Magyar Ujság, 1899. május (8. évfolyam, 120-148. szám)
1899-05-02 / 120. szám
A szószék-szakasz, Budapest, május 1. A képviselőház mai ülését jóformán a néppárti felszólalások töltötték be, amennyiben a két néppárti vezér férfiu, Zichy János gróf és Rakovszky István császári és királyi kamarás hosszabb beszédeket mondottak, amelyekre pedig hogy a klerikális és néppárti tábor milyen nagy súlyt helyezett, elegendő bizonyítékul felhozni, hogy a beszédek alatt a karzati publikumban megjelentek Zichy Nándor gróf és Majláth Gusztáv gróf erdélyi püspök. A karzat közönsége néha felvilágosítja a helyzetet. Mindezen körülményeknél fogva ezt a napot a szószék-szakaszok és a néppárt napjának lehetne mondanunk. Ez a vitanap volt tehát a legerősebb, amelyet a néppárt a javaslat tárgyalásánál kifejtett. Ezzel a nappal a néppárt remélhetőleg összes hadiszereit kimerítette. Most már csak nem lehet több argumentum a szószék-szakaszok kihagyása mellett, mert a vezérek valóban minden puskaporukat ellövöldözték, anélkül azonban, hogy kárt tettek volna a szabadelvű többség abbeli szilárd meggyőződésében, hogy ezekre a szószék-szakaszokra igenis, szükség van. Ezeket kihagyni nem szabad. Éppen a néppárt győzött meg bennünket ezeknek a szakaszoknak helyességéről. Mert, ha ezeket a szakaszokat kihagynók, úgy megbontanánk az egész javaslat rendszerét, mely a választók szabad elhatározásának, a választói jog szabad gyakorlatának biztosítására irányul, mivel ez az uj törvény éppen azokat a tapasztalt visszaéléseket lesz hivatva kiküszöbölni, a melyekkel a választók szabad elhatározása jogtalanul befolyásolható és ekként a választás eredménye meghamisítható. Hiába hozza fel argumentum gyanánt Zichy János gróf, hogy hiszen a törvényjavaslatban a kegyszerek fogalma sincs meghatározva és így a kúria sem fogja tudni, hogy ugyanis mit értünk kegyszerek alatt. Pedig ahhoz, hogy a királyi kúria helyesen ítéljen, mindenesetre tudnia kellene, hogy mely eszközök tartoznak akegyszerek közé és melyek nem. Legyen nyugodt a néppárt, hogy a királyi kúria ennek az új törvénynek ötletéből bizonyára nem fog a katekétákhoz vasárnapi iskolába járni, a kegyszerek felőlioktatás végett, hanem annak a legfelsőbíróságnak bármelyik tagja tartozzék bármely felekezethez, különben már általános műveltségénél fogva is, tudni fogja, hogy a papság által alkalmazott mely eszközök mellett gyakorolható hivatali presszió a választókra és ezek az eszközök menyiben alkalmasak a választók szabad elhatározásának befolyásolására. Mert hát gyóntathat, prédikálhat, a szentségeket kiszolgáltathatja és minden vallási ténykedést szabadon gyakorolhat a lelkész ezután is, sőt a választások alatt is, csak ezekkel a ténykedésekkel nem szabad jogtalanul befolyásolni a választókat. Már most tisztán a józan judiciumra tartozik annak elbírálása, hogy egyáltalán alkalmaztattak-e oly vallási eszközök és kegyszerek, amelyek képesek és alkalmasak a választók szabad elhatározását befolyásolni. Ugyancsak a bíróság a ténykörülmények mérlegelése útján fogja meghatározni azt is, hogy ezek az alkalmazásba vett eszközök mennyiben képesek a választókban félelmet vagy aggodalmat kelteni és ekként szabad elhatározásukat befolyásolni. Mert csak erről van szó: a választási szabadság biztosításáról és csak a választók szándékos befolyásolása tilos. Ez teszi érvénytelenné a választást, ezért büntetik a lelkészt. Midaddig tehát bátran alkalmazhatja a kegyszereket a lelkész, a meddig csak szándékos ténykedéséből ennek a deliktumnak tényálladéka meg nem állapítható. De ekkor bűnössé válik, mert nem papi hivatását teljesítette, hanem azzal visszaél. A büntető törvénykönyv külön rendelkezik a kereskedői, az ügyvédi stb. működési körben elkövethető bűntettekről és vétségekről. De ez nem az ügyvéd- és a kereskedőosztály megbélyegzése, kiszégérezése, kivételes állapotba helyezése miatt történik. Éppen azért ezekkel a szószék-szakaszokkal sem akarunk kimételten konstatálni kell, hogy a közönség mulatott és mulatott volna talán még akkor is, ha egy mesésen folyékony kedélyű klakk — nem előderült volna neki. Mert nincs dicséretes tulajdonságok nélkül ez a kimagyarított német darab. Mindenekelőtt előnyéül írjuk, hogy a német kakas erkölcsös apróság — irodalmi értelemben. A Vígszínház nem hirdette fehér estének, de joggal megtehette volna, mert szelíd darab az »Aranykakas«, leányok is megnézhetik. Legalább megismerik belőle a német életlapokat. Mert ez a darab nem annyira az életből van véve, mint inkább vicczlapokból. Végignézvén, az ember úgy