Magyar Ujság, 1899. augusztus (8. évfolyam, 210-240. szám)
1899-08-01 / 210. szám
vannak pillanatok, amikor a magyarságnak, mint egységes, megdönthetően nemzetnek kell mutatkozni a világ előtt. Nemcsak a közös veszedelem, hanem a nemzeti érzés közössége is olyan tényező, melyet a pártoskodásnak sohasem szabad érintenie. Ilyen volt a Petőfiünneplés alkalmával. Hogy festett volna ez az ünnep, ha a segesvári csatasikra is elviszszük magunkkal a pártpolitika viszályát? Vagy ha ezt az ünnepet lefoglalta volna magának valamelyik politikai párt s ezzel úgyszólván kirekesztette volna onnan a többi pártokat ? Budapest, julius 31. A szászsebesi választás. Mint nekünk Szász-Sebesről sürgönyzik, Vészi Józsefet, a Budapesti Napló főszerkesztőjét, ma egyhangúlag a kerület orsz. képviselőjévé választották. Vészi József mögött hosszú és érdemekben gazdag publicisztikai múlt áll. Az újságíró-gárdának egyik dísze Vészi József, akit kollégái iránt tanúsított áldozatkészséges előzékenységéért az idén a Budapesti újságírók egyesülete elnökének választottak meg. Publicisztikai működése országszerte ismeretes. Politikai éleslátást, élénk temperamentumot s a mellett rajongó hazaszeretet leheli minden írása. Ily kvalitások mellett kétségtelen, hogy a képviselőházra nézve is nagy és pozitív haszon Vészi Józsefnek megválasztatása, amely a szabadelvűség minden igaz hívét örömmel és megelégedéssel tölt el. A magyar-csékei választás. Magyar- Csőkén f. hó 29-én volt a képviselőválasztás. Egyhangúlag Füsste Tódort választották meg. A zónatarifa 10 évi eredménye. Budapest, július 31. A minap egy bécsi lap azt füresztelte, hogy a zónatarifát felemelik. Nyomban megjött rá az illetékes cáfolat. Nagyon természetes is, hogy a kereskedelmi kormányzat, amelynek körébe tartozik az államvasút, nem egykönnyen szánja rá magát, hogy egy annyira bevált intézményt, mint a zónatarifa, amely úgy a forgalom emelkedése, amit a bevételek fokozása által igazolta kezdeményezőjének várakozásait, a változással járó kockázatnak tegye ki. Hogy tényleg bevált s hogy mennyire vált be a zónadijszabás, azt adatokban mutatja be a »Vasúti és hajózási hetilapéban Himmel Rezső államvasúti főfelügyelő a m. á. v. személyes podgyász-dijszabási szakosztályának főnöke. Alkalmat pedig ez adatok közlésére a zónadíjszabás tízéves fordulója szolgáltat. Akik visszaemlékeznek Baross Gábor nagy művére, jól tudják, mennyi pesszimizmus fűződött ahhoz igen sok körök részéről. Tény, hogy eleinte nem kedvezett a rendszer, módosították, javították és ma, rövid tíz esztendő után, fényes eredményeket mutat fel, íme, az adatok: A szállított személyek, valamint az ezek után elért bevételek következőképpen alakultak: Eu. A pályai Szállított Bevételek E táblázat adataiból világosan látható, hogy úgy a szállított személyek száma, mint a bevételek összege, a zóna életbeléptetésével roppant nagy mérvben emelkedett. Még 1889. évben — holott a zónadijszabás ekkor még csak 5. hónapja állott fenn — az előző évvel szemben a szállított személyek száma 5,047.500-ról 8,944.900-ra, tehát 3,897.460-al, azaz 770/0-kal, a bevételek pedig 6,811.100 írtról 8,437.500 írtra, tehát 1,626.400 írttal, azaz 20°/o-kal emelkedtek, míg a pálya hossza csak 429 km-rel, azaz 9%-al szaporodott. Hogy milyen mérvben emelkedett a személyforgalom a lefolyt év alatt, igazolják a fenti táblázatoknak 1888-tól 1898-ig terjedő számadatai. Az ezen idő alatt szállított személyek száma volt: Az I. osztályban 105.700-ról 556.500-ra, tehát 450.800-al ■— 426%; a II. osztályban 1,175.300-ról 6,354.000-re, tehát 5,178.700 - 443%; a III. oszt.3,766.500-ról 26,235.900-ra, tehát 22,469.400 — 596° %, összesen 5,047.500-ról 33,146 400-ra, tehát 28,098.900 — 557%. A bevételek: Az I. osztályban 521.700 frt 1,787.500 forintra, tehát 1,265.800 frt — 242°/0; a II. osztályban 2,121.200 forintról 8,502 500 forintra, tehát 6,381.300 — 301%; a III. oszt. 4,168 200 forintról 11,182.300 forintra, tehát 7,014100 — 168%; összesen 6,811.100 frtról 21,472.300 forintra, tehát 14,661.200 frt — 215%. A pálya hossza csak 3525 km.