Magyar Vasutas, 1967 (11. évfolyam, 1-24. szám)

1967-08-01 / 15. szám

1367. AUGUSZTUS 1. Egyetértés az irodában - fegyelmezettség az állomáson — Ma már nyugodt a lég­kör nálunk — újságolta Salacz István Kiskőrös állomás szak­­szervezeti bizottságának tit­kára. — Amikor Dobcsányi János, az új állomásfőnök ösz­­szefogásra szólította az érde­kelteket, mindenki egyetértett abban, hogy tettrekész közös­ségre van szükség. Az elhatározást tettek kö­vették. Az állomás dolgozói közösen tették „tisztába” a vágányzatot, parkírozták a felvételi épület környékét. „Petőfi élősarkot” rendeztek be a csarnok legszebb helyén. A Petőfi Sándor szülővárosába érkező utasokat szemet gyö­nyörködtető, tiszta, virágos állomás fogadja. A csinosítás közben sem fe­ledkeztek meg arról, hogy jó eredményeket érjenek el a munkában. Célul tűzték ki, hogy élüzemszint felett teljesí­tik a tervet. A kezdeti sike­rek már jelentkeznek. Az el­ső negyedévi kocsitartózkodá­­si tervszámot a bázisidőszak 02,55 százalékos eredményével szemben 99,61 százalékra tel­jesítették. Javul a kocsik ki-­­ használása is. Márciusban 99,09 százalékra teljesítették a­­ tervet, ez csaknem 18 százalék-­ kal jobb a bázisidőszak ered­ményénél. Csökkent a fegyelmi eljárás alá vont esetek száma is. Az elmúlt év második felében — ittasság miatt — három ízben folytattak le fegyelmi tárgya­lást, ezek közül egy elbocsá­tással végződött. Ebben az évben eddig csak egy ittassági fegyelmi volt. — Az a célunk, hogy olyan légkört teremtsünk, amelyben nyugodtan lehet dolgozni — mondotta Barkóczi János párt­titkár. — Végre elértük — veszi át a szót Salacz István —, hogy nem kell vélt személyi sérel­mek áradatával foglalkoznunk. Egyetértés az irodában, fe­gyelmezettség az állomáson, s tisztaság, rend a felvételi épületben. Tőzsér Ernő Szocialista brigádok vetélkedője Július első szombatján ren­dezték meg Szombathely állo­máson a szocialista brigádok szellemi vetélkedőjének elő­döntőjét, melyre 14 kollektíva nevezett be. A témakörökről előre csak annyit közöltek, hogy szakmai, politikai és munkavédelmi kérdésekre kell majd választ adni a versenyzőknek. A kö­zép- és a végső döntő, melyre a hónap végén, valamint augusztus elején kerül sor, már magasabb szintű lesz: na­gyobb szaktudást, komolyabb, pontosabb tájékozottságot kö­vetel a tovább­jutott brigádta­goktól. A vetélkedő rész­vevőinek helyzetét annyi­ban könnyítik, hogy előt­te egy héttel tájékoz­tatják őket a kérdésnemekről, vagyis arról, hogy milyen tárgykörből válogatták össze a kérdéseket. Izgalmas első forduló A hattagú zsűri elnöke Vér Jenő, a vasútüzemi pártbi­zottság titkára volt, s mellette foglaltak helyet a forgalmi, a kereskedelmi oktatóti­sztek, munkavédelmi felügyelők és az szb kultúrfelelőse. Egyszerre négy brigád, „ült” a starthoz, a négy egymástól távol elhelyezett asztalnál. A „kihúzott” kérdésekre rövid felkészülés után válaszoltak. Horváth