Magyar Vadász, 1953 (6. évfolyam, 1-12. szám)
1953-01-10 / 1. szám
VI. évfolyam, 1. szám Olvasóterem A MAGYAR VADÁSZOK ORSZÁGOS SZÖVETSÉGÉNEK HIVATALOS LAPJA Lezárult a naptári év, új naptár kerül az íróasztalra, falra, zsebbe, új dátumot írunk a levél aljára: 1953. ■ Mielőtt azonban leszakítjuk az 1952. évi naptár utolsó lapját, álljunk meg egy pillanatra, lapozzunk végig jegyzeteinkben, mit kellett az elmúlt esztendőben végrehajtanunk és mi az, amivel adósak maradtunk a közösségnek és saját magunknak. Vizsgáljuk meg elsősorban azt, hogy mi volt az esetleges lemaradás oka, hogy az 1953-as esztendőben a lehető legkisebb hibaszázalékkal végezhessük munkánkat. Mit jelent nekünk az új esztendő? Ötéves tervünk negyedik tervélét valósítjuk meg és mi, vadászok döntően hozzájárulhatunk a terv sikeréhez nemcsak munkahelyünkön, hanem vadászterületünkön is. Mindenekelőtt azzal, ha leszámolunk a múlt hibáival és a közösség érdekeit az egyéni haszon, önös érdek fölé helyezzük. Nem célunk sorra venni a kiküszöbölendő hibákat, hiszen ezeket sokszor elmondottuk nemcsak a Magyar Vadász hasábjain keresztül, de minden egyes más alkalomkor is, mikor erre mód és lehetőség volt. De nem mehetünk el szó nélkül egy általános jelenség mellett, amely majd minden területen megmutatkozik és amely minden bajnak eredője: a fegyelmezetlenség. A fegyelmezetlen 1953 jég nem csupán a vadászatot nehezíti meg, de akadályozza a vallás,a politikai és szakmai fejlődését, a vezetőség munkáját és Szövetségünk eredményes működését is. A fegyelmezetlenség szüleménye gyakran megmutatkozik a társas vadászatoknál, amikor is a vadásztársak nem tartják be a kapott utasításokat, lemaradoznak társaiktól, távlövéseket adnak le, vagy kényelmi szempontból a könnyebben járható terepet válasszák, s ezáltal egymástól elszakadva körömkapukat hagynak. Fegyelmezetlenség és elítélendő haszonlesés, ha a tilalom alatt álló vadakat, vagy ha gyenge, kis súlyú állatokat lövünk ki. És mi más lenne, ha nem fegyelmezetlenség az, amikor fegyverünket olyan személyeknek adjuk át, akik nem rendelkeznek fegyvertartási engedéllyel? A beszolgáltatási kötelezettség teljesítése fegyelem, túlteljesítése pedig öntudat kérdése. Tépjük ki ezeket a régi, rossz maradványokat az 1952-es évi naptárlapokkal együtt s az új naptárunkba új terveket jegyezzünk és írjuk be pontosan azok időbeni végrehajtását. Végrehajtásuknál legyen példaképünk az ipari munkásság, kiknek keze alatt nap mint nap új munkahőstettek születnek, legyenek példaképünk azok a vadásztársaságok, melyek jóval határidő előtt teljesítették vállalt kötnngy feladatainkat, hogy az okszerű vadászaton keresztül élvezhessük szép munkánk eredményét, hogy a vadban rejlő értéken keresztül hozzájáruljunk népgazdaságunk gyarapításához. A második világháború és az azt megelőző rablógazdálkodás hatalmas pusztítást vitt véghez dús vadállományunkban, de a nép kormányának bölcs vadvédelmi intézkedései, s az új vadásztársadalom áldozatos munkája után örömmel mondhatjuk, újra van vadunk és minden reményünk megvan arra, hogy ez a vadállomány tovább gyarapodik, terebélyesedik, hogy ismét Európa egyik vadban legdúsabb állama legyünk. Nem könnyű a feladat, amely vadászainkra vár. Ám bebizonyosodott, hogy ahol tervszerűen dolgoznak, fegyelmezetten viselkednek, mindenkor a közösség érdekeit tartják szem előtt, ott a legnehezebb feladatokat is könnyű szerrel oldják meg. A feladat életszínvonalunk fokozatos emelkedésével mindig nagyobb lesz, de mi ezeknek a megoldását — amely saját és gyermekeink jólétét biztosítja — örömmel vállaljuk. Ismételjük: nagy feladatok várnak vadászainkra az új esztendőben. De tudjuk, hogy ezeket a feladatokat az új típusú vadászokhoz méltóan fogják megoldani és ehhez kíván az új esztendőben jó munkát MAGYAR VADÁSZOK ORSZÁGOS SZÖVETSÉGE MAGYAR VADÁSZ SZERKESZTŐSÉGE