-rel, azaz 79%-kal emelkedett. Íme ezekben bizonyítjuk, mily fényesen vált be a zónadijszabás és hogy milyen teljes ménben éretett el a kitűzött czél, mely a zónadíjszabás megteremtése és életbeléptetése alkalmával az intézők szemei előtt lebegett. Elértük azt, hogy a magyar kir. államvasutak a jelenlegi személyforgalomból sokkal nagyobb hasznot húsz, mint azelőtt. A forgalom növekedésével önként érthetőleg a kiadások is növekedtek, de ez elenyészően csekély áldozat az eredményekkel szemben. Különösen kiszámíthatlan volt a zónadíjszabás a mezőgazdasági és kulturális évekekre. Az egész ország megérezte és érzi folytonosan ennek áldásos voltát. A zónadíjszabás felette olcsó menetdíjtételei sok millió embert közelebb hozott egymáshoz, megkönnyítették a személyes érintkezést, az üzletek kötését, a bevásárlásokat , lehetővé tették a nyersanyag és kész ipartermékek forrásának megközelítését. Ez a rendszer életet, mozgalmat, szorgalmat és haladást teremtett úgy a haza fővárosában, mint a vidéken. Az ország határain lakók áldozatok nélkül feljöhetnek Budapestre, gyönyörködhetnek az ország szívének lázas lüktetésében és benyomásaikat, valamint a tapasztaltakat értékesíthetik úgy a saját műveltségük javára, mint gazdasági, vagy üzleti czéljaikra. Áldás Baross Gábor emlékére! hossza. személyek forint. km. 1888. 4.455 5,047.500 6,811.100 1889. 5.084 8,944.900 8,437.500 1890. 5.176 15,690.600 9,363.300 1891. 5.969 19,739.400 11,121.100 1892. 7.656 28,623.700 16,326.400 1893. 7.721 31,504.500 17,607.500 1894. 7.747 32,583.100 19,301.400 1895. 7.828 34,318.000 19,740.400 1896. 7.850 35.442 000 22,169.700 1897. 7.915 32,174.100 20,784.500 1898. 7.980 33,146.400 21,472.300 le, melybe, miután egyénként megcsókolta, egy csomó papírdarabot dugott be. — Igen,— mondotta magában — ezek előbb, hogy tégedet el ne áruljanak és azután én. És amint ezt a dolgot elvégezte, hazafelé indult. — Nos, fiuk ! —mondta a mezőcsősz — ez alatt valami dráma lappang! Másnap reggel lopva, véghetetlen nagy óvatossággal, kihalászott egy párt e papirosok közül, melyek aztán a bitó gondoskodása révén, magyarázó levelek kíséretében, megküldenek az illetékes államügyésznek. Ez pár nap múlva széljegyzeten lakomicze ennyit válaszolt: »Jelentéktelen, szerelmes levelek, még pedig közel negyven év előtti időkből«. — Mókázik velük, tudjuk mi, amit mondunk — mondta a bird. —Oh, igen, lódította a mezőcsősz. És az éjjeli kaland miatt aggódó jó falusiakat rendkívül boszantotta az ügyész felelete. Megtiltom, hogy arra menjen! — kiáltottá a mezőcsősz, egy szép holdvilágos éjszaka nekibátorodva, az éjjeli sétálóra. Az aggastyán feleletre sem méltatta és egy lökéssel elhárította az alkalmatlankodót az utjából. — Jól van, barátocskám ! — kiáltotta neki a másik. És másnap letartóztatta, mint a ki hatóság elleni erőszakban lefedzett. A biró a maga részéről újra irt az államügyésznek s tanácsolta neki, vesse latba tekintélyét s vegye elejét a fenyegető szerencsétlenségnek, miután a falu összes vasvillái készek felemelkedni a nyomorult ellen. És a meglepett aggastyán nem fejtett ki semmi ellenállást, csupán a szemeiből peregtek a könyek, amint a kis házat odahagyva, a szomszédos börtönbe vezették. Az ügy, mint rendesen történni szokott, nagyon elhúzódott: az éltes ember nagyon