József, az állomás szb-titkára, vezette a vetélke­dőt. A lámpalázas szünetek­ben a győzteseknek járó díja­kat sorolta fel, ezzel is biztat­va az izgalomtól első pillanat­ban „zárlatot” kapó egy-két versenyzőt. Némi ízelítő a kérdésekből­. Melyek a tolatószemélyzet jel­zései? Milyen szabályokat is­mer az új tolatási jelzések adására? Hol található meg a vonatokra engedélyezett ten­gelymennyiség és milyen sza­bályok vannak a tengely át­számítására? Milyen alapvető különbség van a két Németország poli­tikája között? Mit ért a gaz­daságirányítás reformjának fogalma alatt, miben látja a legfontosabb feladatokat? Mit ért a gyarmati rendszer szét­esése alatt? Mi a KGST, is­mertesse rendeltetését? Ho­gyan kell az üres gázpalacko­kat tárolni? A munka közben elszenvedett sérülést ki köte­les jelenteni stb. A hármas kérdéscsoportok­ra válaszolók 5 pontig terjedő értékelést kaptak kérdésen­ként. A középdöntőbe jutot­tak: Horváth Éva, Ostorics Ferenc, Borsos János, Szabó Gyula II., Polgár József vonat­kísérők és brigádjaik, vala­mint Rétfalvi János forgalmi szolgálattevő, Simon Jenő, a kereskedelmi szolgálat dolgo­zója és brigádjaik, elért szocialista brigádnak át­adják az értékes jutalmakat, a közeljövőben kerül sor. Az el­ső díj: a győztes brigád kíván­sága szerint választhat egy vá­rost, vagy nyaralóhelyet az ország bármely részében, ahol három napot eltölthet a szak­­szervezeti bizottság „számlá­jára”, vagyis az stb téríti a szállás, az étkezés és az egyéb költségeket, például: színház, mozi, strandjegy stb. A három lépcsőben lebonyo­lításra kerülő vetélkedő célja többrétű: a vasútüzemi mun­kát módosító rendelkezések­re, új szabályokra, az általá­nos bel- és külpolitikai tájé­kozottságra, a munkavédelmi óvórendszabályok ismeretére épített kérdések választ adnak a szocialista brigádok felké­szültségéről. Az állomás gazdasági, párt- és szakszervezeti vezetőit fog­lalkoztatja az a gondolat, hogy kiszélesítik a vetélkedőt. Elő­ször a fűtőház, a pályafenn­tartási főnökség, a távközlő és biztosító berendezési főnök­ség dolgozóit akarják bevonni, majd a versenyt kiterjesztik a szombathelyi igazgatóság te­rületére is. — ha — Értékes jutalmak A végső küzdelemre, amikor majd a három első helyezést MAGYAR VASUTAS Nyírt levél a tapolcai pályafenntartási főnökség vezetőjéhez Kedves Holczmann Elvtárs! Akkor, amikor Dancs József nyugdíjas vasutassal, a tapol­cai fűtőház volt párttitkárával Önhöz igyekeztünk, még nem sejtettem, hogy erre a nyílt le­vél megírására sor kerül. A célom ugyanis az volt, és ezért mentem Önhöz, hogy a pálya­­fenntartási főnökség szocialis­ta brigádjáról írjak. S hogy a tervezett riport helyett csak ez a levél jelenik meg, arról egye­dül csak Ön tehet. Mert mi is történt tulajdonképpen az ön irodájában? Bizonyára jól em­lékszik rá­, de talán nem veszi rossznéven, ha a sajtó nyilvá­nossága előtt is felelevenítem a történteket. A