Magyar Ujság, 1899. augusztus (8. évfolyam, 210-240. szám)
1899-08-01 / 210. szám
1899. augusztus 1. MALTAS ÚJSAO.B — Egy zseniális rendőr-stikli. Bravúros zsivány-fogást csinált a mult héten Szatmáry Tihamér hódmezővásárhelyi rendőrkapitány. Igazán bámulatos az az ügyesség, a melylyel Szathmáry egy veszedelmes pénzhamisitó bandát letartóztatott. Nagy bátorsággal és ugyancsak nagy ötletességgel kerítette hatalmába az ejtész szövetkezetét, amelynek szinteg maga is tagja volt néhány napig. A pompás fogásról, amely a fővárosban is nagy feltűnést keltett, a következő tudósítást kaptuk: Szatmáry Tihamér vásárhelyi rendőrkapitány e hó 23-án letartóztatott Mohácson két bácskai embert: Pancsics Markót és Romanov Stévet. Ezek az emberek ámbár jómódú gazdák, tagjai voltak egy pénzhamisító bandának, amely egyforintosokat gyártott. Szathmáry Tihamér csak nagy ügygyelbajjal tudott a banda nyomára jönni. Egy évi fáradságos és sokszor életveszélyes nyomozásnak az eredménye ez. Amint Szathmáry bizonyságot szerzett arról, hogy Pancsics Markó nemes-militicsi gazda pénzhamisításra bandát szövetkezett, Nemes- Militicsre utazott és Pancsics házában szállásolta be magát. Természetes hogy úri mivoltát gondosan eltakargatta. Kopott, rongyos gúnyába bújt és Pancsicsnak úgy mutatkozott be, mint aki kupeczkodásal foglalkozott ezelőtt, de most már ezt sem teheti, mert tönkrement. Ezzel azt nyerte, hogy Pancsics jószívvel fogadta, mert ő maga is alkusz és czéhbelit látott a rendőrkapitányban. Az alkupecz ügyesen játszotta itt a szerepét. A két szövetséges apróra megbeszélte a munkatervet. Pancsics bizalmasan elbeszélte Szathmárynak, hogy neki van már szövetségese. Stanisitóra utaztak, hogy ott gépezetet vásároljanak. Pancsics tudta itt ennek a forrását. Stanisitsban megismertette Komenov Stévával, a híres pénzcsinálóval, aki barátsággal fogadta az új szövetségest. Az alkuvás megkezdődött és az eredménye az volt, hogy Komenov négyszáz forintért átengedte nekik a gépet, amelyet mindjárt el is vittek, t Szathmáry Mileticsre érvén, igen komolyan állította, hogy ő nem akar tovább lustálkodni. Úgyis megunta már a szegénységet. Meg kell kezdeni a pénzgyártást minél előbb. Meg is kezdték volna, mert gép volt már. De nem volt még papír, festék és egyéb hozzávaló. Ezt pedig csak Mohácson lehetett beszerezni. Elhatározták tehát, hogy július 23-án Mohácsra mennek a szükséges anyag beszerzése végett. És megállapodtak abban is, hogy ezen fontos dologra meghívják Komenovot is, aki különb szakértő ő náluk. A szövetségesek a meghatározott napon Mohácsra mentek és ott találkoztak Romanovval. Szatmáry előzetesen ide rendelte rendőreit. A kapitány ide vezette a pénzcsinálókat és egy titkos jelre előugrottak búvóhelyükből a rendőrök és a pénzcsinálókra vetették magukat. Ezeknél töltött revolverek voltak és kétségbeesetten védekeztek. Fegyvereiket el is sütögették, de nem tettek kárt a rendőrökben, akik csak hosszas küzdelem után tartóztathatták le az óriáserejű pénzcsinálókat. Szathmáry a sikerült fogás után nyomban vasútra ült és Eszékre utazott, hogy a banda többi tagjait is hatalmába kerítse: Vidákovics Gregort és Tancsits Milost. A pénzhamisítók most a vásárhelyi rendőrség börtönében vannak. A kihallgatás erélyesen folyik. Úgy hírük, hogy a