Magyar Ujság, 1899. június (8. évfolyam, 149-178. szám)
1899-06-24 / 172. szám
1899. junius 24. MAGYAR ÚJSÁG. IRODALOM. SZINHÁZ. MŰVÉSZET. Budapest, junius 23. * Két ember tragédiája. Az a darab, a melynek Feld Mátyás ezt a czimet adta, korántsem olyan tragikus, mint a czime. A két ember tragédiája nem tragédiája senkinek se, legkevésbé Feld Mátyásnak, akit a legújabb bohósága első előadásán körülbelül 30-szor tapsoltak tegnap a lámpák elé az Arénában. Ami okvetlenül jelent annyit, hogy a fiatal Feld megtalálta az idénre is azt, amit az idősebb (de nem öreg) Feld annyi buzgalommal keresett — a jubileum képes nyári darabot. Hogy Feld Mátyás találta meg, dupla szerencse Feld Zsigmondnak, mert így a dicsőség is a famíliában marad. Hihetetlenül komolytalan darab ez a darab, olyan komolytalan, hogy a közönsége, amely zsúfolásig megtöltötte a jókora színházat a könyve hullásáig kacsagott rajta. — Nincs az a Columbus Kristóf, aki a drámaírás egyetlen szabályát fel tudná fedezni benne, de viszont nincs az a nevettető móka, bolond helyzet, félszeg szituáczió, amit a Föld Mátyás sasszeme bele ne fedezett volna a darabjába, amelyben ott van a Gyurkovics lányoktól kezdve az ősbudavári Little Tichig minden és mindenki, amin és a kin kaczagni lehet. Tradíczióihoz híven a felekezeti humor jelentékeny szerepet visz a Városligeti színkör ez újdonságában is. A kaczagtatás mesterségében a szerzőnek lényegesen segítségére volt Sziklai Kornél, a Magyar színház jeles tagja is, aki a sokleányos Gyurkovics papa alakját hamarosan ismertté fogja tenni Budapesten. Mellette Nyilassi Mátyásnak volt nagy sikere, de sok igyekezettel mókázott a többi szereplő is. Szóval Feld papának ez idén is Feld Mátyás bizonyult legjobb akvizícziójának. * A norvég színművészet köréből. A norvég fővárosnak, Krisztiániának műszerető közönsége nemrég roppant lelkesedéssel vett búcsút a krisztiániai színháztól, mely fél évszázadon keresztül Norvégia legelső színháza volt, most pedig ezt a szerepet átadta az új nemzeti színháznak, mely a norvég főváros legszebb helyén, a storthing és a királyi palota közt elhúzódó ligetben emelkedik. A búcsút a színháztól nem a pillanatnyi hangulat tette emelkedetté, hanem az azon nagy átalakulás fölött érzett öröm, melyet a norvég színház e század második felében felmutathat. Azelőtt Dánia nagyon rányomta a vele egy országot képező Norvégiának színművészetére a bélyegét s még az elszakadás után is (1814) kizárólag dán színművészet uralkodott Norvégiában. Dániában már 1684-ben teremtett színházat Holberg Lajos. Ő teremtette meg Dániában az ott eddig élő ismeretlen vígjátékot, mégpedig franczia minták hatása alatt. Az első dán színház 1722-ben nyílt meg; műsora csaknem kizárólag Holberg darabjaiból telt ki, melyeket szerzőjük szinte kabátja ujjából rázott ki, olyan szaporán irta őket. A dán színpadi költészetnek kiválóbb alakjai voltak még Holberg utódai közül Ewald és Wessel, magasan valamennyi fölé emelkedett azonban Oehlenschlüger, akit Beöthy Zsolt bizonyára a dán dráma édesapjának keresztelne el, ha hozzáférne. A norvég irodalomnak azonban nem kedvezett a dán irodalom virágzása, nem kedveztek neki azonban főkép a politikai viszonyok, amelyek