Magyar Ujság, 1899. május (8. évfolyam, 120-148. szám)
1899-05-26 / 143. szám
— Országos magyar diákkongresszus. A kolozsvári Egyetemi kör 25 éves fennállásának jubileuma alkalmából folyó hó 25-étől kezdődőleg nagyobb szabású ünnepeket s ezzel kapcsolatosan diákkongresszust rendez, amelyre az ország összes felsőiskolái képviselőket fognak küldeni. Az ünnepek Hegedűs Sándor kereskedelmi miniszter védnöksége, Béleli Ákos gróf főispán, Szvacsina Géza polgármester, Wesselényi Miklós báró főispán és Fabinyi Rudolf dr. díszelnöksége mellett a következő sorrendben mennek végbe: Május 27-én a vendégek fogadása és a város megtekintése, előértekezlet és ismerkedő est lesz. 28-án d. e. 11 órakor az Egyetemi-kör jubileumi díszközgyűlése keretében az óvsz. diákértekezlet ünnepi megnyitása a Vigadó nagytermében, délután 2 órakor bankett a New- York-szállóban, délután 5 órakor az Egyetemi-kör önképzőkörének díszgyűlése a Városház közgyűlési termében. 29-én délelőtt fél 4 órakor az orsz. diákértekezlet első ülése, délelőtt 11 órakor az Egyetem záró ünnepe, délután fél 3 órakor az orsz. diákértekezlet második ülése. 30-án reggel a vendégek kirándulása Maros-Újvárra, a sóbánya és Sósfürdő megtekintése, ebéd, estére hazaérkezés Kolozsvárra. 31-én délelőtt 9 órakor a diákértekezlet folytatása, délután a diákértekezlet záró gyűlése, este jubileumi majális a sétatéri kioszkban. Június 1-én délután a Torna- és vivó-egylet versenye. Junius 4-én university extension Gyaluban, kapcsolatban az Erdélyrészi kárpátegyesület egyetemi osztályának kirándulásával a gyalui havasokra. Junius 5-én este hangverseny a Vigadóban. — Vallásváltoztatás fejedelmi házaknál. A mielőbbi időkben a legnagyobb megbotránkoztatást szülte s jóformán a lehetetlenségek közé soroztatott, a fejedelmi házakból származó házastársak vallásváltoztatása, az manapság már éppen nem tartozik a ritkaságok közé, hanem jóformán már napirenden van. Amint berlini udvari körökben hírlik, a lutheránus vallású Jutta von Mecklenburg-Strelitz herczegnő, vőlegénye, Danilo montenegrói örökös herczeg unszolására, a görögkatholikus egyházba belépni szándékozik. A fiatal herczegnő áttérési szándékát és óhaját atyjának, a nagyherczegnek már ki is nyilatkoztatta. Ez mi ellenvetést se tett. Az áttérésnek Berlinben kell megtörténnie; ezt követi azután az egybekelés, mely azonban már nem Berlinben, hanem az őszszel Cettinjében fog megtörténni. Az evangélikus irányú sajtó e kijelentésre roppant nagy izgatottságba jött. Az ily magas állású egyénekkel szemben soha el nem téveszthető tisztelettel, de azért mélyen érzett keserűséggel fakad ki a »Kreuz-Zeitung«, amennyiben »mély sajnálkozásának« ad kifejezést, hogy az olyan fejedelmi házból származó leány, mely ház évszázadokon át a lutheránus egyháznak hive volt, most ime vallását is megváltoztatja. Köztudomású dolog, hogy újabb időben több ily áttérés történt, nevezetesen az orosz czárné és a görög czárné félhezmenetelük alkalmával szintén vallást cseréltek. Különben az illető hírlap fájdalma könnyen érthető, mert hogy maradjon hű a vallásához az »alacsonyabb műveltségű nép«, midőn a társadalom legmagasb polczain is ily példákat