Magyar Vasutas, 1970 (14. évfolyam, 1-24. szám)
1970-09-18 / 18. szám
2 MAGYAR VASUTAS 1970. SZEPTEMBER 10. k szakszervezeti politikai oktatás feladata! Az 1970—71. évi szakszervezeti politikai oktatás szervezése befejeződött. Az előzetes adatok mind a tanfolyamok, mind a hallgatók számának emelkedéséről tanúskodnak. Ez azt bizonyítja, hogy a dolgozók körében az elmúlt évek során kedveltté vált oktatási forma népszerűsége tovább növekedett. A szakszervezeti bizottságok tevékenysége hozzájárult ahhoz, hogy a dolgozók világnézetét, szocialista tudatának fejlesztését, társadalmunk időszerű politikai, gazdasági és kulturális kérdéseinek megértését szolgáló oktatáshoz újabb dolgozók csatlakozzanak. A szervezési feladatokat szakszervezeti bizottságaink, a kiadott irányelveknek megfelelően jól végezték. A szervezés befejezése azonban csak a munka egy szakaszának lezárását jelenti. További fontos teendők hárulnak a szakszervezeti bizottságokra, az oktatás sikeres lebonyolításában és befejezésében. Az alábbiakban néhány ilyen teendőre szeretnénk felhívni a figyelmet. A tanfolyamok sikeres lebonyolításához elengedhetetlen a tárgyi feltételek biztosítása. A csendes, tiszta, télen jól fűtött helyiségbe szívesen mennek a dolgozók. Szükséges, hogy a helyiség legalább egy fekete táblával rendelkezzék, amin krétarajzzal biztosított a szemléltetés. Ez az a minimális feltétel, amit biztosítani kell. Az eredményes munka letéteményesei a vezető propagandisták, illetve a propagandisták. A foglalkozások hatékonysága, színvonala az ő munkájuk függvénye. Ebből következik, hogy felkészülésüket, rendszeres segítésüket folyamatosan biztosítani kell. A vezető propagandisták és propagandisták központilag csak a témával kapcsolatos elvi és politikai kérdések egységes értelmezéséhez, tisztázásához kapnak útmutatást. A szakszervezeti bizottságok feladata, hogy a helyi körülményekről, sajátosságokról tájékoztassák őket, és így lehetőség nyíljon az elmélet és gyakorlat összekapcsolására. Jó volna, ha a szakszervezeti bizottságok a témához kapcsolódó helyi szemléltető anyagot készíttetnének, s a propagandisták a központi anyag mellett azt is felhasználnák munkájukban. A propagandisták felelősségteljes munkájukat csak akkor tudják eredményesen végezni, ha állandóan képezik magukat, ha lépést tartanak a napi politikai eseményekkel, ha figyelemmel kísérik a munkahely eredményeit, problémáit. A jó propagandista önmagával szemben igényes, a hallgatókkal szemben türelmes. A felvetett kérdésekre adott válaszai egyenesek, őszinték, meggyőzőek. E feltételek megszerzését segítse elő a szakszervezeti bizottság. Fontos követelmény, hogy a tanfolyamok politikai fórumokká váljanak, ahol a dolgozók olyan képzésben részesülnek, amely biztosítja tisztánlátásukat, mozgósítja őket a szocializmus időszerű kérdéseiből rájuk háruló feladatok megoldására. Ennek feltétele, hogy a foglalkozások vitafórumokká váljanak, ahol a hallgatók nyíltan és őszintén beszélgetnek, vitatkoznak a párt politikájának megvalósításáról, vagy az azzal szemben támasztott kételyeikről, a kényes kérdéseiket bátran felvetik, ahol a szó legnemesebb értelmében politikai oktatásban részesülnek. A vita során meg kell tanítani őket a helyes álláspont védelmére, a téves nézetekkel szembeni harcra, az érvek és ellenérvek felsorakoztatásával a hibás, esetleg ellenséges nézetek megcáfolására, a helyes álláspont elfogadtatására. Az így kialakult vitafórum biztosíték arra, hogy a kitűzött oktatási, nevelési cél meg is valósul. Ennek egyik legalapvetőbb feltétele, a propagandista által tartott bevezető előadás színvonala. Az előadás legyen rövid, s a témával összefüggő leglényegesebb