Magyar Ujság, 1899. június (8. évfolyam, 149-178. szám)
1899-06-01 / 149. szám
1899. junius 1. MAGYAR UJSÁG. mellékelve a törvényhatóságnak tudomás és megfelelő intézkedés végett megküldöm. Szükségesnek tartom ez alkalommal a törvényhatóság figyelmét a következőkre irányítani : A szabályrendelet, az annak alapjául szolgáló törvénynek megfelelőleg, a községekre uj terheket nem ró, hanem inkább csak a már fennálló törvények, u. m. az 1876 : XIV., 1877 : XX. és az 1886 : XXII. t.-czikkekben lefektetett alapelveknek a szegény elhagyott egyének szóbanforgó csoportjára való alkalmazását czélozza és oda törekszik, hogy a szóban levő törvényes rendelkezések foganatát, a teendők tüzetes meghatározása által biztosítsa. Sőt a törvény még a 7 éven aluli gyermekek gondozásának, az eddigi törvények szerint, kizárólag a községeket terhelő kötelezettségét is az országos alapra utalja, a terheknek azt az aránylag csekélyebb részét hagyván fenn a községeknek, melyeket ezek tehetségekhez mért módon, könnyebben elviselhetnek. Amidőn ezen szempont mérlegelését a törvényhatóság figyelmébe ajánlom, elvárom, miszerint a szőnyegen levő ügyet hazafias buzgalomul feltarolva, oda fog hatni, hogy a hazai szegényügy ezen ága a humanizmus követelményeinek megfelelő korszerű rendezést nyerjen. A szabályrendelet 2. §-a módot nyújt arra, hogy a községek e téren a feladatuknak, helyi viszonyaiknak és erejüknek megfelelő módon tegyenek eleget. A törvényhatóságok és általában a nagyobb városok, szegényházak, gyámoldák és hasonló intézetek létesítésére törekedjenek, a komlázoltabb eszközökkel rendelkező kis és nagyközségeket illetőleg pedig figyelmébe ajánlom a törvényhatóságnak, hogy ezen szabályrendeletet, habár ott is legfőbb erélylyel, de kellő körültekintéssel és akkér hajtsa végre, hogy az ily községek teendőiknek, anyagi képességükhöz mért teljesíthetése tekintetéből, különleges viszonyaik megfigyelése mellett, kellő útbaigazításban részesüljenek. Felhívom a törvényhatóságot, hogy ezen szabályrendeletet a községi elöljáróságokkal, vármegyei, járási, városi, községi orvosokkal, valamint a törvényhatóság területén létező, szegényügy ezen ágával foglalkozó jótékony intézetekkel egész terjedelmében külön-külön közölje. Budapest, 1899. május 19-én. A miniszter helyett: Széll Isnácz, s. k. államtitkár. A szabályrendelet lényeges intézkedései a következők : Közsegélyben részesitendők: A talált, valamint a hatóságilag elhagyottnak nyilvánított hét éven felüli gyermekek; a kórházi vagy gyógyintézeti ápolásban nem részesülő betegek; a kórházakban, vagy gyógyintézetekben való ápolásra nem minősített, valamint az ezekből elbocsátott gyógyíthatlan betegek; nem közveszélyes elmebetegek, továbbá az ártalmatlan hülyék, siketnémák, vakok, nyomorékok. Minden község a közsegélyre szorultak segélyezésének, gondozásának és ellátásának módja és mérve tárgyában egy éven belül — jelen szabályrendelet korlátai között — a helyi viszonyoknak megfelelő szabályrendeletet alkotni köteles. Minden község az ott tartózkodó közsegélyre szorultakat — illetőségükre való tekintet nélkül — minden év végén pontosan összeiratni, róluk törzskönyvet vezetni és az időközben közsegélyre szorulókat a törzskönyvbe esetről-esetre pótlólag felvenni köteles. A törzskönyvbe való felvétel előtt a közsegélyre szoruló egyén családi és illetőségi valamint a hozzátartozók vagyoni viszonyainak felderítése végett az illető vagy hozzátartozói a községi elöljáróság útján jegyzőkönyvileg kihallgatandók és a kihallgatás eredménye a törzskönyvire bevezetendő. A törzskönyvbe felvett idegen községi illetőségűek illetőségének megállapítása végett a szükséges lépések azonnal megteendők. A