Magyar Ujság, 1899. június (8. évfolyam, 149-178. szám)

1899-06-24 / 172. szám

1899. junius 24. MAG­YAR ÚJSÁG. IRODALOM. SZINHÁZ. MŰVÉSZET. Budapest, junius 23. * Két ember tragédiája. Az a darab, a melynek Feld Mátyás ezt a czimet adta, korántsem olyan tragikus, mint a czime. A két ember tragédiája nem tragédiája senkinek se, legkevésbé Feld Mátyásnak, a­kit a legújabb bohósága első előadásán körülbelül 30-szor tapsol­tak tegnap a lámpák elé az Arénában. A­mi okvet­lenül jelent annyit, hogy a fiatal Feld megta­lálta az idénre is azt, a­mit az idősebb (de nem öreg) Feld annyi buzgalommal keresett — a jubileum képes nyári darabot. Hogy Feld Mátyás találta meg, dupla szerencse Feld Zsig­­mondnak, mert így a dicsőség is a famíliában marad. Hihetetlenül komolytalan darab ez a darab, olyan komolytalan, hogy a közönsége, a­mely zsúfolásig megtöltötte a jókora színhá­zat a könyve hullásáig kacsagott rajta. — Nincs az a Columbus Kristóf, a­ki a dráma­­írás egyetlen szabályát fel tudná fedezni benne, de viszont nincs az a nevettető móka, bolond helyzet, félszeg szituáczió, a­mit a Föld Mátyás sasszeme bele ne fedezett volna a da­rabjába, a­melyben ott van a Gyurkovics lá­nyoktól kezdve az ősbudavári Little Tichig min­den és mindenki, a­min és a kin kaczagni lehet. Tradíczióihoz híven a felekezeti humor jelentékeny szerepet visz a Városligeti színkör ez újdonságá­ban is. A kaczagtatás mesterségében a szerző­nek lényegesen segítségére volt Sziklai Kornél, a Magyar színház jeles tagja is, a­ki a sok­­leányos Gyurkovics papa alakját hamarosan is­mertté fogja tenni Budapesten. Mellette Nyilassi Mátyásnak volt nagy sikere, de sok igyekezettel mókázott a többi szereplő is. Szóval Feld papá­nak ez idén is Feld Mátyás bizonyult legjobb akvizícziójának. * A norvég színművészet köréből. A norvég fővárosnak, Krisztiániának műszerető közönsége nemrég roppant lelkesedéssel vett búcsút a krisz­­tiániai színháztól, mely fél évszázadon keresztül Norvégia legelső színháza volt, most pedig ezt a szerepet átadta az új nemzeti színháznak, mely a norvég főváros legszebb helyén, a storthing és a királyi palota közt elhúzódó ligetben emelkedik. A búcsút a színháztól nem a pillanatnyi han­gulat tette emelkedetté, hanem az azon nagy átalakulás fölött érzett öröm, melyet a norvég színház e század második felében felmutathat. Azelőtt Dánia nagyon rányomta a vele egy orszá­got képező Norvégiának színművészetére a bélye­gét s még az elszakadás után is (1814) kizárólag dán színművészet uralkodott Norvégiában. Dániá­ban már 1684-ben teremtett színházat Holberg Lajos. Ő teremtette meg Dániában az ott eddig élő ismeretlen vígjátékot, még­pedig franczia minták hatása alatt. Az első dán színház 1722-ben nyílt meg; műsora csaknem ki­zárólag Holberg darabjaiból telt ki, melyeket szer­zőjük szinte kabátja ujjából rázott ki, olyan sza­porán irta őket. A dán színpadi költészetnek kiválóbb alakjai voltak még Holberg utódai közül Ewald és Wessel, magasan valamennyi fölé emel­kedett azonban Oehlenschlüger, a­kit Beöthy Zsolt bizonyára a dán dráma édesapjának keresztelne el, ha hozzáférne. A norvég irodalomnak azonban nem­ kedvezett a dán irodalom virágzása, nem kedvez­tek neki azonban főkép a politikai viszonyok, a­melyek