Magyar Vadász, 1962 (15. évfolyam, 1-12. szám)

1962-03-10 / 3. szám

pénzbírságon felül meg kell majd térítse ezentúl az elejtett vad árát is. Általában a törvény és az ezzel kapcsolatos kormányrendelet, kisebb eltérésekkel, egyéb vonatkozásaiban a korábbi vadászati tvr. szabályozá­sait foglalja magába. A törvény és a végrehajtása uta­sításaként kiadott kormányrendelet kihagyta azonban a korábban a tér­­ben szereplő olyan szabályozásokat, melyek nem igényelnek olyan ma­gas jogforrási helyeket, mint a kor­mány, vagy az országgyűlés. Így pél­dául nem szerepel a kormányrende­letben a vadászati idény részletes is­mertetése, mert amint ezt a gyakor­lat is igazolta, ezt több évre előre nem is lehet rögzíteni. Ehelyett a kormányrendelet az Országos Erdé­szeti Főigazgatóság vezetőjét felha­talmazta arra, hogy a vadászati idényt szükség szerint hirdetmény­ben tegye közzé. Utoljára, de nem utolsó sorban meg kell említeni az új szabályozás­nál a Magyar Vadászok Országos Szövetségének új feladatát is. A kor­mányrendelet szerint, mint a múlt­ban, ezután is a MAVOSZ látja el a társadalmi vadásztársaságok és azok tagjainak összefogását, érdekeik kép­viseletét. Feladata továbbra is a va­dászok oktatása, a vadászati és az ezzel kapcsolatos természetvédelmi kultúra fejlesztése. Új azonban és igen megtisztelő feladat a MAVOSZ számára az a hatáskör, amit a rende­let 18. §-ának 3. bekezdése a rende­let hatálybalépése után alakult va­dásztársaságok taglétszámának be­töltésénél a MAVOSZ-ra ruház. A rendelet értelmében minden új va­dásztársaság taglétszámának negyed­részét a MAVOSZ javaslata alapján kell betölteni. Örömmel üdvözölheti hazánk va­dászni óhajtó dolgozó társadalma a MAVOSZ-nak ezt a jogát, mely sok vadászni kívánó dolgozó problémá­jának megoldását jelenti Legvégül a sok mende-monda el­oszlatására megemlítem, hogy a ren­delet az 1962. január 1-én érvény­ben­ volt haszonbérleti szerződések érvényességét nem érinti. Meggyőződésem, hogy minden vad­gazdálkodással, vadászattal foglal­kozó dolgozó örömmel üdvözli, hogy nemzetközileg elismert vadgazdálko­dásunk és vadászati kultúránk to­vábbfejlesztésére modern törvény­adta iránymutatások állanak rendel­kezésünkre. Mindannyiunkat el kell töltsön az a lelkes elszán­ás, hogy szép törvényünket élő valósággá for­máljuk, amire — nyugodtan állítha­tom — hazánkban eddig még soha sem volt adottságok állnak rendel­kezésünkre. Rajtunk a sor most már, ezekkel lelki­ismeretesen és szakszerűen élni. A MAVOSZ IDEI EÖUSZGVETÉSE A Magyar Vadászok Országos Szö­vetségének elnöksége megtárgyalta és elfogadta azt a költségvetés-terve­zetet, amely a korábbi évekhez ha­sonlóan, 1962-ben is anyagi fedeze­tet biztosít az elmúlt évben megtar­tott országos közgyűlés határozatai­nak végrehajtásához. Az alábbiakban közöljük a költségvetés főbb összegeit: 1. Személyi költségek *76,2 ezer Ft 2. Társadalmi Juttatás 9,5 ezer Ft 3. Működési költségek 138,8 ezer Ft 1. Szolgáltatások 189,8 ezer Ft S. Támogatás pénzügyi lebonyolítása 808,3 ezer Ft 8. Beszerzések 15,0 ezer Ft 7. „Magyar Vadász” költségei 499,6 ezer Ft g. Árpádhalom költségei *37,5 ezer Ft 9. Jutalom költsége 12,0 ezer Ft Összesen: 2 550,5 ezer Ft A terv szerint a Szövetség várható bevétele megfelel a fent részletezett kiadások összegének. Török Sándor főtitkár Bakos Ferencné főkönyvelő Ilyen a fegyelmi helyzet Zala megyében A megyei rendőrfőkapitányság fegyver­­ügyi előadójának vezetésével, — a vadá­szati felügyelő és a megyei választmány tagjaiból — alakított bizottság megkezd­te a vadásztársaságok működésének fe­lülvizsgálását. Az ellenőrzés a vadőri munka, a taglét­szám helyzet, az 1 60 81. évi költségvetés teljesítése, az 1961 62. évi költségvetés összeállítása, a tagdíjhátralékok