Magyar Ujság, 1899. február (8. évfolyam, 32-59. szám)

1899-02-28 / 59. szám

6 ■■'■» .iw>—t,-g»w—a; iné mi iii.mi ■mnii i A pápa, Róma, február 27. (A M. U. távirata). A pápa tegnap trónralépése 21 évfordulója alkal­mából kihallgatásokat adott; a franczia nagy­követ a fogadástól távol maradt. Az orosz czár a pápához intézett levelében sajnálatát fejezte ki a felett, hogy nem tudta elérni, hogy a Vatikánt a nemzetközi békeérte­kezletre meghívják. Kína, Peking, február 26. (Reuter-ügynökség.) Az a bizotság, a­mely a Hujuten elbocsátott vasúti igazgató ellen emelt vádakat vizsgálja, még nem döntött. Az idegenek ellenséges hangulata napról­­napra nő. Csang-Ji reakczionárius befolyását az angol követ egyenes kihívásának tekintik, a­kinek tiltakozásait figyelembe sem veszik. Több német nagykereskedő a német követhez nemrég peticziót intézett, a­melyben Hujusen visszahelyezésének szükségét és azt az aggodalmukat hangoztatják, hogy Csang-Ji eljárása ártalmára lesz a kereske­delemnek. ÚJDONSÁGOK Budapest, február 27. — A metropolita eskütétele. Bécsből jelentik, hogy Metianti János, az új görög­keleti román érsek és metropolita ma délelőtt 10 órakor az általános kihallgatások előtt tette le a hivatalos esküt ő Felsége kezébe. Az eskü­tételnél Bánffy György gróf főajtónálló és Wlassics Gyula vallás- és közoktatásügyi mi­niszter interveniált. Az eskümintát Vértesy Géza miniszteri tanácsos olvasta fel. — Diplomáczia. A kopenhágai Vortland czimű újság szerint Trautenberg báró osztrák­­magyar követ, a­kit más állásra szemeltek ki, szeptember 1-én elhagyja ottani állását. — Hegedűs, mint financier. Értesülésünk szerint a kereskedelemügyi miniszterré kinevezett Hegedűs Sándor a Magyar általános takarékpénztár részvénytársaságnál viselt igazgatósági elnöki állá­sáról lemondott. Hegedűs a társaság kötelékébe, ennek 1883-ban történt alakítása, tehát 16 év óta tartozott és pedig 1883-tól Korizmics László, az intézet első elnökének 1887. évben történt el­hunytéig, mint igazgatósági tag és azóta mint elnök. Mindazon társaságoknál, melyekhez a jelenlegi miniszter tartozott, Hegedűs Sándor lankadatlanul működött;­­jellemzi erre nézve példátlan munkaereje, mely szerint — kivéve a rövid nyári szabadsági idejét — egy nap sem múlt el, melyen az intézet irodájában meg nem jelent volna és a legcsekélyebb ügy iránt is behatóan érdeklődött, sőt a legfontosabb ország­gyűlési tárgyalások sem gátolták, mindenről részle­tes informácziót szerezni, tanácsokat osztogatni s szükség esetén kifelé is személyesen közbenjárni. Azt lehet mondani, hogy Hegedűs Sándor az elnö­kök mintaképe volt és minden egyes társaság, mely abban a szerencsében részesülhetett, hogy őt bír­hatta, fájlalja ezt a veszteséget, melyet pótolni sohasem lehet. — Csajthay Ferencz lapszerkesztőnek álla­pota, mint értesülünk, tegnap óta nem változott s a körülményekhez képest kielégítő. A tüdőláb még fennáll, csekély hőemelkedéssel. A beteg állapota felől tegnap is, ma is számosan tudakozódtak. — A hálás Anglia. Angolország híres arról, hogy nagy fiait igazán meg tudja becsülni. De ha arra kerül a sor, hogy egy nagy ember­nek szobrot emeljenek, más szóval, ha a pénzes­ládába is kell nyúlni, a brit ugyancsak fázik. Hisz elég egy afajta művész embert, a­ki egy pennyt sem jövedelmezett az államnak, szóval megbecsülni, minek kidobni ezreket egy szo­borra. Ennek igen frappáns példáját szolgáltatja a Byron-szoborbizottság legutóbbi jelentése. E szerint minden fáradozás és utánjárás daczára, a Byron-szoborra csak 422 fontot lehetett össze­gyűjteni, pedig a költségvetés 1500 fontot mutat ki. Talán majd mégis akad valami milliomos, a­ki »kirukkol« azzal a pár ezressel. — Dinamitrobbanás. Lauterbrunnenből sürgönyzik, hogy tegnapra virradó éjjel a Jung­­frau-vasut egyik alagutjának előmunkálatai köz­ben dinamitrobbanás történt, a­mely hat olasz munkást megölt. Két holttest iszonyúan meg van csonkítva. — Halálozás. Bécsből sürgönyzik, hogy Hechberg gróf, volt