Magyar Ujság, 1899. április (8. évfolyam, 91-119. szám)

1899-04-01 / 91. szám

1899. április 1. MAGYAR UJSÁG.____________ 5 IRODALOM. SZÍNHÁZ. A vidéki szi­ni kritika. Budapest, márczius 31. Sok szó esik most a vidéki kritikáról azon a réven, hogy Zivuska Jenő pályanyertes szomorú­­játékát már egy év előtt előadták a debreczeni színházban. Gondolkozó, műveit hírlapírók kemény igazságokat vágnak a vidéki sajtó fejéhez, a­mely fel nem tudja észrevenni az irodalmi becsű alko­tást; nemcsak elsuhan fölötte, de egyenesen le­­c­áfolja annak értékét. Tegyük föl, hogy így van. A fővárosi sajtó egy esetre hivatkozik, Zivuska Jenő darabjára, melyet a Tudományos akadémia megkoszorúzott. Ez a darab bár más formában, de színre került a debreczeni színpadon és a debreczeni sajtó nem verte félre a harangot, hanem egyszerűen, minden enthuziazmus nélkül azt írta, hogy a darab »ko­moly tehetségnek komoly tanulmányra valló mun­kája.« Egy év múltán új átdolgozásban a Tudo­mányos akadémia fölfedezi a darab értékét és megindul a czikkek áradata, a­melyekből a gúny nyilai röpködnek a vidéki sajtóra. Mit tehet a bántalmazott sajtó? Hiszen a vidéki hírlapíró ritkán bocsátkozhat a szépművészetek és irodalmi alkotások részletes magyarázatába. A kötelességet már azzal is telje­síti, ha felkelti, népszerűsíti és ápolja az érdeklő­dést a művészet és az irodalom iránt, hogy a szép érzékét művelje, vagy maga is alkosson valamit, csak az olyan vidéki városban kívánhatjuk, a­mely­nek a sajtója konszolidálni képes. És ez, valljuk meg, nem mindig a hírlapírók igyekezetén múlik. A színi kritika sem emelkedhet fővárosi színvo­nalra. A sokféle tárgy, a­melylyel a vidéki hírlap­író foglalkozik, alig engedi meg, hogy tisztán egy irányban, mondjuk művészi irányban fejlődjék az érzéke. Zivuska darabját sem méltathatták kellőkép és ezért csak a rosszakarat, vagy a tájékozatlanság szólhatja meg a debreczeni sajtót. Tudni kell, hogy a debreczeni színtársulat ala­pos húzásokkal hozta színre Zivuska Jenő­ szomorú­­játékát. A lapok másnap azt konstatálták, hogy a darab szerkezete gyenge. A gondolatok bizony nem domborodtak ki, a rendező vörös czeruzája legyil­kolta őket. A­mit Debreczenben ítélet czímmel láttunk, az csak váza lehetett A becsületbíró­nak. Ha mégis észrevette a debreczeni sajtó, hogy komoly tehetség mutatkozott be, a mellett bizonyít, hogy minden vidékies volta daczára is, van érzéke az igazság és a jó dolog iránt. Igazságtalan volna a vidéki sajtótól olyan színi bírálatot követelni, mely egy mű­nek, a­melyet vidéki társulat, ha ambíczióval is, de vázlatosan mutat be, azonnal meghatározza kvalitását s kimutassa szép­ségeit, a­melyeket alkalma sincs a rövidített darab­ból megismerni. Nem kicsinyelni, de buzdítani kell a vidéki sajtót. Csodálatos egyoldalúság a fővárosi sajtótól, míg egyrészről a vidéki kultúra és nemzeti mive­­lődés fejlődése érdekében oly fontosnak tartja, hogy a vidéki színészet minél hathatósabb támo­gatásban részesüljön, másrészről nem veszi komolyan a vidéki kultúra egy másik nagyfontosságú ténye­zőjét, a vidéki sajtót, mert küzdelmében, esetleg kudarczaiban magára hagyja, fejlődésének föltételei nem érdeklik, ha mégis foglalkozik vele, rendesen kiállhatatlan személy­ kultuszszal köti össze. Mily nagyfontosságú kérdés, hogy vidéken mily képességgel irányítják a közönség műszlését. Nem akarom, hogy félreértsenek. Vidéken nincs művészet, ha van is, bizony csak fehér holló. De van már olyan színészetünk, mely jó úton halad és néha figyelemreméltó dolgokat produkál. Egy-egy vidéki város művelődésének szempontjából fontos, milyen módon képes konstatálni a sajtó, hogy a művészet czégére alatt milyen csemegével traktál­­ják a r. publikumot akár a színházban, akár a helyi irodalmi körben, vagy a hangverseny­termek­ben. Vidéken, a­hol oly közvetlen és mindennapi az érintkezés, természetesen szőrmentében kell bánni mindennel. Az igazság gyakran sért, a­kivel naponkint találkozunk, arról nem írhatjuk meg az igazat. Ha X. urat dicsérjük, nem hallgathatunk el Y. úrról, a­ki úgy lehet, ha gyenge legény is a színpadon, de