Magyar Vadász, 1962 (15. évfolyam, 1-12. szám)
1962-03-10 / 3. szám
pénzbírságon felül meg kell majd térítse ezentúl az elejtett vad árát is. Általában a törvény és az ezzel kapcsolatos kormányrendelet, kisebb eltérésekkel, egyéb vonatkozásaiban a korábbi vadászati tvr. szabályozásait foglalja magába. A törvény és a végrehajtása utasításaként kiadott kormányrendelet kihagyta azonban a korábban a térben szereplő olyan szabályozásokat, melyek nem igényelnek olyan magas jogforrási helyeket, mint a kormány, vagy az országgyűlés. Így például nem szerepel a kormányrendeletben a vadászati idény részletes ismertetése, mert amint ezt a gyakorlat is igazolta, ezt több évre előre nem is lehet rögzíteni. Ehelyett a kormányrendelet az Országos Erdészeti Főigazgatóság vezetőjét felhatalmazta arra, hogy a vadászati idényt szükség szerint hirdetményben tegye közzé. Utoljára, de nem utolsó sorban meg kell említeni az új szabályozásnál a Magyar Vadászok Országos Szövetségének új feladatát is. A kormányrendelet szerint, mint a múltban, ezután is a MAVOSZ látja el a társadalmi vadásztársaságok és azok tagjainak összefogását, érdekeik képviseletét. Feladata továbbra is a vadászok oktatása, a vadászati és az ezzel kapcsolatos természetvédelmi kultúra fejlesztése. Új azonban és igen megtisztelő feladat a MAVOSZ számára az a hatáskör, amit a rendelet 18. §-ának 3. bekezdése a rendelet hatálybalépése után alakult vadásztársaságok taglétszámának betöltésénél a MAVOSZ-ra ruház. A rendelet értelmében minden új vadásztársaság taglétszámának negyedrészét a MAVOSZ javaslata alapján kell betölteni. Örömmel üdvözölheti hazánk vadászni óhajtó dolgozó társadalma a MAVOSZ-nak ezt a jogát, mely sok vadászni kívánó dolgozó problémájának megoldását jelenti Legvégül a sok mende-monda eloszlatására megemlítem, hogy a rendelet az 1962. január 1-én érvényben volt haszonbérleti szerződések érvényességét nem érinti. Meggyőződésem, hogy minden vadgazdálkodással, vadászattal foglalkozó dolgozó örömmel üdvözli, hogy nemzetközileg elismert vadgazdálkodásunk és vadászati kultúránk továbbfejlesztésére modern törvényadta iránymutatások állanak rendelkezésünkre. Mindannyiunkat el kell töltsön az a lelkes elszánás, hogy szép törvényünket élő valósággá formáljuk, amire — nyugodtan állíthatom — hazánkban eddig még soha sem volt adottságok állnak rendelkezésünkre. Rajtunk a sor most már, ezekkel lelkiismeretesen és szakszerűen élni. A MAVOSZ IDEI EÖUSZGVETÉSE A Magyar Vadászok Országos Szövetségének elnöksége megtárgyalta és elfogadta azt a költségvetés-tervezetet, amely a korábbi évekhez hasonlóan, 1962-ben is anyagi fedezetet biztosít az elmúlt évben megtartott országos közgyűlés határozatainak végrehajtásához. Az alábbiakban közöljük a költségvetés főbb összegeit: 1. Személyi költségek *76,2 ezer Ft 2. Társadalmi Juttatás 9,5 ezer Ft 3. Működési költségek 138,8 ezer Ft 1. Szolgáltatások 189,8 ezer Ft S. Támogatás pénzügyi lebonyolítása 808,3 ezer Ft 8. Beszerzések 15,0 ezer Ft 7. „Magyar Vadász” költségei 499,6 ezer Ft g. Árpádhalom költségei *37,5 ezer Ft 9. Jutalom költsége 12,0 ezer Ft Összesen: 2 550,5 ezer Ft A terv szerint a Szövetség várható bevétele megfelel a fent részletezett kiadások összegének. Török Sándor főtitkár Bakos Ferencné főkönyvelő Ilyen a fegyelmi helyzet Zala megyében A megyei rendőrfőkapitányság fegyverügyi előadójának vezetésével, — a vadászati felügyelő és a megyei választmány tagjaiból — alakított bizottság megkezdte a vadásztársaságok működésének felülvizsgálását. Az ellenőrzés a vadőri munka, a taglétszám helyzet, az 1 60 81. évi költségvetés teljesítése, az 1961 62. évi költségvetés összeállítása, a tagdíjhátralékok kimutatása, a