végre is arra vezettek, hogy Norvégia elszakadt Dániától és Svédhonhoz csatlakozott. Az átalakulás forrongása közepette nemzeti irodalom szintén nem igen fejlődhetett, mígnem azután a negyvenes évek táján alaposan lendületre kapott a norvég irodalom. Olyan férfiak szentelték munkásságukat a szellemi élet föllendítésének, mint Wergeland Henrik és mások, s az ilyen megfeszített közös iparkodás hát nem járhatott kudarczcal. Sorra támadtak a számottevő irodalmi alkotások, amelyek egyegy új tehetségnek nevét vitték forgalomba. Asbjörnsen Péter, meg mások mesteri módon dolgozták fel a népmondákat és mind komolyabb szándékkal nyúltak már az Írók Norvégia őstörténetéhez. Tetőpontját érte el azután a norvég litteratura Ibsen és Björnson felléptével. Míg az előbbi ifjúkori drámáiban hatalmas drámai vonásokkal vitte színpadra a norvég történet kimagasló alakjait, utóbb pedig hazája társadalmi életének üressége ellen kelt ki ugyancsak a színpadon, Björnson egészen a nép világába merült és a parasztéletből vett remek elbeszéléseket, azonfelül történeti és társadalmi drámákat irt. És a minő kitartóan s energiával sürgette Björnson Norvégiának különválását Svéziától, épp oly buzgalommal dolgozott azon, hogy megteremtse a nemzeti színművészetet. Nagy hát az ő érdeme abban, hogy az ötvenes évek eleje felé valahára mégis feltűnnek a norvég színpad első talentumai s ezzel nyomról-nyomra szorul ki a dán színművészet Norvégiából. A mi a mi színpadunknak volt a század első felében a német színészet és nyelv, ugyanaz volt a norvég színháznak a dán. Valóságos küzdelmet kellett megvívni addig, csak úgy, mint nálunk, míg a kételkedőket lehetséges volt meggyőzni arról, hogy a norvég nép nincsen díjával a színjátszó tehetségnek és a norvég nyelv sem alkalmatlan a színpadra. A hatvanas esztendők táján már nyoma sem volt Norvégiában a dán színészetnek. Minthogy pedig Ibsennek és Björnsonnak ekkora nagy része volt a norvég színművészet diadalában, csak természetes, hogy a világirodalomnak ezt a két nagy alakját is meghívták a krisztiániai színház utolsó előadására. De csak Ibsen jelent meg rajta. Sunde pénzügyminiszter és Kildal exminiszter között foglalt helyet. A közönség zsúfolásig megtöltötte a nézőteret, amelynek igazi ünnepi képe volt. Az előadást Weber Oberon-nyitányával kezdték, mire a »Társadalom támaszai«, Ibsennek nálunk is ismeretes drámája ment kitűnő előadásban. A közönség óriási lelkesedéssel tapsolta Ibsent, amit a szemmel láthatóan meghatott ősz költő úgy köszönt meg, hogy meg-meghajolt páholyában. A dráma végeztével a színház egész személyzete kivonult a színpadra és Dybwad asszony szép verses epilógusban mondott búcsút a közönségnek. Még a színház igazgatója éltette néhány szóval Ibsent és Björnsteinet, azután utoljára gördült le a színház függönye. * A kassai új nemzeti színház teljesen készen áll és — mint tudósítónk írja — az új színigazgató, Szendrey Mihály, már társulatát is szervezte a vidék legjobb erőből. Művezető Halassy Béla, aki a Magyar színháznál működött,főtitkár pedig Bányai Sándor dr., az »Új Század« szerkesztője. A tagok közt vannak: György Ilona, Ca Radó Rózsi, Marosi Adél, Rontai Boriska, Serfőzy