Magyar Ujság, 1899. május (8. évfolyam, 120-148. szám)
1899-05-02 / 120. szám
l vételes törvényhozási intézkedést tenni a lelkészekre nézve. Azt tagadni nem lehet, mert a gyakorlati tapasztalatok egész sora bizonyítja, hogy igenis, a lelkész is elkövethet hivatalos ténykedésével választási visszaéléseket. Az igazság pedig azt követeli, hogy senkitől se tűrjük el a vétket. Se a papságtól, se a többi köztisztviselőktől. Akkor tennénk csak kivételt, ha ezeket a szakaszokat kihagynék és így a vétkes lelkész büntetlen maradna. Ismételjük, hogy a néppárti beszédek még jobban meggyőztek bennünket arról, hogy ezekre a szakaszokra, a mostani körülmények között, nagyon is szükség van. Azokat benn kell hagyni a javaslatban. De egész jó lélekkel ajánljuk a lelkészkedő papságnak azt, hogy ő maga tegye feleslegessé a szakaszokat a korrekt magaviseletével. Ne adjon okot, sőt kerüljön szorgosan minden okot arra nézve, hogy ellene ezeket a szakaszokat aktuálissá tegyék. A lelkészkedő papság se zárkózzék el azon új kormányzati szellem elől, melyet Széll Kálmán hozott magával, ki tiszta, becsületes választást akar. Ennek a javaslatnak is ez az egyetlen czélja van. Ha ez a szellem igazán át fogja hatni az egész ország lakosságát és egyben a lelkészkedő papságot is, akkor úgy a választási költségekre, miként a papi vétségekre vonatkozó szakaszok egészen kimennek a gyakorlatból. Ekkor érjük el azokat az ideális képviselőválasztásokat, amelyeket ezzel a javaslattal is megközelíteni akarunk. Napirend: X. az 1898. számadási év III. és IV. negyedeiin előfordult túlkiadások, előirányzat nélkülikiadások és hitelátruházások tárgyában a m. kir. állami számvevőszék által az országgyűlés elé terjesztett jelentésre hozott képviselőházi határozatok ; 2. a Magyarország és Horvát-Szlavonországok közt 1886. évre eszközölt leszámolás tárgyában a m. kir. állams számvevő- szék által az országgyűléshez beadott jelentésére hozott képviselőházi határozat bizottsági tárgyalása. Budapest, május 1. A főrendiház bizottságaiból. A főrendiházi igazoló bizottsága május hó 3-án, szerdán, délelőtt fél 11 órakor ülést tart, melyen a főrendek jegyzékének folytatólagos kiigazítása lesz napirenden. A pénzügyi bizottság ugyancsak május 3-án délelőtt 11 órakor tart ülést, már nem volt ilyen szerencsés. Pedig isten bizony különb sorsot érdemelt volna, mert ha a Fehér csirke csak olyan jó darab volna, mint amennyivel jobb az Arany kakasnál és ha a Népszínház derék művészei csak annyit játszottak volna meg belőle, mint amennyit elejtettek, zajos estéje lett volna a Népszínháznak. Fájdalom azonban, a szegény csibét nagyon rosszul tálalták fel. Nem anynyira a nézőtéren bukott meg, mint inkább a színpadon. Legsűrűbben még azt a hibáját hallottam emlegetni, hogy kevés benne a primadonna. Ez okozta volna a vesztét. Meglehet, hogy így van és ha csakugyan így van, akkor elég aggodalmas jelenség. Akkor azt jelenti, hogy a szerző, ha sikert akar, ne darabot írjon, hanem primadonnát. Érdemes ezen gondolkodni egy keveset, mert hogy így állanak a viszonyok, egy cseppet se természetes. Ez a helyzet egy következménye annak a primadonna kultusznak, amelyet tobzódó végletekbe vittek számításból a direktorok, elnézésből a kritika és a rendszer hatása alatt a közönség. Ez a korszak a primadonnáké. Körülöttük forog a világ, nekik terem minden virágot a tavasz és őket szolgálja, uralja és — rettegi a színház. Mert az operetteszinház, az a primadonna. A többi nem számít, legfeljebb a direktor — spekulál. Egész csomó jelentős művészi tehetség, alkotásra vágyó nemes ambíczió, igaz