Magyar Vasárnap, 1949 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1949-08-07 / 32. szám
*1949p snpattul 7 Ma Gristij - pályázat A «Magyar Vasárnap» szerkesztősége ezen a héten az alábbi beküldéseket találta jutalomra érdemesnek: A 20—20 forintos jutalomdíjakat a beküldőknek egyidejűleg postára adtuk. Kis unokaöcsém, Péterbe nálam nyaral Pesten. Egyik nap, mikor hazajövök, egyik keze a könyökéig csupa tinta, előtte papír és a kezében toll. — Mit csinálsz Péterbe? — kérdem. — rajzoloz, — mondja. — Aztán mit rajzolsz?— Tis tutyát. — De hát a feje hol van? — Az méd a tintásüvedben. Varga János, Bp. VIII, Öriömvölgy u. 34. 2. Lacika keservesen bír. — Nagyapa, úgy fáj a fogatni — panaszkodik. — Ezért sírsz, szégyeld magad, micsoda férfi lesz belőled! — korholja a nagyapa Lacikát. — Könnyű a nagypapának — válaszolja a gyerek —, ha fáj a foga, kiveszi. Szabó Lászlóné, Bp. XIV., Cinka P.u. 10. alagsor 1. A fiatal özvegy 4 éves kisfiával sétálgat a Dunaparton. Séta közben összetalálkoznak az aszszony egy leánykori udvarlójával, aki cukrászdába invitálja őket Az asszony elhárítja a meg-hívást! — Köszönöm, nem szeretem a cukrászsüteményt. Mire a kisfiúcska csodálkozva és felháborodva kiáltja: — Nahát anyu, otthon még a papírost is megeszed! Kis Lászlóné, Bp. Batthyányi. 3. A tanító kérdezi a számtanórán Pistikét:— Mondd meg, mennyi negyednek az ötödrésze? Pisti kevés hallgatás után büszkén rávágja: — Tanító bácsi kérem, az olyan kevés, hogy nem érdemes vele foglalkozni. Hideg Ferenc, Kecel, I. ker. 118. 5. A négyéves Gizella játszik a macskával... Rászólok: — Gizellám, ne húzd a cica farkát! Mire a gyerek: — Nem én húzom anyukám, én csak fogom, ő húzza. Zsoldosi István, Szerencs, állomás. OOC^^TfXXCOCC0030COOOCX30CtXXXXXXCOCOC3COOCOCOOOOCCC BOROTVÁLKOZÁS: ÖRÖK ÁTOK Hogy miért örök átok a borotválkozás? Hát kérem, tessék csak idefigyelni Egy férfinek átlagosan 25.000 darab szőr nő az arcán. No már most ezek a kis indokok féktelenül nagy ambícióval vannak megáldva, mert egy nap alatt legalább 0,03 cm-t, de esetleg 0,06 cro-t is nőnek. Ha e két szélsőség egy középarányosát veszszük, s azt megszorozzuk az ugyancsak átlagos 25.000 szőröcskével, akkor megtudjuk azt a döbbenetes tényt, mely a borotválkozást számunkra mindennap szükségessé teszi, t. i. hogy szőrzetünk naponta 6.35 métert nő összesen. És menjünk tovább? Saját felelősségükre rem bánom: Magyarországon körülbelül kerek számban hárommillióra tehető azoknak a férfiaknak a száma, akiknél borotválkozniuk kell. Mit jelent ez? Nyolc hektárnyi szőrrel benőtt arcterületet, melyen naponta összesen 19.000 km hosszú szőrzet nő" És ezt naponta kaszáni kell! Gilettel, berotvával neki kell esni kell fs bőrpuhítgatások után sel kell tűntetni. És számolhatnánk tovább- mennyi időpocsékolást jelent a mindennapi borotválkozás, mennyi felesleges plasztikai aremetét, s ezek kapcsán menynyi vérvesztesével stb., stb Mindezek a számok azonban csak még jobban elkeserítenék szegény férfitestvéreimet, akik sóhajtgatva idézik olykor a régi időket, mikor bozontos szakállt és bajuszt viseltek a férfiak. Pedig nincs igazuk. Az egyetlen, akinek jó dolga volt ebből a szempontból, Ádám lehetett, s néhány közvetlen leszármazottja. Ám az egyiptomiak bizony már borotválkoztak, Nagy Sándor pedig, aki roppant praktikus ember volt, elrendelte katonáinak