Magyar Vasutas, 1967 (11. évfolyam, 1-24. szám)
1967-08-01 / 15. szám
1367. AUGUSZTUS 1. Egyetértés az irodában - fegyelmezettség az állomáson — Ma már nyugodt a légkör nálunk — újságolta Salacz István Kiskőrös állomás szakszervezeti bizottságának titkára. — Amikor Dobcsányi János, az új állomásfőnök öszszefogásra szólította az érdekelteket, mindenki egyetértett abban, hogy tettrekész közösségre van szükség. Az elhatározást tettek követték. Az állomás dolgozói közösen tették „tisztába” a vágányzatot, parkírozták a felvételi épület környékét. „Petőfi élősarkot” rendeztek be a csarnok legszebb helyén. A Petőfi Sándor szülővárosába érkező utasokat szemet gyönyörködtető, tiszta, virágos állomás fogadja. A csinosítás közben sem feledkeztek meg arról, hogy jó eredményeket érjenek el a munkában. Célul tűzték ki, hogy élüzemszint felett teljesítik a tervet. A kezdeti sikerek már jelentkeznek. Az első negyedévi kocsitartózkodási tervszámot a bázisidőszak 02,55 százalékos eredményével szemben 99,61 százalékra teljesítették. Javul a kocsik ki- használása is. Márciusban 99,09 százalékra teljesítették a tervet, ez csaknem 18 százalék- kal jobb a bázisidőszak eredményénél. Csökkent a fegyelmi eljárás alá vont esetek száma is. Az elmúlt év második felében — ittasság miatt — három ízben folytattak le fegyelmi tárgyalást, ezek közül egy elbocsátással végződött. Ebben az évben eddig csak egy ittassági fegyelmi volt. — Az a célunk, hogy olyan légkört teremtsünk, amelyben nyugodtan lehet dolgozni — mondotta Barkóczi János párttitkár. — Végre elértük — veszi át a szót Salacz István —, hogy nem kell vélt személyi sérelmek áradatával foglalkoznunk. Egyetértés az irodában, fegyelmezettség az állomáson, s tisztaság, rend a felvételi épületben. Tőzsér Ernő Szocialista brigádok vetélkedője Július első szombatján rendezték meg Szombathely állomáson a szocialista brigádok szellemi vetélkedőjének elődöntőjét, melyre 14 kollektíva nevezett be. A témakörökről előre csak annyit közöltek, hogy szakmai, politikai és munkavédelmi kérdésekre kell majd választ adni a versenyzőknek. A közép- és a végső döntő, melyre a hónap végén, valamint augusztus elején kerül sor, már magasabb szintű lesz: nagyobb szaktudást, komolyabb, pontosabb tájékozottságot követel a továbbjutott brigádtagoktól. A vetélkedő részvevőinek helyzetét annyiban könnyítik, hogy előtte egy héttel tájékoztatják őket a kérdésnemekről, vagyis arról, hogy milyen tárgykörből válogatták össze a kérdéseket. Izgalmas első forduló A hattagú zsűri elnöke Vér Jenő, a vasútüzemi pártbizottság titkára volt, s mellette foglaltak helyet a forgalmi, a kereskedelmi oktatótisztek, munkavédelmi felügyelők és az szb kultúrfelelőse. Egyszerre négy brigád, „ült” a starthoz, a négy egymástól távol elhelyezett asztalnál. A „kihúzott” kérdésekre rövid felkészülés után válaszoltak. Horváth József, az állomás szb-titkára, vezette a vetélkedőt. A lámpalázas szünetekben a győzteseknek járó díjakat sorolta fel, ezzel is biztatva az izgalomtól első pillanatban „zárlatot” kapó egy-két versenyzőt. Némi ízelítő a kérdésekből. Melyek a tolatószemélyzet jelzései? Milyen szabályokat ismer az új tolatási jelzések adására? Hol található meg a vonatokra engedélyezett tengelymennyiség és milyen szabályok vannak a tengely átszámítására? Milyen alapvető