végre is arra vezettek, hogy Norvégia el­szakadt Dániától és Svédhonhoz csatlakozott. Az átalakulás forrongása közepette nemzeti irodalom szintén nem igen fejlődhetett, mígnem azután a negyvenes évek táján alaposan lendületre kapott­ a norvég irodalom. Olyan férfiak szentelték munkás­ságukat a szellemi élet föllendítésének, mint Werge­­land Henrik és mások, s az ilyen megfeszített közös iparkodás hát nem járhatott kudarczc­al. Sorra támad­tak a számottevő irodalmi alkotások, a­melyek egy­­egy új tehetségnek nevét vitték forgalomba. Asbjörn­­sen Péter, meg mások mesteri módon dolgozták fel a népmondákat és mind komolyabb szándékkal nyúl­tak már az Írók Norvégia őstörténetéhez. Tető­pontját érte el azután a norvég litteratura Ibsen és Björnson felléptével. Míg az előbbi ifjúkori drámáiban hatalmas drámai vonásokkal vitte szín­padra a norvég történet kimagasló alakjait, utóbb pedig hazája társadalmi életének üressége ellen kelt ki ugyancsak a színpadon, Björnson egészen a nép világába merült és a parasztéletből vett re­mek elbeszéléseket, azonfelül történeti és társa­dalmi drámákat irt. És a minő kitartóan s ener­giával sürgette Björnson Norvégiának különválását Své­ziától, épp oly buzgalommal dolgozott azon, hogy megteremtse a nemzeti színművészetet. Nagy hát az ő érdeme abban, hogy az ötvenes évek eleje felé valahára még­is feltűnnek a norvég színpad első talentumai s ezzel nyomról-nyomra szorul ki a dán színművészet Norvégiából. A mi a mi színpadunknak volt a század első felében a német színészet és nyelv, ugyan­az volt a norvég szín­háznak a dán. Valóságos küzdelmet kellett megvívni addig, csak úgy, mint nálunk, míg a kételkedőket lehetséges volt meggyőzni arról, hogy a norvég nép nincsen díjával a színjátszó tehetségnek és a nor­vég nyelv sem alkalmatlan a színpadra. A hatva­nas esztendők táján már nyoma sem volt Norvé­giában a dán színészetnek. Minthogy pedig Ibsen­nek és Björnsonnak ekkora nagy része volt a norvég színművészet diadalában, csak természetes, hogy a világirodalomnak ezt a két nagy alakját is meg­hívták a krisztiániai színház utolsó előadására. De csak Ibsen jelent meg rajta. Sunde pénzügyminisz­ter és Kildal exminiszter között foglalt helyet. A közönség zsúfolásig megtöltötte a nézőteret, a­melynek igazi ünnepi képe volt. Az előadást Weber Oberon-nyitányával kezdték, mire a »Tár­sadalom támaszai«, Ibsennek nálunk is ismeretes drámája ment kitűnő előadásban. A közönség óriási lelkesedéssel tapsolta Ibsent, a­mit a szem­mel láthatóan meghatott ősz költő úgy köszönt meg, hogy meg-meghajolt páholyában. A dráma végeztével a színház egész személyzete kivonult a színpadra és Dybwad asszony szép verses epiló­gusban mondott búcsút a közönségnek. Még a színház igazgatója éltette néhány szóval Ibsent és Björnsteinet, azután utoljára gördült le a színház függönye. * A kassai új nemzeti színház teljesen ké­szen áll és — mint tudósítónk írja — az új szín­igazgató, Szendrey Mihály, már társulatát is szer­vezte a vidék legjobb erőből. Művezető Halassy Béla, a­ki a Magyar színháznál működött,fő­titkár pedig Bányai Sándor dr., az »Új Század« szer­kesztője. A tagok közt vannak: György Ilona, Ca Radó Rózsi, Marosi Adél, Rontai Boriska, Serfőzy Etel, Galyassy