a borotválkozást, amely azonban, az eszközök nehézkességére való tekintettel csupán annyiból állt, hogy a szakállt egy-két centiméternél nagyobbra nem hagyták megnőni. Plinius szerint az első római, aki leborotváltatta szakállát, Scipió volt, Karthágó legyőzője. S ettől kezdve a férfi nem már állandó harcban állt a szakállal, s ennek a harcnak alighanem nagy kezdeményezői a nők voltak! A harc eszközei még ma is roppant változatosak: a burmai bennszülöttek legprimitívebb módszerétől, mely a szőrszállak kihúzogatásából áll, a villanyborotváig Nemrégen könyv is jelent meg a szakszerű borotválkozásról. Nos, senki sem lett tőle okosabb. A szakemberek és orvosok azonban melegen tanácsolják, hogy borotválkozás előtt mossuk le az arcunkat. Amicd Ha-pididpJi A CÍM Egy fiatalember csatlakozott hozzám és mindig «Mester»-nek szólított. Végre elvesztettem a türelmemet: — Uram, ne őrjítsen meg! Ne szólítson ilyen ostobán! Mire a fiatalember így válaszolt: — Ha valaki nem báró, nem hadnagy, nem doktor, — hát akkor, hogy szólítsam meg az ilyen hólyagot ? — Ugye, igazam van, Mester? ZENE Feleségem most gitározni tanul. Egy hete. Ma délután négy órakor — igen, négy órakor — leült és pengetni kezdte gitárját. Minden félórában egy akkordot. Esti hétig pengette hangszerét. Akkor aztán felállt és kijelentette: — Így. Ez Chopin «Perc keringő »-je volt. BALESET Karcsi barátom nem a legszebb. A legutóbb majdnem külsejének áldozata lett. Kiment az állatkertbe. Éppen aznap az állatkert egész majomserege az egyik őr gondatlansága következtében kiszabadult a ketrecekből Az ezt követő majomhajsza során Karcsit is elkapták. Szerencsére volt nála igazoló írás. A MŰVÉSZNÉV Meglátogattam öltözőjében a híres varietédivát. — Ugy-e, Elvira művésznő, kérdeztem, művésznéven szerepel a közönség előtt? — Hogynem Wighleby a művésznevem! Csak azt tudnám, hogyan kell kiejteni] ... KIBÉKÜLÉS Délután a kávéházban egy férfi a hátamba ütött a biliárddákójával. Amikor figyelmeztettem, hogy kérjenkocsánatot, azt válaszolta, hogy a hátán nincs szeme. Mire én forrongó dühhel kiáltottam fel: — Pincér, törje ki ennek a ronda hüllőnek a nyakát. A költségeket vállalom. Mire a pincér kihajította az embert. Kisvártatva visszajött és egyenesen odalépett hozzám: — Ön ronda hüllőnek nevezett az imént. Sértő szándékkal tette? — Nem! — válaszoltam. — Akkor minden rendben van... Csabáim szinlista. Szalma úr beszámol FELESÉG (Nyaralásból hazatérve, szemlét tart a konyhában): Kíváncsi vagyok, hány tányért törtél össze. FÉRJ (Büszkén): Egyetlen egyet sem. FELESÉG: No, ez derék. De mit keres itt a porrongy? FÉRJ: Ez porrongy? FELESÉG: Persze, hogy porrongy. FÉRJ: Ezzel én a tányérokat töröltem. FELESÉG: Oh, de borzasztó. Hiszen itt lógott a törlőruha, hol van? FÉRJ: Az a piros csíkos? FELESÉG: Igen. FÉRJ: Azt hitem, cipőpucoló ruhának használtam. FELESÉG: Rémes. És miért nem a cipőrongyot? FÉRJ: Az úgy volt, kérlek, hogy nem találtam porrongyot és a cipőrongyot fogtam be takarításhoz. FELESÉG: Hallatlan. És mit keres itt a dohányvágó deszkád? FÉRJ: Azon hagymát vágtam. FELESÉG: Miért nem a zöldségvágó deszkán? FÉRJ: Melyik az? FELESÉG: Ez a barna itt. FÉRJ: Aha. Most már tudom, miért volt hagymaszagú a nokedli! FELESÉG: De hiszen van nokedliszaggató! Hol a nokedliszaggató? FÉRJ: Hogy néz az ki? FELESÉG: Egy nyeles fehér