Magyar Ujság, 1899. május (8. évfolyam, 120-148. szám)

1899-05-02 / 120. szám

4 kaszt megváltoztatják semminek tekinti az egész javaslatot s hozzá se járul. Rakovszky István neki az előtte szóló három­szor mondta, hogy hazudik. Ő nem szokott soha hazudni, sem sértést eltűrni. Olajnak azonban a megtiszteltetésért köszönetet mond. VároSsy Gyula: A katolikus papság csak lelkiekben fogad el utasítást Rómától. A­mikor Olay az ellenkezőjét állította akkor szaladt ki ajkán az a kifejezés, melyben megvallja nem he­lyesen, Olayt egy mende-monda alapján Bánffy csatlósának nevezte. Olay Lajos, Várossy nyilatkozata után sajnál­kozásának kifejezése mellett visszavonja azt a szót, melylyel a támadást visszautasította. Nincs oka, hogy tisztességes magyar pappal szemben, a­ki elégtételt sem nem adhat, sem nem vehet, ilyen kifejezést fentartson. Az udvar Budapesten. Budapest, május 1. Hosszabb távollét után tegnap körünkbe érkezett ő Felsége a király s velejött Buda­pestre Ferencht Ferdinánd főherczeg, hogy a magyar nemzet kiválóbb társadalmi és politikai előkelőségeivel közvetlen ismeretséget kössön. A király vasárnap reggel 5 óra 40 percz­­kor nyolcz kocsiból álló külön udvari vonaton nagy kísérettel Budapestre érkezett. A külön­­vonatot Ludvigh Gyula főrendiházi tag, a Magyar államvasutak elnökigazgatója vezette. A pályaudvaron Mariens József főpolgármester, Rudnay Béla főkapitány, Décsey főfelügyelő és Daróczy állomásfőnök várták a királyt, a­ki ki­szállása után megszólítással tüntette ki Ludvigh főrendiházi tag, államvasúti elnökigazgatót, Márkus főpolgármestert és Rudnay főkapitányt. Ezután Faar gróf főhadsegéd, Pitlik őrnagy szárnysegéd, König udvari tanácsos és Nagy báró udvari titkár kíséretében a budai váriakba hajtatott, mig a többi kiséret a nyugati pálya­udvarról egyenesen Gödöllőre utazott. A királyi várpalota alsó négyszögén Apponyi Lajos magyarországi udvarnagy és Ybl lovag várkapitány fogadták hódolattal teljesen a ki­rályt, ki kevéssel a várpalotába való megérke­zése után Ferencz Ferdinand főherczeget fo­gadta s vele 8 órakor a Stöckel-épület első emeletén berendezett ideiglenes kápolnába ment, hol Kanter udvari plébános csendes misét ol­vasott. Később Széll Kálmán miniszterelnököt más­félév kihallgatáson fogadta. Délután 4 órakor külön udvari vonaton Faar gróf főhadsegéd kíséretében Gödöllőre uta­zott, tol állandóan laki fog. Budapestre csak szerdán jön újra, mikor csapatszemlét tart és délelőtt 10 órakor általános kihallgatást ad a budai királyi palotában. Ferencz Ferdinánd főherczeg, a­ki már szombat este érkezett meg, vasárnap, a délután folyamán Szál Kálmán miniszterelnököt és a fővárosban levő többi minisztereket, Fejérváry Géza bárót, Wlassics Gyulát, Széchenyi Manó grófot, Darányi Ignáczot, Hegedűs Sándort és Plősz Sándort fogadta. Az összes miniszterek el voltak ragadtatva attól a kegyes szívességtől, melyet a főherczeg, ki folyékonyan beszél ma­gyarul, velük szemben tanúsított, valamint azon beható érdeklődéstől és előszeretettől, melylyel az általuk képviselt tárczák ügyei iránt vi­seltetik. Hétfőn a trónörökös a zázlósurakat, a tit­kos tanácsosokat és az országgyűlés két Házá­nak elnökségét fogadta, kedden pedig a tábor­noki kar s a hatóságok fejei fognak nála tisz­telegni. Ugyancsak kedden Széll Kálmán mi­niszterelnök a főherczeg jelenlétének tiszteletére a Park-klubban ebédet ad, melyre a főherczeg már elfogadta a meghívást. Szerdán a trónörökös részt vesz a csapat­szemlén, s a hét vége felé ellátogat Gödöllőre. A főherczeg a legközelebbi napok egyikén ellátogat a Nemzeti Kaszinóba is. A trónörökös budapesti időzéséről a félhi­vatalos Politische Correspondenz a következő levelet közli. Ferencz Ferdinánd főherczeget, a­ki a király ittléte alatt hosszabb ideig szándékozik Magyarország fővárosában tartózkodni, Buda­pestre érkezésekor az egész sajtó a legmelegebb legbensőbb szeretettel üdvözölte. A főherczeg ma Széll Kálmán miniszterelnököt és a kormány többi tagjait fogadta. Még aznap megragadta ő fensége az alkalmat arra, hogy a magyar társaság elitejét kedvencz