Magyar Vasutas, 1977 (21. évfolyam, 1-24. szám)
1977-10-21 / 20. szám
2 A szellemi vetélkedő győztese: A nagykanizsai vontatási főnökség Landler Jenő szocialista brigádja A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulójának tiszteletére a Magyar Szovjet Baráti Társaságok tagcsoportjai kezdeményezésére, a MÁV Vezérigazgatósága a vasutas szocialista brigádok részére szellemi vetélkedőket szervezett. A vetélkedő célja az volt, hogy a vasutas dolgozók szélesebb körű ismereteket szerezzenek a magyar—szovjet kapcsolatokról és még bensőségesebbé, tartalmasabbá tegyék a két nép vasutas dolgozóinak barátságát, együttműködését. A gazdasági vezetők szívügyüknek tekintették a vetélkedő szervezését. Országosan 3621 szocialista brigád vett részt a szolgálati helyeken, a közévdöntőkön, majd az azt követő vasútigazgatósági döntőn. 1977. október 7-én került sor a szellemi vetélkedő országos döntőjére a MÁV Vezérigazgatóság konferencia termében. A döntőn 10 szocialista brigád vett részt. A vasútigazgatóságokat, a pályafenntartási szakszolgálatot, a járműjavítókat, a MÁV Vezérigazgatóság közvetlen felügyelete alá tartozó szolgálati helyeket és az Utasellátó Vállalatot 1—1 öttagú brigád képviselte. A zsűri elnöke, Gulyás János vezérigazgató-helyettes volt. Megnyitó beszédében örömének adott kifejezést azért, hogy a szellemi vetélkedőt a vártnál nagyobb érdeklődés kísérte. A dolgozók megértették, hogy legméltóbban úgy készülhetnek fel a jubileumi évforduló megünneplésére, ha szüntelenül bővítik ismereteiket és mind teljesebben megismerik egymás munkaeredményeit és életét — mondotta többek között. A vezérigazgató-helyettes beszéde után dr. Jánosi Imre játékvezető ismertette a szellemi vetélkedő előírásait, szabályait, a szóbeli feladatok, írásbeli munkák válaszrendszerét. A kérdések három fő csoportra oszlottak: politikai, közlekedési és gazdasági vonatkozásban adtak lehetőséget az ismeretek bizonyítására. Szerepeltek a feladványok között teszt-lapok keresztrejtvény és magnetofonról elhangzó idézetek. Már az első percekben kialakult az igazi vetélkedő hangulat, melyre nagyfokú figyelem, szellemi koncentrálás és egy-egy szépen elmondott, szinte kiselőadás számba menő felelet után felhangzó elismerő taps volt a legjellemzőbb. A Békéről és a Földről szóló dekrétumról, a II. Szovjet Kongresszusról, a II. világháború momentumai magyar területen, a Magyar—Szovjet Baráti Társaságról szóltak a vetélkedők hitelesen, és meggyőzően. A közlekedési téma felölelte többek között a záhonyi átrakókörzet fejlesztésével, jellemzőivel, szerepével, a magyar—szovjet vasutak adatainak hasonlításával, a közös munkaversennyel és munkakapcsolatokkal foglalkozó kérdéseket. Végül a gazdaságpolitikai kérdések a gazdasági együttműködés keretében kiépült energiagazdálkodásról, az egyezményekről, a Zsiguliprogramról, a közös gazdasági kapcsolatok szerepéről, az árucsere keretében kapott konkrét ipari segítésről. A vetélkedő eredménye: első a pécsi vasútigazgatóságot képviselő nagykanizsai vontatási főnökség „Landler Jenő” szocialista brigádja. Jutalmuk: 10 000 Ft. Második a budapesti vasútigazgatóságot képviselő MÁV Építési Főnökség „Lőrinczi” szocialista brigádja. Jutalmuk 8000 Ft. Harmadik a szegedi vasútigazgatóságot képviselő békéscsabai állomásfőnökség „Munkácsy” szocialista brigádja. Jutalmuk: 6000 Ft. Negyedik a járműjavító szakszolgálatot képviselő Landler járműjavító „Ady Endre” szocialista