külügyminiszter, 92 éves korá­ban meghalt. — Széll Kálmán mint tanuló, Magyar­­ország nagynevű miniszterelnöke már tanuló­éveiben adta kiváló elméjének és fényes tehet­ségének r­eklatáns bizonyítékát. Széll Kálmán gimnáziumi tanulmányait Sopronban kezdte meg és Szombathelyen fejezte be. Tanulóéveiről a következő érdekes részleteket közölhetjük: Széll Kálmán a Szent Benedek-rend soproni főgimnáziumának 1853-tól 1855-ig volt tanítványa, mely idő alatt az I. és II. osztályt végezte. Az 1854—55. évi iskolai értesítő szerint Széll Kál­mán II. oszt. tanuló, 11 éves, Gosztonyban szüle­tett, rom. katolikus, atyja: Széll József földbirtokos Sopronban, Várkerület 204. sz. a. Osztályzata az év végén: Erkölcsi viselete: az iskola szabályait pontosan követte. Figyelme: igen jó. Szorgalma: pontos. Az egyes tárgyakból, mint hittan, latin, német, magyar nyelv, földrajz, történelem, számtan, természetrajz, mértani rajzból kivétel nélkül igen jó osztályzatot kapott.Írásbeli dolgozatainak külső alakja tiszta volt. Általános osztályzata és sorszáma: kitűnő és első. 23 tanulótársa között Széll Kálmán első­ volt, holott tanulótársai között több kitűnő tehetség volt Ezek közt Kutrovátz Ernő fölszentelt püspök, a­ki a sorrendben negyedik és Vághy Mihály, a­ki a sorrendben a hatodik volt. A következő tanévben lett a szombathelyi főgimnázium III. osztályának tanulója. Az Évkönyvben a megjegyzések rovatában ez az észrevétel olvasható: »venit Sopronio cum eminentia.« A­ soproni kitűnő tanuló Szombathelyt is osztálytársai között mindig volt az első­ eminens. Szállásadói voltak: Mazaly János (Posta­ utcza 63), Hayden Ignáczné asztalos (Forró-utcza 85), özv. Farkacsicsné (Gyöngyös-utcza 42). Tanárai közül csak egy van még életben, Sztroka Gábor, a csor­nai premontrei kanonokok alperjele. Iskolatársai vol­tak : Alexy Emil főorvos, Hatzl Ferencz esperes­plébános, Havasy Lajos szilvágyi plébános, Kóberl János sárvári prépost-plébános, Maitz Antal pápóczi plébános, Major János kőszegi prépost-plébános, Székely Ferencz kúriai bíró. VIII. osztálya máso­dik félévi bizonyítványa szó szerint következőleg hangzik: Széll Kálmán, 18 éves, római katolikus, szü­letett Táplánfán 1843-ban, Vas megyében. Kitűnően elsőrendű­­. Erkölcsi viselete: törvényszerű. Figyelem: feszült. Szorgalom: kitartó. Hittan: kitűnő. Latin: kitűnő. Magyar: kitűnő. Német: kitűnő. Történet: kitűnő. Természettan: kitűnő. Számtan : kitűnő. 9 Propredeutica: kitűnő. ,és Írásalakja: csinos. A bizonyítvány kelte: 1861. július 28. Széll Kálmán állandóan a legnagyobb kegye­lettel és rokonszenvvel viseltetett a premontrei kanonokok és a szombathelyi főgimnázium iránt. Az új főgimnáziumi épület felavatása alkalmával tar­tott nagyszerű banketten hatalmas felköszöntőt mondott a rendre és az intézetre. Többek közt a következő jellemző szavakat intézte a premontrei rendhez: »Az igaz, az őszinte, a meleg hála érzelmeivel jöttem ide — semmiféle más czímen — mint a premontrei rendnek egyik — fájdalom — ma már veterán tanítványa. Ma nemcsak a gyermekkor kedves és játszi napjainak kitöröl­hetlen emlékei kötnek és vonza­nak ; ezen rend iránt nemcsak az ifjúkor gyúlé­kony háláját érzem, de azt a hálát, melynek mo­tívumait örökre megőrzi a lélek, miként a szikla megőrzi nyomát a hozzátapadt virágnak. Az önök elődjei, uraim, voltak intellektuális és morális életem alapvetői és ezért tartozom én az önök elődjeinek s magának a rendnek a legigazibb hálával. Említhetnék most nyilt fővel és örömmel sokat, mit én az önök dicső emlékű elődjétől, a feledhetetlen Simon Vinczétől tanultam s a mit elfeledni nem fogok soha. Ezek közül nem egy vezércsillagom volt nehéz időkben s a politikai élet terén is. Ha nem lettem teljesen haszon nélküli tagja hazám társadalmának, azt szüleim gondozása mellett a premontrei rendnek köszönhetem. Poharat emelek a premontrei rendre, a mely tanári minőségben hazafias, nemzeti és magyar , a mely a magyar államtól és társadalomtól el nem