Magyar Ujság, 1899. július (8. évfolyam, 179-209. szám)

1899-07-01 / 179. szám

Vili. évfolyam 179. szám. Egyes szám­ára, helyben és vidéken­­ 4 kr. Budapest, 1899. szombat, junius 1. Tisztelettel kérjük vidéki előfizetőinket, hogy az illető postahivataloknál az előfizetés megújítása iránt lehetőleg gyorsan intézkedni szíveskedjenek, nehogy a lap szétküldése fönnakadást szenvedjen. Wlassies Csáktornyán, Budapest, június 30. Mindenütt ott van— ha lehet, szemé­lyesen, ha nem lehet, legalább lélekben — Magyarország kultuszminisztere, a­hol a közművelődésnek új templomai nyíl­nak. Ott volt Csáktornyán is a polgári iskola új épületének felavatásán. Wlassics Gyula nagy népszerűsége ismeretes. Az utolsó választások alkal­mával az ország legszebb és legértéke­­sebb kerületei versenyeztek, hogy kép­viselőjelöltjük legyen. S mindenütt az országban szívesen és szeretettel emlege­tik nevét. Természetes tehát, hogy Csák­tornyán is lelkes örömmel fogadták, a tenyerükön hordták, ünnepelték. De Wlassics Gyula nem azért jár-kel, hogy ünnepeljék. Ez alkalmakat arra használja fel, hogy eszméit hirdesse, hogy terveit a nemzet színe előtt feltárja, hogy lelke melegét a magyar kultúra és annak intézménye iránt mások szí­­vébe is beleoltsa, így volt Csáktornyán is, a­hol igen fontos és messzire hangzó nyilatkozato­kat tett. A­mit mondott, az méltó arra, hogy a magyar társadalom megszívlelje és kö­vesse. Egy nagyszabású nemzeti kultúr­politika igéit hangoztatta az ország ha­társzélén. Egy nemes és békés kultúr­politika igéit hirdette és programmját fejtette ki. Oly kultúrpolitika programm­ját, a mely hazafias, a mely a nemzeti egység megvalósítására tör, de a mely nem lép fel támadólag idegen nyelvű honfitársaink nyelve és faji tulajdonságai ellen, hanem szeretettel öleli keblére és csak a hazaszeretet ér­zelmének hű ápo­lását kívánja tőlük. A­mit a miniszter a polgári iskola reformjáról, a közoktatásnak szív- és jel­lemképző feladatáról mondott s a­hogy megismertette az ő sikereinek titkát, mindaz érdekes és jelentékeny dolog. Reformvágy lüktet­ő benne is, a köz­­oktatásügy egész mezejének reformálására törekszik, sőt azokból részint megvalósí­tott, részint munkába vett már sok min­dent; de ő nem futó, elhirtelenkedett re­formokat, nem félmunkát és félszeg alko­tásokat akar, hanem rendszeres, minden izében átgondolt és egymással harmoni­kusan összefüggő alkotást, olyant, a­mely nemzedékeken át képezhesse kipróbált és egészséges alapját a magyar kultúra to­vábbi fejlődésének. De, e nagyon érdekes és igen lelkes nyilatkozatokon kívül, Wlassics Gyula politikáról is beszélt. S a­mit a politi­kára vonatkozólag mondott, az részben a Széll Kálmán nagy sikereinek meleg ünneplése, részint a jövő némely nagy feladatainak megrajzolása. Wlassics derültnek és szépnek mondja a politikai égboltot. Oly derültnek és szépnek, hogy »szinte öröm reátekinteni«. S valóban, mi is úgy látjuk. A ki­egyezési küzdelmek, a miniszterelnök által említett »keserves tanácskozások« ered­ménye, az Ausztriával való gazdasági viszonyaink rendezése le van aratva. Le van aratva, be van hordva, ki van csé­pelve, sőt zsákokban van éltéve. S mint igy, szerencsés és gazdag aratás után, az idő derült, meleg, az égbolt tiszta, kék. Ilyen ma a magyar politika. S a mi­niszter örömét teljessé teszi a békés pártközi helyzet, a szabadelvű pártnak igen értékes és becses parlamenti erők­kel való gyarapodása. Hogy Apponyi és Horáinszky, hogy a volt nemzeti párt vállvetve munkál immár velünk, hogy a jövendőnek nagy felada­taiban az ő aktív részvételük biztosítva van, a közoktatásügyi miniszter ebben a sikernek s a termékeny politikai alkotá­soknak biztosítékát látja. Az adminisztrác­ió és az adók reform­járól szólva, a földmivelési és a kereske­delmi­­politika terén is nagy reformokat helyezett­­Wlassies Gyula kilátásba. Az a hév, a­melylyel a történeti ma­gyar liberalizmus jelszavait Wlassies han­goztatta, az országos közvéleménynek az a megnyugtatása, hogy a tradiczionális CluftzolfiS ár • 1 ivre 13 frt- tól évre 6 frt, d­ul­itJ10'' d­ I negyed évre 3 frt, 1 hóra 1 frt. «■■HuaaanraMHHMMaBUHKziffBBgini ....i""i mmmmmmmmmmm mmmmmmmmmkjRi * Wy l ' > r 11 * J t i MAGYAR ÚJSÁG“ TÍRCZÍJA. A palóczok hazájából. — A Magyar Újság eredeti tárcsája — i Mátra tövében laknak a jó palócrok, a­kikr a világ figyelmét Mikszáth Kálmán híres könye hívta fel. Rendkívüli eredeti, körmönfont eszű is csodálatos észjárású nép, a­melynek vi­lágául igazán érdemes volna néha-néha epizó­doké összegyűjteni. Ők maguk persze nem is sejti, hogy a budapesti ember minő érdekesnek, eredeinek találja beszédjüket, gondolkodásmód­­juk, de a budapesti ember igazi élvezettel és derű hangulatban beszél ezekkel a palóczokkal. A mgyar fajok között nincsen ennél érdekesebb specialitás. A napokban a Mátra tövében jártam, hogy néháy epizódot ellessek. Azt hittem, hogy csak egymgam érdeklődöm a jó palóczok iránt. Amd tévedtem. Ott találtam hazánk egyik leg­­kiválób népszínműíróját, a­ki szintén észlelni és ad­okat gyűjteni ment közéjük. Örvendetes dolog, mert remélhetőleg nemsokára egy jó pa­­lócz Spszinmű lesz e látogatásnak eredménye. Néha csak az volt a czélom, hogy a palócz népeiből egy pár eredeti epizódot megtudjak és ez­került is. Részint a közeli múltból, ré­szint jelen időből tudtam meg egy pár igen eredő dolgot. És­pedig úgy a politikai, mint a közjó és a társaséletből. Elmondom a derűs epizóokat, úgy, a­mint történtek és a­mint én azokr­ólbeszélni hallottam. legutóbbi általános képviselőválasztások Szerkesztőség: •'‘Sggjr Srär­idejében történt. Két úri­ember, a­kik egymás­sal sógorságban voltak, lépett fel képviselőnek. Az egyik szabadelvűpárti, a másik függetlenségi volt. A zászlók már javában ki voltak tűzve. Egy szép vasárnapon a függetlenségi jelölt meg­látogatta a kormánypártit ennek kastélyában. A palócz választók között ez roppant feltűnést kel­tett. Ők tudniillik a két jelöltet mindig ellen­ségnek képzelték és nem tudták megérteni, hogy két ilyen ellenség — még ha sógorok is — hogyan érintkezhetnek egymással. A két sógor a kertben sétált és a válasz­tók két legfurfangosabb kortese a kerítés mel­lett utánuk sompolygott, hogy kilesse a párbe­szédet Ez a párbeszéd pedig a következő volt: — Eljöttem hozzád, — mondá a függet­lenségi — hogy Bogori szeretettel egy egyezségre bírjalak reá. Ebben a kerületben csak kettőnk­ről lehet szó. De egyikünk sem töri magát utána. Hadd legyen hát már egyszer tiszta vá­lasztás is ebben a kerületben. Sógor, adjuk egymásnak becsületszavunkat arra, hogy e válasz­tásra egy fillért sem költünk. — Itt a kezem, — felelé a kormánypárti sógor és ezzel paroláztak. A két palócz kortesnek megnyúlt az arcza. Az egyik aztán igy szólt a másikhoz: — No látod, koma, mindig mondtam én, hogy nemcsak a parasztnak, hanem az urnak is van ám esze. Igen jellemző észjárásra vall a következő eset is. Jegyzőválasztás volt egy palócz faluban. A falunak egyik szülötte már évek óta egy más vidéki községben segédjegyző és a palóczok tüs­tént ő reá gondoltak, írtak neki, hogy jöjjön haza jegyzőnek. A fiatalember megörült az elő­­léptetés kilátásának és hazasietett. A legöregebb palócz üdvözölte őt a községházánál. — Nagyon örülök, — mondá a már czivi­­lizáltabb, urias külsejű segédjegyző — hogy szülő­földem kedves népe reám fordította figyelmét. Aztán szerényen hozzátette: — De nem is tudom, hogy mivel érdemel­tem meg ezt a nagy kitüntetést. Mire az öreg palócz igy fejezte ki a szen­­tencziát: — Azért gondoltunk jegyző uramra, mert hát kendet is a mi kutyánk fiadzotta. Meg is választották egyhangúlag. A palócz nép nagyrészt földművelő nép lé­vén, őt az időjárás még jobban érdekli, mint az öreg Falbot. A tavasz tudvalevőleg ez évben roppant sok esővel járt, úgy, hogy már a föld­műves nép kétségbe volt esve, hogy mi lesz a vetésekkel. Éppen javában szakadt az eső, ami­kor két palócz diskurált a tornácz alatt az idő­járásról. —­ No koma, — mondá az egyik — hát mit szólsz ehhez a locspocshoz? A koma megcsóválta okos fejét és csak ennyit szólt: — Hát tudod, ha ma esik az eső, az még csak hagyján, ha holnap is esik, az is csak hagyján. De ha még holnapután is esik, már arról mi nem tehetünk. Egy előkelő úri­ember, a­ki kissé nagyot hall, beszélte nekem a következő jóizű törté­netet. A hatodik faluból jött hozzá egy palócz ember valami malombérleti ügyben. Mikor a mondókájába kezdett, az öreg úr igy szólt hozzá: — Hangosan beszéltem, barátom, mert én nagyot hallok. ^ *'' Kiadóhivatal: BAlAk”­­ * ___ Lapunk mai száma 10 oldal.

Next