brigádja. Ötödik az Építési és pályafenntartási szakszolgálat MÁV Kitérőgyártó Üzemet képviselő „Lenin” szocialista brigádja. Az első helyezett brigád részt vesz a tárcaközi szellemi vetélkedőn. (szabó) Izgalmas, pillanatok a vetélkedő döntőjében (Laczkó Ildikó felvétele) Nyugdíjas bizalmiak értekezlete Szeptemberben tartott bizalmi értekezletet a Budapest- Keleti pályaudvar szakszervezeti bizottságának nyugdíjas csoportja. Itt mutatkozott be először Torda József új főbizalmi, majd ismertette a nyugdíjas csoport eddigi munkáját, eredményeit. A bizalmiak az értekezleten elmondták többek között, hogy mintegy kétezer nyugdíjas szakszervezeti taggal kell törődniük. Ezt a nagy feladatot a jelenlegi bizalmi gárda már nehezen tudja elvégezni. Ezért az olyan 55—65 év közötti nyugdíjasok önkéntes jelentkezésére számítanak, akik szívesen dolgoznának bizalmiként. A tapasztalat azt bizonyítja, hogy a legtöbb nyugdíjas nem ismeri a szociális kedvezmények lehetőségeit, ezért sokan nem élnek a törvény biztosította jogaikkal. Előfordul az is, hogy nem veszik igénybe az ÖTA kedvezményeit, a vasúti jegyeket, bérleteket, és nem kérik a lakáshozzájárulást, a gyógyüdültetést sem. Az értekezleten néhány munkát könnyítő javaslat is elhangzott. Például az, hogy a pontos nyilvántartás és a gyorsegélyezés érdekében a nyugdíjfizetési szelvényeket össze kell gyűjteni a bizalmiaknak. Az öregekről való gondoskodás, segítségnyújtás a szakszervezeti bizottságok egyik fontos feladata. Ennek érdekében tevékenykednek a Keleti pályaudvar nyugdíjas csoportjának bizalmiai is. Jamniczky Ferenc HARMINCÉVES a szegedi vasutas képzőművészeti kör A szegedi vasutas képzőművészeti kör 30 éves fennállása alkalmából nagy érdeklődéssel kísért kiállítást rendeztek Szegeden. Ha végiglapozzuk a kör történetét, akkor elénk tárulnak a hazai és külföldi sikerek, amelyek az eredményes munkát jelzik. A legfrissebb eseményekre emlékezve az 1977. évi szentesi kiállítás után a Bácska-Topolyai Nemzetközi Munkás Művésztábor következett. Meleg szeretettel fogadták a bácskai városban Bede Istvánt és Szekfű Jánost, a kör két festőművészét. A szegedi jubileumi kiállítást Szelesi Zoltán művészettörténész rendezte. A megnyitót Tandi Lajos író mondta, aki hangsúlyozta, hogy a szegedi vasutas képzőművészeti kör az öntevékeny művészeknek olyan otthona, amelyben jól megfér a munkás, a főiskolai hallgató, a tanár, a vasutas, az igazgató, a tisztviselő és a háztartásvezető nők. A kiállítás anyagából szakértők és a közönség által is a legtöbb dicséretet Bede István „Elhagyott fészkek’ című grafikája kapta. Nagy hatást keltettek az idősebb és a fiatalabb munkásgenerációhoz tartozó művészek alkotásai. Kiemeljük Szekfű János Bácska-Topolyán készített „Krivaj patak’ olajfestményét, Kovács Gyula élethű „Kukoricagóréját” és valamennyi képének gazdag színvilágát, realizmusát. Megragadó képek Voltak még Domonkos Istvántól a „Sziklás táj” és a „Kubik”, Birinyi Györgytől a „Farakás” című olajfestmények. Mehelka Béla akvarelljei külön figyelemre méltóak. Legjobban a „Táj” című képe tetszett. Láthattuk még Borbély Zsolt, Drégelyi József, Garamvölgyi Vilmosné, Göcsey József, Krátyikné Benke Eta és Török László képeit. A vasutasok képzőművészeti köre a felszabadulás után az első volt, amely Dél-Magyarországon szervezett keretbe tömörítette az amatőr művészeket. Harminc évvel ezelőtt a múlt évben elhunyt Szőke Győző lakásán kezdték