Magyar Ujság, 1899. április (8. évfolyam, 91-119. szám)
1899-04-01 / 91. szám
1899. április 1. MAGYAR UJSÁG.____________ 5 IRODALOM. SZÍNHÁZ. A vidéki szini kritika. Budapest, márczius 31. Sok szó esik most a vidéki kritikáról azon a réven, hogy Zivuska Jenő pályanyertes szomorújátékát már egy év előtt előadták a debreczeni színházban. Gondolkozó, műveit hírlapírók kemény igazságokat vágnak a vidéki sajtó fejéhez, amely fel nem tudja észrevenni az irodalmi becsű alkotást; nemcsak elsuhan fölötte, de egyenesen lecáfolja annak értékét. Tegyük föl, hogy így van. A fővárosi sajtó egy esetre hivatkozik, Zivuska Jenő darabjára, melyet a Tudományos akadémia megkoszorúzott. Ez a darab bár más formában, de színre került a debreczeni színpadon és a debreczeni sajtó nem verte félre a harangot, hanem egyszerűen, minden enthuziazmus nélkül azt írta, hogy a darab »komoly tehetségnek komoly tanulmányra valló munkája.« Egy év múltán új átdolgozásban a Tudományos akadémia fölfedezi a darab értékét és megindul a czikkek áradata, amelyekből a gúny nyilai röpködnek a vidéki sajtóra. Mit tehet a bántalmazott sajtó? Hiszen a vidéki hírlapíró ritkán bocsátkozhat a szépművészetek és irodalmi alkotások részletes magyarázatába. A kötelességet már azzal is teljesíti, ha felkelti, népszerűsíti és ápolja az érdeklődést a művészet és az irodalom iránt, hogy a szép érzékét művelje, vagy maga is alkosson valamit, csak az olyan vidéki városban kívánhatjuk, amelynek a sajtója konszolidálni képes. És ez, valljuk meg, nem mindig a hírlapírók igyekezetén múlik. A színi kritika sem emelkedhet fővárosi színvonalra. A sokféle tárgy, amelylyel a vidéki hírlapíró foglalkozik, alig engedi meg, hogy tisztán egy irányban, mondjuk művészi irányban fejlődjék az érzéke. Zivuska darabját sem méltathatták kellőkép és ezért csak a rosszakarat, vagy a tájékozatlanság szólhatja meg a debreczeni sajtót. Tudni kell, hogy a debreczeni színtársulat alapos húzásokkal hozta színre Zivuska Jenő szomorújátékát. A lapok másnap azt konstatálták, hogy a darab szerkezete gyenge. A gondolatok bizony nem domborodtak ki, a rendező vörös czeruzája legyilkolta őket. Amit Debreczenben ítélet czímmel láttunk, az csak váza lehetett A becsületbírónak. Ha mégis észrevette a debreczeni sajtó, hogy komoly tehetség mutatkozott be, a mellett bizonyít, hogy minden vidékies volta daczára is, van érzéke az igazság és a jó dolog iránt. Igazságtalan volna a vidéki sajtótól olyan színi bírálatot követelni, mely egy műnek, amelyet vidéki társulat, ha ambíczióval is, de vázlatosan mutat be, azonnal meghatározza kvalitását s kimutassa szépségeit, amelyeket alkalma sincs a rövidített darabból megismerni. Nem kicsinyelni, de buzdítani kell a vidéki sajtót. Csodálatos egyoldalúság a fővárosi sajtótól, míg egyrészről a vidéki kultúra és nemzeti mivelődés fejlődése érdekében oly fontosnak tartja, hogy a vidéki színészet minél hathatósabb támogatásban részesüljön, másrészről nem veszi komolyan a vidéki kultúra egy másik nagyfontosságú tényezőjét, a vidéki sajtót, mert küzdelmében, esetleg kudarczaiban magára hagyja, fejlődésének föltételei nem érdeklik, ha mégis foglalkozik vele, rendesen kiállhatatlan személy kultuszszal köti össze. Mily nagyfontosságú kérdés, hogy vidéken mily képességgel irányítják a közönség műszlését. Nem akarom, hogy félreértsenek. Vidéken nincs művészet, ha van is, bizony csak fehér holló. De van már olyan színészetünk, mely jó úton halad és néha figyelemreméltó dolgokat produkál. Egy-egy vidéki város művelődésének szempontjából fontos, milyen módon képes konstatálni a sajtó, hogy a művészet czégére alatt milyen csemegével traktálják a r. publikumot akár a színházban, akár a helyi irodalmi körben, vagy a hangversenytermekben. Vidéken, ahol oly közvetlen és mindennapi az érintkezés, természetesen szőrmentében kell bánni mindennel. Az igazság gyakran sért, akivel naponkint találkozunk, arról nem írhatjuk meg az igazat. Ha X. urat dicsérjük, nem hallgathatunk el Y. úrról, aki úgy lehet, ha gyenge legény is a színpadon, de