deszka. FÉRJ: Aha, tudom. Azon dohányt vágtam. FELESÉG: Szörnyűség! És mit keres itt a habverőnek ez a drótja? És mitől olyan frtóztató büdös?? FÉRJ: Az úgy volt, kérlek, hogy eldugult a cigarettaszipkám és nem találtam drótot. FELESÉG: No hallod, ez botrány. De remélem, több botrány nincs? FÉRJ: Nincs, nincs. Csak ez a csésze repedt meg. FELESÉG: Őrület. És mitől? FÉRJ (Kissé halkabban): Enyvet melegítettem benne. FELESÉG: Enyvet? Porcelán csészében? És mire kellett az enyv? FÉRJ (Kissé halkabban): Meg akartam ragasztani a pecsenyés tálat. FELESÉG (Feltikolt): Te jó Isten? Csak nem tört el a pecsenyés tál? FÉRJ (Nagyon halkan): Sajnos Amikor beleesett az üvegszervízbe. FELESÉG (Félájultan): Hisz akkor összetört minden poharam! FÉRJ (Megnyugtatólag): Csak nyolc. De tányér egy sem. Kissé Sándor n fölindultam Petőfi Sándor nyomában, a nagy centenárium ünnepi levegőjében, az elkésett kánikulától füstölgő fővárosi utcákon. Kalauzom egy sárgultlevelű kis könyv, Baróti Lajosnak éppen ötven esztendeje megjelent műve, amely első ízben igyekezett rendbeszedni az állomásokat, ahol a nemzet nagy poétája rövidebbhosszabb időre megpihent. Házmesterlakás a Józsefvárosban Tízesztendős korában került a kis Sándor először Pestre és két évig járt itt a két iskolába, az evangélikus meg a piarista gimnáziumba. A tanterem, amelynek ablakai csaknem pontosan a Petőfi-tér Petőfi-szobrára néznek, ma is megtalálható, viszont menthetetlenül a feledés ködébe sülylyedt a kis házmesterlakás, amelyben a diák szállást kapott. Valahol a Józsefváros valamelyik szűk utcácskájában húzódott meg ez a «hajlék», de Petőfi később sem emlékezett meg róla részletesebben és egyéb feljegyzés sem örökítette meg az első pesti lakás pontos fekvését. Stációd utca 3 Most ugrunk néhány évet Közben lezajlik a katonáskodás, majd a vándorszínészi próbálgatás. 1843-ban Petőfi beköltözik első legénylakásába, egyik barátjához, a Stáció-utca 3. alá. A Stációból Baross-utca lett azóta, az egykori házat pedig a feljegyzések szerint ötvenhárom évvel ezelőtt bontották le és Telki Jenőné négyemeletes bérpalotát építtetett a helyére. A kétkijáratú ház ma a PK nyugdíjpénztárának tulajdona, a nagy udvaron a régi Potzman-vendéglők kertje* terül el Az Országnálon Nem sokáig lakott Petőfi a Stációutcában, mert főbérlő-barátja elköltözött Pestről. A költő a közelben talált szobát, az akkori Országúton, a mai Múzeum-körúton, a 33-as szám alatt, szemben a Nemzeti Múzeummal. Persze itt sem találtam már Petőfinyomot, semmifélét. Ama bizonyos régi házat csaknem száz esztendővel ezelőtt vetették fiatalítási eljárás alá. Lenhossék orvosprofesszor restauráltatta azt korának ízlése szerint. Ámde jött az ostrom és alaposankikészítettek az egykori Ország-utat Eltűnt a 33-as ház és a 31-es is, Budapest egyik legnagyobb raktárával rendelkező antikvár kényesbolttal együtt. A „Terménytár" Barangolok tovább és most azt a házat keresem meg, amely az előbbinek közvetlen közelében, az Ország-út másik oldalán adott szállást Petőfinek, ekkor már a Pesti Divatap segédszerkesztőjének, mert ezt az állást megszerezte számára Vörösmarty Mihály pártfogása. Kunewalder volt ennek a háznak a tulajdonosa, a köznyelben Terménytárnak nevezték, mert udvarán egy gabonakereskedő gyűjtötte össze áruját. Ma a Múzeumkörút 8. számú ház áll a helyén, amelyet elmerengve