különíthető s kivánom, hogy szép és nemes hivatá­suk gyakorlatában mint a magyar kultúra fényes nevű munkásai, a magyar közmivelődés javára sokáig virágozzanak. (Hosszantartó viharos éljenzés és taps.) — Az Elysée. Francziaország új elnöke, Lou­­bet Emil, a legközelebbi napok egyikén beköltöz­ködik az Elyséebe. Ebből az alkalomból talán nem nem lesz érdektelen néhány szóval megemlékezni a franczia köztársaság elnökének e hivatalos laká­sáról, annál is inkább, mert az Elyséeben sok érdekes történeti emlék fűződik. A­ki a hatalmas épületet látta, az nem győzi eleget csodálni a ha­talmas formákat s a rendkívüli fényt és pompát. Az Elysée körülbelül­ 200 esztendővel ezelőtt épült valami gazdag franczia gróf számára. Később ma­dame Pompadour lakott a palotában s itt is halt meg. Ide tért vissza Napoleon a Waterlooi csata után s azok a tragikus események, melyek a nagy császár bukását kisérték, mindez Elyséeben ját­szódtak le. Wellington herczeg, a Waterlooi győző is huzamosabb ideig tartózkodott a palotában. Az Elysée pompája teljesen jellemző a francziákra. Rikitó ellentéte az Egyesült­ Államok elnöki palotájának. Az igénytelen White House elférne majdnem az Elysée hatalmas ebédlő-termeiben, a­hol Faure Félix annak idején az orosz czár és czárné tisz­teletére rendezte ama történelmi nevezetességű bankettet. Ez alkalommal 225 meghívott volt az elnök asztalánál s a menü legpazarabb volt, a­mit csak Párisban képzelni lehet. Az egész ter­met vagyont érő gobelinek díszítik. Az óriási kristálycsillárok ezer villamos izzólámpával való­ban tündéri látványt nyújtanak. Ugyanebben a teremben rendezte Faure Félix báli estélyeit is. A diner után felkérték a vendégeket, hogy a szom­szédos téli kertbe menjenek, egy negyedóra hosz­­szat ott marad a társaság s ezen rövid idő alatt az asztalok, székek, szervizsek, porczellánok és abro­szok eltűnnek a nagy teremből, eltűnik a nehéz perzsa­ szőnyeg a padlóról s már húsz percz múlva a sima, fénylő parketten tánczva perdülnek a párok. A nagy ebédlőtermen felvül van még egy kisebb helyiség is, kevésbé népes vendégségek számára. Ebben a teremben körülbelül nyolc­van személyre van hely, szóval szintén szép helyiség. Berendezése talán még pazarabb, mint a nagyteremé. Minden­felé sévresi vázák állanak márványfaragású, gaz­­dagon aranyozott talapzatokon. A terem egyik végén márványszökőkút áll , a hátteret egy ren­geteg nagy, sévresi porczellánból készített páva képezi. Igen érdekes a Salon du Souverain, mely­ben igen sok történelmi becsű emlék van felhal­mozva. A falakat azon uralkodók képei ékesítik, a­kiket hajdan III. Napóleon ebben a teremben fogadott. Ugyanebben a teremben írta alá I. Napóleon 1815-ben második, végleges lemon­dását. A Salon de Conseilnek is megvan a maga históriája. Ebben a teremben határozta el ugyanis III. Napóleon híveivel az államcsínyt. Faure Félix a legfontosabb állami kérdéseket itt tárgyalta a legkiválóbb franczia államférfiakkal, így például legutóbb a fasodai ügyet; ugyanitt fogadta az angol követeket is ebben a kérdésben. A Salon des Huissiersben van elhelyezve az egyet­len bútordarab, a­melyet Tuilleriákból sikerült meg­menteni . Eugenia császárnő tükre, egy nagy, moz­gatható fali tükör, aranykeretben, tetején a csá­szári koronával, mely alatt egy »E« betű látható. Az Elyseét környező parkban van az egész palota legnagyobb nevezetessége: egy fa, melyet I. Napó­leon ültetett, a nagy impereur munkájának utolsó maradéka. És az egyszerű, majoros családból szár­mazott Loubet most bevonul ebbe a fényes palo­tába; vájjon otthonosan fogja-e magát érezni benne ? — Gyanús haláleset. Sinki Mihály 36 éves kertészsegédet ma reggel gazdájának az Erzsébet királyné­ utc 12. szám alatt levő villájának üveg­házában halva találták. Külerőszak nyomát nem találták a holttesten s valószínű, hogy szivszélhüdés érte, mindazonáltal a tulajdonképeni halál­ok kide­rítése végett a bonczoló intézetbe szállitották. MAGYAR UJSÁG, 1899. február 28.

Next