Magyar Vadász, 1965 (18. évfolyam, 1-12. szám)
1965-02-10 / 2. szám
I hálóállítással B. Háromráhajtásos hálóállítással befogott nyulak, a felhajtott nyulak százalékában: 50,0 — 54,7 — 44,2 — 57,8— 75,0 — 60,0. Átlagban: 56,9% került befogásra a felhajtott nyulakból. Az A. alatti összehasonlítást nem találtam teljesen kifogástalannak, mert bár lehetőleg uo. vadsűrűségű területeken végeztük az összehasonlító befogásokat, előadódhattak olyan tényezők, melyek egyik, vagy másik módszer elbírálására kedvezően, vagy kedvezőtlenül hathattak volna. Pl.: a feltételezett vadsűrűség különbsége, befogási időszak, területi fekvés, növényzet, benőttség stb. Ezért helyesnek találtam, ha az egyes részhajtásokban felhajtott, megszámlált és befogott nyulak számarányát veszem alapul. így is hasonló, majdnem un. eredményt kaptam a különböző területi, időszaki, vadsűrűségű stb. körülmények mellett is. (Lásd B. alatt.) Tehát amíg az eddigi kétráhajtásos (egyenes vonalú, illetve arányú) hálóállítással a felhajtott nyulakból kb. 30—33% került befogásra, addig a háromráhajtásos (háromágú csillag alakú) hálóállítással kb. 50% kerül hálóba. Ha a régi módszerrel naponta 100 darabot fogtunk a látott, illetve felhajtott nyulakból, tehát 33%-ot 300 db nyúlból, akkor az új módszerrel 50%-ot, vagyis 150 db-ot foghatunk be, vagyis 50%-kal többet. Miért lehet több nyulat befogni a háromráhajtásos, mint a kétráhajtásos eljárással? A felelet részben benne van a kérdésben. Valószínű, hogy három iáhajtás többet eredményez, mint kettő. De ezenkívül maga a hálónak szög alakban való felállítása mintegy gyűjtő hatással van, s akadályozza a nyulaknak oldalt való kitörését, sokszor valóban megtévesztve őket, s többször ide-oda cikázva, még hibás hálófelszedés esetén is végre csak hálóban maradnak . Jobban „beszorulnak” és nehezebb a kitörési lehetőségük. (2. ábra.) Az elmondottakból következik, hogy mint már előbb említettem, ugyanazon idő és költség mellett 50%-kal többet fogunk és a befogási idő is annak arányában rövidül le. Pl.: 1500 db nyulat kell befognunk. Feltételezve, hogy eddigi kétráhajtásos módszerrel naponta 100 db-ot tudunk befogni, tehát 15 befogási napra van szükségünk. Ugyanakkor a háromráhajtásos módszerrel naponta 150 db-ot foghatunk be, tehát 10 befogási nap alatt végzünk, ami máris 30—33%-os költségmegtakarítást jelent és ugyanannyival (jelen esetben 5 nappal) rövidül meg a befogási idő. A rövidebb befogási időnek azért is van jelentősége, mert szeszélyes időjárás esetén a kevesebb befogási nappal könnyebben tudunk „kifogni” kedvező időjárást, mint a lényegesen több befogási nappal. Ami a költségmegtakarítást jelenti, ha nem is 33%-ot — legyünk szerények és — csak 25%-ot veszünk alapul, könnyen kiszámíthatjuk, hogy mit jelent az az egyes vadgazdaságok, vadásztársulatok részére, és mit jelent országos viszonylatban összesen! Ha látom, hogy valamelyik területről többet fogtam ki, mint amennyit szabad lett volna, akkor sem engedném vissza a többletet, hanem távolabbi területrészen engedném ki, viszont más területrészről hoznék helyette. Ezzel mintegy „házilag” oldom meg részben a vérfelfrissítést, vagy, ha erre nincs szükségem, vagy a terület fekvése úgy kívánja, hogy más vidékről hozassak, akkor a befogott többletet elcserélem más vadgazdasággal. Mint minden új dolognak, úgy ennek az újított eljárásnak is vannak ellenzői is. Egyesek azért, mert idegenkednek minden újtól, minden szokatlantól, mások azért, mert nem tőlük ered a gondolat, vagy kivitelezés. Ennek a háromráhajtásos hálóállítási módszernek az ellenzői elsősorban hajlók, mert ugyanazon munkaidő alatt — naponta — négy ráhajtás helyett hatot kell elvégezniük, tehát többet kell járniuk ugyanazon munkabérért. Azt nem veszik tekintetbe, hogy ez a módszer is belefér a munkaidőbe! Ellenzői egyes vadőrök, vadászok is ugyancsak azért, mert többet kell járniok naponta, nem számolnak azonban azzal, hogy a befogási idő lényegesen megrövidül, s hamarább szabadulnak meg ettől a lekötöttségtől, mely nem kis mértékben csökkenti kártékony ragadozók irtásából eredő, s nem közömbös mellékest jelentő lődíj összegét, de nem számolnak azzal sem, hogy ha hosszabb időre esnek ki az ellenőrző szolgálatból, ha tovább tart a befogás, ebből a vadgazdaságnak is kára származhat (emberi, állati kártevők stb.).bban a reményben, hogy a fentiekben leírt befogási eljárás, melyet igyekeztem egyszerűen, mindenki által érthetően, de szaklapunknak is megfelelő terjedelemben ismertetni, összehozni és megindokolni, megértésre talál vadgazdasági körökben és annak bevezetése és alkalmazása kedvezően fogja befolyásolni minden vadgazdaság és vadásztársulat eredményét. Amennyiben azonban valaki hiányosnak találná ezt az ismertetést, szívesen válaszolok megkeresésére. Egyben előre is köszönetet mondok minden, ez új eljárással lefolytatott befogás eredményének szíves közléséért. CHOMA DEZSŐ A Háromráhajtásos Kétráhajtásos hálóállítással befogott nyulak aránya %-ban 77,1 22,9 74,2 25,11 57,1 42,9 A fenti próbák során befogott nyulak száma alapján kapott arányszám: 69,8% 30,2% 100% 7. ábra