nézek, mintha sohasem láttam volna. Pedig öt teljes esztendőn keresztül sokat koptattam az egyetem itt lévő bölcsészeti karának lépcsőit. Csak most tudtam meg, hogy ennek az épületnek a helyén lakott 1844. június elejétől szeptember végéig Petőfi segédszerkesztő úr... Az Astoria-szálló Nem kell soká keresnem a következő szállást sem. A régi Hatvani és Magyar-utcák sarkán állt a Kölber-féle ház, ennek második emeletén négy hónapot töltött el a költő, négy lépés hosszú és három lépés széles szobájában — Baróti Lajos még eredeti állapotában látta, akkor lomtárnak használták! — itt írta Petőfi Sándor A naphoz című versében ezeket a lakásismertető sorokat: Panaszom van kelmed ellen, Hallja kelmed, Nap mami Mi dolog az, sugarával Bánni olyan fukaran? Elballag kelmed fölöttem Minden istenadta nap, Kis szobám kelmédtől mégis Egy sziporka fényt se kap. Oly sötét van benne, mint a.... Majd kimondtam, hogy mibe. Legyen egy kis embersége, S nézzen kelmed ide be. A régi házat 1911-ben lebontották és telkén 1513-ban felépült az Astoria- szálló modern palotája. Itt legalább az úgynevezett hálás utókor nem volt olyan feledékeny, a szálloda falán emléktábla hirdeti Petőfi nevét. Min- denképpen irodalomtörténeti jelentő-ségű szállás volt ez, hiszen itt készült a János vitéz és A helység kalapácsa is ... Kecskeméti-utca 2 | Amikor innen elköltözött, néhány hétig a kecskeméti-utcai Wenckheim- házban vendégeskedett Petőfi, Vachotta Sándoréknál. Itt ismerkedett meg Csapó Etelkával is, akihez való síron túli szerelméről a «Cipruslombok» oly meghatóan tanúskodnak. Az akkori ház — amelynek helyén ma hatalmas bérpalota emelkedik — kétemeletes volt, hátul istállókkal. Az épület föld- szintjét ma egy könyvesbolt foglalja el, a kapu alatt pedig sérült mű-, tárgyak klinikája és egy magán- nyomozó iroda cégtáblája található .. . A Kossuth Lajos-i utcában Petőfi nyomait kutatva, most a Kossuth Lajos-utca, az egykori Hatvani-utca felé visz utam. A költő 1845. ■. tavaszán megvált a Pesti Divatlaptól, a Felvidékre utazott és csak ősszel tért vissza Pestre. A Untvari-utca 6. alatt bérelt földszintes, földes, udvari szobát, egy Takács nevű csizmadiánál. A Koch-háznak nevezett épület helyén ma a 10-es jelzésű keskeny, agyondíszített homlokzatú bérház áll, amely- nek egész földszintjét az ismert illatszerüzet helyiségei töltiik meg. Hatvany Lajos :Feleségek felesége» című köttete nyomán bemutatjuk az egykori Koch-ház vigasztalan udvarát, amely- lyel kapcsolatban a tudós Petőfi-ku-tató a következőket írja: — Rémes bizony és végtelen ebben a városban a költőember árvasága, ki ugyan sokszor olvashatja nyomtatott hírét-nevét a lapokban, de amellett éreznie kell a komolykodó, sürgő-forgó, hasznocska-szagot kér- gető, hasznos árukat kínálgató ember- társak közt a maga haszontalan, ver- 5 selgető személyének szörnyű kisem- mizettégét... Nem kellett Petőfinek egyéb, mint kitekinteni a sáros ud-varra, hol a gangon csoszogott a sápító cseléd, csörömpölt a sivító edény, bömbölt a paskolt szőnyeg, pergett a házalók szüntelen, kiáltása — és ha a hátulsó lépcsők szagát így beszívta, majd egy pillantást vetett a remény- télen legénytanya rozoga bútoraira, s akkor nagy és szomorú lelki búcsúzkodás folyt a szép ábrándvilágtól.. . A másik Hatvani-utcai ház böltöveit odébb található, ma a 6-os számot viseli. Arról nevezetes