lát. — Postáslegényből miniszter. Nemrégiben halt meg csak "Wisconsinban Bush tábornok, ennek az államnak volt kormányzója. Harrison elnöksége idejében Busk a földmivelésügyi minisztériumban államtitkár volt. Morganban (Ohioban) született s joggal azt mondták róla, hogy az amerikaiaknak tipikus képviselője. Parasztszülőktől származván, az elhunyt nagyon hiányos iskolai kiképeztetésben részesült, s daczára ennek, mégis sikerült neki, hogy egyszerű postáslegényből lassan-lassan a legmagasabb államhivatalnoki méltóságokig felvigye, oda felemelkedjék. De egész életében se tudott kivetkőzni a postáslegényből s annak szokásaiból számtalan anekdota mutatja, hogy sohasem szégyelte se alacsony származását, se fenomenális tudatlanságát. Midőn Garfield 1881-ben a Paraguayban és Dániában megüresedett követségi állások között szabad választást engedett neki, Bush nyers parasztmodorában azt kérdezte: »Hát hol a manóban van az a Paraguay? Németországhoz tartozik-e vagy Amerikában fekszik? De nekem bizony tökéletesen mindegy, oda ugyan engem el nem tuszkoltok. Akkor inkább visszamegyek Wisconsinba, ott az odavalóknak húsz esztendőn keresztül elfújtam a nótáimat, azok tehát ismernek s kormányzónak fognak megválasztani. Ezt az eredeti beszédet Washingtonban akkoriban nagyon sokszor megmosolyogták. Midőn Harrison elnök Rushot államtitkárnak megtette s megkérdezte, meg van-e elégedve az állásával, azt felelte: »well, de “államtitkár“ — az nagyon csúnya egy szó, nevezzetek inkább „faktorának (számtartó)«. A szeczessziós háború után Rusk önhatalmúlag tábornokká tette meg magamagát s legszívesebben vette, ha »tábornok«nak hívták. Az ő minisztersége idejében tették a mesterséges eső támasztására szolgáló hires kísérleteket. Rusk igazi óriás volt, 6 láb 3 hüvelyk magas volt s oly testi erővel birt, hogy egy ízben egy nagyon viharos minisztertanács alkalmával egész jogosan, de egész nyugodtan jegyezte meg: »De ha most nem nyugodtok, fújok nektek egyet vagy akár pozdorjává törlek benneteket!« — A világ leghosszabb szakálla. Valószínűleg az a szakáll a leghosszabb, melyet egy marseilli fémmunkás hord. Az az ember ma már 74 éves. Mikor tizennégy éves lett, a szakálla már 6 hüvelyk volt. Évről-évre nőtt, egyre csak hosszabbra nőtt, míg ma már az elég tisztességes 10 láb s 10 hüvelyknyi hosszat érte el. Ha e kiválasztottja a sorsnak sétálni indul, szakállát nagy csomaggá kötve vagy gyömöszölve, hóna alá fogja. Miután ez egyén csak 5 láb és 3 hüvelykre nőtt, aránylag kis emberke s a hatalmas szakáll kétszer olyan hosszú, mint az ő magassága. A Barbarossa Frigyesen ezek szerint nem tesz ugyan túl, de azért elég jó reménynyel kecsegtető a jövőre nézve. — A nemzetközi gyermekvédő kongresszus irodalmi bizottsága folyó hó 26-án (pénteken) d. u. 4 órakor a kongresszus irodahelyiségeiben (VIII., József-körút 43. szám II. em.) Rákosi Jenő bizottsági elnök úr elnöklete alatt gyűlést tart. — Csaló kaszinóelnök. Mint Gráczból jelentik, Hildebrand miniszteri titkárt, az állami hivatalnokok kaszinójának volt elnökét, kit csalás miatt köröztettek, ma letartóztatták. — A pestis. Mint Triesztből jelentik, Alexandriában súlyos pestis-esetek