kimuta­tása, a gazdasági tevékenység, az egye­sületi működés, a fegyelemsértések vizs­gálatára és végül a vadgazdálkodási és vadászati feladatok teljesítésének terü­letére terjedt ki. A látottak alapján is határozottan ál­líthatjuk, hogy a vizsgálat szükséges és éppen időszerű volt. Kiderült, hogy a legtöbb társaságnál a tagdíjakat nem fi­zetik folyamatosan. A hátralékos nyil­vántartásban akadt olyan is, aki 1960 ok­tóbere óta nem fizetett tagdíjat. Sajnos, elég nagy azoknak a tagoknak a száma is, akik ebben a vadászévadban még egy fillért se fizettek a pénztárba, de ezzel szemben minden vadászaton részt vettek. A nem fizető tagokat csak a legrit­kábban vonatják felelősségre az intéző­­bizottságok. Az alapszabály 10—13 %-ában előírtakat egy-két esettől eltekintve „nem merik végrehajtani"*. Ezért fordulhatnak elő olyan esetek, hogy a társaságok éves hátralékokat behajtani már képtelenek. Gyakori jelenség, hogy a kollektív mun­kának még csak a nyomai se fedezhetők fel egyes társaságoknál. Az intéző bizott­ságok alapszabályszerű működése csak kevés helyen van biztosítva. Az üléseket nem tartják meg, vagy ha igen, arról jegyzőkönyvet nem vezetnek. Több tár­saságnál nincs egyesületi működés. Ke­vés társaság rendelkezik írott ,,házsza­bállyal”. Sok az „egyedül vadászó”, a kollektívának hátat fordító tag is. A vizs­gálati jegyzőkönyvekben sok ilyen tag név szerint is szerepel. A számvizsgáló bizottság tagjai csak két-három társaságnál tettek eleget az alapszabály 26. §-ában előírt kötelezettsé­güknek. A gazdasági tevékenységet, a pénzkezelést és az okmányolást nem vizsgálják kellőképpen és a taggyűlésnek se számolnak be munkájukról. Visszásságok adódnak több helyen ab­ból is, — mint a galambok­ és lenti va­dásztársaságnál is, — hogy az Új tagokat nem a taggyűléseken, hanem csak úgy, baráti alapon, a tagság hozzájárulsa nélkül veszik fel és ráadásul egyesek még tagdíjat sem fizetnek. Az ilyen el­járás csorbítja és sérti a tagok alapsza­bályban biztosított jogainak gyakorlá­sát. A vizsgálatot végzők munkáját a jó­szándék és a segíteni akarás jellemezte. A feltárt hibák kijavítására a társaságok elnökeinek és gazdasági felelőseinek nyomban kellő eligazítást és gyakorlati útmutatást is adtak. A bizottság tagjai egyúttal kötelezettséget vállaltak arra, hogy a hátralékosokat és az egyéni va­dászatokat folytató tagokat „jóindulatú” de utolsó figyelmeztetésként, írásban fogják felszólítani. De ezen felül, a jövő­ben még az is szükséges, hogy az intéző­­bizottságok az ilyen problémákat a tag­ság előtt is nyíltan és őszintén feltárják és ha a figyelmeztető szép szó már nem használ, a fegyelmi bizottság útján a megfelelő felelősségrevonást is alkalmaz­zák. Akkor majd folyamatosabb lesz a tagdíjfizetés és kevesebb lesz a szabály­­sértések szám­a is. A jó egyesületi működésért — az eddig vizsgált társaságok közül — a Nagylen­gyel­ Olajbányász, a Zalalövői Tanács és a Lenti Vörös Csillag rt. kollektíváját lehet kiemelni. Végezetül említést kell tennünk arról is: a Zala völgyi út elnöke kifogásolta, hogy eddig a választmány tagjai, de a vadászati felügyelő se látogatták meg a társaságukat. E helyről is biztosíthatom a társaságot, hogy ezt a mulasztást pó­tolni fogjuk. Elfogulatlanul állíthatom, hogy Kőfalvi János megyei fegyverügyi előadó, Mázsa Ferenc vadászati felügyelő és a megyei választmány egyes tagjai, eddig is meg­kerestek minden lehetőséget, hogy a va­dásztársaságok tagságával a közvetlen kapcsolatot megteremtsék. A jövőben még inkább azon leszünk, hogy írásban küldött útmutatásainkon felül, a társasá­gok jobb működését — személyesen és közvetlenül adott gyakorlati tanácsaink­kal — még jobban elősegítsük. Kassai László a MAVOSZ Zala megyei választmányá­nak titkára

Next