Szeghalmy Gyula: Magyar városok és vármegyék monográfiája 26. Dunántúli vármegyék - Győr vármegye községei (Budapest, 1938)
József főherceg Ő királyi Fenségének, a Magyar Tudományos Akadémia elnökének előszava
ELŐSZÓ A magyar földnek azt a darabját, melyet északon és keleten a Duna,délen a Dráva, nyugaton az Osztrák-Alpesek határolnak, Dunántúlnak nevezzük. Istenáldotta vidék. Mindene van, ami kívánatos, értékes lehet az ember előtt Vannak hatalmas, aranykalászt ringató térségei. Kiterjedt dombvidékei. Virágtól ékes mezőségei. Vannak bőven termő gyümölcsösei, gerezdet érlelő, tüzes borokat adó szőlőhegyei. Vannak a környező hegyek zöldjéből drágakőként kivillanó nagy tavai. Kultúrában gazdag, századok, patinájával büszkélkedő városai. Kedves, napsugaras falvai. Vannak természeti szépségekben gazdag, hamvas erdőkkel fedett, búsongó várromokkal koronázott hegyei. Madárdalos völgyei. Vadvirágtól hímes rétségei. Zúgó vízesései. Búgó gyárai. Kincseket ontó bányatelepei. Mindezek fölött pedig ott terjeng az évezredekre visszatekintő ősi múlt, mely azt igazolja, hogy ez a vidék a kőkor ismeretlen törzseitől kezdve, a római imperium, népvándorlás s a magyar foglalás egymást váltó nagyszerű korszakain át, mindenkor vágyva vágyott, gondosan őrzött, büszkeséggel birtokolt területe volt a Kárpátok koszorúján belül élt nemzeteknek. Könyvünk a hazai Csonkaföldnek ezt az értékes, szép darabját kívánja az olvasóval megismertetni. Célja: lépésrőllépésre, — szinte kézen fogva — vezetni a vándort s a bejárandó vidékekkel kapcsolatban fölhasználni mindent, ami alkalmas vonatkozó régi, elmosódott ismereteit fölfrissíteni, illetőleg azokat ezernyi-ezer új benyomással, mélyebb gyökerű megfigyeltetéssel, adatok közlésével gazdagítani. De célja a sokszor tudatalatti ősösztönt, a természetszeretetet, ezt az értékes lelki adottságot, fölkelteni, megerősíteni az érdekességeket szerető, tanulni, látni, gyönyörködni, a múltakon elmélyedni, a jövőbe pillantást vetni ,óhajtó ember lelkében. Megláttatni és megéreztetni a Szépet, mely ott van a mezők végtelenségében, erdők magányában, hegyek, völgyek, kimagasló ormok, szédítő szakadékok vadságában. Ott a porszemben, az egeket ostromló sziklabércben, idényben-árnyban, kicsiny bogárban, pusztító viharban egyaránt.