Paula, Parlagi Kornél, Mészár­ Gizella, Biró Irén, Szathmáry Anna stb., a férfiak közül: Csiszár Kálmán, Nyilassy Mátyás, Némethy János, Takács Andor, Borbély Sándor, Dalnoky Ernő, Virányi Jenő, Palásthy Sándor, Halász Ede, Hidvéghy Ernő stb. TÁVIRATAINK A békekonferenczia. Hága, június 22. (Reuters) A szárazföldi hadseregek felszerelése kérdésében kiküldött első bizottság első albizottsága ma ülést tartott, a­melyen tudomásul vette Don Beer Portugal vezérőrnagy, németalföldi szakértő-delegátus je­lentését. Az albizottság ülése után teljes ülést tartott az első bizottság és húsz szavazattal kettő ellenében elfogadta az albizottságnak azt a javaslatát, a­mely szerint a lecsapódásnál szétrobbanó lövedékek használata tilos. A tanács­kozás folyamán bizonyos híresztelésekkel szem­ben konstatálták, hogy Tübingában nincs fegy­vergyár és hogy a német kormány sohasem szándé­kozott olyan lövedékeket behozni, a­melyeknek magja nincs teljesen beburkolva. Ezek a híresz­telések egy tübingai egyetemi tanárnak a kísér­leteire vezetendők vissza. A bizottság továbbá egyhangúlag elhatározta, hogy öt éven belül ne legyen szabad léghajóból vagy hasonló eszköz segítségével lőni. A fegyverek és a haditenge­részeti ágyuk kérdését később tartandó konferen­­czián fogják tárgyalni, egyelőre pedig ajánlják a kormányoknak e kérdés tanulmányozását. Végül valamennyi szavazattal egy ellenében el­határozták, hogy olyan lövedékeket, a­melyek mérges vagy folytó gázokat terjesztenek, nem szabad használni. Spanyolország pénzügyei, Madrid, június 22. A kamara­ülésen Villa­­verde pénzügyminiszter arra a kérdésre, milyen intézkedést akar tenni a kormány az államadósság tekintetében a spekulác­iók megakadályozására, azt válaszolta, hogy a költségvetés tárgyalása alkalmá­val megadja a kért felvilágosítást. A pénzügymi­niszter egyúttal közölte, hogy a régens-királyné ma aláírta a július 1-én esedékes szelvények kifizeté­séről szóló dekrétumot. A régens­királyné elnöklete alatt miniszter­tanács volt, a­melyen Silvela miniszterelnök úgy nyilatkozott, hogy a pénzügyi törvényjavaslatok ellen indított hajszát mesterségesen szitják, de re­méli, hogy nemsokára helyreáll a nyugalom. ÚJDONSÁGOK Budapest, junius 23. — Az egyház köréből. A király Zvada Fe­rencz jablonkai plébánosnak a Boldogság Szűz Máriáról nevezett merkuti czimzetes apátságot adományozta, Kramara János kis-ugyicsai, Lova­­szer János kochanóczi és Biringer Ádám kolossi plébánosokat pedig a nyitrai székeskáptalan tisz­teletbeli kanonokjaivá díjmentesen kinevezte. — Kitüntetett báni tanácsos. A király Strbac István, a horvát-szlavon-dalmát országos kormány báni tanácsosának, sok évi hű és buzgó szolgálata elismeréséül, a Lipót-rend lovagkeresztjét díjmen­tesen adományozta. — Idegen rendjelek, ő Felsége megengedte, hogy Lónyay Margit grófnő a »Cammin in Pom­mern« nemes hölgy alapítvány czimet, Szopdry László gróf fiumei kormányzó a királyi román korona-rend nagykeresztjét, Th­uróczy Adolf minisz­teri tanácsos, m. kir. fővámigazgató, a királyi szerb Takovo-rend­ II-dik osztályát, Böser János budapesti felső kereskedelmi iskolai igazgató a királyi szerb Szent Száva-rend IV-ik osz­tályát, Adler Mór budapesti lakos a királyi szerb Takovo-rend