a társadalomban agilis és egész légió ellenséget képes toborzani. E kevésbé komoly érveknél komolyabb érv a vidéki hírlapíró helyzete, mely teljesen különbözik a fővárosiétól. A vidéki hírlapíró (egy, két, vagy boldogabb esetben három ember) naponkint ír vezérczikket, második csikket, gondoskodik tárcsáról, csarnokról, végzi a korrektor lelket ölő munkáját, érintkezik a közönséggel, bejárja a hivatalokat, végighallgatja a közigazgatási, egyházi és egyleti gyűléseket, ül a törvényszéknél, a színházban, végigtánczolja a farsangot, megjelen minden eseménynél és ha ráér, alszik is, ha ugyan van olyan boldog ember, hogy még tud aludni. Ilyen hajsza életben, ha a vidéki érzékenykedés beleköt egy szóba, kész a párbaj. A vidéki hirlapiró rendesen nem tud vívni és összevagdaltatik. Előbb kórházba, majd államfogházba kerül, szerencsére az adósok börtönét már eltörölték, mert a párbaj pénzbe kerül és a becsületes vidéki hirlapiró lebonyolítja a lovagias ügyeit, ha mindjárt a föld alól is szerez pénzt. E kívül többé-kevésbé belemerül a városa társadalmának életébe. A városrendezés, a csatornázás, egy-egy középület, vagy intézmény létesítése alkalmával feltétlenül megismerkedik a városi társadalom vezető elemének egész érdekhálózatával és Bismarck legyen, ha mindenkor eltalálja, hogy mennyit illik elhallgatni és mennyit szabad, sőt kell megírnia. Ugyanaz a hírlapíró, akinek az egyéniségét annyira meghurczolja a pályája, miután keresztülgázolt a szeme még egy sereg korrektúrán, többnyire elkésve bebotorkál a színházba. Fáradtan végignézi a vidéki előadást, amelyről még alig lett tudós valaki. Valamely este aztán megtudja, hogy eredeti darab adódik. Itt először. Ki írta? Mi a tárgya ? Senki sem tudja. Főpróbán nem jelen meg. Hiszen épen a főpróba idején riportot végez a városházán, a megyeháznál, vagy a törvényszéknél. A függöny felgördül. Mikor a vidéki hírlapíró már pihenni szeretne, akkor kezdődik a vidéki színész élete. Másnap a közönség nézi a lapot. Benne kell lenni mindennek. Ami a város egyik végétől a másik végéig történik. Benne a gyilkosságnak, a közgyűlésnek, konczertnek, bálnak és talán ugyanazon toll, mely az eseményekről beszámol, kifejti nézetét a legújabb irodalmi eseményről. Akármily röviden is tájékoztat, de valamelyes nézetét nyilvánítania kell, mert a »se hideg, se meleg« írások a lapot megbuktatják. A vidéki lap nem lavírozhat. 30.000 előfizető nem szólal fel, de 500 előfizető követel, megszólít az utczán, fölkeres telefonon ,és levéllel, figyelmetlenség esetén az új évnegyedkor elvesztés számára. Ily körülmények között ne méltóztassanak oly szigorúan felróni, ha irodalmi nézeteink némileg elkalandoznak a Magyar tudományos akadémia tagjainak finomultabb nézeteitől. Mégis akadt nem egy, aki kitalált a labirintusból, de nem kicsinyelte azért a vidéki hírlapíró pályáját, mint tette azt a Festi Naplóban az a színész, akinek czélját annyi jóakarattal mozdította elő a debreczeni sajtó, melyet, valószínűleg hálából, kisebbíteni akart. Újlaki Antal: * Hírek az Operaházból. Nagypénteken és nagyszombaton az Operaházban nem tartanak előadást. Húsvét vasárnapján az operaházi és nemzeti színházi nyugdíjintézetek javára Zichy Géza gróf Roland mester czímű operáját adják elő rendkívüli bérletszünetben. Hilgermann Laura, ki a nevezett műben Parbleuné szerepét kreálta, hoszszabb betegsége után ez alkalommal lép fel először. A többi szerepet Knezer Margit, Berts Mimi, Payer Margit, Káin Malvin, Perotti, Ney D., Kertész, Mihályi és Kiss éneklik. Bartóky Matild szerződtetését az intendáns jóváhagyta. * A Nemzeti színház új ügyelője, Keglevich István gróf intendáns, egy kőnyomatos szerint, Várady Albertet, a Vígszínház volt ügyelőjét, a Nemzeti színházhoz nevezte ki ,ugyancsak ügyelőnek. * Új népszínmű. Bölöny József kolozsvári intendáns által kitűzött népszínműi pályázaton a Bünhödés czímű népszínművet a bíráló bizottság egyhangú dicsérettel előadásra ajánlotta. A megdicsért népszínművet, mely a pályadíjtól egy szavazattal esett el, — amint nekünk Kolozsvárról