Magyar Ujság, 1899. július (8. évfolyam, 179-209. szám)
1899-07-01 / 179. szám
Vili. évfolyam 179. szám. Egyes számára, helyben és vidéken 4 kr. Budapest, 1899. szombat, junius 1. Tisztelettel kérjük vidéki előfizetőinket, hogy az illető postahivataloknál az előfizetés megújítása iránt lehetőleg gyorsan intézkedni szíveskedjenek, nehogy a lap szétküldése fönnakadást szenvedjen. Wlassies Csáktornyán, Budapest, június 30. Mindenütt ott van— ha lehet, személyesen, ha nem lehet, legalább lélekben — Magyarország kultuszminisztere, ahol a közművelődésnek új templomai nyílnak. Ott volt Csáktornyán is a polgári iskola új épületének felavatásán. Wlassics Gyula nagy népszerűsége ismeretes. Az utolsó választások alkalmával az ország legszebb és legértékesebb kerületei versenyeztek, hogy képviselőjelöltjük legyen. S mindenütt az országban szívesen és szeretettel emlegetik nevét. Természetes tehát, hogy Csáktornyán is lelkes örömmel fogadták, a tenyerükön hordták, ünnepelték. De Wlassics Gyula nem azért jár-kel, hogy ünnepeljék. Ez alkalmakat arra használja fel, hogy eszméit hirdesse, hogy terveit a nemzet színe előtt feltárja, hogy lelke melegét a magyar kultúra és annak intézménye iránt mások szívébe is beleoltsa, így volt Csáktornyán is, ahol igen fontos és messzire hangzó nyilatkozatokat tett. Amit mondott, az méltó arra, hogy a magyar társadalom megszívlelje és kövesse. Egy nagyszabású nemzeti kultúrpolitika igéit hangoztatta az ország határszélén. Egy nemes és békés kultúrpolitika igéit hirdette és programmját fejtette ki. Oly kultúrpolitika programmját, a mely hazafias, a mely a nemzeti egység megvalósítására tör, de a mely nem lép fel támadólag idegen nyelvű honfitársaink nyelve és faji tulajdonságai ellen, hanem szeretettel öleli keblére és csak a hazaszeretet érzelmének hű ápolását kívánja tőlük. Amit a miniszter a polgári iskola reformjáról, a közoktatásnak szív- és jellemképző feladatáról mondott s ahogy megismertette az ő sikereinek titkát, mindaz érdekes és jelentékeny dolog. Reformvágy lüktető benne is, a közoktatásügy egész mezejének reformálására törekszik, sőt azokból részint megvalósított, részint munkába vett már sok mindent; de ő nem futó, elhirtelenkedett reformokat, nem félmunkát és félszeg alkotásokat akar, hanem rendszeres, minden izében átgondolt és egymással harmonikusan összefüggő alkotást, olyant, amely nemzedékeken át képezhesse kipróbált és egészséges alapját a magyar kultúra további fejlődésének. De, e nagyon érdekes és igen lelkes nyilatkozatokon kívül, Wlassics Gyula politikáról is beszélt. S amit a politikára vonatkozólag mondott, az részben a Széll Kálmán nagy sikereinek meleg ünneplése, részint a jövő némely nagy feladatainak megrajzolása. Wlassics derültnek és szépnek mondja a politikai égboltot. Oly derültnek és szépnek, hogy »szinte öröm reátekinteni«. S valóban, mi is úgy látjuk. A kiegyezési küzdelmek, a miniszterelnök által említett »keserves tanácskozások« eredménye, az Ausztriával való gazdasági viszonyaink rendezése le van aratva. Le van aratva, be van hordva, ki van csépelve, sőt zsákokban van éltéve. S mint igy, szerencsés és gazdag aratás után, az idő derült, meleg, az égbolt tiszta, kék. Ilyen ma a magyar politika. S a miniszter örömét teljessé teszi a békés pártközi helyzet, a szabadelvű pártnak igen értékes és becses parlamenti erőkkel való gyarapodása. Hogy Apponyi és Horáinszky, hogy a volt nemzeti párt vállvetve munkál immár velünk, hogy a jövendőnek nagy feladataiban az ő aktív részvételük biztosítva van, a közoktatásügyi miniszter ebben a sikernek s a termékeny politikai alkotásoknak biztosítékát látja. Az adminisztráció és az adók reformjáról szólva, a földmivelési és a kereskedelmipolitika terén is nagy reformokat helyezettWlassies Gyula kilátásba. Az a hév, amelylyel a történeti magyar liberalizmus jelszavait Wlassies hangoztatta, az országos közvéleménynek az a megnyugtatása, hogy a tradiczionális CluftzolfiS ár • 1 ivre 13 frt- tól évre 6 frt, dulitJ10'' d I negyed évre 3 frt, 1 hóra 1 frt. «■■HuaaanraMHHMMaBUHKziffBBgini ....i""i mmmmmmmmmmm mmmmmmmmmkjRi * Wy l ' > r 11 * J t i MAGYAR ÚJSÁG“ TÍRCZÍJA. A palóczok hazájából. — A Magyar Újság eredeti tárcsája — i Mátra tövében laknak a jó palócrok, akikr a világ figyelmét Mikszáth Kálmán híres könye hívta fel. Rendkívüli eredeti, körmönfont eszű is csodálatos észjárású nép, amelynek világául igazán érdemes volna néha-néha epizódoké összegyűjteni. Ők maguk persze nem is sejti, hogy a budapesti ember minő érdekesnek, eredeinek találja beszédjüket, gondolkodásmódjuk, de a budapesti ember igazi élvezettel és derű hangulatban beszél ezekkel a palóczokkal. A mgyar fajok között nincsen ennél érdekesebb specialitás. A napokban a Mátra tövében jártam, hogy néháy epizódot ellessek. Azt hittem, hogy csak egymgam érdeklődöm a jó palóczok iránt. Amd tévedtem. Ott találtam hazánk egyik legkiválób népszínműíróját, aki szintén észlelni és adokat gyűjteni ment közéjük. Örvendetes dolog, mert remélhetőleg nemsokára egy jó palócz Spszinmű lesz e látogatásnak eredménye. Néha csak az volt a czélom, hogy a palócz népeiből egy pár eredeti epizódot megtudjak és ezkerült is. Részint a közeli múltból, részint jelen időből tudtam meg egy pár igen eredő dolgot. Éspedig úgy a politikai, mint a közjó és a társaséletből. Elmondom a derűs epizóokat, úgy, amint történtek és amint én azokrólbeszélni hallottam. legutóbbi általános képviselőválasztások Szerkesztőség: •'‘Sggjr Sräridejében történt. Két úriember, akik egymással sógorságban voltak, lépett fel képviselőnek. Az egyik szabadelvűpárti, a másik függetlenségi volt. A zászlók már javában ki voltak tűzve. Egy szép vasárnapon a függetlenségi jelölt meglátogatta a kormánypártit ennek kastélyában. A palócz választók között ez roppant feltűnést keltett. Ők tudniillik a két jelöltet mindig ellenségnek képzelték és nem tudták megérteni, hogy két ilyen ellenség — még ha sógorok is — hogyan érintkezhetnek egymással. A két sógor a kertben sétált és a választók két legfurfangosabb kortese a kerítés mellett utánuk sompolygott, hogy kilesse a párbeszédet Ez a párbeszéd pedig a következő volt: — Eljöttem hozzád, — mondá a függetlenségi — hogy Bogori szeretettel egy egyezségre bírjalak reá. Ebben a kerületben csak kettőnkről lehet szó. De egyikünk sem töri magát utána. Hadd legyen hát már egyszer tiszta választás is ebben a kerületben. Sógor, adjuk egymásnak becsületszavunkat arra, hogy e választásra egy fillért sem költünk. — Itt a kezem, — felelé a kormánypárti sógor és ezzel paroláztak. A két palócz kortesnek megnyúlt az arcza. Az egyik aztán igy szólt a másikhoz: — No látod, koma, mindig mondtam én, hogy nemcsak a parasztnak, hanem az urnak is van ám esze. Igen jellemző észjárásra vall a következő eset is. Jegyzőválasztás volt egy palócz faluban. A falunak egyik szülötte már évek óta egy más vidéki községben segédjegyző és a palóczok tüstént ő reá gondoltak, írtak neki, hogy jöjjön haza jegyzőnek. A fiatalember megörült az előléptetés kilátásának és hazasietett. A legöregebb palócz üdvözölte őt a községházánál. — Nagyon örülök, — mondá a már czivilizáltabb, urias külsejű segédjegyző — hogy szülőföldem kedves népe reám fordította figyelmét. Aztán szerényen hozzátette: — De nem is tudom, hogy mivel érdemeltem meg ezt a nagy kitüntetést. Mire az öreg palócz igy fejezte ki a szentencziát: — Azért gondoltunk jegyző uramra, mert hát kendet is a mi kutyánk fiadzotta. Meg is választották egyhangúlag. A palócz nép nagyrészt földművelő nép lévén, őt az időjárás még jobban érdekli, mint az öreg Falbot. A tavasz tudvalevőleg ez évben roppant sok esővel járt, úgy, hogy már a földműves nép kétségbe volt esve, hogy mi lesz a vetésekkel. Éppen javában szakadt az eső, amikor két palócz diskurált a tornácz alatt az időjárásról. — No koma, — mondá az egyik — hát mit szólsz ehhez a locspocshoz? A koma megcsóválta okos fejét és csak ennyit szólt: — Hát tudod, ha ma esik az eső, az még csak hagyján, ha holnap is esik, az is csak hagyján. De ha még holnapután is esik, már arról mi nem tehetünk. Egy előkelő úriember, aki kissé nagyot hall, beszélte nekem a következő jóizű történetet. A hatodik faluból jött hozzá egy palócz ember valami malombérleti ügyben. Mikor a mondókájába kezdett, az öreg úr igy szólt hozzá: — Hangosan beszéltem, barátom, mert én nagyot hallok. ^ *'' Kiadóhivatal: BAlAk” * ___ Lapunk mai száma 10 oldal.