Etel, Galyassy Paula, Parlagi Kornél, Mészár Gizella, Biró Irén, Szathmáry Anna stb., a férfiak közül: Csiszár Kálmán, Nyilassy Mátyás, Némethy János, Takács Andor, Borbély Sándor, Dalnoky Ernő, Virányi Jenő, Palásthy Sándor, Halász Ede, Hidvéghy Ernő stb. TÁVIRATAINK A békekonferenczia. Hága, június 22. (Reuters) A szárazföldi hadseregek felszerelése kérdésében kiküldött első bizottság első albizottsága ma ülést tartott, amelyen tudomásul vette Don Beer Portugal vezérőrnagy, németalföldi szakértő-delegátus jelentését. Az albizottság ülése után teljes ülést tartott az első bizottság és húsz szavazattal kettő ellenében elfogadta az albizottságnak azt a javaslatát, amely szerint a lecsapódásnál szétrobbanó lövedékek használata tilos. A tanácskozás folyamán bizonyos híresztelésekkel szemben konstatálták, hogy Tübingában nincs fegyvergyár és hogy a német kormány sohasem szándékozott olyan lövedékeket behozni, amelyeknek magja nincs teljesen beburkolva. Ezek a híresztelések egy tübingai egyetemi tanárnak a kísérleteire vezetendők vissza. A bizottság továbbá egyhangúlag elhatározta, hogy öt éven belül ne legyen szabad léghajóból vagy hasonló eszköz segítségével lőni. A fegyverek és a haditengerészeti ágyuk kérdését később tartandó konferenczián fogják tárgyalni, egyelőre pedig ajánlják a kormányoknak e kérdés tanulmányozását. Végül valamennyi szavazattal egy ellenében elhatározták, hogy olyan lövedékeket, amelyek mérges vagy folytó gázokat terjesztenek, nem szabad használni. Spanyolország pénzügyei, Madrid, június 22. A kamaraülésen Villaverde pénzügyminiszter arra a kérdésre, milyen intézkedést akar tenni a kormány az államadósság tekintetében a spekulációk megakadályozására, azt válaszolta, hogy a költségvetés tárgyalása alkalmával megadja a kért felvilágosítást. A pénzügyminiszter egyúttal közölte, hogy a régens-királyné ma aláírta a július 1-én esedékes szelvények kifizetéséről szóló dekrétumot. A régenskirályné elnöklete alatt minisztertanács volt, amelyen Silvela miniszterelnök úgy nyilatkozott, hogy a pénzügyi törvényjavaslatok ellen indított hajszát mesterségesen szitják, de reméli, hogy nemsokára helyreáll a nyugalom. ÚJDONSÁGOK Budapest, junius 23. — Az egyház köréből. A király Zvada Ferencz jablonkai plébánosnak a Boldogság Szűz Máriáról nevezett merkuti czimzetes apátságot adományozta, Kramara János kis-ugyicsai, Lovaszer János kochanóczi és Biringer Ádám kolossi plébánosokat pedig a nyitrai székeskáptalan tiszteletbeli kanonokjaivá díjmentesen kinevezte. — Kitüntetett báni tanácsos. A király Strbac István, a horvát-szlavon-dalmát országos kormány báni tanácsosának, sok évi hű és buzgó szolgálata elismeréséül, a Lipót-rend lovagkeresztjét díjmentesen adományozta. — Idegen rendjelek, ő Felsége megengedte, hogy Lónyay Margit grófnő a »Cammin in Pommern« nemes hölgy alapítvány czimet, Szopdry László gróf fiumei kormányzó a királyi román korona-rend nagykeresztjét, Thuróczy Adolf miniszteri tanácsos, m. kir. fővámigazgató, a királyi szerb Takovo-rend II-dik osztályát, Böser János budapesti felső kereskedelmi iskolai igazgató a királyi szerb Szent Száva-rend IV-ik osztályát, Adler Mór budapesti lakos a királyi szerb Takovo-rend