Magyar Ujság, 1899. január (8. évfolyam, 1-31. szám)
1899-01-01 / 1. szám
több figyelemmel azt a rémes bajszát, melyet az egyesült ellenzék a fékevesztett szenvedélyek lángjától elvakítva, a psrlarmentarizmus, az alkotmány, állam és nemzeti dicsőséges jövendőnk határozott kockáztatásával, sőt eredményében ezek teljes feláldozásával folytat nemcsak Bánffy báró kormányelnök, de a szabadelvű párt, az eddig kivívott szabadelvű eszmék, intézmények ellen, ezek megsemmisítésére. Szólnunk kényszerít a hazafias érzés, a bennük is nyilvánuló nemzeti lelkiismeret, mert nemcsak sejtjük, de mintegy látni véljük azon rejtett okokat és célzatokat, amelyek a jelen aggasztóan válságos politikai helyzetet előidézték, mert világosan látjuk főként azon következményeket, amelyek az egyesült ellenzék ezen magatartásának nyomába kiszámítható biztossággal fognak lépni. És ezért, midőn hazafias érzelmeink legmélyebb keserűségével mondunk kárhoztató ítéletet a nemzet képviseletének fenséges jogcíme alatt elkövetett haza- és nemzetellenes merénylet felett, hazafias kötelességünknek ismerjük töhetlen bizalmunkról is biztosítani a Nagyméltóságod évek hosszú során át kipróbált bölcseségű vezetése alatt álló országos szabadelvű pártot, mint amelynek, erős meggyőződésünk szerint, eddigi kitartó küzdelme, elvhisége, önzetlen haza- és nemzetszeretete vívta ki azt, hogy államunk tekintélye nemcsak a monarkia keretében, de az európai politika irányadó köreiben is oly magas fokra emelkedett, hogy ma már a monarkia határain belül és kívül is úgy tekintik azt, mint nagyhatalmi állásunk erőbázisát és a trón teljes biztosítékot nyújtó védoszlopát. Hazafias tisztelettel kérjük is azért Nagyméltóságodat, hogy jelen nyilatkozásunkat az országos szabadelvű párt előtt tolmácsolni méltóztassék. Mi, akik határszéli vármegyénkben különösképen értjük és érezzük, hogy a jelen aggasztóan válságos politikai helyzetből a nemzet milliói által óhajtott kibontakozás a magas kormány önfeláldozó kutatása mellett, különös mértékben függ a szabadelvű párt megbonthatatlan összetartozásától és minden körülmények között rendíthetlen hűségétől a vallott és követett elvek iránt, csengve kérjük a népek és nemzetek Istenét, hogy a pártnak élet-halál küzdelemre kényszeritett erejét sokasitsa meg s vezérelje dicsőséges győzelemre. Fogadja Nagymáltóságon hazafias tiszteletünknek és kiváló nagyrabecsülésünknek kifejezését. A beszterczei választókerület szabadelvűpártjának, Beszterczén 1898. deczember hó 27-ikén tartott gyűléséből. Laitner Elek s. k. elnök, Bazári József s. k. titkár. Balassa-Gyarmat, deczember 30. Nógrád megye mai közgyűlésén nagy vitára adott alkalmat a csongrádi átirat. Forgálch Antal gróf és Sréter Alfréd képviselők, valamint Pajor István királyi tanácsos az állandó választmánynak az obstrukciót elítélő javaslata mellett érveltek. Az ellenzék név szerinti szavazást kérvén, a javaslat 61 szótöbbséggel elfogadtatott. Csíkszereda, december 30. A csíkvár megyei állandó választmány e hő 21-én tartott ülésében elhatározta, hogy a megyei közgyűlésen a csongrádi átirat pártolását és a képviselőházhoz hasonló szellemű felirat küldését fogja javaslatba hozni. FŐVÁROS, Budapest, deczember 31. (A király tis szobra.) A miniszterelnök leiratot intézett a fővároshoz, tudatva, hogy a király elhatározásából fölállítandó tíz szobor közül még háromnak a helye nincs megállapítva. A miniszterelnök Hunyady János szobrának a II. ker. Albrecht-útnak, a koronázó templom alatt levő térségét jelöli ki, Pázmány Péter szobrának a Bakács-téri templom előtti teret s Werbőczy szobrának a III. ker. Fő-teret. (A koronaőrség kaszárnyája.) Többféle terv