találkozóhelyén, a Park-klubban felkeresse, holnap és holnapután pedig az országgyűlés két Házának elnöksége, a zászlósurak, a tábornoki kar és a közélet jele­sei fognak tisztelegni ő fenségénél. Mindazok, a­kiknek már eddig is alkalmuk volt a főher­­czeggel érintkezni, teljesen ő fensége rendkívül megnyerő modorának varázsa alatt állanak. A miniszterekkel való társalgás folyamán a főherczeg,­ a­ki tökéletesen bírja a magyar nyel­vet, meleg érdeklődést tanúsított a közélet egyes kérdései iránt. Ezzel a főherczeg bizonyságát adta annak, hogy ő Felsége fenkölt példáját kö­vetve, nagy súlyt vet arra, hogy megismerkedjék társadalmi és közéletével annak az országnak, a­melyhez a legszentebb kötelékek fűzik. Az őszinte érdeklődésnek ezt a megnyilatkozását lelkes örömmel fogadja az egész közvélemény. Bizo­nyosra veszszük, hogy a budapesti tartózkodás mély benyomással lesz a főherczeg fogékony lel­kére és személyes tapasztalásaiból is azt a meg­győződést fogja meríteni, hogy a korona iránt való odaadó szeretet és a dinasztiához való ha­gyományos ragaszkodás összeforrott a nemzet lelkével.* Ferencz Ferdinánd főherczeg ma délelőtt 10 órakor Schlauch Lőrincz bíborospüspököt, Iki 11 órakor a tábornoki kart, a­melyet Lobho­­rvitz herczeg hadtestparancsnok vezetett elébe, 1411 órakor pedig Zichy Ferencz gróf tárnok­­mestert, Széchenyi Gyula gróf főlovászmestert, Andrássy Aladár gróf főkamarásnépstert, Bánffy György gróf főajtónállómestert, Bánffy Dezső báró főudvarmestert, Szlávy József koronaőrt, Szápáry István, Desselwffy Aurél, Csek­onics Endre, Szápáry Gyula, Zichy Nándor, Andrássy Géza és Keglevich István grófokat fogadta. A vita folytatása. Zichy János gróf: Ha a lelkészkedő papság és a nép közt az összekötő kapcsokat lazítják, úgy ez a nép más elemekkel fogja a kapcsolatot ke­resni s keresni fogja a kapcsolatot a szolgabirák­­kal, közjegyzőkkel vagy a mi még rosszabb, a falu korcsmárosával és a lelketlen uzsorásokkal.Oda fogunk jutni, hogy a falu korcsmárosa a szeszes italokkal együtt fogja annak a népnek a politikai befolyásokat ismertetni. E javaslat nyomán csak a politikai mártí­rokat fogják szaporítani s nyomán fel fog burjánozni a fanatizmus, az a beteg fanatizmus, mely megméte­lyezi az állami életet, de az igaz hitéletet is. Kérdi, micsoda veszélyt rejt magában a vallási gyülekezet a liberalizmusra nézve, hogy ott poli­tikai választásra vonatkozó nyilatkozatot tenni nem szabad, holott a legképtelenebb szoczialista gyűlé­seken ez meg van engedve ! És milyen homályos fogalom a kegyszerek fogalma ! Kéri az igazságügyminisztert, sorolja fel positive, mit ért kegyszerek alatt a javaslat. A­mennyire elítéli ő a lelkészt, a­ki a napi­­politikát a szószékre viszi, éppen úgy elítéli azo­kat, a­kik m­eg akarják fosztani a papot a politikai jogok gyakorlatától. Pedig az igazi liberalizmus­nak nem az az irányzata, hogy valakit e jogoktól megfosszon, hanem éppen ellenkezőleg az, hogy e jogokat minél tágabb néprétegekre kiterjessze. Ha nem akarja a jobboldal, hogy újra harcz legyen ha nem akarja azt megakadályozni, hogy a béke helyreálljon az országban, úgy Prakovszky határozati javaslatát elfogadásra ajánlja. Mellény Pál : Kéri a Házat, hogy beszédét holnap mondhassa el. A Ház beleegyezik. Elnök : A vita folytatását holnapra halasztja. HÁGTÁK ÚJSÁG, 1899. május 2. Miniszterek az újságíróknál. (A Hírlapírók nyugdíjintézetének lakomája.) Budapest, május 1. A hírlapírók nyugdíjintézete tegnap tar­totta, Fálk Miksa elnöklete alatt, rendes évi közgyűlését. A felolvasott évi jelentés konsta­tálja, hogy az intézet örvendetes felvirágzásban van, úgy tagjai, mint vagyona szaporodik s ez­által lehetővé válik, hogy a befizetendő biztosí­tási dijak nagyrészét az intézet sajátjából fe­dezheti. A közgyűlés örömmel tudomásul vette a jelentést, megadta a fölmentvényeket s végül megejtette a szükséges választásokat. A közgyűlést lakmna követte a Royal szálló nagytermében. Ennek az évenkint megtartott b­anketnek ez idén kiváló fényt és díszt adott Széll Kálmán miniszterelnöknek és Hegedűs Sándor kereskedelmi miniszternek