikor a kis hátulsó szobában ismét keményen szapultak ama nagy tenyerek, a vörös katona sappatag arccal nyomult be a boltba. Néhány napig nagyon verte a kutyáit és sokat káromkodott. Ez alatt az idő alatt végre elhatározta magát. Felkötötte kardját is és a rozsdás sarkantyúkat is felcsatolta. Keményen lekeselkedett és így jelent meg Titánia előtt. Megállóit a pult előtt. Titánia a szivarskatulya után nyúlt, a vörös katona azonban intett. — Nem kérek — mondta mély hangon. Titánia csodálkozva nézett fel mozgó orrocskájával. — A nevem Ritter von Ludvig Kléberg. Rittmeister vagyok a négyes tüzéreknél. Már szolgálaton kívül. Kérem a kezét, kisasszony. Titánia előrenyújtotta a kezét. A katona megragadta keztyüs két kezével és nagy csókot czappantott rá. Titánia megijedt, de mosolygott némán. A vörös katona nagyot sóhajtott. — Tehát rendben volna a dolog. Nekem van teljes fizetésem, de szolgálni nem kell. Nyugdíjba megyek és hivatalt vállalok a városnál. Titánia orrocskája megfeszült. Hirtelen nem jutott eszébe semmi. — Mama! — kiáltotta öntudatlanul. A vénasszony berohant. Két, fonnyatag, eres karján fel volt gyűrve a ruha, a szappanos víz csurgott az ujja hegyéről. Megálloit az ajtóban. A vörös katona nem jött zavarba. Összeütötte a sarkantyúját. — Megkértem a kisasszony kezét, — mondta mély hangon. A mama egy pillanatig megmeredve vetette hátát az ajtófélfának. Majd törülgetni kezdte a kezét a kötényébe, és siránkozó hangon mondta: — A leányom kezét? . . . Százados úr, a leányom kezét ? . .. MAGYAR ÚJSÁG, 1898. dec. Strdza kilátásai Budapest, november 30. Az 1895. év végén négy esztendőre megválasztott román országgyűlés megkezdette utolsó ülésszakát. Megbizása a jövő esztendőben lejár. A Sturdza-kormánynak most kell megfeszítenie erejét, ha biztosítani akarja győzelmét a legközelebbi általános országgyűlési választásnál. Az imént lefolyt általános községi választás a kormány győzelmével végződött. Ebből bátran levonhatjuk azt a következtetést, hogy a választók tömege még mindig a nemzeti szabadelvű párt táborában van; jelöltjeire fog tehát szavazni akkor is, mikor képviselőket és szenátorokat kell majd választania. Ez elég kedvező kilátás. De ha közelebbről megnézzük a Sturdza-kormány helyzetének a képét, úgy sok kellemetlen foltot veszünk azon észre. Akkor, amikor a Catargiu-Carp konzervatív-junimista kormány, még mindig érthetetlen módon, lemondott, Sturdza Dömötör a lehető legjobb körülmények között állott a kormány élére. A liberálisok mind zászlója alá csoportosultak és az általános országgyűlési választás majdnem teljesen megsemmisítette az ellenzéket. A konzervatívok és junimisták a Sturdza-kormány által választott képviselőházban és szenátusban törpe kisebbség gyanánt jelentek meg. Megszűnt a nemzeti szabadelvű párt szakadása is, ami annak idején az öreg Bratianunak annyi bajt okozott. A nemzetközi politika terén a szerencse szolgálta az új kormányt. Királyunk látogatása Bukarestben láthatóan fényes jele volt annak, hogy az európai államok befogadták körükbe Romániát és tanúságot tett arról a benső viszonyról is, amely Ausztriához és Magyarországhoz, illetőleg a hármasszövetséghez fűzi a fiatal királyságot. Kiegészítette ennek a királyi látogatásnak az előnyös hatását a román király barátságos fogadása Oroszországba, mert megmutatta, hogy megszűnt a hoszszú ideig tartott feszültség Románia és Oroszország között. Az imént hallott trónbeszéd különösen ki is emelte ennek jelentőségét, büszkén utalva egyszersmind az országot körülvevő általános rokonszenvre. Románia nemzetközi helyzetére kedvező jelenség gyanánt emlékezik meg arról is, hogy meghívták úgy az anarkista, mint a békekonferencziára. Szívesen látjuk Románia érvényesülését a nemzetközi politikában, miután a béke és rend fontos tényezőjének bizonyult a Balkán-félszigeten. Hogy ennek a hivatásának minél hathatósabban megfelelhessen, ahhoz szükséges volna, hogy belső politikai életében minél reálisabb legyen és minél kevesebb rázkódtatást szenved— Igen, — mondta a vörös katona mélt elhatározással. A vénasszony nagyon megijedt. Reszketet a nyaka és fel-alá ment a pult mögött, és rakosgatta a gyufásskatyulákat. A katona mereven állott a bolt közepén. Végre a vénasszony észrevette a leányát. — Nos? Nos? — pattogta. — És te Panna? Panna? Titánia, aki lehunyt szemmel állott a sarokban, alig hallhatólag mondta: — Jó, jó ... A felesége leszek. A vörös katona akkor szertartásosan megcsókolta a Titánia kezét. És boldogan morsolygott. Titánia pedig leborult sírva a pultra és sírt, sírt. A katona mellélépett és nagy, fehér keztyűs kezével esetlenül simogatta a szőkeséget, és értelmetlenül dadogta: — Nem kell sírni, nem kell sírni, kis lány, minek sírni? Azonban Titánia könyei omlottak visszatarthatatlanul, végre a vén asszony megfogta kemény kezével karjait és bevitte a hátulsó szobába. A katona érzelmesen nézett utána, majd kilépett az ajtón ellágyulva. Pár lépést ment, akkor visszafordult és újra benyomult a boltba. — Portorikó szivart kérek! — dörögte. A vén asszony csodálkozva tartotta elébe a szivarskatulyát. A katona kivett négy darabot minden válogatás nélkül. Megropogtatta őket és rágyújtott az egyikre. — Tehát a dolog rendben van — szólt. — Igenis — mondta szolgálatkészen a vén asszony. A vörös katona füstölve távozott és egész hazáig nevetett, otthon pedig rettenetesen megverte a kutyákat jó kdvében . K