különbség van a két Németország politikája között? Mit ért a gazdaságirányítás reformjának fogalma alatt, miben látja a legfontosabb feladatokat? Mit ért a gyarmati rendszer szétesése alatt? Mi a KGST, ismertesse rendeltetését? Hogyan kell az üres gázpalackokat tárolni? A munka közben elszenvedett sérülést ki köteles jelenteni stb. A hármas kérdéscsoportokra válaszolók 5 pontig terjedő értékelést kaptak kérdésenként. A középdöntőbe jutottak: Horváth Éva, Ostorics Ferenc, Borsos János, Szabó Gyula II., Polgár József vonatkísérők és brigádjaik, valamint Rétfalvi János forgalmi szolgálattevő, Simon Jenő, a kereskedelmi szolgálat dolgozója és brigádjaik, elért szocialista brigádnak átadják az értékes jutalmakat, a közeljövőben kerül sor. Az első díj: a győztes brigád kívánsága szerint választhat egy várost, vagy nyaralóhelyet az ország bármely részében, ahol három napot eltölthet a szakszervezeti bizottság „számlájára”, vagyis az stb téríti a szállás, az étkezés és az egyéb költségeket, például: színház, mozi, strandjegy stb. A három lépcsőben lebonyolításra kerülő vetélkedő célja többrétű: a vasútüzemi munkát módosító rendelkezésekre, új szabályokra, az általános bel- és külpolitikai tájékozottságra, a munkavédelmi óvórendszabályok ismeretére épített kérdések választ adnak a szocialista brigádok felkészültségéről. Az állomás gazdasági, párt- és szakszervezeti vezetőit foglalkoztatja az a gondolat, hogy kiszélesítik a vetélkedőt. Először a fűtőház, a pályafenntartási főnökség, a távközlő és biztosító berendezési főnökség dolgozóit akarják bevonni, majd a versenyt kiterjesztik a szombathelyi igazgatóság területére is. — ha — Értékes jutalmak A végső küzdelemre, amikor majd a három első helyezést MAGYAR VASUTAS Nyírt levél a tapolcai pályafenntartási főnökség vezetőjéhez Kedves Holczmann Elvtárs! Akkor, amikor Dancs József nyugdíjas vasutassal, a tapolcai fűtőház volt párttitkárával Önhöz igyekeztünk, még nem sejtettem, hogy erre a nyílt levél megírására sor kerül. A célom ugyanis az volt, és ezért mentem Önhöz, hogy a pályafenntartási főnökség szocialista brigádjáról írjak. S hogy a tervezett riport helyett csak ez a levél jelenik meg, arról egyedül csak Ön tehet. Mert mi is történt tulajdonképpen az ön irodájában? Bizonyára jól emlékszik rá, de talán nem veszi rossznéven, ha a sajtó nyilvánossága előtt is felelevenítem a történteket. A kölcsönös bemutatkozás és a jövetelem céljának elmondása után Ön nagyon határozottan és lakonikus egyszerűséggel közölte: „A sajtónak nyilatkozni kizárólag az igazgatóhelyettes jogosult, szigorú utasítást kaptam. Ezt tessék megértéssel tudomásul venni. Ennél többet nem mondhatok.” Valóban ennél többet nem is mondott, még azt sem, hogy azért ne siessenek, foglaljanak helyet. Nos, az ön válasza késztetett arra, hogy azért amit akkor nem mondtam el — mert elutasító szavai után Déncs elvtárssal együtt távoztunk — hadd mondjam el most. Megértjük, hogy a sajtónak nyilatkozni csak felelősséggel lehet, hiszen az utasítás is, amelyre hivatkozott, azért született, hogy senki ne nyilatkozzék felelőtlenül, de azt már nem mondja ki ez az utasítás, hogy az újságírót a lehető legrövidebb úton el kell távolítani, mert Ön a kissé furcsa magatartásával ugyanis ezt tette. Az utasítás — amely egyébként dr. Csanádi György közlekedés- és