a társadalomban agilis és egész légió ellenséget képes toborzani. E kevésbé ko­moly érveknél komolyabb érv a vidéki hírlapíró helyzete, mely teljesen különbözik a fővárosiétól. A vidéki hírlapíró (egy, két, vagy boldogabb esetben három ember) naponkint ír vezérczikket, második csikket, gondoskodik tárcsáról, csarnokról, végzi a korrektor lelket ölő munkáját, érintkezik a közönséggel, bejárja a hivatalokat, végighallgatja a közigazgatási, egyházi és egyleti gyűléseket, ül a törvényszéknél, a színházban, végigtánczolja a farsangot, megjelen minden eseménynél és ha ráér, alszik is, ha ugyan van olyan boldog ember, hogy még tud aludni. Ilyen hajsza életben, ha a vidéki érzékenykedés beleköt egy szóba, kész a párbaj. A vidéki hirlapiró rendesen nem tud vívni és össze­­vagdaltatik. Előbb kórházba, majd államfogházba kerül, szerencsére az adósok börtönét már eltörölték, mert a párbaj pénzbe kerül és a becsületes vidéki hirlapiró lebonyolítja a lovagias ügyeit, ha mind­járt a föld alól is szerez pénzt. E kívül többé-kevésbé belemerül a városa társadalmának életébe. A városrendezés, a csator­názás, egy-egy középület, vagy intézmény létesí­tése alkalmával feltétlenül megismerkedik a városi társadalom vezető elemének egész érdekhálózatával és Bismarck legyen, ha mindenkor eltalálja, hogy mennyit illik elhallgatni és mennyit szabad, sőt kell megírnia. Ugyanaz a hírlapíró, a­­kinek az egyéniségét annyira meghurczolja a pályája, miután keresztül­gázolt a szeme még egy sereg korrektúrán, több­nyire elkésve bebotorkál a színházba. Fáradtan végignézi a vidéki előadást, a­melyről még alig lett tudós valaki. Valamely este aztán megtudja, hogy eredeti darab adódik. Itt először. Ki írta? Mi a tárgya ? Senki sem tudja. Főpróbán nem je­len meg. Hiszen épen a főpróba idején riportot végez a városházán, a megyeháznál, vagy a tör­vényszéknél. A függöny felgördül. Mikor a vidéki hírlap­író már pihenni szeretne, akkor kezdődik a vidéki színész élete. Másnap a közönség nézi a lapot. Benne kell lenni mindennek. A­mi a város egyik végétől a másik végéig történik. Benne a gyilkosságnak, a közgyűlésnek, konczertnek, bálnak és talán ugyan­azon toll, mely az eseményekről beszámol, kifejti nézetét a legújabb irodalmi eseményről. Akár­mily röviden is tájékoztat, de valamelyes nézetét nyil­vánítania kell, mert a »se hideg, se meleg« írások a lapot megbuktatják. A vidéki lap nem lavíroz­hat. 30.000 előfizető nem szólal fel, de 500 elő­fizető követel, megszólít az utczán, fölkeres tele­fonon ,és levéllel, figyelmetlenség esetén az új év­negyedkor elvesztés számára. Ily körülmények között ne méltóztassanak oly szigorúan felróni, ha irodalmi nézeteink némileg elkalandoznak a Magyar tudományos akadémia tagjainak finomultabb nézeteitől. Mégis akadt nem egy, a­ki kitalált a labirintusból, de nem kicsi­­nyelte azért a vidéki hírlapíró pályáját, mint tette azt­ a Festi Naplóban az a színész, a­kinek czélját annyi jóakarattal mozdította elő a debre­czeni sajtó, melyet, valószínűleg hálából, kisebbí­teni akart. Újlaki Antal: * Hírek az Operaházból. Nagypénteken és nagyszombaton az Operaházban nem tarta­nak előadást. Húsvét vasárnapján az operaházi és nemzeti színházi nyugdíjintézetek javára Zichy Géza gróf Roland mester czímű operáját adják elő rendkívüli bérletszünetben. Hilgermann Laura, ki a nevezett mű­ben Parbleuné szerepét kreálta, hosz­­szabb betegsége után ez alkalommal lép fel először. A többi szerepet Knezer Margit, Berts Mimi, Payer Margit, Káin Malvin, Perotti, Ney D., Kertész, Mihályi és Kiss éneklik. Bartóky Matild szerződtetését az intendáns jóváhagyta. * A Nemzeti színház új ügyelője, Keglevich István gróf intendáns, egy kőnyomatos szerint, Várady Albertet, a Vígszínház volt ügyelőjét, a Nemzeti színházhoz nevezte ki ,ugyancsak ügyelőnek. * Új népszínmű. Bölöny József kolozsvári intendáns által kitűzött népszínműi pályázaton a Bünhödés czímű népszínművet a bíráló­ bizottság egyhangú dicsérettel előadásra ajánlotta. A meg­dicsért népszínművet, mely a pályadíjtól egy sza­vazattal esett el, — a­mint nekünk Kolozsvárról