meg működésüket. Ma is szűk, kopottas helyen, mostoha körülmények között tevékenykednek, de művészetszeretetük felülkerekedik a nehézségeken. A jubileumi kiállítást a makói kiállítás követte. Az 1977. évi kiállítások jól reprezentálják a szegedi vasutasok képzőművészetének fejlődését. Művészi sikereik elismertek a városban, túljutottak megye- és országhatáron. Az erkölcsi elismerések mellett azonban nagyobb anyagi támogatást érdemelnének. (fogás) MAGYAR VASUTAS Ki tud többet Odesszáról? A szegedi csomópont KISZ- bizottsága az odesszai megyei barátsági hét alkalmából „Ki tud többet Odesszáról?" címmel vetélkedőt rendezett a vasutas művelődési házban. A döntőbe került hét KISZ-alapszervezet öt tagú csapatai a Szovjetunió történetével, gazdaságpolitikájával és Odessza megyével kapcsolatos kérdésekre válaszoltak. A versenyből a Szeged-Rókusi BFF fiataljai kerültek ki győztesen. A városi döntőn ők képviselik majd a vasút ifjúkommunistáit. Tárlatvezetés nyugdíjasoknak A tapolcai Batsányi János Művelődési Központban rendszeresen tartanak a nyugdíjasoknak előadásokat. A közelmúltban Marton László szobrászművész alkotásaival ismerkedhettek meg a látogatók. A művészről és munkásságáról Ernsl Olga tárlatvezető beszélt. A szakszerű tájékoztatás segítségével jobban megismerhettük városunk jeles szülöttének alkotásait. A tárlat megtekintését filmvetítés követte. Nagy sikere volt Huszka Jenő, Bob hercegének. A tapolcai művelődési központ példája, az érdekes előadássorozatok, tárlatvezetések, kirándulások mind-mind azt bizonyítják, hogy kulturáltabb, magasabb színvonalú programokkal segítik az aktív vasutasok és nyugdíjasok szórakozását. Bognár Károly Tapolca VASÚTI TÖLTÉSÉN Kattogó vonatok viszik Erzsi álmát, ismerem én minden kis szívdobbanását. Síró sínek útja munkába kíséri, csak viszi a vágány s ő a tájat nézi. Szíve egyensúlyoz, a távolságot méri, álmában összeér tudom az a két sín. Szíve dobbanása bennem futó vonat, így zakatos álmunk váltva a gondokat. Vidd csak örök vonat, futó boldog vonat, zakatolja szívünk együtt az álmokat. Bencze József Minden poszton helytáll a XVIII-as őrhely Az 54 éves Bártfai József 36 éve szolgálja a MÁV-ot, 29 éve egyfolytában Hatvan állomáson. A besorolás szerint váltókezelő, de ha a szolgálat érdeke úgy kívánja, kocsirendezőnek, tolatásvezetőnek vagy térfelvigyázónak osztják be. Hat éve már, hogy az őszi forgalom lebonyolításában mindig mint kocsimester vesz részt. Kiválóan képzett, sokoldalú, nagy tapasztalatú vasutas, az minden poszton megállja a helyét. De mégsem erre a legbüszkébb, hanem arra, hogy 1948 óta, amióta Hatvanban dolgozik, szakszervezeti bizalmi. Hogy miért helyezi mozgalmi megbízatását érdemben a mesterségbeliek elé, arra így válaszol: — Egy gyorstehervonatot síktolatással 30 perc alatt „összevágok”. Ez már gyakorlat, meg egy kis ügyesség dolga. De az emberekkel való bánást, a problémáikkal való törődést nem lehet rutinból csinálni, ügyeskedéssel elintézni. Márpedig a bizalmimunkában gyakran adódnak problémák, sokan vannak az ügyes-bajos dolgaikkal, megoldásra váró kérdéseikkel hozzánk forduló emberek. Ezekkel igyekszem legjobb lelkiismeretem szerint foglalkozni. A tagdíjfizetés nem téma nálunk, az üdülési kérelmekről sem beszélek, azokkal sem igen van probléma. De már a bölcsődei, meg a nagycsaládosok segélykérelmei ügyében, meg a többi, hasonló dologban sokszor gondos mérlegelésre, utánjárásra van szükség. Nem