postaügyi miniszter aláírásával a Közlekedésügyi Értesítő 1965. évi L. számban jelent meg —, a következőképpen szól: „Országos vonatkozásű adatokról, a tárca vagy valamely szakágazat egészének működésével, eredményeivel, feladataival kapcsolatban csak a miniszter, vagy az érintett ágazat felügyeletét ellátó miniszterhelyettes előzetes hozzájárulásával lehet nyilatkozatot adni, nem országos jellegű — csupán valamely vállalat, intézmény működésével kapcsolatos — adatokról viszont a szervek vezetői külön engedély nélkül, saját hatáskörükben adhatnak sajtónyilatkozatot.” Ebből világosan kiderül, hogy hatáskörében adhatott volna felvilágosítást a Magyar Vasutas munkatársának. De Ön egy rosszul értelmezett rendelet mögé bújva elzárkózott az információ adásától. S még annyi fáradságot sem vett, hogy erre telefonon engedélyt kérjen az igazgatóságtól. S hogy az ön szavaival éljek, ennél többet én sem tudok mondani. Ezt is tessék megértéssel tudomásul venni. Üdvözlettel: Szerényi József VAN ILYEN VONAT — A sebesültek szánjanak ki, aztán mehetünk tovább. (Pusztai Pál rajza) Citera készítő vasutas Barátságos mosolyra derültek a vasutas arcok Kisújszállás állomáson, amikor az ország egyik legjobb citerás népművészét kerestem és kiejtettem a nevét. Túka Zsigmond ott van a hármas szertárban, magyarázták készséges udvariassággal, melyből éreztem, hogy nemcsak az érdeklődőnek szól a tisztelet, hanem a ritka szenvedélynek hódoló vasutas kollégának is. — Talán ismét gyarapította ,,tudományát” valamilyen újdonsággal, azért keresik — érdeklődtek kedvesen a kollégái, majd útbaindítottak a vágánysoron túli, téglaburkolatú szerzet irányába. Amint túlestünk a megismerkedésen, Tuka Zsigmond tányérsapkája után nyúlt és a szomszédban levő lakására invitált, hiszen kedvenc hangszeréről beszélgetni csak otthon lehet. Mikor kötött barátságot a citerával? — tértem a tárgyra az első barátságos koccintás után. — Nem dicsekvésként mondom — hangzott a válasz —, de még kisgyermek voltam, amikor apámtól megtanultam játszani. Ellestem tőle a citerakészítés rogásait is. Nagy dolog volt nekünk abban az időben a szépen csengő citera, hiszen másféle hangszerre nem telt a szegény embernek. Ha a kemény, mezőgazdasági munkával telt napok végén zenére, egy kis táncra vágytunk, magunknak kellett gondoskodnunk a kikapcsolódásról, a zenéről. Igaz, botladozóan egyszerű volt az a muzsikálás, de akkor csak ez jutott a zenekultúrából. Pengett a húr néha estétől hajnalig, és így vált szenvedélyévé. Kedvelt, szinte minden szabad idejét betöltő szórakozásává Tuka Zsigmondnak ez az egyszerű, ősinek is mondható, vidám hangú népi hangszer, mert ma már tulajdonképpen hagyományőrző, szép hobby nála a citera. A kisújszállási vasutas citerás ezután büszkén emlegette, hogy ma már tud kottát olvasni, érti és élvezi a komoly zenét, gyermekei pedig zeneiskolában tanulnak. Fia számára nemrég készített egy kisebb citerát, amivel az úttörők megyei kulturális seregszemléjén ezüstérmet nyert. Kapok a szón, amikor az új citeráról beszél, és a falon ferdén elhelyezett hangszerre mutatva, megkérdezem: — Ez hányadik lehet? — A hetvenkilencedik és most készül a nyolcvanadik — mondja szerény mosollyal. — Mindössze talán három megyéje van az országnak, ahova ne vittek volna tőlem citerát. Hangszereimen játszanak