fogalmakat, öszszefüggéseket magyarázza, és lehetőleg a helyi adottságokat, körülményeket figyelembe véve dolgozza fel az anyagot. A felsorakoztatott érveket, tényeket alá kell támasztani munkahelyi példákkal. A bevezető előadás célja: az érdeklődés felkeltése a téma iránt. Propagandistáink mindig készüljenek az előadásra, hogy az valóban előadás, és ne felolvasás legyen. Különösen óvakodjon a központilag szerkesztett tananyag felolvasásától. Ezek a tananyagok a propagandisták munkájának, a téma feldogozásának megkönnyítését szolgálják, semmi esetre sem felolvasás céljából készülnek. Az előadás megtartásának könnyítésére készítsen a propagandista részletes vázlatot. A szakszervezeti bizottságok hasznosan kamatoztathatják a politikai tanfolyamok tapasztalatait. Az ott felmerült kérdések, javaslatok, vélemények alapján képet alkothatnak a dolgozók hangulatáról, s tudomást szerezhetnek olyan megoldandó problémákról, amelyek foglalkoztatják a tömegeket, s amelyekre választ várnak a dolgozók. Az információszerzés fontos fórumai tehát a politikai tanfolyamok. A folyamatos és rendszeres ellenőrzés elengedhetetlen feltétele a szakszervezeti politikai oktatás sikerének. Az ellenőrzés azonban mindig párosuljon a segítségadás szándékával. Az ellenőrzések alapján szerezhet tapasztalatot a szakszervezeti bizottság a tanfolyamok szintjéről, a propagandisták felkészültségéről, a foglalkozások tartalmi kérdéseiről. Végül néhány szó az oktatás megkezdéséről és befejezéséről. A hallgatókra, de a propagandistákra is igen jó hatást gyakorol, ha a szakszervezeti bizottság ünnepélyes keretek között nyitja meg a tanfolyamokat. A törődésnek ilyen formában való megjelenése jó hatással van a tanfolyamok elkövetkező munkájára. Tóbiás Béla Aktuális portré kitüntetés kiváló szolgálatért Nincs könnyű dolga annak, aki arra vállalkozik, hogy nyilvánosság előtt bemutassa Orbán Sándort, a vasutasszakszervezet debreceni területi bizottságának munkatársát. Hiszen csaknem három évtizedes vasúti szolgálata alatt nagyon sokan megismerték őt a mindennapok dolgos forgatagában, és szinte feleslegesnek tűnik érdemeinek, kiváló emberi tulajdonságainak a méltatása. Legjellemzőbb tulajdonságai közé tartozik egyébként, hogy egész vasúti pályafutása alatt mindig ott vállalt vagy keresett magának feladatokat, ahol a legnagyobb szükség volt cselekvő tettekre. Az ország felszabadulásának első napjaitól kezdve mindig ott tevékenykedett honállomásának — Nyíregyházának — választott testületeiben, nemegyszer azok élén, titkári poszton. Emellett huszonöt esztendőn keresztül példamutatóan végezte vonatkísérői szolgálatát, ami egymagában is tiszteletre méltó lenne. S ott volt a család is: felesége, a három gyermekkel, akikből szintén derék embereket nevelt. Erzsike, a nagyobbik lánya tanárnő lett, Újfehértón tanít magyart és oroszt. Sándor fia az Eötvös Loránd Tudományegyetem ötödéves hallgatója, biológiai szakon. Zoltán pedig a mezőgazdasági technikum második osztályába jár. Méltán követik édesapjuk példáját, akit— ezernyi munkája közben — ugyancsak szüntelenül tanult. Megszerezte az összes vasúti szakvizsgát, érettségizett a közgazdasági technikumban, három évet töltött azután az esti egyetem padjaiban, majd újabb négy esztendő következett az államvizsgák letételéig, a felsőfokú igazgatási és munkaügyi szakvizsgák megszerzésére is vállalkozott. Két évvel ezelőtt felkérték: helyettesítené-e a területi bizottság egyik vezetőjét néhány hónapig? Azóta naponta Debrecenbe jár Nyíregyházáról, mert tavaly, a helyettesítési időszak letelte után, a kulturális, agitációs, propaganda- és sportbizottság vezetője lett. Rangját tekintve: MÁV felügyelő. De járjon