jelentik, — Sebesi Samu hírlapíró írta. Follinus igazgató a nagyváradi színk­örben, esetleg a kolozs­vári őszi szezon kezdetén hozza színre a darabot, a­melynek szép sikert jósol. * A Városligeti színkörben a két húsvéti Ün­nepen két-két előadás lesz. Húsvétvasárnap délután három órakor A betyár kendője népszínmű és este félhét órakor A vasgyáros kerül színre. Húsvéthét­főn délután három órakor Arany ember-­ és este félhét órakor A sárga csikó czímű népszínművet adják. Mind a négy előadást fél helyárakkal tart­­ják meg. * Feld Mátyás új darabja. Feld Mátyás, ki jelenleg Meránban üdül, már annyira a javulás útján van, hogy e napokban fejezi be »Két ember tragédiája« czímű énekes, fővárosi bohózatát, mely, mint értesülünk, a nyár folyamán a Városligeti színkörben kerül színre. * Közigazgatási hatóságok elé utalt kihágá­sok és az azok körüli eljárási és pénzkezelési sza­bályok. A fennálló törvények, rendeletek és elvi jelentőségű határozatokból rendszeresen össze­állította és magyarázó jegyzetekkel kísérte Kiss Emil mint fogalmazó. Bolti ára fűzve 10 forint, díszes vászonkötésben 12 forint. E munkának czélja, hogy a kihágási ügyek­ben ítélkezésre hivatott közigazgatási hatósá­goknak, a hatáskörükbe utalt kihágásokra vonat­kozó összes törvények és miniszteri rendeletek, úgy amint azok ma érvényben vannak, rendsze­resen egybegyűjtve, rendelkezésükre álljanak, hogy a törvények, rendeletek kikeresésével, azok egybevetésével, az amúgy is túlterhelt közigaz­gatási hatóságoknak ne kellessék az időt vesz­tegetni, hanem azonnal láthassák, hogy az elő­fordult ügyben illetékesek-e az eljárásra? s ha igen, melyik §-t kell alkalmazniok és az eljá­rásnál mely szabályok tartandók szem előtt. Nagy előnye e munkának, s annak kezel­hetőségét szerfelett megkönnyíti, hogy a kihágá­sokra, eljárásra és pénzkezelésre vonatkozó tör­vények és rendeletek nem, a­mint kibocsátva lettek, egész terjedelmükben közöltetnek, hanem azoknak csak azon részei vannak felvéve, a me­lyek ma életben vannak s az életben levők kö­zül is csak azok, a melyek egyenesen kihágást állapítanak meg s illetve az eljárási és pénzke­zelési szabályokat tárgyazzák, avagy ezekre vo­natkoznak, — mig a törvényeknek, rendeletek­nek mindazon részei, melyek hatályukat vesztet­ték, vagy nem vonatkoznak a kihágásokra, elhagyattak, — ha pedig valamely törvény, ren­delet módosíttatott, a módosított szöveg közöl­­tetik, és így az első pillanatra látható, hogy mi az életben levő jogszabály; másfelől pedig a közölt §-ok szó szerint vétetnek fel, a munka minden más törvény- vagy rendeletgyűjtemény használatát feleslegessé teszi. A munkába felvett törvényeket, rendelete­ket kiegészítik: a kihágásokra és az azok körüli eljárásra vonatkozó elvi jelentőségű határozatok s szerzőnek magyarázó, útbaigazító jegyzetei. E mellett, ha valamely törvény vagy rendelet m-a egymással összefüggésben van, erre mindenütt utalás történik.­­ Az elvi jelentőségű nagy­számú (mintegy 2000) határozatok mindenütt azon §. mellett lévén közölve, a­melyre vonat­koznak, ez által lehetővé van téve, hogy a tör­vény alkalmazására hivatott hatóság a felsőbb hatóságok álláspontját a konkrét esetben azon­nal, minden keresés nélkül megismerhesse. A könyv használhatóságát nagyban előmoz­dítja, a részletes tartalomjegyzéken kívül, a bő tárgymutató, s a munkában közölt összes törvé­nyeknek és rendeleteknek időrend szerinti jegy­zéke, mely lehetővé teszi, hogy a gyakorlatban előforduló bármely esetre könnyen lehessen rá­keresni s másfelől a munkában, bárhol történ­jék valamely összefüggő törvényre vagy rende­letre hivatkozás, azonnal feltalálható legyen. Tudva azt, hogy a kihágási ügyek ellátása a közigazgatási hatóságokra úgy az alsóbb, mint a felsőbb fokon mily nagy terhet ró, s hogy egyetlen munka sincs, mely a kihágásokra vo­natkozó összes anyagot, és pedig nemcsak a tör­vényeket, hanem egyszersmind az összes minisz­teri rendeleteket is felölelje, s igy e munka, melyre a közigazgatási hatóságoknak minden nap szükségük van, érezhető hiányt pótol s nélkü­lözhetetlen, melegen ajánljuk azt mint kiváló

Next