banda tagjai beismerésben vannak. ~ Leégett istálló. Veszedelmes tűz tört ki Záborszky József marhakereskedő Forgács utcza 128. száza alatt levő telkén emelt istállójában az éjjel. Az istálló teteje ismeretlen okból kigyuladt és a lángok oly gyorsan harapództak tovább, hogy csakhamar az istálló lángokban állott. A kivonult tűzoltóság már csak a tűz lokalizálására tudott szorítkozni, az istálló teljesen elhamvadt. A kár körülbelül 200 forint. — Véletlenségből gyilkos. Megrendítő szerencsétlenség történt a bácsmegyei Gara községben. Peller Mátyás ottani parasztgazda a kilencz esztendős Bischof leánykára bízta egyesztendős kis csecsemőjét. A kislányka játszadozva szaladgált a rábízott csöppséggel, midőn egyszerre csak megbotlott a nyitott pincze előtt és oda beszakadtak mindketten. A Bischof-leány segélykiáltására elősiető háznép rémülve látta, hogy az egyesztendős Peller gyermek szétzúzott tagokkal terül el holtan a földön. A Bischof leánykának csodálatosképp még csak egy kis bőrhorzsolása sincs. Peller Mátyásné a gyermekét ért szerencsétlenség hatása alatt eszméletlenül rogyott össze és most betegen fekszik élet és halál között. A bíróság megindította a vizsgálatot, hogy kit terhel a felelősség. A Budapesti szünidei gyermektelep-egyesület tegnap és tegnapelőtt szállította haza a július hó folyamára kitelepített 280 szegény gyermeket. A pályaudvarokon a hazatérők hozzátartozói várták az egyes csoportokat s boldog örvendezéssel ölelgették a pirospozsgás arczu virgoncz kis telepeseket, akikben sok szülő alig ismerte föl az egykori vézna, csenevész, lehangolt gyermekét. Az egyesület teljesen meg lehet elégedve az eredménynyel; az egész hó folyamán csak néhány könnyű lefolyású betegedés fordult elő, a gyermekek súlybeli gyarapodása egészen megfelelő volt s az utazások is minden baj nélkül folytak le. Az augusztus hónapra kitelepítendő csoportok öltöztetése ma délelőtt történt meg a Nagymező-utczai iskolában s az egyes csoportokba felvett gyermekek elutazása holnap, augusztus hó 1-én lesz, még pedig a következő rendben : Zebegénybe és Trencsénbe d. e. 9 óra 15 perczkor a nyugoti pályaudvarból. Körmöczbányára és Hegybányára pedig ugyanaznap d. e. 9 óra 35 perczkor a keleti pályaudvarból. — Merénylet egy katonatiszt ellen. Kolozsvárott merénylet történt tegnapelőtt. Délfelé Borotka vadász-százados és Müller karmester, az 51-dik gyalogezred zenekarának vezetője együtt haladt hazafelé a Trencsén-téri kaszárnyából. Amint a térre értek, két lövés dördült el a kaszárnya egyik ablakából. Chytri vadászkürtös megleste az ablaknál a tiszteket s Mannlicber fegyverével feléjük lőtt. Két lövés közül az egyik Borotha századost találta, aki könnyű sérülést szenvedett a karján. Egy harmadik lövés következett, de ezt a merénylő magára irányította. Chytri holtan terült el. Voltaképpen nem Borotha százados, hanem Müller karmester ellen tervezte a merényletet. A karmester ugyanis nemrég lefokoztatta a kürtös káplárt, akit ez a fenyítés ragadott a véres bosszúra. A megsebesült Borotha százados hamar fölépül sérüléséből. A makói árvaszéki sikkasztás. Egész héten megszakítás nélkül folytatta a vizsgálatot Hubacsek Pál makói kir. törvényszéki bíró a Csala, Ferencz városi árvaszéki ülnök által elkövetett sikkasztások ügyében. Ez idő