kölcsönös bemutatkozás és a jövetelem céljának elmondá­sa után Ön nagyon határozot­tan és lakonikus egyszerűség­gel közölte: „A sajtónak nyi­latkozni kizárólag az igazgató­­helyettes jogosult, szigorú uta­sítást kaptam. Ezt tessék meg­értéssel tudomásul venni. En­nél többet nem mondhatok.” Valóban ennél többet nem is mondott, még azt sem, hogy azért ne siessenek, foglaljanak helyet. Nos, az ön válasza késztetett arra, hogy azért amit akkor nem mondtam el — mert el­utasító szavai után Déncs elv­társsal együtt távoztunk — hadd mondjam el most. Megértjük, hogy a sajtónak nyilatkozni csak felelősséggel lehet, hiszen az utasítás is, amelyre hivatkozott, azért szü­letett, hogy senki ne nyilat­kozzék felelőtlenül, de azt már nem mondja ki ez az utasítás, hogy az újságírót a lehető leg­­rövidebb úton el kell távolí­tani, mert Ön a kissé furcsa magatartásával ugyanis ezt tette. Az utasítás — amely egyéb­ként dr. Csanádi György köz­lekedés- és postaügyi miniszter aláírásával a Közlekedésügyi Értesítő 1965. évi L. számban jelent meg —, a következő­képpen szól: „Országos vonatkozásű­ ada­tokról, a tárca vagy valamely szakágazat egészének működé­sével, eredményeivel, felada­taival kapcsolatban csak a mi­niszter, vagy az érintett ága­zat felügyeletét ellátó minisz­terhelyettes előzetes hozzájá­rulásával lehet nyilatkozatot adni, nem országos jellegű — csupán valamely vállalat, in­tézmény működésével kapcso­latos — adatokról viszont a szervek vezetői külön engedély nélkül, saját hatáskörükben adhatnak sajtónyilatkozatot.” Ebből világosan kiderül, hogy hatáskörében adhatott volna felvilágosítást a Magyar V­asutas munkatársának. De Ön egy rosszul értelmezett rendelet mögé bújva elzárkó­zott az információ adásától. S még annyi fáradságot sem vett, hogy erre telefonon en­gedélyt kérjen az igazgatóság­tól. S hogy az ön szavaival él­jek, ennél többet én sem tu­dok mondani. Ezt is tessék megértéssel tudomásul venni. Üdvözlettel: Szerényi József VAN ILYEN VONAT — A sebesültek szánjanak ki, aztán mehetünk tovább. (Pusztai Pál rajza) Citera készítő vasutas Barátságos mosolyra derül­tek a vasutas arcok Kisújszál­lás állomáson, amikor az or­szág egyik legjobb citerás népművészét kerestem és ki­ejtettem a nevét. Túk­a Zsigmond ott van a hármas szertárban, magyaráz­ták készséges udvariassággal, melyből éreztem, hogy nem­csak az érdeklődőnek szól a tisztelet, hanem a ritka szen­vedélynek hódoló­­ vasutas kol­légának is. — Talán ismét gyarapította ,,tudományát” valamilyen új­donsággal, azért keresik — érdeklődtek kedvesen a kollé­gái, majd útbaindítottak a vá­­gánysoron túli, téglaburkolatú szerzet irányába. Amint túlestünk a megis­merkedésen, Tuka Zsigmond tányérsapkája után nyúlt és a szomszédban levő lakására in­vitált, hiszen kedvenc hang­szeréről beszélgetni csak ott­hon lehet. Mikor kötött barátságot a citerával? — tértem a tárgy­ra az első barátságos