hogy itt volt Pe-rtöfi elsőízben «önálló albérlő», mert egyedül bérelt egy «egész* udvari szojgát, Friebeisz Istvántól. Büszkén jelenti is Teleki Sándornak írt levelé-ben: «Lakásom Hatvani-utca, Jankó-vncs-ház 555. szám, második emelet.» Ezt a házat 1897-ben bontották le, ma négyemeletes épület emelkedik a helyén. Az egykori szállás emlékét csak a «Karácsonkor» című vers néhány sora őrzi: Én hozzám is benézett a karácson, Tán csak azért, hogy bús arcát is lásson Kis rajta egy pár rezkető könyvt. Menj el, Karácson, menj innen sietve, Hiszen családok ünnepnapja vagy te, S én magam, egyes-egyedül vagyok. Meleg szobám e gondolattól elhal. Miként a jégcsapáugg a há keresztül, Úgy függ szívemtől ez a gondolat. Az egyetlen épségben maradt .Hár kutató utam a Királyi Pál utcábam végződött. (A város akkor igen kicsiny volt, az Országúton a városfal húzódott, a Petőfi-nyomokat tehát aránylag kis területen kellett keresni. Talán csak az egyetlen Veres Pálné-utcai szállás esett ki ebből a «krecliből», az, ahol most a rendőrség található.) A Bástya-utca sarkán emelkedik a ház, amelyről Ferenczi Zoltán Petőfi-életrajza is megemlékezik. Elmondja, hogy a «Lövész-utca 391. számú ház» t. emletén lévő lakás két keskeny kis szobájában lakott Petőfi és felesége. Egyszerű, szűk, csak a legszükségesebbekkel ellátott, régi festékű, kopott lakás volt ez, amit minden további nélkül el is hiszünk, amikor ma bepillantunk ebbe a régi, kislakásokkal teletömött bérkaszárnyába. A fülledt udvarból feltekintek az emeletekre. Vájjon melyik lakás lehet az, amelyet az I. emelet tíz lakás közül a Petőfiházaspár a magáénak mondhatott? Ezt senki sem tudja. Amikor azonban ismét a kapu felé igyekszem, a kapualjában nagy Petőfi-képet fed.-Az egész ország hatalmas lelkesedéssel, a valósággá vált eszmék fényében ünnepelte Petőfi Sándor jelentőségét halálának 100 ik évfordulóján, de ebből az ünnepségből testvéri szeretettel kivette részét a Szovjetunió vezetésével a népi demokratikus országok egész sora is. A Városi Színházban tartott ünnepen Scsipacsov szovjet költő, a szovjet íróküldöttség vezetője ismertette a szovjet nép viszonyát a magyar nép halhatatlan poétájához. Elmondotta, hogy ezekben a napokban a Szocialista Szovjetúnióban és mindenütt ünnepük Petőfit, a Szovjetúnió minden újságjában és folyóiratában Petőfiről szóló versek jelennek meg, a rádió Petőfi-verseketközvetít. Azért szereti Petőfit a szovjet nép — mondotta —, mert a népi demokráciának, a magyar nép és az egész dolgozó emberiség felszabadításának igazi harcosa volt és mert határtalanul szerette hazáját .Példája arra kötelez bennünket, hogy pillanatra se álljunk meg abban a harcban, amely a szabadságszerető népek boldogságáért folyik és amelyért életét áldozta a magyar nép csodálatos, halhatatlan fia,ezek fel a falon. A mai lakók lerajtják kegyeletük adóját a nagy előd emléke előtt... De az emlékezés megörökítésére most méltóbb formában is sor kerül. A centenárium alkalmából a Petőfibizottság emléktáblával látja el mindazokat az épületeket, amelyekhez a költő életének egy-egy epizódja fűződött. És ilyenformán a legközelebbi jubileumon már könnyebb lesz végiglátogatni ezeket az irodalomtörténetivé magasztosult házakat... Felderítő úton Petőfi nyomán írta Kemény István A hatvani utca. Koch-féle ház udvara (Ahol Petőf! 1844—45-ben lakott)