szerint már három hagyatéki ügynek van befejezve az elővizsgálata a Tamási, Sipos és az Árgyellán-féle ügyeké. A vizsgálat nyomán világosan bebizonyult, hogy az Argyellán hagyaték egytől-egyig olyanoknak adatott ki, akik annak felvételére teljesen illetéktelenek voltak. A Sípos-féle örökség hasonlóképpen olyanoknak volt kiutalványozva, akiket az éppenséggel nem illet s ha ez a kis baj nem esik, ma már a fogott örökösök élveznék is a könnyen jött és magas százalék leengedéssel kézhez vett örökséget. Pénteken a vizsgálóbiró a Balogi ügyet vette elő s abban hallgatott ki többeket, igy a többi közt Vajda István rendőralkapitányt a Balogi vagyon gondnokát, aki legautentikusabb tanú ebben a bonyolult ügyben. Az egész vizsgálat különben sokszor ütközik akadályokba az ellopott akták miatt. Nagy nehézségeket támaszt azután is, hogy némelyik ügy a messze múltba nyúlik vissza s a városháza poros padlásáról 30—40 esztendős könyveket kell kikotorni némely adatok megszerzése végett. Majd meg a megye levéltárából kér a vizsga lóidró könyveket, aktákat, hogy minél jobban bevilágítson ezen ominózus ügyekbe, a melyekben a nagyidő mellett a Csaba kezének hatalmas káoszt sikerült létrehozni. — A vegetáriusok közgyűlése, A Magyarszági vegetárius egyesület július 3- án közgyűlést tartott, hogy a »Ponnonia« vegetárius élcsarnok további fennállásának biztosításáról tanácskozzanak. Az eddigi vállalkozó ugyanis nem régen átadta az étcsarnokot, de az új tulajdonos csakhamar beleunt a vállalatba és meg akarja szüntetni. Hogy tehát az intézet ne legyen a folytonos ingadozásoknak kitéve, az egyesület elnöke azt az indítványt terjesztette elő, hogy alapítsanak a »szobdali utazók« példájára Fogyasztási és takarékossági szövetkezetét. A közgyűlésen felolvasták az alapszabály-tervezetet és elhatározták, hogy ezt sokszorosítva a tagok között szétosztják. A behatóbb megbírálásra pedig bizottságot küldöttek ki, amelynek tagjai lettek : Ember János tanfelügyelő, Waltherr dr. ügyvéd, Neumann S. dr. ügyvéd, Joseffy V. dr. tanár, Thewrewk Árpád tanár és Sebesta Kolos bankhivatalnok, a hölgyek részéről pedig Wehlgärtner Vinczéné és Bajisich Hedvig. — Öngyilkos hivatalnok. Neuwelt Béla az aradi Neumann testvérek szeszgyárának könyvelője, életvdságból öngyilkos lett. Halántékon lőtte magát. Pontos hivatalnok és a társaságban kedvelt ember volt. A társaságban kissé zárkózott természetűnek ismerték, de tragikus végét senki sem várta. Csak tegnapelőtt reggel terjedt el gyorsan a hír, hogy 8 mm-es buldogrevolverrel halántékon lőtte magát s azonnal meghalt. Tragédiája széles körökben részvétet keltett. Az öngyilkos hátrahagyott egy levelet, a melyben újságíró ismerőseit arra kéri, hogy röviden végezzenek vele. — Reménytelen szerelem. Megható szerelmi drámát jelentenek Genuából. Egy szép és gazdag amerikai nő, Miss Alice Moffat, aki énekesnő és festőnő volt, egy genuai szállóban megmérgezte magát. Holttestét térdeplő helyzetben találták meg Leoncavallo arczképe előtt, akit reménytelenül szeretett. Moffat Alice, mint árva gyermek került Európába harminczezer franknyi járadékkal, amely a birtokában levő részvények értékének emelkedésével megkétszereződött. Parisban jótékonysága miatt Pénzeszsákkisasszonynak nevezték. Egy ideig a Folies Bergeres-ben