Magyar Ujság, 1899. március (8. évfolyam, 60-90. szám)
1899-03-01 / 60. szám
Vili. évfolyam 60. számBudapest, IdOO. Széria, márczius 1 Főszerkesztő: GAJÁBS ÖDÖN. A béke korszaka. Budapest, február 28. Teljes csend és nyugalom váltotta fel az obstrukczió révén támadt zivatart. Mindenki örömmel üdvözli a béke korszakát, melyet Széll Kálmán államférfias körültekintéssel megalkotott. Eloszlott immár az a fáklyafüst is, melylyel a parlamenti hadjárat fővezérei előtt tömjéneztek, így fog lassan kint eloszlani ennek az obstrukcziós zivatarnak is minden emléke. Mert nagy dolgokra szívesen emlékezünk vissza, de az az időszak, mely annyi pusztítással és rombolással vonult el fejünk fölött, sohasem fog kellemes emlékeket támasztani még azokban sem, akik az hiszik, hogy ez a hadjárat az ő győzelmük pálmáját hozta meg. Rém is jó, nem is helyes dolog a gyógyuló sebeket bolygatni. Aki igazán örvend a békének, az ma csak arra fog gondolni, hogy eloszlasson minden félreértést és személyes gyűlöletet s őszintén közreműködjék, hogy a béke tartósan fennmaradjon, mert erre az országnak ma sokkal nagyobb szüksége van, mint valaha. Azt mondják, hogy Bánffy a legyőzött. Ha bukását annak tekintjük, ekkor azt mi is akczeptáljuk. A legyőzött fél fényes tanujelét adta a maga tapintatának és hazafias érzületének, midőn meghajol az új helyzet előtt, nem rekriminál, hanem megelégszik a búcsú egyszerű, keresetlen szavaival. A szabadelvű párt ma búcsúzott el volt vezérétől. Több, mint kétszáz szabadelvűpárti képviselő vonult ma fel a miniszterelnöki palotába, hogy búcsút vegyen attól a férfiútól, ki ezt a pártot négy éven át a diadalok annyi sokaságán vezette keresztül. Ott volt Széll Kálmán, az új miniszterelnök, az egész minisztériummal, jeléül annak, hogy tiszteletük és nagyrabecsülésük változhatatlan s nem áll ellentétben az új korszak politikai irányával. Az ünnepélyes búcsú szép és megható volt. Podmaniczky báró, a szabadelvűpárt e köztiszteletben álló veterán bajnoka, kitárta szivét egészen s annyi melegséggel, annyi szeretettel övezte körül a távozó pártelnök rokonszenves egyéniségét, aminőt távozó miniszterelnökök ritkán hallanak. Bánffy báró válaszában megmaradt a baráti érzelem szubjektivitásánál. A lehető legnagyobb tartózkodással került minden politikai vonatkozást már csak azért is, mert nem kívánt mindenféle magyarázatra alkalmat adni, olyanra pedig legkevésbé, aminőt ő esetleges politikai nyilatkozatának adni nem kívánt. Épen ez a körülmény teszi politikailag is fontossá a mai búcsúzót, mert ez mutatja és igazolja Bánffy báró politikai rátermettségét s államférfim kvalitását. Kern akar utódjának nehézségeket támasztani s ha van esetleg közte és utódja közt egy s más jelentékenynek látszó dologban eltérés, annak elmondására, igen helyesen, ezt az időpontot tartotta a legkevésbé alkalmatosnak. Ez a búcsúbeszéd épen ennélfogva mindenkit kielégített s meg vagyunk róla győződve, általános méltánylásra fog találni még ellenfeleinél is. És most, e percztől kezdve, az uj miniszterelnököt, az uj pártelnököt illeti meg a szabadelvű párt vezetése. Az uj miniszterelnök ma este mutatkozik be egész kabinetjével a szabadelvűpártnak. Mire e sorok napvilágot látnak, Széll Kálmánt, mint a szabadelvűpárt vezérét immár pajzsra emelte az általános lelkesedés. Meg vagyunk róla győződve, hogy ez a lelkesedés ép oly nagy és őszinte, mint amilyen akkor volt, midőn őt először üdvözölte a párt miniszterelnökké történt deszignálásakor. Akkor is egyhangú és lelkes volt az üdvözlés s ha ez ma fokozottabb mérvben nyilatkozott meg, az csak arról tesz bizonyságot, hogy a szabadelvű párt Széll Kálmánban a pártvezetésre is a legalkalmasabb egyéniséget tiszteli. Mert lehet valaki jó politikus, nagy koncepcziójú államférfin, de nem bizonyos, hogy egyszersmind a legalkalmasabb a pártvezéri szerepre. Száll Kálmán azonban ez idő szerint nemcsak az ország kormányának vezetésére a legalkalmasabb, hanem a párt vezetésére is. Államférfim múltja, önzetlensége, nyílt szókimondása mindenkivel szemben, erős meggyőződése, amelyet semmiféle tekintetnek sem rendel alá, megadják