középkeresztjét, Baumann József, az első magyar sertéshizlaló részvénytársaság vezérigazgatója, a királyi szerb Takovo-rend tiszti keresztjét, Kolba Lipót, ugyanazon részvénytársaság irodafőnöke, a királyi szerb Takovo-rend lovagkeresztjét, Preussner Ferencz budapesti közvágóhídi és marhavásári helyettes igazgató és Lócz József pancsovai rendőr alkapitány a királyi szerb Takovorend IV-dik osztályát, Heinzelmann Alfréd vasgyártulajdonos a fejedelmi bolgár polgári érdemrend parancsnoki keresztjét, Neogrády Lajos, Coburg herczegi uradalmi főszámvevő a fejedelmi bolgár polgári érdemrend tiszti keresztjét, Miklóska Kálmán vereskői lakos a fejedelmi bolgár polgári érdemrend VI-dik osztályát, Schmidt Bernét vasgyári igazgató a fejedelmi bolgári érdemkereszt IV. osztályát, Benkdr Pál vasgyári mérnök és Bösch Frigyes vasgyári vegyész a fejedelmi bolgár ezüst koronával ékített érdemkereszt V. osztályát, Hahn Miksa puszta-vacsi tiszttartó a fejedelmi bolgár érdemrend tiszti keresztjét és Slavisch Ferencz, Schaumburg-Lippe Frigyes herczeg komornyikja, a württembergi ezüst érdemérmet elfogadhassák és viselhessék. — Uj királyi tanácsos. A király Halagics Ernő, a horvát-szlavon országos pénztár főnökének, sok évi hű és buzgó szolgálata elismeréséül, a királyi tanácsosi czimet díjmentesen adományozta. — Uj kamarás. Ő Felsége lovag Gnienosz- Olexow Bódog Károly földbirtokosnak és szolgálaton kivüli hadnagynak a kamarási méltóságot díjmentesen adományozta. — Személyi hírek. Schönborn bíboros betegsége normálisan fejlődik, hanem azért a bíborosnak orvosai tanácsára még egy-két hétig a falkenaui kastélyban kell maradnia, míg Prágába szállíthatják. — Coudenhove gróf helytartó ma délelőtt Prágában néhány iparvállalatot nézett meg. — Debreczen ajándéka a miniszterelnöknek. Debreczen városa ösmeretes gavallérságáról. Ő Felségét például olyan vendégszeretetben részesítette, hogy debreczeni látogatásának minden órája kerek 10 ezer forintjába került a városnak. Más alkalommal is kimutatta Debreczen gavallérvoltát. József kir. herczegnek ezelőtt pár évvel gyönyörű hat darab, Hortobágyon nevelt, juhot ajándékozott. Most, mint levelezőnk jelenti, a város Széll Kálmán miniszterelnököt ajándékozza meg. A miniszterelnöknek — tudvalevőleg — Rátóton szép tehenészete van, melynek példányai külföldön is híresek. Király Gyula, a város gazdasági tanácsosa, a tegnapi tanácsülésen azt indítványozta, hogy a város ajándékozza meg Széll Kálmánt a hortobágyi tenyészbikák egyik legszebb példányával, hogy ezzel is kifejezze ragaszkodását. A tanács örömmel fogadta el az indítványt s intézkedett, hogy a bikát a hortobágyi »főur« Farkas, Berti csendbiztos felügyeletével útnak indítsák Rátótra. — Tisztelgés a pénzügyminiszternél. A nyítramegyei országos képviselők az érsekujvár—surányi vasút ügyében, tegnap Lukács László pénzügyminiszternél tisztelegtek. Crausz István, az érsekujvári kerület képviselője, társai nevében is, ezen vasútügyet, amelyet a kereskedelemügyi minisztérium a pénzügyminisztériumához tett át, meleg szavakban ajánlotta a miniszter jóindulatába, kiemelve, hogy ezen vasút a budapest—érsekujvár—nyitra—galgólcz—zsolnai vonal főkapcsát képezné és létesül