koccintás után. — Nem dicsekvésként mon­dom — hangzott a válasz —, de még kisgyermek voltam, amikor apámtól megtanultam játszani. Ellestem tőle a cite­­rakészítés rogásait is. Nagy do­log volt nekünk abban az idő­ben a szépen csengő citera, hi­szen másféle hangszerre nem telt a szegény embernek. Ha a kemény, mezőgazdasági mun­kával telt napok végén zenére, egy kis táncra vágytunk, ma­gunknak kellett gondoskod­nunk a kikapcsolódásról, a ze­néről. Igaz, botladozóan egy­szerű volt az a muzsikálás, de akkor csak ez jutott a zene­kultúrából. Pengett a húr néha estétől hajnalig, és így vált szenvedé­lyévé. Kedvelt, szinte minden szabad idejét betöltő szórako­zásává Tuka Zsigmondnak ez az egyszerű, ősinek is mond­ható, vidám hangú népi hang­szer, mert ma már tulajdon­képpen hagyományőrző, szép hobby nála a citera. A kisújszállási vasutas cite­rás ezután büszkén emlegette, hogy ma már tud kottát ol­vasni, érti és élvezi a komoly zenét, gyermekei pedig zene­iskolában tanulnak. Fia szá­mára nemrég készített egy ki­sebb citerát, amivel az úttö­rők megyei kulturális sereg­szemléjén ezüstérmet nyert. Kapok a szón, amikor az új citeráról beszél, és a falon fer­dén elhelyezett hangszerre mutatva, megkérdezem: — Ez hányadik lehet? — A hetvenkilenc­edik és most készül a nyolcvanadik — mondja szerény mosollyal. — Mindössze talán három megyé­je van az országnak, ahova ne vittek volna tőlem citerát. Hangszereimen játszanak vas­utasok, bányászok, tisztviselők, egy újságíró és egy rádiós is. Most az asztalon arrébb tett egy iratnyomóként használt, nikkelezett sínszelvényt, majd elővett egy rövid, dalszöveg­feliratos, ábrákkal díszített ci­terát és az apró tollverővel vé­gigpásztázott a húrokon. A ki­feszített acéldrótok csilingelve szóltak. A dalok hangulatának meg­felelően, különféle citerákat használ. A kis méretű, csilin­gelő hangú citerákon játssza a vidám talp alá valót, a hosz­­szabb, mélyen zengő alt-cite­­rán pedig a borongós hangula­tú balladákat. Egyik-másikat énekli is. — Milyen anyagból készül a jó citera? — térek vissza a „gyártásra”. — A fejek, amelyekben a harfeszítő szögek vannak, jó száraz keményfából, a fedél pedig könnyebb fenyőfából v­an. Használtam már öreg bú­tordarabot, de még mosóteknő feneket is, amely bizony sok gyermeksírást hallott) — Az elmúlt évek alatt mi­lyen sikereket ért el? — Legutóbb a szolnoki cite­­rásversenyen léptem fel és el­ső lettem — hangzott a válasz. — Eléggé ismernek szerte az országban. A rádió népzenei rovata is készített már hang­felvételeket játékomról. Aztán ismét megszólaltatja az acélhúros kis hangszerét, mert Tuka Zsigmond művésze­téről a citera mond el legtöb­bet. i ’ I'­jí : Zámbó István ­ A XVII. vasutasnap alkal­mából a vasúti közlekedés ér­dekében kifejtett eredményes és­ példamutató munkájukért a MÁV vezérigazgatója az aláb­bi vasutasokat részesítette . ÉRDEMES VASUTAS kitüntetésben: Szűcs László oktatótiszt, Püs­pökladány; Mán György csap. vez.