bárhol, egykori munkatársai, kollégái, amikor ráköszönnek, a régi barátot, elvtársat tisztelik személyében. Meg is marad, meg is akar maradni örökre közéjük tartozónak. Amit vállal, mind értük és velük együtt teszi. Kitüntetéséről a tőle megszokott szerénységgel beszél. — Az árvíz szomorú eseményein szerencsére túl vagyunk — mondja. — Ami a Szamosközben történt, híven megírták a lapok... Nem mesél izgalmas történeteket, csupán annyit tudunk meg tőle, hogy május 15-én, amikor rátört a víz a falvakra, aznap már ő is ott volt. Külön paranccsal hívták be a mentésben és a mentesítésben részt vevő polgári védelmi alakulathoz. Negyvenöt elárasztott községben látta el feladatát az az egység, amelynek ő volt a párttitkára a szörnyű napok idején. — Ott is szolgáltak mellettem régtől fogva ismert vasutasok, akikben nem kellett csalódni — jegyzi meg. — Bolya Sándor, a nyíregyházi műszaki kocsiszolgálat villanyszerelője, Kocsor Dezső, a záhonyi pályafenntartási főnökség dolgozója, és még sokan mások tartoztak alakulatunkba, akik mind kivették részüket a megmaradt ingóságok összeszedéséből, az állati tetemek eltakarításából, a lakosság ivóvízzel való ellátásából és minden reánk háruló feladatból. Sok áldozatot takar a mellükre tűzött Árvízvédelmi emlékérem... A napokban ehhez kapta meg Orbán Sándor újabb kormánykitüntetését, a Kiváló szolgálatért érdemérmet. Kovács József A becsületes megtaláló jelentkezett Jandó Jenő karnagy, pécsi lakos, a közelmúltban érdekes történetet írt meg a pécsi igazgatóság vezetőjéhez küldött levelében. A történet önmagában nem különös, mégis nyilvánosságot érdemel. Íme a levél: „Fiam — zeneakadémiai hallgató — augusztus 4-én a Mecsek expresszel jött haza Budapestről a Bartók szemináriumról. Útközben barátjával az étkezőkocsiba mentek, s mire Szentlőrinc környékén visszatértek a helyükre, fiam táskája — benne nagyon sok értékes külföldi zongorakottaanyaggal együtt — eltűnt. A jegyvizsgálók segítségével átnézték a szerelvényt, de a táska sehol nem volt. Újsághirdetést adtunk fel, arra sem kaptunk választ. Már beletörődtünk a szinte pótolhatatlan anyag elvesztésébe, amikor megkaptuk Szabó Sándor pályaőr levelét, melyben arról értesített, hogy az irattáska a kottákkal együtt birtokában van. Címemet a kották között megtalált fiamnak írt levelemből tudta meg, s ebből a levélből értesült arról is, hogy Harkányban üdülünk. A táska eltulajdonítója — feltevésünk szerint, miután látta, hogy számára értéktelen az anyag, kidobhatta azt az ablakon, s így találta meg Szabó Sándor, a 81-es őrház lakója. Jelen levelemmel együtt adtam fel Szabó Sándor pályaőr részére is egy köszönő levelet és szerény pénzjutalmat.” A becsületes megtalálót, aki 27 éve áll a MÁV szolgálatában s a Kurd és Duzs közötti 81. sz. őrházban teljesít szolgálatot, a pécsi igazgatóság vezetője dicséretben és pénzjutalomban részesítette. Hogyan történik a szakszervezeti tisztségviselők jelölése és választása Lapunk szeptember 2-i számában a szakszervezeti választások főbb elveiről írtunk. Szót ejtettünk a választásra jogosultságról, a jelölő bizottságokról, a választó értekezletek, taggyűlések napirendjéről. Most a szakszervezeti szervek és küldöttek jelölésének és választásának módjáról adunk tájékoztatót. A vezetőségválasztó taggyűlésen, küldöttértekezleten a jelölő bizottság elnöke röviden számoljon be a tagsággal történt beszélgetés tapasztalatairól, majd személyenként ismertesse és röviden indokolja a vezető szerv, a számvizsgáló bizottság tagjaira és a küldöttekre vonatkozó javaslatát. Ahol a jelölő bizottság írásban előre kiadja ezt a taggyűlés, vagy küldöttértekezlet résztvevőinek , nem szükséges a személy szerinti szóbeli