középkeresztjét, Baumann József, az első magyar sertéshizlaló részvénytársaság vezér­­igazgatója, a királyi szerb Takovo-rend tiszti ke­resztjét, Kolba Lipót, ugyanazon részvénytársaság irodafőnöke, a királyi szerb Takovo-rend lovagke­resztjét, Preussner Ferencz budapesti közvágóhídi és marhavásári helyettes igazgató és Lócz József pancsovai rendőr alkapitány a királyi szerb Takovo­­rend IV-dik osztályát, Heinzelmann Alfréd vas­gyártulajdonos a fejedelmi bolgár polgári érdemrend parancsnoki keresztjét, Neogrády Lajos, Coburg her­­czegi uradalmi főszámvevő a fejedelmi bolgár polgári érdemrend tiszti keresztjét, Miklóska Kálmán vereskői lakos a fejedelmi bolgár polgári érdemrend VI-dik osztályát, Schmidt Bernét vas­gyári igazgató a fejedelmi bolgári érdemkereszt IV. osztályát, Benkdr Pál vasgyári mérnök és Bösch Frigyes vasgyári vegyész a fejedelmi bol­gár ezüst koronával ékített érdemkereszt V. osz­tályát, Hahn Miksa puszta-vacsi tiszttartó a feje­delmi bolgár érdemrend tiszti keresztjét és Slavisch Ferencz, Schaumburg-Lippe Frigyes herczeg ko­mornyikja, a württembergi ezüst érdem­érmet el­fogadhassák és viselhessék. — Uj királyi tanácsos. A király Halagics Ernő, a horvát-szlavon országos pénztár főnökének, sok évi hű és buzgó szolgálata elismeréséül, a ki­rályi tanácsosi czimet díjmentesen adományozta. — Uj kamarás. Ő Felsége lovag Gnienosz- Olexow Bódog Károly földbirtokosnak és szolgála­ton kivüli hadnagynak a kamarási méltóságot díj­mentesen adományozta. — Személyi hírek. Schönborn bíboros beteg­­sége normálisan fejlődik, hanem azért a bíborosnak orvosai tanácsára még egy-két hétig a falkenaui kastélyban kell maradnia, míg Prágába szállíthat­ják. — Coudenh­ove gróf helytartó ma délelőtt Prá­gában néhány iparvállalatot nézett meg. — Debreczen ajándéka a miniszter­elnöknek. Debreczen városa ösmeretes gaval­­lérságáról. Ő Felségét például olyan vendég­szeretetben részesítette, hogy debreczeni látoga­tásának minden órája kerek 10 ezer forintjába ker­ült a városnak. Más alkalommal is kimutatta Debreczen gavallérvoltát. József kir. herczeg­­nek ezelőtt pár évvel gyönyörű hat darab, Hor­tobágyon nevelt, juhot ajándékozott. Most, mint levelezőnk jelenti, a város Széll Kálmán mi­niszterelnököt ajándékozza meg. A minisz­terelnöknek — tudvalevőleg — Rátóton szép tehenészete van, melynek példányai külföl­dön is híresek. Király Gyula, a város gazda­sági tanácsosa, a tegnapi tanácsülésen azt indít­ványozta, hogy a város ajándékozza meg Széll Kálmánt a hortobágyi tenyészbikák egyik leg­szebb példányával, hogy ezzel is kifejezze ra­gaszkodását. A tanács örömmel fogadta el az indítványt s intézkedett, hogy a bikát a horto­bágyi »főur« Farkas, Berti csendbiztos felügye­letével útnak indítsák Rátótra. — Tisztelgés a pénzügyminiszternél. A nyítra­megyei országos képviselők az érsekujvár—surányi vasút ügyében, tegnap Lukács László pénzügymi­niszternél tisztelegtek. Crausz István, az érsekujvári kerület képviselője, társai nevében is, ezen vasút­­ügyet, a­melyet a kereskedelemügyi minisztérium a pénzü­gyminisztériumáh­oz tett át, meleg szavakban ajánlotta a miniszter jóindulatába, kiemelve, hogy ezen vasút a budapest—érsekujvár—nyitra—gal­­gólcz—zsolnai vonal főkapcsát képezné és létesül

Next