odaadás és ideális rajongás van arra kárhoztatva, hogy minden időkre — talapzata legyen a primadonna-bálványnak, vagy sápadt udvar az egyedül elismert csillagnak. Gyötrelmes szerep lehet és sok önmegtagadás kell hozzá, az bizonyos. Egy csomó művészember ambíczióját rozsdásítja állandóan az a tudat, hogy ő tulajdonképpen soha egyéb nem lehet, mint a staffázsé • Dicsőség, hírnév, művészi siker és anyagi eredmény, az egyéni jelentőség buzdító önérzete: mindez a primadonna rózás kacsóiban van és ezek a rózsás kacsók erősen markolják a gyeplőt. Vájjon rendjén van-e ez így ? A művészetnek csakugyan nem volna más ragyogása, mint amit a színházak diBudapest, május 1. Május elsejének hajnali üdvözléséről jöttek nagyobbára a Házba a törvényhozók. Ezzel a kérdéssel köszöntötték is egymást: — Hol voltál, mikor a nap felkelt? Egyik a Városligetből jött, a másik a Svábhegyről, ki virággal a gomblyukában, ki orgonalombbal a kezében. Szóval tavaszi hangulatban gyülekezett a parlament és ha csakugyan aranyat lel, aki korán kel, ma sok aranyat hullajtott a természet a képviselő urak sétaútjába. Idebenn a Házban május elsejét a kanczelparagrafus foglalja le magának, sőt úgy lehet, tán be se éri vele. Az ülés különben a múlt üléssel kezdődik A múlt ülésen Rakovszky István jónak látta megcsipkedni Veszter Imrét, azt állítva róla, hogy a múlt kormány alatt egy szava se volt a kúriai bíráskodás ellen, de annál buzgóbban működött a plutokratikus munkásság terén. Ezekre a megjegyzésekre felelt meg mindjárt az első ülés elején személyes kérdésben Veszter Imre. — Való, hogy a kúriai bíráskodás első tárgyalásában részt nem vettem, de nem vettem részt azért, mert akkor — nagybetegen feküdtem. Nagyon ügyesen vágott vissza a »plutokratikus munkásságra« vonatkozott megjegyzésekre. — Ezeket a megjegyzéseket nem igen értem. Lehet azonban, hogy egy helyiérdekű vasútban történt részesedésemre vonatkoztatta. Erre ki kell jelentenem, hogy aki vasutat épít, mindenesetre üdvösebb, hasznosabb dolgot végez, mint aki egész politikai tevékenységét a feliratos csillagai kisugáranak és nem volna más jogos ambíczió, mint a primadonna-szeszély ? Az operetteszínházakban nincs többé »közönség« , a hadviselő táborok vannak csak a nézőtéren, mindenik a maga kedvenczének virágjával a gomblyukában és ebben a háborúban nulla a darab, nulla a szerző, nulla az előadás és nulla minden más közreműködő, a rivális primadonna pedig még nullább. Ha primadonna nem játszik a darabban akár szemfedéllel helyettesíthetik a vasfüggönyt,, mert az a darab külön-külön meghal minden felvonás után. Az Isten sokáig éltesse a primadonnákat, de a primadonnák hagyják élni azokat is, akik nem primadonnák. Különben ők maguk talán legkevésbbé okai annak, hogy idáig fejlődtek a dolgok. Elfogadták a helyzetet és élnek az előnyeivel, ami nagyon is érthető. A rendszerben van a hiba: a vezetésben, amely pusztít, ha helytelen és még jobban pusztít, ha nincs. ... A Fehér csirke egyébiránt nem bukott meg teljesen. Csak az bukott meg, amit előadtak belőle. Ez pedig nem az egész darab. Jó egyharmadát kihagyták. Levágtak egy kicsit a fejéből, lemetszették az orrát, egy merész vágással amputálták az egyik lábát és így kicsinosítva állították a közönség elé. Nem csoda, hogy a publikum csak azt vette észre, ami hiányzott belőle. A jó franczia szerzők, ha látták volna a darabjukat Budapesten, Isten bizony rá nem ismertek volna a saját édes gyermekükre. De nem látták és ez a szerencse a szerencsétlenségben. Hanem, ha én a Népszínház direktora volnék, bizony előadatnám a Fehér csirkét még