fordultak elő. Az Európába való behurczolás veszélye igen nagy, úgy, hogy ellene máris erélyesen kell intézkedni. KERÉKPÁR A kerékpáros-sportról. (Czikksorozat.) Alig van sportág, amely rövid idő alatt oly nagy elterjedést, oly fellendülést ért volna el, mint a kerékpáros sport. Oka semmiesetre sem új voltában keresendő, hisz’ nem minden jó és czélszerű, ami új, ha fel is merül a divattal, el is tűnik vele, hanem fellendülésének oka bizonyára abban a sok előnyben, kellemességben, gyönyörben, szórakozásban rejlik, amit e sportág a vele foglalkozóknak nyújt, eltekintve a kerékpározás czélszerűségétől és egyenes hasznától. Hacsak ama tényt tekintjük is, hogy ma már kerékpáros egyesületeink száma tekintélyes nagy, hogy átlag számítva az idény majd minden hetében van kerékpáros-verseny, amelyeken a nevezések száma a félszázat meghaladja; hogy önálló kerékpár-iparágunk van, már ezen egyszerű tények is élénken támogatják a kerékpározás hasznosságát, életrevalóságát. Miként a kicsi magból nagy, hatalmas fa nőtt, megelégedésére a vele foglalkozóknak, örömére a szemlélőknek, úgy fejlődött ki eme egyszerű sportág is, elterjedve a társadalom minden rétegébe. De hogy a kicsi magból nagy, hosszú életű terebélyes fa legyen, a túlhajtásokat szorgalmasan le kell a jó kertésznek nyesni, mert ellenkező esetben a fa elfajul, a túlhajtások elnyomják a fejlődését. Kerékpáros sportunknak is megvannak a tulhajtásai, sőt a vadágai is. Nem teljesítek új dolgot, de azért talán feleslegeset sem, ha néhány ilyen tulhajtásra és vadágra rámutatok, hogy az illetékes körök lenyesvén azokat, megmentsék a rengéstől a már életerős fát. 1. Elsősorban versenyeinkről óhajtok pár szót szólni, versenyeinkről, amelyek ma már az idény rendes heti programmjába vágnak, amelyek oly nagy érdeklődésnek örvendenek. Mégis volna pár megjegyzésem a versenyek jellegét és számát illetőleg. Ha végigtekintek egy év versenyeinek hosszú során, végignézvén a főversenyeket, a tiszteletdíjjal jutalmazott számokat, a térelőnyversenyeket, mindössze négy-öt név az, mely szünös-szüntelen szemem elé kerül; a négy-öt név benevez minden versenyre, kivéve a nyeretleneket és megnyer minden versenyt egyik vagy másik az öt közül. Ha végigsétálok az utczán, ismét a négyet névvel találkozom, ott látom a kirakatok plakátjait. És ha majd ezek elmúlnak, vagy, mint sportnyelven mondják, letörnek, ismét feltámad 4—5 új csillag, ismét megnyerik a versenyeket, mint illik, könnyen győzve a többieken a végsportban. Isten látja lelkem, nem irigylem tőlük a babért. — Győzelmüket természetesnek találom. Nagyon is egyenlőtlen a küzdelem, könnyű babért aratni a kerékpározónak, kinek az a mestersége, ki örökké modern Centaurként gépen ül s hajt, ahogy csak bírja, míg az ellenfelek egész héten át a műhelyben, akár a boltban, irodában vagy a könyv mellett testi és szellemi munkában görnyednek, vasárnaponkint igen kevés gyakorlattal kiállnak a starthoz és együtt startolnak a hivatásosokkal, hizelegnek az önérzetüknek, hogy ők sampionokkal állanak starthoz. Az eredmény kétségtelen: kétrét görnyedhet, minden erejéből tiporhat szegény amatőr, a hivatásos jön be elsőnek és helyre; erkölcsi