indoklás. Elegendő az írásos javaslat egészének indokolása. A választók kérdéseket tehetnek fel mind a jelölő bizottsághoz, mind a jelölthöz. Észrevételeket tehetnek a jelöltre, illetve a jelölésre vonatkozóan. A kérdések és észrevételek után a tagság nyílt szavazással — szavazati többséggel — dönti el, hogy a jelölő bizottság által jelölt személyek felkerüljenek-e a szavazólapra. A jelölteket együtt kell szavazásra bocsátani. A taggyűlés elnöke a jelölő bizottság javaslatának megszavazása, illetve elfogadása után hívja fel a figyelmet, hogy a választóknak joguk van további személyeket javasolni a vezető szervekbe. A pótlólag javasolt személyiek) felvétele a szavazólapra — az esetleges vita után — nyílt szavazással történik. Ehhez is a szavazatok többsége szükséges. A pótlólag javasolt személyiek) a jelölés sorrendjében kerül (nek) a szavazólapra. A jelölés befejezése után a szavazatszedő bizottság elkészíti a szavazólapokat, majd ismerteti a szavazás módját. A szavazás titkos, ennek követelményeit biztosítani kell. (Szavazólap, szavazó helyiség, lepecsételt urna.) A titkos szavazás során a választóknak jogukban áll a jelöltek közül bárkinek a nevét kihúzni és más nevet beírni. A szavazatszedő bizottság minden szavazólap érvényességét ellenőrzi, majd összeszámolja a szavazatokat. Az eredményt ismerteti a taggyűléssel, küldöttértekezlettel és jegyzőkönyvben rögzíti. Érvénytelen az a szavazólap, amelyből nem tűnik ki, hogy kire adták a szavazatot. (PL teljes áthúzás, ráfirkálás, eltépett szavazólap.) Megválasztottnak az a személy tekintendő, aki a titkos szavazás során a szavazatoknak legalább kétharmadát megkapta. Ha a taggyűlés által elfogadott létszámnál több személy neve szerepel a szavazólapon, a jelölés sorrendje szerint tekintendők megválasztottnak a jelöltek. Ha a titkos szavazás után a szavazólapra felvettek közül egy vagy több személy nem kapta meg a kétharmados többséget és helyettük nem írtak be másokat, vagy a beírtak sem kapták meg a szavazatok kétharmadát, akkor a választást folytatni kell. Ilyen esetben a jelölő bizottság ismételten tegyen javaslatot annyi személyre, amennyi az eredetileg javasolt vezetőségből nem kapta meg a szükséges szavazatot. (A jelölés és a szavazás módja azonos a fentiekkel.) A szavazás eredményéről felvett jegyzőkönyvet a taggyűlés elnöke, a szavazatszedő bizottság elnöke és a jegyzőkönyvvezető írja alá. A jegyzőkönyv egy példányát meg kell küldeni a felsőbb szakszervezeti szervnek. A szavazólapokat a választástól számított hat hónapig kell megőrizni. Hatékoyabb szakszerű munkát az utazók Az egyes ember politikai fejlődésében, a dolgozók érdekvédelmében, az üzemi és szakszervezeti demokrácia gyakorlásában, a tömegek vezetésbe való bevonásában egyaránt növekvő szerep jut a szakszervezeti bizalmiaknak. A szakszervezetek XXI. kongresszusa óta örvendetes fejlődés tapasztalható. Az új gazdasági mechanizmus bevezetése sok tekintetben serkentette a szakszervezeti élet korszerűsítését a legkisebb szakszervezeti egységekben is. A bizalmi munka feltételei munkahelyenként változnak. Különösen sok és megkülönböztetett figyelmet követel a több tízezer forgalmi, vontatási utazószemélyzet politikai, érdekvédelmi és kulturális munkájának szervezése, irányítása. Sajátos helyzet A budapesti területi bizottság közel két tucat szolgálati helyen megvizsgálta a vontatási főnökségek és forgalmi telepállomások utazó dolgozóinak szakszervezeti életét, az alapszervek tevékenységét, módszereit, a szakszervezeti csoportélet szervezeti feltételeit. A tömegek között végzett szakszervezeti munka — bonyolultsága, személyzeti, szervezeti feltételeinek sokfélesége miatt — tarka képet, változó