Magyar Ujság, 1899. május (8. évfolyam, 120-148. szám)
1899-05-02 / 120. szám
4 kaszt megváltoztatják semminek tekinti az egész javaslatot s hozzá se járul. Rakovszky István neki az előtte szóló háromszor mondta, hogy hazudik. Ő nem szokott soha hazudni, sem sértést eltűrni. Olajnak azonban a megtiszteltetésért köszönetet mond. VároSsy Gyula: A katolikus papság csak lelkiekben fogad el utasítást Rómától. Amikor Olay az ellenkezőjét állította akkor szaladt ki ajkán az a kifejezés, melyben megvallja nem helyesen, Olayt egy mende-monda alapján Bánffy csatlósának nevezte. Olay Lajos, Várossy nyilatkozata után sajnálkozásának kifejezése mellett visszavonja azt a szót, melylyel a támadást visszautasította. Nincs oka, hogy tisztességes magyar pappal szemben, aki elégtételt sem nem adhat, sem nem vehet, ilyen kifejezést fentartson. Az udvar Budapesten. Budapest, május 1. Hosszabb távollét után tegnap körünkbe érkezett ő Felsége a király s velejött Budapestre Ferencht Ferdinánd főherczeg, hogy a magyar nemzet kiválóbb társadalmi és politikai előkelőségeivel közvetlen ismeretséget kössön. A király vasárnap reggel 5 óra 40 perczkor nyolcz kocsiból álló külön udvari vonaton nagy kísérettel Budapestre érkezett. A különvonatot Ludvigh Gyula főrendiházi tag, a Magyar államvasutak elnökigazgatója vezette. A pályaudvaron Mariens József főpolgármester, Rudnay Béla főkapitány, Décsey főfelügyelő és Daróczy állomásfőnök várták a királyt, aki kiszállása után megszólítással tüntette ki Ludvigh főrendiházi tag, államvasúti elnökigazgatót, Márkus főpolgármestert és Rudnay főkapitányt. Ezután Faar gróf főhadsegéd, Pitlik őrnagy szárnysegéd, König udvari tanácsos és Nagy báró udvari titkár kíséretében a budai váriakba hajtatott, mig a többi kiséret a nyugati pályaudvarról egyenesen Gödöllőre utazott. A királyi várpalota alsó négyszögén Apponyi Lajos magyarországi udvarnagy és Ybl lovag várkapitány fogadták hódolattal teljesen a királyt, ki kevéssel a várpalotába való megérkezése után Ferencz Ferdinand főherczeget fogadta s vele 8 órakor a Stöckel-épület első emeletén berendezett ideiglenes kápolnába ment, hol Kanter udvari plébános csendes misét olvasott. Később Széll Kálmán miniszterelnököt másfélév kihallgatáson fogadta. Délután 4 órakor külön udvari vonaton Faar gróf főhadsegéd kíséretében Gödöllőre utazott, tol állandóan laki fog. Budapestre csak szerdán jön újra, mikor csapatszemlét tart és délelőtt 10 órakor általános kihallgatást ad a budai királyi palotában. Ferencz Ferdinánd főherczeg, aki már szombat este érkezett meg, vasárnap, a délután folyamán Szál Kálmán miniszterelnököt és a fővárosban levő többi minisztereket, Fejérváry Géza bárót, Wlassics Gyulát, Széchenyi Manó grófot, Darányi Ignáczot, Hegedűs Sándort és Plősz Sándort fogadta. Az összes miniszterek el voltak ragadtatva attól a kegyes szívességtől, melyet a főherczeg, ki folyékonyan beszél magyarul, velük szemben tanúsított, valamint azon beható érdeklődéstől és előszeretettől, melylyel az általuk képviselt tárczák ügyei iránt viseltetik. Hétfőn a trónörökös a zázlósurakat, a titkos tanácsosokat és az országgyűlés két Házának elnökségét fogadta, kedden pedig a tábornoki kar s a hatóságok fejei fognak nála tisztelegni. Ugyancsak kedden Széll Kálmán miniszterelnök a főherczeg jelenlétének tiszteletére a Park-klubban ebédet ad, melyre a főherczeg már elfogadta a meghívást. Szerdán a trónörökös részt vesz a csapatszemlén, s a hét vége felé ellátogat Gödöllőre. A főherczeg a legközelebbi napok egyikén ellátogat a Nemzeti Kaszinóba is. A trónörökös budapesti időzéséről a félhivatalos Politische Correspondenz a következő levelet közli. Ferencz Ferdinánd főherczeget, aki a király ittléte alatt hosszabb ideig szándékozik Magyarország fővárosában tartózkodni, Budapestre érkezésekor az egész sajtó a legmelegebb legbensőbb szeretettel üdvözölte. A főherczeg ma Széll Kálmán miniszterelnököt és a kormány többi tagjait fogadta. Még aznap megragadta ő fensége az alkalmat arra, hogy a magyar társaság elitejét kedvencz