vasutasok, bányászok, tisztviselők, egy újságíró és egy rádiós is. Most az asztalon arrébb tett egy iratnyomóként használt, nikkelezett sínszelvényt, majd elővett egy rövid, dalszövegfeliratos, ábrákkal díszített citerát és az apró tollverővel végigpásztázott a húrokon. A kifeszített acéldrótok csilingelve szóltak. A dalok hangulatának megfelelően, különféle citerákat használ. A kis méretű, csilingelő hangú citerákon játssza a vidám talp alá valót, a hoszszabb, mélyen zengő alt-citerán pedig a borongós hangulatú balladákat. Egyik-másikat énekli is. — Milyen anyagból készül a jó citera? — térek vissza a „gyártásra”. — A fejek, amelyekben a harfeszítő szögek vannak, jó száraz keményfából, a fedél pedig könnyebb fenyőfából van. Használtam már öreg bútordarabot, de még mosóteknő feneket is, amely bizony sok gyermeksírást hallott) — Az elmúlt évek alatt milyen sikereket ért el? — Legutóbb a szolnoki citerásversenyen léptem fel és első lettem — hangzott a válasz. — Eléggé ismernek szerte az országban. A rádió népzenei rovata is készített már hangfelvételeket játékomról. Aztán ismét megszólaltatja az acélhúros kis hangszerét, mert Tuka Zsigmond művészetéről a citera mond el legtöbbet. i ’ I'jí : Zámbó István A XVII. vasutasnap alkalmából a vasúti közlekedés érdekében kifejtett eredményes és példamutató munkájukért a MÁV vezérigazgatója az alábbi vasutasokat részesítette . ÉRDEMES VASUTAS kitüntetésben: Szűcs László oktatótiszt, Püspökladány; Mán György csap. vez.etőmunkás, Dunaújvárosi Pft. Főn.; Fenyvesi László főelőadó, Bp. ig. tervosztály; Blázsik Andrásné kocsitisztító, Bp. Keleti Műszaki Kocsiszolg. Főn.; Petrák Mihály forg. szólg. tevő; Kecsikemét. Szabó Pál főcsoport; vez., MÁV TRÉF; Szebényi Péter személyzeti csop. vez., Szekszárd Ptf. Főn.; dr. Bálint Emil váll. jogtanácsos MÁV Gépjavító IV. Aczél Gusztávné szem. előadó, Bp. Számviteli Főn.; Draskovics László pályamunkás, Celldömölk Bp. Főn.; Orosz Sándor váltóőr, Záhony; Csík Gyula üzemvez, Utasellátó Nagyvállalat; Podhajecziki Zoltán lakatos, Miskolci Ép. Főn.; Sándor Pál forg. szólg. tevő, Salgótarján-külső; Nagy Miklós előmunkás. Bp. Ép. Főn.; Keszthelyi László vonatvez., Dombóvár; Borbély Kálmán művez., Villamosfelsővez. Ép. Főn.; Rédei Béla ftd. vez., Kecskemét fth.; Török Károlyné, főelőadó. Bp. ig. személyzeti munkaügyi oszt.; Sándor László függ. szb-titkár, Debrecen Jj. IV.: Dettai László vez. mérnök, Bp. Ép. Főn.: Szőke László forg. szóig. tevő, Kisterenye; Forgács József szertári számadó, Debrecen Ép. Főn.: Elek László főelőadó, Szombathelyi?. szem.- és munkaügyi oszt.: Fábián Ferenc átmeneti pénztáros, Kelebia: dr. Barna Lajosné távbesz. közp. kezelő. TBFF Miskolc; Simon T. János raktárkez., Bp. Közp. Szertárion.: Pulai József tolatásrez., Szombathely; dr. Sárkány István főelőadó, Bp. ig. pénzügyi oszt.: Molnár Miklós szakaszikez. pályamester, Vác Pft. Főn.: Kovácsi Mihály áll. tartalékos, Dorog; Szajcz István mozd. vez..: Eger ftd.: Havasi Ferenc szem.