beszélve a jutalmak elosztásáról, a „kiváló” címekre, bérráépítésekre vonatkozó javaslatokról. Ilyen esetekben mindig arra törekszem: a kérelmeket, igényeket úgy képviseljem a szakszervezeti bizottság előtt, hogy jogosságukhoz ne férjen kétség és a fölöttes szervek döntése mindig megfelelhessen az igazságnak. Kimondom hát: arra vagyok a legbüszkébb, hogy az ilyen ügyekben tett javaslataimat mindig elfogadja az szb és elégedetten nyugtázza a gondjaimra bízott bizalmi csoport. Márpedig Bártfai Józsefé a legnagyobb csoport az állomáson, 25 embere van a XVIII-as őrhelyen. De ha csak ennyi lenne! A helyzet azonban az, hogy más bizalmi csoportokba tartozó dolgozók is elég gyakran megkérik: segítsen egy-egy „nehéz fiú” megnevelésében. „öreg, vállald már el, mert mi nem bírunk vele!” — kérik. Józsi bácsi ilyenkor sohasem késlekedik, „beszél a fejükkel”, legtöbbször sikerrel. A szolgálatból ittasság miatt elmaradozó, nem egy fiatal jobb útra térítésében is eredményesen működött már közre. Olyan eset is előfordult, nem is egy, hogy hűtlenkedő fiatalokat vett kezelésbe és sikerült őket visszatéríteni a vasúthoz. A H. gyerek is elment a tsz-be erdésznek és most ismét az állomáson dolgozik. B. Laci visszatértében is része van. Sz. Jóska pedig a saját maga jószántából fordult hozzá, kérve: egyengesse viszszaútját a szolgálatba. A többséggel persze nincsenek ilyen bajok. Saját csoportjának nagyobb része régi, komoly, megfontolt vasutas. „A fiatalokat meg viszi magával a tömeg” — mondja. Iszákos egy sincs köztük, ha nagynéha mégis előfordul és másként nem boldogulunk vele, azt „leadjuk” — fejezi ki magát finoman Józsi bácsi. Bizalmi munkáján kívül még valamire igen büszke Bártfai József, és ez a családja. Felesége a hatvani kórházban egészségügyi dolgozó, asszony lánya — kisunokájuk édesanyja — tanítónő, fia a szakmunkásképző intézetnél autószerelő-oktató és szeptember óta a Nehézipari Műszaki Egyetem levelező tagozatának hallgatója. (szász) „Zrínyi Ilonáék" ajándéka: 16 ezer forint értékű betétkönyv Debrecen állomás személypénztárosainak Zrínyi Ilona szocialista brigádja 1963-ban alakult. Azóta négyszer nyerték el a szocialista üzemrész címet. A tizenhat tagú brigád 1964-ben vállalta egy állami gondozott leány patronálását. Takarékbetétkönyvet váltottak a nevére és minden hónapban növelték annak érékét. 1976- ban — amikor patronáltjuk, Lakatos Erzsike tizennyolc éves lett — átadták részére a betétkönyvet, amelynek értéke 16 ezer forint volt. A brigád azóta is tartja vele a kapcsolatot és segített az elhelyezkedésben is. Jó munkájuk elismeréseként 1974-ben és 1977-ben a MÁV Kiváló Brigádja címmel tüntették ki a tizenhat tagú kollektívát, akik szakvonali munkájuk mellett sok társadalmi munkát is végeztek. Július 26- án például a záhonyi átrakókörzetben segítették az áruk átrakását. Ifj. Kovács Béla 1917. OKTÓBER 21. A Zrínyi Ilona szocialista brigád VÉRADÓÜNNEPSÉG MISKOLCON Véradóünnepséget rendezett a közelmúltban a miskolci vontatási főnökség vöröskeresztes szervezete. A megjelenteket Bodrogi Károlyné, a szervezet titkára köszöntötte, majd dr. Mádi János, a vérellátó állomás vezetője beszélt a mozgalom jelentőségéről. A főnökség vöröskeresztes szervezete eddig kilencszer nyerte el a Mintaszervezet címet. Az ünnepségen Hernádi István, a miskolci igazgatóság helyettes vezetője 23 többszörös véradónak kitüntetést és pénzjutalmat adott át. Nyolcvanegyen oklevelet kaptak.