egyszer — a maga csonkítatlan voltában. Vagy pedig előadatnám külön azt, amit kihagytak belőle. Végezetül pedig, hogy azzal a bizonyos méla akkorddal fejezzük be a színházi hét krónikáját, tiszteletteljesen kérdjük: mi van a népszínházi pályázatokkal? Ha nem csalódunk, ezek három kis esztendő óta »függenek«. Vagy talán már — el is évültek volna ? SZÖLLŐSI ZSIGMOND kezeti béke megbontására és a nép nyugalmának megzavarására fordítja. Különben pedig kívánom, hogy Rakovszky képviselő úr politikai tevékenységét éppen olyan siker jutalmazza, mint az én plutokratikus működésemet. Az a viharos, nagy derültség, amely ezeket a szavakat követte, mutatta, hogy ez a siker nem lehetett valami kolosszális. Roppant gyöngén reflektált a sikerült visszavágásra Rakovszky István, azután megkezdte a napirendet Kalocsay Alán, az Ugronpárti cziszterczita pap. Elvont okoskodásokkal, meglehetős egyhangúan és minden hatás nélkül beszél a szakasz ellen. Halk csevegéssel szórakozik a Ház, amíg egyszerre zajos, nagy éljenzés dördül fel a jobboldalon. Hosszú betegsége után most jelenik meg először a Házban Fejérváry Géza báró. Igen szívélyesen, melegen üdvözlik a minisztert, akinek arczán alig látszik a betegség nyoma. — Jelen van az ülésen Széchenyi Manó gróf, a Felség személye körüli miniszter is. Jó egyórai szónoklás után az egyhangú Kalocsay Alán átengedte a szót a forrongó indulatu Rakovszky Istvánnak. Eleinte meglehetős csendesen tüzelt azonban a néppárti honatya, és sehogysem tudta lángokra lobbantani a társai hangulatát későbben sem. Fejtegetésekkel próbálkozott a fiatal törvényhozó, ami gyengén sikerült neki; azután az igazságügyminiszterrel polemizált, ami sehogy sem sikerült. Csak amikor rágyújtott a rendes hangjára és kijelentette, hogy ez a paragrafus »zsarnokság, hatalmaskodás és elnyomás«, riadt fel tetszéssel a hivek apródad tábora. Különben többet beszélt a német kanczelparagrafusról, mint a tárgyalás alatt levő szakaszról. A hatástalanság idegessé tette a több zajhoz szokott férfiút és boszantotta minden mozdulat és minden mozdulatlanság. Minduntalan kicsapott a beszédjéből ilyenformán : — Ne tessék mosolyogni! — Hiába tetszik mozgolódni! — Hasztalanul csodálkozik a képviselő úr! Heves szemrehányásokkal illette a parlamentet a haragos férfiú, mert senki se támogatja őket a szakasz elleni küzdelemben. Keményen megtámadta Kossuth Ferenczet, a miért nem siet az oldala mellé, azután a miniszterelnöknek tett szemrehányást, mert — nem hallgatja őt kellő figyelemmel . . . — Hallgatom, — vigasztalja a miniszterelnök. — Nem elég figyelemmel! — busong egy néppárti hang. — A mennyit érdemel! — válaszolnak jobbról. — Én a harcz embere vagyok, — vallja be őszintén Rakovszky, — de nem akarom, hogy harcz legyen az állam és az egyház között... — Hát ne csinálják! — Önök provokálják! — zug felé jobbról. Végül törlési indítványt nyújtott be a szakasz ellen. Szünet után Olay Lajos reflektált Rakovszky megjegyzéseire. Róma hatalmáról beszél, amelyet, mint katolikus, lelkiekben maga is elismer, de már a politikában nem tűri. Kossuth Lajos temetésén a katolikus templomokat kényszerrel kellett kinyittatni... — Nem áll! Nem áll! — dübörög a néppárt— Nem igaz! — kiáltja Várossy Gyula és felugrik a helyéről. — Tisztelem általánosságban a katolikus papságot, — folytatja Olay, — de honnan az, hogy ha Kossuth-gyalázó akad az országban, az mindig a katolikus papok közül kerül ki ?! Erre a mondásra iszonyú vihar tört a néppárton. A néppárti képviselők felugráltak, öklükkel verték a padot, lábaikkal dobogtak és irtAGYAR ÚJSÁG, 1899. május 91