találkozóhelyén, a Park-klubban felkeresse, holnap és holnapután pedig az országgyűlés két Házának elnöksége, a zászlósurak, a tábornoki kar és a közélet jelesei fognak tisztelegni ő fenségénél. Mindazok, akiknek már eddig is alkalmuk volt a főherczeggel érintkezni, teljesen ő fensége rendkívül megnyerő modorának varázsa alatt állanak. A miniszterekkel való társalgás folyamán a főherczeg, aki tökéletesen bírja a magyar nyelvet, meleg érdeklődést tanúsított a közélet egyes kérdései iránt. Ezzel a főherczeg bizonyságát adta annak, hogy ő Felsége fenkölt példáját követve, nagy súlyt vet arra, hogy megismerkedjék társadalmi és közéletével annak az országnak, amelyhez a legszentebb kötelékek fűzik. Az őszinte érdeklődésnek ezt a megnyilatkozását lelkes örömmel fogadja az egész közvélemény. Bizonyosra veszszük, hogy a budapesti tartózkodás mély benyomással lesz a főherczeg fogékony lelkére és személyes tapasztalásaiból is azt a meggyőződést fogja meríteni, hogy a korona iránt való odaadó szeretet és a dinasztiához való hagyományos ragaszkodás összeforrott a nemzet lelkével.* Ferencz Ferdinánd főherczeg ma délelőtt 10 órakor Schlauch Lőrincz bíborospüspököt, Iki 11 órakor a tábornoki kart, amelyet Lobhorvitz herczeg hadtestparancsnok vezetett elébe, 1411 órakor pedig Zichy Ferencz gróf tárnokmestert, Széchenyi Gyula gróf főlovászmestert, Andrássy Aladár gróf főkamarásnépstert, Bánffy György gróf főajtónállómestert, Bánffy Dezső báró főudvarmestert, Szlávy József koronaőrt, Szápáry István, Desselwffy Aurél, Csekonics Endre, Szápáry Gyula, Zichy Nándor, Andrássy Géza és Keglevich István grófokat fogadta. A vita folytatása. Zichy János gróf: Ha a lelkészkedő papság és a nép közt az összekötő kapcsokat lazítják, úgy ez a nép más elemekkel fogja a kapcsolatot keresni s keresni fogja a kapcsolatot a szolgabirákkal, közjegyzőkkel vagy a mi még rosszabb, a falu korcsmárosával és a lelketlen uzsorásokkal.Oda fogunk jutni, hogy a falu korcsmárosa a szeszes italokkal együtt fogja annak a népnek a politikai befolyásokat ismertetni. E javaslat nyomán csak a politikai mártírokat fogják szaporítani s nyomán fel fog burjánozni a fanatizmus, az a beteg fanatizmus, mely megmételyezi az állami életet, de az igaz hitéletet is. Kérdi, micsoda veszélyt rejt magában a vallási gyülekezet a liberalizmusra nézve, hogy ott politikai választásra vonatkozó nyilatkozatot tenni nem szabad, holott a legképtelenebb szoczialista gyűléseken ez meg van engedve ! És milyen homályos fogalom a kegyszerek fogalma ! Kéri az igazságügyminisztert, sorolja fel positive, mit ért kegyszerek alatt a javaslat. Amennyire elítéli ő a lelkészt, aki a napipolitikát a szószékre viszi, éppen úgy elítéli azokat, akik meg akarják fosztani a papot a politikai jogok gyakorlatától. Pedig az igazi liberalizmusnak nem az az irányzata, hogy valakit e jogoktól megfosszon, hanem éppen ellenkezőleg az, hogy e jogokat minél tágabb néprétegekre kiterjessze. Ha nem akarja a jobboldal, hogy újra harcz legyen ha nem akarja azt megakadályozni, hogy a béke helyreálljon az országban, úgy Prakovszky határozati javaslatát elfogadásra ajánlja. Mellény Pál : Kéri a Házat, hogy beszédét holnap mondhassa el. A Ház beleegyezik. Elnök : A vita folytatását holnapra halasztja. HÁGTÁK ÚJSÁG, 1899. május 2. Miniszterek az újságíróknál. (A Hírlapírók nyugdíjintézetének lakomája.) Budapest, május 1. A hírlapírók nyugdíjintézete tegnap tartotta, Fálk Miksa elnöklete alatt, rendes évi közgyűlését. A felolvasott évi jelentés konstatálja, hogy az intézet örvendetes felvirágzásban van, úgy tagjai, mint vagyona szaporodik s ezáltal lehetővé válik, hogy a befizetendő biztosítási dijak nagyrészét az intézet sajátjából fedezheti. A közgyűlés örömmel tudomásul vette a jelentést, megadta a fölmentvényeket s végül megejtette a szükséges választásokat. A közgyűlést lakmna követte a Royal szálló nagytermében. Ennek az évenkint megtartott banketnek ez idén kiváló fényt és díszt adott Széll Kálmán miniszterelnöknek és Hegedűs Sándor kereskedelmi