színvonalat és módszereket mutat. Különösen változó tartalomban, rendszerben, szervezettségben és a szakszervezeti bizottságok, műhelybizottságok vezetőségei által részesített figyelem, aktivitás és céltudatosság dolgában. Az utazók sajátos helyzete élénk figyelmet, nagyobb aktivitást követel a szakszervezeti és műhelybizottságoktól. E dolgozók körében a szakszervezeti csoportok szervezése a jorda, a menetrend, a vezénylés változásaihoz igazodó rugalmas, sablonoktól mentes, átgondolt munkát igényel. Az év elején megtartott vizsgálat újra megerősítette, hogy egyegy vontatási vagy forgalmi telepállomáson nem lehet egyetlen szervezési szisztéma szerint életképes szakszervezeti csoportokat kiépíteni. Nem lehetséges két szakszervezeti bizottsági választás közötti időszakra megoldottnak tekinteni az egyszer jól megszervezett szakszervezeti csoportok szervezeti, személyi kereteit. A személyzet mozgatása alapján menetrendi változási kor, szezonális menetrendek kialakítása, életbeléptetésekor vagy változásánál a személyzet elvezénylésekor újra meg újra felül kell vizsgálni a szakszervezeti csoportok szervezetét. Reális lehetőségek A vontatási főnökségeknél több szakszervezeti bizottságnál helyesnek bizonyult a rendszeresen váltó, forduló (tartalék), állomási, átállítós, gurítódombokon beosztott állandó nappalos szolgálatot teljesítőket műszakonként, fordulónként szakszervezeti csoportba szervezni. Lehetséges az is, hogy az ilyen szolgálatba beosztott gépek váltószemélyzetét gépenként szervezik egy szakszervezeti csoportba. Az ilyen szakszervezeti csoportok összefogására, irányítására a műhelybizottság és a szakszervezeti bizalmiak közé helyes főbizalmit megbízni vagy választani. Éppen a műhelybizottság és szakszervezeti csoport kapcsolatának aktívabbá tételére a politikai érdekvédel,mi, kulturális munka javításai érdekében a főbizalmi lehet nem utazó dolgozó is. A vonalon szolgálatot telje-’ sítő utazó dolgozók szakszervezeti csoportjainak szervezése még változátoSabb'.’" "TStíb vontatási főnökség, köztük a ferencvárosi is, hozott létre szakszervezeti csoportot az egy községben vagy községrészben lakók részére. Kísérlet, sőt gyakorlat alakult ki másutt az azonos vonal vagy vonalrész, esetleg térségben lakók egy szakszervezeti csoportba szervezésére. Reális lehetőség az azonos vonalon vagy azonos időben vezényelt gépek személyzetének egy szakszervezeti csoportba való szervezése, egy menetrendi időszakra. A gépcsoportonkénti szervezés, kisebb létszámú szocialista brigátt szakszervezeti csoportba szervezése is alkalmas keret a tartalmasabb munkára. , Része a választási munkának Az állomási forgalmi utazószemélyzet szakszervezeti csoportjainak szervezésében korábban általános gyakorlat volt az egy formában utazók szakszervezeti csoportja. Jelenleg több telepállomáson az egy fős közlekedési rendszerben utazó dolgozók körében több bizalmi megválasztásával átmeneti megoldásokhoz jutottak. Arra is van gyakorlat, hogy két-három azonos időben induló személyvonati szakaszok személyzetét vonták egy szakszervezeti csoportba. Új és szükségesnek látszik az egy telepállomásra kirendelt, illetőleg vezényelt dolgozóknak a kiküldetés idejére egy szakszervezeti csoportba való ös-szevonása. A szakszervezeti csoportok figyelmes, hatékony szervezése nemcsak része a választási munkának, hanem fontos hozzájárulás az utazók munkafeltételei javításának. A hatékonyabb — több gondot, munkát igénylő — szakszervezeti csoportok szervezése feltétlenül javítja a vezetőség és tagság kapcsolatát. A tapasztaltabb utazók így észrevételeikkel jobban segíthetik a mozgalmi és gazdasági vezetőket. Intenzívebb lehet a dolgozók érdekvédelme is.