kimerülve mindinkább összeesett, erői lankadtak, egészen megtörte ez az újabb kalamitás. Egy napon nem kelt fel s az államügyész éppen ekkor lépett be a börtönébe, hogy bocsánatot kérjen tőle. Az aggastyánnak egy régi barátja, ki olvasta a lapokban az esetet, levelet irt neki, melyben megmagyarázta, hogy fiatal korában az aggastyán szerelmes volt egy leányba, aki kajánul elhagyta: ez a szerelem végzetes lett a boldogtalan emberre, nem birt tőle szabadulni, belekapaszkodott a lelkébe, rögeszmévé vált nála, mely éveivel együtt öregbedett. És a ház, melyet nemrég megvett, a levél írója szerint ugyanaz volt, amelyben mintegy negyven év előtt hűtlen szerelmével megismerkedett. Az államügyész nagyon későn érkezett. Már nem volt benne lélek. A kiváló gonddal összegyűjtött levelekben nem találtak egyebet, mint azt a vágyat, hogy ezekkel együtt temessék őt el, mégpedig egy tüzetesen megjelölt helyen, a a kis erdőben, a a kis tó partján, mely ott posványosodik, azon a helyen, hol egy kő áll, mely alatt nagy mennyiségű levelet fognak találni. Teljesítették a végakaratát. És a falusi parasztok azóta rémülten haladnak el a kis erdő mellett, a melyben sokak állítása szerint éjnek idején, a holdfényben egy nagy fehér árny látható, a mint lassú léptekkel alá s fel bolyong. A cetinjei nász. — Saját levelezőnktől. — Cattaro, julius 27. cetinjében lakodalmi üdvrivalgás, Belgrádban ostromállapot és rögtönitélő törvényszék. A balkáni szerbség két gyapontja közt való ellentétet semmi sem tüntettheti ki jobban, mint e két tény. Ennek az ellentétnek hatása ennek következtében nagyon különböző az izgékony, dús fantáziájú szerb népre s a Balkán szlávjaira általában. A montenegrói fejedelem sikeres családi politikája révén hatalmasan előtérbe nyomult a szerb királyi dinasztia előtt s a feketehegyek urának becsvágya az ő javára alakult körülményeket ki is aknázza az ő nagy — szerb tervei szempontjából. A montenegrói trónörökösnek egy német fejedelmi leánynyal való házassága csak növeli a Nyegus-dinasztiának tekintélyét, melyet az által szerzett, hogy egyik leányát egy orosz nagyherczeg, a másikat pedig az olasz trónörökös vette nőül. A kis Montenegró éppen úgy családi politikát űz, mint a kis Dánia s tudnivaló, hogy ez a politika néha nem jelentéktelenül befolyásolta Európa sorsát. Szerbia nem volt oly szerencsés fejedelmeinek a házasságával, sőt Milán házassága közboszuságot okozott egész Európában s rendkívül rossz benyomást gyakorolt a szerb népre. Azt hiszik, hogy ez a szerencsétlen házasság gördített akadályokat Sándor királynak nősülési tervei elé is, s igy az Obrenovics-dinasztiá, melyet úgyis csak két férfisarj képvisel, veszély fenyegeti. A belgrádi dolgokilyetén állapotát Cetinjében nagyon is beveszik a politikai számítások közé. Az európai politikára nézve a Nyegus-dianasztiának a mecklenburg-strelitzi házzal való rokonsága nem nagy jelentőségű. Magában Németországban nemcsak hidegen hagyja a kedélyeket az, hogy a montenegrói trónörökös német leányt vesz el, sőt némely helyütt valóságos felháborodás észlelhető ellene. Mert míg az orosz nagyherczegnő, ha külföldi fejedelemhez megy nőül, megtartja hitét, megmarad orosznak, orosz kápolnát építtet s orosz papot tart magának, addig a német herczegnők, ha idegen országba mennek nőül, felveszik az illető ország hitét és nemzetiségét, ami talán még abból a korból való atavizmus, mikor a kis német államok semmit sem adtak a hazafiasságra, annyira, hogy még fiai is idegen tartományokban szolgáltak. De nagyobb jelentőségű a dolognak polititikai oldala s a politikai siker abban a reflexben áll, melyet a hatalmas német birodalom sugároz a Balkán nemzetiségeire, elsősorban a