- és munkaügyi csőn. vez., MÁV Adatfeldorg. Főn.: dr. Németh Imre főelőadó, MÁV Tud. Kutató Int..: Rónai András szakaszkez. pályamester, Bp Ferencvárosi Pft. Főn.: Garay Zoltánné előadó, BVKH; Baranyai Zónán függ. szb-titk.: Északi Jj. IV.: Sóti Frigyes szakaszkez. pályamester, Békéscsaba Pft. Főn.: Tóth I. Lajos tolatásvez.: Nagykanizsa; Matiszkó Károly oktatótiszt, Sátoraljaújhely Pft. Főn.: Juhász Gizella előadó. KPM I/1. szak.; Póczos Béla vonatvez.. Bp. Ferencváros; Babos József szertári dóig.. Bp. Hámán Kató Szertárfőn.; Vadász József főelőadó. Miskolc ig. katonai, szállítási és szerv. oszt.: Gábor Pál szerszámlakatos. Szentesi ftd.: Csintalan Ödön vezénylőtiszt. Bp. Ferencváros: Varga Béla csop. vez.: Északi Jj. IIV.: Balogh Imre főelőadó. MÁV Nyugdíj Hivatal: Nagy Lajos szakasvez.omester. Mátészalkai Pft. Főn.: Nagy Zoltán vez. mérnök. Békéscsaba: Dobos János térmester. Bp. Ferencváros, Szertáron.: Nagy József vonalgondozó. Pécs Pft. Főn.: Kaptás István Ferenc vez. tiszt. Jászapáti: Sólymos Gyida művez. Bp. TBFF: Balogh István motorvez.. Bp. Déli std.: Molnár O*za főelőadó. Pécs ig. II. oszt.: Tóth Lajos főművez.. Rákos Motorüzem Főn.: Róza Sándor vez. mérnök. MÁV Építési Géptelep Sóti Lajos keresk. áll. vez. h., Győr: Tököly István előadó. MÁV Oa’d. Hív.: Benczim Gyula szem. ttewit. csop. vez., Nyíregyháza: Szálai István pályamester. Sopron Pft. Főn.: Mar Kálmán oszt. vezh., Szeged tg. ti. oszt.: vS+umm Tsv-^n c'on. vez.: Landler Jenő Ji. IV.: K-dó Ferenc *org. szol«, tevő. Nyékládháza: Kulcsán János c^gp vez., Ferencváros f+h.: dr. Tsé^v Intvén főelőadó. KPM T. Keresk. Szakoszt. : Kc^eemaUns Márton k^osivízeg. lakatos. Nagykanizsa f‘h.: Fekete András o^zt. vez.. K°M L Kibenm4ika5 o«**.: Kés*»* cmo. vez., rendőrnői kép. Főn.: Szarvas Kálmán villamosm»zd. vez., Bn Keleti fth.: Mozsár Sándor pát^amoder. Hatvan—Sabótarján Pft. Főn.: Duka TTto ep] i *5 +6 N'*«rv- v+Oldat: Tíbn-i cs^-n. ve?., MÁV mdénítési Főn.: M***51«s CsaT*v'á-'-i jőTcpf mozd. ve*., Kistérnyerth.: Tstváni művez., Bp. Keleti Műszaki Kocsi-szolg. Főn.; Herke János techrorkus, Dombóvár itb.; Katona Maré ,szertárvez., Mezőtúr Szertár: Németh István főelőadó. KPM I. Szakoszt.: dr. Dalos Károly főelőadó, Szombathely ig. tervvezt.: Elekes Károly műsz. ügy Int., MÁV Szabványügyi Főn.; Sándor Antal vonali menetirányító, Bp. Keleti áll.; Mihanek József csop. vez.: Landler Jenő Jr. IIV.; Dudás József főelőadó. Anyagéi!, ig.; Borsos István távközlőmester, Pécs TBFF; Németh József vonali menetirányító, Szombathely; Bibén Axénia kocsitisztító, Bp. Nyugati Műsz. Kocsiszolg. Főn.; Silye Barnabás nonnairoda vez., Miskolc Jj. ÜV.; Körösi Sándor gurítás vez., Hatvan; Végh Károly mozd. fűtő, Pécs ft.; Szabó Béla revizor, Közp. Számviteli Főn.; Szathmári Tibor művez., Debrecen; Holló Mátyásné brigádvez., Dunakeszi Jr. ÜV.; Maczkó József vonatvez., Szerencs; Igoza András belső els. Kiskunhalas Pft. Főn.; Palágyi Miklós forg. szolg. tevő, Zalaegerszeg; Kurucz Béla fő menetirányító, Debrecen ig. III. oszt.; Feile László vonatvez., Hatvan; Varga Erzsébet ált. ellenőr, Szolnok Jj. IIV.; Bukovszki János forg. szóig. tevő. Kőbánya teher pl.; Janics János szertárvez.; Bores Szertár; Csóti István osztvez. h. KPM 1/4. szakoszt.; Horváth Sándor áll. irányító, Celldömölk; Solymosi József vonalkez. tisztv., Kecskeméti Pit. Főn.; Hudák György fizikai delg., Miskolc Fth. Szertárfőn.; Bárdosi Miklós csop. vez., Szombathely Jj. IIV.; Bankó Károly keresk. hiv., Bp. Józsefváros; Szilágyi Gyula tervcsop. vez., Nyíregyháza fth.; Gyarmati György művez., Bátaszék fth.; Ádám István főelőadó, KPM 1/7. Szakoszt.; Bücs Zoltán csop. vez., MÁV