dicsőségen kívül aprópénz is üti a markát az illető gyártól, míg az amatőrök még az erkölcsi sikertől is elesve, elkedvetlenednek, megpróbálják, még egyszer-másszor felveszik a küzdelmet még fokozottabb erővel, míg teljesen kimerülnek az erejüket és gyakorlottságukat jóval felülmúló gyors iramodásban, alig tudnak igen heves szívdobogásukról szóhoz jutni. Ez a legfontosabb háttere az egyenlőtlen küzdelemnek. Háromnégy ily gyorshajtás előzetes, elegendő trénig nélkül elég arra, hogy egészségüket teljesen aláássák. (Rövid két hét alatt három ily egyén fordult hozzám orvosi tanácsért.) Pedig az amatőrnek, munkásember lévén, esetleg családos is, nagyon is szüksége van egészségére, a hivatásosnak ebben a tekintetben is előnye van, ő, ha letör, majd csak meghúzódik csendesen valamely bicziklisboltban, ahol dicsőségének részeseit, a kerékpárokat árusítja. Sapienti panca. Mi a tanulság ebből ? Hogy a sportügynek és a versenyzőknek egyaránt kárára van az, ha amatőröket, kiknek a kerékpár csak testedző, szórakozó eszközük, küzdőtérre állítjuk azokkal, kiknek a kerékpár kenyerüket adja. Nem tűnnék fel furcsának, ha a vasárnapi lovast látnák versenyre állni a zsokéval? Kerékpáros versenyeink tulajdonképpen gépgyárosok versenyeivé lettek. Magának a versenyzésnek alapjában szép és nemes hivatása van, de csak, ha határok közt marad. Hogy állunk mi a versenyeinkkel? Eltekintve a nagyon is egyenlőtlen erőktől, amelyeket küzdőtérre állítunk, az a kevés eredmény, amelyet ott elérünk és látunk, nem áll arányban azzal a nagy társadalmi és egészségi veszélylyel, amelyet az újabban nagyon is túlhajtott versenyláz magában rejt. — A versenyláz ifjaink között óriási nagy. Ki ne örülne a sok éremnek, hírnévnek?... Ime, uraim, az éremnek két oldala van. Belátják ugyanis fiatalaink, hogy, ha csak mérkőzni óhajtanak is, igen nagy gyakorlatra van szükségük. Gyakorolják hát magukat; idejük nem lévén, — amatőrökről lévén szó — szakítanak maguknak időt. Ott hagyja a munkás kalapácsát, a kereskedő boltját, a tanuló könyveit a tréning kedvéért, odaáldozza összes szabad idejét, pihenő óráit. És ezzel pedig éppen az ellenkező irányba tévedtünk, mint amnyee a kerékpározással menni akartunk. Az ileri sport, az ilyen testgyakorlás, ha ugyan sportnak lehet nevezni az örökös, szellem nélküli tréninget, elvonja a vele foglalkozót munkájától, kifárasztja testileg, lelkileg egyaránt és még rendszerint a kívánt, nagyon is szerény eredményt sem hozza meg ; az érmet, a díjat. Pedig talán a sportnak éppen ellenkező a czélja, hogy a munkában kifáradt testet, lelket felüdítse, munkakedvet, ép testet adjon — nem pedig beteget, eltorzultad — az ép léleknek, hogy a munka végzésére megedzen bennünket. Sportban kifáradni nem szabad. — Hogy mily káros egészségi szempontból a túlhajtott, egyoldalú sport, arról könyveket lehetne írni; egyébként legközelebb lesz alkalmam arról e lap hasábjain bővebben is szólani. Ám javítsa meg a rekordot az, kinek az a mestersége, ha már van ilyen foglalkozás ; mi testgyakorlatot és pedig testet s lelket üdítő gyakorlatot akarunk végezni, nem robotmunkát. Igazán sajnálatra méltó és szegény az, aki io»», május óta.