Miss Fireshy névvel énekelt, de aztán rokonai tanácsára visszavonult a színpadtól. Egy művész estén megismerkedett Leoncavalloval, akibe szerelmes lett, bár a zeneszerző házasember. Kégy évig követte az imádott férfiút utazásaiban. Végre kétségbeesett. A szobájában az asztalon egy Leoncavallonak czímzett levelet találtak, de csak az első pár sort irta meg: Hiányzol nekem, mint a világosság az élőlényeknek, amelyek hirtelen megvakultak. . . Tovább nem írhatta, levelét. A méreg hatni kezdett és a szerencsétlen nő meghalt. — Dávid és Góliáth. Végzetes eset történt a napokban Tornyán. Egy nyolc éves gyermek agyonütötte hatéves játszótársát. Játékból történt az egész. Jó pajtások voltak és eljátszogattak. Sok mindenféle játékot tudtak. Különösen a nagyobbik, aki már iskolásfiú volt. Ez a kissebbiket oktatta is néha-néha. Amit az iskolában tanult, szépen elmondta a fiatalabbnak, hadd okosodjék ő is. Amikor a sokféle játékban elfáradtak, azt mondta az idősebb: — Játszszunk zsidó királyt. — Mi az? — kérdezte a kicsiny bámuló szemekkel. A másik erre szépen elmondta neki a biblia azon fejezetét, amelyben a kis Dávid és a nagy Góliáth története van leírva. Nem nagyon értette a kis czimbora, mert sokse látott még kődajító parittyát, se óriást. — Nézd, — magyarázza az Írástudó — erre az ostona egy követ kötök. Aztán parittyázok vele és agyonütlek. Te leszel a Góliáth. A kis emberke nagyon megörült a felmagasztaltatásnak, hogy ime ő lesz az óriás. — Jól van — hagyta helyben a bibliai tervet — én leszek a Góliát. Ne játszszunk. De jól üss agyon. Gibala Imre volt Góliát és Boldis Márton vitte Dávid szerepét. A nagyobbik szó szerint vette a buzdítást. Megsuhogtatta többször az ostorát és csufondáros beszédeket intézett közben a Góliáthoz, úgy, ahogy meg vagyon írva a szent írásban. — No, most agyonütlek. Az ostor nagyobbat suhant és a végére kötött kő éppen halántékon érte. A szegény kis Góliát összerogyott és eszméleten állapotban vitték haza. Nagybeteg lett a gyermek. Agyrázkódást szenvedett. Gyilkos láz gyötörte szegényt egész éjszaka. Az orvos nem tudott segíteni rajta. Virradóra meghalt. A kisfiúcska szerencsétlen halála, nagy részvétet keltett Tornyán. A hatóság megindította a vizsgálatot. — A pálinkabánya. Van már pálinkabánya is. Azon newyorki klubtagok számára, kiknek ínye a legdrágább whiskyhez van szokva, nagyszerű ital kínálkozik. A legfinomabb, legrégibb whiskyt, melyet Kentucky-rozsból valaha gyártottak, legközelebb a Fifth Avenue legfényesebb klubjában fogják csapolni. Ez idő szerint a Missourifolyam medrében kutatnak utána, hol az »Arabia« gőzös 1848-ban elsülyedt. Mikor az őszszel e rég elfeledett whisky-bányára akadtak s a feltáró munkálatok már annyira haladtak, hogy ez a drága whiskynek a piaczon megjelenése immár bizonyos volt, az említett klub megbizta a gazdáját, hogy utazzék nyomban Kansas Citybe s szerezze meg az egész készletet. Roppant art kértek a régi, immár 50 éves whiskyért, mert négyszáz hordóról volt szó. De a klub gazdájának a zsebében nagyon imponáló csekk-könyv volt, kész volt kétszer annyit fizetni érte, mint amennyit whiskyért valaha adták. Parkvilleben, a Missouri partján tárnát ástak, caissont bocsátottak le s a táviratok szerint a munkásoknak sikerült ráakadniok a vált gazdag