neki a jogczímet és hivatást a kormányzásra; a párt vezetésére pedig „BMNY1R UJSAG“ TARCZlJi Pepi doktor — vagy bocsánat — Richard doktor úr, kedves, szeretetreméltó úriember, ki számos személyes előnyei mellett még azzal is dicsekedhetik, hogy szép kis vagyonkája van. Szóval tőkepénzes, ki valóságos élvezettel hódol a semmitevésnek. Igaz, hogy nem egyedül éli a boldogságát, hanem csinos fiatal — s mint ő mondja — »szerfelett gömbölyű« feleségével egyetemben. A boldogsághoz mi sem hiányzik. Joseph szereti a nejét,a kis asszony megimádja az urát. Az anyós, a kis sógornő mindnyájan dédelgetik a család szemefényét s napokon keresztül azon törik fejüket, miképen lehetne kedvében járni. Szóval mindenki meg van elégedve vele — csak az após nem. Igen ám, ez olyan helyzet, hol a változatosság kedvéért nem az anyós, hanem az após bogozza a bonyodalmakat. Ez a derék öreg úr, ki a munkában őszült meg, sehogy sem tudja megérteni, miképen lehet harminchatéves korban azzal tölteni a napot, hogy az ember egyfolytában a felesége szoknyáján ül. Váltig biztatja vejét, hogy fogjon már a praxishoz, mert hát akkor tulajdonképen minek is sajátította el az orvostudományt, ha nem akarja embertársai hasznára fordítani, de bizony a doktor úr meg sem kottyan. Hadd beszéljen az öreg, majd megunja. Ő nem zavartatja nyugalmát. Majd bizony orvos lesz, hogy I éjnek idején, mikor a legédesebb pihenni egy közös kis párnán, felcsengessék, hogy X.-nének görcsei vannak, tessék azonnal jönni. S azután ki a sötétbe, hidegbe, hóba. Brrr! Olyan nincs. Ő csak megmarad tőkepénzesnek. Ez szebb foglalkozás, mint a doktorság. Mikor Courtelin úr látja, hogy vejével szép szóval semmire sem megy, erőszakhoz folyamodik. A zsebeit tele rakja reklámczédulákkal s azokat fűnek-fának, az utczán, kávéházban, fodrásznál, szóval mindenfelé osztogatja.. Beter az újságba, hogy az a hires orvos, ki oly ügyesen szabadította meg azt a nőt, ki az utczán esett össze terhétől, Richard orvos ur volt. S végül Joseph ajtajára kifüggeszti a táblát: Pepi doktor. A hatás természetesen nem marad el. A betegek csak úgy tódulnak a híres nőorvos várótermeibe. Courtelin boldog, hogy terve ily pompásan sikerült. S bebizonyítja a családnak is, hogy oly renden van így, különösen Eugénie szempontjából. Mert a férj csak addig hű, amíg el van foglalva s nem ér reá hűtlennek lenni. Eugénie elgondolkozik apja mondásán. Hogyan, az ő aranyos férjecskéje hűtlen is lehetne? Töprengésében Cocherel asszony látogatása zavarja meg. Cocherel asszony a szomszédban lakik s egy rendőrbiztos felesége. Igazi párisi asszony; szép, kaczér, ledér. Rövid társalgás után Cocherel asszony vállalkozik arra, hogy Eugénie-nek bebizonyítja férje hűségét. Eugénie egy pillanatig gondolkozik, de azután reá áll. Legyen úgy, állja ki férje a hűség próbáját. Hisz biztos, hogy ki fogja állani. Cocherel asszony hazasiet, hogy betegség ürügye alatt magához hívja az orvost. Joseph doktor hazajön s a szobáit telve találja betegekkel. Bősz haragra gyűl és sorjában kilöki a szenvedőket. Még alig csillapodik dühe, mikor hozzák Cocherel asszony levelét. Boszosan mutatja meg barátjának, Oszkárnak s kijelenti,hogy feléje sem néz a betegnek. Ez az Oszkár sunyi, ravasz legény. Szerelmes Eugénie kis nővérébe s nem meri szerelmét bevallani. De a mikor hallja, hogy Joseph nem megy el Cocherel asszonyhoz, rögtön elhatározza, hogy majd elmegy ő Joseph nevében. Cocherel asszony lekötelező nyájassággal fogadja a doktort. Sok kaczérság nem is kellett s a szegény Oszkár már úgy vergődött, mint a légy a pókhálóban. Hisz csak ezt akarta Cocherel asszony. Hálószobájába tuszkolja Oszkárt, azzal a biztatással, hogy rögtön követi. A helyett azonban ir Eugénienek, hogy a férje benn van Szerkesztőség: Budapest, VII., szor., Kepesi-Ut 54. Előfizetés jár:1 évre 12 írt, félévra 6 írt, Dr. Richard Joseph nőorvos, Bendel 10 d-ig. Erősen tessék csengetni: negyed évre 3 írt, hóra, ífrt. Egyes számára: bolyban és villékent kr. Kiadóhivatal: Budapest, VII., ker., Herepesi-ch 54. — A Vígszínház újdonsága. — A Magyar Újság eredeti tárcsája. ■— mai száma 16 oldal.