jelentik, — Sebesi Samu hírlapíró írta. Follinus igazgató a nagyváradi színkörben, esetleg a kolozsvári őszi szezon kezdetén hozza színre a darabot, amelynek szép sikert jósol. * A Városligeti színkörben a két húsvéti Ünnepen két-két előadás lesz. Húsvétvasárnap délután három órakor A betyár kendője népszínmű és este félhét órakor A vasgyáros kerül színre. Húsvéthétfőn délután három órakor Arany ember- és este félhét órakor A sárga csikó czímű népszínművet adják. Mind a négy előadást fél helyárakkal tartják meg. * Feld Mátyás új darabja. Feld Mátyás, ki jelenleg Meránban üdül, már annyira a javulás útján van, hogy e napokban fejezi be »Két ember tragédiája« czímű énekes, fővárosi bohózatát, mely, mint értesülünk, a nyár folyamán a Városligeti színkörben kerül színre. * Közigazgatási hatóságok elé utalt kihágások és az azok körüli eljárási és pénzkezelési szabályok. A fennálló törvények, rendeletek és elvi jelentőségű határozatokból rendszeresen összeállította és magyarázó jegyzetekkel kísérte Kiss Emil mint fogalmazó. Bolti ára fűzve 10 forint, díszes vászonkötésben 12 forint. E munkának czélja, hogy a kihágási ügyekben ítélkezésre hivatott közigazgatási hatóságoknak, a hatáskörükbe utalt kihágásokra vonatkozó összes törvények és miniszteri rendeletek, úgy amint azok ma érvényben vannak, rendszeresen egybegyűjtve, rendelkezésükre álljanak, hogy a törvények, rendeletek kikeresésével, azok egybevetésével, az amúgy is túlterhelt közigazgatási hatóságoknak ne kellessék az időt vesztegetni, hanem azonnal láthassák, hogy az előfordult ügyben illetékesek-e az eljárásra? s ha igen, melyik §-t kell alkalmazniok és az eljárásnál mely szabályok tartandók szem előtt. Nagy előnye e munkának, s annak kezelhetőségét szerfelett megkönnyíti, hogy a kihágásokra, eljárásra és pénzkezelésre vonatkozó törvények és rendeletek nem, amint kibocsátva lettek, egész terjedelmükben közöltetnek, hanem azoknak csak azon részei vannak felvéve, a melyek ma életben vannak s az életben levők közül is csak azok, a melyek egyenesen kihágást állapítanak meg s illetve az eljárási és pénzkezelési szabályokat tárgyazzák, avagy ezekre vonatkoznak, — mig a törvényeknek, rendeleteknek mindazon részei, melyek hatályukat vesztették, vagy nem vonatkoznak a kihágásokra, elhagyattak, — ha pedig valamely törvény, rendelet módosíttatott, a módosított szöveg közöltetik, és így az első pillanatra látható, hogy mi az életben levő jogszabály; másfelől pedig a közölt §-ok szó szerint vétetnek fel, a munka minden más törvény- vagy rendeletgyűjtemény használatát feleslegessé teszi. A munkába felvett törvényeket, rendeleteket kiegészítik: a kihágásokra és az azok körüli eljárásra vonatkozó elvi jelentőségű határozatok s szerzőnek magyarázó, útbaigazító jegyzetei. E mellett, ha valamely törvény vagy rendelet m-a egymással összefüggésben van, erre mindenütt utalás történik. Az elvi jelentőségű nagyszámú (mintegy 2000) határozatok mindenütt azon §. mellett lévén közölve, amelyre vonatkoznak, ez által lehetővé van téve, hogy a törvény alkalmazására hivatott hatóság a felsőbb hatóságok álláspontját a konkrét esetben azonnal, minden keresés nélkül megismerhesse. A könyv használhatóságát nagyban előmozdítja, a részletes tartalomjegyzéken kívül, a bő tárgymutató, s a munkában közölt összes törvényeknek és rendeleteknek időrend szerinti jegyzéke, mely lehetővé teszi, hogy a gyakorlatban előforduló bármely esetre könnyen lehessen rákeresni s másfelől a munkában, bárhol történjék valamely összefüggő törvényre vagy rendeletre hivatkozás, azonnal feltalálható legyen. Tudva azt, hogy a kihágási ügyek ellátása a közigazgatási hatóságokra úgy az alsóbb, mint a felsőbb fokon mily nagy terhet ró, s hogy egyetlen munka sincs, mely a kihágásokra vonatkozó összes anyagot, és pedig nemcsak a törvényeket, hanem egyszersmind az összes miniszteri rendeleteket is felölelje, s igy e munka, melyre a közigazgatási hatóságoknak minden nap szükségük van, érezhető hiányt pótol s nélkülözhetetlen, melegen ajánljuk azt mint kiváló