Magyar Vadász, 1950 (3. évfolyam, 1-12. szám)

1950-01-10 / 1. szám

2 Esős, csúnya decemberi nap volt, amikor a pesti vonatból kiszálltam Karcagon. A váratlan idegen utas tájékozatlanságával arra indultam, amerre a legtöbb embert láttam igye­kezni, a széles kövezett úton, ami — gondoltam — a város szíve felé vezet. Szép is lett volna a kis séta a cé­lomig, ha a szürke felhős ég­­nem ereszti szüntelen hűvös, szapora ára­datát, ami bőségesen áztatott. De áz­tatta a Hortobágy peremén terülő nagykun fővárost is, ami majd elsüly­­lyedt a puha, „marasztaló”, síkos, agyagos sártengerben. Még komoly, lázas munka folyik a II. kerületi pártszervezetben, az öreg és fiatal vadászdiákok rendezgetnek. Hamarosan vadászjelleget vesz fel a Párt nagy terme, a vadász trófeák és a falra akasztott vadászpuskák és a különböző vadász használati tárgyak sokaságától. A szemben lévő falon az új vadá­szok jelszavai: „Helyes vadgazdálko­dással az országot építed. A demokrá­cia adta a fegyvert, ne csak lőd, hanem neveld is a vadat.” Ízlésesen ki van függesztve a „Magyar Vadász” eddig megjelent valamennyi száma is. De nemcsak a vadászok tevékenyked­nek, hanem a vadász feleségek is, akik az esti ismerkedési és társas va­csorához sütnek, főznek. Erre az al­kalomra meghívták­­ az összes Népi szerveket. A két helybeli vadásztársaság, a Karcagi Szakszervezeti és a Nagykun Vadásztársaság versenyben vannak egy másik, hasonló nagyságú és terü­letű vadásztársasággal. A versenykihívás pontjai között sze­repelt az is, hogy elméleti és szak­vizsgával is emelni kívánják a demo­kratikus vadászatot a 3 éves terv keretében. Ennek alapján indult el egy háromhónapos vadásztanfolyam Perge Gergely, a Karcagi Szakszer­vezeti Vadásztársaság elnökének ve­zetésével és Ferencsik István, a Nagy­kun Vadásztársaság elnökének közre­működésével. Ma a háromhónapos el­méleti és gyakorlati munka kerül „te­rítékre” ... ötvennyolc új vadász vizsgázik ma. Átérzik a tanulás fontosságát és azt, hogy miden vonalon, tehát a vadász­vonalon is, többet, jobbat és az elmé­leti felkészültség hasznosításával kü­lönbet kell eredményeinkben elérni, mint a múlt elnyomói tudtak. Többet, mint a ma háborúra uszító imperialis­ták képesek. A legtöbbjük a Szövetkezeti Termelő Csoport tagja, példaként áll előttük az ipari munkásság napról-napra fo­kozódó normatúlteljesítése és a jól­vezetett helyi szövetkezeti mezőgazda­­sági nagyüzemek munkatempója. Erre az alkalomra egyesült a két­­­a­­dásztársaság és valamennyi tag részt vett a vadász szakmai tanfolyamon. A vadásztársaságok tagjai tudják, hogy elméleti folytczín­tézer nélkül nincs gyakorlat. günk sikeres vér ,haj... sí 15­ a!­spiel tétele, hogy egyre jobban kiképezzük magunkat elméleti síkon, hogy a gyakorlati kivitelezésben biztosan ha­ladjunk. Ebben a munkában a Párt — amely nélkül nincs szocialista fejlődés — megadta az irányt és támogat a fel­merülő nehézségek leküzdésében. De a helybeli Népi szervek is támogatták célkitűzéseiben a Társaságok munká­ját, így fogott össze és ült padokba öt­vennyolc, vizsga előtt szurkoló új­­vadász, akik a tapasztaltabb és na­gyobb gyakorlattal rendelkező vadá­szok előtt vizsgáztak. A vizsgaanyag tételei kilenc­­részből állottak. Fel­ölelte a legfontosabb vadászati sza­bályokat a fegyverkezeléstől az alap­szabályok ismeretén keresztül vad­jaink rövid életrajzának ismeretéig. A kilenc részből álló tananyag így csoportosult: fegyver- és lőismeretek, alapszabályismeretek, vadászati mó­dok apróvadja, a nyúl és vadjaink betegségei, hasznos szőrmés és szár­nyas vadak,­ röpülő hasznos vadak, vízi vadjaink, szárnyas ragadozók és a védelem alatt álló röpülők. Ezekből a tételekből készültek és meg kell álla­pítani, hogy a versenytársnak alapo­san készülnie kell, hogy le ne marad­jon. A legelső tétel: szabad-e az álta­lunk készített tölténybe az előírt mennyiségnél többet adagolni akár sörétből, vagy lőporból? — Kádái Sándor adja meg a választ. Nem sza­bad, mert a rosszul adagolt lőpor­vagy sörétmennyiség a töltény lőhatá­­sát befolyásolja. A szarkáról is