­etőmunkás, Dunaújvárosi Pft. Főn.; Fenyvesi László főelőadó,­­ Bp. ig. tervosztály; Blázsik And­­­­rásné kocsitisztító, Bp. Keleti Mű­­­­szaki Kocsiszolg. Főn.; Petrák Mi­hály forg. szólg. tevő; Kecs­­i­kemét. Szabó Pál főcsoport­­; vez., MÁV TRÉF; Szebényi Péter személyzeti csop. vez., Szekszárd Ptf. Főn.; dr. Bálint Emil váll. jogtanácsos MÁV Gép­javító IV. Aczél Gusztávné szem. előadó, Bp. Számviteli Főn.; Draskovics László pályamunkás, Celldömöl­k Bp. Főn.; Orosz Sán­dor váltóőr, Záhony; Csík Gyula üzemvez, Utasellátó Nagyvállalat; Podhajecziki Zoltán lakatos, Mis­kolci Ép. Főn.; Sándor Pál forg. szólg. tevő, Salgótarján-külső;­­ Nagy Miklós előmunkás. Bp. Ép.­­ Főn.; Keszthelyi László vonatvez., Dombóvár; Borbély Kálmán mű­­vez., Villamosfelsővez. Ép. Főn.; Rédei Béla ftd. vez., Kecskemét fth.; Török Károlyné, főelőadó. Bp. ig. személyzeti munkaügyi oszt.; Sándor László függ. szb-titkár, Debrecen Jj. IV.: Dettai László­­ vez. mérnök, Bp. Ép. Főn.: Szőke László forg. szóig. tevő, Kistere­­nye; Forgács József szertári szám­adó, Debrecen Ép. Főn.: Elek László főelőadó, Szombathely­i?. szem.- és munkaügyi oszt.: Fá­bián Ferenc átmeneti pénztáros, Kelebia: dr. Barna Lajosné táv­­besz. közp. kezelő. TBFF Miskolc; Simon T. János raktárkez., Bp. Közp. Szertárion.: Pulai József tolatásrez., Szombathely; dr. Sár­kány István főelőadó, Bp. ig. pénzügyi oszt.: Molnár Miklós szakaszikez. pályamester, Vác Pft. Főn.: Kovácsi Mihály áll. tartalé­kos, Dorog; Szajcz István mozd. vez..: Eger ftd.: Havasi Ferenc szem.- és munkaügyi csőn. vez., MÁV Adatfeldorg. Főn.: dr. Né­meth Imre főelőadó, MÁV Tud. Kutató Int..: Rónai András sza­­kaszkez. pályamester, Bp Ferenc­városi Pft. Főn.: Garay Zoltánné előadó, BVKH; Baranyai Zónán függ. szb-titk.: Északi Jj. IV.: Sóti Frigyes szakaszkez. pálya­­mester, Békéscsaba Pft. Főn.: Tóth I. Lajos tolatásvez.: Nagyka­nizsa; Matiszkó Károly oktatótiszt, Sátoraljaújhely Pft. Főn.: Juhász Gizella előadó. KPM I/1. szak.; Póczos Béla vonatvez.. Bp. Fe­rencváros; Babos József szertári dóig.. Bp. Hámán Kató Szertár­főn.; Vadász József főelőadó. Mis­kolc ig. katonai, szállítási és szerv. oszt.: Gábor Pál szerszámlakatos. Szentesi ftd.: Csintalan Ödön ve­­zénylőtiszt. Bp. Ferencváros: Var­ga Béla csop. vez.: Északi Jj. IIV.: Balogh Imre főelőadó. MÁV Nyug­­díj Hivatal: Nagy Lajos szakasv­ez.­omester. Mátészalkai Pft. Főn.: Nagy Zoltán vez. mérnök. Békés­csaba: Dobos János térmester. Bp. Ferencváros, Szertár­on.: Nagy­ Jó­­zsef vonalgondozó. Pécs Pft. Főn.: Kaptás István Ferenc vez. tiszt. Jászapáti: Sólymos Gyida művez. Bp. TBFF: Balogh István motor­­vez.. Bp. Déli std.: Molnár O­*za főelőadó. Pécs ig. II. o­szt.: Tóth Lajos főművez.. Rákos Motorüzem Főn.: Róza Sándor vez. mérnök. MÁV Építési Géptelep Sóti Lajos keresk. áll. vez. h., Győr: Tököly István előadó. MÁV Oa’d. Hív.: Benczim Gyu­la szem. ttewit. csop. vez., Nyíregyháza: Szálai István pályamester. Sopron Pft. Főn.: Mar Kálmán oszt. vez­h., Szeged tg. ti. oszt.: vS+umm Tsv-^n c'on. vez.: Landler Jenő Ji. IV.: K-dó Ferenc *org. szol«, tevő. Nyéklád­­háza: Kulcsán János c^gp vez., Ferencváros f+h.: dr. Tsé^v Intvén főelőadó. KPM T. Keresk. Szak­oszt. : Kc^eemaUns Márton k^osi­­vízeg. lakatos. Nagykanizsa f‘h.: Fekete András o^zt. vez.. K°M L Kibenm4ika5 o«**.: Kés*»* cmo. vez., rendőrnői k­ép. Főn.: Szarvas Kálmán villamosm­­»zd. vez., Bn Keleti fth.: Mozsár Sán­dor pát^amod­er. Hat­van—Sab­ótarján Pft. Főn.: Duka TTto ep] i *5 +6 N'*«rv- v+Oldat: Tíbn-i cs^-n. ve?., MÁV mdénítési Főn.: M***51«s CsaT*v'á-'-i jőTcpf mozd. ve*., Kistérnye­­rth.: Tstváni mű­vez., Bp. Keleti Műszaki Kocsi-szolg. Főn.; Herke János techror­kus, Dombóvár itb­.; Katona Maré ,szertárvez., Mezőtúr Szertár: Né­meth István főelőadó. KPM I. Szakoszt.: dr. Dalos Károly fő­előadó, Szombathely ig. tervvezt.: Elekes Károly műsz. ügy Int., MÁV Szabványügyi Főn.; Sándor Antal vonali menetirányító, Bp. Keleti áll.; Mihanek József csop. vez.: Landler Jenő Jr. IIV.; Dudás Jó­zsef főelőadó. Anyagéi!, ig­.; Bor­sos István távközlőmester, Pécs TBFF; Németh József vonali me­n­­etirányító, Szombathely; Bibén Axénia kocsitisztító, Bp. Nyugati Műsz. Kocsiszolg. Főn.; Silye Bar­nabás nonnairod­a vez., Miskolc Jj. ÜV.; Körösi Sándor gurít­ás vez., Hatvan; Végh Károly mozd. fűtő, Pécs ft­.; Szabó Béla revizor, Közp. Számviteli Főn.; Szathmári Tibor művez., Debrecen; Holló Mátyásné brigádvez., Dunakeszi Jr. ÜV.; Maczkó József vonatvez., Szerencs; Igoza András belső els. Kiskunhalas Pft. Főn.; Palágyi Miklós forg. szolg. tevő, Zalaeger­szeg; Kur­ucz Béla fő menetirányí­tó, Debrecen ig. III. oszt.; Feile László vonatvez., Hatvan; Varga Erzsébet ált. ellenőr, Szolnok Jj. IIV.; Bukovszki János forg. szóig. tevő. Kőbánya teher pl.; Janics János szertárvez.; Bores Szertár; Csóti István osz­tv­ez. h.­ KPM 1/4. szakoszt.; Horváth Sándor áll. irá­nyító, Celldömölk; Solymosi Jó­zsef vonalkez. tisztv., Kecskeméti Pit. Főn.; Hudák György fizikai delg., Miskolc Fth. Szertárfőn.; Bárdosi Miklós csop. vez., Szom­bathely Jj. IIV.; Bankó Károly keresk. hiv., Bp. Józsefváros; Szi­lágyi Gyula tervcsop. vez., Nyír­egyháza fth.; Gyarmati György művez., Bátaszék fth.; Ádám Ist­ván főelőadó, KPM 1/7. Szakoszt.; Bücs Zoltán csop. vez., MÁV Anyagvizsg. Főn.; Szabó István vízvez. szer. és bádogos, Bp. Krisztinavárosi Pft. Fő­n.; Erlich Zoltán távirdamester, Debrecen TBFF; Zsiborás István forg. szólg. tevő, Balatonszentgyörgy; Biró, Ferenc oszt. vez., Debrecen Jj. IIV.; Fekete József áll. tartalékos, Bp. Déli pu.; Fodor Gergely fő­előadó, KPM 1/8. Szakoszt.: Gon­­da Henrik asztalos, Szeged TBFF; Horváth Elek főelőadó, Szombat­hely ig. ül. oszt.; Motika Zoltán főelőadó, Szeged ig. tervoszt.; Dér Mihály csop. vez., Székesfehérvár