merült föl már a koronaőrségi kaszárnya építése tekintetében. Legújabban az Oszlop-uton és a várpalotához vezető út sarkán szemeltek ki 884 négyszögölnyi területet. Minthogy azonban ez a telek 172.000 frtba kerülne s a főváros a leendő épületekért csak 5400 frtot kapna, a tanács feliratot intézett a honvédelemügyi miniszterhez, kijelentve, hogy az ügyet nem terjesztheti pártolólag a közgyűlés elé. prSf ’tt iT-trnrwnnr t rniTmnr a nemzetközi poliikáim Budapest, deczember 31. Az utolsó óráit élő esztendő hozta meg az örökbéke idealista barátainak a váratlan örömet, hogy épen Oroszország uralkodója, kezdeményező lépést tett olyan nemzetközi értekezlet létrehozására, amelynek feladata volna a lefegyverkezés megkezdésének, vagy legalább a fegyverkezés korlátozásának módozatait, hogy megállapítsa. A fenkölt lélek által sugalmazott eszme megvalósítása a jövő esztendőre marad. Szép öröksége 1898-nak. Másik nemzetközi értekezlet több sikert mutathat fel. Ez az egész művelt világon osztatlan felháborodást és részvétet keltett, a magyar nemzet szívén gyógyíthatatlan sebet ütött genfi gaztett hatása alatt Olaszország által indítványozott és Rómában meg is tartott antianarhistaonferenczia, amelytől üdvös eredmény várható a társadalmi és állami rend veszedelmes ellenségeinek megfékezésére. De mialatt az 1898-ik év eképen érdemekkel dicsekedhetik az emberiség magasabb érdekei közül, addig a vérontás terén is kiváló szerepet játszott. A felsőolaszországi lázadásról itt nem is szólunk. Ez Olaszország belső bajainak kifakadása volt, amelyet fegyverrel kellett elfojtani; ezek a bajok sokkal mélyebben gyökereznek, semhogy erőszakos rendszabályok elégségesek volnának a megorvoslásukra.. Azok okozták a II. és III. Rudini-kormány bukását, amelynek helyét Pelloux generális és társai foglalták el, a nélkül azonban, hogy biztosítékot tudnának nyújtani a magukra vállalt nehéz feladat megoldása iránt. A vérontás, amire fönnebb utaltunk, három világrészben folyt: Amerikában, Ázsiában és Afrikában. A spanyol-amerikai háború a nyugatindiai és keletázsiai vizeken Spanyolország gyarmati birodalmának teljes összeomlására vezetett. A rendkívüli erőfeszítés és a súlyos veszteség Spanyolországnak különben is megrongált gazdasági és politikai viszonyait még inkább megrontotta és most, bár a karlista lázadás valószínűsége egyre csökken, a szerencsétlen ország a legsúlyosabb belső válság küszöbén áll. Az észak-amerikai Egyesült Államok viszont a győzelmes hadjárat révén egyszerre a világpolitikát intéző nagyhatalmasságok sorába lépett, mint egészen új és ennek folytán kiszámíthatatlan tényező. Az amerikai demokráczia a hódító és terjeszkedő imperializmus bűvkörébe került és senki előre meg nem mondhatja, miképen fog fejlődni a szokatlan eszmevilágban. Ez az átalakulás bizonyára az 1898. esztendő lgfontosabb világtörténelmi eseménye. Afrikában különböző apró expedícziókon kívül Angolország fényes sikerrel folytatta Szudán visszahódítását; ma már angol-egyiptomi lobogó leng Kartum-Omdurman ormain. Ugyancsak Angolország véres harczokat vívott Ázsiában vad törzsekkel Kelet-India északnyugati vidékein. Az összes 1898. évi háborúskodásnál sokkal nagyobb volt az a veszedelem, amelyben a világbéke többször is forgott. Angolország szokatlan energiával lépett föl érdekeinek védelmére, s eképen Keletázsiában Oroszországgal, Afrikában a Niger vidékén és a Nílus völgyében Francziaországgal csepp hítja, hogy össze nem tűzött. A kelet-ázsiai helyzet ma sem mondható tisztázottnak. A harcz tovább folyik Kínáért s abban Angolországon, Oroszországon, Francziaországon és Németországon kívül részt vesz Japán, sőt a Fülöp-szigetekre