el­mondja, hogy 8—10-et tojik, amit 21 nap alatt költ ki. Lövése és irtása kártékonysága végett kötelező. Az alapszabály 4. §-át ismerteti még. Szabad-e csokkfúratú csőből golyó­val lőni? Decsei Lőrinc felel a kér­désre. Nem szabad, mert az olyan fegyver, amelynek a závárzatán „nem golyóra­’ jelzéssel van ellátva, golyó­val lövés esetén a csokknál szétdob­hatja a csövet. Az előforduló kacsá­kat sorolja még fel, helyi viszonylat­ban. Megtudjuk, hét fajta kacsát is­mernek a karcagi határban. Bihari József a karvajról elmondja, hogy fácán- és fogolyállományunk egyik legnagyobb pusztítója, különö­sen télen. Felismerhető arról, hogy egyszínű barnás-szürke, a hasaalja haránt sávozott. A hím gerle nagy­ságú, míg a tojó erős galamb nagy­ságú. A vadász ellensége, tehát pusz­títani kell. Elmondja még, hogy mi az előnye a vad elejtésénél az apró­szemű sörétnek: míg az apró sörét a vad elejtésekor annak idegrendszerére van nagy hatással, a nagyobb szemű sörét a vadat roncsolja, így sok eset­ben nem piacképes. A társaság legújabb és lelkes tag­­jelöltje, Perge Margit, azt a kérdést kapta, hogyan kell a fegyverrel bánni vadászat előtt és közben. Ha meg MAGYAR VADÁSZ­ zunk, nem került-e valami bele, mert kilövéskor a csőben keletkezett feszítő erő, ha ellenállásba ütközik, szétrob­bantja a csövet. A fogolyról elmondja, hogy a telet csapatokban tölti, ''majd ’márciusban megkezdi a párokra sza­kadást. A tojó 12—18 tojást rak, amit 24—25 nap alatt költ ki. A fo­golycsibék kéthetes korukban már ön­állóan is megélnek. A következő ta­vaszig a család az öreg kakas veze­tésével együtt marad. A következő kérdés, mikép avatják a vadászt? El­pirul — úgy látszik tudja... Balogh Mihály az alapszabály 7—8. §-ának tartalmát ismerteti. Majd el­mondja, addig szabad a vonalon be­lül lőni, míg a vadászmestertől nem kapjuk a figyelmeztetést, hogy a körbe lőni nem szabad. Figyelmeztetés után a körben lévő nyulat ki kell engedni és csak akkor szabad­­rálőni, ha a körvonalon kívül van. Egy fogas kér­dést kap még: mennyit fog elé egy 65—70 méter távolságban előttünk ke­resztül futó nyúlra és mennyit egy 40 méterre futó nyúl elé. „A 75 méterre futó nyúlra, olyan másfél nyúlhosz­­szat” — mondja. A vizsgáztató bi­zottság elnöke a kérdés felett vitát nyit. Dombai Sándor elmondta: a kör­­vadászaton, vagy akár más vadásza­ton a célzásra emelt fegyvert a va­dászvonalon végig vezetni nem sza­bad. A célzásra emelt fegyvert, ami­kor a hajtőkhöz, vagy a vadászvonal­hoz érne, a vállról leemelve, a vonalon túlra viszi, csövét az égnek emelve és csak a vonal háta mögött, ahol senkiben nem tehet kárt. Folyik a vizsga, mindenki felel, mindenki készült. A néhány felsorolt példa csak kis ismeretető a sok va­dásztudnivalók közül. A 32.700 kat. hold kiterjedésű területen szép ered­ményeket értek el. 1945-ben, mikor ki­vették, vadszegény terület volt. Nevel­tek maguknak vadat. Most élővad be­fogására készülnek. Egészséges, szép példányú vadjaik vannak, amire a MAVAD-dal előre megkötött megálla­podásuk van. Bár a vizsga során keveset hallot­tunk a vadnevelés elméleti kérdései­ről, de a terület látogatása azt mu­tatta, hogy ezzel a kérdéssel inkább a gyakorlati vonalon foglalkoztak. Mégis nem árt, ha ezt a kérdést is felvetik, hiszen a Párt arra tanít, hogy az elméletet és gyakorlatot kap­csoljuk össze, mert csak így adhatunk a gyakorlatnak szilárd alapot, csak így biztosíthatjuk a folytonos fejlő­dést. . Ennek a vizsgának a befejezésével újabb tervük van, amely már az Ötéves Tervünk indulásakor veszi kez­detét, szemináriumot indítanak a va­dászoknak. Ezen is valamennyien részt vesznek kollektíve. A lezajlott vizsgán csak szakmai ismeretekben részesültek, a szemináriumban azon­ban már a politikai nevelésre is nagy súlyt helyeznek. A karcagi két vadásztársaság kez­deményezése legyen útmutatás a va­dásztársaságoknak, hogyan kell a ma­gyar vadásznak élni azzal az aján­dékkal, amit a demokrácia juttatott, mikor a vadászat lehetőségét a dél­­i 70Tok biztosította­­ Sándor A karcagi vadászjövő _____ .14.,1.01o..15

Next