II. IIV.; Gu­idi József munkavez., Ómiskolci Pft. Főn.: Nagy József anyagszámadó, Győr Szertárfőn.; Baráz László vonalirányító. MÁV köZD. Üzemirányító Főn.; Németh György főelőadó. KPM I ’9. Szak­oszt.; Bánkuti István szállítm. Irá­nyító, Pécs ig. katonai, száll. és szerv, oszt.; Sipos Gézáné szám­adó és árupénztáros. Szeged: Gör­­bedi Lajos szertárvez. Nyíregy­háza szertár; Havasréti Imre részlegvez., Győr fth.; Nagy Lász­ló kocsivizsg. lakatos, Zalaeger­szeg fth.; Nagy Kálmán csop. vez., Bp. Magasépítési Főn.; Szelepcsé­­nyi Árpád technikus, MÁV Táv­közlő és Bizt. berend. Közp. Főn.; Tanczer Györgyné gócponti áru­­irányító, Debrecen: Szíjártó Ist­ván főelőadó, KPM 1/6. Szakoszt.: Takó Zoltán fém .vez., Bp. MÁV Magasép. Főn.: Tomkó József asz­talos, Sárospatak stb.: Békési Ká­­roly csop. vez.: Debrecen Én. Főn.: Váraljai Ferenc csőn. vez . Bp. Épületfront. Főn.: Mezei Gyulá­­né előadó­, KPM Járműjavító Oszt.r Arhold Béla vill. szerelő. Szombathely stb.: Horváth István forg és keresk. tartalékos GYSEV Sopron: Tímár lakatos. Szé­kesfehérvár Pft. Főn.: Halász Béla vonalkezelő. Újmiskolci Pft. Főn.: Losonc?’ Bálint fizikai dolg.. Deb­recen Északi Pft. Főn.: Kovács Márton főelőadó. KPM 1/8. Szak­oszt.: Boldog István csop. vezz., Szened fth.: Kármán László töm­­öntő szakmunkás. MÁV Jegv­­nyomd­a Főn.: Szabó Menyhért jegyvizsg., Mátészalka: Varsa Bé­la keresk. áll. főn. h.: Szob. Ko­csis József mozdony reszortom. Pápa fth.: Farkas mn. József mozd. vez.: Sz­ékeesfeh­érvár fth.: OMa­ Gyula kőműves. Esztergom Pft. Főn.: Kovács TI. Imre mozd. vez.: Debrecen fth.: Ádám János tolatásvez.. Tatabánya-alsó: Ju­hász Ferenc csop. vez.. Miskolc TBFF: Fülöt­ F°renc oszt. vez. h.: Poo­onki Jb TTV.: Pintér Kár­oly áll. vez., Hetén vég vha^: Korrányi Tibor motorvez., BTTÉV cinkotai vonalfőn.: Fe**r András előmun­kás BHÉv VIII. pm. s^akpez: Bodnár Miklós r. őrm­.gv. , Bp. Pendőrfők^mfány-ság Tá­er dal­mi Tulajdonvédelmi Osz+.: Trhr+o Já­nos r. szá^dos Rn. Ro­—n “r^okao'­­tárn'sácr TáT'sndpiml Tulajdonvé­delmi Oszt.: Kővári István tizedes, BM pn-ar*ág. ■NTÁTYvg+b László őrn.npv. BM Kar­­hatalmi Parancsnokság: Sere Ist­ván Őr-’í’gv. p'irparc­oWvshro.+tel., Közp. Katonai Szállítás Vezető­ség. Kitüntetések a XVII. vasutasnap alkalmából Smittlista brigádok a Mezőgazdasági Kiállítás sikeréért A Mező'gazdal'lsti és Élelme­­zésügyi Minisztérium ebben az évben ismét megrendezi az Országos Mezőgazdasági Kiállítást. A kiállítás kiszolgá­lása Kőbánya-teher pályaud­var feladata. Eddig az volt a gyakorlat, hogy az érkezésnél és az indulásnál 3—3 napra külön tolatómozdonyt és csa­patot igényelt a pályaudvar és így végezték a felelősségteljes munkát. Kőbánya-teher pályaudvar szocialista brigádjai a jubileu­mi év tiszteletére vállalták, hogy saját csapatukkal és to­latómozdonyukkal szolgál­ták ki a ’Mezőgazdasági Kiállítást Vass István Kőbánya-teher pályaudvar

Next