törzskönyvbe felvett egyének közsegélyezése iránt a községi elöljáróság (rendezett tanácsú városok polgármestere, törvényhatósági városok rendőrkapitánya, székesfővárosi kerületi elöljáróság) sürgősen intézkedik. A községi elöljáróság eljárása ellen emelt felszólalás esetén a főszolgabíró határoz. Közsegélyre szorultak gondozása és ellátása a községek anyagi helyzete és a helyi viszonyok figyelembe vételével, a közsegélyre szorultak testi és szellemi állapotától, személyes körülményeitől és különleges bajától függ. A hét éven aluli gyermekek gondozásáról szóló belügyminiszteri rendelet 10. §-a értelmében az illetőségi község által átvett, valamint a hét éves koron túl talált és hatóságilag elhagyottnak nyilvánított gyermekek ápolásáról, eltartásáról és neveléséről a község mindaddig, de legfeljebb 14 éves korukig gondoskodni köteles, míg a gyermeket testi és szellemi fejlődése arra minősíti, hogy saját erejéből tarthatja fenn magát. A gyermekek gondozásánál azok vallás-erkölcsi nevelésére is kiváló figyelem fordítandó. Mihelyt valamely gyermeknél közellátás szüksége áll elő, a községi elöljáróság (rendezett tanácsú városok polgármestere, törvényhatósági városok rendőrfőkapitánya, székesfővárosi kerületi elöljáróság) a gyermeknek gondozás végett vagy valamely arra való egyénnél, (családnál), vagy valamely Árvaházban elhelyezése iránt azonnal intézkedni s a mennyiben gyám kirendelésének szüksége forog fenn, eziránt az illetékes gyámhatóságot azonnal megkeresni köteles. A közellátásra szoruló gyermekek szegény-, dolog-, vagy tolonczházban és általában oly helyeken, hol a gyermek erkölcse megromlás veszélyének van kitéve, átmenetileg sem helyezhető el. Közellátásra szoruló gyermek magángondozás végett csak oly egyénnél vagy családnál helyezhető el, kinek vagy melynek egészségi, erkölcsi és lakásviszonyai megfelelők. Magánfelek kötelesek oda törekedni, hogy a gondozásukra bízott gyermek az általuk űzött foglalkozást elsajátíthassa. Erősebb gyermek lehetőleg oly mesterség tanulására adandó, melyről a gondozó részéről ingyenes ellátásban részesül. Azon magánfeleknek, kik a gyermeket az országos alap terhére kifogástalanul gondozták, a gyermeknek községi költségek továbbtartására elsőbbségi igényük van. A tartásdíjakat a község (város) képviselő testülete állapítja meg. Kész erkölcsű és javíthatatlannak mutatkozó gyermekeknek javító intézetbe való elhelyezése végett a belügyminiszter közbejárása veendő igénybe. A közsegélyre szoruló gyógyítható betegek, valamint az ideiglenesen munkaképtelenné vált terhes nők rendszerint a legközelebbi kórházba, vagy gyógyintézetbe szállítandók. Amennyiben ez ki nem vihető, az illetők gondozásáról és ellátásáról a község a 2. §. szerint alkotandó szabályrendeletben intézkedik. A kórházban vagy gyógyintézetekben leendő ápolásra nem minősített, valamint az innen elbocsátott gyógyíthatatlan betegek, végül a nem közveszélyes elmebetegek, ártalmatlan hülyék, siketnémák, vakok, nyomorékok állandó betegségük, illetőleg testi fogyatkozásuk miatt állandó gondviselést és állandó eltartást igényelnek. A közsegélyre szorultak eltemetéséről való gondoskodás a tartózkodási község feladatát képezi. A közsegélyezés költségeinek fedezéséről minden község, a községi szegényalap esetleges jövedelmeinek felhasználásával, évi költségvetésében gondoskodik. A közsegélyben részesülők gondozásának ellenőrzése a gondozó község elöljáróságának kötelessége, mely ezzel az elöljáróság valamelyik tagját felelősség terhe mellett megbízza. A közsegélyben részesülők felügyelete oly községben, hol e feladatra műveltebb egyén önként vállalkozik, erre bízandó. A községi közsegélyezés miként