Ladányi István (szerk.): Magyar városok és vármegyék monográfiája 20. Hevesvármegyei ismertető és adattár (Budapest, 1936)
Follajtár Ernő - Dékány Lajos - Golarich István - Vecsey József: Heves vármegye községei
reskedések száma 5, mind az öt vegyeskereskedés. A községbeliek piaca a 8 km-re fekvő Gyöngyös, mellyel a Gyöngyös—Abasár—Markazi megyei út köti össze. TÖRTÉNETE. Őskori lakhelynek nyomai vélhetők a Rónahegynek alján található barlangoknál, melyek az emberi idomítás kezdetleges formáját őrzik. A honfoglalás nemzetségi beosztása szerint az Abáknak juttatta a Mátra-hegység lankás vidékét. Jelentős hely lett a falu a család által emelt ősi monostorával, mely a kereszténység fentartása mellett kulturális jelleget is adott a vidéknek. A bécsi képes krónika szerint (Font. domest. II. 154.) e nemzetségből származott Sámuel királyt, mikor elégedetlen párthívei a Tisza mentén megölték, ide temették. A családi kapcsolatok szétágazása az eddigi egységes birtoktesteket is szétbontotta s igy az árpádkori emlékek szerint a monostorral együtt a falu is a Csobánka-ágé lett. Csobánka ágának a rozgonyi csatában való érdekeltsége miatt hűtlenség vádja alapján nene és az imént (1320.) elfoglalt Sírok várával együtt Kompolthy Imre és fiainak tulajdonába ment át egy részében. A család Csobánka Dávid birtokrészével teljesen kiesett Saár falu birtokából. Ezt a részt Szécsényi Tamás nyerte el. (Anjou okt. II. 281.). A birtokjog a Kompolthyak kihaltáig megmaradt a családnak, melyhez a Szécsényi-rész is egyezség alapján csatlakozott. A Kompolthyaknak Országh Mihály országbíróval kötött örökösödési egyezsége alapján került a reménytelen Kompolthy-birtokkal Országh Kristóf, illetve annak fiatal kora miatt gyámja Perényi, majd Losonczy István kezelésébe. Az 1554. évtől 6 portával jelzett falu az egri vár tartozéka lett tizedfizetésre és egyéb szolgáltatásokra. 1576. évi tizedlajstrom (Reg Decim.) 7 fizető helybeli jobbágy-lakost mutat. A török hadjáratok már a Nyáry-család birtokában érték, kik Nyáry Pálnak Török Zsuzsannával kötött házassága révén jutottak az egykori Országhiavakhoz. A felviharzó portyázások nyomán elnéptelenedett és a porták száma évenként apadt. Az 1635. évi 2 porta leolvadt 1-re. Míg a török adójegyzék 1556. évi kimutatása 12 házzal szerepeltette, addig a rákövetkező években nyomát sem lehet találni. (Velics, II. 179.). A hatvani nahlé egyik hűbérfaluja lett a hatvani török katonák birtokában. A felszabadítás után 1689-ben készült összeírás szerint Saár előbbi nagyságát visszanyerte és nagyobb adót fizetett, mint a szomszéd helységek. 10 év múlva plébániája is megalakult ismét. Az egykori osztatlan falu most több birtokos kezén megoszlott. A birtokjegyzék által említett tulajdonosok voltak: gr. Eszterházy Sándor, Forgách Ádám, Bossányi Miklós és Koháry István. Részben csere, részben királyi adomány útján. 1684-ben csatlakozott az előbbiekhez a Sőtér és Haller családok, utóbb Fáy György. 1715-ben 24 jobbágy és 23 zsellér lakosa volt Sár falunak. 546 kapás szőlő, 106 köblös irtvány és 97 kaszás rét föld állt művelés alatt. A Bene-patak fölött 2 malmuk működött 45 frt. évi jövedelemmel. Szántóföldjük még egyáltalában nem volt. 5 év múlva ugyanezek