Anyagvizsg. Főn.; Szabó István vízvez. szer. és bádogos, Bp. Krisztinavárosi Pft. Főn.; Erlich Zoltán távirdamester, Debrecen TBFF; Zsiborás István forg. szólg. tevő, Balatonszentgyörgy; Biró, Ferenc oszt. vez., Debrecen Jj. IIV.; Fekete József áll. tartalékos, Bp. Déli pu.; Fodor Gergely főelőadó, KPM 1/8. Szakoszt.: Gonda Henrik asztalos, Szeged TBFF; Horváth Elek főelőadó, Szombathely ig. ül. oszt.; Motika Zoltán főelőadó, Szeged ig. tervoszt.; Dér Mihály csop. vez., Székesfehérvár II. IIV.; Guidi József munkavez., Ómiskolci Pft. Főn.: Nagy József anyagszámadó, Győr Szertárfőn.; Baráz László vonalirányító. MÁV köZD. Üzemirányító Főn.; Németh György főelőadó. KPM I ’9. Szakoszt.; Bánkuti István szállítm. Irányító, Pécs ig. katonai, száll. és szerv, oszt.; Sipos Gézáné számadó és árupénztáros. Szeged: Görbedi Lajos szertárvez. Nyíregyháza szertár; Havasréti Imre részlegvez., Győr fth.; Nagy László kocsivizsg. lakatos, Zalaegerszeg fth.; Nagy Kálmán csop. vez., Bp. Magasépítési Főn.; Szelepcsényi Árpád technikus, MÁV Távközlő és Bizt. berend. Közp. Főn.; Tanczer Györgyné gócponti áruirányító, Debrecen: Szíjártó István főelőadó, KPM 1/6. Szakoszt.: Takó Zoltán fém .vez., Bp. MÁV Magasép. Főn.: Tomkó József asztalos, Sárospatak stb.: Békési Károly csop. vez.: Debrecen Én. Főn.: Váraljai Ferenc csőn. vez . Bp. Épületfront. Főn.: Mezei Gyuláné előadó, KPM Járműjavító Oszt.r Arhold Béla vill. szerelő. Szombathely stb.: Horváth István forg és keresk. tartalékos GYSEV Sopron: Tímár lakatos. Székesfehérvár Pft. Főn.: Halász Béla vonalkezelő. Újmiskolci Pft. Főn.: Losonc?’ Bálint fizikai dolg.. Debrecen Északi Pft. Főn.: Kovács Márton főelőadó. KPM 1/8. Szakoszt.: Boldog István csop. vezz., Szened fth.: Kármán László tömöntő szakmunkás. MÁV Jegvnyomda Főn.: Szabó Menyhért jegyvizsg., Mátészalka: Varsa Béla keresk. áll. főn. h.: Szob. Kocsis József mozdony reszortom. Pápa fth.: Farkas mn. József mozd. vez.: Székeesfehérvár fth.: OMa Gyula kőműves. Esztergom Pft. Főn.: Kovács TI. Imre mozd. vez.: Debrecen fth.: Ádám János tolatásvez.. Tatabánya-alsó: Juhász Ferenc csop. vez.. Miskolc TBFF: Fülöt F°renc oszt. vez. h.: Pooonki Jb TTV.: Pintér Károly áll. vez., Hetén vég vha^: Korrányi Tibor motorvez., BTTÉV cinkotai vonalfőn.: Fe**r András előmunkás BHÉv VIII. pm. s^akpez: Bodnár Miklós r. őrm.gv. , Bp. Pendőrfők^mfány-ság Táer dalmi Tulajdonvédelmi Osz+.: Trhr+o János r. szá^dos Rn. Ro—n “r^okao'tárn'sácr TáT'sndpiml Tulajdonvédelmi Oszt.: Kővári István tizedes, BM pn-ar*ág. ■NTÁTYvg+b László őrn.npv. BM Karhatalmi Parancsnokság: Sere István Őr-’í’gv. p'irparcoWvshro.+tel., Közp. Katonai Szállítás Vezetőség. Kitüntetések a XVII. vasutasnap alkalmából Smittlista brigádok a Mezőgazdasági Kiállítás sikeréért A Mező'gazdal'lsti és Élelmezésügyi Minisztérium ebben az évben ismét megrendezi az Országos Mezőgazdasági Kiállítást. A kiállítás kiszolgálása Kőbánya-teher pályaudvar feladata. Eddig az volt a gyakorlat, hogy az érkezésnél és az indulásnál 3—3 napra külön tolatómozdonyt és csapatot igényelt a pályaudvar és így végezték a felelősségteljes munkát. Kőbánya-teher pályaudvar szocialista brigádjai a jubileumi év tiszteletére vállalták, hogy saját csapatukkal és tolatómozdonyukkal szolgálták ki a ’Mezőgazdasági Kiállítást Vass István Kőbánya-teher pályaudvar