gazdasági tevékenység, az egyesületi működés, a fegyelemsértések vizsgálatára és végül a vadgazdálkodási és vadászati feladatok teljesítésének területére terjedt ki. A látottak alapján is határozottan állíthatjuk, hogy a vizsgálat szükséges és éppen időszerű volt. Kiderült, hogy a legtöbb társaságnál a tagdíjakat nem fizetik folyamatosan. A hátralékos nyilvántartásban akadt olyan is, aki 1960 októbere óta nem fizetett tagdíjat. Sajnos, elég nagy azoknak a tagoknak a száma is, akik ebben a vadászévadban még egy fillért se fizettek a pénztárba, de ezzel szemben minden vadászaton részt vettek. A nem fizető tagokat csak a legritkábban vonatják felelősségre az intézőbizottságok. Az alapszabály 10—13 %-ában előírtakat egy-két esettől eltekintve „nem merik végrehajtani"*. Ezért fordulhatnak elő olyan esetek, hogy a társaságok éves hátralékokat behajtani már képtelenek. Gyakori jelenség, hogy a kollektív munkának még csak a nyomai se fedezhetők fel egyes társaságoknál. Az intéző bizottságok alapszabályszerű működése csak kevés helyen van biztosítva. Az üléseket nem tartják meg, vagy ha igen, arról jegyzőkönyvet nem vezetnek. Több társaságnál nincs egyesületi működés. Kevés társaság rendelkezik írott ,,házszabállyal”. Sok az „egyedül vadászó”, a kollektívának hátat fordító tag is. A vizsgálati jegyzőkönyvekben sok ilyen tag név szerint is szerepel. A számvizsgáló bizottság tagjai csak két-három társaságnál tettek eleget az alapszabály 26. §-ában előírt kötelezettségüknek. A gazdasági tevékenységet, a pénzkezelést és az okmányolást nem vizsgálják kellőképpen és a taggyűlésnek se számolnak be munkájukról. Visszásságok adódnak több helyen abból is, — mint a galambok és lenti vadásztársaságnál is, — hogy az Új tagokat nem a taggyűléseken, hanem csak úgy, baráti alapon, a tagság hozzájárulsa nélkül veszik fel és ráadásul egyesek még tagdíjat sem fizetnek. Az ilyen eljárás csorbítja és sérti a tagok alapszabályban biztosított jogainak gyakorlását. A vizsgálatot végzők munkáját a jószándék és a segíteni akarás jellemezte. A feltárt hibák kijavítására a társaságok elnökeinek és gazdasági felelőseinek nyomban kellő eligazítást és gyakorlati útmutatást is adtak. A bizottság tagjai egyúttal kötelezettséget vállaltak arra, hogy a hátralékosokat és az egyéni vadászatokat folytató tagokat „jóindulatú” de utolsó figyelmeztetésként, írásban fogják felszólítani. De ezen felül, a jövőben még az is szükséges, hogy az intézőbizottságok az ilyen problémákat a tagság előtt is nyíltan és őszintén feltárják és ha a figyelmeztető szép szó már nem használ, a fegyelmi bizottság útján a megfelelő felelősségrevonást is alkalmazzák. Akkor majd folyamatosabb lesz a tagdíjfizetés és kevesebb lesz a szabálysértések száma is. A jó egyesületi működésért — az eddig vizsgált társaságok közül — a Nagylengyel Olajbányász, a Zalalövői Tanács és a Lenti Vörös Csillag rt. kollektíváját lehet kiemelni. Végezetül említést kell tennünk arról is: a Zala völgyi út elnöke kifogásolta, hogy eddig a választmány tagjai, de a vadászati felügyelő se látogatták meg a társaságukat. E helyről is biztosíthatom a társaságot, hogy ezt a mulasztást pótolni fogjuk. Elfogulatlanul állíthatom, hogy Kőfalvi János megyei fegyverügyi előadó, Mázsa Ferenc vadászati felügyelő és a megyei választmány egyes tagjai, eddig is megkerestek minden lehetőséget, hogy a vadásztársaságok tagságával a közvetlen kapcsolatot megteremtsék. A jövőben még inkább azon leszünk, hogy írásban küldött útmutatásainkon felül, a társaságok jobb működését — személyesen és közvetlenül adott gyakorlati tanácsainkkal — még jobban elősegítsük. Kassai László a MAVOSZ Zala megyei választmányának titkára