gyakorlásának főfelügyelete az egészségügyi és közigazgatási felettes hatóságok szigorú feladatát képezi. A közsegélyezés gyakorlásáról a törvényhatósági joggal felruházott városok a belügyminiszterhez, egyéb községek a vármegyei törvényhatósághoz minden év végén részletes jelentést tesznek. Marchand, Budapest, május 31. Marchand franczia őrnagy 1896 június 25-én hagyta el Francziaországot és miután Loangotól Dzsibutiig nyugat-keleti irányban végigjárta az afrikai kontinenst, tegnap kötött ki Toulonban, ahol a hatóság és a lakosság megfelelő kitüntetéssel fogadta és ünnepelte. Marehand azzal a feladattal indult útnak, hogy a Kongó torkolatától a Nílus völgyéig és innen a Vörös tenger partján Dzsibutiig kikutatja Afrika belsejét és lefoglal Francziaország részére az Atlanti óceántól a Vörös tengerig terjedő területet, amely keresztezné a Fokföldtől a Közép tengerig tervezett angol területet és eképpen meghiúsítaná Cecil Rhodes merész tervét, hogy szakadatlanul angol földön lehessen eljutni a Jó reménység fokától Alexandráig. Az expedíció, amint ebből látható, nem pusztán kulturális és gazdasági, hanem egyszersmind kiválóan katonai és politikai jelleggel bírt. Természetes tehát, hogy Francziaország afrikai versenytársai éber figyelemmel kísérték a bátor vállalkozást. Első sorban állott Angolország, miután már Marehand urnák indulása előtt kijelentette, hogy barátságtalan cselekedetül vesz bármely kísérletet arra, hogy valamely idegen hatalmasság megvesse a lábát a Nílus medencéjében. Marehand ennek ellenére 150 emberrel megkezdette fölfedöző és hódító útját, amelynek leglényegesebb czélja volt a franczia lobogó kitűzése a Nílus partján. 1898 július 4-én jutott a folyóhoz és július 10-én este szállotta meg Fasodát. Ez a foglalás elvitathatatlan beavatkozás volt Angolország, illetőleg Egyiptom hatalmi körébe. Európában csak szeptemberben jutott köztudomásra a francziák megérkezése a Nílus völgyébe. Sir Herbert Kitchener ugyanis amikor szeptember 2-án diadalmas hadjárat után elfoglalta Khartum Omdurmant, akkor értesült róla, hogy Fasodában fehérek vannak. Az angol-egyiptomi főparancsnok szeptember 20-án több hajóval a Níluson Fasodába ment, ahol franczia lobogót és Marehand vezetése alatt franczia katonákat talált. Nyomban kitűzte az angol és az egyiptomi lobogót, tiltakozott az idegen foglalás ellen, jelentést tett Londonban és elutazásakor helyőrséget hagyott hátra. így kezdődött a Fasoda-inczidens, amely tavaly őszszel darab ideig háborúval fenyegette Európát, mert Angolország kérlelhetetlenül követelte Francziaországtól Fasodának és általában a Nílus-völgyének az elhagyását. Végül mégis sikerült elkerülni az összeütközést, amennyiben Marehand deczember 11-én bevonta a franczia lobogót, kiürítette Fasodát és Abeszszinián és Harráron át Dzsibutiba vonult, ahol május 19-én szállott az »Asszas« franczia hadihajóra, amelyet a kormány küldött oda az expedíció hazaszállítása végett. Marehand vállalkozása mindenha a férfias kötelességteljesítés, valamint a hazafias önfeláldozás fényeskedő példája marad. Ezer veszély között, ismeretlen vidékeken, mérhetetlen távolságban bármely segítségtől, parancsnok és emberei három éven át nap-nap után a halállal néztek szembe, de soha egy peresig sem ingadoztak, hanem kimondhatatlan nélkülözés, fáradság és megpróbálás ellenére rettenhetetlen bátorsággal törtek az eléjük tűzött czél felé. Marchand dicsőséget és becsületet szerzett nemcsak a franczia nemzetnek, hanem az egész emberiségnek. Teljes mértékben megérdemli tehát, hogy hazaérkezése alkalmából kitüntetésben és ünneplésben részesüljön. De elhomályosítaná ragyogó érdemeit, ha beleengedné vonni magát abba a 3