érzi magát, mintha egy évfolyam német polgári életlap leveleit forgatná, ami szintén időtöltés és nem éppen elviselhetetlen. Nagyon megdicsérték, aminthogy csakugyan érdemes is megdicsérni azt a záporesőt, amelyet a Vígszínház az első felvonás végén produkált. Nem egyszer szóltunk már teljes elismeréssel azokról a érdemekről, amelyeket a Lipót körúti intézet a színpadi kiállítás és rendezés dolgában magának szerzett. Való, hogy ez a színház teljes mértékben foganatosítja a színpadi technika legmodernebb vívmányait. Természetesebb természetet még nem láttunk és őszintébb záport még nem élveztünk színházban, mint itt. Éppen azért kérdeznék teljes alázattal, ha már minden illúziót oly lelkiismeretes gonddal tartanak épen, miért festették a fogadó cégtábláján ékeskedő arany kakast — fehérre? Ez is — humor volna talán? Igaz, hogy ez csak egy aprólékos részlet, de mikor az érdemes műintézet olyan szigorúan a gondjaiba fogad minden aprólékosságot, miért bánik olyan hanyagul ezzel a szegény aprólékkal ? Mindegy, az aranykakas jól kukorékolt és tetszett a népnek, de sajnos a Népszínház szárnyasa Előfizetési ár: 1 évre 12 frt, félévre 6 frt, negyed évre 3 frt, 1 hóra 1 frt. Lapunk mai száma 10 oldal Kiadóhivatal: b1SÍ£F:— — ---------------- —----------- -------------------- i „MAGTÁR DJSIG“ TÁRCZÍJA. A színházi hét. A Magyar Újság eredeti tárcsája. — Nagyon természetes dolognak találnám, ha a Szárnyasaink czimű szaklap ezen a héten rendkívüli, diszkiadásban jelennék meg. Soha az aprójószág ennyire még nem szerepelt a magyar előadóművészetben. Micsoda csipegő repertoár! A Vígszínházé kukorikál, a Népszínházé kotkodácsol, csupa baromfi a műsorokon! Az ember szinte öszszetéveszti a színlapot az étlappal. Igaz, hogy aranykakas nem szerepel a menü-kártyákon, de ez tiszta véletlenség. A milyen jogon budai sültnek nevezik a derék étészeti fogalmazók a marhasültet, ugyanilyen jogon nevezhetnék aranykakasnak a kappanpecsenyét. De ez nem is tartozik talán szorosan a hét színházi krónikájába. A fő az, hogy a derék szárnyasok bevonultak a drámairodalomba és pedig párosan : kakas a csirkével, amint ez vidám és szerencsésen végződő daraboknál dukál is. Hogy stílszerű legyek, egy emeletes tyúkpalotát egy kanárikalitka ellen, hogy ezek a jó baromfiak nem maradnak sokáig társtalanul a repertoárban. Az Aranykakas és a Fehér csirke nyomán meg fognak jelenni a Rózsaszínű csibe (énekes vígjáték), a Sárga gúnár (bohózat), a Libuska (társadalmi vígjáték).Egyelőre azonban maradjunk a már létezőknél. A Fehér csirke talán nem veszi udvariatlanságnak, ha erősebb nemű kollegáján, Az aranykakason kezdjük. Végre is ez jött hamarább és ha a jelek nem csalnak, ez is marad tovább. A Vígszínház, amely a barátságos aprómarhát fel-Szerkesztőség: szer-’ tálalta, szezon végeztével fordított egyet az étlapján. A pikánsmártásos franczia pecsenye már nem igen kellett az ördögnek sem, felváltotta tehát egy kis német baromfival, bőséges zöldség-garnirunggal. Hátha ez jobban ízlik ?! És Ízlett. El kell ismerni, hogy Ízlett. Mennél magasabb helyről élvezték, annál jobban ízlett. Vannak bizonyos szobrok, amelyeket távolról kell nézni, hogy tessenek és vannak bizonyos vígjátékok is, amelyeket lehetőleg a gallérjáról kell élvezni, hogy mulathasson rajtuk az ember. És ha nagyon akar az ember, hát mulathat is, mert az Aranykakas valóban mulatságos kis darab. Először : esik benne az eső, ami mulatságos: másodszor van benne egy úr, aki igen rosszul beszél magyarul, ez is mulatságos; van benne egy vendéglősnő, aki magyar népdalokat énekel, ez is mulatságos; van benne egy tanár, akinek kevés a pénze, ez roppant mulatságos; egy fiatal leány, akinek nyelvhibája van, ez is mulatságos ; és végezetül egy fiatal úr, aki kopott, ami meg már szinte több, mint mulatságos. De ezzel még mindig nincs kimerítve a darab minden mulatságossága. Ott van még a főpinczér, akiben már az is kacagtató, hogy Fürgének hívják és a ki a semmit mindig nyolcz krajczárba számítja az összeadásnál. Már most tessék elképzelni, micsoda kolosszális mulatság az, mikor ez a sok tréfás elem együvé körül! Mikor a mulatságos zápor a nyaka közé zuhog a magyarul nem tudó német bácsinak, akinek az élezés voltát még növeli az, hogy ő találta fel a lapos lámpabelet,egyáltalában sok lapos dolog találódik sőt tálalódik is fel ebben a darabban); mikor a kopasz ifjú elveszi a pöszedelnőt, mikor a fürge pinczézőt elveszi a dalos fogadósné, ezek mind olyan piramidális elmésségek, hogy aki még ezeken se tud mulatni, az igazán nem — német. Is-