miniszternek jelenléte. Az első felköszöntőt Fálk Miksa a nyugdíjintézet érdemekben gazdag elnöke mondotta: Tisztelt uraim és barátam! Miként a mai közgyűlésen előterjesztett jelentésből látták, a mi intézetünk, és ezt minden kétkedés nélkül mondhatjuk, valóban virágzó állapotnak örvend. A mi vagyonunk december 31-én egészen közel járt a 700.000 forinthoz és én ezt, ami a jelentésben is ki van mondva, megtoldom azzal, hogy azóta megint 20.000 forinttal több lett, úgy hogy ma körülbelül 720.000 forinttal rendelkezünk. (Bravó! Tetszés.) Ha visszaemlékezem, hogy 1881-ben, amikor ezt az intézetet megalakítottuk, egy pár kollega, aki már előbb éveken át fáradozott egy hasonló intézet létrehozásán és ezek részéről nekem boldogult kollegám Tors Kálmán, mint három évi gyűjtés eredményét, egy 1100 forintról szóló takarékpénztári könyvecskét adott át, akkor valóban azt kell mondani, hogy ez a ma elért eredmény olyan, amilyent még legmerészebb álmainkban sem mertünk volna várni. (Tgy van !) Hogy kinek és minek köszönhetjük ezt az eredményt, az önök előtt ismeretes ; köszönjük elsősorban magunknak, akik daczára annak, hogy a magyar hírlapíró nem örvend manapság valami nagyon fényes anyagi helyzetnek, áldozatokkal is hozzájárultunk ezen intézetnek megalapításához, és köszönjük másodsorban a közönség nagymérvű támogatásának. (Úgy van!) De van egy harmadik, inkább negatív momentum, mely kapcsolatban áll ezen másodikkal, t. i. a közönség támogatásával és ezen támogatásnak nagy mérvét némileg magyarázhatóvá teszi. E negatív momentum az, hogy intézetünk köréből a politika teljesen ki volt zárva. Mindegyikünk dolgozott szorgalmasan a maga tehetsége és a maga meggyőződése szerint: milyen ez a meggyőződés, azt mi sohasem kérdeztük, csak azt néztük, váljon olyan hirlapiró-e, aki a hirlapirói karakternek becsületére válik és hogyha az volt, szívesen vettük fel sorainkba. Bármily szorgalmasan dolgoztunk is, mindnyájunknak a háta megett egy sötét gondolat állót, post equitem sédét atra cura, tudniillik az a gondolat, hogy vájjon mi lesz belőlünk, ha ma vagy holnap a szellem vagy a test, vagy mindkettő egyszerre felmondja a szolgálatot, vagy pedig ha magához becsönget a főszerkesztő, de nem az a földi főszerkesztő, akivel Önök perelnek, feleselnek és disputálni szoktak, (Derültség.) hanem az a menynyei főszerkesztő, aki semmiféle ellentmondást nem tűr és akinek a parancsait feltétlenül teljesíteni kell; ha az becsenget magához, mi lesz akkor a feleségünkből, mi lesz akkor a gyermekeinkből? Ez a közös gond volt az, ami bennünket egyesített, mikor ezt az intézetet megalapítottuk, és az tartott össze bennünket a mai napig és az vitte ki azt, hogy egyesült erővel dolgoztunk minden politikai pártkülönbség nélkül, minden alkalommal, ahol a hírlapírók »ezred leányáról«, ezen nyugdíjintézetről volt szó. (Tetszés.) Én azt hiszem és remélem és kérem Önöket, sőt ezen kérelem még arra az időre is szól, mikor én már nem leszek itt, emlékezzenek Machiavellinek azon mondatára, hogy az államok ugyanazon eszközökkel és ugyanazon elvekkel tartatnak fenn, amelyek által létrejöttek. Emlékezzenek arra vissza, hogy ezen intézet felvirágzásának egyik előfeltétele az volt, hogy a politikával ne foglalkozzék, és maradjanak hivek ezen elvhez ezentúl is. (Helyeslés.) Ha ennek daczára is az igazgatóság bátorságot vett magának szerény körünkbe meghívni azt a férfiút, aki tulajdonképen a magyarországi politika élén áll (Élénk éljenzés), aki a magyar kormánynak a feje, a ki a szabadelvű pártnak a vezére, ha ezt a férfiút bátrak voltunk körünkbe hívni, nem azért tettük, hogy ő benne üdvözöljük és ünnepeljük a nagy államférfit, a politikust, a pártvezért, ő ezen minőségében is bírja osztatlan bizalmunkat, bírja teljes szeretetünket és tiszteletünket (Éljenzés), de ezen érzelmeknek évente más helyütt és más után fogunk kifejezést adni, ma ünneplünk és üdvözlünk benne egy kitűnő magyar hazafit, azt a kitűnő magyar hazafit, aki már évtizedek óta mindenütt, ahol a magyar kulúra érdekeiről van szó, elsősorban