jelenléte. Az első felköszöntőt Fálk Miksa a nyugdíjintézet érdemekben gazdag elnöke mondotta: Tisztelt uraim és barátam! Miként a mai közgyűlésen előterjesztett jelentésből látták, a mi intézetünk, és ezt minden kétkedés nélkül mond­hatjuk, valóban virágzó állapotnak örvend. A mi vagyonunk dec­ember 31-én egészen közel járt a 700.000 forinthoz és én ezt, a­mi a jelentésben is ki van mondva, megtoldom azzal, hogy azóta megint 20.000 forinttal több lett, úgy hogy ma körülbelül 720.000 forinttal rendelkezünk. (Bravó! Tetszés.) Ha visszaemlékezem, hogy 1881-ben, amikor ezt az intézetet megalakítottuk, egy pár kollega, a­ki már előbb éveken át fáradozott egy hasonló intézet létrehozásán és ezek részéről nekem boldo­gult kollegám Tors Kálmán, mint három évi gyűj­tés eredményét, egy 1100 forintról szóló takarék­­pénztári könyvecskét adott át, akkor valóban azt kell mondani, hogy ez a ma elért eredmény olyan, a­milyent még legmerészebb álmainkban sem mer­tünk volna várni. (T­gy van !) Hogy kinek és minek köszönhetjük ezt az eredményt, az önök előtt ismeretes ; köszönjük első­sorban ma­gunknak, a­kik daczára annak, hogy a ma­gyar hírlapíró nem örvend manapság valami nagyon fényes anyagi helyzetnek, áldozatokkal is hozzájárultunk ezen intézetnek megalapításához, és köszönjük másodsorban a közönség nagymérvű támogatásának. (Úgy van!) De van egy harmadik, inkább negatív momentum,­­ mely kapcsolatban áll ezen másodikkal, t. i. a közönség támogatásával és ezen támogatásnak nagy mérvét némileg magyaráz­­hatóvá teszi. E negatív momentum az, hogy inté­zetünk köréből a politika teljesen ki volt zárva. Mindegyikünk dolgozott szorgalmasan a maga tehetsége és a maga meggyőződése szerint: milyen ez a meggyőződés, azt mi sohasem kérdeztük, csak azt néztük, váljon olyan hirlapiró-e, a­ki a hirlap­­irói karakternek becsületére válik és hogyha az volt, szívesen vettük fel sorainkba. Bármily szorgalmasan dolgoztunk is, mindnyá­junknak a háta megett egy sötét gondolat állót, post equitem sédét atra cura, tudniillik az a gon­dolat, hogy vájjon mi lesz belőlünk, ha ma vagy holnap a szellem vagy a test, vagy mindkettő egy­szerre felmondja a szolgálatot, vagy pedig ha ma­gához becsönget a főszerkesztő, de nem az a földi főszerkesztő, a­kivel Önök perelnek, feleselnek és disputálni szoktak, (Derültség.) hanem az a meny­­nyei főszerkesztő, a­ki semmiféle ellentmondást nem tűr és a­kinek a parancsait feltétlenül teljesíteni kell; ha az becsenget magához, mi lesz akkor a feleségünkből, mi lesz akkor a gyermekeinkből? Ez a közös gond volt az, a­mi bennünket egyesített, mikor ezt az intézetet megalapítottuk, és az tartott össze bennünket a mai napig és az vitte ki azt, hogy egyesült erővel dolgoztunk minden politikai pártkülönbség nélkül, minden alka­lommal, a­hol a hírlapírók »ezred leányáról«, ezen nyugdíjintézetről volt szó. (Tetszés.) Én azt hiszem és remélem és kérem Önöket, sőt ezen kérelem még arra az időre is szól, mikor én már nem leszek itt, emlékezzenek Machiavellinek azon mondatára, hogy az államok ugyanazon esz­közökkel és ugyanazon elvekkel tartatnak fenn, a­melyek által létrejöttek. Emlékezzenek arra vissza, hogy ezen intézet felvirágzásának egyik előfeltétele az volt, hogy a politikával ne foglalkozzék, és maradjanak hivek ezen elvhez ezentúl is. (Helyeslés.) Ha ennek daczára is az igazgatóság bátorsá­got vett magának szerény körünkbe meghívni azt a férfiút, a­ki tulajdonképen a magyarországi politika élén áll (Élénk éljenzés), a­ki a magyar kormánynak a feje, a ki a szabadelvű pártnak a vezére, ha ezt a férfiút bátrak voltunk körünkbe hívni, nem azért tettük, hogy ő benne üdvözöljük és ünnepeljük a nagy államférfit, a politikust, a pártvezért, ő ezen minőségében is bírja osztatlan bizalmunkat, bírja teljes szeretetünket és tiszteletünket (Éljenzés), de ezen érzelmeknek évente más helyütt és más után fogunk kifejezést adni, ma ünneplünk és üdvözlünk benne egy kitűnő magyar hazafit, azt a kitűnő ma­gyar hazafit, a­ki már évtizedek óta mindenütt, a­hol a magyar kulúra érdekeiről van szó, első­sorban

Next