támaszkodva ezentúl az Egyesült Államok is. A kelet-ázsiai kérdés nem oldható meg máról-holnapra és sok-sok esztendőnek fogja nyugtalanságát képezni. A jelen év folyamán elfoglalta Oroszország Port Arthur, Angolország Wei-hai-weit, Németország Kiao- Csaot, így mindegyikük szilárd alappal bír kínai törekvéseik támogatására. Ennél a bonyodalomnál sokkal akutabb volt a franczia-angol összeütközés a Niger, különösen pedig a Nílus (Fasoda) miatt. A Nigerkérdést egyezmény útján rendezték, Fasoda azonban olyan érzékeny diplomácziai vereséget hozott Francziaországra, hogy ebből a franczia és angol nemzet maradandó elhidegülése fog származni. A Fasoda-ügy ilyen módon elsőrangú fontosságot nyert, mert alighanem kiindulópontja az európai államok újabb csoportosulásának. Francziaország miképen fog nemzetközi helyzetén változtatni, erre a kérdésre talán a jövő esztendő ad választ. Ebben az esztendőben főképen a belső bajok vették igénybe a franczia nemzetet. A Dreyfus-ügy képtelen izgatás és botrányok során végre a revízió stádiumába jutott, miután az idén is áldozatul kívánt két kormányt: a Melineét és a Brissonét. Francziaország belső viszonyainak zűrzavarossága egyátalán nem javult, s mind merészebben emelik fő hangjukat azok, akik férfiút keresnek a haza megmentésére. Azzal a megnyugvással rekesztjük be a folyó esztendőt, hogy bármi változás történt légyen is a különböző hatalmasságoknak egymáshoz való viszonyában, Ausztria és Magyarország viszonya szövetségeseihez változatlanu szilárd maradt. Az osztrák-porosz kellemetlen incidens sem tudta megzavarni a bensőséget a monarkia és a német birodalom között. Hasonlóképen érintetlenül viszszük át az új esztendőbe azt a barátságos egyetértést, amely a balkánfélszigeti politikára nézve fönnáll Ausztria- Magyarország és Oroszország között. Bizalommal tekinthetünk tehát a jövőbe, csak belső bajaink ne gyakoroljanak kedvezőtlen visszahatást külső kedvező helyzetünkre. DIPLOMATA. MAGYAR ÚJSÁG, 1899. január 1. A moóri csatavesztés. — Az ötvenedik évforduló. — Budapest, deczember 31. Ötvenedik évfordulója van ma annak a szomorú napnak, a mikor a deczember 30-iki moóri csatavesztés hire a fővárosba érkezett s általános megdöbbenést s elcsüggedést keltett. Alkalomszerűnek találjuk most az ötvenedik évforduló alkalmából, oly általános levertséget keltő maori csata lefolyását röviden ismertetni. Perczel Mór tudvalevőleg képviselő volt, amikor a veszélyben levő haza a csatatérre szólította. S bár semmi stratégiai ismeretei nem voltak, a mik tudvalevőleg első feltételei a jó hadvezetésnek, ő a táblabiró hadvezérnek gúnyolt Perczel egymásután aratta a szeknél szebb győzelmeket, vasfegyelmet tartott csapataiban s azokat annyira fel tudta lelkesíteni, hogy azok tüzbe, vizbe, vakon rohantak utána. Közismert dolog, hogy a szabadságharcz ez egyik legkitűnőbb és legvitézebb hadvezére Róth osztrák tábornok 10.000 főnyi dandárát hadtudományi ismereteinek minden hiányossága mellett is bekerítette s fegyverlerakásra kényszeritette s azontúl is csupán egyetlen egyszer pártolt el tőle a hadiszerencse, tudniillik a saját nevénél Moórnál. Kossuth Hírlapja deczember elején még igy magasztalja őt: »Perczel tábornok a győzelemnek gyermeke, ki még minden csatában győzött; most legközelebb ismét respektre tanitá az ellenség ágyúit. (Légrádnál az ellenség sánczait ágyúztatta öt órán át s nyolcz ágyujokat beszögezte.« Jókai azt írja Csataképeiben, hogy Perczelnek még gyermekkorában megjósolta egy czigányasszony, hogy óvakodjék a nevétől, mert, teszi hozzá, nomen est omen. Perczel nem is akart ütközetbe bocsátkozni Moórnál, nem babonaságból, hanem azért, mert a