Magyar Vadász, 1953 (6. évfolyam, 1-12. szám)

1953-01-10 / 1. szám

Egy róka­tenyésztő telep élete nagy ovjaszahnyikovói tó partján csinos kis ház iidítja a szemet. A tóparti ház kényelmes szobáiban ba­rátságos meleg fogadja a vendégeket. A falakon sok-sok bekeretezett fény­kép. Az egyik képen egy mosolygós arcú nő, jól fejlett rókakölyköt tart a kezében. A fénykép a ház asszonyát, Sztye­panyida Grigorjevna Szavinát, a híres szibériai prémállattenyésztőt ábrázolja egyik »neveltjével«. A prémállattenyésztés a szibériai kolhozok egyik legjövedelmezőbb üzemága. A tobolszki kerületben pél­dául 1950-ben a kolhozok összjövedel­mének 23,8 százalékát a prémállat­­tenyésztés szolgáltatta. A prémállat­tenyésztő telepek kevés embert fog­lalkoztatnak, viszont minden egyes felnevelt nőstény prémállat sokezer ru­belt jövedelmez. Ahhoz azoonban, hogy a prémállat­tenyésztés jól jövedelmezzen, nagy tü­relem, lelkiismeretesség, szorgalom és laboratóriumi pontosság kell. Sztyepa­nyina Grigorjevna Szavina szereti mun­káját és azt, amihez hozzáfog ügyesen, gyorsan és lelkiismeretesen végzi. Ezért esett őrá az oviszannyikovói Svernyik kolhoz vezetőségének válasz­tása, amikor prémállattenyésztőt kel­lett kinevezni a kolhoz ezüstrókatele­­pére. Azavina fáradhatatlanul, türelmesen, tudományos gondossággal tanul­mányozza a prémállatok szokásait. Nemcsak arra ügyel, hogy a ketrecek tiszták legyenek, vagy arra, hogy az ezüstrókáknak milyen az étvágya, ha­nem az érzékeny prémállatok »hangu­latát« is figyelemmel kíséri. Ovjaszannyikovo falu szélén magá­­nyos házikó látható, mellette kisebb körülkerített terület. Ez a Svernyik kolhoz rókatenyésztő telepe. A telep tisztára söpört útjai mentén kétoldalt cölöpökre erősített vasket­recek sorakoznak. Az ezüstrókák »lak­osztályai«. A ház mellett van a vadkonyha, melynek asztala felett ott látható a napi élelmiszeradagok táblázata. Az ezüstrókák »menüje« ízletes, bőséges és változatos. Halat, húst, darát, zöld­séget, zsiradékot, szárított bogyót, te­jet, tojást és élesztőt kapnak. S­ztyepanyida Grigorjevna Szavina minden ezüstrókától öt egészséges kölyköt nevelt fel. Ezzel több, mint másfélszeresére teljesítette normáját. Sztyepanyida Grigorjevnát saját tapasz­talatai győzték meg arról, hogy men­­nyire hasznos és előnyös a prémállat­tenyésztés a szibériai kolhozokban. evés európai állam dicsekedhet a­­­ v­adászat olyan magas színvonalá­val, mint Csehszlovákia és kevés he­lyen található olyan bő és változatos vadfajta, mint ott. A különleges vad­­fajtákhoz tartozik: a zerge, a farkas, a medve és a mormota. A mondás, hogy alszik, mint a mormota, nem vo­natkoztatható a csehszlovák vadá­szokra, mert azok bizony nem »alsza­nak«. Csehszlovákiában évente nyolc­van vagon értékes vadat vadásznak. Ebből a húson kívül egész sor érté­kes bőrrel is gazdagítják a csehszlo­vák népgazdaságot. A vadászat ma már a baráti­­ Csehszlovákiában sem a kiváltságosok úri passziója, hanem a dolgozók sportja, az ő­­ szórakozá­sukat szolgálja. Vadászati engedélyt ma elsősorban a munkások, parasz­tok, haladó értelmiség­ek kapnak, akik vadászati egyesületekbe és népi v­adásztársaságokba tömörülnek. A vadászatban is kizárólag kollektíve gazdálkodnak. Szlovákiában 15 ezer a vadászengedéllyel rendelkező dol­gozók száma, akik az állatok védel­méről és az állatállomány fejleszté­­­séről gondoskodnak. A vadászok is teljesítik felajánlásaikat, segítenek a tszcsék megalakításánál és elmélyítik a falu és város közti kapcsolatokat, vadászok Csehszlovákiában vé­dőszövetkezetekbe szervezked­nek és mindenfajta baleset ellen be vannak biztosítva. A vadásztársasá­gokba való bejutás nem olyan könnyű, mint a múltban volt. Min­den egyes jelöltnek előkészítő tan­folyamon kell részt vennie: itt meg­ismerkednek az egyes állatfajták zoológiájával, az állatok tenyészté­sével, a vadászat korszerű módsze­reivel. A vadásztanfolyam hallgatói tapasztalatait átadja az új prémállat­tenyésztőknek is. Javaslatára és sze­mélyes segítségével két újabb brigád állt át ezüstrókatenyésztésre. Sztyepa­nyida Grigorjevna minden alkalommal felszólal a tobolszki kerületi szovjet ülésein és a prémállattenyésztők érte­kezletein, sőt a szomszéd kolhozokban is előadásokat tart a prémállattenyész­tés legjobb módszereiről, megismerkednek az előadásokon a fegyverek helyes használatával, a vadászkutyákkal való bánásmóddal, a vadászat alaptörvényeivel és a po­litikai neveléstannal is. Ezekből a tantárgyakból szakemberekből álló vizsgáztatóbizottság előtt vizsgát kell tenniök. Csakis a politikailag és szak­mailag jól képzett vizsgázók vehetnek kezükbe vadászfegyvert, csakis ezek kaphatnak vadászengedélyt. Mint fentiekből kitűnik, a »vadász­mesterség« ma nem könnyű dolog Csehszlovákiában. A vadászra az év folyamán egész sor fontos feladat vár. Elsősorban az, hogy minél na­gyobb számban és minél jobb minő­ségben növeljék a vadállományt. A vadász feladatai közé tartozik az etetők, figyelőállások, vadászösvé­nyek létesítése. Télen etetni kell a vadat, meg kell védenie a vadállo­mányt az elemi csapásoktól, az idő­járás viszontagságaitól, no és persze, a vadorzóktól is. Gondoskodásának ki kell terjednie a fiatal­­ vadak fészkére is. Egyszóval egész éven át gondoskodnia kell a vadról, hogy a vadászat sikeres és eredményes legyen. A jó vadász egész évi munkájának jutalma a jó vadászat lesz.­­Csehszlovákiában októberben kez­dődik a vadászati főidény és vasárnaponként puskaropogástól v­sszhangzanak az erdők, mezők A nyári és őszi őz- és őzbak-vadászatok után közös vadászatok következnek. Ilyenkor nyulakra és vaddisznókra is vadásznak. Ezeken a közös vadá­szatokon igyekeznek minél több va­dat elejteni, hogy teljesítsék, sőt túlteljesítsék vadbeadási kötelezettsé­güket,­­ ezzel is javítva a közellátást. Vadásztanfolyamok Csehszlovákiában

Next